Nárcik haza!
Eredeti szerző: maroz
Lenne egy aprócska kegyelmi állapot, adódott, hogy egyik szeretett szomszédunk bejelentkezett a szerepünkre, elirigyelte tőlünk és most követeli, hogy legalább ideig-óráig hadd lehessen ő Európa hülyegyereke, és azt hinné az ember, hogy mi kapva kapunk ezen az alkalmon és hagyjuk. Sok dolgunk nem is lenne, kicsit pofát befogni, építeni tovább orbanisztánt a surranópályán, örülni, hogy terelődik a figyelem, de nem, ez nekünk így túl egyszerű lenne, tessék csak minket továbbra is pofozni, ha kell, házhoz is megyünk érte. Már ha a betonkeményre megerősített magyar titkosszolgálat képes kinyomozni Hugh Grant címét. És mit tesz isten, képes. Biztosan bement szünidőzni valamelyik főkém gugliképes gyereke. Megvan a cím, lehet terjeszteni az országimázst.
Vízen, földön, levegőben, valamint időnként a föld alatt is. Svédország huszárok általi leigázásáról mindjárt, de előbb picit hadd röhögjek már ezen az Alstom-ügyön.
Olvasom („Az ülőhelyek tekintetében azonban visszaesésre került sor.” – Én kérek elnézést.), hogy kiállították az első szériagyártott metrókocsit a Puskás Ferenc stadionnál (egy megállóra a Kincsem parktól, tényleg, az még létezik?), és minden kedves érdeklődő megnézheti, hogy mivel is utazhatna ő már évek óta, ha nem keverné állandóan a politika. De keveri, ezt az Alstom-ügyet is úgy megkeverte, hogy csak győzze nézni az országimázsra fogékony érdeklődő. Ugye azon ment a hajcibálás, hogy nem jók a szerelvények, mert nem úgy fékeznek, ahogyan mi a fékezésről jogszabályt alkottunk. Nekem két év alatt nem sikerült megértenem, hogy műszakilag miről is van szó, érzésem szerint másoknak sem, ami mifelénk nem akadálya semminek, osztották is az észt netszerte arról, hogy még a biciklin is két fék van, és a magyar embert ne veszélyeztesse a francia, nekünk senki ne mondja meg hogyan kell fékezni, abban mi nagyon profik vagyunk. Az Alstom valami olyasmivel érvelt, hogy a szerelvényeket a fékek állítják meg és nem a jogszabályi előírások, és mi lenne, ha az utóbbit igazítanánk az előbbihez, pláne ha azokkal a fékekkel a világ boldogabbik részein senkinek semmi baja. Nem, erről mi vitát nem nyitunk, szólt a verdikt akkor, rosszak a fékek és az üzlet renonsz, aztán eltelt, eltékozlódott két év, perlekedtünk, pökhendiskedtünk országimázsilag egy csomót, és mi lett a vége?
Hogy ugyanaz a hatóság, amelyik anno nem találta megfelelőnek ugyanazt a féket mára rájött, hogy mégiscsak jó az, és megadta a típusengedélyt. Mit sugall ez országimázsilag? Mi lehetett az a tényező, amelyik végső soron mégiscsak meggyőzte a szigorú hatóságot arról, hogy jó az, ami rossz? A tippeket Nokiásdobozokban kérem leadni a szerkesztőségben, országimázs-fényezés jeligére.
No, akkor ki a föld alól, lóra!
Az országimázs Svédországba lóháton érkezik. Valamiféle előretolt csapásmérő egység lehet ez a huszáralakulat, bele se merek gondolni micsoda kirajzás lesz itt, ha előkerülnek végre a kórházak és iskolák környékén lébecoló jószágok és összeáll az a bizonyos lókataszter. Viszik világgá a jó hírünket, mondja a beszélőszerv, és valóban. Beszélgessünk egy kicsit a szándékról. Járt-e már úgy a kedves olvasó életében, hogy kapott valami borzasztóan iszonyatos ajándékot, mert az ajándékozó nem azt nézte, hogy a megajándékozott minek örülne, hanem a saját ízlését engedte szabadon tombolni? Vagy egy másik élmény: toltak-e elé a vendéglátói olyan ételt, amitől legszívesebben sugárban okádna, és még jó pofát is kellett vágnia hozzá, hiszen a vendéglátók egyenesen imádják azt az ételt?
