Meghalt Tamás Gáspár Miklós, az utolsó magyar konzervatív
A politikai konzervativizmus egy konstrukció, ami valahogy kialakult a tizenkilencedik század elején Angliában, de mégis mi közünk van hozzá, mi közünk van a problémáikhoz, a katolikus emancipációhoz, a gabonatörvényhez? Az érzelmi-intellektuális konzervativizmus egyidős az emberi kultúrával. Hogy TGM marxista volt? A marxizmus egy politikai ideológia, egy marginális politikai ideológia, amelyet TGM konzervatívként és egykori szenvedélyes antimarxistaként képviselt, filozófiai játék, amelyet komolyan vett. A politikai konzervatív korszaka is játék volt, vicces póz.
Azért nem lettem konzervatív, amikor a Sors ezt felkínálta nekem, mert rájöttem, hogy a lelkem nagyobbik részétől a konzervativizmus teljesen idegen, bár a lelkem egy kisebb részét vonzotta, hogy így nézzek a világra. TGM valahogy teljes egészében volt konzervatív, bár nyilván sokat vívódott ezzel. Az érzelmi-intellektuális konzervativizmus olyan elkötelezettséget jelent, amivel nem könnyű együtt élni. A konzervatív ember tokenekből építi fel világát, brings forth his own world, ahogy ezt az a különös chilei fiatalember gondolta, ő két éve halt meg már kilencven felett. A token világ a mindennapok valósága, a megismerhető, a kézbe vehető, az álmodozás és elmélyedés tárgya, nem művészetelmélet hanem Rafaello Madonnája Drezdában abban a kis teremben, nem színháztudomány, hanem egyetlen mozdulat az Örkény kamarában, és persze rengeteg könyv és hanglemez, egy megélt élet.
Hol volt nekem időm arra, hogy megéljem az életem. TGM-nek volt rá ideje. Persze nem írt cikket a Philosophical Review-ba, még monográfiákat sem írt a Palgrave-nél, nem volt professzionális filozófus, csak megélte az életét. Ez a konzervativizmus lényege, a bíbelődés, az általános helyett a konkrét, a százszor elolvasott bekezdések németül, amelyek harmincévesen mást jelentenek, mint hatvan után. Egyáltalán, hogy nem tudok németül, TGM az ilyet sohasem értette, az értelmiségi tud németül, különben nem olvashatja eredetiben Hegelt. Case fucking closed. Most majd elmondják, hogy mit gondolt Orbán Viktorról, amikor az sokkal fontosabb, hogy mit gondolt Istenről, márpedig ő gondolt valamit, nem úgy, mint ez a sok ájtatos kamukeresztény, akikről nem is írok, ugorják át a mondat végét.
Most szegényebbek lettünk. Nem egy filozófussal lettünk szegényebbek, hanem egy megélt élettel, egy felépített, bonyolult, szomorú konzervatív élettel.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16530089-684b257f3744a' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16530089&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16530089-684b257f3744a&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16530089-684b257f3744a' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Én nem az ideológiák felől néztem TGM-et. Számomra a lenyűgöző erudíció, a bosszantó ellentmondások, a dagályos, időnként költői körmondatok, a megmosolyogtató idioszinkráziák és a zavarba ejtő, mégis tanulságos hátraarcok bonyolult keveréke volt. Aki minden bogarasságával-modorosságával együtt mintha arra emlékeztetett volna ebben a post-truth katyvaszban, hogy lehetséges az önkorrekció és a morális elvek követése. Életműnek ez talán nem is kevés. R.I.P.
Én kedvellek jótündér, de ekkora baromságot, már régen olvastam (szerinte valami ilyesmi ökörséget izzadna ki magából OV, ha temetési beszédet kellene mondania). TGM nem volt konzervatív, még akkor sem, amikor konzervatív volt. Haladó volt, progresszív volt, forradalmi volt, provokatív volt, és általában rendkívül szórakoztató. Valamint szolidáris volt a szegényekkel és gyűlölte az igazságtalanságot. (Ráadásul, ha valami hibáját szabad megemlíteni, akkor az pont az volt, hogy nem bíbelődött. Nem volt alapos és nem volt elég fegyelmezett. Bár azt se látom, hogy ezek miért lennének specifikusan konzervatív tulajdonságok.) A megélt élet, ahogy leírod, egy konformista klisé, egy polgári illúzió. Ezt már mondjuk Thomas Mann is pontosan leírta a Buddenbrook-házban, pedig ő akkor még valóban konzervatív volt. Továbbá tudta TGM, ami neked nem megy át, vagy legalábbis a fentebbi szövegben nem jelenik meg, hogy a filozófia nem játék, hanem életek múlnak rajta. Ezért kell filozófiai szövegeket újra meg újra elolvasni, nem azért, mert az olyan „autentikus”.
