Pokol Béla: Nulla vagyok.
A magyar alkotmánybíráskodás történetében páratlan módon gyakorolt önkritikát Pokol Béla alkotmánybíró az Alkotmánybíróság mai határozatához fűzött különvéleményében.
„Akit nem idéznek az nulla, az tudósként nem teljesít.”
Ezt találta leírni Pokol professzor úr, akinek a Scopus 5 (öt) darab idézetet jelez. (igen, az mtmt.hu a „futottak még” kategóriában induló jogelméleti cikkeit is vizsgálja, de azokat a folyóiratokat aránylag kevesen ismerik). A Scopus csak a minőségi publikációkat tekinti, és egy olyan államalakulat, amelyik nem térdel le csak Isten, Putyin és Hszi Csin-ping előtt, nyilván a minőség horizontjára függeszti két erős szemét.
Lánczi professzor úrnál 21 idézetet találtam a Scopuson, Stumpf István professzornál 4-et, Schmidt Mária professzorasszonyt sajnos nem találtam meg.
Megnéztem az elüldözött CEU pár társadalomtudósának idézettségét is.
Bozóki András 303, Tóka Gábor 286…
Pokol Béla professzor úr bátor kiállásáért elismerést érdemel.
P.S az mtmt.hu-n látható, kik idézték Pokol professzor úr magyar nyelvű könyveit, pár érdekes név:
Szánthó Miklós, Békés Márton, Navracsics Tibor, Megadja Gábor.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16528744-6ab271d048c2e' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16528744&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16528744-6ab271d048c2e&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16528744-6ab271d048c2e' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Inkább beszélgessünk erről, mindenkinek jobb lesz:
https://qubit.hu/2021/06/11/amikor-kifogyunk-majd-a-jo-tanarokbol-akkor-lesz-vege-a-magyar-matematikai-iskolanak
Dahlings, én nagyjából az 1990-es évektől kezdődően kezdtem el már mondogatni azt, hogy a klasszik IC-professzor „elküldömavideómat-vetítsétekleaproliknak” oktatói filozófiával létező, három egyetemen egyszerre „tanító” pokolfigura, a hallgatók által értelmezhetetlen zavaros word salad jegyzetekkel operáló, könyöklő-csörtető izé veszélyesen kártékony. Nyilván Greenbean/Zöldbabhoz hasonlóan én csak veszthettem. Osztán pár évtized múlva sokan ráébrednek arra, hogy jéééé, a Pokol az az intellektuális pokol. Tanulság? Az orbánisztánban nincs.
Amikor? Úgy értjük, hogy ez az állapot majd csak a jövőben fog bekövetkezni?
Konkrétan emlékszem egyetemi összevonós idők elejéből olyan történetre, hogy (magán) diákom azért kért tőlem másik időpontot, mert a tanszéki falitáblán azt olvasta kiemelt hírként, hogy X.Y. tanár MEGTARTJA az óráját.
Igen, kedves kolléga. 🙁 Ez anno hír volt, hogy az előre meghirdetett lófa***akármi kurzusokon NEM fog elmaradni óra, a tantónéni/tantóbácsi _tényleg_ ott lesz akkor, amikor a helyi zsenminzsipao meghirdette, hogy tantónénivel/tantóbácsival személyesen is lehet találkozni. 🙁
„A javaslatom az, hogy próbáljuk meg objektív értékelési mechanizmusokra építeni az akadémikussá válás folyamatát, elszakítva azt a mai szubjektív lobbirendszertől, vagy legalábbis ezt korlátok közé szorítva közelíteni az átfogó tudós közösségek értékeléséhez. Például a társadalomtudományi és a filozófiai területeken rögzíteni kellene, hogy 300 független hivatkozás alatt ne lehessen jelölni. De ezt az objektivitást fokozná, ha például 700-as idézettség felett megszűnne az akadémiai osztályok szelektálási joga, és az ilyen fokú idézettséggel rendelkezőről a döntés automatikusan a közgyűlés elé kerülne. Végül az objektivitás csúcsát jelentené, ha az ezerötszáz feletti független idézettséggel rendelkező tudós automatikusan az Akadémia tagjává válna, miután ellenőrizték idézettségei hitelességét. ”
http://nol.hu/velemeny/20100320-az_akademikus_kerdes-591061
Ez a Béla azelőtt torgyánista kisgazda volt. Hogy most kicsoda, az kiderül abból, hogy az alkotmánybíróság tagja.
