Petschauer és a patkány. Nemposzt.
Eredeti szerző: jotunder
Gondolkoztam azon, hogy megírjam-e ezt a posztot. Talán nem kellene, de annyira nyomaszt, hogy ha nem írom meg, ha magamban tartom, akkor csak rosszabb lesz. Vegyük ezt egy nemposztnak, jó?
Egy mandineres kommentről az ember ne írjon posztot. A mandinerről ne írjon posztot. Általában a blogoszféráról sem, és igen, van, aki szerint — és itt áll mögöttem — az egész szarszagú magyar politikai világról sem kellene. Talán igaza van. Biztosan igaza van.
Elefántcsonttoronyba kellene vonulni. Akkor is, ha kicsi, ha kopott, ha nem is valódi elefántcsont, vagy éppen csak az. Talán meg is teszem, talán jobban, mint eddig. Sokadik talán.
Ezt a szegény vívót szívatták, belehalt. Csúnya dolog, nem kérdés. Volt maguk közül valaki valaha katona? Tudja, az állampolgári kötelessége minden demokratának és köztársaságpártinak. Ha talál egy katonaviselt őröltvinszentet, kérdezze meg, hogyan szokták szívatni a katonák _egymást_. Bizony, a férfitársaságok ilyenek.
A maga példája egy durva és rosszul elsült szívatás. Még várom a beszámolókat arról, hogy magyar katonák ölték a muszosokat, módszeresen, tervezetten, szándékosan.
Petschauer Attila meggyilkolásáról írta ezt tölgy néven egy patkány. Nem, nem írom le a nevét, és ha valaki megteszi, ki fogom törölni a kommentjét. Ez van, most ezt a szabályt választottam, mert így tartom helyesnek. Nem akarom, hogy egy műbotrány fedje el a valódit.
A kétszeres olimpiai bajnokot a mínusz kitudjahányfokos orosz télben meztelenre vetkőztetve kikötötték, és jéghideg vízzel locsolták le. A keretlegények barbár, brutális gyilkossága, a patkánynak csak egyszerű mindennapos szivatás.
A patkány az életmű nélküli, tudományos publikáció nélküli, tehetségtelen, fidesznyalonc, zsidózgató egyetemi oktató archetípusa. Nem náci, nem nyilas, csak sunyi patkány, aki libbancsozással és zsidózással próbálja eltakarni azt, hogy nem csinált semmi hasznosat az egész életében. Ezek maradtak nekünk.
Anyám nagynénje jut eszembe, a drága Ila néni, aki egész életében az öccsét, Gyurikát siratta — aki talán, ez is egy talán — úgy halt meg, mint Petschauer Attila. Azt mondaná, ha élne, hogy hagyjam a fenébe, és hát hagyom is, csak annyit írok le belőle, amennyi szükséges. Jó, egy kicsit többet.
Nem vagyok része a történetnek. Nem engem kötöttek ki, és nem, egyáltalán nem félek, hogy ez még egyszer megtörténhet. Zsidó sem vagyok, nagyi az volt, Ila néni az volt, én nem vagyok az. Elvesztem a zsidóság számára, ez az igazság. Egy katolikus szentnek szoktam néha elmondani a bajom, évente párszor, ha eljutok egy templomba. Ezek a dolgok nem rólam szólnak, nem akarok úgy tenni, mintha az én fájdalmam és az én félelmem lenne. Én nem nagyon félek semmitől, vagy ha mégis, azok sokkal de sokkal pitiánerebb félelmek.
Mostanában sokat találkozom John von Neumann-nal. Valamit mintha mondana, és szeretném megérteni. Soha a közelében nem leszek, soha nem fogom elérni a sokadik szintet sem az övé után. De azért kétségbeesetten próbálom megérteni, amit mond, és szorgalmasan jegyzetelek.
Ezek a patkányok a von Neumannok, a Petschauer Attilák helyett vannak most nekünk. Édes hazám, téged nagyon átvertek, elvették a kincseid, és gagyit sóztak rád, te meg még mindig nem látod.
