Milyen férfiak vagyunk avagy jellempróba az írek ellen
Nem sportesemény, hanem jellempróba. Férfiaknak kell lenni. Most kiderül, hogy milyen férfiak vagyunk. (Orbán Viktor, a magyar-ír meccs előtt)
A kilencvenhatodik percben Troy Parrott kiejtette a magyar válogatottat a világbajnokságról.
Eszerint most kiderült, hogy milyen férfiak azok, akik a tévé előtt sörrel a kézben nézték a meccset, és az is kiderült, hogy azok a miniszterelnökök, akik a VIP-páholyban sörhassal szotyoláztak, mennyire voltak férfiak. Mert ez egy Vagyunk volt.
Ez egy igazi nagy közös magyar Vagyunk. Egyszerre férfi a a Bayer Zsolt és a Szoboszlai Dominik, a Lázár János és a Sallai, pont mint amennyire Rákosi Mátyás és a Puskás Öcsi, vagy azért annyira talán mégse.
Ez kicsit azért egy sportesemény volt, ahol 2:1 után 2:3 lett, a magyar futballisták foggal-körömmel küzdöttek, és ha ez egy döntetlen, akkor Orbán Viktort ünnepelte volna a Mandiner és az Origo. Így Szalai lesz a bűnbak, mert véletlenül belerúgott az Ogbenebe, meg a Rossi, hogy így cserélt, ahelyett, hogy úgy cserélt volna. Ők nem állták ki a jellempróbát, ők nem voltak eléggé férfiak, és pont egy ilyen jellemes országban, ahol a férfiak ennyire, de ennyire.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16532591-6933f822566e0' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16532591&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16532591-6933f822566e0&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16532591-6933f822566e0' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Tudnak a fiúk örömöt is szerezni. Máskor a daginak, most éppen nekem. És a többi becsületes írnek.
Nekem se kell a szomszédba menni az ilyen macsó marhaságokért (naponta 500 fekvőtámasz, mekkora területet tudok rekordgyorsasággal felásni a kertben, milyen kurva nagy farönköket hasogatok el, mennyire tudok cselezni (fociban), stb.), szóval nem vagyok egy kiköpött ún. „érzékeny férfi”, úgyhogy valamennyire meg tudom érteni a Lókupecnek ezt a szövegét. De ettől még persze hülyeség. Most kell magyarázni, hogy egy (vagy sok) focimeccsből mi derül ki elsősorban, mi főleg, és mi nem? Az mindenesetre kiderül belőle (ha a szerencsét levonjuk), hogy ki mennyire jó fociban. A férfiasság csak ott játszik, hogy a „férfiaktól” (nem nemi értelemben) elvárható a küzdés, a kitartás, és a nem feladás. Én már nagyon sok focimeccset láttam az évtizedek alatt, és bizony e tekintetben sokszor voltam elégedetlen. Most furcsa módon, ezzel pont nem. Ezek a fiúk küzdöttek, akartak, csak hát ennyit tudnak. Ennél sokkal jobban küzdeni sem tudnak, és az a fő baj, hogy focizni sem. Megjegyzem, ha a meccset 10 mp-el előbb fújják le, akkor most mennybe mennének. Ilyen a foci.
A Lókupec meg hogy miket hadovál… azért a Lókupec nem a legélesebb kés ám a fiókban, ezt ugye tudjuk? Nem az én késkészítői fiókomban (ezek a hajszálat is vágják), hanem az átlag Mari néni fiókjában sem.
Látom a foci nem érint meg olyan sokakat, ezen az eléggé intellektuális blogon. Bevallom, már nagyon régóta engem sem. Horribile dictu, már több mint 10 éve az amerikai focit (azt a tojáslabdásat) sokkal jobban szeretem, mint a gurulósat – így öregen néha még az éjjeli meccsekre is fennmaradok. De azért volt idő, amikor nagyon szerettem (a focit). Még a mogyoróknak is tudtam szurkolni a hírhedt 0:6 után is egy darabig. Aztán ez elmúlt, bár most megint nekik szurkoltam, nem is értem miért. (Most csak morfondírozok.) Emlékeztek, mit mondott Sinkovits Imre a „Két félidő a pokolban” c. filmben? „A foci szent dolog.” Hát… már akinek. Régen nekem is az volt. Amikor 1982-ben az olaszok 3:2-re legyőzték a brazilokat, sírtam. A 0:6-nál sem sírtam, de akkor igen. Az a brazil csapat reveláció számba ment, se előtte, se utána nem láttam olyat, a későbbi, VB-ket nyerő brazil csapatok nekem nem is teszettek, hiába volt néhány szuper-labdazsonglőr náluk is. Ez a mostani vereség már nem sokat számít. Megszoktuk. Gondoljatok bele: sorozatban ez lesz a 10. (tizedik, bazmeg!) VB, amire nem jutunk ki. Azért ehhez is kell egyfajta tehetség. Ez most irónia volt, de azért tényleg sajnálom.
