Ó, én fekete dühöm… (hosszúposzt)
Eredeti szerző: jotunder
Nyolc perc negyvenhat másodperc. Ennyi ideig térdelt Derek Chauvin minneapolisi rendőr George Floyd nyakán.
1857-ben az amerikai Legfelső Bíróság a Dred Scott kontra Sanford ügyben kimondta, hogy a feketéknek sohasem lehetnek állampolgári jogai, őket az Alkotmány alávetett és alsóbbrendű (subordinate and inferior) fajként határozta meg, mely felett egy magasabbrendű faj uralkodik (subjugated by the dominant race). Roger Taney főbírónak, aki ezt leírta, 2017-ig állt szobra Baltimoreban.
1895-ben, majd harminc évvel a polgárháború után, az Alkotmány Tizenharmadik és Tizennegyedik Kiegészítése ellenére, az amerikai Legfelső Bíróság a Plessy kontra Ferguson ügyben szentesítette az apartheidet.
1916-ban tízezer ember nézte végig a texasi Waco-ban, ahogy elevenen elégetik a fekete Jesse Washingtont.
1921-ben két nap alatt több mint 150 feketét mészároltak le az oklahomai Tulsa-ban.
1924-ben Virginia állam törvényben tiltotta meg a fehérek és a feketék közötti házasságot. Már négyéves voltam, amikor a Legfelső Bíróság ezt a törvényt alkotmányellenesnek nyilvánította.
2020-ban Alabama állam alkotmányának 256-os szakaszában még az állam kötelességei között olvashatjuk a fekete és fehér diákok szegregációjának kötelmét. Mely alkotmányos szakasz betartását persze szigorúan büntetik Alabama állam törvényei.
Apám már élt, amikor Sandra Garcia meghalt, aki Redoshiként született valahol Afrikában és rabszolgaként hurcolták Amerikába.
Nyolc perc negyvenhat másodperc alatt szakadt rá a történelem Amerikára.
Nem tudom, hogy hány percig szenvedett a dédanyám és a dédapám a gázban, nem tudom, kik rabolták ki a házukat, kik rakták fel a vagonra, nem tudom, hogy ki mit gondolt akkor, amikor elvették a jogait. Ők is rabszolgaként haltak meg. De Magyarországra sohasem szakad rá a történelem, ó, én fekete dühöm.
Nyolc éve a vonaton, olyan sokan voltak rajta, hogy moccanni sem lehetett, egy fiatal fekete nő azzal viccelődött, hogy a „white boy” valamit mondott rá, azt hiszem n betűvel kezdődött, és mintha én lettem voltam az egyetlen fehér a vonaton. Princetonba érve már fehér volt a vonat. Fehér, mint én. Úgy emlékszem, arra gondoltam, hogy miért nem hagynak ki az ügyeikből. Mintha kimaradhatnék, mintha lenne hely a világon másra.
Kell ide egy szöveg, James Baldwin amerikai fekete novellista szövege, azt hiszem ezeket a sorokat én fordítottam le először magyarra.
„A fűszeres egy zsidó volt, és az ő adósának lenni olyan volt, mintha egy nagyboltnak tartoznál. A mészáros is zsidó volt, és többet fizettünk neki a mócsingos húsért, mint bármely más New York-i polgár és nem csak a húst, hanem a sértéseit is hazahoztuk a boltból. Egy zsidótól vásároltuk a ruháinkat, és néha a használt cipőt, és a zálogházas is zsidó volt, talán őt gyűlöltük a legjobban. A kereskedők a 125-ik utcán zsidók voltak, legalábbis a legtöbbje; nem tudom, hogy Grant vagy a Woodworth zsidó név-e, azt tudom, hogy a feketék csak az 1935-ös harlemi lázadások után tudtak végre egy kis pénzt keresni, hogy aztán oly sokat költsenek azokban a boltokban.
