Olcsó bolsevista trükk avagy a szakértelem
Eredeti szerző: jotunder
Csurka István értett valamihez. Tehetsége volt hozzá, lehetősége is volt, hogy kibontakoztassa a képességeit, és élete jelentős részében nem fasiszta idióta volt, hanem profi drámaíró. Nem volt óriás, darabjait Magyarország határain túl nem lehet értelmezni, de színdarabjai (és novellái) egy érzékeny, tehetséges és a szakmáját magas szinten művelő ember képét idézik. Egy idő után borzalmasan primitív és aljas szövegeket tudott csak írni, de ez az ő személyes problémája és nem az enyém. Szakértő volt, egy olcsó, bolsevista rendszerben vált szakértőjévé valaminek, az írásnak. Megdolgozott érte, oda rakta mögé a fél életét, ahogy kell.
Csurka István egyébként nem a szakértelmet nevezte olcsó, bolsevista trükknek, hanem a szakértelemre hivatkozást. Még azt sem állítom, hogy ebben nem volt semmiféle igazsága. Antall József Bencze Izabellától Bogár Lászlóig kóklerek egész hadát szabadította ránk, de a velük szemben álló old guard szakértelemre hivatkozása joggal bőszíthette fel Csurkát. Soroljuk fel azoknak a baloldali és liberális közgazdászoknak a nevét, akik a Klubrádióban és az ATV-ben tartják el a kisujjukat Matolcsy György neve említésétől, és kb. 1982 óta nem tanultak semmi újat? Igen, vannak tehetségtelen, agresszív, citromsárga zakós hülyék mindkét, mindhárom, mindnégy oldalon. Sokan vannak, fájdalmasan sokan.
A szakértők nem helyettesíthetik a politikusokat. A szakértő kormányok (caretaker governments) krízishelyzetekben, a politikai elitek részleges vagy teljes összeomlásakor működnek, és akkor is csak ideig-óráig. A szakértők networkje nem irányíthatja közvetlenül egy ország életét, de minősége meghatározó.
Magyarországon szakértői, szakértelmi válság (is) van. A rendszerváltás huszonkét évében új kontraszelekciós mechanizmusok váltották fel az otthonos régit.
Ahhoz, hogy az ember valaminek a szakértőjévé váljon, igazi profivá, ahhoz valóban tízezer óra munkára van szükség. Tízezer olyan órára, amely beépül a személyiségbe. Egy ország minőségét a tízezerórásaik, de az ezerórásaik száma is tükrözi. Egy átlag egyetemi hallgató ezer óra közelében nem fektet magába. Eltölti az ezer órát a tanulmányaival, de leginkább csak védekezésként. Ez az ország egyszerűen nem igényli ezeket a tízezer órákat. Sokkal egyszerűbb bemenni egy tévéstudióba valamilyen elfogadhatatlan garbóban, és osztani az észt az IMF ármányairól, az egyedüli helyes útról, a közgazdaságtan alapvetéseiről, aztán sikakaszaléc, ahogy a zenetudományokban mondják. Ez az ország erre lett kondícionálva. A párszázórások oktatják a huszonnégyórásokat.
(A Heti Válaszban megszólított bennünket egy ilyen kevésórás figura. Hogy ő bármikor vitatkozik velünk. Róla van szó. Tessék csak kattintani, kedves Olvasó! Egy kicsi reality check arról, hogyan néznek ki a magyar filozófuskirályok, ideológiai alapvetők, amikor nem a rezsimújság címlapján trónolnak. Katasztrófa.)
A megoldás sajnos tízezer órákból áll. Nem kétsoros kommentekből, százsoros posztokból, négyflekkes vitairatokból értelmiségi folyóiratokban. Nem készséges műsorvezetők mikrofonjából és nem nagy hatalmú politikusok vállveregetéséből. Tízezer órányi kétségből és diadalból, tízezer órányi halálos fáradtságból és földöntúli boldogságból. A kidumálhatatlan, a megúszhatatlan tízezer órákból áll a megoldás, amely után az élet már arról a tízezer óráról fog szólni visszavonhatatlanul. Ezekkel a tízezer órákkal lehet valójában leváltani a… nem is tudom, mit. Azt a valamit, ami miatt ott vagyunk, ahol: Orbánnal vagy nélküle.
Gyanítom, hogy Gladwell nem bontja ki a teljes igazságot. A 10000 óra szerintem se nem szükséges, se nem elégséges feltétel, bár kétségkívül korrelál a sikerrel.