Hiv.: @ipartelep:: „Ezek a fiúk küzdöttek, akartak, csak hát ennyit tudnak. Ennél sokkal jobban küzdeni sem tudnak, és az a fő baj, hogy focizni sem.” Hát, ha már jellem: a végén bekapott gól után a földön elterülést „választották”, ahelyett, hogy rohantak volna a középkezdéshez, mert még ezzel az összeomlásidőn túl is egy támadásnyit adott a bíró. Azt nevezem jellemnek, ha ilyenkor nem érzelmeskednek (azt majd a lefújás után), hanem valóban kűzdenek a legeslegutolsó esélyig. És nem akarok túlfeszíttet párhuzamokat/szimbólumkoat keresni ebben, pedig lehetne és talán érdmees is volna – csak engem pl. személy szerint a teljes azonosulás évtizedei után idegenített el az a morális/politikai fertő, hazudozás, amivé tette az állítólag futballokos rezsim ezt a sportágat.
@fortin2: : Mondasz valamit. A németekben mindig becsültem, hogy az utolsó másodpercig felszántották a pályát. Akkor is, amikor nem játszottak jól. Rummenigge, Rudi Völler és kortársaik… elképesztő volt.
Ami vitya szövegét illeti, bullshit. Amúgy meg elég tré az a nemzet, amelynek társadalmi kohéziója főképp az ilyen focieseményeknél ordításban jelentkezik, nem a „hétköznapok” kihívásainál. Persze vitya bőven tett azért, hogy így legyen.
Magyarországon a többség nem annak örül, hogy Krasznahorkai Nobel-díjat kapott, hanem, hogy egy meccs első perceiben egy labdát berúgtak egy hálóba, és nem azért dühös a többség mert vegzálják Iványit, hanem mert egy meccs utolsó percében nem győztek „mieink”.
Ez ma Magyarország. Krasznahorkai és Iványi nem fontos, de a foci az igen. A többségnek.
Szerintem több pénzt kell a fodballra szánni, akkor legközelebb sikerül. Akkor férfisságunk peckesen fogja állni a jellempróbát, nem lesz ilyen felsülés a vége.
@Keepdreaming:
Jajj, hagyjuk már. Nyugaton 50-100 ezres stadionok vannak minden hétvégén megtöltve emberrel. Annyi szurkoló mint egy átlagos magyar nb1-es meccsen kb. harmadik, negyedik ligában is simán van nyugaton. Azért a mindenszaritmust sem kell túltolni. Mindeközben az ír miniszterelnök is lelkendezik a meccs miatt. Ez van, a foci világszerte népszerű. Én speciel szintén inkább az amerikai focira szavazok, dehát ez van.
Most nem lennék családtag, népsportot se szívesen vasalnék.
Ki kéne számolni i, az elmúlt 15 évben hány forint tűnt el, folyt ki, égett el, deközpénzesült a magyar utánpótlás-nevelésből. Meg lehetne nézni, az input-output arány hogy viszonyul mondjuk az osztrák helyzethez, vagy a szerbhez. Ha mondjuk a TAO 1 %-át napalm költenék,már előrébb leszünk.
Hiv.: @Keepdreaming:
Ezt most tényleg mintha kicsit túltoltad volna. Mogyoróországon, mint ahogyan a Földön kb. mindenütt, a többség nem túl okos, nem túl művelt, és többnyire sekélyes szórakozásai vannak. Mert ilyen a zember, ennyit tud. Krasznahorkairól, és Iványiról még csak nem is hallottak. Baj-e ez? Jobb lenne-e, ha mindenkinek 130 fölött lenne az IQ-ja, okos, és művelt, tájékozott lenne? Hát hogy a fenébe ne lenne az jobb! De Dadus, arra még sokat kell várnunk. A helyzet ilyen amilyen, ezen kár sopánkodni, itt és most ebből kell kihozni a lehető legjobbat. De azért bocsássunk meg nekik, mármint azoknak, akik nem szándékosan ilyenek. Nem tehetnek róla.
Némi optimizmusra ad okot, hogy a Rákosi-rendszer végét is megelőzte, vagy ha úgy tetszik előre jelezte egy esélyesként 3-2-re elveszített mérkőzés…
@tamspatrik:: pontosítsunk, ott inkább az jelzett valamit, hogy konkrétan tüntetések voltak az elvesztett vbdöntő után, a játékosoknak pedig korábban kellett leszállni a vonatról a dühödt tömeggel való találkozást megelőzendő. Ha most el is tekintünk( ne tegyük) a kát helyzet sportértékbeli különbségétől (mondjuk akkoriban elsimerten a világ legjobb csapata volt a magyar), a közönség reakciói drámaian eltérnek. Ma a divatszurkolók vannak többségben, ez kb. az „éjjel sohase ér véget” ál-lelkesedése óta így van, a foci még a kétezres évekhez képest sem társadalmi ügy, ami egy újabb kohéziós tényező kiveszését jelenti, ami semmiképpen sem jó. Ja, még mielőtt jönne bárhonnan a sekélyesség stb. kultúrkritikája, tessék megnézni, mit jelentett a németeknek az 54-es döntő a nemzetépítésük szempontjából.
@fortin2: Hát ez igazán csak akarat kérdése. Ha lenne ilyen nemzeti összetartozásra igény , akkor a kormánymédia a focistákat hibáztatná a vereségért, és buszokkal ráhordanák a reptérre a tömeget, hogy tegyenek velük, ahogy jónak látják. Lehet, hogy még a repülőgépet is meghintáztatnák, ha Rogán odatenné a hangsúlyt. Emlékezetes élmények lehetnének egy nemzet életében.