Ezeknek a fehéreknek nem mindegyike volt kegyetlen, épp ellenkezőleg, emlékszem, hogy a rémes körülményekhez képest egyikük-másikuk egészen együttérző is tudott lenni, de mindannyian kizsákmányoltak bennünket, és ezért gyűlöltük őket. „
Soha, egyetlen egyszer nem éreztem, hogy intézményesített igazságtalanság ért. Soha. M.-et az Orbán-rezsim feketelistára tette, és még azt sem mondták el, hogy miért. M. csodálatos dokumentumfilmeket rendezett, ő fedezte fel Rőhrig Gézát, Saul későbbi fiát. Ő nem dolgozhat soha többé a szakmájában, a megadják földjén.
Nem kérek bocsánatot a halott James Baldwintól az összes boltosunoka nevében, de igenis elmondom neki, hogy tudok ugyanúgy érezni, mint ő, ugyanolyan fekete a dühöm, mint az övé, mint azoké, akik a nyolc perc negyvenhat másodperc miatt lázadnak.
John Rawls egy misztikus „original position”-ból indította el méltányosság elméletét, ahol a szereplők a tudatlanság fátyla mögött próbálnak dönteni arról, hogyan működjön a társadalom. De nincs olyan fátyol, ami eltakarná a bőröd színét, ami elfelejtetné veled Taney főbíró sorait, a golyót, ami megölte King tiszteletest, a nyolc perc negyvenhat másodpercet. Nagyon sokáig hittem, hogy el tudok bújni a fátyol mögött, hogy a krematóriumok füstszaga nem ivódött a bőrömbe, de tévedtem.
Emlékszem, amikor a Charles Streeten vagy egy mérföldön keresztül követett egy rendőrautó, mert voltam olyan hülye, hogy a legdurvább környékre sétáltam be a kellemesen pink árnyalatommal. Nem tudom mi történt volna, ha nincs ott az a rendőrautó, azok a rendőrök, akik esetleg valamikor rátérdeltek valakinek a nyakára.
Mit tudok én? Semmit. Érezni tudom a fekete dühöt, amikor szobrot emelnek valakinek, aki rávágta Záli dédire a virtuális vagonajtót, valakinek, aki önként-kéjjel gyűlölt zsidót, nem úgy, mint a fiatal James Baldwin.
Nem hiszek abban, hogy a nyugati világ kizsákmányolásra és rasszizmusra épül. Hihetnék benne, de úgy alakult, hogy nem hiszek. Inkább söröztem volna John Lukaccsal, mint George Lukaccsal, de az utóbbi szobrával sem volt különösebb bajom. Vagyok annyira brit, hogy megijedjek, ha tizenhetedik századi rabszolgakereskedők szobrát dobálja a tömeg Bristolban a folyóba, és szeretném, ha Churchillt békén hagynák, persze, annyi mindent szeretne az ember. Nekem szinte minden a komfortzónámon kívül van.
Mi általában azért vonulunk az utcára, mert valakik fel akarják emelni a sajtospogi árát. Amikor a nagy bajuszú magyar Roger Taney belenyilatkozza a mikrofonba, hogy másodrendűek vagyunk, alávetettjei a domináns fideszes fajnak, akkor nem csinálunk semmit.
Még nem jött el a mi nyolc perc negyvenhat másodpercünk, az aligmagyarok nyolc perc negyvenhat másodperce. Azt remélem, ha eljön, akkor képesek leszünk arra, hogy tisztán és megalkuvás nélkül érezzük a fekete dühünk, hogy nem akarunk majd megfelelni senkinek, hogy nem akarjuk majd definiálni magunkat a nett kis véleményeinkkel, az eltartott kisujjú Bourdieu-zésünkkel, hogy akkor egyszerűen, feketén, képesek leszünk a pofájukba ordítani.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518100-6ae3e9b487230' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518100&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518100-6ae3e9b487230&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518100-6ae3e9b487230' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@i: tegnap végighallgattam Dave Chappelle-t, feltették a 444.hu-ra, és lehet, hogy nem lett volna ilyen ez a poszt nélküle. úgy szeretnék posztot írni, ahogy ő babrálta azt a könyvet, és ahogy szórakozott azzal a cigarettával. laza és véres.
Nem is olyan hosszú a poszt 🙂
@jotunder: Szép. Ami a pofájukba ordítást illeti, a dominánsnak mondott faj etológiáját kutató szakértők nincsenek meggyőződve a módszer hatékonyságáról. Némelyek szerint a tapasztalat inkább ilyen jellegű módszerek alkalmazását indokolja: http://www.youtube.com/watch?v=e7HNC60a3r4
Nekem mellékszálként még az jutott eszembe, hogy most, amikor nem elhurcolják őket Afrikából, hanem úgy csempészik, miként is bánunk velük.