Olyannak tűnik ez az országimázs-dolog, mint egy erősen nárcisztikus személyiségű emberke. Ha ő imádja a fél lavór faggyúban tocsogó kosherét, akkor mérget lehet arra venni, hogy a vendégeit is ezzel fogja elkápráztatni. Olyan nincs, hogy valaki ne merészelje szeretni azt, amit ő igen. Nyilván, a hagyományőrző jóhír-exportőrök is ehhez az embertípushoz állhatnak közel, őket marhára nem érdekli, hogy Európában, in concreto a svédeknél mit gondolnak az emberek a lovakról, az állatokról és a velük való bánásról úgy általában, tessenek inkább az egész kibaszott világnak tudomásul venni, hogy mi, huszárok ezt jobban tudjuk, és iparkodjanak szorgalmasan pofára esni előttünk áhítattal, országimázsilag. Ha mifelénk a ló bőre kimarjul bekenjük valami lila csulával, és ki nem szarja le, hogy ezt a buta svédek nem értik, mert ők nem szokták lila csulával kenni, és mi tudjuk, hogy ők a hülyék, amiért nem kenik. Hogy ők a ducibb, a jóléti zabtól faros-bögyös pacikat szokták meg és egy gebére úgy tekintenek, mint nagyanyám anno egy véznább lányra: ááá, esse asszonnak való, a zsák búza agyonnyomná. Ők a hülyék, hülye az ízlésük, nem értenek a lódoktorkodáshoz, tessék, az ilyeneknek aztán vizelhet az ember a zongorába, nem értik!
Mi lenne, ha időnként, kalandból figyelemmel lennénk arra, hogy ha valakit meg szeretnénk nyerni magunknak, ha a velünk szemben táplált érzéseit, attitűdjeit imázsolni szeretnénk egy kicsit, akkor az ő értékeire, ízlésére, preferenciáira, szokásaira is érdemes lenne tekintettel lenni? És ha tényleg fontos nekünk, hogy jó fejeknek gondoljanak, akkor tegyük félre egy kicsit a nárcizmusunkat és inkább olyan dolgokat mutogassunk nekik, amelyek az ő értékeik szerint is kedvelhetőek! Mi lenne, ha a hozzánk érkező kedves vendégnek igyekeznénk kideríteni a gusztusát és inkább olyasmit elé tenni, amit ő kedvel? Vagy ha mi megyünk hozzá, akkor olyan ajándékot, olyan képet vinni magunkról, ami neki, és nem ami nekünk tetsző?
Nyilván, ez visszanyíratlan nárcizmussal nem megy. Amíg marad a meggyőződés, hogy mindent mi tudunk jobban, hogy ahogyan mi szokjuk, ahogyan mi csináljuk és ahogyan mi szeretjük az az egyedül helyes, addig marad a zongorába vizelés és a csodálkozás, hogy ezek nem értik. Majd a bezárkózás, az értetlen, a minket el nem ismerő világ kizárása, és az az egyre ritkuló öröm, amit az a házigazda érez, aki a tudottan vegetáriánus vendégei elé kicsapja a körmös pacalt és boldogságtól sugárzó arccal figyeli a kínlódásukat. Végső soron ez is egyféle imázs, és ezt is lehet építgetni szorgos munkával, csak legyen elég lila csula amit rákenhetünk.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521010-684b2b973559e' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521010&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521010-684b2b973559e&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521010-684b2b973559e' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@maroz:
Látod, így kell erényt csinálni a szükségből! a közepes árfekvésű és az alatti francia borok sem élvezeti értékben (jórészt a legdrágábbakra is áll) sem ár-érték arányban nem tudnak már konkurrálni a kaliforniai, ausztrál, chilei dél afrikai borokkal. A konyak eladható mennyisége is behatárolt, ezért nagyszerű PR ötlet (szakmailag egyébként égbekiáltó baromság) nagy csinnadrattával bejelenteni a Kobe-marha közelgő véégét, mert jön a sokkal finomabb francia! (elvégre a bor -pláne FRANCIA BOR!- sokkal finomabb a sörnél!)
A Kobe marha esetében a sörnek max. annyi a szerepe, hogy a sertől kissé elbambult marha nem rúgja világgá a masszírozóját.
Amnesztiát kaptam?
@alte trottel: @alte trottel: „akkor illene a törléssel legalább azt megvárni, amíg az illető olvtárs elolvashatja”
Mondd meg őszintén, olyan nehéz ezt a semmi kis distinkciót megtenni?
Ez egy blog, és ez itt konkrétan egy blogposzt. Nem, nem a gyakorikérdésekponthu és nem is az „állatorvos válaszol” rovat. Egyetlen aprócska elvárás van veled szemben, hogy a poszthoz szólj hozzá. Ahogyan már mondtam kábé tízszer: figyelemmel a poszt kontextusára.
Ha te az igét szeretnéd terjeszteni a rideglótartás állatorvosi aspektusait illetően kattints kettőt indíts egy saját blogot és én itt teszem le a nagyesküt, hogy nem foglak egyetlen bitnyi kommentel sem zavarni abban, hogy te a saját blogodban miket szeretnél megbeszélni az olvasóiddal. És abban sem, hogy miket nem.
