Természettudósok vs. bölcsészek avagy ki az okosabb, ha nem mi?
Eredeti szerző: jotunder
A NER által diszkréten támogatott Betlen-féle Metazin, a már serestelenített, rezsimslómoista Neokohn és a FIDESZ alapszervként funkcionáló Mandinerke szemlézte Lawrence M. Krauss amerikai elméleti fizikus Quilletteben megjelent cikkét, melynek címe: Miért elfogadott a természettudományos analfabetizmus?
A Rajcsányi-Szilvási duó vélhetően nem nézett utána annak, hogy Lawrence M. Krauss a világ egyik legmilitánsabb ateistája, a szemléjük által sugalltakkal szemben, nem tagadja a klímaváltozás tényét és idiótának tartja Donald „The Daddy” Trumpot. Nem nagyon bonyolult az egész, a nyugati bölcsészértelmiséget kell a balliberális soros-thunbergista métellyel azonosítaniuk, életük minden egyes sorának az „éljen a mi urunk Orbán Viktorra” kell rímelnie. Amiről persze eszembe jut a Gazda bizarr tudományellenessége, az ahogy az egykori KISZ-titkár és nyilván vallástalan Vezér az Istentől megfosztott racionalitást kárhoztatja, mert tegnap ezt hallotta valamelyik püspöktől, aki Audi slusszkulcsért kuncsorgott nála.
Krauss valójában anekdotikus bizonyítékok alapján állítja azt, hogy a bölcsészek és társadalomtudósok között szignifikáns lenne azok száma, akik kifejezetten büszkék arra, hogy nem értenek a matematikához és általában a természettudományokhoz. Ezt kissé ironikusnak érzem. Amúgy a „scientific illiteracy” kifejezést használja, mintha a bölcsészeknek és a társadalomtudósoknak semmi köze nem lenne a tudományokhoz.
Fogalmam sincs arról, hogy mit gondolnak az amerikai bölcsészek, nyilván sokfélét, meglepne, ha nem lenne közöttük olyan, aki fasiszto-kolonialista áltudománynak tartaná a matematikát, ahogy az is meglepne, ha nem lenne közöttük néhány, aki elásott pár hullát a kertje végében. Krauss feltételez valamiféle posztmodern relativizmust (Foucault-t említi) amelyből valahogy levezethető a természettudományos ismeretek totális megkérdőjelezhetősége. Ez a posztmodern relativizmus valóban létezik, de nem egészen mindegy, hogy a bölcsésztársadalom 20 vagy 0.20 százalékát érinti.
A probléma az, hogy a matematika és általában a természettudományok ijesztően nehéz dolgok tudnak lenni akkor, ha valakinek semmiféle affinitása sincs hozzá. Elég hamar el lehet veszíteni a fonalat, mondjuk tíz-tizenkét éves korban, és utána csak a borzalmas szenvedés jön. De én is elveszítettem ám számos fonalat az életemben, az általam elveszített egészen természettudományos jellegű fonalakból csinos pulóvert lehetnek kötni, a filozófia nevű fonalat pedig sajnos elveszíteni sem tudtam, sohasem volt a kezemben. Ez egyébként szégyenérzéssel tölt el, és komoly kognitív disszonanciára van szükségem ahhoz, hogy ne érezzem magam folyamatosan kellemetlenül az olvasatlanságom és műveletlenségem miatt.
A matematika rohadtul nehéz dolog, ha bármilyen nemtriviális szinten kell érteni hozzá, és ha egy polgártársunkat szenvedni látjuk vele, a gondoljunk arra, hogy milyen lenne Platónt olvasni ógörögül (valójában magyarul sem annyira vicces). A világ kurvára bonyolult. A matematikával való bajlódás jó esetben megtanít bennünket arra, hogy elfogadjuk a világ kurvabonyolultságát. Sajnos nem feltétlenül, a matematikát akár bölcsek kövének is lehet nézni bizonyos szögből. Nem az. Lehet, hozzá érteni, ahogy a zongorázáshoz is lehet érteni, a reneszánsz festészethez is lehet érteni, tízezer órával kell kezdeni, és a következő tízezer óra sem lesz annyira vidám.
