Petschauer és a patkány. Nemposzt.
Eredeti szerző: jotunder
Gondolkoztam azon, hogy megírjam-e ezt a posztot. Talán nem kellene, de annyira nyomaszt, hogy ha nem írom meg, ha magamban tartom, akkor csak rosszabb lesz. Vegyük ezt egy nemposztnak, jó?
Egy mandineres kommentről az ember ne írjon posztot. A mandinerről ne írjon posztot. Általában a blogoszféráról sem, és igen, van, aki szerint — és itt áll mögöttem — az egész szarszagú magyar politikai világról sem kellene. Talán igaza van. Biztosan igaza van.
Elefántcsonttoronyba kellene vonulni. Akkor is, ha kicsi, ha kopott, ha nem is valódi elefántcsont, vagy éppen csak az. Talán meg is teszem, talán jobban, mint eddig. Sokadik talán.
Ezt a szegény vívót szívatták, belehalt. Csúnya dolog, nem kérdés. Volt maguk közül valaki valaha katona? Tudja, az állampolgári kötelessége minden demokratának és köztársaságpártinak. Ha talál egy katonaviselt őröltvinszentet, kérdezze meg, hogyan szokták szívatni a katonák _egymást_. Bizony, a férfitársaságok ilyenek.
A maga példája egy durva és rosszul elsült szívatás. Még várom a beszámolókat arról, hogy magyar katonák ölték a muszosokat, módszeresen, tervezetten, szándékosan.
Petschauer Attila meggyilkolásáról írta ezt tölgy néven egy patkány. Nem, nem írom le a nevét, és ha valaki megteszi, ki fogom törölni a kommentjét. Ez van, most ezt a szabályt választottam, mert így tartom helyesnek. Nem akarom, hogy egy műbotrány fedje el a valódit.
A kétszeres olimpiai bajnokot a mínusz kitudjahányfokos orosz télben meztelenre vetkőztetve kikötötték, és jéghideg vízzel locsolták le. A keretlegények barbár, brutális gyilkossága, a patkánynak csak egyszerű mindennapos szivatás.
A patkány az életmű nélküli, tudományos publikáció nélküli, tehetségtelen, fidesznyalonc, zsidózgató egyetemi oktató archetípusa. Nem náci, nem nyilas, csak sunyi patkány, aki libbancsozással és zsidózással próbálja eltakarni azt, hogy nem csinált semmi hasznosat az egész életében. Ezek maradtak nekünk.
Anyám nagynénje jut eszembe, a drága Ila néni, aki egész életében az öccsét, Gyurikát siratta — aki talán, ez is egy talán — úgy halt meg, mint Petschauer Attila. Azt mondaná, ha élne, hogy hagyjam a fenébe, és hát hagyom is, csak annyit írok le belőle, amennyi szükséges. Jó, egy kicsit többet.
Nem vagyok része a történetnek. Nem engem kötöttek ki, és nem, egyáltalán nem félek, hogy ez még egyszer megtörténhet. Zsidó sem vagyok, nagyi az volt, Ila néni az volt, én nem vagyok az. Elvesztem a zsidóság számára, ez az igazság. Egy katolikus szentnek szoktam néha elmondani a bajom, évente párszor, ha eljutok egy templomba. Ezek a dolgok nem rólam szólnak, nem akarok úgy tenni, mintha az én fájdalmam és az én félelmem lenne. Én nem nagyon félek semmitől, vagy ha mégis, azok sokkal de sokkal pitiánerebb félelmek.
Mostanában sokat találkozom John von Neumann-nal. Valamit mintha mondana, és szeretném megérteni. Soha a közelében nem leszek, soha nem fogom elérni a sokadik szintet sem az övé után. De azért kétségbeesetten próbálom megérteni, amit mond, és szorgalmasan jegyzetelek.
Ezek a patkányok a von Neumannok, a Petschauer Attilák helyett vannak most nekünk. Édes hazám, téged nagyon átvertek, elvették a kincseid, és gagyit sóztak rád, te meg még mindig nem látod.
Lehetett volna egy másik Magyarország, ahonnan nem hiányzik majd hatszázezer ember, meg még száz- meg még százezer, ahol a nyilas szó egy sportolót ír le, ahol a kommunisták vicces kis figurák vidéki kultúrházak előtt a dobogón, ahol sokkal több posztot írnak a tatárbifsztekről mint a miniszterelnökről. Lehetett volna, de nem lett. Ezt gyászoljuk huszonegy éve. Nem a zsidókat, a kitelepítetteket, az elhurcoltakat, a menekülteket, hanem magunkat.