Sőt, ha igényt tartasz rá szívesen segítek neked elindítani azt a bizonyos blogot, hogy végre elmagyarázhasd azt, ami annyira feszíti az elmagyarázókádat.
@incze:
Erre hegyezd lécci a szitádat!
summerville.patch.com/articles/willie-nelson-to-take-burned-starved-horse#photo-9423756
Ez egy VALÓBAN éhező ló.
Bocsika, most utoljára!
Esküszöm Olajban Főtt Szent Dura Máter homloklebenyére, hogy akkor sem fogok többé egy mondatot, egy szót, egy árva bötüt se írni a posztodhoz, ha maga a magasségos Potsubay-Szép Iván személyesen fogja tőlem követelni a Szent-Györgyi-Krebs ciklust vagy a Henle féle műszavakat!
Cas még annyit hogy mindössze erős túlzásnak tartottam ekkora elánnal kipécézni pünkte ezt a három „mégazágishúzza” kettyentet. Ha a honvédség tényleg adott nekik _konkrétan_ erre a „píár” túrára egy kanyit is, akkor az elkövetőt minimum elzavarnám egy Nyírmada-Bukarest-Bagdad-Teherán-Kabul hagyományőrző píártúrára, öszvérháton, szőrén.
De a ketyósokba ekkorákat és ilyen szorgalmasan belerugdosni akkor is túlzás!
Uff
Howg! Beszéltem!
@alte trottel:
Vén trottli. Örülök, hogy visszaengedték, nem örülök annak, amit írt. Most már nagyon elmondták, hogy miért nem az a téma, amit ön forszíroz.
De még ha az lenne is. Mert ha mutatnak Önnek egy nyírségi alultáplált gyerekről egy fotót, akkor ne rángasson elő egy Száhel-övezeti csontig soványodott, puffadt hasú, holtra éheztetett etióp csecsemőt, hogy az a nyírségi milyen remekül van, ez az Ön színvonala alatt van.
Ön ezen a dolgon túlpörgött. Amennyi a mondandójából megértendő és respektálandó, azt szerintem itt mindenki megértette és respektálja, főleg mert ezt redetileg sem gondolta senki, hogy egy svéd állategészségügyes pusztán svédségéből kifolyólag okosabb lenne, pláne ha holland.
Ami az akció barbárságát vagy bugrisságát lleti (részemről mind a kormányzati píár, mind a „ketyósok” esetében, mert a kettő közt nem látok nagy különbséget), ott meg megmarad a véleménykülönbség. Hát most ennyire jutottunk, látjuk, ki mit gondol.
Ezt az élet hozza, hogy az imázskampány nem tud kifúlni. A mai lapok közlik (az MTI nyomán) a („ketyó”) hendefik nyilatkozatát arról, hogy véleményük szerint a svéd hatóságok packáznak velük, lovaik bombaformában vannak, mennének tovább, de azok nem hagyják. És mondvacsinált indokokkal egy 100 km-re fekvő álltakórházban rendeltek el újabb vizsgálatokat a Körös lovon.
A svéd sajtó szerint viszont ( http://www.nwt.se/dalsland/article1143222.ece ) viszont a hendefik a hivatali végzés ellen fölszólamlottak. És egy magyar állatorvos véleményével támasztották alá Kifogásaikat. Ezért a további vizsgálatok.
A linkelt cikkben képek láthatók a Körös ló ominózus hátsó lábáról, amely a hendefik (és tán a magyar orovos) szerint „beszűrődött”. A hivatalos jelentés szerint viszont a pata a folyamatos sántítástól-lábhúzástól beszakadt, még a patkó sem tudta egybetartani, minthogy a is kettévált.
http://www.nwt.se/multimedia/dynamic/00705/1144375_jpg_705162img699.jpg
Nem lévén szakember, nem tudom megítélni, hogy mennyi ideje húzta az a ló a lábát, amelynek a patája így néz ki. ( Egészséges pataképekhez egy mérhetetlenül amatőr összehasonlításra vágyóknak: http://www.google.com/search?q=healthy+hoof&hl=en&prmd=imvns&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=EMcRULzRLsfPsgaQ1IGACw&sqi=2&ved=0CHQQsAQ&biw=1060&bih=659 ) Az a patkó ottan, amely teljesen kettévált, nem sztaniol papírból van. Szóval egy amatőr úgy vélné, hogy ez a Körös ló hetek óta sánta volt. A lába de facto fogyott és fogyott, miköben a ló a húsán járva sántított.