Viszont a 10000 óra nem garantál semmiféle jószándékot vagy nemes motivációt. Egy példa: Orbán Viktor 10000 órás, már ami a kommunikációt és a hatalomgyakorlást illeti. Akárcsak a legtapasztaltabb szektavezérek.
És 10000 óra nem garantál érvényesülést sem. Magyarország Nobel-díjasai pl. kevés kivétellel elhúztak az országból, hogy azok lehessenek, akik. Az örökös, napi szintű csesztetés nem hagy időt elmélyült munkára.
@stefan75:
egy kérdésem lenne hozzád: elolvastad-e a wiki ismertetőjét a könyvről?
@stefan75: Nem az az állítás, hogy az 10e óra bármilyen erkölcsi dimenzióval járna, szóval érthetetlen miért jön ide neked Orbán, a poszt nem szól Orbánról, miért jó neked ha ő jut eszedbe? rejtély, mindenesetre neki valszeg nincs benne 10e órája, de nem is igazi profi, már európai mezőnyben is inkább orraesik hatszor mint végigfutja a távot; a tragédia valszeg pont az hogy Bokrétában ezzel is lehet sikeres, mint a másik említett kevésórás. De Orbán legfeljebb produktuma, de nem generálója ezeknek a jelenségeknek, ismételve: a poszt nagyon nem Orbánról szól.
@poszt: Ki tudja, a dolgok változnak. Társadalomtudományokban rendkívül rossz a magyar örökség, de már az elmúlt 10 évben is sok változott, talán 2-3e óránál tartunk mint követelményszint, azalatt már magyar egyetemeken is egyre inkább kiröhögnek.
@stefan75: Nem igazán erről szól ez a 10000 óra, sokkal inkább a személyiségről. Olyasmit ad a személyiséghez, amit semmilyen más módon nem lehet hozzáadni.
@stefan75: „Egy példa: Orbán Viktor 10000 órás, már ami a kommunikációt és a hatalomgyakorlást illeti.”
Állításodban már benne is van a cáfolata. Ugyanis ha lenne még néhány olyan emberünk Orbánon kívül, aki úgyszintén érti a kommunikációt (és a hatalomgyakorlást, de ez most pillanatnyilag másodlagos), akkor nem lehetne a félszemű király a vakok országában.
Az is egy eszement hülyeség, ami ezzel kapcsolatban nálunk hirdettetik, jelesül, hogy a kommunikáció maga a hibás! Az a rossz, a kommunikáció, mint olyan, bűn, phűűű, megvetni, máglyára vele! Holott ugye az is csak egy eszköz, mint a balta, és ugyanúgy lehet jóra használni, tüzelőt aprítani, satöbbi, mint rosszra, és erre most hirtelen nem jut eszembe példa.
Szóval tessen már azon elmerengeni, hogy a nemorbáni ódalon ki az, kik azok, akik tényleg értik a kommunikációt, és tényleg tisztában vannak legalább elméletileg azzal, hogy valójában hogyan és miként működik a hatalomgyakorlás. Politikusok, civilek, egál, neveket kérek!
„Lánczi András a magyarországi politikai filozófia, politikaelmélet és politikatudomány művelői számára nem ismeretlen. A Világosság szerkesztője volt, mielőtt – megérdemelten – katedrát kapott volna a Corvinus Egyetemen. Ehhöz a folyóirathoz annak idején nekem is közöm volt, együtt terjesztettük Lánczi Andrással a konzervatív mételyt. (Velem szemben ő még mindig konzervatív.) Lánczi professzor az amerikai közegben Leo Strauss és Eric Voegelin követőinek köréhez áll közel – nem mellékesen ő Leo Strauss magyar monográfusa és (egyik) fordítója. „
tgm
@stefan75: lényegében szükséges. elégséges feltétel pedig nincs. orbán nyilván egy nagyon tapasztalt, profi politikus. de nem róla van szó. még csak nem is láncziról, akiről csak eszembe jutott a dolog. csak nem akartam hinni a szememnek, amikor a Corvinus intézetvezető egyetemi tanárának scholargugli oldalát megnéztem. ez egészen brutális.
@tollaszerge: Orbán mellékvágány, csak példának hoztam. Egyébként ne becsüljétek alá, ő valóban 10000 (100000?) órás, csak nem abban, amire hivatása rendelné. 25 éve monomániásan hatalmat épít és tömeget manipulál. És nem produktuma, hanem mozgatója a Magyarországi jelenségeknek, ami meglehetősen ritka a történelemben. Rendszeresen visszaköszönnek a szuggesztiói a tömegek szájából, mint valami evidencia.