Szép poszt. Sajnálatosan nincs a horizonton a tudatlanság fátyláig visszanyúló közbszéd, pláne normatív gondolkodás.
„…akkor egyszerűen, …, képesek leszünk a pofájukba ordítani. „
Magam részéről nem akarok odításra képes lenni, de arra igen, hogy átnézzek rajtuk, mint egy átlátszó függönyön, ami gyakolatilag nincs. Ez fájdalmasabb, mint ha ordítunk a pofájukba.
@Bretschneider detektív: Együtt vagyok velük gályarab. Csak a módszer finomodott, a lényeg ugyanaz. Most munkaerőkölcsönzőknek hívják a rabszolgaügynökségeket.
„Még nem jött el a mi nyolc perc negyvenhat másodpercünk, az aligmagyarok nyolc perc negyvenhat másodperce. Azt remélem, ha eljön, akkor (…) egyszerűen, feketén, képesek leszünk a pofájukba ordítani. „
De hiszen most is pont ezt csináljátok. Ordítás helyett blogolással meg kommenteléssel, meg nem térdel és nem is fog térdelni senki a nyakatokaton, de pont ezt csináljátok és fogjátok is még csinálni.
Kérdés, hogy bosszúra bosszú-e a válasz.
Szerintem nem, így remélem, nem jön el senkinek a nyolc perc negyvenhat másodperce.
@Glokta:
Csauka is azt gondolta, oszt tévedett. Meg ezek elődeik, Kádár elvtársék is. Eljön ezek nyolc perce is, más kérdés, hogy mi lesz a következménye. Én el tudnék képzelni egy kis visszafelé joghatályos törvénykezést, amit már bemutattak egszer kétszer. Ja, meg a kivéve a gyevi bírót passzus széles körűvé tételét is.
@látjátok feleim szümtükkel: Kádár nem tévedett nagyot (az ügynökakták még ma sincsenek nyilvánosságra hozva), Caucescu pedig egyértelműen más ligában játszott.
Talán volt nekünk is egy 8 perc 47 mp-ünk. Ne felejtsük el Váradi Andrást és a rendőrautóban váratlanul meghalt Welsz Tamást. Mindkettő fekete volt valaki szemében, akinek rá kell térdelni a nyakára. Csak a tettes ismeretlen.
@jotunder:
Nem tudom ki ez a Dave, de ezt értem:
index.hu/kulfold/2020/06/14/szines_boru_demonstralo_mentett_veresre_vert_szelsojobbost_londonban/
Te is érted?
@látjátok feleim szümtükkel: a fekete férfi a képen egy személyi edző, egy brit polgár, aki tüntetett a rasszizmus ellen. nyilván tudta, hogy akin segít az szélsőjobboldali tüntető, de a britséghez ilyesmi is hozzátartozik. azért ez kurvára más, mint amerika. itt azért a szélsőjobboldali huligánok egy része sem igazán rasszista, legalábbis nem mondja úgy ki, mint egy amerikai náci. tipikusan muszlimgyűlölő agresszív félanalfabéta barmok, de nem egészen olyanok, mint az amerikai szélsőjobboldali barmok (pl. tipikusan tényleg hihetetlen tanulatlan hülyék, az amerikai szélsőjobboldali tüntetők, veszélyesebbek de nem ritkán IT-s hátterük van, ahogy amúgy a keményvonalas antifáknak is lehet valamiféle egyetemi végzettsége)
@jotunder: „amúgy a keményvonalas antifáknak is lehet valamiféle egyetemi végzettsége”
Mifelénk kifejezetten jellemző 🙂
@jotunder:
Látom nem egy malomban őrölünk.
Én azt értem, hogy a rasszista a világ minden részén olyan, hogy ha őt bántják, akkor neki az természetes, hogy rajta segítenek. De nem vagyok abban biztos, hogy megvédte vona hasonló helyzetben az őt kimentő Davet. Ez valahogy nem rasszizmus, ez attól sokkal rosszabb. Egyébként nem vitatkozok veled, te láttad mindkét helyen a világot, biztosan jól következtettél. De a buta ember a világ minden részén buta, rasszizmus nélkül is. Buta lehet valaki attól, hogy van diplomája.
