Örülünk, Vincent?

Eredeti szerző: jotunder

Mi vagyunk a nép, akár tetszik, akár nem. Átlagosan, mi vagyunk. Mi mocskosbuzizunk a Kossuth téren, nekünk zsidózik a Bayerzsolt, értünk lop a Közgép, mi dicsérjük a Matolcsy Gyuri eszét, és mostanában, átlagosan, mi gondoljuk azt, hogy az ország tele van burundikkal. Gyakorlatilag több burundi van itten, mint a Burundiban. Nem beszélve a zsidókról, a cigányokról, a kínaiakról, és (két merevrészegen elkurjantott porlik mint a szikla között) erdélyi véreinkről, akik amúgy meglepően hamar lesznek románok, ha éppen nem győzött a Fradi, savanyú a Kinizsi, büdös a cserkészkolbász. Egy burundi, egy kínai, egy roma, da capo al fine.

Ezek vagyunk mi. Átlagosan mi vagyunk ilyen borzasztóan futballokos, jószagúan szimpatikus egy nép, aki még a Hugh Grant-nek is megmondja, hogy hová menjen. Átlagosan mi mindenkinek megmondjuk, és átlagosan mindenkinél jobban tudjuk, átlagosan mi mindent bekenünk egy kicsit lila lóbalzsammal, mert átlagosan mi a trambulinról nem ugrunk, hanem belepisikélünk a medencébe. Nem, nem a zongorába, átlagosan, mi a körmöspacalt tudjuk, nem a zongorát. 

De leginkább a százalékot tudjuk így átlagosan, hogy mennyi a roma, a zsidó, a burundi. 

(tovább…)