Mi történt a féltudású magyar elittel?
A féltudású magyar elit az egyik legmeghatározóbb publicisztikai élményem az elmúlt húsz évből. Leszámolás az összes lehetséges illúzióval. Az a cikk közvetlenül a válság előtt íródott ( aztán 2009-ben jött a folytatás) és nem csak a rendszerváltás, hanem a Medgyessy-Gyurcsány korszak és az MSZP-SZDSZ koalíció társutas elitértelmiségének kritikáját jelentette. A szerzőről, Publius Hungaricus-ról, 2010-ben derült ki, hogy valójában Orbán Krisztián , akinek felesége, Orbán Anita, éppen visszalépett a FIDESZ-képviselőjelöltségtől, ma amúgy a Vodafone meghatározó embere, Orbán Krisztián pedig az Oriens alapítója és egyik vezetője. Orbán Krisztián értelemszerűen nem volt a budapesti liberális elitértelmiség szvíthártja.
Pár éve Orbán Krisztián „tetézte bűneit” és nyíltan beszélt arról, hogy Matolcsy Györgynek sok mindenben igaza volt.
Nemrég Gulyás Márton készített egy interjút Orbán Krisztiánnal, akit nem tudok Orbánnak nevezni, mert az Orbán az Viktor, legyen OK, ok? (hú, de vicces)
OK eredeti tézise az volt, hogy a nyolcvanas évek reformista elitértelmiségéből formálódott elit kezébe került Magyarország a rendszerváltás után. Pár provokatív mondatot szeretnék idézni az eredeti cikkből.
” Miért is lett volna máshogy, hiszen a régióban elsőként, 1982-ben beléptünk az IMF-be, és olyan legendák, mint Zseniálisfeketejános szárnyai alatt egy egész nemzedék tanulta meg, hogy mi az a nyugati közgazdaságtan (volt közöttük olyan, aki még angolul is tudott!)?
„Mivel a megfelelő pillanatban ők voltak helyzetben, ők tudtak vagyont, pozíciót és tekintélyt szerezni. Ma ők a Politikusok, az Írók, a Tévés Személyiségek, a Nagy Nevettetők, a Színészek, a Filozófusok, a Tudósok és a Szakértők. És dicsérik egymást megállás nélkül. Egymás szemében ők a világszínvonal. „
A mostani interjúban már arról beszélt, hogy OV annyira elveszítette a bizalmát az elitekben, hogy teljesen kiszorította őket a döntéshozatal előkészítéséből. Az elitek képviselte ellensúly a tömegdemokráciával szemben teljesen eltűnt. Szemben Csehországgal, nem alakult ki egy az államtól független erős helyi nagyvállalkozói réteg.
A féltudású magyar elit jobboldala betagozodótt a rezsimben, pozíciókat kapott cserébe azért, hogy egyenesen ült a széken, hátratett kézzel. A liberális elit a Facebookra költözött. Nincs nagyhatású, Nyugaton is látszódó, magyar kormánypárti elitértelmiségi, Orbán értelmiségi holdudvara részben középszerű figurákból, részben manifeszt kóklerekből áll. Van azonban, és ezzel nem leszek népszerű, egy egészen nyugatias gondolkodású banki/technológiai háttérértelmiségi csapat is, akik helyenként kompetensebbnek tűnnek a budapesti liberális értelmiségi húdeokoskáknál.
Én azt gondolom, fogalmam sincs mi erről OK véleménye, hogy Magyarországon az elitstruktúrák újratermelése megszűnt, ezt a rezsim feladta. A több mint egymilliárd dollárral megtámogatott MCC janicsárképzővé züllött, az autonómiájukat vesztett és forráshiánnyal küszködő felsőoktatásban annyira nem bíznak Orbánék, hogy a csúcstechnológiai elitképzést kiszervezték a Kínai Népköztársaságba (és egyáltalán nem világos, hogy ez így miért tekinthető magyar csúcstechnológiai elitképzésnek).
OV sportügyi nemzetvezetési gyakorlatait, férfieszményeit, magyar fizikumos, magyar észjárású, magyar nagypapás hőzöngéseit csak azért vezeti elő, hogy bekerüljön a Vincentbe, de én résen vagyok. A magyar lakosság megérti a pillangóúszást és a kötöttfogást. Legalábbis annyit ért belőle, hogy van valamennyi különbség az olimpiai bajnok és az első előfutam szaúdi-arábiai versenyzője között (ő úszta Tokióban, amennyire tudom, a legrosszabb időt száz pillangón, ezzel századmásodpercre úszta meg Mark Spitz első világcsúcsát). Értékelni tudja az elitteljesítményt, de, és erre valamiért büszke OV, óriási különbséget tesz a győztes, és a tőle két századmásodperccel lemaradó ezüstérmes között, a világ tizenkettedik helyezettje pedig értelemszerűen nem érdekli. Fel sem tudja fogni, hogy mit jelent tizenkettediknek lenni a világon, valamilyen nem lényegtelen dologban.
Volt egy másik verseny is, amelyről meglepően sok magyar újság számolt be, egy nemzetközi matematikaverseny Blagojevgradban, amelyet egy magyar fiatalember nyert meg. A matematika nem a versenyekről szól, ez nem egy világbajnokság volt, de itt egy kétszeres diákolimpiai aranyérmes, kétszeres Schweitzer-győztes nyert, aki vélhetően ma egy világbajnokságon is nagyon jól szerepelt volna. Az, hogy a magyar matematikával mi lesz, lényegesen fontosabb annál, hogy mi lesz a magyar pillangóúszással. A magyar matematika minőségének van szerepe a magyar versenyképességben, a magyar pillangóúszásnak, magyar kajak-kenunak (apám magyar bajnok volt, nem felnőttként, de meglehetősen jó korszakban) pedig nincs és pont. Ennek ellenére a magyar matematikával (számítógéptudománnyal, adattudománnyal, machine learninggel) egyáltalán nem számolnak, pedig egy dologban hasonlít a pillangóúszásra. Nagyon hamar felismerhető a tehetség, és elég korán fejleszthető.