@látjátok feleim szümtükkel: Az a fekete ember valószínűleg sokkal magasabb társadalmi státuszú, mint a vállán lévő fehér. Tommy Robinson emberei tipikusan a társadalom legaljáról jöttek.
Á, ellentmondásos ikonok. Bizony, bizony emberek voltak, a fene egye meg. A legtöbb ember meg nem fekete fehér. A modern kor nagy második világháborús bálványa, a nácik nagy legyőzője, Mr. Churchill például eléggé „lenézte” a birodalom egyes népeit (volt egy pármilliós éhínség Indiában, mert inkább katonai célokra ment a kaja), nem vetette meg a vegyi fegyvereket stb. Viszont ugye ő is a nyugati kultúra egyik ikonja manapság, minden angol konzervatív az ő örököse akar lenni.
Mostanában olvasgattam kicsit újkori csatákról, van például egy nagy magyar hadvezér és tisztelt politikus, Thökölynek hívták. Namármost nagyon jelentősnek írjuk le Bécs 1683-as ostromát, ami megelőzte Buda visszavételét 1686-ban és 1699-ig a teljes ország felszabadítását. Csak hát Thököly pont az ellenkező oldalon volt, sőt egyszerre akarta eladni a szultánnak és a császárnak az országot (persze csak ha ő lehet a fejedelem). Aztán még kétszer visszajött az országba a szultán megbízásából, döntően török erőket vezetve. Mégis szobra van a Hősök terén…
De ha megnézzük az ókori és középkori uralkodókat – olyanokat is, akik meghatározók voltak az egyes országok történetében és köztiszteletben állnak – kb. kiírtották a fél családjukat, borzalmasan kínoztak vag kínoztattak embereket.
A rómaiak a rabszolgákat tárgyaknak tekintették, akikkel bármit lehetett tenni. Ha szép volt, megdugta, de ha megunta egyszerűen átvágta a torkát.
A mai tiltakozók annyira magabiztosak az erkölcsi iránytűjükben, annyira „különbek”. Nagyapám élve jött haza a Don-kanyarból. Voltak budapesti zsidó rokonai, akiknek a nagyanyám juttatott be kaját a gettóba. Ők túlélték, bennem is van zsidó vér, a távoli rokonságban van, aki Auschwitzban végezte. Ugyanakkor sohasem voltam képes azokat megérteni, akik nagy hevülettel vádolják Horthyt, meg 1944-ig a magyar kormányokat, hogy mennyire gonoszak voltak és a rosszat választották, amikor hadat üzentek a szovjeteknek. A realitásérzék, a helyzet ismerete mind hiányzik ezekből az emberekből. Nem hiszem, hogy a döntő részük hasonló helyzetben mindig etikus döntést hozott volna.
A briteknél ez valószínűleg még élesebb, mert biztosan volt olyan hű alattvaló, aki egyébként utálta a négereket / indiaiakat / kínaiakat stb. Viszont közben lehet, hogy mondjuk felépíttetett egy várost és a vagyona jó részét arra áldozta, hogy azoknak az embereknek jó legyen. És most párszáz évvel később az egykori vendégmunkások ott maradtak és eszükbe jutott, hogy ez az ipse utálta a fajtájukat / állatnak tekintette őket és ledöntik a szobrát…
1. Nem kellene összekeverni a valóban élt személyeket azokkal a szimbólumokkal (dicsteljes festményekkel, hősi énekekkel, diadalmas szobrokkal stb.), amelyeket belőlük alkottak – általában jóval később – különféle csoportok & politikai erők. Az utóbbiak mindig az ideológiai/kulturális harc és indoktrináció részei, az előbbiek meg koruk – humánusabb vagy kevésbé humánus, illetve megvetendő vagy elismerésre méltó – gyermekei.
2. Kissé konkretizálva: a Kossuth Lajos nevű valóban élt személy például egy Lázár János-kaliberű seggfej (politikus) volt, és alig van valami köze a belőle kialakított képhez, illetve hősi alakhoz, ami generációk számára szolgál(t) a ’48-as forradalmat megtestesítő szimbólumként.