De talán a másik gondolat relevánsabb: a magyar berendezkedés kontraszelektál. Minél jobban kiműveli valaki magát, annál kevésbé hagyják élni. Ne emelkedj ki, ne szólj bele semmibe, ne kerülj szem elé, akkor békésen dagonyázhatsz a mocsárban. Ha akarsz valamit, azt csináld máshol. És hogy ne unatkozz, rendszeresen biztosítunk szükségtelen bürokratikus szívatást. A főnököd pedig csak nálad hülyébb lehet, és nincs jogod okosabbnak lenni nála. Nem lehetsz senkire veszélyes, és mindig lehet téged valamivel fogni. Ez egy olyan közeg, ahol a 10000 óra hátrány, ahol a kimagasló szakértelem egy céltábla, amit jobb, ha nem festesz magadra.
@maroz: Ez nem cáfolat, Orbán mibenléte nem zárja ki, hogy legyenek más 10000 órások az országban. Csak annyit implikál, hogy Orbán a legerősebb közöttük, vagy éppenséggel piszkos eszközökkel elhallgattatja a többit. Rengeteg mindenkit bedarált ő már az évek alatt, párton belül és kívül is, Pokornitól libásgordonig, MDF-től a generikus liberális értelmiségig.
A kommunikációról meg nem mondtam semmi rosszat, önmagában az egy eszköz, ebben egyetértünk.
@stefan75: „a 10000 óra hátrány, ahol a kimagasló szakértelem egy céltábla”
Szerintem a magyarázat ennél sokkal egyszerűbb: a 10e óra kemény befektetés, kevesen csinálják meg ha nincs egy olyan közeg ami erre movitál, vagy egyáltalán tudsz róla hogy ilyet is lehet. Nem kell céltábla, nem kell büntetni, az olimpiai sportolókat se kell lelőni ahhoz hogy ne legyen senki aki 10s alatt futja a 100at.
Magyarországon amúgy sok 10e órás ember van, műbútorasztalostól szakácsig, és jól megélnek belőle, csak nem annyira láthatóak, mert ritkábban ír róluk az újság mint a politikusokról vagy az ún. celebekről, de attól még vannak.
A céltáblás szövegnek egyébként számomra eléggé rinyálásszaga van (bocs). Az orbánfixáció pedig borzasztó állapot, egyik tünete az ha vkinek nagyon sok mindenről ő jut eszébe, másik, súlyosabb tünete az szegényből szuggesztiós mozgató lesz. OV egy nagy hal aki jól ismeri az ő pocsolyáját, de nem ő töltötte bele a vizet.
@stefan75:
szerintem te túlbecsülöd orbán befolyását. ne mondd már, hogy a liberális értelmiséget ő darálta be
@jotunder: Ez a siker definícióján is múlik. Bizonyos értelemben pl. sikeres Lázár János, Schmitt Pál vagy Selmeczi Gabriella, sikertelen viszont rengeteg kiváló orvos, tanár, kutató. Selmeczire gondolva nehéz azt hinni, hogy a siker szükséges feltétele a szakértelem.
@stefan75: „Selmeczire gondolva nehéz azt hinni, hogy a siker szükséges feltétele a szakértelem.”
Pedig de. Egy komoly szakértelemmel bíró stricinek a csajai belvárosi, exkluzív lakásokban várják a kuncsaftokat, míg egy kevéssé hozzáértő Ócsa és Alsódabas között futtatja őket, a főút mentén. 😉
@Vortumnus: Ha következő választáson kiállnál, hogy te egy kiváló liberális értelmiségi vagy, és az országot szeretnéd vezetni egy egyébként kifogástalan program szerint, vajon hányan szavaznának rád? Vajon hányan hallgatnák meg egyáltalán a programodat? És vajon ki érte azt el, hogy a liberális szó hallatán az embereknek automatikusan kikapcsoljon a kognitív gondolkodása?
@stefan75:
szerinted orbán? szerintem részben maguk a liberális értelmiségiek.
de miért is lenne az az eszmeáramlat itt népszerű?
@stefan75: Van egy poszt ami nem Orbánról szól, neked mégis az első hozzászólásodban sikerült Orbánra gondolni, de a helyzet ezek szerint még rosszabb, mert időközben a Lázárra, Selmeczire és Schmittre gondolást sem sikerült elkerülnöd. Szerintem ez nagyon rossz lehet neked, bár kétségkívül nem vagy ezzel egyedül ebben az érdekes országban, de nagyon gáz lesz amikor már zenét hallgatni vagy kertészkedni sem megy majd embereknek anélkül, hogy közben be-be törne az agyukba a fenti csapat. A túlzásba vitt orbánragondolás szvsz nagyobb probléma, mint Orbán. Orbánragondolva nem lehet tízezerórázni, kb ugyanazon okok miatt amiért a fehérelefántragondolás miatt sem lehet.