Lehetett volna egy másik Magyarország, ahonnan nem hiányzik majd hatszázezer ember, meg még száz- meg még százezer, ahol a nyilas szó egy sportolót ír le, ahol a kommunisták vicces kis figurák vidéki kultúrházak előtt a dobogón, ahol sokkal több posztot írnak a tatárbifsztekről mint a miniszterelnökről. Lehetett volna, de nem lett. Ezt gyászoljuk huszonegy éve. Nem a zsidókat, a kitelepítetteket, az elhurcoltakat, a menekülteket, hanem magunkat.
Azt gyászoljuk, hogy vonneumannországból tölgyország lettünk. És tölgyországnak, bayerzsociországnak lenni nem érdemes. Az csak arra jó, hogy valahol Princetonban a tanszéki teázáskor Paul Krugman nézhessen pár másodpercig szomorúan maga elé. Hogy ilyenek vannak. Szörnyű. Na, ugorjunk. És ugranak.
Ez a poszt, vagy inkább nemposzt semmit sem fog megváltoztatni, csak az én lelkem lett könnyebb. Néha kell az embernek a könnyebb lélek.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521541-6ae454d9e7abd' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521541&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521541-6ae454d9e7abd&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521541-6ae454d9e7abd' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@tistedur: Akkor gondolatolvasó vagy/ Ön gondolatolvasó, kedves tistedur. Nem kívánt törlendő.
@Kettes: Én se csak a jogiról beszéltem, a „hát nem én voltam” be szokott válni.
@aronsatie: Tudtommal az eddig kitudódott irlek zöme a felhasználó érdekkörében történtek, vagy szerkesztő/kollléga ostobasága miatt tudódott ki. Az összesről persze nem nyilatkozhatok, hisz’ azt se tudom, ki mindenkié nyilvános egyáltalán. Bár ugye legutóbb robin eseténél hosszú sérelemlistákat lobogtattak a mandiszerkesztők.
Nyelvileg annyi, hogy gyakorta önkéntelenül máshova teszem a hangsúlyokat, illetve kötöttebb tartalommal használok néha fogalmakat, mint a beszélgetőpartnereim. Megesik, sajnos vagy sem. Nem akarlak megsérteni ezzel, én se sértődök meg, csak úgy tűnik, hogy tényleg nem ment át.
@Illinois: Ez miért nem költség?
@Counter: Én is úgy emlékszem, hogy egyik sem valami indiszkréció folytán derült ki. És ha úgy lenne, akkor is kétlem, hogy az elítélendő. Ha közszereplő, akkor ennyi kockázata csak legyen annak, ha álnéven mondja a magáét, még akkor is, ha nem olyan mocskos a szövege, mint ebben az esetben.
@Kettes: Ne is gondolj ilyeneket, mert mindjárt jön politicus, hogy üldözik őket a bolsi-libsik és rettegve fekszenek-kelnek egy merő félelem az életük és különben is ez a toleráns kirekesztés meg a kettős mérce esetének fennforgási tényálladéka.
@tistedur: ezzel nem ertek egyet. azt gondolom, hogy az nem lenne jo, ha ilyesmiert kirugnanak valakit a munkahelyerol vagy akar fegyelmit adnanak neki. az lenne a jo, ha leuvoltenek a fejet. nem az egyetemi vezetok, hanem tisztesseges kollegai.
@Counter: Mostan akkor van már reakció és ezt nem osztja meg velünk? Nem kell kőbe vésni, csak egy link.