Ugyanígy, például az USA-ban a déli tábornokok szobrainak elsöprő többségét jóval a harcokat követően, (jobbára) a XX. század első felében állították, egyértelműen politikai-ideológiai megfontolásokból – És így tovább, és így tovább, szerte a világon, legalább öt-hatezer éve. (Az emberi hülyeség örök.)
3. Személyeknek szobrokat állítani (róluk hősi énekeket zengeni, cserkészcsapatot elnevezni etc.) eleve infantilis idolátria. A konkrét, valós személyek történelmi szempontból valójában irrelevánsak; ha például Mr. Churchill fel méltóztatott volna fordulni kétéves korában, utóbb egészen biztosan több tucat olyan brit politikus akadt volna, aki nagyjából hozzá hasonló hatékonysággal tüsténkedik a II. vh. Nagy-Britanniájának élén. (És még az is elképzelhető, hogy nem mindegyikük lett volna annyira …khm …kétes erkölcsiségű*, amilyen például a jó Winston volt. Bár ennek persze elég kicsi a valószínűsége.)
.
.
* nem csoda, hogy rajonganak érte az ún. konzervatívok 🙂
@jotunder:
Láttam már karón varnyút, és magasabb státuszú rasszistát is, akinek csak annyival több esze volt, mint a varnyúnak, hogy csak magasabb körben rasszistázott.
Ettől függetlenül meggyőződésem, hogy egy fordított tüntetésen Davet agyon verték volna, nem kimentik. Mondjuk ez csak Dave emberi minőségének a mércéje, nem a rasszista megmentetté.
@MEDVE1978:
Nanemán!
A törökk a barátaink.;D
Megszólalt már valahol egy imám, hogy „nahát, nahát, egyszer mindenki eljut az emberábrázolás tilalmáig”? Nem csodálkoznék.
@MEDVE1978: Indiában nem arról volt szó, hogy „katonai célokra ment a kaja”. A japánok támadták Indiát. Elfoglalták Burmát és onnan próbáltak támadni, Calcuttát bombáztak, később japán csapatok vonultak be indiai területre. A britek (együttműködve a helyi kormányokkal) mind a belső kereskedelmet, mint a hajóközlekedést korlátozták. Ezt még kezelni lehetett volna, de természeti csapások érték a bengáli tartományt. Több brit vizsgálat is volt az ügyben, az egyik közvetlenül a háború után. Vannak, akik felvetik a brit kormányzat felelősségét a tragédiában, de ez közel sem olyan egyértelmű, mint mondjuk a Holodomor.
@MEDVE1978: Mondjuk az, hogy Thökölynek szobra van a hősök terén, az érthetetlen – és közben büszkék vagyunk arra, hogy a „töröktől védtük Európát”. 🙂
De azért eszembe nem jutna kimenni ledönteni…
@látjátok feleim szümtükkel: A keresztény Európát az iszlámtól védtük, a törökök mindig is testvéreink voltak. 🙂
„Nem hiszek abban, hogy a nyugati világ kizsákmányolásra és rasszizmusra épül. Hihetnék benne, de úgy alakult, hogy nem hiszek.” – erről az úgy alakulási folyamatról szívesen olvasnék még.
Ami szerintem tök kínos, de tényleg, hogy a tudományos életben milyen alulreprezentáltak az afro-amerikaiak. Nem tudom, ennek mi az oka, de a saját tudományterületemen ezt látom. Többször voltam Amerikában konferencián, a több száz résztvevő közül egyetlen egy fekete sem volt, na jó, egyszer volt 1 db, jól meg is lepődtem rajta. Japánok, kínaiak, indiaiak, latinók, törökök, irániak, arabok, magyarok stb. – minden van, afroamerikai, azt nincsen. Amúgy elképesztően multikulturális, meritokratikus, progresszív közeg – csak éppen hiányoznak a feketék.
@jan:
Már meg ne haragudj, de egy csoki színű, vagy tejeskávé színű emberről honnan tudod eldönteni, hogy ő afroamerikai? Megkérdezed tőle?