A magyar matematikai iskolának attól lehet vége, hogy a legjobbak már undergraduate korukban lelépnek. Azt gondolom, hogy ez az ország egyre kevésbé motiválja a tehetséges fiatalokat. Lehet, hogy túl sötéten látom a helyzetet, mert pillanatnyilag nagyon jó állapotban van a magyar matematika. Azt nem tudom, hogy a húszas éveik végén járó szupertehetségek közül ki gondolkozik Magyarországban.
„Azt nem tudom, hogy a húszas éveik végén járó szupertehetségek közül ki gondolkozik Magyarországban.”
Sajnos nem sokan, nem látod túl sötéten a dolgot. Egy random cikk: link
Elitgimikből egyre inkább ciki magyar egyetemre menni. Az meg a másik, hogy ma már egyáltalán nem egyértelmű, hogy a matematikai szupertehetség matematikusnak is megy, mint régebben. A beszélgetést még nem volt időm végighallgatni, de a tanárképzésünk katasztrofális állapotban van, szóval a legendás magyar tehetséggondozás szerintem hanyatlani fog középiskolai szinten a nagy öregek nyugdíjba vonulásával, mást nem nagyon tehet. 🙁
Igen, mélyen tisztelt (irónianélkülkomolyan) Vattabála kolléga, igen. Ez a mi jelenlegi orbánisztáni realitásunk. „Kettő meg kettő vajh a Fueeererh koncepciója szerint lehet négy, de inkább öt, sőtleginkább nyolc? Mijafaszhoz kell igazodnunk? Gizike, hívja tuggyukkit!”
Kismintás mintavételem alapján a „nagy öregek” jó része is ki van égve. A kiemelkedő tehetségekkel még csak-csak foglalkoznak, de a többi fiatal megy a kukába (és még rúgnak is rajtuk néhányat, hogy könnyebben megutálják a matekot). Csökkenő diáklétszám, vészesen idősödő tanári kar … nem nehéz belátni, hogy legfeljebb 8-10 év van hátra, aztán vége.
Kieg.: kutakodtam egy kicsit: a most elmúlt tanévben a nagyjából 90-100 ezer fős középiskolai évfolyamokból évfolyamonként 300-350 olyan diák van, aki legalább 1 pontot szerzett valamelyik matekos kömal pontversenyben. Az évfolyamok 3-3,5 ezreléke.
Önkényesen húztam egy határt: a megszerezhető pontok legalább fele jelentse azt, hogy a fiatal tényleg képes valamilyen minimális szinten a matematikát művelni. Kijött, hogy erre egy évfolyam max. 0,5 ezreléke képes. Azaz már most ott tartunk, hogy évente 45-50 olyan fiatalra lehet számítani, aki egyáltalán esélyes bármiféle matematikai pályára. De legyek nagyvonalú, sok-sok egyéb verseny is van, duplázzuk meg ezt a létszámot!
Szóval, szerintem nem lesz vége a magyar matematikai iskolának. Már vége van. Valószínűleg még nem halt meg, de végstádiumos.
Kieg2.: nekem személy szerint sokkal nagyobb fájdalom, hogy a kétségtelenül meglévő néhány extratehetséggel való dicsekvés eltakarja azt a szomorú tényt, hogy nincs, hosszú évek óta nincs erős középmezőny. És ez sokkal jobban hiányzik a társadalomból mint akárhány zseni.
Vagy harminc éve olvastam az Alaplap-ban Pogány Csaba matematika tanár? matematikus? cikkét egy nagyobb mintás kísérletről.
Végzős óvodások számtani – matematikai tehetségét felmérték és azt találták hogy az ovisok fele (50%-a) tehetséges volt matekból. 🙂
Ugyanazt a népességet 8 ált isi után is felmérték és a végzettek huszada (5%-a) volt tehetséges a matekhoz. 🙁
Valami már az általános iskolában elromlott. 🙁 Már akkor. 🙁 Most mi lehet? 🙁
Mit is lehetne erre mondani? Alapvető posztulátum, hogy egy fideszes csak idióta (ostoba), vagy/és gazember lehet. Pokol Béla ezek közül választhat magának. De valójában az egész szóra sem érdemes, ez régóta tudott dolog.
