Örülünk, Vincent?

Eredeti szerző: kiskii

Róbert gazda egy sokezer holdas pagonyban él malackával, bár ez nem volt mindig így. De amikor én megismertem, már igen. És akkor se volt fiatal. Egy öreg paraszttól az ember két dolgot vár el; legyen öreg és legyen bölcs, s mert e két feltételnek már tizenöt éve is megfelelni látszott, annak ellenére se szakítottam meg vele a kapcsolatot, hogy nála zsugoribb, cinikusabb mizantrópot regényekben sem lehet fellelni. Jósnak se utolsó, annak idején előre megmondta, hogy az MDF-, a Horn-, a Fidesz-, a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány el fog bukni. A mostaniakról még nem nyilatkozott. A magyar valóság körberöhögésén kívül kedvenc szórakozása a nyugati civilizáció bukásának forgatókönyvein elmélkedni, így aztán ki mástól kérdezgettem volna a közel-keleti események hátteréről, mint tőle. 

Kiskii: A most látottak alapján egy olyan megmozdulássorozattal van dolgunk, amely országról országra terjed. Kezdődött Tunéziában, átterjedt Egyiptomra, majd Bahreinre és Líbiára is. Valóban erről lenne szó? 

(Bevezetőként egy olyan kérdéssel indítok, amely teljesen kérdésnek látszik, pedig nem az. Ez a riport készítésének egy nagyon fontos mozzanata, itt kell a néző tudomására hoznia a riporternek, hogy ő sokkal többet tud a témáról, mint a faggatott szakember. Ezt egy olyan álkérdéssel lehet a legjobban megtenni, amely tele van az olvasó (hallgató/néző) által unalomig ismert információval, majd a végére biggyesztjük, hogy „ugye?”. A szakemberek java beleesik a csapdába. Mivel nem találja a kérdést, és azt hiszi, hogy a riportert nem szabad lehülyézni, nekiáll beszélni a témáról, és már sínen is vagyunk. De Róbert gazda nem az a szokvány riportalany, a kérdés hallatán azonnal lesajnáló hangnemre vált.) 

(tovább…)