Platón és a felcsutokrácia

Eredeti szerző: jotunder

    Platón: Az állam (nyolcadik könyv)

    Szókratész:  Csűrjük-csavarjuk szavunk, de Zeuszra mondom, nem lelénk senki mást, ki úgy játszana a néppel mint a Scythiai nagyúr. Mert démoszunk nagynak képzelé magát, de oly kicsi, mint Hegürmion, Thelasszusz fia, ki azt hitte, hogy ő az úr a városában, miközben, jó Adeimantoszom, szolga volt, csak díszes ruhában. Így járt a scythoszok népe is, szolga lett, miközben úrnak képzelé magát. 

     Adeimantosz:  Mondd, hogyan lehetséges ez? Hisz mondád, demokráciát akart a nép, szabadságot, egyenlőséget, mézbort, gyömbért, gömbrúgdallásban Olimpiászt, s elfogadá Kleptomakhoszt, a Törpét?

     Szókratész: Így vala. Aszklépiosz ki minden bajnak orvosa, írta volt, hogy bár a bajt bajjal gyógyítani vétek,  de a természetnek rút törvénye, hogy mégis így lészen az. Anankhé orsója kipörgé, hogy egy nap a scythoszok fejedelme dús nílusi borokkal némileg telve, elárulá barátinak, hogy a kormányzást kissé elkurá. S ezt valaki feljegyzé és elterjeszté Scythiában. 

      Glaukosz:  Íly szavak fogantak, a delphoi Apollón szent tűzében? 

      Szókratész: Még ílyebbek is fogantak ott drága Glaukoszom. A scythoszok népe filozófiában és hadászatban egyaránt kiváló,  gömbrúgdallástól bölcs feje, ők mindenkinél különbek, a dákoknál, a tótiszok népénél, még Athént és Spártát is legyőznék, főleg képzeletben. Oly urat akartak magunkak, ki közülük vala, ki a töknek magját büszkén pöki az athéni urak lába elé. Elkergeték hát királyukat és megválaszták az új uruk. 

       Adeimantosz: De Kleptomakhosz türannosz, nem-e?

       Szókratész: Nem az. Hisz maga mondá: nem vagyok türannosz. Közétek való vagyok scythiaiak! – ezt mondá, és azt is, hogy oly szegény, még az Eleutherai Müron Diszkoszvetőjét is csak azért kölcsönzé palotájába, hogy megossza a szép szoborral egyedülvalóságát. 

        Glaukosz: De miért hiszé el ezt a nép?

        Szókratész: Egyszer egy knosszoszi kereskedő szálláshelyének ablakából  tüskés hibiszkuszbokorba veté magát. Kérdezék tettének okát, s válasza: az első minutumban jó ideának tűne. Így lett ez a scythoszok népével is. A fókák vadászival sem bírtak gömbrúgdallásban, s ki teheté közülük Athénba és egy távoli hűvös szigetre méne sörméréseknek padlóját tisztítani, derék, büszke nép, ha letette voksát, addig tartja ott, míg álla fel nem kopik.

        Adeimantosz:  És mit tanulhatánk ebből, Szókratész?

        Szókratész:  Ne légy olyan, mint a scythosziak. 

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518402-6933fe9d261f1' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518402&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518402-6933fe9d261f1&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518402-6933fe9d261f1' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>