Örülünk, Vincent?
A Vincent blog hazatér
Pollencs
Eredeti szerző: Kettes
Az mti kiadott az ÁNTSZ nyomán egy grafikont, amiből kiderül, hogy a parlagfű-koncentráció évről évre egyre alacsonyabb.
A hír egyik aktualitását az adja, hogy ezekben a hetekben tetőzik a parlagfűszezon, az OKI jelentése szerint 18 megyében magas vagy nagyon magas a parlagfű koncentrációja és az Alföld egész területére parlagfű-riasztást adtak ki.
Idézet a reggeli kávéhoz
Eredeti szerző: szempontpuska Amikor a hiéna ócsárolta a nőstényoroszlánt, többek közt szemére hányta terméktelenségét mivel mindig csak egy utódot szül. Mire az oroszlán válasza ez volt : – Egyet, de oroszlánt!
A vulgárkatolicizmusról
Eredeti szerző: jotunder Szőnyi Szilárd nem katolikus. Azt az egyetlen dolgot, amelyet ő vélhetően vonzónak tart a saját katolicizmusában, Ferenc pápa, akit Szőnyi betegesen gyűlöl, igen kemény szavakkal ítélte el. A másik dolog, a melegek megölése, amelynek egyik propagátorát idézte nagy örömmel Szőnyi anno, szintén távol esik az uralkodó doktrínától. Szőnyi …
Idézet a reggeli kávéhoz
Eredeti szerző: szempontpuska A három bivaly mindig együtt legelt. Az oroszlán meg akarta enni őket, de összetartásuk miatt nem tudta. Fondorlatos beszéddel rászedte és szétválasztotta őket egymástól, majd ezután, mikor külön-külön voltak, egyiket a másik után felfalta.
Hogy a hangfal adja a másikat…
Eredeti szerző: szempontpuska
<
p style=”text-align: justify;”>Bombázó alakját diszkréten hangsúlyozta fekete ruhája. Szőke haját lelapítva, hátrahúzva viselte, ami csak kiemelte csinos arcát, de amiben igazán elvesztem, azok a mélyzöld szemei voltak.
Magassarkú cipőjébe tökéletesen illeszkedtek modelleket megszégyenítő hosszú lábai (akkoriban még nem az anorexia nervosa volt az ideál). Ez akkor volt, amikor valahogy – már magam sem emlékszem hogyan – az Alkotmány utcai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola gólyabáljában kötöttünk ki.
Nem tudom miként és hogyan, de valamilyen fatális tévedés folytán kiszúrt magának és táncolni vitt. Engem, aki közismerten nem tudtam táncolni.
Aztán beszélgettünk egy kicsit – lámpalázamban már a következő percben sem emlékeztem rá miről – majd visszatérve a büfépult felé megkért, hogy ott várjak egy picit, valami elintéznivalója van.
Naiv tinilelkemnek legalább negyedórájába tellett, mire rájöttem: így pattintott le. Soha többé nem találkoztunk. Megmérettettem és könnyűnek találtattam.
Abból pár percből nem maradt más emlék, mint az a csillogó zöld szempár és a neve. 27 év távlatából talán le is írhatom: Borjádi Györgyinek hívták…