@tollaszerge: Szerintem ne izgulj a mentális állapotom miatt. Orbánékat tekintsd annak, amik: példák. Ha lennének sikeres közös ismerőseink, akiket nem Orbánnak, Lázárnak és Selmeczinek hívnak, akkor abból a körből hoztam volna példákat. Kiszel Tünde esetleg? 🙂
@stefan75: Túlértékeled te Orbán szerepét. Én azt látom, hogy az ő hatalma nem abból jön, hogy ő alakította a folyamatokat, hanem hogy felismerte, és a saját javára fordította. Nyilván, itt is működik a reflexió, úgy gondolom, hogy Orbántól olyanabb lesz a társadalom, mint ahogyan a rest ember is restebb lesz, ha pont a lustaságára bazírozva szereztem meg a rokonszenvét, de nem Orbántól lett olyan.
Hogy mitől, ennek lenne érdekes utánamenni.
Az ezer óráknak talán azért nincs nálunk értéke, mert nagyon sokan azzal vannak, hogy tudása mindenkinek van. Kell legyen. És én azt tippelném, hogy ez a borzasztóan erős mácsó attitűdjeink miatt van így. Kevesebb bátorság kell ahhoz (és békésebb kimenetet eredményez), hogy egy szamurájtól megkérdezzem, hogy figyelj már, öreg, biztosan jól fogod te azt a kardot, mint ahhoz, hogy egy akár tanult, egyetemet végzett, vagy pont azzal foglalatoskodó magyart szembesítsem azzal, hogy amit csinál, vagy amit állít az nem feltétlenül helyes.
Sokszor, túl sokszor találkozom azzal, hogy ha valakinek _egy_ konkrét megnyilvánulását teszem a lehető legfinomabban kritika tárgyává, akkor ő azt a teljes személyisége elleni támadásnak fogja fel és a mácsó becsületkultusz szabályai szerint reagál: levágja a fejem. A mácsó attitűdök olyanok, hogy nem lehet, nem szabad hibázni, mert aki hibázik, az gyenge, és a gyenge elpusztul.
Gyenge lenni, elpusztulni senki nem szeretne. Én borzasztó ritkán találkozom olyan emberrel, aki legalább időnként ki merné azt mondani, hogy: nem tudom. Ez is a gyengeség jele lenne, ezért inkább tudja, még akkor is, ha valójában nem. Ezért nem lehet érdemben a kijelentéseket megkérdőjelezni, nem lehet feltenni azt a kérdést, hogy: honnan tudod? Hogyan jutottál ennek a tudásnak a birtokába? Nem lehet, mert a megkérdezett ezt a személyisége elleni támadásnak érzékeli, és levágja a fejemet.
Így viszont a tényleges, akárhány órás tudásnak sem lesz értéke, hiszen ha mindenki azzal van, hogy ő is tud, neki is van tudása, akkor a tudás már egy olyan valamivé lényegül át, amiből rengeteg van, és pont a korlátlan volta miatt el is veszíti az értékét. Egy értéktelen valami megszerzésébe pedig borzasztó kevesen fognak komoly munkát belefeccölni, és akik mégis, azok is leginkább tessék-lássék módon. Azért megyek egyetemre, az a motivációm, hogy papírt kapjak arról, hogy én tudok, és nem azért, mert tényleg szeretném megszerezni a tudást. Ebből az ördögi körből pedig igen nehéz kilépni.
Térjünk vissza a kiinduláshoz, ahol Csurka sem más, mint egy példa, és maradjunk ennél: tehetsége volt hozzá, lehetősége is volt, hogy kibontakoztassa a képességeit ….
….és türelme. Türelme saját magával szemben. A példa (Csurka) elvesztve türelmét a rendszerváltástól. más célt vélt találni és megszűnt, mint drámaíró.
A másik példa (Orbán) vajon türelmes? Tehetséges, de türelmetlen saját magával szemben. Talán volt valamikor (mákos-tészta a falon), de inkább csak kapkod és csapong, szakmája pedig nincs. Amiben nem szenvedett csorbulást, az valószínűleg a cipollai adottság, ami viszont nem tanulás, gyakorlás eredménye. Az is kell, hogy a 10.000 órát egyirányú @stefan75: tartalom töltse meg.
