Minek nevezzelek?
Eredeti szerző: jotunder
Első fokon elmarasztalták Karsai Lászlót, mert neonácinak nevezte a Jobbikot. A Jobbik úgy beszél, mint a neonácik, úgy gondolkozik mint a neonácik, úgy is néz ki mint a neonácik, de tilos neonácinak nevezni, mert az sértő. A zsidókra akármit mondhat egy jobbikos a Parlamentben, de nehogy már vissza lehessen nekik szólni.
Rendben van, nevezzük a Jobbikot neonüci hámrangyóknak. Az ember ne legyen sértő.
Olvasom, hogy Balog Zoltán miniszter, ez a szúrházi pitkány, letolta az amerikai nagykövetet, mert ők ugyan nem tüntettek ki egy egyiptomi aktivistát, aki necces dolgokat hordott össze a Twitteren, de akkor is… Igaz, hogy az Echo TV gyakorlatilag a kormány házi tévéje, és a tulajdonosának éppen most adott plecsnit a Fidesz, de az egyiptomi aktivista nemkitüntetése pontosan olyan dolog, mint ennek a rutardált Szaniszlónak a Táncsics-díja.
Vagy itt van ez a Lázár János nevű tagló. Elmagyarázza az újságírónak, hogy az amerikai alkotmányt két év alatt tízszer is kiegészítették, tehát…. Azt elfeledi ez az burom, hogy a Bill of Rights-ról van szó, ami egy darab módosítás volt tíz kiegészítéssel, és éppen az ellenzéki antiföderalisták megnyugtatását szolgálta. A Fidesz mirháit úgyis csak az érdekli, hogy megint milyen jól megmondta ez a fuszkalap.
Ne legyünk sértők. De nevezzük a micskes fürgeket micskes füregeknek. Mert azok. És kedves Szanyi kapitány, ezentúl a kisujját mutassa be ezeknek! Mi tökéletesen érteni fogjuk, és sokkal olcsóbb.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520288-6ae627d4bd843' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520288&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520288-6ae627d4bd843&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520288-6ae627d4bd843' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@incze:
„tehát azt ne gondolf, hogy te Popper kritikáját nagyjában-egészében éerted, az egy más szinten van megfogalmazva”
„How can [Hegelianism’s] immense influence be explained? My main intention is not so much to explain this phenomenon as to combat it. But I may make a few explanatory suggestions. For some reason, philosophers have kept around themselves, even in our day, something of the atmosphere of the magician. Philosophy is considered as a strange and abstruse kind of thing, dealing with those mysteries with which religion deals, but not in a way which can be ‘revealed unto babes’ or to common people; it is considered to be too profound for that, and to be the religion and theology of the intellectuals, of the learned and wise. Hegelianism fits these views admirably; it is exactly what this kind of popular superstition supposes philosophy to be. It knows all about everything. It has a ready answer to every question. And indeed, who can be sure that the answer is not true?”
Karl Popper: „The Open Society and Its Enemies”
@dvhr:
„Ott a sok penz, a partok nem tudnak ellenallni osztoneiknek, a vilag mar csak ilyen.”
A tapasztalat valóban azt mutatja hogy a politikai spektrumon — legalább is „üzenetükben” távol eső — pártok egyformán megpróbálnak kihasználni különféle metódusokat arra hogy a pártkasszákat feltöltsék.
Pl. Brit Kolumbiában az NDP (New Democratic Party — lényegileg szociáldemokraták) volt hatalmon a ’90-es évek elején. 1995-96-ban kiderült hogy a párt egyik régi embere megszervezte azt hogy jótékonysági célú „szerencsejátékok” (bingo) üzemeltetői visszajuttassanak mintegy $1 milliót a pártkasszába.
Szövetségi szinten a Liberális Párt (talán balközépként lehetne jellemezni) tolt mintegy $100 milliót különféle quebeci hirdetési/kommunikációs cégekbe. Igen alacsony — néhol nem létező — ellenőrzés mellett a pénz egy része (legalább néhány millió dollár) került vissza a párthoz.