Megkockáztatom, nem véletlen, hogy Magyarországon használtak egy izraeli kémszoftvert és nem Izraelben egy magyar kémszoftvert, ők kevésbé pillangóúszás-orientációjúak. Nem, nincs semmi bajom a pillangóúszással, Tótawének van, nekem egyáltalán nincs. A matematika elitképzést értem, fel tudom fogni, a gazdasági, pénzügyi társadalomtudományi elitképzést nem, de attól az még létezik, azaz létezhetne, csak baromira nem érdekel senkit. Ha érdekelne valamit, akkor sem az alapítványozást, sem az MCC-t, sem a CEU kiebrudalását nem lehetett volna megcsinálni, és Fudan szóba sem kerülhetne.
Ezt Magyarország feladta. A féltudású elitnek nem lesznek egész tudású utódjai, az a kevés, valóban tehetséges (és ez sokkal nehezebben derül ki, mint a matematikában, a totális tehetségtelenség kiderül, talán az is, hogy valakiben van kakaó, de az, hogy kiből lesz nemzetközileg is elismert ember, azt én el sem tudom képzelni, hogyan alakul ki, egy nagyon hosszú szelekciós mechanizmus végén) fiatal, aki ebben az országban megszületik, az el fog menni, mert nem találja meg a számítását. Talán a pénzügyi elit az, ahová érdemes hazajönni Nyugatról, de adjunktusnak kétszázezer nettóért…
Marad mi volt.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16528808-6ae2e7d95af83' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16528808&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16528808-6ae2e7d95af83&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16528808-6ae2e7d95af83' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Szerintem TótaW-nek sincs baja a pillangóúszással, van viszont a mai olimpiával, és főként a sportnacionalizmussal, ami a másik Orbán számára szinte vallásként funkcionál.
hát nekem ezt előrébbről kell kezdeni… az eredeti féltudású cikktől. az alapjelenséget nem értem, hogy voltak illúzióink? és csalódnunk kellett? szerintem ez eléggé rétegprobléma lehetett már akkor is. és szerintem nem az követett el hibát, akit nem is érdekelt, hogy ki szopkodja körbe egymást és milyen alapon. a (még mindig sztem) realistább tévedés az volt hogy vannak ezek az embereink, akik mindenesetre nem borzalmasak, és a nyugati struktúrák átvétele majd szépen beilleszti őket teljes emberi minőségükben a gépezetbe hasznos alkatrészként.
volt! egy! lélegzetvételnyi! pillanata magyarországnak, amikor nem az egy szem népmesei tökéletes hőst kereste, hanem az ember alkotta, de az embereken túlmutató szerveződésben látta a lehetőséget. ami elég nagy dolog volt, most már egész biztosan tudjuk.
nem tudom kinek a fejébe szállt a micsoda, hogy úgy vette le hogy AZ A BAJ, hogy a legjobbnak mondottjaink csak középszerűek, és nem méltányolható bennük, hogy nem gazemberek, nem zsarnokok, teszik, amit tudnak. ami nem volt elég – de annak az okai szerintem számosabbak és árnyaltabbak, mint hogy ezen busongjunk máig hogy jaj. valakinek a kedvéért, aki bedobta a NAGY kritikusod VAGYOK trükköt.
Kétszer írod, hogy ‘feladta’. Elõbb a rezsim, aztán Magyarország. Túl azon, hogy én a látszatát is kerülném a két entitás összemosásának, szerintem az állítás egyikre sem érvényes.
Feladni azt lehet, amivel az ember próbálkozott, vagy legalább vágyott rá, reménykedett benne. Semmi nem utal arra, hogy rezsim Viktor törekedett volna valódi elit képzésére. Szerintem ez sosem volt célja. Az ellenkezője inkább. Janicsárok kellettek neki. Azokat képzik is.
Ami Magyarországot illeti, ott már jobban megállna a ‘feladta’, de csak a népesség egy részére, és az a rész sokminden mást is föladott. Az elit csak collateral damage. Az ország mint olyan (a zemberek) sosem tartotta nagyra az elitjét és nem is veszi észre, ha már nincsen neki olyan.
Jótündér eggyel hátrább lépett, és így írta meg ezt a posztot. Jól tette; éppen ezért tudom elfogadni mindazt, amit írt.
Én időnként térben lépek hátrébb: évtizedek óta néhány hetet Ausztriában töltök nyaranta.
Na, onnnan látszik, hogy Magyarország feladta. Lehet rágcsálni, hogy mi is az a Magyarország meg sattöbbi. A lényeg, hogy feladta. Ezért fog el egy mélységes deprimáltság, amikor Ausztriából visszatérek.
Aki nem hiszi, járjon utána…
En itten Skandinaviaban azt tapasztalom, hogy az elit tudasa, iskolazottsaga, muveltsege, zsenialitasa, stb. (meglepo modon) nem kulonosen jelentos tenyezo abban, hogy egy tarsadalom mennyire sikeres, stabil, gazdag, stb. Sokkal fontosabb a bizalom, a transzparencia, a nyitottsag, a korrupcio elutasitasa, valamint az egalitarianus ertekek, a szolidaritas, horribile dictu, testveriseg, stb. Ezert egyre inkabb vakvaganynak erzem ezt az egesz vitat az elit kepessegeirol es tudasarol. Nem kulonosebben lenyeges kerdes. Nem erdekes se az, hogy hany pillango erem van, se az (es most utalni fognak itt egy paran), hogy hanyan nyernek matek diakolimpiat. Ha valami fontos lenne, akkor az a legrosszabb helyzetben levok kepessegeinek es lehetosegeinek fejlesztese. Ez viszont se a regi, se a mostani elitet egyaltalan nem erdekli, nehany kiveteltol eltekintve.
