Meghalt Tamás Gáspár Miklós, az utolsó magyar konzervatív
A politikai konzervativizmus egy konstrukció, ami valahogy kialakult a tizenkilencedik század elején Angliában, de mégis mi közünk van hozzá, mi közünk van a problémáikhoz, a katolikus emancipációhoz, a gabonatörvényhez? Az érzelmi-intellektuális konzervativizmus egyidős az emberi kultúrával. Hogy TGM marxista volt? A marxizmus egy politikai ideológia, egy marginális politikai ideológia, amelyet TGM konzervatívként és egykori szenvedélyes antimarxistaként képviselt, filozófiai játék, amelyet komolyan vett. A politikai konzervatív korszaka is játék volt, vicces póz.
Azért nem lettem konzervatív, amikor a Sors ezt felkínálta nekem, mert rájöttem, hogy a lelkem nagyobbik részétől a konzervativizmus teljesen idegen, bár a lelkem egy kisebb részét vonzotta, hogy így nézzek a világra. TGM valahogy teljes egészében volt konzervatív, bár nyilván sokat vívódott ezzel. Az érzelmi-intellektuális konzervativizmus olyan elkötelezettséget jelent, amivel nem könnyű együtt élni. A konzervatív ember tokenekből építi fel világát, brings forth his own world, ahogy ezt az a különös chilei fiatalember gondolta, ő két éve halt meg már kilencven felett. A token világ a mindennapok valósága, a megismerhető, a kézbe vehető, az álmodozás és elmélyedés tárgya, nem művészetelmélet hanem Rafaello Madonnája Drezdában abban a kis teremben, nem színháztudomány, hanem egyetlen mozdulat az Örkény kamarában, és persze rengeteg könyv és hanglemez, egy megélt élet.
Hol volt nekem időm arra, hogy megéljem az életem. TGM-nek volt rá ideje. Persze nem írt cikket a Philosophical Review-ba, még monográfiákat sem írt a Palgrave-nél, nem volt professzionális filozófus, csak megélte az életét. Ez a konzervativizmus lényege, a bíbelődés, az általános helyett a konkrét, a százszor elolvasott bekezdések németül, amelyek harmincévesen mást jelentenek, mint hatvan után. Egyáltalán, hogy nem tudok németül, TGM az ilyet sohasem értette, az értelmiségi tud németül, különben nem olvashatja eredetiben Hegelt. Case fucking closed. Most majd elmondják, hogy mit gondolt Orbán Viktorról, amikor az sokkal fontosabb, hogy mit gondolt Istenről, márpedig ő gondolt valamit, nem úgy, mint ez a sok ájtatos kamukeresztény, akikről nem is írok, ugorják át a mondat végét.
Most szegényebbek lettünk. Nem egy filozófussal lettünk szegényebbek, hanem egy megélt élettel, egy felépített, bonyolult, szomorú konzervatív élettel.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16530089-68265ff125ecc' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16530089&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16530089-68265ff125ecc&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16530089-68265ff125ecc' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@nyulambator:
Ezek nekem kevésbé tűntek fel gyerekként. Pár évvel később megkérdeztem a szüleimtől, hogy miért nem rájuk szavaztak, és Apám azt mondta, hogy Orbánon már az első beszédekor látszott, hogy csak szerepelni akar, hatalmat szerezni. Deutsch-csal kapcsolatban nem voltak kérdéseim, a következő választáskor már bőven láttam rajta én is, hogy egy mezei tahó, és mire szavazókorú lettem, már eszembe sem jutott komolyan venni.
Érdekes, én nem csalódtam a fideszben, a gengszterváltás idejében sem, és azóta sem. Csak abban lehet csalódni akitől vársz valamit (valami pozitívat), de önhibájából nem teljesíti azt. Ez a fideszre nem érvényes, én nem vártam tőlük semmit. 88-89-ben az SZDSZ kisöccsének tekintettem őket, egy komolytalan kölyöknek, akinek még fel kell nőnie. Aztán 90 után, néhány év alatt kiderült, hogy, az ártatlan kölyök egy torz szörnyeteggé fejlődött. 98-ban már megcsodálhattuk ezt a szörnyeteget, ha még nem is teljes pompájában. Utána meg már pontosan azt csinálták, amit vártam tőlük.
Az SZDSZ-ben meg azért nem csalódtam, mert ők ugyan nem teljesítették az elvárást, de nem önhibájukból. Mogyoróország egyik tragédiája (de így szó szerint ám), hogy az első választást nem az SZDSZ, hanem a félfasiszta, nacionalista MDF nyerte meg. Onnantól már nehéz volt a helyzetük, nem sikerült nekik az országot, és magukat, Münchausen-báró módján, a saját hajuknál fogva kirántani a mocsárból. Van olyan, hogy nem egy párt, hanem a nép bukik meg. A mogyoró nép ezt a tételt lépten nyomon igazolja.