Mi itten mindenféle tölgyekkel foglalkozunk, akire a kutya se fog emlékezni már holnap reggel se, közben meghalt Vaclav Havel:(
@Counter: ahhoz, hogy en valakinek a nevet leirjam ket feltetel kellett, 1. hogy az illeto valami elkepeszto gazemberseget kovessen el. 2. hogy nyilvanos informaciorol legyen szo.
van egy nagyon gusztustalan fereg, de tenyleg leggusztustalanabbak egyike, akinek kvazi veletlenul tudtam meg az identitasat, es szo nem lehet rola, hogy leirjam a nevet.
most viszont arra jutottam, hogy ket eset legyen. 1. tudom ki es megkeresem (szinte biztos, hogy sohasem fog elofordulni) 2. hagyom a dolgot a nevtelenseg rendszeren belul. ezt most jol vegiggondoltam, es igy talaltam helyesnek.
@drzyx: ???
@aronsatie: Márminthogy támadó jellegű, a leleplezést szándékozó adatgyűjtés és -szerzés. Az nem, csak a kategorikus tagadás nagyon veszélyes dolog, ha nem ismerjük a kategória pontos tartalmát. Robin hülye, KK&TT-nek jön két sörrel Lelkylola (bár én még mindig nem tudom, kicsodák ők, mert ezt nem mondja el a google), tölgyet meg elmondja a google. A mandi számos szerzője és szerkesztője nem álnév. A jósdásokról annyit tudok, amennyit ők maguk elárultak magukról.
Ha valaki a jogszerűen rendelkezésére álló információkból következtetéseket von le, az nem lehet bűncselekmény, gondolom 🙂
@jotunder: Kurva jó lenne, ha a tisztességes kollégái leüvöltenék a fejét, de valójában az történne, hogy ezután az egyetem vezetése meg kirúgná a tisztességes kollégákat, így aztán a tisztességes kollégák inkább befogják a szájukat.
@Counter: Az internet nem felejt.
@aronsatie: nem vagyok gondolatolvasó, csak abból indultam ki, hogy én tudom, tehát ő is tudja.
@Kettes: ez egeszen biztosan nem igaz. en azert ismerem a helyzetet valamennyire.
@jotunder: nem azt mondtam, hogy rúgják ki..egy ideális világban nem jutna el a tanításig, mert már a felvételin kiesne, mert egy ideális világban szűrnék az alkalmasságot a tanársághoz. még a felsőoktatásban is.
egy normális világban a kollégák leüvöltenék a fejét, és a hallgatók nem iratkoznának be a szemináriumaira és sok ember nem ülne le vele egy asztalhoz.
itt és most magyarország van,
@Counter:
konrétan böszörményi elvtárs publikba ki volt baszva a fácsén. na, és kik rakták ki? hát a mandineresek saját maguk. ezek után visítozni, hogy mi az, hogy leleplezték … kétes egy pöttyet.
@jotunder: Egy történelemtanár is maradhat?
@drzyx: Egyelőre politicus még azzal is rohadtul adós, hogy nemhogy megfelelő, de akármilyen véleményt nyilvánítson az ügyben, ami a saját posztjára íródott. De nem, inkább hallgat.
@aronsatie: az egy korrekt poszt, ezt azért el kell ismerni, tény hogy tudta mi lesz a reakció hiszen a sajátjait ismeri, de nem biztos, hogy neki egy komment miatt magyarázkodnia kellene, még ha azt szerzőtársa is követte el – bár én egy ilyennel, ha adnék magamra még nicknéven sem szeretnék egy szerzőgárdába tartozni, de hát ízlések…
@Counter: a kommentjéből úgy tűnt, hogy tölgy reagált erre a posztra, most akkor félreértettem valamit?
„Miért tesz úgy a tiltakozás szerzője, mintha nem tudná, hogy egy internetes komment a gyakorlatban nem alkalmas felelősséget megalapozni, mert legrosszabb esetben kiderül, hogy a kérdéses időpontban szemináriumi foglalkozás volt a lakásán, és éppen borért meg egyéb, meg nem nevezett, férfias beavatáshoz felhasználandó segédeszközökért ugrott le. Vagy akármi.
(Arról nem beszélve, hogy a szöveget egy kicsit még jó lett volna pihentetni, mert nem igazán összeszedett.)”
Vagy ez a Hothy-korszakos facebook posztra vonatkozott?
