Miért nem jó…

Eredeti szerző: Pásztörperc

Tézis1: A magyar választó (mármint a többség) nem valakire/valamire szavaz, hanem valaki/valami ellen. E tétel egzakt bizonyítására persze képtelen vagyok, úgyhogy aki nem ért egyet, nyugodtan hagyja itt abba, a továbbiak ugyanis — szándékom és reményeim szerint — a tézisekből következnek.

Tézis2: Orbán Viktor nem népszerű. Persze, megvannak a maga elvakult rajongói, mint ahogyan pl. Gyurcsánynak is. Ráadásul ezeket az elvakult rajongókat többet látjuk, mint Gyurcsány híveit
— egyrészt, mert tényleg többen vannak;
— másrészt, mert sokkal aktívabbak, látványosabb demonstrációkat és gyakrabban szerveznek;— harmadrészt, mert a köztévé sokkal szívesebben mutatja őket, mint pl. Gyurcsány híveit.

Igaz ugyan, hogy a politikusok népszerűségi listáján övé a stabil 2. hely (az 1. Árpi bácsi óta kvázi automatikusan jár a közt. elnöknek, olyannyira, hogy egy darabig még Schmitt P. is volt első) — az a 43–45 pont azonban, ami neki ehhez elég, még a „bakfitty” kategória alsó határát sem éri el; a rendszerváltás utáni első években ezzel még a lista fölső harmadába se kerülhetett volna be. Ezzel összhangban a közvélekedés szerint Orbán 22 év legrosszabb miniszterelnöke. Mögötte azonban, a fölényesen vert mezőnyben olyan fickók (Gyurcsány, Bajnai) tolonganak, akik ugyanezen közvélemény szerint kevésbé rosszul teljesítettek. Megérne egy önálló beszélgetést annak tisztázása, miért látja a őket a „köz” Orbánnál sokkal ellenszenvesebbnek, most azonban elégedjünk meg a tény rögzítésével: Orbán kihívóit a választók utálják, miként a kukorica-gölödint.

Utálták őket négy éve, utálják most is: e szempontból semmi változás. Négy év múlva is utálni fogják őket. Utálnak mindenkit, akit a Gyurcsány-korszakkal azonosítanak: minél közelebb érzik az illetőt Gyurcsányhoz, annál jobban. Így hát a népszerűtlen Orbán mögött maga Gyurcsány több mint húsz(!), Bajnai és Mesterházy egyenként úgy tíz-tíz ponttal szakad le (Bajnai jobban kötődik Gy.-hoz, de ezt Mesterházy jelentékeny személyes alkalmatlanságával és tehetségtelenségével ki tudja egyenlíteni). Gyurcsány egymaga, illetve Bajnai és Mesterházy párban már untig elég a neveikkel fémjelzett alakulat stigmatizálásához — így, hogy hárman erősítik a negatív érzületeket, az ellenszenvkeltő hatás már-már tökéletes.

A szorgos választópolgárok ránéznek az összefogók listájára, és ki-ki azonmód megtalálja rajta azt, akit ő, személyesen a leginkább utál — aztán szavaz valaki másra. Voltaképpen még örülhetünk is, ha ez a más Orbán Viktor; mert akik Orbánt is eléggé utálják, zömmel a nácikra szavaznak majd.

 Az összefogók mellett érvelők szerint a választásnak egyetlen célja lehet: Orbán leváltása, bármi áron. Fejlettebb változatban hozzáteszik, hogy de azért úgy, hogy ne a nácik jöjjenek utána — mert már érzik, hogy ennek is van esélye. Legfőbb argumentumuk az, hogy 0. Viktor leváltására kizárólag az összefogók esélyesek, tehát aki nem rájuk adja a voksát, az Orbánt erősíti. Ez nemcsak velejéig demagógia (aki nem szavaz Orbánra, nem is erősíti őt — köszöni szépen, fenti, rajta kívül álló okoknál fogva elég erős ő maga is), hanem érvelési hiba is.

Tudom, hogy ez a kétosztatúság (vagyunk mi, a jók, meg vannak ők, a gonoszak) a szekértáborozó magyar politikai kultúra édes gyermeke. Tanultam azt is, hogyan hat a választójog a bejutó pártoxámára: minél nagyobb a választókerületi mandátumok aránya, annál kevesebb a párt. Csak hát még az angolszász rendszerekben is tűnnek el pártok, és váltják fel őket újabbak — írmagja sincs pl. a whigeknek. Tehát:

1. Az összefogók nem tudják megakadályozni Orbán győzelmét — sőt, újabb kétharmadát se.

2. Azok, akik mindkét nagy blokkal elégedetlenek, nem reménykedhetnek másban, minthogy a „kicsik” közül valamelyik fel tud nőni, a következő négy évben meg tud erősödni.

Fogalmam sincs, lesz-e ilyen a jelenlegi „kis” pártok közül. Azt azonban tudom, hogy amelyik most nem éri el az 1 %-ot (amitől kezdve jár neki a költségvetésből egy kis pénzecske) az a következő négy évben kvázi ismeretlen marad. Az ismeretleneknek ugyanis fizetniük kell azért, hogy megjelenjenek a sajtóban, és nekik nem lesz rá pénzük.

Az „összefogók” ebben a négy évben úgy „állhatnának talpra”, ha megvizsgálnák vereségeik okait. Sorra vennék, mit, hol és miért csináltak rosszul. Az alkalmatlanokat és a közvélemény számára elfogadhatatlanokat elzavarnák, és megpróbálnának alkalmasokat és egyúttal elfogadhatókat állítani a helyükre. Most, előre megmondom: ha a közbeszédben „baloldalinak”, ill. „ballibnek” nevezett politikai erők közül az összefogók kapják a legtöbb szavazatot, akkor erre semmi esély. Akkor kijelentik, hogy „mindenről a Fidesz meg az az agresszív, közpénzből fizetett reklámja tehet” — ők nagyon jók voltak, csak hát széllel szemben…

Szóval, aki az összefogókra szavaz, a náciknak ágyaz meg 2018-ra.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16527670-6a5d9ccf1f21a' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16527670&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16527670-6a5d9ccf1f21a&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16527670-6a5d9ccf1f21a' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>