Azt gyászoljuk, hogy vonneumannországból tölgyország lettünk. És tölgyországnak, bayerzsociországnak lenni nem érdemes. Az csak arra jó, hogy valahol Princetonban a tanszéki teázáskor Paul Krugman nézhessen pár másodpercig szomorúan maga elé. Hogy ilyenek vannak. Szörnyű. Na, ugorjunk. És ugranak.
Ez a poszt, vagy inkább nemposzt semmit sem fog megváltoztatni, csak az én lelkem lett könnyebb. Néha kell az embernek a könnyebb lélek.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521541-6ae434acacce7' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521541&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521541-6ae434acacce7&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521541-6ae434acacce7' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Emlékezetkultúra: Nagyon örülök, hogy itt is szóba lehet elegyedni a kezdeményezésről.
Úgy gondolom, hogy a moralizáláshoz való eljutás útvonalát félreérted. A tölgy-affér itteni keretek közötti lecsengését követően arról folyt eszmecsere, hogy hogyan és miért jutott a magyar közbeszéd ebbe a mostani, nem túl szerencsés helyzetbe. Az általam feltételezett mozzanatok és folyamatok, nézőpontok illusztrálásához használtam fel a kezdeményezésetek szövegeinek egy-egy fordulatát. Felháborodva egyáltalán nem vagyok rajtuk.
Sem tölgy feltétlenül elutasítandó szövegén, sem a kezdeményezésen magán nem moralizálok és ezek a diskurzus tárgyát sem képezték az én megítélésem szerint. A kezdeményezést egyébként legitimnek tartom, ez az eddigi állításaimból is levezethető – nem vagyok azon az állásponton, hogy tölgy kilétét fikciósan ismeretlennek kellene tartani, és nem vagyok azon az állásponton sem, hogy az állítása morálisan elfogadható úgy általában, mind az ő helyzetében.
A saját szerepemet abban látom, hogy tölgy nem lépett volna be a kommentfolyamba, ha az nem aktív még három nappal a poszt megírása után is, és nem érezte volna szükségét tekintélyét felhasználva megpróbálni rövidre zárni, ha nem lát érdemi és talán még szenvedélyesnek is mondható ellenállást a mandiner talpas zsidófalóival szemben.
Az már valószínűleg túlzás volna, ha úgy értékelném, hogy személy szerint miattam jutott oda, hogy egy ilyen huszárvágással akarja kivágni magát a vitában kialakult helyzetéből – de mégiscsak ellenem vitázva került a mostani, rendkívül szégyenteljes helyzetébe. Ha nem képviselem azt az álláspontot, amelyet szerintem legnagyobbrészt osztunk, és amelyet rajtam kívül senki nem képviselt akkor, nos, akkor nem került volna sor a hozzászólására. Meg lehet nézni, hogy addig kik és hogyan szóltak hozzá a poszt alatt.
( A véleményem egyébként itt olvasható: mandiner.blog.hu/2011/12/12/kz_dachau/fullcommentlist/1#c15236312 )
@jotunder: Nem tudom, hogy melyik a kevésbé gyalázatos: utálni a zsidókat, mert zsidó világuralom, pénzszivattyú, betelepítés – vagy utálni a ballibbant baller ballibákat, mert pénzszivattyú, szuverenitás, agymosás, és collateral damage-nek tekinteni minden zsidó meghatározottságú ügyet és témát, hiszen a háborús ellenfélnek lehet rajtuk keresztül ártani.
Tartok tőle, ez utóbbi gondolatmenet magyarázhatja a Horthy-korszak legvégének páratlanul és megdöbbentően erkölcstelen politikáit.
@HaKohen: én tényleg nem tudom, hogy mire gondolsz. ezek nem egyszerű dolgok, emberek motivációiról van szó, hogyan lennék én arra képes, hogy egészen biztosan megfejtsem őket. nekem ez jött le. egy baromira sértett figura az általa „ballibák”-nak (értsd, azok az emberek, akik nem pontosan úgy konzervek mint ő) titulált „ellenség”-gel vívott kampfjában patkánykodott egyet. lehet, hogy tévedek, de én ezt hámoztam ki ebből. és ez egy olyan hatalmas patkányság volt, hogy nem bírtam szó nélkül hagyni.
@Counter: Dehogyis, Horthyék ab ovo antiszemiták voltak, és nem „ballerellenesek”. Be is vallották számtalanszor, akkor még ez nem olyasmi volt, amit rejtegetni vagy tagadni kellett volna.