„Van (…) egy egészen nyugatias gondolkodású banki/technológiai háttérértelmiségi csapat is, akik helyenként kompetensebbnek tűnnek a budapesti liberális értelmiségi húdeokoskáknál.” …………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….. (btw. miért nem lehet sort törni?) …………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………
Ez valószínűleg igaz, de pontosabb úgy fogalmazni, hogy (talán a Talibánon innen) minden országot kormányzó rezsim körül létezik egy ilyen réteg. Amint az egészen nyugatias gondolkodású banki/technológiai háttérértelmiséget nem lövik gödörbe, ennek a rétegnek a nagy része be fog járni a bankokba, tech cégekbe, irodákba dolgozni. Az, hogy a Fidesszel is megalkusznak, valószínűleg emberi gyengeség, de elkerülhetetlen. Az pedig, hogy a Fidesz körül vannak ilyen emberek, az ellenzék körül pedig alig, nem érve a Fidesz „jó kormányzására”. Ha a mai ellenzék kormányozna (és túlélnének egy-két évet), körülöttük is akadnának. Többpárti váltógazdaságban pedig nem polarizálódnának pártok körül.
@pocok:
én is ezt saccolom bár sose éltem más országban
Én megnéztem azt a Partizán-interjút, amikor kijött, és kicsit csalódtam. Lehet, hogy azért, mert előbb olvastam el a kommenteket, és azok az egekbe magasztalták, így nagyok voltak az elvárásaim.
Emlékeim szerint eléggé ismételte magát (beakadt Csehország, ha jól emlékszem), és egy laikus számára is nyilvánvaló dolgokat mondott (nekünk nincs Nokiánk, de jó lenne, ha lenne kb.). Mondjuk lehet, hogy csak didaktikai okokból.
Valahogy összességében nem maradt meg sok minden, ami nálam azt jelenti, hogy nem igazán fogott meg. De az nyilván látszott, hogy tárgyi tudása van stb.
Az én szakmámnak volt egésztudású elitje. Pillanatnyilag különféle vattákat báláznak, igaz az egyik kiszelektált szenély titokban középiskolai tanárságig vitte. (A „betagozodótt a rezsimben” nyilvánvaló kétszeri elütés.)
@pocok: A plebs hétköznapjai és az elit jövője nem egymástól független dolgok. 1945-ben végül mindegy lett, hogy kinek az elitje csinált először atombombát, de nem sokon múlt, hogy mindegy lett, és egy másmilyen kimenetel a plebsre is elég komoly következményekkel járt volna. De miért alakult így az elitek versenye, miért szállingózott ki a tudományos elit a 30-as években az USÁ-ba, hát pont azért, amiért a plebsnek jobb volt ott: bizalom, transzparencia, nyitottság, etc.
Hogy a mesterséges intelligencia szingularitás hol fog kialakulni, ha ki fog, miért lehet, hogy Kínában, pedig ott aztán a bizalom, transzparencia, nyitottság, etc dolgokból semmi sincsen? Talán ilyen szempontból más a XXI. sz. mint a XX. volt, és lehet, hogy OV olvasott valami ilyen okosságot, ami meggyőzte arról, hogy az ő zsebcézársága pont passzol a korszellemhez. Persze inkább nem olvasott ő semmit, csak megtalálta zsák a foltját, de Mo-tól függetlenül azért engem érdekel pld az EU meg a NATO jövője.
A pénzügyi elit magastudású képviselői dolgozták ki a devizahitelezés nagysikerű szabályait. Tud még valaki egyéb pozitívumot említeni?
@pocok: amit leírtál, az szerintem mind az elit képességének és tudásának hosszú távú leképeződése, amihez az elit tudása (sensu lato) és példaadása elengedhetetlen. Államszervezet, egyházak (!), segély- és civil szervezetek, szabadkőművesség, jótékonyság stb – mindnek helye van a kialakításában, és mind vagy önmaga paródiája-korcs, vagy a létezés határára szorítva megtűrt vagy eltűnt, ami példának alkalmas emberanyagot és tettet prezentálni nem akar, nem mer vagy nem képes. Minél hierarchikusabb és autokratább egy egység (ország), és minél messzebb a tényleges hatalmi elit világfelfogása a felsorolt alapértékektől, annál illuzórikusabb minden, amit leírtál, ráadásul amit időben veszítünk, azt még több idő lesz megjavítani. Igazi elit nélkül nem fog menni.
Csak gratulálni tudok Orbán Krisztián éleslátásához. A féltudású elit el fog tűnni – megtörtént. Új narratívára van szükség – megtörtént. Ja, hogy éppen ellenkezőleg, mint ahogy elképzelte, a féltudású elitet nem az egész, hanem a konkrétan nulla tudású elit váltotta fel? Hát Istenem, senki nem tökéletes, OK is csak a folyamatok feléig látott előre. Megkockáztatom, hiába született később, bizony ő is csak a nyolcvanas évek szellemében gondolkodott, akár csak a kárhoztatott féltudású elit. Értve ez alatt, hogy azt gondolta, a magyar társadalomnak igénye van a „nyugatos” tudásra, fejlődésre, meritokráciára és szabadságra. Hát barátaim, jelentem, szemlátomást nincs. OK pont úgy nem látott ki a saját buborékából, ahogy a féltudású elit.
@Külsős: nem hiszem, hogy ő azt gondolta, hogy a magyar társadalomnak ilyesmire lenne igénye. mi az, hogy igény? a magyar társadalom nagy részének nincsenek olyan ismeretei, amelyek egy ilyen igény alapját képezhetnék.