@drzyx: Persze hogy semmi baj nincs a poszttal, de ha nem értik, hogy miért nem lehet reflektálatlanul hagyni az ilyen és még ilyenebb commenteket, akkor osztoznak a felelősségben. Márpedig vagy nem értik vagy üzleti vagy hogy nevezzem alapon nem akarják érteni.
@drzyx: A facebook tiltakozásra, igen. Mert ugye egy másodéves joghallgató is tudja, hogy ilyenkor többen használhatják a wifit, számítógépet, ami minden jelszót mindig tárol és win98 fut rajta. Tehát ha be is bizonyosodna, hogy tölgy az, akinek hiszik, akkor is kiderülne, hogy a kérdéses időben pont nyílt házibuli volt, az alkoholfogyasztás meghaladta a 10 éves háztömbrekordot, tehát ki tudja, hogy személyében ki írhatta.
@aronsatie: Azt én se értem, hogy mire jó megetetni az oroszlánokat és nézni, ahogy marcangolásznak. De biztos jó.
@Counter: Én sajnos értem, de az ilyenek a pontos időt is hiába kérdeznék tőlem, nem mondanám meg.
@aronsatie: Hát, ha érted, akkor neked jó 🙂
@Wolff: Nem azért nem válaszoltam eddig, mert kerülném. Igen, igaz, amit írsz, hogy a hipotézisem valószínűleg elhamarkodott és nélkülözi a tudományos mélységet.
A többi kke exkomhoz képest azt azért szerintem megengedhetjük, hogy nincs másik társadalom, ahol ennyire kiegyenlített súlya volna a versengő narratíváknak. Mindenhol van egy domináns.
A XIX. század jelentéktelenségét én határozottan vitatnám. Annak a második fele Magyarország számára az modern állami önkormányzás, a kapitalizmus, a zsidó (és egyéb, pl. női) emancipáció, a szekularizáció és a modern állami intézmények (jogrend, közigazgatás, politikai rendszer) kiépülésének innen nézve elképesztően sűrű kora. Az erről alkotott értékítélet az én megítélésem szerint része valamennyi ma élő társadalmi hagyománynak, már amennyiben ezalatt a világmagyarázat, helyünk a világban kérdésre adott válaszokat értjük – a szakszerűtlenségért elnézést.
A társadalmi emlékezetet illetően épp amellett érvelek, hogy nincs, csak családi emlékezetek vannak, amelyek a 40 év miatt még egymásra sem nagyon reflektálhattak, erre alkalmas közeg híján, illetve az ellenérdekel ösztönzők, az „erről tilos beszélni” – amit legutóbb mintegy másfél-két éve hallottam a villamoson tanítónénitől, gyerekeknek, mert meghallotta a „zsidó” szót – elve megakadályozta. Úgyhogy mint sok-sok kis ausztrál erszényes, szépen a 3-3,5 milliónyi narratíva közössége lettünk.
A kommunizmusnak ebben leginkább azt tudom felróni, hogy a zártságával lehetővé tette a végtelen sok narratívára töredezést, illetve lehetetlenné tette a társadalmi katarzist akkor, amikor alkalom lett volna rá.
Mindenesetre amondó volnék, hogy ezeknek a narratíváknak az ütköztetése mindenképpen helyes, még ha teljesen váratlanul dermesztő élményben is van részünk (csak miután leírtam a jelzőt esett le a hátborzongató analógia a blogposzt apropójával, így hagytam).
@Szindbad: (Fiktív)
Hír: 4 éves kisfiú halt bele a szülők által elkövetett szexuális bántalmazásba.
Komment: Évente több ezren hallnak meg szexuális aktus alatt.
Nem érted, barom?
@Jeno te ne: Nem kell fiktív példákkal dobálózni. Van ez a Michael & Debi Pearl lelkész házaspár által készített „Gyermeket nevelni Isten félelmében” könyv, hál’isten van magyar kiadása is, a beszédes nevű Evangéliumi Kiadótól. Szabadon olvasható a neten jelenleg.