(Tudom, tudom, az SZDSZ-t olyan sikeresen karaktergyilkolta le a fasiszta bűnbanda, hogy ezt a fenti véleményemet még akár itt is nagyon kevesen vallják.)
A 94-es választás előtt- talán két évvel -, amikor még úgy látszott, hogy az SZDSZ és a Fidesz szövetkezni fog a következő választásra: a két párt népszerűsége
– a közvéleménykutatások szerint – 35% körül volt. Európában egyetlen olyan ország sem akadt, ahol a magukat liberálisnak nevező pártok népszerűsége
akárcsak megközelítette volna ezt a számot.
Erre – emlékszem – büszke voltam.
@ipartelep: „… véleményemet még akár itt is nagyon kevesen vallják.”
Megvallom, hogy vallom. 🙂
@ipartelep:
Én is egyetértek. Csak azt nem tudom, hogy azok, akiknek orbán az első pillanatától kezdve egy ellenszenves hataloméhes alak volt, honnan tudták. Majd megkérdezem Apám. Nekem még most visszanézve sem világos, hogy az volt-e, és ha nem volt eleve az, mikor vált azzá. Régről azt a képet találom róla, amikor TGM-mel együtt elvitték a zsaruk. Aztán amikor már voltam annyi idős, hogy szavazzak (2002), akkor már teljesen egyértelműen szörnyeteg volt.
https://nepszava.hu/3182467_mecs-imre-halalara
Hiv.: @szazharminchet:
Mert láttak már karón varjút. Ha most nézel rá egy új szereplőre a politika színpadán, és hallgatod, ahogy hadarja a balliberálisokat, a migráncsveszélyt meg a mindenhonnan felbukkanó komenistákat, akkor seperc alatt felismered a fidesznyiket, míg a 16 évesek mélán bólogatnak a jólismert szófordulatokra, stílusra, vehemenciára, kimeredt patkányszemre.
Nekik nem gyanús. Az idősebbek meg már tartják is a krumplisszatyrot.
A fidesz egy politikai káderképzőből jött, ahonnan a komcsi párttitkárok.
A nem egészen ostoba emberek simán kiszúrták, hogy ezek ugyanazok.
Hogy aztán ezt mennyire tartották jónak, abban volt a különbség.
Egyesek hasznot reméltek ettől, mások meg kárt.
Hiv.: @szazharminchet:
Szörnyetegnek nem lehet születni, de azzá lehet válni. Folyamatról van szó, és persze nem árt, ha van hozzá egy kis affinitás is. Én akkoriban nagyon ellenzéki voltam (most is), és ugyanazon az oldalon álltam, mint a Lókupec, de emlékszem, hogy a Nagy Imre-újratemetéses beszéde nem tetszett nekem. Nem is értettem, hogy hogy került oda, miért ő szerepel ott, és miért nem a tényleges, valóságos ellenzék valamelyik embere, bárki, Kis János, TGM, Kőszeg Ferenc, Demszky Gábor, Petri György, tehát bárki olyan, aki előtte néhány évvel még nem KISZ-titkár volt. És persze az az arrogáns habitusa… Tartalmilag akkor még (a gengszterváltás előtt 1 évvel) nem látszott különösebb gond vele, de a habitus az már akkor is látszott, és az nekem nem – és ezexerint másoknak sem – volt tetszetős.
@annokkk:
Igen, csak hol kezdődött. Mert amikor a kádárizmust utálta, akkor az rendben volt. Amikor Antallék dzsentrivilágát és a KDNP-s bigott álszent faszokat, az is. Szóval hogy mi látszott rajta 89-90-ben, azt nem tudom. Visszakereshetném egy-két beszédét, csak befolyásol az, amit most gondolok róla, így aztán eleve hányingerrel nézném.
@annokkk:
@ipartelep:
Igazatok van, a KISZ-es múlt és az arrogancia, az stimmel. Az már meglehetett akkor is. A Fodor-Orbán-harc idején legalábbis már megvolt.
Hiv.: @ipartelep:
Hiv.: @szazharminchet:
Hát igen, amennyire az ember az átírt történelmet elszenvedve 30 év távlatából tudja…
Hiteltelen volt, bennfentes, arrogáns, forradalmi fordulatokat használt, , magyarázott, mint okostóni, sápítozott, jajjveszékelt, gyalázkodott, uszított, fenyegetőzött, és mindezt valami politikai harcterepen művelte, valami elképzelt csatamezőn, aminek köze sem volt ahhoz a világhoz, amiben az emberek éltek és felnőttek. Szóval egy kártékony idióta volt, mint most is.
A jászberényi 10-0 -os pofára esés után most …
Debrecenben „lincshangulatban ” hazaárulózzák a ” főispánt ” a deresével.