Nekem van egy olyan érzésem, hogy OK-ban sokaknak az a szimpatikus, hogy autonóm gondolkodású, nem szektás, mint a jól ismert pártos közgazdászok. És emellett értelmesnek és őszintének is tűnik. (A Partizán-kommentek is kiemelték, hogy valamire azt mondta, hogy nem ért hozzá.) Pedig szerintem ez csak a minimum, amit egy (akár féltudású, akár egész tudású) értelmiségitől elvárhatunk. Forradalmi gondolatokat én eddig nem nagyon hallottam tőle, igaz annyira nem követem, csak az itt is említett „híres” dolgait.
Sajnos megnéztem az interjút és elolvastam a Publicus Hungaricus cikkeket. Egyikért sem vagyok hálás JT-nek. De ha már ennyi időt elpocsékoltam rá, néhány reflekció:
Az interjút szívesen ajánlanám olyan barátaimnak, akik az elmúlt 30 évet a Marson töltötték. Számukra ez lehetne egy jó összefoglaló, bár ki kéne egászíteni egyéb forrásokkal. Amúgy @excombo-val értek egyet, hogy igazán nincs benne semmi és sajnos ez esetben Gulyás Márton kérdései sem a legjobbak.
Ha valami meglepett benne, akkor az az önreflexió (ill. önkritika) teljes hiánya. Pedig elvártam volna néhány beismerő mondatot, hogy bocs, a bevezetőben említett cikkekben több dolgot nagyon benéztem, mea culpa.
Két dolog: az interjú kiindulópontja a „neoliberalizmus” kritikája, hogy OK szerint túl lett tolva a talicska. Ebben teljesen igaza van. Ugyanakkor pont ő az, aki a fent említett 2009-es (!!) cikkében Ronald Reagan-t pozitív példaként említi, hogy bizony úgy lehet a társadalom hanyatlását megfordítani, ahogy ő tette. És mintha ez nem lenne elég, megtetézi ezt Theacherrel. Most rendben van, hogy ma már mindent másképp lát, de azt azért illene bevallani. Még furcsább, hogy eleve hogy volt képes 2009-ben, a válság kellős közepén a fenti párost magasztalni, amikor már akkor nyilvánvaló volt hogy a válság alapvető oka a reagani (és theacheri) politikákra voltak visszavezethetők (dereguláció, stb). Lehet, hogy a fickó most nagyon okos, de 2009-ben elég buta volt (vagy úgy tett)…
A másik a címben is szereplő két elszalasztott lehetőség, 1990 és 2010. Ebben is egyetértek vele, csak azzal nem, hogy szinte említést sem tesz arról, hogy ki szalasztotta el ezeket a lehetőségeket. A MSZP-t és az MSZMP-t szapulja és fölhánytorgatja viselt dolgaikat (joggal) de a 1990 utáni és 2010 utáni kormányzásban az ő felelősségük annyi volt, hogy békésen, rendben átadták a hatalmat Antallnak és Orbánnak. És az 1990-es hibák felelőssége erősen az akkori kormányt terheli. Tudatosan hoztak meg olyan döntéseket, amelyekről tudható volt, hogy károsak. És erre nem volt nemzetközi kényszer.
Pl. nagyon komoly szakmai anyagok foglalkoztak a földprivatizáció kérdésével és ennek ellenére hozták meg a katasztrofális döntéseiket. Antallék a velük szimpatizáló, szakmailag kompetens körök véleményét is ignorálták, beáldozták a napi politika oltárán. Aztán Orbán szinte sportot űzött abból, hogy az őt támogató (és a hatalmát előkészítő) értelmiséget ignorálja, megalázza és tönkretegye. Ángyán talán a legismertebb példa, de nem egyedi. OK erre nem reflektál. Persze, a 2010 utáni Orbánt 2009-ben nem ismerhette, de ennek jelei már az első regnálása idején is láthatók voltak (környezetvédelem?). Teljesen védhetetlennek tartom, ahogy abban a cikkben megelőlegezi a bizalmat Orbánnak, és hogy a mostani interjújában ezt nem látja be.
És ezért az „elitet” kollektívan hibáztatni méltánytalan és értelmetlen. Főleg ilyen háttérrel.
@jotunder: jó, akkor megfordítom és úgy fogalmazok, hogy mennyire várható a társadalomtól, hogy lelkesen hagyja magát minden autonómiától megfosztani, goebbelsi propagandával meghülyíteni, orránál fogva vezetni. Egyetértve @AdvocatusDiaboli: – val, 2009-ben már pontosan lehetett látni, hogy mire képes és mire készül Orbán és azt is, hogy a széles közönsége milyen lelkesen tapsol ehhez. Végtelen naivitás volt azt képzelni, hogy hatalomra kerülve majd az ország felemelésén fog dolgozni, felhasználva azok tudását, akik 2010-ben mindenféle javaslatokkal várták a kormányváltást. Én egy pillanatig sem vártam akkor már Orbántól azt, hogy a kezébe kapott példátlan hatalommal és lehetőséggel élve, rendbe teszi az ország dolgait.
@Külsős:
Erre gondolt OK:
„A szélsőségesen elitvezérelt ország
Az országot nemcsak, sőt sokszor nem elsősorban a politikusai vezetik, hanem az üzleti, az egyetemi, a tudományos, a kulturális élet meghatározó személyiségei is. Őket együtt elitnek szokás hívni. Hazánk pedig szélsőségesen elitvezérelt ország.
…ha az ország komoly bajban van, és kétség ne legyen: éppen abban van, arról elsősorban az elit tehet.