A tehetség nem azonos a tudás birtoklásával.
Bizony ez más, mint amiről jotunder írt.
Kell az a 10.000 óra! Gondold meg: egy év csupán 8750 óra. Amit alapként megtanulsz, ahhoz, hogy rendeltetésszerűen használd, ahhoz is kell legalább 3-4 év gyakorlat, és hol van még ettől a 10.000 óra?
@maroz: „Így viszont a tényleges, akárhány órás tudásnak sem lesz értéke”. Ez sajnos nagyon igaz, ezért sem vonzó művelődni. Meg aztán a rúdtánc egyelőre jobban fizet.
Valahol érthető persze a macsó mentalitás, mert aki gyengének látszik, azt hamar eltapossák.
Magyarországon szerintem még így is sok a szakértelem. A gond ott van, hogy a valamihez jól értő emberek próbálják másokra hagyni a menedzsmentet. Próbálnak alkalmazottként boldogulni, nincs tőkéjük, idejük és kapcsolataik vállalkozni, nem tudják, kit és hogyan kell megkenni egy korrupt országban. Ők szeretnének a szakterületükkel foglalkozni, ha már annyi energiát fektettek bele. Na ez az, ami nem megy, ha a vezetői pozíciókat rabszolgatartók, haverok és politikai komisszárok uralják. Ebben a világban valódi tudással nehéz érvényesülni, hangerővel és kapcsolatokkal könnyebb. Aztán a jó szakember ebbe idővel belefásul, elveszti a motivációját vagy kivándorol.
Sajnos elenyésző az esély arra, hogy ezen rendszerszinten változtasson valaki. Akik hatalomban vannak, azoknak nem érdeke, akiknek meg igen, azok nem tudnak (és nem is igazán akarnak) hatalomba kerülni.
@stefan75: „A gond ott van, hogy” stb.
azért én ebbe még párezer óra munkát vagy párezer oldal tanulmányt beletennék.
Már csak 9994 óra, hogy szakértőkké váljunk e témában.
@maroz: Én úgy gondolom, az ország Orbanizálódása interaktív folyamat.
Olyasmi, mint a kutyatenyésztés (bocs a profán hasonlatért). A tenyésztő kiválasztja a neki tetsző tulajdonságokat, és megpróbálja azok dominanciáját elősegíteni.
Sajnos ő a buta, hosszúnyelvű egyedeket preferálja.
@tyder: Odaírtam, hogy szerintem. Ez csak egy vélemény.
Örülnék a tízezer órás emberek feldúsulásának, de nem hiszem, hogy ez önmagában megoldana bármit is. És abban sem hiszek, hogy ez szükséges feltétele lenne a megoldásnak. Nálunk elbutultabb társadalmak is tudnak jól működni, sőt a miénk is működött már jobban.
@stefan75: „A gond ott van, hogy a valamihez jól értő emberek próbálják másokra hagyni a menedzsmentet. „
A menedzsment is egy szakma. Ott is vannak 10k es 1k orasok.
Az 1k orasok kozt sok a mas teruleten 10k oras szakember. De attol menedzsernek meg csak 1k orasok.
„kevésórás figura” – hihetetlen, mennyire pontos meghatározás, kalap le:)
@maroz:
Az említetted ‘kommunikáció’ valójában csak és csupán a ‘MUS SYLLABA EST…’ típusú szillogizmus továbbfejlesztett változata. A valódi kérdés az volna, hogy mire épül ennek a kommunikációnak a sikere?
@PR-küszöb: Talán azért, mert egy Izsák és Kiskőrös közötti helyközi járaton az, hogy: „Orbán hatalma csak a ‘Mus syllaba est…’ típusú szillogizmusok továbbfejlesztett változatára épülő kommunikációs trükkön nyugszik” mondat nem üt túl nagyot, és akkor még finom voltam.
Ezzel szemben a „A vérszívó zsidó bankárok és az ingyenélő, bűnöző cigányok, valamint az őket védő ‘liberálisok’ miatt van neked lyukas otthonkád, Manyikám!” már üt.