Na most van ezzel az a gond, hogy pár direkte agyonvert, illetve halálra fagyasztott amerikai gyerek családjának a birtokában volt.
Sejthettük a kedves szerzők reakcióit?
http://www.nytimes.com/2011/11/07/us/deaths-put-focus-on-pastors-advocacy-of-spanking.html?_r=2&scp=1&sq=spanking&st=cse
Ha jól tudom ez a gyilkosság fel lett dolgozva a napfény íze c. filmben is.
Ezek szerint innét van.
Mellesleg én spec voltam katona.
Lehet hogy a 14. Rába Légvédelmi rakétaezrednél csupa jólelkű intellektuell volt.
Nálunk a „szivatás” kategória az ha bedobtak a körletbe 6 zacskó ultrát meg utána rögtön 10 vödör vizet és lehetett takarítani.
Kellemetlen kicseszés, de senkinek az élete vagy a testi épsége nem forgott veszélyben.
Továbbá szivatás ha valakinek a bakancsát az éjszaka kiteszed az ablakon kívülre és szegény csóringer meg reggel keresi amikor sorakozó van.
Szóval nekem a szivatás szó ezt nem jelenti és nem azt hogy heccből megölünk valakit.
@Counter:
Aligahanem erről a könyvről olvastam meg voltak fenn részletek is neten.
Gyakorlatilag egy gyermek bántalmazási kézikönyv, nagyon durva.
Szépen le volt vezetve hogy hány hónapos kortól (tehát már a csecsemő is) milyen testi fenyítéseket lehet alkalmazni.
Egyszerűen gyomorforgató volt.
Mondom ezt úgy hogy van egy 1 éves kisfiam akinek NEM engedünk meg mindent és szépen megvannak a korlátok.
Magyarul hülyeségnek tartom azt az ultra liberális álláspontot is hogy mindent engedjünk meg a gyereknek nehogy sérüljön a pici lelke.
Vincentek, nézzünk inkább Machete-t, máma már nem hasad tovább…
@Di622: Fenn van az egész magyarul.
Amúgy a legutóbbi eset fokozhatatlanul, egy Etiópiából örökbe fogadott kislányt öltek meg.
Felteszem, a gyermek személyiségének korlátozatlan kiteljesítése és a rendszeresen bántalmazással rögzítek minden normát elv között meg lehet találni az emberi megoldásokat is.
No de ne tereljük el a témát. Csak példának hoztam, hogy ne rémtettek kitalálásával példálózzunk, ha egyszer kéznél is vannak.
Meg is találtam amire gondoltam.
Szóval a Napfény Íze c. filmben volt egy jelenetsor.
Enyhén szólva barokkos túlzás rosszul sikerült szivatásnak beállítani.
http://www.youtube.com/watch?v=K094Dc9klS0
@Jeno te ne: Meg kell értenem, hogy mi a fasz ez. Számomra az egész német második világháborús sztori egyszerűen felfoghatatlan. Nem bírom elképzelni, hogyan képes eljutni egy egész társadalom odáig, hogy ártatlan férfiak, nők, gyerekek százezreit, millióit különös kegyetlenséggel pusztítson el. Számomra a legfélelmetesebb jelenségek egyike.
És vannak emberek, egészen sokan, akiknek koránt sem ilyen félelmetes ez. Akik elfogadják, hogy ilyenek előfordulnak. Végül is, ha agresszióra társadalmi igény mutatkozik, az előbb-utóbb kielégül.
Ártatlan emberek százezrei haltak meg Hirosimában, és keresem azt az állítást, ami elbagatellizálja ezt annyira, hogy az állító személye patkánynak legyen nevezhető. Nem találok ilyet. Miért nem? Valaki tudna mondani egy ilyen állítást? Ha a németek dobtak volna atomot Londonra, akkor tudnék ezzel kapcsolatban mondani ilyen állítást? Nem érzem azt, hogy tudnék. Tölgy állítását én is patkányságnak _érzem_, de nem _tudom_ biztosan, hogy miért. Pedig szeretném tudni.
