Nemzeti ügy
Eredeti szerző: maroz
„Nincsen egy ekkora mi.”
E. P.
Nacionalista fejlesztő államot gründol Orbán, megint megvívunk egy hatvan-hetven évvel ezelőtti harcot, ráadásul úgy, hogy a mintaadóktól leginkább a hibákat vesszük át, tekintet nélkül arra, hogy ezek az államok a szóban forgó hibákat azóta már felismerni kényszerültek és a szükséges korrekciók is zajlanak. Masao Maruyama gondolata a japán nemzeti ügyekről:
Az a logika ugyanis, amely szerint a magántermészetű ügyek erkölcsileg önmagukban nem, hanem mindig csak a nemzeti ügyekkel való azonosulás jegyében igazolhatók, fordított irányú következményekkel is jár: a magánérdekek korlátlanul beszűrődnek a nemzeti ügyekbe.
Nos, ez nálunk abszolválva, a nemzeti ügyek kormánya sikerrel maga alá gyűrt mindent, mondhatni nálunk mára a ló citrompottyantó aktusa is nemzeti üggyé vált. Nézzük a vélhetőleg nem szándékolt következményeket.
Duzzognak az egészségügyben dolgozók. Kevés a fizetés, sok a munka, helyenként siralmasak a munkakörülmények, mondhatni semmi új a nap alatt, évtizedek óta ez van, de az utóbbi pár évben érződött valamiféle csodavárás ha nem is az egészségügyben dolgozók részéről, hanem inkább az őket képviselők, de leginkább az ő nevükben fellépegető izgalmas egzisztenciák megnyilatkozásaiból. Az egészségügyi érdekképviseleti szervezetek az utóbbi pár évben nagyon olyannak tűntek, mint akik kifejezetten lelkesen és meggyőződéssel recitálják a Fidesz nemzeti demagógiáit. Mondjuk, ezt Gyurcsánnyal szemben nem volt nehéz: az egészségügy nemzeti érdek, Gyurcsányék nemzetidegen, sőt, a nemzetre ártó szándékkal rárontó hagyjukmár, egyszerű a képlet, de mi van akkor, ha a Gyurcsány nevű változót Orbánra cseréljük?
Úgyszintén duzzognak a rendvédelmisek. Ugyanaz a mese: Gyurcsány alatt nemzeti érdek volt a [féltucat pozitív jelző] rendőrség (tűzoltóság, etc.) léte és az azt működtetők jóléte, egyszerű képlet, Gyurcsány a nemzeti ügyek ellen, Orbán mellette, if replace („Gyurcsány”,”Orbán”) then we are pretty fuckin’ happy.
Igen ám, de beállt az, amiről Maruyama beszélt. Heintz Tamás, a nemzeti ügyek pártállamtitkára pörlekedik Cser Ágnessel, ugyanazt a lovat nézik de az egyik szerint ló, a másik meg inkább öszvérnek látja, van ez így, egyik barátom mesélte, hogy a beosztottja a következő mondattal intézett el egy hasonló konfliktust: „Amennyiben azt, hogy te elmondod a saját álláspontodat egyeztetésnek tekintjük, akkor igen, egyeztettünk a kérdéses témában.” Touché. A privát szférában ez legalább elegánsan folyik, ezzel szemben Heintz még a háborgó orvosoknak is beszól egy kevésbé elegánsat:
Az orvosok elvándorlásának kérdéséről szólva a fideszes képviselő azt mondta, nagyon sok embernek az a véleménye, hogy „akik most letették letétbe a felmondásukat, tegyék mellé a diplomájukat is”.
Amire — gondolom — az orvosok vállat vonnak: nem tesszük, egyéb kérdés? Heintz úr, ön jön! És akkor még nem szóltam a legszebbről, a nemzeti ügyek frontális balesetéről: ha futotta a kasszából a MOL megvásárlására (ötszáz valami, ha az ember nagyon figyel, akkor tudja, hogy milliárd, de még így is időnként elírja, szóval inkább: ötszáz kurvasok valami), akkor miért nem futotta feleannyi az orvosok tényleg nem túl szívet gyönyörködtető jövedelmének a növelésére? Vagy a pedagógusok bérének az úgyszintén „nemzeti ügy”-kategória emelésére? Vagy… da capo ad libitum.