Én egyszer kérdeztem meg egy szőke hajú kollegától, hogy nem volt véletlen a nagyapja cigány, miután nyaralásból hazatérve szép színe volt a bőrének, mire közölte, hogy ő cigány. Én meg a föld alá süllyedtem, és nem győztem magyarázkodni.
A magarázkodás oka, hogy volt egy szomszédunk, akinek a 6 éves kisfia nyáron szinte feketére barnult, és fekete haja is volt. Egyszer tőle kérdeztük Lóci, nem volt a te nagyapád cigány? Mire gyerek rávágta, hogy nem tudja, mert a b…i papát nem ismerte.
No azóta nekem mindegy, hogy ki afro vagy nem afro, mert ő is csak egy földi ember.
@jan: Lehet, hogy a fő ok, hogy hiányzik az az iszonyú kemény szülői nyomás, ami az indiai, pakisztáni, kínai nem értelmségi hátterű bevándorlóknál megvan. Az egyiptomiaknál, libanoniaknál meg talán leginkább többgenerációs értelmiségi családokból jönnek a kutatók.
@Grrr: Azt hittem, a tudományos felkészülést az érdeklődés viszi előre, a karriert meg a kapcsolatok. Lehet, hogy azok a bevándorló értelmiségi családok komolyabb kapcsolati hálóval rendelkeznek, mert mondjuk maguk is el tudtak helyezkedni, és azért vándoroltak be.
Ugyanez egy prolicsaládból felnövő tehetségnek nem adott. Még ha a szülei mondjuk ezredes, vagy bíró állásban is vannak, akkor se biztos, hogy segítségére lehetnek egy tudományos karrierben.
@kemény keleti kommentelő: ha igazán jó vagy, az egyetemre bekerülés után nincs szükséged bíróra, ezredesre, professzorra vagy bádogosra. Az igazán jót keresik, viszik, mint a cukrot.
@kemény keleti kommentelő: A kínai tigris-anyák nyomása érzésem szerint meghatározó (de ez egyéb, fent idézett népeknél is létezik). Nevezzük ezt ‘személyes motivációnak’. A fekete afrikai anyáknál viszont – megintcsak felületes olvasottságom és érzésem szerint – nem annyira. De a kapcsolati háló, ahogy írod, szintén fontos lehet.
@Grrr: ez eléggé kulturális kérdés. Meg ugye az nem jó kiindulópont ha az anyádnak egyedül kell nevelnie…
@Grrr:
Lehet, hogy egy sikeres tehetséggondozó és kiválasztó program segítségével törnek föl az ázsiaiak.
Nem tudom, csak gondolom, hogy mondjuk japán tehetségnek nehéz elkallódni, kínai versenyistállók is minden számban vannak, és ez talán több ázsiai országra is jellemző, de lehet, hogy Afrikára, Amerikára, Európára meg talán nem annyira.
„Apám már élt, amikor Sandra Garcia meghalt, aki Redoshiként született valahol Afrikában és rabszolgaként hurcolták Amerikába.”
Valahogy mindez nem tűnt ennyire közelinek. Két generációval ezelőtt, vagy három ?
Apám egyszer tiltott könyvekkel jött haza.
Az Elfújta a szél volt jugó kiadásban.
A Kádár rendszer tiltotta a rabszolgatartókról szóló könyvet, ahogy az öngyilkosságról, a náci gondolatokról és az őrültségről sem lehetett olvasni, úgy tudtam.
Az LSD-t viszont kiadták.
@Glokta:Csau nagyot tévedett,mert hazament Kinaból,nem gondolta,hogy baja törtenhet, ha ott marad menedékjogot kap
@lüke: Egyébként mind Kádárt, mind Caucescut elég nagy nosztalgia övezi az országukban: jurnalul.antena3.ro/stire-special/cum-ar-trebui-sa-fie-apreciat-nicolae-ceausescu-in-manualele-de-istorie-527540.html
@jan: Nem segít a progresszív és liberális közeg, ha már az általános iskolában összeszedik a lemaradást azok, akiknek a szüleinek nem telik magániskolára (középosztálybeli amerikai ismerősök mindegyike magániskolába küldte a gyerekét, némelyikük még morgott is, hogy közben miért kell arra adóznia, hogy állami is legyen, hiszen úgysem járnak oda a gyerekei).