Sírva vigad a magyar férfi! És minden oka meg is van rá. Ami egyszer már megvan neki, a zsebében érzi, arról folyvást kiderül, hogy a saját appendixébe markolászik……
@nyulambator: : Valaki szólhatna már dúscsipejű 😉 vityának, hogy ebből a „férfi vagyok, nagy golyókkal…” stb. szpícsből kissé már kiöregedett. Amúgy sem állt jól soha neki (uh… ez elég kétértelmű, de rossz az, aki jóra gondol 😉 ). Már szalai annamária (rip) temetésén is rosszul jött ki az az „őrségbe menős” duma attól, aki életében nem adott egy őrséget :-/.
Továbbra is fenntartom a véleményem, hogy a magyar klubfutball színvonalát összevetve a válogatott teljesítményével, Marco Rossi az az ember, aki tud sárból várat építeni. És igen, ahogy @ipartelep: kommentárs megjegyezte: „ha 10 másodperccel korábban fújják le a meccset…”
(zárójeles kieg: a szankciók miatt a belorusz válogatott nem Minszkben, hanem a közelemben játssza a hazai meccseit, így meglehetősen tájékozott vagyok a csoportjukat illetően. Az utolsó meccs a görögök ellen kedden lesz. A görög válogatott fele európai topligákban játszik, de fel sem merült komolyan, hogy az utolsó percig reális esélyük lenne kijutni a VB-re.)
Hiv.: @ijontichy:
Csak a pontosság kedvéért, nehogy a Lókupec bennünket is bepereljen hírhamisítás miatt, mint Krumpli a BBC-t: a Lókupec a mi generációnk, és ez a generáció (sajnos, vagy nem), többnyire volt katona (a Lókupec volt), és ha volt, akkor valószínűleg őrségben is volt. (Én meg óriásiakat aludtam őrségben, a toronyban – ha én egyszer ezt a klubban elmesélem…). Mindenesetre, az nem érdem, hogy valaki volt katona, bár a macsó Lókupec biztosan azt gondolja, hogy érdem.
@ipartelep: Hát ott válik igazán emberré az ember. A priccsen.
https://www.tiktok.com/@viktor_a_tiktokon/video/7269138620462746912?q=orban%20viktor&t=1692697828058
(Ebből is nyilvánvaló, hogy a nők nem emberek)
Három megjegyzés:
az edző teljes mértékben vállalta a felelősséget – ez eléggé szokatlan a magyar foci-posványban.
a legnagyobbat a játékosok veszítették, de nekik mindig van újabb meccs – szerdán vagy a hétvégén. Van lehetőség más sorozatban javítani.
az írek megérdemelték. Egy héten belül megverték mindkét riválist, míg a magyar válogatott már nem először veszített pontot-pontokat a (money-time-nak is nevezett) utolsó percekben.
A politikusok meg csak pofázzanak, addig sem lopnak
@ipartelep: : Off Lehet, hogy adott a tph. kerítésénél, de kétlem, hogy télvíz idején, a Bakonyban, szovjet barátainkkal „bohóckodva” (akik még a csúzlit is ráhúzták az emberre). Egyébként tényleg nem érdem önmagában, csak elég rosszul veszi ki magát a – feltehetően – féléves csávótól. „Ügyvédbojtároknak” nem annyira vészes, én nehezen szabadultam el, és több aljas húzást (foxtrott) elkövettem, nehogy csillag hulljon rám, és zsák nélkül eltűnhessek. Még jó, hogy a kanyarban már jött a rendszerváltás. On
Utánanéztem (találjátok ki, hogy ki segített), és nem vagyunk teljesen egyedül Ejrópában ezzel a rossz sorozattal. Az, hogy Andorra, Albánia, Montenegro, Észtország, Luxemburg, San Marino, Málta, Gibraltár, Ciprus, stb. még nem került ki a VB-re, nem olyan meglepő. De van egy olyan válogatott, akiről nem gondoltam volna, és ez Finnország nemzeti tizenegye. Soha nem kerültek a legjobbak közé. Mondja valaki, hogy nem vagyunk rokonok. Olyan viszont nincs, aki egykor a legjobbak közé került, de 1986 óta soha. Skócia és Norvégia 1998 óta van rossz passzban, tehát mindenképpen tartjuk a terített betli rekordot. Át kellene térnünk az elefántpólóra, ott lenne még némi esélyünk.
Hiv.: @vattablz:
A beszélgetőgéppel vigyázni kell, mert valami rejtélyes oknál fogva azt is eltévesztette, hogy Mogyoróország kint volt-e az 1978-as argentin VB-n. (Ott volt.)
Finnország fociban mindig is kurva gyenge volt, ellentétben pl. a szomszéd Svédországgal, akik ugyan sosem voltak a legjobbak (mint az 50-es évek első felében Mogyoróország), de többször ott voltak a legjobb 4 között. Mogyoróország a selejtezők miatt régen csak kettő VB-t hagyott ki (1970, 1974), a másik kettő korábbira (1930, 1950) nem is nevezett, majd jött ez az ezen a szinten tényleg világrekord balfaszsági sorozat, hogy 1990-óta most már sorozatban 10 VB-re nem jutunk ki.