Nem is lehet más. Minden témába vágó felmérés azt mutatja, hogy nálunk nem működnek azok a kis közösségek, amelyek szűrnék a nagy intézményeknek az egyénre gyakorolt hatalmát és befolyását. Ez persze nem meglepő: a szabadság legfontosabb bástyáját jelentő helyi kisközösségeket fizikailag verték szét, semmisítették meg 1944 és 1961 között, utána majd harminc évig lehetetlenné tették újak születését. Ráadásul nemcsak ezt örököltük, hanem megannyi monopóliumot – ha úgy tetszik, megannyi pici diktatúrát – az élet számos területén.
Elektromos áram, telefon, ADSL-bekötés, kereskedelmi tévé, bevásárlóközpont: tényleg van választási lehetőség? A monopólium az egyénnel szemben: eleve eldöntött ütközet. Ezért aztán a magyar társadalom többsége, teljesen érthetően, az ellenállás helyett az alkalmazkodást választotta és választja máig.
Azt pedig, hogy mihez alkalmazkodunk, a nagy rendszereket közvetlenül (beosztásukon, vagyonukon keresztül) vagy közvetve (tekintélyükön, befolyásukon keresztül) a vezető emberek határozzák meg. Azaz elit. Ennek értelmében, ha az ország komoly bajban van – és kétség ne legyen, éppen abban van –, arról elsősorban az elit tehet. Egyszerűbben: a fejétől bűzlik a hal. A mi halunk feje pedig rettentő büdös, mert még 1981-ből való.”
@AdvocatusDiaboli:
Én még azt is gondolom, hogy a fő baj nem az elit „féltudásával” volt, amit ráadásul ilyen általánosságban nem is tartok igaznak (nem hiszem, hogy az OK által említett más frissen az unióba lépett országok elitjének átlagosan nagyobb tudása volt), hanem a „félmoráljával” és a „félszolidaritásával”. A mostani fideszes középgeneráció Rogán, Gulyás, Varga Judit talán könnyebben teljesítik a modern politizálás (vagy inkább kommunikáció) technikai jellegű követelményeit, intellektuálisan valószínűleg szintén rendben vannak, de a félnél is jóval kevesebb bennük az erkölcsiség és az együttérzés.
@Külsős: Én sem voltam jó véleménnyel Orbánról 2009-ben (nem is szavaztam rá), de bevallom, voltam annyira naiv, hogy akár csinálhat is valami jót ezzel a felhatalmazással. Egyrészt miért ne, másrészt minden politikus a történelemkönyvekbe (is) szeretne kerülni. Tévedtem.
@dickon tarly: igazad van, felületes voltam. Azt tehát tudta, hogy az ún. „néptől” nem várhatunk semmit, de azt fenntartom, hogy azt viszont nem tudta, hogy mit várhatunk Orbántól. Meg azt sem, hogy az akármilyen elitnek az a része, amelyik egyáltalán mára még állva maradt, simán hagyja magát megvásárolni a felső középosztálynak adott kedvezményekkel és nagy ívben tesz arra, hogy mi történik az országgal.
@excombo: nem tévedtél, ő is a történelemkönyvekbe akart kerülni. Mondhatjuk, hogy ez sikerült is. Csak nem mint az ország felvirágoztatója, hanem mint teljhatalmú ura 🙁
@Külsős:
OK nem tett különbséget jobb és baloldali, liberális vagy konzervatív elit között. A feltudású elitbe Orbán és csapata is beletartozik. OK szerintem úgy gondolja, hogy 2010-ben volt egy esély, amit eljátszottunk és Orbán rendszere biztosította a féltudású elit „hatalmának” folytonosságát máig…
A konklúzió az, hogy elbasztuk, és innen már nincs visszaút, nincs felállás, újrakezdés.
Pláne úgy, hogy az ellenzék színe java is ugyanezen elithez tartozik.
@AdvocatusDiaboli:
Kösz, hogy ezt megírtad, úgyszólván levettél egy feladatot a vállamról:)
(Minden szavával egyetértek, és viszketett is a tenyerem, de kedvem megírni a saját szavaimmal, na az nem volt)
@Bogomil:
“félmoráljával” és a “félszolidaritásával”: Az biztos, hogy volt egy bizonyos morális deficit. Ez jórészt a (beteg) rendszer lényegéből eredt. Ugyanakkor nem látom be, hogy ez mitől lett volna nagyobb mint a környező országokban, vagy a magyar történelem korábbi beteg szakaszaiban (nem igazán volt olyan szakasza, ami ne lett volna súlyosan traumatizált), vagy akár néhány meghatározó nyugati országban. És főleg azt nem látom be, hogy mitől lett volna ez súlyosabb az „elit” körében. Magyarországon általános volt a mutyizás és a piti korrupció, de szerintem ez nem volt magasabb a fölsőbb szinteken, mint lejjebb. Egy téesz főkönyvelő megszedhette magát, de a mezőgazdasági miniszterek nem halmoztak föl milliárdos vagyont. Szerintem a helyzet e-tekintetben is hasonló, mint a (fél)tudással: lehetett és kellett volna rajta javítani, de inkább az ellenkezője történt. Pl a szolidaritás korábban is hiányzott, de az újraelosztó rendszerek működtek és jelentősen kompenzálták az egyéni szolidaritás hiányosságait. Csak a rendszerváltás után vált büszkén vállalt programmá a szolidaritás szükségességének a tagadása (legalábbis bizonyos körökben). Hogy nemcsak hogy mindenki magának kapar, de akinek nem jut, azt az állam se segítse ki, nem azért tartjuk. Az általad személyeket meg minden már minden bizonnyal eleve úgy szelektálták, hogy morális aggályok föl se merülhessenek: végrehajtó emberek akik élvezik a végrehajtást, jól tolerálják a kognitív disszonanciát és nincsenek erkölcsi gátlásaik.
@dickon tarly:
Amikor ki tudja miért, de újra meg újra elfelejteném a buta fejemmel, akkor olyan jó, hogy mindig akad valaki hogy emlékeztessen arra, mekkora egy ropogós kacsasült volt idei uborkasalátával ez az ország 1944-ig.
