Mit érhet el Magyar Péter és mit nem (erősenspekulatívposzt)

Kezdjük a mitnemmel. Magyar Péter, vagy inkább a magyarpéterizmus, nem nagyon válthatja le Csányi Sándort és Hernádi Zsoltot. Az orbáni arisztokrácia egy része úgy van belebetonozva ebbe az országba, hogy a kibetonozása nagyon komoly károkat okozhatna. Mészáros és Tiborcz esetleg leszedhető a tábláról.

Folytassuk a mitnemmel. A magyarpéterizmusnak van ez a számomra kicsit idegesítő wassalbista vonása, amiről azonban azt gondolom, hogy felszámolhatatlan. Nagyon nem mindegy az, hogy egy putyinista, fasizálódó nacionálkonzervativizmus uralkodik rajtunk, vagy a kicsit ógondolkozású, de azért alapvetően elviselhető népi szociálkonzervativizmus és a kozmopolita városiasság köt valamilyen vállalható kompromisszumot. Ebben kivételesen egyetértek Matthew Goodwinnal, a közép alatti milliók érdekeit és értékeit figyelembe kell venni, különben baj lesz.

Ezérta mitnemért kapok majd az arcomba, de sajnos így gondolom… Egy Orbán utáni Reformfidesz is a szélsőjobboldali borzalommal szemben képezne ellensúlyt, és ha az az ár, hogy a Reformfidesz a kormányzás közelében marad, akkor azt árat meg kell fizetni. És nem, egyáltalán nem biztos, hogy a konkrét Magyar Péter a kormányzás közelébe kerül, a magyarpéterizmus talán igen.

Sajnos nincs olyan, hogy sima többséggel megváltoztatnak kétharmados törvényeket, vagy az Alaptörvényt, az forradalmat jelent, és arra ez az ország nincs felkészülve, én biztosan nem. Én ellenzéki maradok, csendesen marginalizálódom, nem mindig fogom magam nagyon jól érezni, de ez sajnos része a dealnek. Van egy kérdés a füzetkémben, azt kellene megoldanom, az lehetne az én kontribúcióm a magyar gloire-hoz.

Olyan sincs, hogy a keresztény egyházakat vagy általában a vallást elkezdik piszkálni, akkor sincs, ha esetleg egyes keresztény egyházak ezt kicsit megérdemelnék. A konzervatív normálisak baszogatásáról sem lehet szó. És talán néhány kevésbé normális konzervatív nembaszogatásával is meg kell barátkoznunk.

Mindazonáltal, ruszkik haza.

A magyarpéterizmus kiegyezések sorát érhetné el. Ki kell egyezni az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal. A posztkaczynskiánus Lengyelország lehetne a legközelebbi szövetséges és sokkal jobb viszonyra van szükségünk Romániával. Ki kell egyezni magunkkal, a kultúrában, az oktatásban és a gazdaságban. A kiegyezés, drága liberális barátaim, azt jelenti, hogy elfogadunk olyasmit, amit nem könnyű elfogadni. A tehetségtelen balfékeknek nincs keresnivalójuk a kultúra és a tudomány környékén. De… és ezt nem is folytatom, bizonyos mindazonáltalokat el kell fogadni, mert az ország ilyen, itt van rögtön a Magyar Péter, akit nem mindig könnyű elfogadni csak nem nagyon van más választásunk. Ennek a történetnek nem mi leszünk a főszereplői, de lehetünk sikeres epizódisták, akinek van egy nagyon jó kis monológjuk a második felvonás elején.

Magyarország nem lesz az Unió legprogresszívebb tagállama. A magyar nép ugyanis nem az Unió legprogresszívebb népe. Liberális demokrácia igen, jogállam igen, de ennek az országnak mindig lesz egy konzervatív stichje. Ahogy a Magyar Péternek is van.

Hogy akkugyárak és mini-Dubai…. Nem tudom, de az biztos, hogy pusztán klímasemlegességre nem lehet gazdasági növekedést alapozni, és a magyar vidéknek is joga van a jóléthez. Szükségünk lehet olyasmire, ami esetleg kicsit piszkos és büdös, legalábbis metaforikus értelemben. Az a magyarpéteri szuverenitásdumcsi, amitől persze kikívánkozott belőlem egy khmmm, jelentheti azt, hogy a jólfelfogott és aránylag világos magyar érdeket akkor is szem előtt tartjuk, ha nem felel meg nyugati, entellektüel, lattepozitív barátaink Európa-képének (vagy esetleg a miénknek).

El kell fogadnunk, hogy nem csak a roppant röhejes konzervatív kultúrfölény nem létezik, de az esetleg kevésbé röhejesnek látszó liberális kultúrfölény sem. Egy Magyarország van, és a tehetség oldalfüggetlen. OK?

Mintha valakiknek a Lajtán túl nagyon elege lenne már a nagydzsungár putyinizmusból, az ötödik hadoszlop státuszból, és mintha valakiknek a Lajtán innen nagyon elege lenne már az elnyomásból. Lehet, hogy tíz év múlva is Orbán lesz a miniszterelnök, de ez már egyáltalán nem biztos, és ehhez köze van a magyarpéterizmusnak. Magyar Péter a polgári konzervatív populizmust jelenti, not our class darling, eláll tőle a kiujjunk, de ő sokkal közelebb van a magyar nép – igen az a mi népünk, ezt szeretném hozzátenni – lelkéhez, mint mondjuk én, aki kurvára távol vagyok tőle (bár tegnap a moziban a Most vagy soha-t nézve nemzeti forradalmi érzemények kerítettek hatalmukba, csak nem a Habsburgokkal, hanem a rákayphilipekkel és kitartóikkal szemben), de ez van, felsejlik egy élhetőbb, otthonosabb, békésebb, barátibb, nemsvájci, nemholland, de legalább nem csontig korrupt Magyarország képe.

Amely Magyarország aztán vagy eljön vagy nem.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16531360-6757ad265f811' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16531360&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16531360-6757ad265f811&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16531360-6757ad265f811' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>