Mi történt? A kolontári baleset földtani-talajtani következményei
Eredeti szerző: Pásztörperc
Örülünk, Vincent?
A Vincent blog hazatér

Eredeti szerző: Pásztörperc
Eredeti szerző: szempontpuska < p style=”text-align: center”>
Eredeti szerző: maroz
<
p style=”text-align: justify”>Az a legnagyobb baj a demokráciával, illetve annak a nyugatibb változatával, az egyszerűség kedvéért hívjuk liberális demokráciának, hogy nem igazán működik magától. Nem olyan, hogy ledobjuk repülőről a pusztába, ott elkezd sugározni és akik a hatáskörén belül lesznek azok megdemokratulnak. Ez egy eléggé bonyolult rendszer, ami csak akkor működik, ha az emberek működtetik. Egy bonyolult rendszer működtetéséhez pedig elengedhetetlen némi alapkészség és képesség megléte. Mivel a liberális demokrácia alapvetően ezeknek a bizonyos képességeknek és készségeknek a birtokában lévő emberek kooperációjára alapul, ezért nem mindegy, hogy mekkora egy adott társadalomban azon polgárok aránya, akik bírnak ezekkel a tulajdonságokkal. Hogy a miniszterelnökünk is értse: ha egy csapatból kilenc ember tud focizni és kettő nem, akkor lényegesen nagyobb a valószínűsége annak, hogy sűrűbben látunk jó meccseket mint rosszat, ezzel szemben ha csak a csapatkapitány tud játszani, míg a többi tíz falábú…, nos, abból sok érdekes dolog kisülhet, de jó játék nem annyira. Esetleg annyi, hogy a csapatkapitány valamiféle kolosszálisan nagy aduásznak érzi magát és jogot formál arra, hogy ő mondhassa meg hogyan kell itten focizni.
Szóval kellenének valamiféle alapok, és ha minél több ember bírna ilyesmivel annál jobb lenne. De honnan jönnének ezek az alapok? Honnan, honnan, ahonnan az összes többi: alapvetően és elsődlegesen a családból. Olyan mintákat visznek majd ki a nagy büdös életbe a kölkeink, mint amilyeneket tőlünk, szülőktől kapnak.
Eredeti szerző: jotunder Akár egy béka mely felfuvalkodék s magát királynak képzelé, s a harmatköpenyt mit álmos reggel bocsát rá palástnak. Kezedben jogar a korhadt fűzfaág országalma az elhullt zölddió. Peckesen sétálsz, s nem látod a királyi udvar szikkadó mocsár. Uralmad addig tart …
Eredeti szerző: szempontpuska
<
p style=”text-align: justify”>Ezekben a hetekben tölti ki kormányzati ciklusának első harmadát a kormány. Azt mondják az átlagos választópolgár memóriájának terjedelme két hét.
Sokan és sokfélét kívántak az aranyhaltól (melynek memóriája állítólag 10 mp.) A mesebeli aranyhal körül fogy a víz, mi lett a kívánságokból eddig?

Most induló sorozatunkban visszatekintünk az első harmadra. Cavinton gyanánt.
Eredeti szerző: maroz
<
p class=”MsoNormal” style=”text-align: justify”>Mert hihetetlen? Más magyarázatot már nem nagyon találok.
Két hírt, hírecskét nézegetek már egy ideje, illetve az egyik nem is annyira
hír, hírecske, mint inkább ügy, ügyecske. A hit mindent elsöprő erejében annyira,
olyan erősen bízni, mint ahogyan a hírecskéket, ügyecskéket magyarázgató
hatalmak bíznak nem szokványos, én ilyesmivel jellemzően kisgyermekek, részeg
emberek és autónepperek köreiben találkoztam. Ifjúkorunk egyik túlkapása ugrik
be, amikor hajnaltájt a cimbora ült a földön, körülötte üvegcserepek, pajtásunk
pedig a részegek akadozó nyelvén egyre csak hajtogatja: semmi baj, nem történt
semmi, mindjárt megjavítom. Igaz, másnap már ő sem ragaszkodott túlzottan
ahhoz, hogy a leejtés miatt összetört pálinkásüveget tényleg meg bírta volna reparálni.
Később pedig a gyerekek kápráztattak el hasonló próbálkozásaikkal: nem én
tojtam bele a nadrágomba, hanem valaki más!
Csipak-villa. A hatóság mit mond? Hogy igen, tele van
szarral a gatyánk, de nem mi voltunk!