Krauss nem buta ember, kifejezetten a keményvonalas, józan elméleti fizikust hozza (a jelentősen túlmatematizált string theory nagy ellenfele), el tudom róla képzelni, hogy sok filozófiát olvasott, tájékozott fickó. Amit nem ért, az az, hogy nem lehet mindenki olyan, mint ő. Sőt, végtelenül intelligens, és nagyon hasznos ember lehet valaki, aki nagyon nem olyan, mint ő. Még emlékszem arra, amikor húszas éveim végén egy internetesnek még nem nevezhető elektronikus felületen lilába hajló tekintetű bölcsészlánykákról értekeztem (amit én azért kaptam, bölcsész hölgyismerőseimtől), ma már nem tennék ilyet. Szembe kell néznünk azzal, hogy sokfélék vagyunk, sokféle módon élhetjük meg azt, hogy lényegében véve fogalmunk sincs a világról.
Kraussnak persze igaza van abban, hogy egyfajta igény, ha nem is a megismerésre, de valamiféle approximációjára, elvárható lenne a huszonegyedik század elején. És igen, nem minden fogalmatlanság egyenlő, vannak azért fogalmatlanságok amelyek egyenlőbbek más fogalmatlanságoknál, Krauss fogalmatlansága egyenlőbbnek tűnik akár az én fogalmatlanságomnál is, és hát bizonyos nyersebb, szomorúbb fogalmatlanságoknál sokkal inkább egyenlőbb.
El kellene gondolkozni azon, hogyan lehetne közelebb hozni a matematikát és a természettudományokat az emberekhez, óvatosan, okosan, alázattal. De tudomásul kell vennünk azt, hogy mi is elég távol tudunk lenni fontos dolgoktól. Adott esetben, nagyon fontos dolgoktól.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517913-69fdf27761e91' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517913&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517913-69fdf27761e91&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517913-69fdf27761e91' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@kisa: Öööö… Kiskegyed 😉 szerint egy csattanós pofon kizökkentené a delikvenst? 🙂 (ha már az apja elhanyagolta a nevelését).
Amúgy vitya megszólítása tényleg ennyi: „miniszterelnök”. Már rég nem dukál eléje a „tisztelt”, utána az „úr”. Az kétségtelen, hogy megválasztottUK (tökmindegy én kire szavaztam, és hogy mit gondolok a magyar kemokráciáról 😉 , és hogy a „(politikai) köcsög” titulust találóbbnak érzem :-D).
@fortin2: „Az viszont valóban érdekes, és nem csak magyar jelenség (bár itt nagyon erős), hogy a reáltudósok inkább konzervatív irányba húznak, a bölcsészek pedig balra. „
Ez amúgy elég mintavétel-függő lehet, én inkább reáltudósokat ismerek, és akiket ismerek, azok sokkal inkább nem húznak jobbra, mint igen (ha meg azok is pontot érnek, akik már nincsenek az országban, akkor főleg).
@Tgr: „A másik érdekes eredmény, hogy a reprodukciós ráta egyáltalán nem korrelál a cikk idézettségével, vagyis kollektív erőfeszítés sincs arra, hogy az átfogó társadalomtudományi elméleteket valós matematikai alapokra építsék fel. „
Ez mondjuk nem feltétlenül társadalomtudomány-specifikus (amúgy is, az idézettség a rosseb tudja, mivel korrelál még az idézettségen kívül). Megint hazabeszélve, persze, ha fölrakják valahova a kódot és vért izzadva be tudod üzemelni, ugyanazon az adaton, akkor lehet, hogy ugyanazt megkapod (és akkor ezt hívhatod reprodukálhatóságnak is), vagy legalábbis valami hasonlót. Viszont a cikkben ugye az van, hogy ha ezt meg ezt csinálod, így meg úgy tanítod — _ennek_ a reprodukciójához elvileg nem kellene a jóember kódja, és akkor van értelme az egésznek, ha nem csak hótugyanazon az adaton ad jó eredményt, mint amin a szerzők próbálták, hanem „hasonlón” is (whatever it may mean). Na, hát ez ritkán megy, pedighát megette a fene, ha a gravitáció is csak Newton almafája alatt lenne „reprodukálható”.
