Örülünk, Vincent?

Eredeti szerző: maroz

<

p class=”MsoNormal” style=”text-align: justify”>Apránként kezd azért körvonalazódni. Nem, nem a gazdaságpolitikát
illetően, illetve a fene tudja, nem vagyok én kötvényüzletág-vezető, most inkább a társadalompolitikáról beszélnék, ahhoz ugye mindenki ért,
alanyi jogon.

Ami a rendszerváltás után volt, az olyan igazi magyarosra
sikeredett: kicsit savanyú, kicsit sárga, de boldogok voltunk, mert úgy tűnt,
hogy valami csodálatosat alkottunk, naja, ha valakinek az a pálya, hogy a Ceausescut
éppenhogy túlélt Romániához képest éltanuló, akkor bizony tűnhetett is úgy,
joggal.

Holott az akkori társadalompolitika valójában a problémák
szőnyeg alá söpréséről, jobb esetben valamiféle cinkos összekacsintásról szólt.
A rendszerváltás veszteseivel összekacsintottunk, ó, hogyne, menjetek csak
nyugdíjba, rokkantosítsátok magatokat futószalagon, egészen rövid távon ez majd
úgy fog látszani, mint egy megoldott probléma, a többi meg nem érdekes. A
szociálpolitika lényegében véve arról szólt, hogy a vesztesek potyázgathatnak
egy kicsit ha cserébe elfogadják, hogy ők bizony le vannak írva, ők a
rendszerváltás kálója, nekik itten már csak egyetlen szerep jutott:
szíveskedjenek minél hamarább kipusztulni, mint a dinoszauruszok.

(tovább…)