A kommunikációval szemben ugyanis az egyik elvárás az, hogy működjön. Kicsit olyan ez, mint a védőbeszéd: ügyvédek veregetik egymás hátát a bíróság folyosóján, de jó voltál, Dezsőm, milyen csodálatos védőbeszédet mondtál, azta, de irigyellek! Ja, és a vádlottal mi lett, jut eszembe? Áh, őt halálra ítélték, nem érdekes, inkább azt mondd, hogy hogy tetszett az a fordulat a védőbeszédemben, amikor…
@maroz:
Na, akkor igyekszem egy kicsit konkrétabb lenni, a mivel pontosan azt gondolom az Izsák és Kiskőrös közti járat utasairól, mint amit te, tehát a félreértés lehetősége maximálisan adott…
Az Edward Bernays-féle propaganda-elmélet Feudra épült eredetileg. Freudot viszont a saját tudomány-területén sok esetben meghaladták. Az én kérdésem pusztán csak annyi, hogy hogyan nézne ki mondjuk egy C. G. Jung archetípus-elméletére épülő kommunikációs technika?
A kommunikáció ugyanis mára gépezetté vált, s minden gépezetet a működési elve ír le.
Egyébként pedig megjegyezném, kellő szerénységgel, hogy az Izsák és Kiskőrös közt közlekedő járat bármely fogamzóképes korú utasának egy ellenkező nemű, de szintén alkalmas életkorú vérszívótól, ingyenélőtől, védőtől foganhat gyermeke. Legfeljebb nem lesz matematikus.
@PR-küszöb: Lövésem sincs, de lehet ezt parasztosan is: aki úgy érzi, hogy lenne neki mondanivalója az ő népe számára üljön fel arra a bizonyos helyközi járatra, mondja el, és figyelje a reakciót.
Ha az, hogy: hö? mafaszt akar ez?, akkor nem működik. Ha pedig az, hogy hű, bazze, de jól beszéltél, Gézám!, akkor működik.
A magyar nemorbánszerető értelmiség diskurzusairól nekem mindig az az anekdota ugrik be, amelyikben egy budapesti prímást elvittek Yehudin Menuhin egyik koncertjére, és a végén megkérdezték tőle, hogy na, milyen a csávó? Hát, jó, jó, válaszolta, de asztalnál éhen halna.
@maroz:
Értsem ezt úgy, hogy ha a helyközi járaton utazók nem értik a kvantumfizikát, a buszra ledobott atombomba sem robban fel?
@PR-küszöb: Nem. Ezt értsd úgy, hogy ha nem tudják megépíteni és nem tudják ledobni, csak beszélni arról, hogy de jó is lenne már egy nagy robbanás, akkor pusztán ettől nem fog felrobbanni.
@maroz:
Beszélni két dologról lehet. A folyamat eredményéről, és ahogy jelezted, csupán vágy-vezérelten, illetve magáról a folyamatról, mint több elme konstrukciójáról, mely egy logikai sor mentén vezet el egy kívánt eredményhez. Te egy ‘üzenet’ értékét a spontán hatásban méred. Magam egy ettől teljesen eltérő szempontot fontosabbnak tartok: azt, hogy az ‘üzenet’ egy – még oly zseniális – elme terméke-e, vagy már eleve több személy előzetes egyetértésén múlik a létrejötte. És még nem beszéltem sem az ‘üzenet’ tartalmáról, sem a hatásáról.
Minimalista elképzelés, de részemről épp ennyire fussa.
A bolsevista trükk meg a szakértelem más fényben
index.hu/tudomany/2012/09/23/ket_dijat_nyert_a_magyar_haz_madridban/
nol.hu/tud-tech/masodik_lett_a_magyar_naphaz
@nerángass: egész sorozatunk van a témában 🙂
@maroz:
” Egy komoly szakértelemmel bíró stricinek a csajai belvárosi, exkluzív lakásokban várják a kuncsaftokat, míg egy kevéssé hozzáértő Ócsa és Alsódabas között futtatja őket, a főút mentén. 😉 „
Ebben a példában nem a szakértelem különbözteti meg az urakat, hanem a vevői célcsoport. Ha a főutas strici ért ahhoz amit csinál, ugyanolyan A8 assal megy a belügyminiszter kerti partijára mint a luxuslakásos. 🙂
@stefan75:”Ha következő választáson kiállnál, hogy te egy kiváló liberális értelmiségi vagy, és az országot szeretnéd vezetni egy egyébként kifogástalan program szerint, vajon hányan szavaznának rád?”
Minél kevesebben ismerik a neved, annál többen. Pont erre volna ma igény, csak éppen senki nem állt ki még eddig…..
@poszt: Az érvényesülés (szakmai és anyagi egyaránt) legnagyobb valószínűséggel eredményes útja a kitartó következetes munka(tanulás + gyakorlás). Ezt már szegény anyám is próbálta a fejembe verni, aki minduntalan azzal jött, hogy a siker = 20% tehetség + 80% munka. Ha több eszem lett volna, el is hiszem. Ma már tudom. Tündér sem állít mást ebben a posztban, és ennyi a 10 000 óra jelentése. A baj ezzel csupán annyi, hogy nálunk az elmúl 2 vagy éppen 22 év nem erősítette ennek az alapvetésnek az érvényességét. De erről nem maga az alapvetés tehet.