@dickon tarly: szerintem Orbán elitjének jelentős része még féltudásúnak sem nevezhető, ők inkább a nulla tudású elit. Nincs folytonosság, az elitcsere megtörtént, ill. javában zajlik. Úgyhogy még annál is jobban elbasztuk/-ták.
@vattablz:](#comment-311595) Nem értek hozzá, de engem is érdekelne.
@velotanya: Hát igen, az is az egyik olyan hülyeség, ami OK cikkében szerepelt, @dickon tarly: csak idézte tőle…
@vattablz:](#comment-311592):
Hát igen. Többen utaltak rá, hogy differenciálni kellene „az elit” és tudása megítélését. Magyarország sok területen volt a világ élvonalában. Nem feltétlen világelső, de az éremtáblázaton látható helyen, méretéhez képest kifejezetten előkelő pozícióban, nemzetközileg elismert partnerként. Ez több tudomány- és szakterületre, intézményre stb-re igaz. Ez nem feltétlen (vagy elsősorban) vállalatokat jelent (mint a Richter), hanem olyan szellemi és intézményi infrastruktúrát, amiből és amire lehetett (volna) építkezni. Az általam valamilyen módon ismert területek közül említeném az agrárium számos elemét (kutatási hátterével együtt, mint talajtan, biológiai növényvédelem), a vízügy, a környezet- és természetvédelem, a geológia, a mérésügy, a meteorológia, külügy/diplomácia stb. Ezek közül amiről van újabbkori ismeretem, ott a lecsúszás drasztikus és jórészt szándékos rombolás eredménye. Voltak periódusok, amikor az általános megszorítások miatt kellett leépíteni (sok esetben drasztikusan), ami elég káros és fájdalmas tudott lenni. De itt többről van szó: egész területek szándékos bedarálása, megalázása (pl. a szakmailag önálló hatóság értelmetlen betagozásával a területi államigazgatásba), lefejezése (hozzáértő, elismert, nagy tapasztalatú emberek elküldése, hozzá nem értő emberek felelős pozícióba helyezése), jogszabályi ellehetetlenítése. Ezeket sem külső, sem költségvetési kényszer nem indokolta. Sőt, sokszor nagyon nagy többletköltséggel és vagyonvesztéssel jártak az ilyen kártételek).
Nem a tudással volt itt a fő probléma.
@AdvocatusDiaboli: Én csak arra próbáltam utalni, hogy talán nem elsősorban az elit (vagy akár a nép) intellektuális teljesítőképességével/teljesítményével lehetett a probléma, ami miatt relatíve gyengébben taljesített az ország a velünk egy szintről, vagy akár tőlünk hátrébbról indulóktól is.
@Bogomil:](#comment-311619): Teljesen igazad van.
Megvilágosító erejű írás volt annak idején a „féltudású elitről” szóló cikk. A rendszerváltás különféle értelmiségi csoportok akciója volt nálunk, a társadalom széles csoportjai kimaradtak belőle. Leginkább a liberális gazdasági iskola szektás szemlélete nyomta rá a bélyegét, de más társadalomtudományi területek (pl. jog) is besegítettek. Nem volt elég prominens szakember nálunk ahhoz, gyakorlatiasan és eléggé széles látókörrel az átalakítást nagyobb visszaesés és komoly nemzeti vagyonvesztések nélkül levezérelje.
Kicsit jobban szét kellett volna nézni, Európán kívüli országokat is megnézve, akkor látszott volna, hogy a gyenge gazdaságnak szüksége van piacvédelemre, erős állami irányításra stb.
Viszont ez szerintem csak 10-20%-ban okolható a későbbi problémákért, az akkori adottságok a késői Kádár-kor termékei voltak: államadósság szintje, társadalom szétesettsége, az állami vagyon szétlopkodása – ezek a tendenciák csak folytatódtak . (Egyébként a Kádár-rendszer nem létezett a mai kurzus szerint, azt a korszakot a NER rendszere megpróbálja kiradírozni mindenhonnan.)
A matolcsista iskola ennél egy fokkal jobb szerintem, a pénz nem áramlik ki az országból olyan mértékben.
Ez egy tanulságos és megszívelendő eset a rendszerváltás kori dogmatistáké, a pragmatikus szemlélet teljes hiányáé (SZDSZ is többek között ide sorolható).
A rendszer motorja nálunk szerintem most a gazdaság, ami jelenleg eléggé tűrhetően működik (mert sokoldalú, sok lábon áll), minden más ezen élősködik.
@tamspatrik: Én nem vagyok közgazdász, csak újságolvasó, de szerintem a gazdaságpolitika most (is?) alapvetően neoliberális. Mindig a német multik az elsők (ez a covid alatt is látszott: a magyar állam támogatja az Audit, wtf? rabszolgatörvény stb.), az egykulcsos adó + fogyasztást terhelő adók is tipikus liberális toposzok. Meg igazából a szociális érzéketlenség, elosztó rendszerek lerohasztása is liberális bűnök szoktak lenni. Persze vannak protekcionista elemek is, de ezt sokkal inkább PR-nak érzem, mint gazdasági haszonnak.
De alapvetően egyetértek, a gazdaság is az egyik pillére a NER-nek. Szerencse is kellett hozzá + az EU pénze (illetve ugye nem árt összehasonlítani hasonló országokkal is), de sokkal jobban odafigyelnek a gazdaságra, mint 2002-2010 között. (Ezért sokszor kaptam már itt, de vállalom.)