@ijontichy: Anno nem követtem el semmilyen aljas, húzást, mégis sikerült!
„Kitüntetést visszautasítani nem lehet. Élj úgy, hogy ne kapd meg.” (G.B. Shaw)
@ipartelep: Igen, tapasztaltam, hogy lexikális adatokban képes tévedni. Nem nézi át a teljes netet, hanem ha talál valamit, annak megörül és azt idézi. Ezért többször is rákérdezek máshogyan, ha gyanús a válasza. Valamint megkérdezem ferdeszemű barátunkat is. Most privát jön. A múltkoriban olyan jól elmagyaráztad a damaszkuszi acél (wootz) és a damaszkolás közötti különbséget, viszont a neten fellelhető magyarázatok között még mindig sokszor keverik a dolgokat, hogy Karácsonyra megleptem magam egy olyan zsebkéssel, melynek a pengéje wootz, a nyele viszont nem egy darab kagylóból készült, hanem damaszkolt acélból. Gyönyörű műtárgy. Így egyetlen tárggyal demonstrálni tudom a nyilvánvaló különbséget a kétféle acél között. Persze csak ha a környezetemben bárkit is érdekel…
Hiv.: @vattablz:
Offtocsik.
Hát igen, az eléggé meglepő ha egy darab késen van jelen ez a két egymástól nagyon elütő technika (a wootz, és a damaszkolt). De ez csak úgy képzelhető el, ha a kés különböző elemei vannak a két eltérő technikával készítve: mondjuk a penge wootz, a markolat baknik meg damaszkolva, közte meg egy bármilyen, kézbarát anyagból (bőr, agancs, micarta) készült markolat. Tehát nem a kétféle acélt hegesztik valahol középen össze, mert az igen durva otrombaság lenne. Én még nem láttam ilyen öszvért, és egy kicsit furcsa, de biztos vannak fanatikus késkészítők, akik ilyesmire vetemednek.
Mindenesetre, az való igaz, hogy a wootzot és a damaszkoltat általában összetévesztik, úgy, hogy nem is tudnak a wootz létezéséről, és azt hiszik, hogy a régi „damaszkuszi acél” az ugyanaz volt, mint amit most „damaszkolt”-on értünk. Holott nagyon nem, a régi az wootz volt.
Egyébként a wootzot nagyon nehéz elkészíteni, bizonyos értelemben nehezebb mint damaszkolni, de teljesen eltérő okokból. A wootz egy „öntött vas” (tégelyben kell olvasztani hozzá a magas széntartalmú acélt), és nagyon kényes a kovácsolása is (mert nagyon kemény), a damaszkolt meg egy, általában két egymástól eltérő összetételű (az egyik jellemzően magas nikkeltartalmú) acél sokszoros kovácshegesztése. Egy igazi wootz kés drága, sőt annál is drágább. Nem tudom, hogy a kínaiak megpróbálták-e már hamisítani (különféle felületkezelő maratásokkal), de attól tartok, hogy igen.
@ipartelep: Ez is drága volt. Egyébként zsebkés, azaz bicska, azaz nincs összehegesztve a két acél, a markolat két oldala damaszkolt, a közepe, azaz a rúgója pedig valami normál saválló acél. Három szegecs tartja össze a készültséget. A gyártó szerint 61 a penge HRC értéke. Na és borotvaéles. Megnéztem mikroszkóppal, nem néz ki hamisnak a wootz. Ma már sajnos semmiről nem világos, hogy pontosan hol készült, ami nehezebb a levegőnél, az alighanem Kínában. Sőt, még az is lehet, hogy nekiállnak igazi wootzot gyártani, mindenük megvan hozzá. Ha ráállnak nagyobb volumenben, lejjebb is mehet az ára.
@vattablz:
Ilyesmi? https://biliknife.com/products/wootz-steel-pocket-knife-with-damascus-handle
@nyulambator: Hasonló.
Hát nem tudom, hogy hamis-e, gondolom nem, mert kínai, de az aliexpressen vannak wootz kések, sőt wootz illetve damaszkuszi acél rudak/tömbök, mittudomén, amiből magadnak faraghatsz pengét.
Hát én sem tudom, mert ránézésre ezt egy fényképről biztosan nem lehet megállapítani, hogy valódi wootz-e az az acél, vagy nem. Ránézésre tényleg úgy néz ki, legalábbis körülbelül. De vannak intő jelek. A valódi wootz acélt nagyon körülményes előállítani, nagyon kényes a technológiája, és a kovácsolása is. Kevesen csinálják, részben emiatt, részben meg amiatt, mert nem annyira látványos, mint a damaszkolt acél – ez utóbbinak sokkal markánsabb mintái vannak. Vagyis a késgyűjtőknek általában (nekem nem) a damaszkolt jobban tetszik, mint a wootz. Ez utóbbit nem tudják annyira értékelni. Nem is nagyon tudják, hogy mi az, és legfeljebb elrontott damaszkoltnak hiszik. Ugyan a kínaiak ma már csodákat csinálnak, és én is szoktam mondani, hogy ami nem kínai, az hamisítvány, de ez esetben még vannak kételyeim.