De abban egyetértünk, hogy nagyon fog hiányozni.
(P.S. Például azért is, mert jól seggbe rúgna olyan hülyeségek leírásáért, hogy a marxizmus egy marginális politikai ideológia. Nem marginális, nem politikai, és nem ideológia. Egyébként minden stimmel, ahogy mondani szokták.)
@pocok: jól van.
Mensch
Úgy 50-51 évvel ezelőtt az Echinox* hasábjain találkoztam először az írásaival. Megszoktam a szerteágazó körmondatokba csomagolt gondolatait, bár nem értettem mindig, és nem mindig értettem egyet velük. Egy hiánnyal több…
*Echinox ma: https://revistaechinox.ro/articole/magyar-oldalak/)
párszor kommentelt a vincenten.
1989-ben már úgy mentünk ki március 15-ét ünnepelni, hogy sejtettük, azt a tüntetést már nem meri szétverni a hatalom. Este a köztévében Tamás Gáspár Miklós mint az ellenzék egyik vezetője beszélt, és a riporter kérdéseire magabiztos és meggyőző válaszokat adott. Semleges kollégiumi haverom, aki az eseményekben nem vett részt, a műsort nézve meg is jegyezte, hogy most már a hatalom ellenzéke az erősebb. TGM számomra mindig is azt a személyt testesítette meg, aki egy adott pillanatban a rendszerváltás folyamatát átbillentette.
Egy igen alapos, szinte tanulmányértékű, hozzá méltó nekrológ van a 444-en: https://444.hu/tldr/2023/01/15/meghalt-tamas-gaspar-miklos-a-legszabadabb-magyar
Érdemes elolvasni…
A 90-es èvekben többször összefutottam vele a belvárosban., Egy Charta tüntetèsen megszólítottam, pontosabban köszöntem ès mindössze annyit mondtam neki, hogy örülök, hogy itt is látom.
Utána többnször előre köszönt ha az utcán találkoztunk, de soha nem ment egyikőnk se túl a köszönèsen. Szívmelengető talalkozások voltak. Hiányozni fog.
Ő volt számomra a „fehérek között egy európai”. Igen, neki volt fogalma a konzervativizmusról. Is. És véleménye. Demokrata volt, tisztességes, igazságszerető és szókimondó. Egyszóval ritka szerzet. Szerettem.
@rokakutya: akkor én Amerikában éltem, de nyaranta haza jöttünk, és párszor láttam a Kossuth-téren a sétapálcájával. nagyon fiatal voltam, amikor nekiment tóth dezsőéknek, akkor én a teremben voltam.
Hiányozni fog. TGM írt olyat, amivel egyetértettem, olyat, amivel nem, és olyat, amiből egy mukkot sem. Viszont nem írt olyat, amin ne az látszott volna, hogy elmélyült a témában, felkészült, és tisztességes.
Amúgy van cikke a Scopus-ban, van h-indexe, ami nem rossz ahhoz képest, hogy állása nem volt.
@pocok:](#comment-323664
Nekem a dolog arról szólt vele kapcsolatban, hogy illett meghallgatni, mit gondol, de nem volt kötelező egyetérteni vele. Annál is kevésbé, mert az átlagember ha gondolkodik is a dolgok felől, nem filozófus. A filozófus egy más gondolkodási minőség.
Éppen ezekért, meg azért, mert már jó 45 éve levizsgáztam filozófiatörténetből, nem szeretném TGM-et elhelyezni.