Kikötöttünk. Ma már nincs Gyurcsány, nincsenek a komcsik, nincs semmi ármány, minden integrálva lett a nemzeti együtthülyülés rendszerébe, ma már minden ügyünk nemzeti ügy, megvan tehát a közös platform, győzött a tautológia, révbe értünk. Most már akár tovább is léphetnénk, oda, ami a tautológia előtt volt, és aminek utána úgyszintén törvényszerűen el kell jönnie, olyannyira, hogy már meg is érkezett, csak észre kéne végre venni.
A nemzeti ügyeknek inherens részei a nemzeti ellentétek is.
A MOL megvásárlása nemzeti ügy, az egészségügy működtetése nemzeti ügy, a rendőrség nemzeti ügy, az oktatás nemzeti ügy, akik eddig egyik vagy másik érdekében a legvehemensebben harcoltak, elkötelezettei a nemzeti ügyeknek, jöhet a családon belüli erőszak. Szégyenszemre ki fog derülni, hogy a köz alkalmazottainak a bére, jóléte is nemzeti ügy? És ha ez konfliktusba kerül egy másik, úgyszintén nemzeti üggyel, például a MOL megvásárlásával, akkor lesznek nem kevesen a nemzeti ügyek elkötelezettei közül, akik mégiscsak inkább úgy gondolják, hogy az ő bérnövekedésük egy picivel, egy hangyányival nemzetibb ügy, mint a MOL? Ó, ó, ki hitte volna, ugye. Valamint ott van a polgár, aki tele van bizonytalansággal: a rendvédelmi szakszervezetek versus kormány csörtéből ő legszívesebben kimaradna, mert sem nem rendőr, sem nem kormányos, és ha kicsit higgadtabban a dolgok mögé néz, akkor azt látja, hogy ebben a nemzeti ügyben minden félnek van valamennyi igazsága (és persze valamennyi hazugsága is, jóhogy!), így a polgár sokkal inkább szeretné ezt annak látni, ami, jelesül egy mezei, szokványos, hétköznapi érdekkonfliktusnak. Szeretné azt látni, hogy a nemzeti együttműködés rendszere nevű tautológia a nemzeti érdekkonfliktusok rendezésének a rendszere is, mert ha ezt látná, akkor talán el tudna vonatkoztatni attól, hogy a tautológia iránt olyannyira fogékony Hangemberek Kormánya minek hívja. Felőlem akár Dezsőnek is, csak működjön.
Lesz itt még munkája Szíjjártónak, mert lassan azt kell elmagyaráznia az ő népének, hogy a konyakfogyasztás nemzeti ügy-módija az, amikor a nemes nedűt a nép az ő képviselőin keresztül fogyasztja (nincs régi vicc…), de kutyakemény harc lesz, mert vannak páran a fészekben, akik pontosan ugyanolyan jól elsajátították a hülyék nyelvét, mint Szíjjártó, lásd a másik zenész, Cser-Palkovics Tarlósnak címzett szájkaratéját. Vagy ezeket a fideszes ésszel elképzelhetetlen szörnyűségeket, amikor egy Szamóca vagy egy Koltai lesz áldozata annak a bizonyos családon belüli erőszaknak. Vagy amikor az egyik nemzeti oligarcha gondolja úgy, hogy egy másik nemzeti oligarchánál neki mintha kevesebb jutna a nemzeti ügyek levéből.