@jotunder: Itt valami nem stimmel. Adott 10 félév, félévenként 15 jeggyel (gyak+elmélet), amire adjunk átlagosan 1-1 hét (5nap) tanulást, amibe beleteszünk 8 órát. Ez úgy vélem egy elég ‘minimális’ tanulás, ami a vizsgák és zh-k (tantárgyanként áltag kettő) környékére koncentrálódik és amikor én egyetemre jártam kötelező volt hozni, mert különben megbuktál.
Tehát 10*15*5*8 = 6000 óra.
Ha azt állítod, hogy mára ez 1000 órára csökkent, akkor teljesen jogos, hogy ezt a felduzzasztott felsőoktatást mi nem tudjuk megtölteni tudással, látszat az egész és teljesen jogos annak megvágása a szakmai erőforrásainkhoz mérten.
@TG69: az egyetemi vizsgákra való felkészülés nem „órák”. nyilván egy százalék alatt van a „tízezerórások” száma Magyarországon. én kb. a schweitzer versenyekkel töltött időt számolom be az „óráimba” az egyetemről, és pár nagyon speciális személyes dolgot.
En hatarozottan emlekszem hogy judoban a mester 10000 edzes orara tette az „eros amator” fokozatot. Hogy hova lehet onnan tovabb lepni azt nem tartotta erdemesnek megosztani velunk leven senkit sem erintett.
@TG69: Én itt két, nagyon különböző dolgot látok, de nem látok köztük ellentmondást.
A felkészülés a vizsgára, az egyetemen eltöltött x ezer óra alap esetben készséget fejleszt, amire később, a munkában igen nagy szüksége lesz az emberkének. A vizsga, illetve inkább azt mondanám, hogy egy felvett kurzus teljesítése arról szól, hogy adott egy kellően komplex probléma, amit többnyire önállóan, időnként társakkal kooperálva meg kell oldanod. Ennek során egy csomó készség fejlődik ki, mélyül el a diákban, hadd ne soroljam, és ez szükséges is, hiszen majd a munkahelyén is többnyire pont ezt csinálja: komplex problémákat old meg önállóan, vagy (és) a társakkal kooperálva.
A készség fejlődése szempontjából szinte teljesen mindegy is, hogy mi a felvett kurzus, mi a probléma, amire a megoldást keresi. Sejtésem szerint az esetek nagy többségében miután megoldotta, tehát miután levizsgázott belőle ugyanúgy el is felejti, mint az a dolgozó, aki a munkahelyén old meg rendre kellően komplex problémákat. Kérdezz meg egy jogászt, aki mondjuk ezelőtt 15-20 évvel járt egyetemre, hogy belefeccölt-e negyven órát a kriminológiába. Szinte biztos, hogy igen, de legalábbis valamennyit tutira, mert ha nem, akkor kibaszarintották volna a hóra, de ha megkérdezed, hogy emlékszik-e még ma is egy büdös szóra az egészből, vagy érzi-e magát legalább valamelyest a téma szakértőjének, akkor ha őszinte, nagy valószínűséggel azt fogja felelni, hogy frászt. Nyilván, olyanokról beszélek, akik nem olyan területre szakosodtak, ahol a kriminológia erősen játszik, de gondolom ez a példám esetében triviális volt.
Ezzel szemben az ezer órák ott jönnének be a képbe, amikor ez a diák valamiért rácuppan a kriminológiára, és azt mondja, hogy ő abban szakértő szeretne lenni. És mellé ül, és kérdései lesznek, és keresi rájuk a választ, ezer és ezer órákon keresztül, és ha letelt a tízezer óra, akkor sanszos, hogy ő tényleg szakértője lesz a témának, akire érdemes odafigyelni.
A poszthoz: rettenetesen egyetertek, ket kiegeszitessel:
1. ami az elvtarsakat illeti, a szakertelem latszatat eleg latvanyosan es szeles körben rombolta le az eeemutnyocev.
2. “Soroljuk fel azoknak a baloldali és liberális közgazdászoknak a nevét, akik a Klubrádióban és az ATV-ben tartják el a kisujjukat Matolcsy György neve említésétől, és kb. 1982 óta nem tanultak semmi újat?”