@aronsatie: Részben. De azt, hogy a közigazgatás állományát vita, ellenkezés nélkül rá lehetett venni a magyar közigazgatástól egyébként idegen gyors, precíz, pontos és teljeskörű működésre, azt szvsz be lehet tudni annak a fajta, a jogtalanságokat az Ügynek alárendelni és azzal menteni tudatosan képes és hajlandó habitusnak _is_, amelyről jotunder beszélt tölgyről spekulálva.
Erőteljes propagandaelem volt, hogy a zsidók diszkriminálása teleologikus meghatározottságú és nem önmagában való. S talán a diszkrimináció lassú folyamatára épp úgy magyarázatot adhat, mint a végkifejlet elképesztő hidegfejűségére és széleskörű közönyére, illetve végrehajtására.
@Counter: És mi volt az Ügy?
@aronsatie: Különböző nemzeti alapú badarságok (kiegyensúlyozás, ébredés, sorolja a halál), antikommunizmus (akkor: -bolsevizmus). A magyar közigazgatás szinte teljes állománya összehangoltan, szervezetten működött azon, hogy a magyar zsidókat halálba küldje; kizártnak tartom, hogy mindannyiuk motivációja tökéletesen megegyezzen és tökéletesen egyoldalúan vegytiszta zsidóellenesség legyen.
@Counter: Nem egyezett és nem vegytiszta. Esetleg irigység és anyagi haszon reménye is szerepet játszott. Vagy csak a közöny. Már egyszer belinkeltem, de tessék:
http://www.rev.hu/portal/page/portal/rev/kiadvanyok/evkonyv02/ungvary
@aronsatie: Éppenséggel a keresztény nemzeti középosztály helyzethez, vagyonhoz jutása („kiegyensúlyozás”) is lehetett Ügy, amelynek megvalósulásához járulékos károkat okoznak nyugodt szívvel.
Éppen ezért véltem úgy, hogy nincs különbség a morális megítélésben amiatt, hogy antiszemitizmus okán, vagy az antiszemitizmust valamilyen Ügynek alárendelten, önként vállalt kényszerből tesz-e valaki vállalhatatlant, lásd itt: @Counter:
Tölgy motivációiról csak spekulálhatunk, de bármit is spekulálunk ki a számára, tudjuk, hogy az eredménye ugyanaz, egy gyalázatos, embertelen megjegyzés.
(Már megint párhuzamosak vagyunk? HaKohen, kérlek, tégy igazságot! Melyikünknek van igaza? 😉 )
@Counter: Nesze néhány példa a motivációra:
„Méltóságos Kormánybiztos Úr! Tisztelettel kérem, hogy a lakásomban lévő bútorokat és csillárokat, melyek Faragó nevű zsidó ügyvéd lakásában visszamaradtak, részemre kiutalni szíveskedjen. Kérésem indoklására legyen szabad megemlítenem, hogy az 1944. júl[ius] 2-i terrortámadás miatt 8 tagú családommal együtt hajléktalanná váltunk, és így lettem a fent említett lakás bérlője. Özv. Scheffler Richardné”
„Két gyermekem családalapítás előtt áll, és én eddig a sors és a zsidó faj üldözöttje voltam.”
„Én mint tanítónő eddig is nagy hiányát éreztem e hangszernek dalok és más egyebek betanításánál, de fizetésemből nem állt módomban venni. Ezért kérem, hogy az általuk lefoglalt volt zsidó zongorá[k]ból részemre juttatni szíveskedjenek. Ha lehetne – úgy a Bocskai u. 11. szám alatt levő F[ ] E[ ] zongoráját kérném. Szíves jóindulatukban bízva maradok”
@Counter: Még egy idézet, ha már a többször belinkelt írás kevés:
„A deportálásokról és a lakosság reakcióiról általában téves nézetek uralkodnak a történettudományban: „A megszállt területek lakosságának bevonása a ťzsidókérdés végső megoldásábaŤ rendkívüli gyűlöletet és nyugtalanságot provokált ki soraikban. Ez az intézkedés részben általános sztrájkokhoz [ ] és nyílt felkelésekhez [ ] vezetett, de állami szintű ellenintézkedéseket is elindított, mint például Dániában vagy Magyarországon”156 – írta Wendt.