én másként reagálnék erre, a nernőket ugyanezzel a lendülettel lehet a nyilvános beszédben főkipcsákmódin említeni, pl. a miskolci ténsasszony, a szegedi némber, és persze szigorúan férjuruk appendixeként, magyar péterné, vagy veresné. oszt kiderül, tetszik-e.
@incze: Azon csak röhögnének. Csak arra várnak. A nernők nekik pont szart sem érnek. De akkor te leszel a tahó, nem ők.
Orbánt és a férfibulit kell lehúzni az ereszcsatornáról, mert csak az fáj nekik. Ne felejtsük el, hogy egy picopatának csak a saját segge fáj. A másé sosem.
@közösperonos átszállás: mert te úgy érted, hogy egy program amit kétszer lefuttatsz teljesen identikus paraméterekkel az minden futtatás után más eredményt ad??? Hahaha…
@közösperonos átszállás: és akkor az az ilyen orvosbiológiai dolgokról ne is beszéljünk, amikor még egy sejtvonal is ami a legegyszerűbb (és elvileg a legreprodukálhatóbb) élő modelrendszerek közé tartozik, mondjuk két hét eltéréssel 15-20%-os eltéréssel hozza ugyanazt a paramétert ugyanabban a kísérletben egy elvileg azonos batch-ből származó agonistára/antagonistára. Vagy egyáltalán nem csinálja és találgass, hogy miért nem… szóval nem minden olyan egyszerű, mint egy általad épített/programozott cuccal játszani ;):DDDD
@ärdulönsamidag: Hát ez sajnos ilyen, az elején azt a pármillió súlyt véletlenszerűen inicializálod (nyilván valamilyen eloszlásból mintavételezve), aztán bekonvergál oda, ahova bekonvergál. Tök hasonló eredményt fog adni, de hogy nem hótugyanazt, az zicher. (De ha még a random seedet is rögzíted, akkor is kaphatsz más eredményt a numerikus pontosságtól vagy a gyorsítás implementációjától függően, amihez meg elég egy másik videókártya, vagy valamelyik library eltérő verziója.)
Tudod, aki nem tud arabusul.
(Nemmellesleg arról is írtam, hogy a cikk nem egy konkrét implementációról szokott szólni, hanem egy konkrét módszerről / algoritmusról; namost ha azt a cikk alapján implementálod le, ami az egésznek az értelme lenne elvileg, akkor már nem bitre ugyanarról a programról beszélünk. Hahaha this.)
@közösperonos átszállás: nem tartom nagyon fontosnak életben tartani ezt a komment láncot… A hótugyanaz egy mérnöknek azt jelenti, hogy egy számítható tolerancián belül…
Itt a fejletlen Svédországban kb 8-10 éve, egy akkor már kereskedelmi forgalomban levő AI mérő rendszerrel teszteltünk egy erőműben. Az én szerepem az volt, hogy megnézzem a mérési eredményt és azok elfogadhatóságát. Szép, drága és bonyolult berendezés volt és a mérés 8-9 órán át ment. Este a vacsoránál azt mondtam a mérést végző mérnöknek, (leginkább csak polemizálni akartam), hogy csak akkor hiszem el az eredményt, ha még egyszer megmérjük és hútugyanazt (tolerancián belül) eredményt kapjuk. Ekkora méréseket nem ismételnek meg, de örömömre azt mondta, marad még egy napot ha akarom, ismételjük meg… Ugye sejted, hogy totálisan eltérő eredményt kaptunk? Egy szép hosszú munka következett ezután, a 15. nap körül már az AI fejlesztői is ott voltak. A 29. mérésnél találták meg a hibát A megoldás nagyon egyszerű volt (ha az ember már tudja mi a baj), egy paraméter kezdeti értékét kellett lenullázni. Onnantól kezdve tolerancián belüli eredményeket kaptunk. Ezt a rendszert elég sokan mások is használták már akkor (és ment mindenkihez egy update…).