Én úgy tudom, a rendszerváltás előtt volt konzervatív, utána meg progresszív. De ezt se én találtam ki. Én csak a terjengősségét szerettem, a sokféleségét, az olvasottságát, a közép-európa képet, ahogy kilépett a magyar nyelvből és a környező nyelveken is olvasott, ismerte történelmüket, az idézeteket, hogy meg kellett dolgoznom minden mondatért, meg a széljegyzeteket. A hvg idején már túl egyszerű volt ehhez képest, és rövid. De azt is szerettem, ahogy felbosszantotta magát a stúdiókban, a zilált hevességét. Hogy aztán engem is felbosszantott, hát nem baj. Annyira közel hozta minden szereplése, ahogy berobbant a műanyag gyerekek és vén cinikusok közé az őszinte hevületeivel, hogy mintha egy közeli családtagot vesztettem volna. És nekem is ő volt a rendszerváltás. Meg ahogy haragudott ránk, mert nem voltunk elég jók neki, mintha apánk lett volna.
Éreztem a csalódottságát bennünk. Nincs már aki lebasszon, mint a pengős malacot. Mondjuk nekem itt van Jótündér, de nekünk magyaroknak nem maradt senki.
@annokkk: nem olvastad el a posztom, ami nem bűn, sőt. .van egy politikai konzervativizmus nevű eszmetörténeti kategória és van valami, amit konzervatív személyiségnek nevezhetünk, és nem következik belőle semmi. a merleau-pontynak konzervatív személyisége lehetett, de ő pl. sztálinista volt. a karteziánus hozzáállás ennek az ellentéte. van valamilyen módszer és alávetjük a megismerést a módszernek. a konzervatívot nem érdekli a módszer, szeret leülni egy kép elé és csak nézni és gondolkozni róla, szereti újraolvasni hegelt és szeret a margóra ceruzával kis jegyzeteket írni. amikor az esztéta nem megtanulja, hogy mi a szép, hanem rászokik, kialakítja magában. van valami konzervatív dolog a bor élvezetében. persze, a dolognak szokott politikai vonzata lenni, de nem mindig.
Hiv.: @jotunder: Elolvastam, de tényleg nem így értettem. Mondjuk én már a kultúrkonzervatív fogalomnál is meg vagyok lőve. Eszmetörténetből meg csupa olyasmit tudok, amit nem érdemes tudni manapság. Mármint a fenti Megadjás poszt szerint.
Világéletemben irritált, de valahogy úgy, ahogy az apja tudja irritálni az embert (ez most, ma állt össze nekem, ahogy a hír hallatán elapátlanodva éreztem magam): idegesített a modorossága, az állandó közlési kényszere, hogy folyton csak mondja és mondja, eláraszt, elönt, mindig neki kell a legokosabbnak, legműveltebbnek, legszellemesebbnek lennie, aki mindenen átlát, mindennek mögélát. Aztán most meg itt vagyok, és már most hiányzik. Azt hiszem, elolvasom mégis ezt az utolsó rettenetesen hosszú, nyomasztóan túlírt szövegét.
A másik: nekem az állt össze (aztán aki jobban tudja, javítson ki), hogy TGM elsősorban író volt. Sokáig azt gondoltam, hogy irodalmiasan fogalmazó filózofus, de nem: filozófiailag nagyon művelt író. Vagy rosszul gondolom?
Végezetül: úgy tudtam, hogy ez a görény, akinek most nem írom le a nevét, rá fog repülni erre a lehetőségre, és teátrális gesztussal „lerója tiszteletét” a „nagy ellenfél” előtt. Undorító, és remélem, hogy a temetésre legalább nem engedik oda.
@jotunder:
Köszönöm, hogy megtiszteltél egy kimerítő válasszal!
Hiv.: @jotunder:
Ez a leírás egyáltalán nem passzol TGM-re. Ismertem, nem ilyen volt.
Ő abban hitt (már liberálisként is, később meg pláne), amit Marx mondott, azaz, hogy a filozófia dolga megváltoztatni a világot. Ez nem konzervatív hozzáállás. Nem szemlélődött, hanem kifejezetten ideologikus alkat volt, ennek mindenféle előnyével és hátrányával.
A konzervatív hozzáállás az olyan mint Jótündéré (vagy éppen az enyém). Kimenni egy nyugati egyetemre, hogy hagyják már az embert nyugodtan pepecselni a saját kis dolgaival évtizedekig. Ezzel nincsen semmi baj, de ez nem TGM volt.