@szazharminchet: Egy amerikai egyetemen dolgozom, es nekem is, meg az osszes kollegamnak is a megyei iskolakba jarnak a gyerekeink. A varos legalabbis feleben jok az iskolak. Az nagyon eros tulzas, hogy megyei iskolabol nem lehet jo egyetemre bekerulni. (Azert megyeit irok, mert a megye a munkaltato a 18 eves korig tarto kozoktatasban.)
„Sandra Garcia … aki Redoshiként született”
Sally Smithre nevezte át a gazdája, a saját neve után. Garcia nevű rabszolgatartó tán csak nem volt az USÁ-ban 🙂
Nagyon jó poszt.
@jotunder: Churchill egy egészen elképesztően aljas rasszista gazember volt. Szerencsénkre a nácikat is utálta, de ettől még ideje lenne, ha végre megfelelően értékelnénk:
historycollection.co/darkest-hour-12-times-winston-churchill-far-hero/2/?fbclid=IwAR0iJbBirZxR5S0Xsuz5JxM__I1fJ5S6hDT-dPi8EO_ANIeBfUI2czhhGeU
@capacete: olvasd el a winstonchurchill.org-ot is. nem, nem vagyok hajlandó ezzel időt tölteni.
@jotunder: Nem hiszem, hogy ezek közül bármit lehetne védeni. Churchill tagadhatatlanul rengeteg olyan dolgot tett, amiért ma bíróság előtt kellene felelnie.
Nem tudom elfogadni, hogy ilyen gaztetteket bármivel is jóvá lehetne tenni.
@jotunder: Azt pedig nem értem, hogy miért egy olyan site-ra irányítasz, aminek hagiográfia az egyetlen funkciója.
@capacete: mivel a torvenyek sokat valtoztak az elmult szaz evben, ez eleg sok emberre lenne ervenyes. szamomra winston churchill, az osszes hibajaval egyutt a brit tortenelem egy monumentalis figuraja, akinek van szerepe abban, hogy ilyen bekesen internetezgethetek angliaban.
@jotunder: Én egyetértek – Churchill valóban nagy alak volt akkor, amikor annak kellett lennie. Az ő helya a pantheonban igazolható. Heidegger meg Philipp Lenard (Lénárd Fülöp) is nagy alakok voltak, nyilván az ő náciskodáson kívüli munkájukat is tiszteljük.
Kolumbusz szerintem már inkább csak egy idióta és gyilkos kalandor volt. A mi Asbóth Oszkárunk egy szellemi tulajdonvédelmi ügyeskedő. Egy kis revíziónak lenne helye.
Nem tart a dolog már sokáig.
Pár éve olvastam az Indexen egy sztorit egy nagyon elit San Fransiscoi középiskoláról:
Az afrikai gyökerűeknek kissebségi kvótája volt, ezért ők be tudtak jutni. A többi helyért verseny volt. Fehér nem jutott be mert a rangsor első felében csak kínaiak/koreaiak voltak. Akkor kezdtek a fehérek is kissebségi kvótáért lobbizni.
@jotunder: Igen, és mindenkire, akire érvényes, egységes mércét kell alkalmazni. Churchill számos nemzetközi bűncselekmény elkövetéséért felelős, nem kérdés, hogy ma egy nemzetközi büntetőbíróság előtt lenne a helye.
Az pedig nyilván antifaktuális feltételezés, hogy mi lett volna Churchill nélkül, de nekem meggyőződésem, hogy ha másvalaki vezeti Angliát, akkor is nyugodtan internetezhetnél ma, viszont talán jóval kevesebb ártatlan áldozat halt volna meg terrorbombázásokban.
@Grrr: Churchill nagy alak volt, hiszen bátran küzdött Hitler ellen. Akárcsak Sztálin, neki valahogy mégse akarjuk megbocsájtani a bűneit…
Nedves álmok.
” ki ezer éve. magával kötve mint a kéve,. sunyít vagy parancsot követ.”
Ezek IS ugyanazok.
A gondos szülő időben átzavarja gyermekét a határon: Ide csak nyugdíjasnak jöhetsz vissza (látogatóba!)