Magyarországra ilyen állítások nem vonatkoztathatók. Ellenkezőleg, megállapíthatjuk, hogy a végrehajtás itt még radikálisabb volt, mint Németországban (félzsidók és vegyes házasságban élők deportálása). Igaz ugyan, hogy a deportálásokra csak a német megszállást követően kerülhetett sor, és a magyar állam „csak” a halálba küldte a zsidókat, míg a német állam meg is gyilkolta őket. Az előzőleg regnáló magyar kormányok azonban nem a lakosság többségének nyomására akadályozták meg 1944-ig a szigorúbb antiszemita intézkedéseket és a zsidóság deportálását. A helyzet inkább úgy jellemezhető, hogy a mindenkori kormányzat a társadalom rendkívül aktív és népes csoportjával szemben politizált akkor, amikor nem vállalta a „zsidókérdés” radikális „megoldását”. Aktív anti-antiszemita (illetve filoszemita) népesség Magyarországon – a zsidókat leszámítva – alig létezett. Jellemző a társadalom hangulatára, hogy 1945 után több ízben törtek ki pogromok, amelyek ugyan nem jártak olyan súlyos következményekkel, mint Lengyelországban, de mégis tanúskodtak a magyar társadalom fel nem dolgozott antiszemitizmusáról.
Ha megvizsgáljuk a többségi magyar társadalom reagálását az 1945 utáni években (kuláküldözés, politikai perek, sváb kitelepítés), megállapíthatjuk, hogy a legnagyobb társadalmi konszenzus a zsidóüldözés terén nyilvánult meg. A svábok kitelepítése ellen többen tiltakoztak annak ellenére, hogy a szélsőséges elemeket tömörítő parasztpárt és a kommunisták is mindent megtettek egy fiktív faji ellenségkép (ötödik hadoszlop) kialakításáért. A kommunista diktatúra mindenkit sújtott, ezért sokkal egyértelműbb volt, hogy ki a közös ellenség: bizonyítja ezt a lenyírt hajukról rögtön felismerhető szabadultakkal szembeni szolidaritás.”
@aronsatie: Az idézetek igazán undorítóak.
Igen, ez is egy olyan motiváció, amelynek minden kisstílűsége ellenére a magyar társadalom egy része szerintem alávetette a zsidók diszkriminálását.
Arról beszéltem, hogy tölgynek a jotunder által felvetett „ütök egyet a ballibákon” spekulatív motivációja, bár igaz is lehet, egyáltalán nem kisebbíti a mondata aljasságát. Ahogy a magyar társadalom és közigazgatás különböző motivációi sem változtatnak semmit azon, hogy kifosztották és kiirtották a nemzet egy részét. Édesmindegy, hogy magukat eközben mint istengyilkosok vagy kommunistákkal vagy fojtogató kizsákmányolók legyőzőit képzelték el: egyformákká váltak a rablógyilkosságban. És tölgynek is édesmindegy, hogy az anyatejjel magába szívta-e a zsidógyűlöletet, hogy ballibákat vél ütni, vagy hogy valamilyen egyetemi sérelmet torol meg.
@Counter: Ha tölgy a ballibák kérlelhetetlen ellensége csak, ráadásul a nyugati konzervatív filozófia alapos ismerője, akkor vallási alapon is zsidóbarátnak kellene lennie, Izrael-pártinak és arabellenesnek. Szerinted az?
@aronsatie: Tölgy magyarországi viszonyokon belül definiálja magát, ahol ennél nagyobb katyvaszok is simán megállnak a lábukon. (Hajlok arra, hogy lassan már csak katyvaszok állnak szilárdan.)
Másodszor is ezek az ellentmondások nem érintik annak a kérdését, hogy a mondata aljassága független a motivációitól, és hogy az egyik lehetséges motivációja szerintem lehetséges, hogy megjelent már a II. vh. alatti magyarországi zsidóüldöző intézkedések végrehajtóiban is. Akkor is, most is a tettekért és mondatokért viselt morális felelősség tekintetében nem lehet különbséget tenni az oda vezető motivációban.
@Counter: Lehet, de ezt eddig nem sikerült alátámasztanod.
Tölgy ügyét a PPKE dékánja ígérete szerint ki fogja vizsgálni.
A „Vessünk véget a Horthy-korszak dicsőítésének” facebook-oldalunk részéről egy előremutató lépéssel zárjuk az ügyet, a többi az egyetemek – és remélem – a közvélemény állandó elvárásának a dolga.
A jegyzetben benne van a jól ismert szólam, amikor egy kommentelő azzal védi be tölgyöt, hogy zsidó a felesége, avagy a Konzervatóriumról Szilvay a blogjuk Szombatos – már nem létező – kapcsolatával érvel…
http://www.facebook.com/note.php?note_id=327343943951301
Tudnivalók munkaszolgálatról tölgynek – karácsonyi ajándék (…) úrnak
@aronsatie: Mire érted?
@Emlékezetkultúra: Elismerésem az ezek szerint sikeres kampányhoz.
@Counter: Nem tudom, hol hagytad el a fonalat, de valahonnan innen indultunk:
„…collateral damage-nek tekinteni minden zsidó meghatározottságú ügyet és témát, hiszen a háborús ellenfélnek lehet rajtuk keresztül ártani.