De tévedhetek. Egy példa más területről. Ugye az köztudomású (viccelek), hogy manapság a legjobb minőségű farmernadrágokat a japánok csinálják. Amikor 45 ben az USA megszállta őket, vitték magukkal a nagyszerű (tényleg az) 501-es Levist is. Főleg a kedvencemet az 501-es Levis 47-es típusát. Aztán a japánoknak ez nagyon megtetszett, és néhány farmergyártó elkezdte leutánozni a Levist. Addig, addig, míg a végén… hát ha a nagy etalont, a 47-es 501-est talán nem is szárnyalták túl, de ma már van vagy féltucatnyi márkájuk, ami ugyanolyan jó. Hú ezt kezdem bő lére ereszteni, de az egyik kedvenc témám – nagy farmerbuzi vagyok.
Szóval, ha azt hallod, hogy japán „selvedge” farmer, akkor azt kb. vakon meg kell venni. A baj az, hogy nagyon drágák, drágábbak mint a Levisek (Wranglerek, Lee-k). Nagyon minőségi cuccok, képzeljétek el, a japcsik arra is képesek, hogy némelyik farmerjükhöz külön Zimbabvéből importálják a gyapotot. És persze a régi fajta szegélyezős szövőszékeken szövik – attól „selvedge”, és részben attól is ilyen drága. Na és most jön a lényeg: és bazmeg, az Aliexpressen már van olyan farmernadrág, amit a kínaiak nem is a Levisről, hanem a japcsi nadrágokról (Momotaro, Samurai, Iron Hearth) koppintottak. És úgy tűnik, hogy nagyon jó minőségű. És eléggé drága is, 40-50 ezer körül, de a japcsik meg 100-150 körül mennek. És egy ilyen 21 unciás (oz) farmer az nagyon odaver ám. Erősebb, és sokkal szebben kopik. Persze ezek nem előre koptatott nadrágok. A klasszikus Levis kb. 13 unciás. Szóval, úgy tűnik, hogy a kínaiak egyes dolgokat már nagyon jól „hamisítanak”.
Bocsika, ez megint nagyon offtocsik volt. Talán annyiban kapcsolódhat a topichoz, hogy egy ilyen farmernadrág aztán tényleg nagyon macsós. Bár focizni kicsit nehéz benne.
„Ők nem állták ki a jellempróbát, ők nem voltak eléggé férfiak, és pont egy ilyen jellemes országban, ahol a férfiak ennyire, de ennyire.”
És én sem, mert Vattabizzel ellentétben nem örülök neki, és nagyon is foglalkoztat még ma este is ez a gól;
persze a túlzott elvárások, a honi közeg miatt várható volt a végjáték; ha – de soha nincs ha – a tegnapi meccs Írországban lett volna, akkor – a mutatott játék alapján – az eredmény biztosan legalább döntetlen. Olalszországban vagyok, nézni nem tudtam, csak percről-percre szövegben követni a meccset és a meccs közbeni hisztérikus, szinte kötelezően önbeteljesítő jóslat-kommenteket olvasva értem a 96. perc végére. Tudom semmit sem jelent az, ha dönteten marad a végeredmény, hiszen jött volna a pótselejtezői, vagy az esetleges kijutás esetén a vb csoportköri meccseken megélt izgalom, izgulás, szurkolás.
Nem sörrel a kézben, hanem valóban hitetlenkedve rázva a fejünket, hogy ennyi volt. Esterházy, Moldova nem élnek már, de ha élnének, biztosan szintén hasonlóan nem tudnának egy pár napig szabadulni az „élménytől”. A káröröm az eléggé csúf dolog. Ez a dagadt presswurst, ez a kibaszott 0V (az osztrákoknál már ezen a néven „tisztelik”) soha nem fogja elvenni tőlem a szurkolás élményét.
Tavaly a párom megadta nekem azt az örömöt, hogy az EB-n – a Stuttgart közelében élő német barátai vendégszeretét élvezve -, élőben láthattuk mind a három magyar meccset.
Az utolsó, a skótok elleni meccs utolsó pilanata, ugyanaz volt a mi szempontunkból, mint a budapesti az írek szempontjából, vagy – biztosan emlékeznek még rá néhányan az ide írók közül -az izlandiak skótokhoz hasonlóan átélt utolsó pillanatos sokkjára, amikor Szoboszlai gólja búcsúztatta őket (úgy rémlik az írek izlandi szövetségi kapitánya részese volt annak a magyar-izlandi pótselejtezős meccsnek). Aki a focinak szurkol, az átérzi az ellenfél szurkolóinak örömét és bánatát is. Soha nem felejtem el azt a két skót kisgyereket ahogy , – miközben késő este a stadion közelében lévő vasúti megállóban a vonatunkat vártuk – bánatosan és álmosan, nagy szemeket meresztve az idegen országban, ott álldogállnak a szüleik előtt.
…
‘Te köcsög liverpooli, most megkaptad’ – vagy valami hasonló gusztustalan mondattal örjöngött az ír TV „szagértő” kommentátora a győztes góljuk után, ő biztosan valamelyik másik nagy angol klub szurkolója, de mi köze van az ír győzelemnek ahhoz, hogy Szoboszlai történetesen a „szagértő állat” kedvenc csapata vetélytársának a játékosa? Szoboszlairól egy photshoppolt kép felkerült rögtön az Internetre, ahogy az ír szurkolók felé fordulva – két szemét dörgölva sírást mímelve – gúnyolja őket a második magyar gól után. Ezt a képhamisítást valószínűleg nem egy ír szurkoló, hanem egy magyar ellendrukker követte el.