@drzyx: „z egy korrekt poszt, ezt azért el kell ismerni, tény hogy tudta mi lesz a reakció hiszen a sajátjait ismeri,”
Nem ismeri, meg is lepődött. Nap mint nap derül ki, hogy a tisztességes jobbereknek fogalmuk sincs arról (vagy legalábbis ezt állítják), hogy milyen erős az igény a jobboldali körökben a tölgy jellegű hozzáállásra. Valamiért azt hiszik, hogy mítosz a jobboldalon elterjedt rasszizmus. Ezért amikor megjelennek cikkek külföldi újságokban, hogy milyen erős az antiszemitizmus Magyarországon, akkor a tisztességes jobberek erről gunyoros bejegyzéseket írnak, miközben az írásaik alatti a kommentekben pont az eredeti cikk tézisét igazolják a jobboldali kommentelők. Totális kognitív disszonancia.
Egyébként téved szerintem @mzoltán: is, amikor azt hiszi, hogy a rasszista, fasiszta beütésű Mandiner olvasók mind vagy akár többnyire jobbikosok. Ezeknek egy jelentős része fideszes. A Fidesz értelmiségi holdudvara sok éven keményen dolgozott azért, hogy az ilyen felfogású emberek jól érezzék magukat a Fidesznél is és a Mandiner kommentelői az ő sikerüket igazolják.
@Szindbad: ez az egész nem Petschauer Attiláról szól. nem a vészkorszakról, nem a zsidókról. ők voltak éppen kéznél.
@drzyx:
Nem hasad – mállik …
A nemposzt kiemelkedően fontos poszt. Tölgy csak apropó – praktikus elolvasni, és pláne megemészteni a maradék pár sort is. Jotunder majd lepisszeg, ha nem ezt írta: én azt olvasom ki, hogy a „magyarságban” újra meg újra domináns politikai erővé növi ki magát a „Tősgyökér a Tehetség Ellen Párt”. És tökmindegy, hogy az a tősgyökér „faji”, „osztály”, vagy akár csak „tagkönyvsorszám” alapú, a vége mindig az, hogy a „fair play” kardozásban alulmaradt tölgyek egy inkorrekt, bosszúálló, tehetségtelen hatalom hónalja alól előmászva törlesztenek. Aztán jön az összeomlás, a sirám, a Wunderwaffe-holdkór, az „egyedülvagyunk” – és kezdődik a ciklus elölről …
Hol kezdődött? A tizenkét kőmiesnél? Akik nem azt mondták: de pancserok vagyunk, vazzeg, tán tényleg meg kéne már tanulni rendesen ezt a falazást, hanem …
Egyre mélyebb meggyőződésem, hogy ezekből a ciklusokból a „nagy” politikán át nincs kiút. Csak tengernyi „kis” politikán keresztül: a mindenféle rendű és rangú tölgyek, darabonkénti, név szerinti helyrebillentésével.
Amíg lehet.
@ulloiut: Ha szabad saját magamra felhívnom a figyelmet: orulunkvincent.blog.hu/2011/12/17/petschauer_es_a_patkany_nemposzt/fullcommentlist/1#c15242147
@Szindbad: Mert ideológiának rendeli alá, ahhoz igazítja az egyes ember sorsát, és ebben a kommentben nagyon kiütközött az utóbbi valóssága és konkrétsága, így élessé vált az egyébként más esetben elrejthető, tompítható ellentét (amikor pl. túlreprezentációról meg nemzeti önvédelemről beszélnek általában). Talán.
A folyamat egyik lehetséges megértéséhez Ungváry Krisztiánnál lehet találni fogódzót. De hát nem véletlen, hogy ez egy súlyos társadalomtudományi és pszichológiai, antropológiai kérdéssé vált azóta.