Tartok tőle, ez utóbbi gondolatmenet magyarázhatja a Horthy-korszak legvégének páratlanul és megdöbbentően erkölcstelen politikáit.”
@aronsatie: Akkor meg nem értem, mire érted, hogy nincs alátámasztva. Példálózva: ki kell egyensúlyozni az akármit, ahol zsidók vannak: ennek alárendelve zsidókat kell kizárni a területről, collateral. Fel kell tőkésíteni a keresztény középosztályt: a zsidók, akiket kifosztanak, collateral. A nemzet tisztaságát kell biztosítani: a megölt zsidó collateral.
Magad is elismerted, hogy nem minden részes tisztviselőnek, haszonélvező polgárnak volt a tiszta zsidógyűlölet a motivációja. Motiváció nélkül viszont nincs cselekvés. Tehát valamely más motivációnak alárendelte a zsidók elleni cselekvést.
Erről a logikáról beszéltem, akik számára nem a zsidóüldözés puszta ténye volt a motiváció, azok collateralnek tekintették egy nagyobb, fontosabb, lényegesebb konfliktusban.
Erre válaszoltam, hogy @jotunder: – az én álláspontom szerint az embertelenség mértékén nem változtat, hogy embertelenség elkövetése volt-e a cél, vagy az embertelenség megtörténtébe mint járulékos kárba törődött bele, tölgy esetében tehát amiről jotunder is beszélt: hogy esetleg nem antiszemita motivációból gyalázkodott, hanem a ballerek elleni harcban áldozott fel valamit az emberségéből, mert számára a ballerek elleni harc olyan fontos, hogy.
Őszintén nem értem: miben nem értünk egyet? Nincs már senki ebben a beszélgetésben?
@Counter:
Kösz, de a cél nem az volt, hogy én köszönjek meg bármit, kampánynak sem hívnám. Egyszerűen azt érzékelem, hogy a tölgy típusúak azt érzik, hogy egyre inkább mindent lehet. A PPKE válasza engem is pozitívan lepett meg, talán az oktatás még az a vonal, ahol maradt még tartás, a politikában már rég eltűnt a szakmaiság.
Arra a párbeszédre lennénk kíváncsi, ahol tölgynél felmerül az identitásának letagadása.
Ha ezzel úszná meg, akkor legalább önmaga számára is patkánnyá válik, és akkor nem csak azt tudja mindenki róla minden posztjánál, hogy ki ő, hanem azt is, hogy már ő sem úgy néz a tükörbe reggelente.
@HaKohen:
kegyed pont úgy szórja csikorgó bölcsességeit, akár én a sajátos képzavaraimat (kifigyeltem ám a hülyeblogon!), köszönet érte!
áll a patkány a tükör előtt és mórikálja magát: ajj, de hercig kis patkány vagyok!
boldog karácsonyt!
@hacsaturján:
Mily öröm egy régi ösmerőssel találkozhatni!
Úgy tűnik föl nekem agyam knosszoszi i tekervényeiben, mintha egyenest a Gajane porcaiból repültél volna táncos kardod hátán az esőtől kongó felhők vérzivataros és harangzúgásos káprázatának bokrain át és keresztül e tünékeny s macskakőborította orchideadallamú fátyolvidékre.
(Ha megelégedettségedre szolgálnak fenti soraim, rejtsd el szűdbe és semmiképpen ne mutasd meg egy pszichiáternek.)
Neked is minden jót!
http://www.facebook.com/pages/V%C3%A9dj%C3%BCk-meg-Moln%C3%A1r-Attila-K%C3%A1rolyt/208948185856399
Ugye mindenkinek az volt az első gondolata, hogy ezt biztos Szilvay gründolta össze, és ugye mindenkiben felvillan az egyre kétségbeejtőbb hasonlatosság egy másik, ismertebb újságíróval, aki hosszú-hosszú ideje mentora személyének napi védelmezésében találja meg nyilvánosság előtti működése egyik célját?
@Counter:
Én 1 csekéj értelmű medvebocs vagyok, ezért:
a) csak az Emlékezetkultúra idézte kezdeményezésre tudtam kattintani
b) kéne valakinek arra az érdekes állításra reagálni, hogy bizonyos konzervatív körök támadják MAK-t
c) nekem még a második gondolatom sem Szilvay volt
d) újságírónak csak nem 1 KIM-beli köztisztviselőt csúfolsz?
@Counter: „Molnár Attila egyes megjegyzéseit eltorzítva, összefüggésükből kiragadva olyan állításokká formálták, amelyek a tájékozatlan vagy rosszindulatú közönség szemében alkalmasak lehetnek e kiemelkedő személy, tanár és tudós lejáratására.”
