Örülünk, Vincent?

— Ez az, amire gondolok? — kérdezte Jules Winnfieldtől Tökfej, amikor végre felnyitotta az aktatáskát a rablónak. Jules egykedvűen bólintott.

Nem tudom, nektek, akik ebben az országban éltek, volt-e olyan érzésetek, hogy időnként — és egyre sűrűbben — egy abszurd cselekményű film, egy szatíra szereplői vagytok, akik valahogy nem találjátok a díszletek közül a kijáratot, és napról napra, hétről hétre csúsztok egyik jelenetből a másikba, a kiugrás reménye nélkül. Ebből a filmből nem lehet kiszállni. Ponyvaregény, szappanopera, Monty Python-vígjáték ?

Bármelyik lehet. No de mit keresek én itt, az isten szerelmére?!