Amiról @deckard_r beszél, még nehezebb rekonstruálni, talán lehetetlen is…
èpp a napokban olvastam egy cikket a kvantum számítógép kutatásról, ahol már többen bejelentették a teljes sikert, de sajnos igen nehéznek tűnik (egyenlőre) megismételni rajta egy számítást…
@ärdulönsamidag: „A hótugyanaz egy mérnöknek azt jelenti, hogy egy számítható tolerancián belül…”
Sajnos nincs számítható hibahatár (vagy esetleg olyat lehet kiszámolni, hogy a pontosságod 94,2% lesz, plusz-mínusz 80%). Ráadásul ez nem is a mérés hibahatára, a méréssel legtöbbször nincs gond, az szépen determinisztikus (időnként meg nem az, az is szép szokott lenni).
(Amúgy az előbb még mintha azt haháztad volna le, hogy ugyanazt a programot lefuttatod kétszer egymás után azonos bemeneti paraméterekkel, még szép, hogy ugyanaz az eredmény — látod az ellentmondást, ugye? IT-ban amúgy is mindennapos, hogy hiába van meg az eredeti kód és az eredeti input is, egy idő után már brutális erőfeszítésekkel tudod csak lefuttatni úgy, hogy ekvivalens eredményt kapj, annyira megváltozott a környezet.)
„A megoldás nagyon egyszerű volt (ha az ember már tudja mi a baj), egy paraméter kezdeti értékét kellett lenullázni.”
Igen, hát van olyan, hogy a kód bugos (én pl. olyan egy-két év után szúrtam ki, hogy két sor föl van cserélve — persze ettől még az eredmény ekvivalens volt, a végső eredmények is hihetők voltak, csak menet közben részben baromságot számolt).
De 2010 kb. két korszakkal ezelőtt volt, amennyiben AI-ról beszélünk.
@ärdulönsamidag: Jól értem, hogy egy működő erőműben normális eljárás lett vón’ az, hogy egy, azaz egyetlen darab mérést végeztek? Vagy valójában egy csomó megismételt mérésből álló folyamatról van szó, amit egyszer szokás végigvinni?
@Hottentottenstottertrottelmutterattentäterlattengi: Az összes teszt (a készre jelentett erőműblokk esetében és a saját tesztek elvégzése után), ha semmit nem kell megismételni az kb 4 hét. Gyakorlatilag semmilyen mérést nem ismételnek meg, azonnal a mérések közben és az egyes mérések végén validálni kell, jó-nem jó. Itt jövök én képbe, mint szakértő. Az említett mérést a projekt vezetője egyáltalán nem akarta megismételni (ütemterv), de rábeszéltük és később az én csodálatos megérzésemről beszélt, ami ugyan nem volt igaz, de jólesett…
@ärdulönsamidag: Köszönöm, tanulságos volt. Ugyebár legkésőbb középiskola kezdetétől arra trenírozzuk a diákokat, hogy egy mérés nem mérés, pedig a maximum, amihez egy átlagdiák eljut, hogy ránézhet a hőmérőre vagy a multiméterre. Ehhez képest a te történeted elég meglepő volt elsőre.
Vissszatérve poszt címére, az biztos, hogy az egészségügyi kormányzat nem okosabb. Azt nem tudom kitől kéne annak lennie, de saját magát alól múlja.
Sajnálatos módon családom megtapasztalta a covid kórházi oldalát, de szerencsére eddig élve megúszta az érintett.
Honnan kapta a fertőzést? Hát a sürgősségi műtétje után egy szobatárstól. A szobában 5 beteg volt, ebből egyről kiderült, hogy fertőzött, jött a négy személy elkülönítése, és a tesztelés. A négyből egy biztosan elkapta ( többit nem tudjuk, mert rögtön elkülönítették azokat ), irány a covid kórház. Nem írom le az ott tapasztaltakat, de a lényege, hogy nem álltak mindig a helyzet magaslatán. Nem az orvosi szaktudás, hanem a kórházi ellátás. Arról nem beszélve, hogy a gyógyulás idején nem volt kivel beszélgetnie, nem tudott sétálni csak a kórteremben ( folyósóra nem mehettek ki éthető okokból ), ami nagyon lehangoló.
Megjegyzem, a személyzet arról panaszkodott, hogy a fizetésüket nem kapták meg most sem időben. Gondolom nem értek rá a minisztériumban, vagy a főigazgatóságon eldönteni, hogy teljesen mindeg, melyik kórházba végzi a munkát az egészégügyi dolgozó, a pénzt az adókból a magyar állam biztosítja. Kásler úr kutathatná kicsit a magyarokat ott a kórházak tájékán. Találna egyet-kettőt. Aki tudja, hogy a beteget el kell látni, pedig ezért a fizetést botladozva fizetik. Vajon focista kapott más késve fizetést a tahóból?