Tilcsákbea Control c/Control v-t!!!
Azért megkérdezném, hogy melyik az az összefüggés, amiben a szerző szerint tölgy szövege nem aljasság. De nem kérdezem, mert leszarom.
@HaKohen: goo.gl/HLIha így se jó az ellenkezdeményezés?
A szerencsétlen Gréczyre gondoltam, Szilvay úgy rohangál a magánál nagyobbnak gondolt konzerv véleményformálókat védeni (kb. bárkit, aki a mandineren/konzin publikált már), mint ahogy Gréczy Gyurcsányt.
A konzervatív köröket én sem értem.
@Kettes: Valamelyik jósdás még ki is másolgatta a tölgyizmushoz vezető eszmecserét, nagyon nem láttam én se a máshogy értelmezhetőséget. Igazából csak egyértelműbb lett, hogy tölgynek tudatában kellett lennie annak, hogy mire mond mit.
@Counter: Hát, az ember időnként fantasztikus édeshármasokat talál, pl egy interjú a Magyar Kurírban, kérdezett Szilvay Gergely, akit kérdezett Molnár Attila Károly és akinek a Molnár A. K. könyvéről szóló ismertetéséből idézett az Megadja Gábor.
@Counter:
Pontatlanul fogalmaztam. Azt hittem, hogy van ott még valami értelmes(nek tűnő) szöveg vagy érv vagy legalább egy egyetértő hozzászólás vagy akármi.
De hát csak Kettes idézetét találtam meg ezt a gyöngyszemet, amire utaltam. Az örökkévalóságnak megörökítendő idemásolom:
„Főképpen a konzervativizmus szélsőségesen anarchisztikus, hagyomány- és keresztény-gyűlölő körei állnak vele szemben.”
A tölgyellenes konzervativizmus! A hagyománygyűlölő konzervek! A kereszténygyűlölő (magyarul így, egybe kell írni) konzervek! Na és a szélsőségesen anarchisztikus konzervek!
Mondd, te mindent tudsz és mindent kiderítesz (mint jótündér): nem lehet, hogy a fácsés ellenkezdeményezést maga MAK indította? Na jó, tudom, hogy én végtelen rosszindulatú tudok lenni – vissza is szívom.
@Wolff:
Ne mondd! A Vatikán lapjában? Idelinkelnéd? Most úgyis mazochista hangulatban vagyok. De holnaptól új életet kezdek.
@Kettes:
Valahogy így kellett volna: „…kiemelkedő személy, intercity és gyorsnaszád…”
@HaKohen: Hát én nagyon erőltettem az eszemet, és bár a műveltségem mély bánatomra gyakran hiányos és nem túl elmélyült, képtelen vagyok konkrét konzervativizmust találni, amely bármilyen nézőpontból egyszerre teljesíthetné a hagyomány- és kereszténygyűlölet és szélsőséges anarchizmus vádjait. Leszámítva egy ötezer éves konzervatív áramlatot. Na de pont így érvelni pont ebben az ügyben…?!
Talán erről van szó. De félek kutakodni: magyarkurir.hu/hirek/molnar-attila-karoly-katolikus-vidam-vallas
Szerinted gondolkodjak el egy magánnyomozó irodának benyújtott CV-n? 🙂
@Counter:
:-)))))))))
@Wolff: @Counter:
Hát megtaláltam és elkezdtem olvasni. Kb. egynegyedénél elaludtam (az én hibám, biztos fáradt vagyok az ilyen hedonista ünnepek miatt – ha olvastátok az elejét, tudjátok, mire gondolok).
Érdekes, hogy valami egészen másról szól és más rögeszméi vannak, de engem (bizony, már akkor éltem) a boldogult tört.mat. tanulmányokra emlékeztetett az átkosból. Azok némelyikében volt ennyi rabulisztika, elméletieskedés, műgondolatok, kacifántoskodás, eredetieskedés, és persze csőlátás és életidegenség.
Most akkor pihenek, és amint már fentebb jeleztem volt, holnap új életet kezdek. Nem, ne is próbáljatok rábeszélni arra, hogy MAK-t olvassak legközelebb.
@HaKohen: „Azok némelyikében volt ennyi rabulisztika, elméletieskedés, műgondolatok, kacifántoskodás, eredetieskedés, és persze csőlátás és életidegenség.”
És pökhendiség.
@HaKohen: Édeshármasban te miért szellemi élvezeteket vársz? 😉 Ezt olvasni voyuerködés, nem több.