…
JT szereti a focit, azért ír néha posztot a fociról, a tavalyi EB után egy itteni vitában bevallotta, hogy gyerekkorában sírt, amikor a kedvenc csapata kikapott. A magyar foci-téméjú posztjait is a
mélabú iratja, a „siratják a semmit, a másét”- hangulata.
…
Zárásként álljon itt Szoboszlai meccs utáni párszavas felelgetőse:
„– Mennyire fáj most a szíved?
– Nagyon.
– Lehet egyáltalán most elemezni…
– Nem.
– …hogy, hogyan jött vissza ez az ír csapat a mérkőzésbe?
– Nem.
– Jó mentalitású, fantasztikus gólokat szerző magyar válogatottat láthattunk. Egyszerűen ilyen igazságtalan néha a futball? Hogy látod?
– Úgy néz ki, igen.”
Hiv.: @ipartelep: ” Megjegyzem, ha a meccset 10 mp-el előbb fújják le, akkor most mennybe mennének. ” Nos, szerintem ez elég nagy baj, bár kétségtelenül így van, ahogy írod. Sajnos. Valamint újként üdvözlöm a nagyérdeműt! 🙂
@ATCG: az ír RTE studiójában történtek érdekes dolgok, és az a fazon azonnal bocsánatot kért. körbe-körbe rohangáltak, nem voltak maguknál. néztem a neten olyan videókat, amikor ír kocsmában szomorúan nézik a tévét aztán Kelleher felíveli… nekik ez többet jelent, mint a Csoboth Kevin gólja a magyaroknak.
Hiv.: @vattablz:: Esetleg érdemes körülnézni Liszi Imre kései/bicsakjai között:)
Hiv.: @jotunder:
Azért Csoboth góljának pillanatában kitört hangrobbanás sem volt semmi ott a helyszínen.
A felezővonaltól a skót kapu felé kb. tíz méterrel támaszkodtam a pályát szegélyező betonfalra.
Mellettem K. ült a tolókocsijában. Előttünk egy német fotóriporternő fényképezte folyamatosan és kissé riadtan a végig lelkesen és hangosan szurkoló magyarokat. A gólnál K. úgy látta ijedtében sírni kezdett. A bíró egyből véget vetett a meccsnek. Mindenki ugrált, őrjöngött. Az oldalvonalon az orrunk előtt Schäfer utána pedig közvetlenül a komoly Gulácsi bakkecskeként ugrándozott az alapvonal felé, mert a második félidőben a skót kapu volt a feketeingesek előtt.
Az ír TV-s egy volt liverpooli ír focistától kért elnézést az őrjöngése után.
…
Ma láttam először – több nézőpntból is az utolsó pillanatok videófelvételét. Nem is a kapunk előtti kavarodás a félelmetes, hanem az, hogy előtte milyen lagymatagon gurítja valamelyik magyar az ír kapus felé a labdát. Mondják a nagy „szagértők”, hogy ki kellett volna rúgnia a stadionból a labdát. Lehet, azt hitte a gyerek, hogy már vége a meccsnek, vagy már lépni sem volt ereje, vagy nem tudom mit volt, mit gondolt. Ezen már kár is rágódni.
@Morp65: Ha jól látom a képekből Liszi alapvetően damaszkolt késeket készít. Én nem vagyok se gyűjtő, se különösebben késmániás, az érdekel inkább, hogy ha már ismerjük az igazi damaszkuszi acél (wootz) titkát, miért nem terjed gyorsabban a mindennapi használatban. Pl. hogyan válna be géplkatrészként, vagy csapágyfémnek? Ipartelep részben már válaszolt rá, nincs kidolgozott nagyüzemi kohászati technológiája, ezért is drága. De ki tudja mi folyik ekörül Kínában? Ugyanakkor a damaszkolt kések érdemükön felül túlárazottak, hiszen nem bonyolult a létrehozásuk, esztétikai értékükön túl szinte semmi többletet nem nyújtanak. Persze lehet, hogy sokaknak az is éppen elég. Ennyit a fociról. Parrott az én hősöm.
Hiv.: @vattablz:
Bár nem engem kérdezel, megpróbálok erre válaszolni.
A mindennapi késkészítésben azért nem terjed a wootz, amit mondtam is: (1) Túl macerás megcsinálni, kényes a technológiája (öntés, kovácsolás, hőkezelés). (2) Nem ismerik, azt hiszik, hogy a történelmi „damaszkuszi” néven emlegetett, az a damaszkolt. (3) Nem annyira látványos, mint a damaszkolt. (4) Ha valaki mégis csinál ilyet, az drága lesz.