<
p style=”text-align: justify” class=”MsoNormal”>Amikor egy országban minden nemzeti ügy, akkor ott valójában nincs egyetlen nemzeti ügy sem. Itt tartunk most, lehet kezdeni mindet elölről, hurrá.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522030-6ae2e77a1dc4a' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522030&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522030-6ae2e77a1dc4a&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522030-6ae2e77a1dc4a' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Tokfalvi egyik írása nagyon kapcsolódik ehhez a kérdéshez: hirszerzo.hu/publicisztika/139809_nemzeti_csapas
A lényeg a poszt elején van, és a tanulságot már előre le lehetett vonni. (Most jöhetnék azzl, hogy én már nyáron megmondtam, hogy ha az önkormányzati választásokon is agyonnyeri magát a FIDESZ, túl sok lesz az eszkimó és kevés a fóka – ja, Az ember tragédiáját most kicsit hanyagolni kellene.)
Aki mindenkit képvisel, senkit nem képvisel, az egyes érdekcsoportok érdekellentétei nem oldhatók fel annyival, hogy minden „nemzeti ügy”. És aki az érdekellentétben a kormánnyal ellentétes állásponton van, akkortól már nem „nemzet”. Őszintén fogok röhögni, amikor a magyar nemzet (szigorúan kisbetűvel) szép lassan elfogy, és már senki nem lesz a tagja néhány száz vagy ezer FIDESZ-es politikuson kívül.
Kedves Maroz!
A poszttal (nagyjából) egyetértek, de volna egy kérdésem:
A „tautológiát” milyen jelentéssel használod? Az ítéletlogikai, vagy a stilisztikai besorolását tekinted jelen esetbe’ dominánsnak? 😛
@acs63: Nem értem a kérdést, ami miatt nagyon könnyen meg tudom válaszolni: stilisztikailag, a nemzeti ügyek kormánya egy lüke pleonazmus, mert nincs semmi mögöttes tartalma a jelzőnek. A tautológia is itt érhető tetten, mert mi a rossebet csinál mást egy kormány, mint a nemzet ügyeivel baszakodik, ezért a „kormány”==”nemzeti ügyek kormánya”, más szóval úgy is lehetne mondani, hogy a kormányzással foglalkozó kormány, tautológia- és pleonazmusmentesen: kormány. 😉
@maroz:
a) „A logikában a tautológia egy azonosan igaz állítás, másképpen ítéletlogikai törvény.”
b) „Tautológia
Ugyanazon szó vagy szószerkezet felesleges ismétlése, az adjekció révén létrejövő szolecizmus. Stílushiba ill. nyelvhelyességi hiba, ha két ugyanolyan jelentésű kötőszót használ egymás után a beszélő (pl. de azonban), ha ugyanazt a fogalmat ismétli szinonimával (pl. autó, kocsi), vagy idegen szót és magyar megfelelőjét kapcsolja össze (pl. hétvégi weekend). Érvelési hiba; az önmagába visszatérő érv olyan állítás, amely nem indoklás, csupán ismétlés. Pl. A vádlottban nem lehet megbízni, mert egy teljesen megbízhatatlan személy.”
🙂
@maroz: Bocs, ez lemaradt:
„a” verzió = logikai törvény
„b” verzió = nyelvhelyességi hiba, szóismétlés
Gyöngyszem, ha már stilisztikázunk:
„Ám Szócska Miklós ugyanakkor fontosnak tartja a Semmelweis Tervről való egyeztetést, ezért mind a Magyarországi Munkavállalók Aszociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (EDDSZ) elnökét, mind az egészségügyi kamarák vezetőit a közeljövőben konzultációja várja.”
atv.hu/belfold/20110608_szakszervezetek_orbant_csunyan_megtevesztette_az_allamtitkar_video
Aszociális, elírás, tudom, de mennyire őszintének tűnik így! :)))
Ez meg már, hogy Cser állítólag azt mondta volna, miszerint:
„Aki szerint Szócska Miklós megtévesztette a miniszterelnököt, amikor azt mondta, hogy széles körű egyeztetést folytattak a Semmelweis Tervről. Cser ugyanis úgy véli: nem volt konzultáció a tervről, éppen ezért most nemzeti konzultációt kezdeményez az egészségügyről.”
Mert ha Kádár elvtárs tudná, hogy mi megy itten államtitkári szinten, akkor odacsapna, de úgy, hogy!