A Megadjáról meg mindig az jut eszembe, hogy „megadja nektek a Megadja testvér”. Nem tudom, hogy ezek vérrokonok, vagy csak névrokonok voltak, de hogy szellemi rokonok, az biztos.
Léccci-léccci-lécccccci említsük meg Rostoványi „zéróimpaktfaktor” Zsolt bá’-t, a HÖK-ös újságszerkesztők nagy barátját, a Corvinus rector emeritusát is!!!!!
Ugyebár, zéróimpaktfaktor=zéróhivatkozás=zéróh-index, ahogyan azt a nagy zsenik, Palkovics „thesplitmind” Lászlók ( 🙂 ) is tudják…
Erre viszonylag egyszerű a válasz: rossz matekot (fizikát, kémiát, zenét, stb.) tanítunk és azt is rosszul.
„nekem személy szerint sokkal nagyobb fájdalom, hogy a kétségtelenül meglévő néhány extratehetséggel való dicsekvés eltakarja azt a szomorú tényt, hogy nincs, hosszú évek óta nincs erős középmezőny. És ez sokkal jobban hiányzik a társadalomból mint akárhány zseni.”
Hát nem tudom… Én valami ilyesmi lettem volna a paramétereid alapján a magam idejében, de nem érzem, hogy különösebben hiányoznék a társadalomból, ha hirtelen eltűnnék belőle.
Egy viszonylag egyszerű megoldást is kellene találni, már persze a viszonylag egyszerű válaszon túl. 🙁
Például ha a gyermek az oktatást játéknak vélné – érezné, akkor szerintem előrébb járnánk. Így maradunk hátul és még hátrébb. 🙁
Példát mondok. Scheffer tanár úr tanított minket gimi 1. osztályban oroszra. Bevezette a szópárbaj „intézményét”. Az orosz óra alatt bármelyik diák jelentkezhetett szópárbajra, bármikor. Bárki kiállhatott vele szópárbajozni, ami úgy zajlott hogy az órán tanult szavakat kérdezték egymástól a párbajozók. Aki először hibázott kapott egy egyest, aki meg hibátlan maradt kapott egy ötöst. Mindenki más meg ellenőrizte a kézzel írt szótárból a párbaj sportszerűségét. 🙂
Imádtuk az oroszt, de később rájöttünk hogy a Scheffer tanár urat imádtuk. Mert játszva tanította nekünk az oroszt (ami az átkosban annyira nem volt népszerű tantárgy).
Egy ember nem mezőny 🙂 Tudnál (elméletben) csak a sulid saját évfolyamából mondani még 25 hozzád hasonlót? Szerintem nem. Én se tudnék, pedig az én gimis évfolyamom legalább 200 fős volt.
És azóta nem lett jobb a helyzet.
Hát igen, a homo ludens 🙂 Mondjuk az osztályozást ab ovo gyökerestől irtanám, de az osztályzatokból való átlagszámítás ellen aztán végképp az összes matektanárnak testületileg kellene szakmai alapokon tiltakoznia.
Igen. Mikor dühöngök, aztán elolvasom a hozzászólásaidat, nem is tudom, hogy miért nem vagyok képes olyan józanul szemlélni a valóságot, mint Te. Igazad van, megintcsak minden irónia nélkül értve. Túl közel vagyok a fostengerhez, pontosabban szólva annak a közepén ülök, innen a perspektíva más. Kösz, hogy néha emlékeztetsz arra, hogy nem szükségszerű a béka segge alól szemlélni a világot.
Kéhlek, RZs-t ne szidd, micsoda sármőr volt anno, Jávor Pál a nyomába se érhetett, voltam vele bírálóbizottsági tag, hát egyszerűen az összes lábamról levett, pedig lábam az számos van ám… 🙁 🙁
Bocsesz, de nincs az a pénz, amiért kihagynám Rostoványi ekézését. A sok, vele kapcsolatos roasting sztori közül az egyik kedvencem az, amikor a Corvinus történetének első, HÖK elleni etikai bizottsági döntése után kimentette a kisz mockosz hököszt az etikai közvetlen következményei alól arra hivatkozva, hogy a cávó „más”.