A kérdésed második felére, hogy hogyan válna be pl. csapágyfémnek: rosszul. Most egy kicsit furcsát fogok mondani: ma már késacélnak sem ideális, kardnak meg pláne nem. Egyszerűen azért, mert ahhoz túl magas a széntartalma, és nincsenek benne olyan ötvözők, amik ezt a szívósság irányába kompenzálnák. Az ilyen magas széntartalmú acélok kevésbé szívósak, mint pl. egy 52100 (csapágyacél), ami még mindig igen magas széntartalmú (1%), és a wootzot nagyon nehéz jól hőkezelni. A késkészítésben – mint minden másban is – kompromisszumok vannak. Pl. a keménység, és szívósság/rugalmasság egymásnak ellentmondó tulajdonságok. Ha nagyon kemény kést akarsz, ami nagyon sokáig tartja az élét, akkor az ridegebb lesz, nem lesz olyan szívós, rugalmas, és nem mellesleg, nem nagyon tudod otthon megélezni, ha nem értesz hozzá, és nincsenek eszközeid. Ezért „túlzás” egy wootz kés mindennapi használatra. Amúgy persze nem túlzás, hiszen gyönyörű, és a késbuzik egy ilyennel nem az erdőn akarnak csapkodni, hanem csak nézegetik. Tehát, „indokolt” a wootz kés léte, csak tudni kell mire való. Mindennapi robotmunkára pl. az 52100 acél jobb (szerintem mindent tekintetbe véve az a legideálisabb késacél), nagyon jó kompromisszum a keménység, éltartás, és szívósság között. Ugye, csapágyból van, vagyis még olcsó is a nyersanyag.
Tehát a válasz a kérdésedre az, hogy minden egyes speciális eszköznek (csapágy, ágyúcső, szerkezeti acél, tengely), megvan a hozzá leginkább megfelelő acéltípusa. Ma már pl. porkohászati technológiával nagyon jó acélokat állítanak elő (jobbakat mint a wootz), csak persze nem olyan szépeket. De a kovácsolás/késkészítés az részben művészet is, és az esztétika is játszik, nem csak a praktikum.
Még két példa: a teherautók laprugóiból nagyon jó kardokat lehet kovácsolni, és késnek is jók. Eléggé rugalmas (hiszen rugónak készült, az annak megfelelő acélösszetétellel), és bár gyengébb az éltartása, mint egy csapágyacélnak, de cserébe könnyebb élezni. Szóval jó kompromisszum az is. Egy negatív példa: vannak olyan késkovácsok, akik harckocsi-lövegcsőből kovácsolnak kést. Az nem való késnek, mert bár nagyon szívós acél, de a kisebb széntartalma miatt nem tartja az élét. Én, amikor még csak tanultam a szakmát, próbálkoztam a fortélyokkal, és nem is volt éppen jó kés alapanyagom, a kiszuperált kazánom lemezéből kovácsoltam egy kést. A kazánlemez ugye alacsony széntartalmú szerkezeti acél (0.2% körül), kb. az edzhetőség határán van. Ezért ez a késem – amit amúgy nagyon is használok kajálásra -, bár nagyon élesre meg lehet élezni, de semennyire sem tartja az élét – nem alkalmas késnek az sem.
Tehát a lényeg: minden egyes konkrét ipari eszközhöz már régen kitapasztalták a legmegfelelőbb acélt. Ezek különböző kémiai összetételű acélok, egészen különböző széntartalmakkal, és ötvözőkkel. A késkészítés egy kicsit szabadabb pálya, mert ott más szempontok is játszanak, nem csak a szigorú praktikus, használhatóság (mint az iparban), illetve – ez is fontos – sokféle felhasználási terület van (konyha, bushcraft, vadász, taktikai), és ezek mind mind egymástól egy kicsit eltérő (formában, és acél összetételben is) kést igényelnek. Ezért van az, hogy bár vannak ugyan kompromisszumos, de viszonylag ideális késacélok (amik jobbak a többinél), de mégis, eléggé sokféle acélból készítenek késeket.
Mindenesetre, ha tényleg egy igazi wootz késed (mármint modern wootz) van, akkor azzal nem fogtál mellé.
Így legalább a nélkülünk rendezett vb-n okkal énekelhetik majd ezek labancok a Nélküledet …
(bocs)
@ipartelep: Tudtam, hogy ha a fociról van szó, számíthatok a részletes szakvéleményedre. Megnyugtatlak, hogy a wootz késemet én is leginkább nézegetni és mutogatni fogom, az erdőben való csapkodásra van egy régesrégi szovjet szénacél vadászkésem, aminek őzlábból van a nyele, a patája akkurátusan megpatkolva. Azért jegyezzük fel, hogy a wootz nem egyszerűen valamilyen magas széntartalmú acél, hiszen teljesen más az anyagszerkezete, és ha részben hinni lehet a legendáknak, miszerint egy damaszk kardot akár karikába lehetett görbíteni, miközben átvágta (?) a puskacsövet (ld. Jókai: A kőszívű ember fiai), még akkor is, ha ezek a régi puskák kovácsoltvas csövűek voltak az öreg Krupp áldásos találmánya előtt, hát acél legyen a talpán, amelyik ilyen tulajdonságokkal bír. Száz szónak is egy a vége, próbálom annyira felpiszkálni a kíváncsiságodat a magam aljas, viszont keresetlen módján, hogy addig meg nem nyugszol, amíg magad is nem kezdesz kísérletezni az igazi damaszk (azaz wootz) kések előállításával és tesztelésével. Ennyit igazán megérdemelsz magadtól. (Nyugtass meg, hogy nyitott kapukat döngetek, ha már ilyen sikeresen széttrolkodtam a topicot…)
Hiv.: @vattablz:
Előre, és utólag is elnézést kérünk a tartós offtopicskolás miatt. Talán ennyi még elfér itt, és akit zavar a téma, használja a Page Down billentyűt. Amúgy is mindjárt befejezzük.