Valamint és utolsó sorban úgy tűnik, hogy félrecímeztem ezt a Heintz doktort, nem államtitkár ő, hanem csak a Fidesz egészségügyi- természetgyógyászati- valamint hagyományos kínai orvoslási szakpolitikusa. Ez legyen mostanság a legnagyobb bajunk. 🙂
@maroz:
„Mert ha Kádár elvtárs tudná, hogy mi megy itten államtitkári szinten, akkor odacsapna, de úgy, hogy!”
Ezért érdemes volt felkelni 😀
Ennél jobb kiút nem is lehet a kognitív disszonanciából :)), inkább :((
Mintha valami nemzeti komédia folyna. Ezt tessék olvasni, megint egy kerettörvény, magyarázat, alapok és konkrétumok nélkül, de mire jogosit fel :
http://www.parlament.hu/irom39/03478/03478.pdf
@czejp:
A qrvaéletbe! A fiús szülők örömködhetnek.
„4. Behívás és bevonulás katonai szolgálatra
5. § (1) A behívásra tervezhető létszámot, a katonai szolgálat időtartamát, a katonai szolgálatra való behívás időpontjait a honvédelemért felelős miniszter rendeletben állapítja meg, a hadköteleseket fogadó katonai szervezeteket pedig a Honvéd Vezérkar főnöke jelöli ki.”
„Az Alaptörvény XXXI. cikkének (3) bekezdése a Magyarország területén lakóhellyel rendelkező nagykorú férfi magyar állampolgárok rendkívüli állapot, valamint – az Országgyűlés döntése alapján – megelőző védelmi helyzet idején katonai szolgálati kötelezettséget teljesítenek, amelynek lelkiismereti okból választható alternatívája a fegyver nélküli katonai szolgálat.
Az Alaptörvény szerint a hadkötelezettség teljesítésére csak a megelőző védelmi helyzet és rendkívüli állapot időszakában kerülhet sor. Bevezetése esetén minden magyar állampolgárságú nagykorú férfire kiterjed, feltéve, ha az ország területén lakóhellyel rendelkezik.”
„A szolgálat időtartama megelőző védelmi helyzetben legfeljebb 12 hónap, míg a rendkívüli állapot (háború) időszakában a szabályozás nem tartalmaz korlátot.”
Ha jól értem bárkit, bármikor, 12 hónapra akárhány részletben, akárhová behívhatnak. Ellenzéki politikusjelöltek előnyben.
@czejp: Igen, ez a tervezet biankó felhatalmazást ad sok mindenre.
Tovább szűkíti a választott vezetés hatásköreit, támogatja az adminisztratív irányítást.
Nem igazán lep meg, hogy demokratikus jogokat csökkent, korlátokat vesz ki és központosít. A gondolkodásmód a legnagyobb akadály. 🙁
Az úgyszintén nemzeti ügy kórházvédelem is mintha nem pont úgy sült volna el a talpasok számára, mint ahogyan abban reménykedtek:
nol.hu/lap/allaspont/20110610-halatlanok
Kérdés, hogy hány ilyen khmmm… befogadóként megélt orális aktus kell ahhoz, hogy a társadalom tanuljon belőle. Úgy mégis, miben reménykedik egy kisember, egy teljesen jelentéktelen ápoló, nővér, effélék, hogy egy-egy politikus azért használja őt vécépapír helyett, hogy utána a vitrinbe tegye?
Javaslom a még mindig munka nélkül tengődő kórházvédőknek, hogy a maradék vagyonukat (annyi, amennyi) tegyék pénzzé és fizessék be az államadósság-csökkentő alapba. Ha már elindultak azon a bizonyos úton tessék is végigmenni rajta következetesen.
@sajtohuba: Szóval ennek a megelőző védelmi helyzetnek igyekezett Kövér megalapozni! :))
Annyira, de annyira minden a sorkatonai szolgálat ellen szól, hogy lassan már szerintem is meg fogják lépni a fiúk. 🙂