.
https://telex.hu/belfold/2023/01/20/debrecen-catl-akkumulatorgyar-kozmeghallgatas
Makoghatna valamit az elhibázott szankciókról.
@annokkk:
Az ispán az a megyei párttitkár fideszül?
Hiv.: @vattablz:
Nem tudom, mi volt a megyékben.
Kerületekben volt egy VB-titkár, aki a főatyaúristen , de hogy polgármesternek mondanánk-e ma, vagy kormányszervnek, esetleg pártkatonának, azt már nem is sejtem.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tan%C3%A1cs_v%C3%A9grehajt%C3%B3_bizotts%C3%A1g%C3%A1nak_titk%C3%A1ra
@szazharminchet: Inkább megyei tanácselnök, mint pl. Komócsin Mihály Csongrád megyében.
@Hottentottenstottertrottelmutterattentäter… usw:
Igen, pont Komócsinra gondoltam, csak a beosztására nem emlékeztem. Az elég sötét alak volt, hogy olvassak róla egy-két cikket. Valahogy demokráciában nem olyan sűrűn kerülnek elő az ilyen adminisztratív beosztásban levő emberek, ha működnek a dolgok. Aztán jön a fidesz, és most főispánnak hívják az aktuális komócsint.
@Hottentottenstottertrottelmutterattentäter… usw: A megyei pártbizottság első titkára volt a megye első embere. Komócsin Mihály három évig volt a megyei tanács elnöke, de 1974-től már ő volt a megyei pártbizottság első titkára.
@szazharminchet: : Többször leírtam: világosan emlékszem első gondolatomra ama „bátor és nagy jelentőségű” szpícsről: „Ezt az exhibicionista faszt!”. Pedig addig még elég kevés üzleti tárgyaláson ültem. Bárhogy is, a vitya-félén túl még egy típus van, amit ha meglátok az asztal túloldalán, pánikszerűen igyekszem kimaradni abból a bizniszből. Én csak úgy hívom: „a halottszemű ember”. Tipikus példája a vidrócki.
Tegnap délben Navracsics Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese fogadta az olimpián járt veszprémi sportolókat…
ez egy 1988-as hír 🙂
Jotunder: az az apja volt, egy nagyon rendes ember.
@naki: ifj. Navracsics csak 22 éves volt 1988-ban. tudtam, hogy az apja valamilyen megyei ember volt, de nem volt könnyű keresni. http://www.jmvk.papa.hu/node/5690 szóval ő az. gimnáziumi igazgató volt tapolcán aztán „kiemelték”.
@jotunder: aztán megint gimnáziumi igazgató lett. Én birtam mint töritanárt
Az én apám egyetemi 56-os feketelistás volt. Jópár évig nem mehetett az egyetem és a mérnöki munka közelébe. Pár évig még a tróger és a gyári munkán is utánanyúltak. Átlag két hétig dolgozhatott csak egy helyen. Aztán ez elmúlt. Tervezőmérnök volt, mint Mécs. Sok találmánnyal. A 80-as években már ott tartott, hogy a párt kereste meg, hogy legyen párttag. Szép karrier, elismertség. Nem érzett már semmit, úgyhogy megdumálta pár emberrel, és racionális döntést hozott, hogy már nincs ennek értelme. De persze most is tévedett.
Hiv.: @ijontichy:
Amennyire az életben tapasztaltam, ezek a halszeműek mániás skizofrének. Jobb esetben bipolárisak, de a jobb eset nem csinál karriert.
Úgy kell vele bánni, mint az ápolós viccekben. Mindig helyeselni, dicsérni, sosem bántani az egoját, különben elveszti a kontrollt. Mivel konteókban gondolkodik és saját maga körül pörög, csak időt adva lehet irányítani. Elültetsz egy konteót és másnap már ő gondolta. Azért nem veszélytelen, mert mások is ezt csinálják vele.
Zseniális ez az interjú:
https://merce.hu/2023/02/25/tgm-szocialistak-es-feministak-meleg-kisebbsegjogi-es-szakszervezeti-aktivistak-osszetartoznak-mert-mindannyiunkat-ugyanaz-az-ellenseg-ut-vag-2009/
Mennyi mindent tippelt meg TGM tűpontosan már akkor. Ezt külön kiemelném:
„…A politikai konfliktusokat ebben a helyzetben a zsugorodó állami forrásokért folyó kétségbeesett harc határozza meg. Ez a harc a középosztály és a társadalom többi csoportja között folyik. Ez adja a szélsőjobboldal bázisát. Nincs elég mindenki számára…
…A jobboldal megerősödése nem pusztán undorító kvázi-fasiszta tradíciók feléledését jelenti, hanem a társadalmi összeomlásra és dezintegrációra adott válasz is. A jobboldal rendet, társadalmi kohéziót és túlélést ígér a középosztálynak, különösen a fiatal, fehér, nem zsidó, keresztény középosztálybeli családoknak…”