@jotunder:
Már régóta kérdezitek, úgyhogy elárulom, mi idegesít a legjobban Magyarországban (pedig hosszú a lista): az, hogy mindenki jobboldali. A jófejek is, meg a rosszfejek is. Az előbbiek sokkal tisztességesebben és magasabb színvonalon, de messze attól, ami érdekelne vagy amit korunkban relevánsnak vagy fontosnak éreznék. A jófej jobboldaliság megtalálható mondjuk itt a Jótündérnél vagy a 444-en: mindenki ápolgassa a kis kertecskéjét, hódoljon a hobbijainak, végezze a munkáját tisztességesen, ne pisáljon át a kerítésen, és akkor minden jó lesz. Vállalkozzon, dolgozzon tehetsége szerint, este járjon el színházba, ne verje el a feleségét, stb., és ez elég. A foci fontos, kötelező szeretni. Meg horgászás, meg bor, meg halászlé, meg a végnélküli jópofa hablatyolás. Viszont szolidaritás, testvériség, egyenlőség absztrakt értelemben fontosak, de privátim hagyjanak már békibe’ ezekkel. A politika, a mozgalmak, az aktivizmus, ciki. TGM tudta, hogy ez így már nem elegendő és intellektuális értelemben sem érdekes. Hogy az a kor, amikor ez az individualista polgári erkölcs elég lett volna, már régen elmúlt. És akkor most meghal, ami nagyon megrázott, de rögtön meg is írják, hogy ő tulajdonképpen konzervatív volt. Mert, ami és aki nem konzervatív, az kínos. Talk about adding insult to injury.
@steinerzsiga: ő TGM volt. és nagyon sok munkát tett bele, hogy TGM legyen. nagyon keveset írt, mármint filozófiát.
Hiv.: @pocok:
Igen, de vedd ezt inkább pozitívan. Szinte mindenki saját halottjának tekinti.
A jobbosok meg azért nevezik magukat annak, mert nem ismernek más szavakat. Lehet, hogy sokan egzisztencialisták. Vagy baloldaliak, de ahogy mondod, azt mondani kínos. Gondolni sem szabad. Fortélyos félelem igazgat.
Megkerülhetetlen volt a magyar közéletben, és borzasztóan kevés a megkerülhetetlen emberünk.
Remélem, a lehető legkevesebbet szenvedte.
(Most jövök rá, Göncz Árpád halála óta fel se merült bennem, hogy bármi ilyesmi temetésre elmenjek, de ez most igencsak felmerül.)
@jotunder:](#comment-323679: arra az eseményre úgy ültem be elsőéves bölcsészként, hogy hallottam, majd a gőzösfejű ellenzékiek jól helyre tesznek téve, volt is egy előzetes fenntartásom (elsőgenerációsvidékisrác stb., ismerjük) a várható belvárosi ficsurokkal szemben. Már kezdtem is ebbe belefeledkezni, amikor megszólításra kiment a katedrára és azzal kezdte, hogy itt tanítottam, múltidőben, nagy taps. És aztán olyan hozzászólást/beszédet mondott, telistele történelemmel, kultúrtörténettel, hogy csak pislogni lehetett – a Gömbös-népiírók hasonlat mindent vitt. Szaladtam haza utánaolvasni, mint azután elég sokszor az írásai nyomán. Harminc év múltán A törzsi fogalmakból mindig adtam fel kötelező olvasmányt, nem, mintha nagyon odaillett volna, de úgy gondoltam/om, hogy ha valaki bölcsészdiplomát akar szerezni Magyarországon, igenis kell találkozzon egy ilyen műveltséggel és íráskészséggel (ebből a szempontból mindegy, hogy milyen katasztrofális volt bármilyen vezetőként, nem ez volt a dolga).
@steinerzsiga: Nem fog odamenni, mert a kifütyülés rosszul mutatna a propagandában. Majd egy kicsit később, egy gondosan beállított képhez (a testőrgyűrű ne látsszék) pózol egyet.
A Tücsök (a nemzet lelkiismerete) utolsó írása az ÉSen: https://www.es.hu/cikk/2022-11-04/tamas-gaspar-miklos/mely-valtozas-magyarorszagon.html
Imádom a nyelvhasználatát is. „Fölsőoktatás”, stb.