@Szindbad: azért érzed patkányságnak, mert tudod, hogy mi történt, ráadásul azt is tudod, hogy ő is tudja.
@tistedur: Igen, ez fontos mozzanat; tudható, hogy az ideológiai célnak önként alárendelten működik éppen, megalázva ezzel azt, ami közös bennünk, benned is, benne is.
@Szindbad:
Ne milliókban, meg lágerekben, meg vérzivatarokban keresd a magyarázatatot.
Mozart és Salieri.
Vagy magyarul és rövidebben:
Megölök egy pillangót,
Óh, áldott isteni perc,
Szent kéje az ölésnek:
Minden gyűlöletemért
Hal meg e szines féreg.
Ki várja a holnapot:
Igy várja azt a holnap.
Vágjon elé a halál
Minden boldog mosolynak,
Szakadjon meg az erő,
Kezdetén nagy vívásnak,
Ne legyen víg lakoma
Az élet mindig másnak.
Tűz legyen minden arany,
Minden boldog csók méreg.
Szárnyad van, csapkodsz, örülsz?
Hát ezért öllek én meg.
S boldog vagyok, mert öltem.
@panelburzsuj: Azt mondjuk nem hiszem, hogy itt Mozartok és Salierik küzdenének egymással. Leginkább Salierik és Salierik…
(szegény valóságos Antonio Salieri, kiváló zeneszerző volt, és valószínűleg eszébe sem jutott ártani Mozartnak, ez a fiktív Salieri)
@panelburzsuj: jujujujujuj
@jotunder:
OK, megkísérlem áttranszponálni Kerényibe:
„Suszterlóri a Sanzonbizottság előtt”
Így jobb?
@panelburzsuj: Valaki szólhatna odafenn, hogy a bolsik szétzavarták az Országos Szórakoztatózenei Központot, tehát az jó volt, és ideje visszaállítani. Ki tudja, a gyerek este 8 előtt is hallgathat Lady Gagát a végén.
@jotunder: Hol van ez az ember akár csak a filmbeli Salieritől? A fikciós Salieri sem „gonosz” figura, és jó sokan lehetnek, akik átérzik a problémát, ambiciózus, de mégis átlagos tehetségnek lenni egy zseni közelében. Ráadásul a történetben ő az egyetlen, aki tehetséges annyira, hogy felismerje a zsenit. Nagyon rossz párhuzam.
@panelburzsuj: ez a poszt csak arról szól, hogyha választhatok egy nemposzt és egy gyomorfekély között, akkor az előzőt választom.
elhatároztam, hogy olvasás szintjén is kerülni fogom a mandinert. nincs nekem erre szükségem. én valójában nem ragaszkodom ahhoz, hogy mindenféle ügyekbe keveredjek :((((
@aronsatie: nem tudom. nem ismerem ezt a világot annyira (alig ismerem).
@jotunder:
Gyomorfekély ellen írjál inkább naplót, és őrizd jól a fiók kulcsát.
Vagy tanuld meg a kecses kisujjtartást.
(„valójában nem ragaszkodom ahhoz, hogy mindenféle ügyekbe keveredjek :((((” – ez minden balfasz mandinernél lehangolóbb)
@jotunder: Ki fogja pallérozottan és egyetlen lendülettel megírni, hogy hogyan ismerszik meg a silányság, ha már késsel és villával eszik? Már a valahai polidilin is jó volt olvasni, amiket írtál.
@Counter: Köszönöm, ehhez képest nem mondtam/ nem tudok újat mondani:-)
@drzyx:
Tett még egy jót elmentében. Magával vitte Dear Leadert. Az igazit.
@Counter:
odaát holger bácsi, miután több ízben hisztérikusan kikelt az ellen, hogy mi lenáciztuk őtet (hol? mikor? ki?), libbancsozott egy jó vaskosat.
és nem pirult el egy pillanatra sem, merem fogadni.
@panelburzsuj:
Nem ez a leglegleglehangolóbb. Már ha beleteszed a kontextusba bele ezt a félmondatot.