És ha már a 2010-es jóslatoknál tartunk: Debreczeninél sokkal optimistább voltam diktatúra-ügyben (szinte mindenben igaza lett), viszont pesszimistább voltam nacionalizmus-ügyben. (Kiderült, hogy a kettős állampolgárság automatikusan hozza a szavazatokat, nem kell nacionalistának lenni, a szlovákok hirtelen nagy barátaink lettek a V4-ben stb., az EU elleni harc is inkább üres szöveg).
@excombo: közgazdászként alapvetően egyetértek veled, ami a gazdaságpolitika neoliberális jellegét illeti, akármennyire is elfedi ezt a politikai maszlag.
A szakértelem, mint bolsevista trükk, amerika olvasatban:
https://www.nytimes.com/2021/08/15/opinion/competence-is-critical-for-democracy-lets-redefine-it.html?action=click&module=Opinion&pgtype=Homepage
Elnézést ha paywall mögött van, fordítást, összefoglalást nem vállalok, de témába vág.
@Külsős: (folyt.) A nernek kedves területeken ugyanakkor bőven láthatunk piactorzító elemeket is a család és a slepp helyzetbe hozása érdekében. Szóval, ez így elég rossz kombináció, a neoliberális gazdaságpolitika kegyetlensége, a jól működő piac felhajtó ereje nélkül. A multik meg az EU-s pénz nélkül nagyjából sehol se lennénk…
@AdvocatusDiaboli:
https://outline.com/L4wzeN
„f we want to rescue the concept of competence from the critiques of both right and left, we need to understand it in its broadest sense, rather than its narrowest. To be worth anything in a democracy, the idea of competence also needs to encompass judgment, humility and empathy.”
rímel a mi saját orbán a tehetség „vitánkra” (azért idézőjelben, mert nem tudom komolyan venni a mellette hangoztatott érveket)
és bónuszpont dylan-referenciáért a könyvcímben 🙂
napiparancsféle
https://hvg.hu/elet/20210813_Orban_Viktor_es_a_ferfi_idolok
a „Féltudású magyar elit I II” főleg az azóta történtek tükrében (mármint nem csak itt, hanem a Lengyelországban, Bulgáriában, Szlovákiában, Romániában történtek tükrében) nagyon vicces, sajnos negatív értelemben
Alapból totál egyértenék a kesergéssel és a féltudású eliten való sírdogálással. Ámde a messzi távolból Jótündér szerintem a következő (elég alaptalan) premisszákkal él:
1. Az Orbán kormány mögött álló technokraták. Nincsenek ilyenek. Nem azért, mert most adott esetben ne hajtanának végre bármilyen aljasságot, ha elég nyomatékosan megkérik őket fentről, hanem mert technokraták és mert abban a másodpercben szúrják hátba a piramisban fölöttük álló orbán csapathoz tartozó ostobákat, amikor megfordul a széljárás és Orbánék nem tudják fenntartani a hatalmat. Mondjuk Jászai Gellért pont úgyanúgy nem hisz az orbáni narratívában, mint Jótündér.
2. „A féltudású elitnek nem lesznek egész tudású utódjai…” – ez egy marhaság. Nem a szülői minta határozza meg mi lesz belőled. Fontos és akár kritikus is lehet, de inkább korlátozza a fejlődésedet, ha „magasra születtél”. Nem véletlenül szenved pl. Orbán Gáspár, hogy valamiben kiemelkedőt, de legalább jó tehetséget mutasson. Nagyon sok magyar értelmiségi családból (ahol Jótündér megközelítése szerint „féltudású” szülők vannak) nőttek ki szuper tehetségek. Ők simán, zökkenő nélkül eljutnak külföldre, viszont – minden pátosz nélkül – egy csomó ilyen ember igazi hazafi. És aki Magyarországon érettségizett, az tapasztalatom szerint már nem engedi el az országot.
3. „a gazdasági, pénzügyi társadalomtudományi elitképzést nem (tudom felfogni)…” – érthető is, mert nem ezeken a tudományterületeken tevékenykedsz. De a gazdasági meg pénzügyi tudományos elit Magyarországon <> Matolcsy György és köre vagy Varga Mihály és köre… Pont az van, hogy itt van elég gazdasági én pénzügyjogi szakember, hogy létezik még „szakma” és az igenis igyekszik elmondani a véleményét az országban látható változásokról. Azért ne mondjuk ki mindenről, hogy „nem létezik” Magyarországon, mert mainstream újságokban nem olvasol róla rendszeresen…
Hiv.: @nerangass:
nekem nem tetsző hír, vagy álláspont……
Aha.
Egy nagy büdös frászt.
.
Orbán Krisztián a cikkét 2007-ben írta. Azaz a „féltudású elit” alatt értenie kellett az Antall-korszak, a Horn-korszak és Orbán első uralgásának (1998–2002.) „elitjét” is – közéjük értve természetesen saját magát, a feleségét, a barátait és üzletfeleit, valamint például Torgyánt, Simicskát, a Zsírtáltost, a Professzorok Balfasz Körét, „Olajszőkítő” don Pintért, Csányi „Keresztapa” Söndört, a büntetendő utóéletű Poltot, Kövér klinikailag ápolandót, Navracsics kancelláriaminisztert, a sírós emberarcú balneológust, a bajszos exkrementumot, Rogán „Szívlapát” Tónit, Lázár „Stüszi” Jankót, Kerényi Imrét meg az összes, velejéig rohadt fő- és alfideszes disznót.… (Igen, még a bayerzsoltokat is, lévén ők a Beobachter-jellegű „véleményformáló elit”.)
.
Megismétlem, mert kissé(…) tendenciózusra sikerült a poszt ezen alapállítása: az utóbbi kb. fél évszázad magyar „elitje” (már amennyiben tételezzük ilyesmi létét) NEM kizárólag a rendszerváltás körül sürgölődő machinátorok*, valamint a patás Gyurcsány és „a budapesti liberális értelmiség”. A budapesti orbáncsicska „értelmiség” ugyanúgy beletartozik, mint a mindenkori magyar „elit” mindenkori zömét alkotó kibekkelő-opportunista-leszaromatöbbieketannyitisérnek lakájlélek (…pillantunk itt például az egyetemi komisszároknak & rektoroknak nevezett mascotokra).