Nagyon fog hiányozni. Megint csorbult a nemzet lelkiismerete. Egyre kevesebben vannak, akik idönként elgondolkodtatnak minket, hogy merre megy ez a balsorsverte.
A legtöbben az itt kommentelők közül úgy szűnünk majd meg létezni, hogy azt senki nem veszi észre (a közvetlen környzetén túl); ezzel szemben TGM jelentős figura volt, ha szerette valaki, ha nem, ha idegesítőnek találta, ha nem stb. — egy mással nem pótolható minőség szűnt meg vele a világunkban.
Nagyon sok írását nem szerettem, de maga az ember így is egy egyéniség volt. Név nélkül, két sorból bárki azonnal felismerte, hogy ő a szerző, annyira egyedi volt a gondolkodása és a stílusa is. Nincs még egy hasonló sem a magyar vagy a romániai magyar közéletben, de talán a világon sem.
Számomra ő nem konzervatív volt (bár abban JT-nek igaza van, hogy egy rakás kérdésben erősen konzervatív állásponton volt), hanem ellenzéki. Az örök ellenzéki.
Mint ÉS előfizető, a 80-as években találkoztam az írásaival, amelyek kezdetben nagyon idegesítőek voltak számomra. Engem, a tanulatlan, műveletlen akárkit végtelenül bosszantott a stílusa, amit akkoriban sznobságnak tekintettem. A rengeteg szövegbe toldott utalás, a különféle források címe, szerzője, ‘mely címek számomra tökéletesen ismeretlenek voltak, de még a szerzőkről sem hallottam soha. Ez persze engem mínősít, és még TGM széleskörű olvasottságáról szól. Később aztán az írásait tudatosan úgy olvastam, hogy az utalásait szándékosan nem vettem figyelembe, átugrottam azokat, és így a szövegei egyre érdekesebbek lettek.
Úgy emlékszem Ő közvetlenül a rendszerváltáskor vette fel a konzervatív allűröket (sétapálca stb.), de hamar visszatért a (szerintem) baloldali világlátáshoz. Hiányozni fognak az „okoskodásai”!
Hiv.: @Bogomil:
Tényleg nagyon izgalmas. Megírhatná ezt valaki 1000 oldalban is.
Egyszer régen valahol, valahogy pertu lettünk; gondolom, sokezren lehettünk így. Böcsültem.
@Virág et.: : Számomra ő liberális volt (mint mindenki, ahogy már többször kifejtettem, de ez az osztályozási/skatulyázási kényszer… ;-)). Mi is lehetett volna más, ennyi sokszínűséggel? R.I.P. TGM. Most már jókat röhöghetsz rajtunk.
@ijontichy: https://merce.hu/2017/04/17/tgm_miert_kibirhatatlanok_a_liberalisok/ 🙂
@jotunder: : @Big JT, szerintem más értelemben használjuk a fogalmat: „liberális”. Amúgy, szvsz. TGM legalább annyira szeretett játszani, mint Te ;-). Peace.
Liberális volt, persze, nagylelkű – alapvetően egy politikus ember, a szó szép régi értelmében, ezért mutatnak rajta furcsán a politikai ideológiák címkéi (még ha ő maga is eljátszott ezekkel, felöltötte, aztán megtagadta őket — volt azért benne valami a primadonnából, nem? — én nem ismertem személyesen). Hatni akart a világban, erre használta a filozófiát, ahogy erről fentebb volt szó, ehhez persze nem feltétlenül kell Marxhoz sietni, bár hozzá is lehet, ez egy rendes cicerói program, a 17. századtól felfelé sokan vallották ezt, köztük a későbbi konzervatívok közvetlen elődei is. Zavaros ügy ez, Szilágyi úr kérem.
https://www.ceu.edu/article/2023-01-17/ceu-mourns-loss-gaspar-miklos-tamas
Volt egy olyan érzésem, hogy nem csak a miénk volt, hanem egy közép-európai. Csak nem tudtam volna ezt ilyen szépen.