@Wolff: De azért a macska rúgja már meg. Vetít össze meg vissza életvidámságról, krémesfalásról, élő hagyományról meg eszmetörténészetről (kibiztosítom az oldalfegyvert lassan, ha meghallom), meritokráciáról, aztán mégiscsak egy blog sokszázadik kommentjében álnévtelenül gyaláz halott embert a hihetetlen konzervségben. Miután befuccsolt az eszmei kör, a tudományos karrier és a konzervatív társadalmi forradalom is. Valahol tragédia is van ebben.
@Counter: Ó, szerintem ez az érzéki örömök része. Én azokat is megértem, akik a hatása alá kerülnek, végső soron egy nonkonformista, nagy titkokat oszt meg a híveivel és ez izgalmas dolog. Az más kérdés, hogy szemmel láthatóan eldöntötte mindaz, amit történelem szakon egykor tanult humbug, kommunista hazugság és így aztán egy jópofa, gondtalan 18. század előtti világot rajzol, talán megengedhető, ha itt most nem elemzem minden egyes elemét. (De azért a Skóciában milyen alacsony volt a bűnözés zseniális, valamiért nekem erről Fielding és Tom Jones jut eszembe, és London a 18. században, ahogy a 18. században megvalósult a szabad piac se semmi…) Retorikai stratégiájában meg leginkább az figyelemre méltó, hogy a konzervativizmus uyge változatos, sokszínű világ, bezzeg ezzel szemben van ez a homogén, szürke (buta) baloldali és liberális valami, ami ráadásul relativista, stb. Lehet egyáltalán vitázni valakivel, aki ekkora szalmabábbal viaskodik?
Eszmetörténész, hehe, MAK nem eszmetörténész, hanem legfeljebb halott gondolkodókkal foglalkozik, ez az ún. eszmetörténetnek egy évtizedekkel ezelőtti változata.
@Wolff: A XVIII. (hát még a XIX., de a másik irányba is lehet tágítani az intervallumot!) sz-i angliai szabadpiac feltételezése nem az ördögtől való dolog.
A „halott bácsik azt mondták, hogy…” mondatokkal tökéletesen leírható tudományos diszciplínákat csókoltatom.
Viszont attól még tragikus is valahol, hogy az egész szépreményű konzervatív szellemi forradalom szombatos és judapestes kapcsolatokkal, a magyar szellemi térbe beemelni kívánt gondolkodókkal és elméletekkel, életmódváltoztatással stb. együtt ide fusson ki, hogy tölgy a jósdásoknak mutat irányt aljasságból kommentekben. És hogy a püspöki kar házilapjának házi újságírója loholászik mutogatni, hogy de ők igenis elhatárolódnak és független pozícióból bírálnak. És hogy a szerencsétlen mandiner kínjában azt se tudja, mi másról írjon, mint. És hogy mindezen szellemi erőfeszítések ellenére a konzervatív gazdasági miniszter mégiscsak a fűlevesről értekezzék és le kelljen közölni a késsel-villával evő zászlóshajóban.
@Counter: Azért én csókoltatom azt a szabad piacot, ahol az utca egyik oldalán lefoghatnak, hogy elvigyenek az adósok börtönébe, a másikon már nem, mert az valami obskúrus jogállású terület, ezért bálozhatok a Savoyban. 😉 Másfelől a jeles gondolkodó mintha nem tett volna különbséget a liberalizmus előtti még tiszta és őszinte világ dicsőítése során földrajzi alapon.
@Wolff: Számomra az a perverz, hogy egy kissé fasisztoid, egyház- és nemzetközpontú társadalommérnökösködés apológiájává a nyugati liberális konzervatív hagyományt és annak mintatársadalmait próbálja tenni.
A szabadpiachoz nem a tökéletesen uniform jogrend kell, sőt! Egyes álláspontok szerint éppen az egymással versengő jogrendek és eljárások alkották a szabadpiac és az ipari forradalom kialakulásának egyik szükségszerű feltételét. Magyarország is két legyet ütne egy csapásra, ha megháromszorozná a bírósági szervezetet és megszüntetné a központi költségvetésből való finanszírozást: a jogásztúlképzést volna, ami felszívja, a kiadásokat csökkentené, a verseny pedig érdekeltté tenné az igazságszolgáltatást a funkcionális működésben 🙂
@Counter: Ez egy igazi konzervatív eszme! (A bíráskodás.)