Más megyében idős beteg kórházba került, majd onnan haza paterolták, de néhány nap múlva mentek érte, hogy covidos. Közben otthon megfertőzte a szintén idős férjét, és az őket ápoló 3 személyt. A két öreg sajnos megpihent örökre. Szerencsére a többiek enyhébb tönetetekkel átmentek rajta.
Elgondolkotam azon, hogy abból a töméntelen pénzből, amit sportra, templomokra, szállodákra költ még mindig a kormány, nem lehetett volna legalább a felét átirányítani az egészségügybe?
Orosházán már két orvos ment el covid következtében:(
Beteg december 22-én szíproblémával mentőt hívott, bevitték a sürgősségire. Nyolc óra mulva elindították a kardiológia felé azzal, hogy csináltak egy PCR tesztet, amíg nincs eredménye addig elkülönítő. Egy hét mulva derült ki, hogy vagy a minta vagy az eredmény elveszett, addig a beteg egyedül feküdt egy szobában, azzal az utasítással, hogy ne nagyon hivogassa a nővéreket, mert mindig be kell öltözniük szkafanderbe ha bemennek hozzá. Új teszt, másnapra kész, negatív. Beteg átkerül a kardiológiára. Továbbra is egyedül, de hát itt a szilveszter, újév, hétvége, majd 4-én lesz beavatkozás. 4-én felbukkan a főorvos, és közli, hogy majd inkább másnap, addig még előbb valami előkészítő művelet. Mindenestre kap szobatársat is. Akit azután tesztelnek Covidra és kiderül, hogy pozitív.
Beteggel közlik, hogy előkészítés, beavatkozás elmarad, két hét karantén. Erre saját felelősségre hazamegy, kap időpontot a kardiológiára február elejére.
Bent volt a kórházban két hetet. Semmi érdemi kezelést nem kapott. Esetleg Covidot.
Közben a magyar közvélemény teljes közönye mellett (ideértve az ellenzéket és az ellenzéki médiát is) zajlik a három nagy vidéki egyetem – Debrecen, Szeged, Pécs – végleges és visszafordíthatatlan elrablása, augusztusra be is fejezik a folyamatot.
Ha el is veszítené a ner a választást valamikor, addigra – annyi minden más mellett – Orbán magántulajdonában és kézivezérlése alatt lesz szinte a teljes magyar felsőoktatás. Matematikusok és bölcsészek egyformán.
@velőtanya: Elveszíti, vagy sem, az már mindegy. Ha az egyetemek a beteg lelkű fideszesek tulajdonában lesznek, akkor minden tanár, professzor, egyetemista a tulajdonukba kerül,
pont , és egészen pontosan úgy, mint a közmunkások.
De aki ezt akarja, az megérdemli, hogy ő legyen a kaparómunkások felügyelője.
@velőtanya:
Itt írja, hogy …
„A 2018-as választásokon már azt lehetett emiatt látni, hogy – ahogy az egyébként az Egyesült Államokban és Nyugat-Európa sok országában is megfigyelhető – a gazdasági elit a jobboldal, tehát a Fidesz, az értelmiségi elit pedig a baloldal vagy a Jobbik oldalán állt. A 2022-es választás Lindner szerint a kétosztatúsága miatt is nagyon érdekes lesz.”
És ha Orbán az MTA-val, kutatókkal, egyetemekkel és színházakkal bezsákolta és zsebre tette az egész értelmiséget, mint a zsákfalvak közmunkásait,
akkor ki ellene ?
Ki lesz a választási ellenfele ? …Az értelmiség libajelmezt ölt és gágogni fog.
@kemény keleti kommentelő: Már miért lenne felügyelő, ha kaparómunkás is lehet, a sintér felügyelete alatt?
@AdvocatusDiaboli: Mert a felügyelő is a sintér felügyelete alatt van, csak ő nem mehet el a lélekölő közmunkából, ha mégis talál munkát.
Őt szorosan fogja a maffia.