Tudom, mellekvagany, megsem egeszen ertem hogy jön ide, mikor ma mar mindenki szamara nyilvanvalo hogy M futobolond, tehat igazuk van/volt azoknak akik “a kisujjukat tartjak el Matolcsy György neve említésétől”. Epp a tudas tisztele erdekeben ne hozzunk mar egy szintre egy Lengyel Laszlot vagy Petschnig Maria Zitat vagy Varhegyi Evat egy Bogar Laszloval vagy egy Matolcsyval.
@TG69:
az egyetem az a lowest expert level/mesterjelölt szint, és az említett vizsgálatban a hivatkozott szerző kb. 5000 óra gyakorlást talált az ilyen szintűnek minősíthető zeneművészek esetében, szóval kb. korrekt a szám.
(de, bár a 10000 óra egy konkrét vizsgálat eredménye,általánosságban inkább csak metafora ma már ez a szám
a lényeg az, hogy a különféle tudásterületeken, legyenek azok akár konkrét foglalkozások, egyértelmű különbség van a területtel ismerkedő kezdők, ill. a terület szakértői között, sőt ez utóbbin belül is vannak különbségek, mondjuk egy átlagos szakértő és egy rendkívül kiemelkedő között.
ezen különbségek oka sokféle, részben persze veleszületett képességek, stb. stb. de egyik fontos tényező hogy aktívan mennyi időt töltött valaki a területtel való ismerkedéssel, gyakorlással.
hiába tehetséges valaki valamiben, ha nem sokat foglalkozik vele, nem lesz képes magas szintű teljesítményre.
ugyanígy egy nem kiemelkedően tehetséges ember is elérheti legalább a mesterjelölt szintet, ha megfelelő minőségben eleget tanul és gyakorol)
@jotunder: Ez sok mindentől függ, de én azt gondolom, hogy minél jobb egy egyetem, annál inkább „óráknak” kellene lenniük ezeknek a felkészüléseknek. Hogy amiben szakértő akarsz lenni, abba megfelelően bevezessen, számon legyen kérve és a teljes tananyag jól fel legyen építve. Ebben az értelemben a diákok nemcsak védekeznek itthon, hanem sajnos magukra is vannak hagyva (nyílván vannak nagyon erős, komoly szakok amik kivételt képeznek). Mivel szakértőkről írsz, ennek nem kell feltétlenül kutatással párosulnia és a versenyekről. Az egy másfajta szakértelem és sikeresség, de pl a tehetséget (és a hozzá társuló megértést) a jó időben és jó helyen születést nem kérheted számon embertársaidtól. Ma pl Mo-on elképesztően nehéz jó közgazdásznak lenni, mert akik taníthatnának, azok a szocialista gazdpolt tanulták és csak nagyon kevesük értik a legújabb eredményeket. Te ebben sokkal szerencsésebb voltál, mögötted igazi iskolák voltak világhírű mesterekkel.
@maroz: Ez igaz, hajlandó vagyok felezni ezt a számot, mert azért egy szakmához az általános alapokat is el kell sajátítani és mindenhol van szakosodás, ha máskor nem a szakdolgozat/diplomamunka írásakor :).
@Vortumnus: Én is csak azt írtam, hogy egy kicsit túlzónak találom jotunder 1000 óráját, és nyílván akinek megvan a maga 10000 órája, annak előtte el kellett érnie az 5 ezret :).
10 000 óra: más szavakkal gymnasztiké, aszkézisz, jóga. De az eredeti jelentésük szerint. És ha belegondolunk, hogy ezek a fogalmak – eredetileg – a nem-időről szóltak… hááát…
ha a valóságtól eltérő a regnáló hatalom véleménye akkor jöhet a kognitív disszonancia ebben pedig, normál esetben, nem partner a Szakma. egy aktuális és érdekes példa a sokezer-órások érdekérvényesítési lehetőségeiről
szinhaz.hu/szinhazi-hirek/48319-a-magyar-tancmuveszek-nyilt-levele-orban-viktorhoz
magyarnarancs.hu/aszerk/mondjuk-ki-szeretem-orbant-marko-ivan-81804
Orbán nagyon szigorú volt a gyerekek előtt, és a tízezer órás gyakorlást hozta elő, mondván, annyi legalább kell, hogy valaki jó profi futballista legyen, számolják ezt ki, hogy jöhet össze.
sportgeza.hu/futball/2013/11/05/orban_es_a_magikus_tizezer_oras_gyakorlas/
:))))
@jotunder: Olyan kis édes suttyó, ahogy kézzel beleeszik abba a tálba, de komolyan!
Viktor- én így szeretlek!