És van ott egy másik fénykép egy másik ló sebeiről:
http://www.nwt.se/multimedia/dynamic/00705/1144373_jpg_705163img699.jpg
Ezt sem tudom megítélni, hogy a nyeregtől van-e, vagy például harapás. De akár ez, akár az, és bombaforma ide, bombaforma oda, én erre a lóra nyerget mostanában nem raknék, ha életbevágóan nem muszáj (hájságból meg hobbiságból kifolyólag).
Folytatódik tehát a nagy északi imázsportya. A hirtelennemistudom nevű kisgazda katonaügyi miniszter óta tudjuk két magyar huszár simán belenyom a földbe egy amerikai tengerészgyalogos zászlóaljat. Nem kétséges, hogy ezek a hendefik, kik a veszteglést mezőgazdasági munkával és szaktanácsadással töltötték (MTI, mingyá elsírom magam az imázstól, meg a jóságtól), kardélre fogják hányni a svéd állategészségügyet.
Pedig úgy látom, hogy igen méltányosan (túlságosan is) megkapták a lehetőséget, hogy a hátizsákokat a lovakra fölerősítve szépen hazagyalogoljanak (milyen szép teljesítmény lenne az is).
Nekik ez nem kell. Ezekkel a lovakkal, ezekkel a lótartási elvekkel, és a demonstrált gyakorlattal folytatni akarják az utat. Bocs, portyát. És föllebbeztek, hogy a svéd hatóság erre adja az áldását. Ne má’ ez az értelmetlen packa.
Mégiscsak az lenne jó, ha ezeket a lovakat a svédek elkoboznák. Ha van ebben a történetben szereplő, aki valamit is érdemel, akkor az ez a pár ló, és amit érdemelnek, az az elkobzás. Életveszélybe menekültet vissza nem toloncolunk. ENSZ.
A ketyóknak pedig a hende minisztérium biztosítana adekvát LEGÉNYEKET, akik a patazajt megfelelően preparált, kézzel ütemesen összeütögetett féltökökkel biztosítanák, és a málhát is cepelni tudnák. Miáltal a portya dicsőséggel és győzelmesen teljesíthetővé válnék.
@incze: „Pedig úgy látom, hogy igen méltányosan (túlságosan is) megkapták a lehetőséget, hogy a hátizsákokat a lovakra fölerősítve szépen hazagyalogoljanak (milyen szép teljesítmény lenne az is).”
Július 31-én az Index közli az MTI-re hivatkozva (index.hu/belfold/2012/07/31/uton_az_allatkinzassal_gyanusitott_huszarok/), hogy a hendefik visszakapták lovaikat és folytathatják útjukat. Természetesen az MTI, és nyomában a magyar sajtó hazudik, de legalábbis „nem bontja ki az ihazság minden részletét” (hogy az MTI miért, az érthető, hogy a maradék nem fidesz-érdekű magyar sajtó miért, azt nem tudom, azt hiszem „nem elég érdekes a sztori”).
A magyar sajtóban nem ismert a tény, amelyet fentebb a svéd sajtóból linkeltem, hogy a hendefik NEM LOVAGOLHATJÁK az alultáplált, sebekkel teli agyonhajszolt lovakat a pihenő után sem. Ezt a határozatot fellebbezték a hendefik (egy magyar állatorvos szakvéleményével), és ez a fellebbezés eredményezte az idehaza céltalan packázásként tálalt újabb, még alaposabb kivizsgálást. Mely után közli a magyar sajtó, hogy a hendefik folytathatják az útjukat. És mint írják, a packázás eredményezte kiesés, meg az idójárás, etc. miatt módosítani kénytelenek a terveken.
És még egy apróság miatt kénytelenek módosítani: a második vizsgálat megerősítette az első határozatát: TOVÁBBRA SEM LOVAGOLHATJÁK a lovakat. (http://www.nwt.se/dalsland/article1146769.ece) A szokásos gúgli alapú nyersfrodításban: „Ulf Lövdahl állatorvos szerint a lovak elég kipihentek és egészségesek málháslónak. Hangsúlyozta azonban, hogy másként még mindig nem használhatják őket.”
Svédországban.
A megváltozott útvonalterv (átszállítani a lovakat Stockholmba, onnan hajóval Helsinkibe) oka tehát igen átlátszó: el ebből a packázó hájas hobbiországból, el, mihamarabb.
Ezen az egyszerű manőveren azért a hájas hobbikok átlátnak, a cikkben megszólaltatott állatorvos (Lövdahl), magyar konzul (Sture Hermansson) vélekedett ekképp, a megyei elöljáró (Västra Götaland) pedg azt nyilatkozta, hogy tájékoztatják az ügyről a megfelelő finn hatósáságokat.
Nem biztos, hogy elég messzi visz az a hajó Stockholmból.