.
.
.
…például az a Matolcsy György nevű illető, aki az Antall-kormány idején a rendkívül jól sikerült & fölöttébb jogszerű privatizációért felelős kormánybizottság elnöke volt…
Orbán Krisztiánnak természetesen igaza volt abban, hogy a magyar „elit” (mellesleg már sok száz éve) féltudású. Orbán Krisztián csak azt felejtette el, hogy ugyanazon lélegzetvétellel illett volna kárhoztatnia az ugyancsak féltudású népet is, amiből a mindenkori „elit” vétetik.
.
Merthogy nem úgy van ám, hogy a tisztességes, dolgos, hozzáértő népből furfangosan kiemelkedő „elit” háta egyszer csak hirtelen meggörbül, és a közönség felé fordulva kijelenti: ’Úgy döntöttem, hogy féltudású leszek. S utálom az Ész hiú gyönyörét.’
.
Az „elit” csak azt nyújthatja, ami a lényege; lényegét (viselkedési mintáit, értékrendszerét, kommunikációs és informális technikáit, konfliktusmegoldási készségét, attitűdjeit, önzését, rövidlátását/felelőtlenségét & kulturálatlanságát stb.) tekintve pedig az „elit” azonos a néppel.
Nem bizony. Mégpedig azért, mert
.
1) Csehország akármilyen pocsékul működik, akármennyire putyinista seggfej is az elnöke, azért alapvetően (lásd még intézmények, történelmi háttér) még mindig („liberális”) demokrácia – ellentétben Magyarországgal, ami sok-sok éve már egyszemélyi vezetésű Kipcsákisztán, azaz klasszikus keleti („posztszovjet”) autarchia.
.
2) Hazánk nem azért tart ott, ahol, mert hiányzik belőle a tömegdemokráciát ellensúlyozó független nagyvállalkozói réteg. Egyfelől mert Magyarországon nincs, és soha nem is volt „tömegdemokrácia” (vö. „akkor meghosszabbítjuk Bicskéig”), másfelől mert a magyar nagyvállalkozói réteg pontosan olyan ösztönök által irányított, mint „a tömeg” (hiszen ő is abból vétetett, ugyanazt a kalbászos lecsótↆ szereti); esze ágában sincs függetlenné válni a hatalomtól, még akkor sem, ha alkalma nyílna a függetlenedésre. Önként & dalolva csicskul-korrumpál, mert a Járadékvadászat Az Isten (Alhamdulillah!).
.
.
.
ↆ egy újabb kulináris front 😉
Orbán Krisztián a Matolcsy György nevű futóbolond jellemezte fiskális-monetáris (hun ez, hun az…) politika dicsőítésében is borzasztó módon téved. Matolcsy et al. munkássága több generáció életét meghatározó, tragikus következményekkel járó, helyrehozhatatlan strukturális változásokhoz & trendekhez vezetett az ország gazdaságában.
.
Plusz Matolcsy et al. – szó szerint milliók életét rosszabbá téve – hajmeresztő gazdasági kockázatokba hajszolta bele az elmúlt egy évtizedben az ország népességét (a zöm tudta nélkül, természetesen), és ezt a tevékenységüket semennyire sem menti a tény, hogy a kivételes (senki által előre nem látott, szélsőséges) irányokba ingadozó világpolitikai, illetve -gazdasági környezetnek, valamint elképzelhetetlen mértékű, iszonyú mákuknak köszönhetően az ország (eddig) mindezt viszonylag simán megúszta.
.
Ugyanis Matolcsyéknak nem tudása, hanem förtelmes, elképesztő szerencséje volt. Közel sem ugyanaz. (Orbán Krisztiánnak talán érdemes lenne e tárgyban olvasnia például Orbán Krisztián cikkét a féltudású elitről…)
Na jó, meguntam 🙂
Inkább ez.
@labrys: (off) vajon legalább hány évesnek kell ahhoz lenni, hogy a „zsírtáltos” értelmezhető kifejezés legyen? 35, 40?
Ne nézd le ennyire a népet. A nép mintakövető, mert az a legegyszerűbb. Mindig is ilyen volt, mindig is ilyen lesz, és nemcsak a magyar.
@labrys: OK nem állította azt, hogy Matolcsynak (aki egyébként reformkommunista közgazdász volt, a Fordulat és Reform szerkesztője Lengyel Lászlóval, Bokros Lakossal, Csillag Istvánnal), valamiféle különleges tudása lett volna. Matolcsyék egy speciális adó/kamat/euróárfolyam rezsimet preferáltak, és ez OK szerint, akinek volt némi szkinje a gémben, egészen jól működött. Nekem erről nem lehet nagyon erős véleményem, OK ehhez ért, én meg nem értek. Nem látom azt, hogy Orbánék gazdaságpolitikáját a Nyugat különösebben utálná. Autokrata szemétládának tartják.
Ez itt félig off, de a „ha legalább 5,5%-os lesz a gazdasági növekedés idén, akkor szja-visszatérítés lesz [= cukorka]” bemondás a „ha elérjük a 4 millió beoltottat, akkor így és így lazítunk [= cukorka]” kommunikáció folytatása.
Akkor még az elsők között voltunk oltásban, és azt akarták, hogy ez rögzüljön is az emberekben, és figyeljék, hogy mikor érjük el a 4 milliót. Most azt akarják, hogy mindenkiben tudatosuljon, hogy legalább 5,5% növekedés lesz idén, ezért lengették be ennyire előre ezt a számot az SZJA-visszatérítéssel összekapcsolva.