Én leginkább szénacélból, főleg 52100-ból kovácsolok késeket (a rozsdamentest nem szeretem), és azok jól bírják a gyűrődést, de természetesen 1-2 kivételével, én is csak dísznek tartom őket, nézegetésre, tapizásra, és tutujgatásra. Most hogy már nem pólóban, hanem kabátban kell járkálni, az utcán is hordom, de az éber szervekre tekintettel (ugye, 8 cm felett fegyver), rejtve, az övemen… tudom, ez a mánia idegen, és érthetetlen a kígyóvállú, elefántcsonttornyos libsiknek. 😉
Ugye sokáig úgy tartották, hogy a wootz technológiája elveszett, és tényleg el is veszett, mert az újkorban már nem kovácsolták. De aztán újra feltalálták, illetve az orosz „bulat” révén talán annyira el sem veszett. De ne merüljünk bele ennyire a részletekbe. Amelyek (a részletek) még mindig ködösek kissé. Nem igazán tisztázott, hogy a szénen kívüli ötvözőelemeknek pontosan milyen aránya, és mely ötvözőelemek kellenek a jó wootzhoz. De lehet, hogy ez nem is annyira fontos (én inkább erre hajlok), és inkább az öntési technológia itt a meghatározó, az alakítja ki a karbidszerkezetet..
Az természetesen mese, amit Jókai ír a wootz-kard rugalmasságáról, mint ahogy mese az a másik legenda is Oroszlánszagú Richardról, aki a harmadik keresztes hadjáratban megcsodálta Szaladin wootz-kardját, amivel az egy levegőbe feldobott párnát vágott ketté. De mi már nem hiszünk a mesékben.
Jól tippeled, valóban nem nyugszom addig, amíg nem olvasztok wootzot, de ahhoz sajnos előbb kell csinálnom egy erős axiális ventilátort (az olvasztáshoz), merthogy az üllő kivételével minden alapvető kovács- és késkészítő szerszámomat, és eszközömet magam állítom elő.
Hiv.: @ipartelep:
Bocs, elírtam, természetesen radiális ventilátort kell vinni ehhez a melóhoz, nem axiálisat.
@ipartelep: Rám számíthatsz. Ha kész a kard, én felajánlok a kísérlethez egy párnát.
A főszállá vált mellékszálhoz. 🙂
Hiv.: @ipartelep: akkor még egy icipici off: én gyűjtök kést, bicsakot, alapvetően (99,8%) magyar készítőktől, s kb 3-at használok,2 kert, 1 „party” Madaras.. (konyhakésből akár 6-8-at egy disznyóvágás alkalmával); Sztem azt a 6-8 kést kiváltaná egy db HegyesS késem közül, (egy vadász ismerősöm tapasztalata alapján, aki terepen feldolgoz a vaddisznójával 2 szarvast) de elvesztenék 0km-es állapotukat (élezni meg csak „gyilkos” eszközzel tudok – „csattogó”, görgő, stb); szummaszum, véletlenül nem adsz el késedet, ha igen, merre lehet rátalálni? THX:)
Hiv.: @Morp65:
Sajnálom, de egyelőre nem adok el. Nekem ez az egész úgy kezdődött, hogy – késbuzi lévén -, a neten láttam néhány kést, amik tetszettek, és kellettek volna (főleg a bushcraft műfajban), de nem volt rájuk pénzem (ezek elég drágák ám), ezért elhatároztam, hogy majd én csinálok magamnak késeket, de akkor már olyanokat, amik minden szempontból (anyag, forma) megfelelnek nekem. És lőn… De eddig elég hosszú út vezetett, minden szükséges eszközt (két kovácstűzhely – szenes, gázos, ventilátor, szalagcsiszoló, sőt legújabban egy hidraulikus kovácsprés – ez igen nagy projekt volt) magam barkácsoltam össze, úgyhogy ezek a szerelések eléggé sok időt elvettek a késkészítéstől. De hát ez egy ilyen műfaj. Néhány kést adtam csak rokonoknak, a többit megtartottam magamnak, mert én is gyűjtő vagyok, és mert most végre olyan késeim vannak, amik minden szempontból tetszenek nekem, és örülhetek nekik. Úgyhogy, legalábbis egyelőre nem nagyon lesz ebből eladás, ráadásul elég kevés időm van ezzel foglalkozni, legfeljebb is csak hétvégeken, erre meg nem lehet alapozni egy „ipart”. A blogomra (régi blog, mostanában már nem nagyon írok rá – nincs ihlet) kitettem néhány régebbi késem fényképét. Azóta annyit változott a helyzet (régebben sokat kísérleteztem), hogy megtaláltam az „ideális” (optimális) formát, méretet, anyagot, és technológiát, és ezután már csak olyanokat akarok csinálni. De ehhez évek kellettek.