Meghosszabbított jelenidő
Eredeti szerző: jotunder
A huszadik század első két évtizedében egy magyar hírlapírónak nem volt diplomája, kevesebben érettségiztek, mint ahányan ma master degreet szereznek. A köz ügyeiről való beszéd kávéházakban folyt és még létezett a közbeszéddel kapcsolatos decorum, megadták, egyáltalán meg tudták adni a módját a kor public intellectual-jai a politikáról való eszmecserének. A Vasárnapi Körbe Lukács, Mannheim Károly, Balázs Béla jártak, olvasott, művelt, reflektált véleményalkotásra képes emberek, még létezett arisztokrácia és pszeudoarisztokrácia, Csáth Géza, Ady, Kaffka Margit, Kosztolányi és Karinthy írt a Nyugatba, gróf Apponyi hat nyelven beszélt. A legtöbb magyarnak pedig egyszerűen fogalma sem volt Magyarországról.
Ma sincs. Kávéházak helyett blogok és Facebook van, ahová bárki bármit beírhat, nincs Vasárnapi Kör, nincs Nyugat, nincs Ady, nincs Karinthy, nincs gróf Apponyi, plebiszciter vezérdemokrácia van, mondja Körösényi professzor úr, és a plebiszciter vezérdemokráciáról nehéz reflektáltan véleményt alkotni. Ahhoz viszonyulni lehet, és reflektáltan nem lehet viszonyulni. Elfogadjuk a karizmatikus vezért, vagy elutasítjuk, a népakarat egyenmondatokká silányul, vezéri mondatokká, esetleg, a vezért tagadó mondatokká.
Ahogy Körösényi mondja, meghosszabbított jelenidő van. A meghosszabbított jelenidőben működik a rendszer, és ezt már én teszem hozzá, a rendszerkritika is.
Ez a meghosszabbított jelenidő az, ami a hideg polgárháborúnkra jellemző. Távlatosság illúzióját kelti, minden irányban, mintha az egész a múltunkban gyökerezne és a jövőnkről szólna. A múltunkban nem gyökerezik semmi. Csoóri és Esterházy halottak, már nincs is szükség rájuk, nincs szükség a politikai aktorokon és a spin-doctorokon kívül senkire, a rendszeren kívüli mondatok csak a rendszeren kívüli nyilvánosságban értelmezhetők, és a rendszeren kívüli nyilvánosság gyakorlatilag megszűnt. Mindenre van egymondatos válasz, mindenki ismeri az egymondatos válaszokat, az egymondatos válaszok pedig két buborékban léteznek. Már nem is akarjuk megérteni a másik buborékot, megelégszünk azzal, hogy a másik buborékban idióták és/vagy bűnözők élnek, és ezt a hatalmas baromságot képesek vagyunk elhinni. Időnként én is képes vagyok rá.
Elhisszük, hogy ezek a buborékok mindig is léteztek, hogy organikusan fejlődtek a Martinovics-összeesküvés óta, mintha 1973-ban a hetes buszról az Astoriánál kétféle ember szállt volna le. Mindkét irányba próbáljuk meghosszabbítani a jelenidőnk, mert úgy kényelmesebb, most ez egyik buborék győzött, aztán egy napon a másik buborék fog győzni, és így értelemszerűen továbbra is lesznek vesztesek és győztesek, ez a világ rendje, most egy másik egymondatos válasz lesz a domináns egymondatos válasz.
Persze továbbra sem lesznek kávéházak, senki sem álmodik színes tintákról, gróf Apponyi talán már nem főz birkapörköltet, de hat nyelven biztosan nem fog beszélni, nem lesznek körök, sem vasárnapi, sem hétfői, mert ezek valahogy túlmutatnának a meghosszabbított jelenidőn.
Márpedig a meghosszabbított jelenidőn túl nincs semmi.
,
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517921-6ae34d3de893a' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517921&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517921-6ae34d3de893a&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517921-6ae34d3de893a' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@velőtanya: Simán beléjük fér – nem tudnak mást adni, mint ami lényegük. Örkény nyomán – hazudnak éjjel, hazudnak nappal, hazudnak minden hullámhosszon.
@Vakmadár: 🙂 Teljesen igazad van, én is tizenötször megnézem, hogy amit veszek, az vagy kis magyar cégtől származzon, vagy külföldi legyen, és amikor kulturálódni akarok, akkor Bécsbe megyek, nem a magyar Nemzeti Színházba. Igen, ez szar. (Mármint Bécs az jó, és nincs is messze, csak maga a tény.)
Viszont tök érdekes, hogy ellenpéldának felhozod a Johnson&Johnsont az azbesztes hintőporukkal, meg az opioid-botrányban való érintettségükkel, meg a több milliárd dollárnyi peren kívül kifizetett kártérítéseikkel, meg az orvosokat lényegében korrumpáló orvoslátogatóikkal, és valahogy mindez nem fontos, pedig még John Oliver is többször csinált róluk műsort (és általában a gyógyszergyártó cégekről), szinte biztos, hogy találkoztál a témával. De ez valahogy nem érint annyira, mint a mi saját kis magyar szörnyűségeink. És ez normális is, csak ezek szerint van a szemléletmódunkban egy ilyen torzítás, és emiatt könnyen lehet, hogy a külföldön való élet alapból élhetőbbnek tűnik, mert még ott lakva se érintenek annyira közelről ezek a dolgok, mint az otthoni magyar ügyeink.
@Késes Szent Alia: Persze, hisz a J&J egy gyógyszer- és vegyipari gyártó, annak minden hátrányával és szemétségével együtt. De akkor sem a direktpolitika és a politikusok lopásai ami az eszedbe jut róla, ha a termékeit látod. Meg amit Grrr is írt, nálunk sikere van egy oldalnak/appnak ami a törpecsutf.sz érdekeltségeit tartalmazza és támogat abban, hogy – amennyire ez lehetséges – elkerüld azokat. Normálisabb helyen ilyenre nem lehet szükség.
A mindennapokba való csutiánus benyomulás és annak zsigeri hatása.
Külön személyes utálatfokozó, hogy:
1.) Leszoktattak a kedvenc magyar vörösboraimról (cserébe felfedeztem kimondottan jó ár/élvezet arányú ausztrál- és argentin vörösborokat;
2.) Szavaznom „kellet” a Debreczeni Józsefre.