Pokol Béla akkor kezdte a NME-en az akkor és ott beindított jogász képzésben a bánat tudja minek az oktatását, amikor én is diák voltam a jogászokkal egy épületben létező műszakin. Összesen két jogász (hallgató) ismerősöm volt csak és mindketten, hogy is mondjam csak, annyira nem kedvelték Pokol Bélát. Ez nekem bőven elég volt ahhoz hogy ne olvassak tőle semmit (ilyen névvel persze hogy az egyetlen személy lehet – lehetett az országban).
Nem tudom ki Orbán Krisztián (de a fél tudású magyar elitje megvan, nagyon is emlékszem rá :-)).
Pokol Béla helyett ajánlom Őt.
https://magyar-gyaur.blog.hu/2021/06/13/orban_krisztian_ket_tortenelmi_lehetoseget_is_elpuskaztunk_az_elmult_harminc_evben
199o és 2o1o a két dátum (módszerváltás és eu-s pénzeső), de fontosabb az atomizálódott társadalom, a hazai vagyon (hiánya), az oktatás lezüllése – lezüllesztése, a közgazdaságtan mint szakma nem lehet elefántcsont toronyban, politikai gazdaságtan kell (Marx felsikít a sírjában azzal, hogy igeeeen!) és még eltolcsyról is van pár jó szava. 🙂 Üdítő hallgatni, mert nem politikus, hanem gazdasági szakember, aki egyet kicsit messzebb néz, mint a zegy főre eső dzsídípí. 🙂
Nem érdekel hogy a tudományban hányszor idézik, szerintem nagyon is jókat mond. 🙂
Amikor 2009-ben pont az ellenkezőjét mondta ennek, akkor is jókat mondott? Egy tipikus féltudású, sajnos.
2oo9-es linkednek örültem volna. 🙂 A fél tudás is több szerintem mint a nem tudás. 🙂
Tudod hogy nekem hányszor változott a véleményem? Sokszor. 🙂 🙁
Ebből nem állítom hogy igazam van. 🙂 Csak én kérdezek.
Mi van? Annak a fél tudásnak is örülök. 🙁 Neked elég a félnek a negyede is? Nem provokálni szeretnélek, csak azt kérdezem, mi történik velünk?
Kicsit csapongtam. Tényleg szeretném megérteni, hogy mi történik velünk? A többi mellékes. 🙁 Mára befejeztem.
Miért történik velünk az ami történt?
Jóccakát. És gondolkodj el ezen. Én sokat szoktam ezen gondolkozni és nem tudom a választ. 🙁
Keresem.
Ha megtalálom, szólok. 🙂
Oriens, Oriens tanulmány. Ezek a kulcsszavak.
Én is szoktam gondolkodni, és ezért vagyok benne biztos, hogy Orbán Krisztián nem tudja a választ. Ivan Krastev és Stephen Holmes sem tudja. Ettől persze még én sem, de legalább tisztában vagyok vele, miközben próbálom megérteni. Ezért zavar különösen ha elém rakják a kóklereket, akik instant megoldással szolgálnak, anélkül, hogy különösebb energiát feccölnének a dologba, mint az aktuális igazlátókat.
Korántsem vagyok benne biztos, hogy van értelme foglalkozni vele, de ha már az Egyensúly Intézet hajlandó volt rá, hogy megírja, akkor talán nekünk is lehet 90 oldalnyi időnk elolvasni. A magyar közoktatás megújításáról:
https://egyensulyintezet.hu/wp-content/uploads/2021/06/ei_tanulmany_oktatas.pdf
https://egyensulyintezet.hu/wp-content/uploads/2021/06/ei_javaslat_oktatas.pdf
(Még nem olvastam, nincs róla véleményem. Őszintén szólva, nagyjából reménytelennek látom a helyzetet.)
Ha ezt egy mesebeli jótündér (ha-ha… cheap pun…) holnap egy az egyben varázsütésre megvalósítaná a béremeléstől kezdve az iskolák autonómiájáig, majd folyamatosan őrködne afelett, hogy minden tartósan így is maradjon, még akkor is persacc 15, de inkább több évre volna szükség a társadalmi szinten érzékelhető változásokig. A dagadt többek között azért is a magyar történelem legkártékonyabb figurája, mert azt a pusztítást, amit az elmúlt időkben a fejekben végbevitt, hát azt a mi életünkben a társadalom már nem heveri ki.