Karácsony lévén nem szívesen álltam volna neki, hogy rákérdezzek a nyilvánvaló ellentmondásra, ami a jeles gondolkodó eszményi világa és a jeles gondolkodó által vélhetően kedvelt itthoni rezsim gyakorlata közt feszül az ideologikus és homogén világkép alapján felépítendő autentikus nemzetlét megteremtését tekintve. Ez mégis csak politika lenne. Azt azonban talán még az ünnepi hangulatban is meg lehet jegyezni, hogy ennek tükrében – s ez áll némely hasonszőrűekre, pl. L. A.-ra is -, gondolkodásának magva mintha nem lenne egyéb, mint a liberalizmusként címkézett nézetek leereszkedéssel és lenézéssel keveredő gyűlölete. Ez pedig – lássuk be – nem éppen szellemi teljesítmény
@Wolff: Mármint a liberalizmus alá besorolni az ökoszocializmust, posztmodern szocdemséget, pártállami szocializmust, emberjogi baloldali liberalizmust és a populista baloldaliságot és még sok mindent mást úgy, hogy közben magunk a dobozon kívül továbbra is rezzenéstelenül vagyunk populista baloldaliak?
Azért valamilyen teljesítménynek csak kell itt lennie.
@Counter: Azért valamilyen teljesítménynek csak kell itt lennie.
Hmmm, hajlok rá, hogy egyetértsek.
Bízván a Vincent posztolóinak és kommentelőinek szellemiségében, eszmeiségében, sorrendiségében, csillogóissá… (na ebbe belezavarodtam), valamint abban, hogy jótündér egy pillanatra nem néz ide, hadd másoljam be a fácsén talált legújabb felhívást és csoportot, amit szeretnék közhírré tenni. Szóval:
„VÉDJÜK MEG FAVILLA TÓDORT!
Favilla Tódor Magyarország egyik legnevesebb konzervatív gondolkodója. Évtizedek óta a hagyományok, a keresztény vallás, az erkölcs és a józan politika védelmének szószólója. Tisztelője, tanítványa, követője sok ezer főre rúg, ellenségei azonban ugyancsak vannak elegen. Főképpen a konzervativizmus szélsőségesen anarchisztikus, hagyomány- és keresztény-gyűlölő körei állnak vele szemben. Ezek a körök aljas rágalmazó kampányt indítottak ellene 2011 karácsonya előtt, melynek során Favilla Tódor egyes megjegyzéseit eltorzítva, összefüggésükből kiragadva olyan állításokká formálták, amelyek a tájékozatlan vagy rosszindulatú közönség szemében alkalmasak lehetnek e kiemelkedő személy, tanár és tudós lejáratására. Elfogadhatatlan az anarchisztikus libertariánusok ezen rágalmazó akciója. Kérünk mindenkit, aki a józan tudományosság, a befeketítést elvető közélet szószólója, hogy álljon ki Favilla Tódor személye, becsülete, tudósi és tanári rangja mellett! Olyan időket élünk, amikor az erkölcstelen lejáratósdi torát üli! Favilla ennek a gyalázatos állapotnak az egyik áldozata, amit nem szabad engednünk — a józan ész, az erkölcsös köz- és tisztességes tudományos élet érdekében!”
Na, most lehet lájkolni és hozzászólni!
@HaKohen: Úgy látom egyelőre mindenki bejglimámorban fetreng. Anarcholibertariánus, felvilágosodásistenítő hedonista balbazmegekhez méltón
@HaKohen: Javaslom a like gomb mellé elhelyezni a cokit, mert azt szeretném megnyomni.
(egyébként átírhatnád háromnevűre, mert az mégis csak más! mondjuk Favilla Tódor Ubul, hogy elkerüljem az Emánueles plágiumot)
@HaKohen: ez még a tewton nevű elmebetegtől is sok. ez egy paródia IMHO.
@jotunder: mármint az eredeti… ez az anarchisztikus libertariánus túl nagy baromság ahhoz, hogy igazi legyen.
és mostantól isten sem menti meg tölgyet az egyetemi tanári, mta doktori, majd az akadémikusi címtől. senkit sem érdekel, hogy olvasókönyveken kivül nem írt soha semmit, az a lényeg, hogy a liberálisok aljas támadásának lett az áldozata a Facebookon, a mártír-filozófus.
@jotunder:
Igen, amint a fenti kommentváltásainkból (Counter, Wolff) kiderül, gyanús volt, ha más nem, a konzervatív körökhöz odarakott számos jelző. Nekem hajnali álmatlan forgolódásom során esett le, hogy ezt nem a Navracsics-bojok követték el. Lehet, hogy túlértékelem őket, de talán ennyire ők sem ostobák. Jó hekknek tűnik.
És a Széchenyi-díjat kihagytad meg azt a láncot, aminek így hirtelenjében nem jut eszembe a neve (nem a Szent Antal-láncra gondolok).