Hiv.: @annokkk:
https://taz.de/Nachruf-auf-Gaspar-Miklos-Tamas/!5908828/
TGM mélyen gyökerező, alkati kulturális konzervativizmusának a legárulkodóbb jele az volt, hogy teljesen rá volt fixálódva a nyelvhelyességre. Esszéiben egészen zavarba ejtő módon gyakran félbeszakította a gondolatmenetet, hogy vitapartnere általa vélt „magyartalan” fogalmazásait kijavítsa. Egyik mániája az egy névelő használata volt: „ez egy probléma” – ezt mindig kijavította, hogy helyesen „ez probléma”. A fel igekötő helyett is kényszeresen a föl-t használta (fölsőoktatás). Pedig egy olyan profi marxista, mint ő, igazán átláthatta volna, hogy a nyelvhelyesség-fetisizmus valójában az uralkodó osztályok trükkje, utóvédharca, hogy a kevésbé tanult, vagy éppen tanult, csak nyelvjárási környezetből érkező feltörekvő népi értelmiségieket (és nem-értelmiségieket) sunyi módon lenyomják. Ebben az összefüggésben árulkodó Kodály rendkívül szellemes, de egyben mélyen gonosz és igazságtaln bonmot-ja is, amit állítólag a lelkes kommunista agitátorokhoz intézett: „Az igét nem csak hirdetni kell, hanem ragozni is!” Nost, TGM nemcsak hirdette az igét, de nagyon mívesen ragozta is.
Hiv.: @steinerzsiga:
Uralkodó osztályok a feltörekvő népi értelmiséget ?
Ez valami másik ország lehet. Nálunk mindig a népi bunkók uralkodtak.
Igy legyen otosom a lotton. A 444 (illetve az egyébként nagyrabecsült főszerkesztője a hírlevelében) is megirta, hogy az volt a legjobb es legszebb TGM-ben, hogy olyan konzervativ lord-szeru jelenseg volt: „és a sarokban, keresztbe vetett lábbal, pipázgatva, sétapálcáját maga mellett tartva, egy korsó ale előtt olvasgatott az egyetlen magyar angol konzervatív lord: TGM… nem mertem megnézni/megkérdezni, mit olvas. De úgy képzelem, Churchill volt.” Stb.
Hiv.: @pocok:
A mai feltörekvés iránya ezeknél a negyvenes fidesznyikeknél, hogy mind vitézek akarnak lenni a vármegyében. Teljesen belepistultak az örökre fölül álló kiválasztott kasztjukba és már csak a formákat keresik, amivel mindenki megkalapozza őket. Ha írnak egy baloldaliról, az legalább legyen egy lord.
@annokkk: Én azt hiszem, ez eddig a legjobb nekrológ róla. Van benne valami hihetetlen, hogy egy magyar ember írta egy másik magyar emberről, angolul.
Hiv.: @steinerzsiga:
Azért az, hogy integrálhatatlan egyetemi környezetben, az kicsit erős.
A leghülyébb fideszgyökér is befér oda, vagy kaphat saját intézetet a villasoron, akár bársonytapétával.
@steinerzsiga: 2019. szeptemberében (vagy akörül) tette ki JT ide a „Fölni” TGM-stílusparódiát. Szerintem sem a szöveg, sem a kommentek nem öregedtek rosszul. Ennek a fel(föl)fedezésnek tudok egy kicsit örülni — mintha valami aprócska humán érték született volna.
@Hottentottenstottertrottelmutterattentäter… usw:
Fölni
https://hvg.hu/itthon/20230119_Meghalt_Mecs_Imre
@annokkk:
Nekem valahogy ezek az emberek jelentették a rendszerváltást: Göncz, Mécs, TGM. Az eufóriát, hogy talán egyszer még civilizáció leszünk, a politikusok dolgoznak, és nem hatalomban vannak, és persze nem műszálasnyakkendőjű párttitkárok. Valahogy 10 évesen is látszott a különbség, úgy tűnt, jó lesz egy olyan ország, ahol ilyen kedves nagypapafigurák alaposan végiggondolják, hogy mit is kell csinálni.
@szazharminchet: Ők. Meg más oldalról Orbán, Deutsch, Fodor. Ők adhatták volna a lendületet a nagypapafiguráknak, hogy mára tényleg európai ország lehessünk, legalább annyira, mint mondjuk a csehek. Csak bennük keservesen csalódnom kellett.
Hiv.: @nyulambator:
A fidesz kopasznáci és temetői fütyülő csőcselékek szervezésével volt elfoglalva, hogy végre európai micsodák lehessünk.