Brian Mulroney, aki a Progresszív (!) Konzervatív párt elnöke és miniszterelnök volt, már sima parlamenti képviselő korában „elfogadott” legalább $225,000-et egy német „üzletembertől”. Amikor már miniszterelnök volt, akkor került meghozatalra a döntés hogy az (akkor állami vállalat) Air Canada végül is 34 db Airbus A320-at vásárolt. Habár a dolog vagy két évtizeden keresztül elhúzódott, és soha nem került bizonyításra hogy Mulroney azért a pénzért terelte volna a vásárlást az Airbushoz, egy vizsgálóbizottság megállapította hogy Mulroney semmilyen szolgáltatást nem nyújtott a német „üzletembernek” a pénzért, és Mulroney politikai pozícióiból adódan helytelen volt hogy ilyen ügyletekben vett részt és hogy helytelen módon elhalgatta ezeket az ügyleteket a megfelelő hatóságoktól.
Mindemellett a téma közel sem annyira „zárt rendszer”: ahogy utaltam rá, komoly elméleti irodalma (is) van a politikai hatalom és a közpénzek pártcélokra vagy magánzsebekbe történő „irányításának”.
@neoteny:
ez mind nagyon szép és jó, és érdekes indoklásokat és példákat adsz, de: játszani azt nem szeretsz, az biztos.
@riennevaplus:
Vagy nem azt a játékot szeretem játszani, amit te.
Vagy mivel játékok készítésével keresem a kenyerem, csömöröm van a játékoktól… 🙂
@neoteny: Kedves Neoteny nekem úgy tűnik – de nem bántásiból mondom – hogy te mindig, és unos untalan egy és ugyanazt a lemezt játszod le. Amely lemez címe valóban – ahogy utaltál is rá – „A nyílt társadalom, és ellenségei” témáról szól. És nem veszed észre, hogy azóta elfordult a világ gyémánttengelye. A nyílt társadalom ellenség nélkül maradt, sőt inkább az mondható róla, hogy magamagának lett az ellensége.
Ezt persze felesleges, hiábavaló, és reménytelen lenne megbeszélni (itt, vagy bárhol), hiszen az ezzel kapcsolatos hiteink, meggyőződéseink egymással antagoniszikusak. Csaxólok, hogy ez van a háttérben.
@neoteny:
az elsőn el kellett gondolkodnom, és pont amikor felszakadt a habituálisan rászánt kétperces időkeret, kibújt a nap a felhők mögül, aminek a szimbolikáját most verbális pórázra kötöm, és ide sétáltatom: legyen béke mára, mind a kettőt elfogadom 🙂
@ipartelep:
„A nyílt társadalom ellenség nélkül maradt, sőt inkább az mondható róla, hogy magamagának lett az ellensége.”
Ha így van, jó lenne tudni hogy ez miért és hogyan történt.
„Ezt persze felesleges, hiábavaló, és reménytelen lenne megbeszélni (itt, vagy bárhol), hiszen az ezzel kapcsolatos hiteink, meggyőződéseink egymással antagoniszikusak.”
Esett meg már veled hogy elolvastál egy könyvet amiről már az elején tudtad hogy igen nagy valószínűséggel nem értesz egyet az alaptézisével, és igen kicsiny a valószínűsége hogy a könyv tartalma meg tudná változtatni ezt a meggyőződésedet? De elolvasod, mert kiváncsi vagy az érvelésre, hogy hogyan próbálja a szerző indokolni a nézeteit? Nekem ilyen volt amikor elolvastam John Horgan „The End of Science: Facing the Limits of Knowledge and the Twilight of the Scientific Age” c. könyvét csaknem két évtizeddel ezelőtt. Meg is vettem a könyvet, amivel bevételhez juttattam a szerzőt; a kiváncsiságom erősebb volt mint az előítéletem… pedig az előítéletem csak megerősítést nyert miután elolvastam a könyvet. De sem a pénzt, sem az elolvasás „munkáját” nem bántam meg: sokat lehet tanulni abból is amivel nem ért egyet az ember.
@riennevaplus:
Köszönöm; ez nagyvonalú volt tőled.
Ha egy üzlet beindul…
Mostmár a ” szélsőjobboldali ” jelző ellen perel a Jobbik.
nol.hu/belfold/20130330-csobe_huztak_magukat