Abban szerintem igaza van OK-nak, hogy „a nagybetűs” kitörési pont az oktatás. 🙂
És hogy a hajdan volt cocialista állami vagyont (ami nem mellesleg bűnben fogant) a módszerváltóink elkótyavetyélték. 🙁
On
Talán Kanadában? a gyermekeket csak dicsérik, senki nem kap „fekete pontot”. A „fekete pont” csak a dicséret hiánya. 🙂 Sokszor csapatban oldanak meg feladatokat (megtanulnak együttműködni).
Amin pedig hátast dobtam, minden 2. ált isis diák kapott egy kék-piros mágnesrúd párt azzal hogy vigye haza, kísérletezzen a rudakkal és írják le a tapasztalatukat! Ez lesz a házi feladat. 🙂
Elég sok tanulmány van arról, hogy a kooperatív módon tanított gyerekek önbecsülése, lelki egészsége sokkal jobb, mint a kompetitív módon nevelteké, akik pici koruk óta csak a vetélytársat látják mindenki másban (a japán-kínai „tigrisanyukák” megvannak, a japán tizenévesek öngyilkossági rátájával együtt?). Ezen túl az sem mindegy, hogy a tanár frontális oktatás keretében „adja át” az előre megcsócsált egyeninformációt, vagy irányítja a gyereket a tudás forrása felé, de azt a gyerek maga leli meg, utána pedig a tanár segít értelmezni a felfedezetteket.
„hogy “a nagybetűs” kitörési pont az oktatás.” Grószartig… ezt a hatelemis nagyanyám is tudta. Max nem tudta magos tudományos igényeknek is megfelelő formában megfogalmazni. Arról nem beszélve, hogy a skandik (főképp finn rokonaink) gyakorlati bizonyítékot is szolgáltattak.
Ehhez képest mi van? Navra egyeteme a párt(állami) hűség csíráit is szorgalmasan ültetgeti az újgenerációs közszolgákba. A Fudan hasonlóan jó lehet a csíragondozásban, és képez majd technokratákat a rezsimnek. „Épül-szépül” az inputot szolgáltató alsó-középszintű oktatás. MTA (&al) meg ül a sarokban és törött kezével a vérző orrát törölgeti. Az egész mű aljas, ám zseniális 🙁
Ezek nagyon szép gondolatok, én is ilyeneket szoktam mondani, de a dogmákkal vigyázni kell. 🙂 Minket ugye értékelnek a hallgatók anonim módon, és hát nem mindig a szép pedagógiai elvekkel összhangban. (A frontális oktatást jobban szereti a többség, az önálló gondolkodást kivitelezhetőbb otthoni munkába szervezni. De lehet mondani, hogy nem tudják, hogy nekik mi a jó.)
..
Nem szabad átesni a ló túloldalára soha szerintem: Frontális oktatás is kell (az sem baj, ha hallasz néhány „tökéletes” – didaktikailag átgondolt – gondolatmenetet, abból is lehet tanulni ám.) És még a teljesen elavult „másolsz a tábláról a füzetedbe kézírással” is hasznos, egész más, mint egy prezentációt nézni. Erről is vannak tanulmányok, ugye. (Most távoktatáson ezt is visszajelezték a hallgatók amúgy.)
Igazad van (egyébként én is kombinálom a kettőt, a frontálisat a felfedezős-kreatívval), csak rrdos kolléga annyira meglepődött a kanadai módszeren, hogy gondoltam, mesélek egy kicsit róla. 🙂 A lónak meg tényleg van másik oldala, amikor – hogy fogalmazzak finoman – a gyerek számára megszabott határok a rosszul értelmezett „fedezd fel egyedül a világot” szabadság nevében lényegében nem léteznek, ennek is megvan a maga ára. Szokás szerint az „igazság” valahol középen lapul. 🙂
Csak egy kis megjegyzés: egy egyetemi hallgató már túl van 12 évnyi, túlnyomórészt frontális oktatáson. Ez a komfortzónája, bár többnyire tényleg rossz neki (mint akármilyen függőség). Ha mást akarsz tőle, akkor kimozdítod belőle, ami elsőre kényelmetlen.
Persze. Én alapvetően annyit mondtam, hogy a nagy dogmákban nem hiszek; szinte biztos, hogy máshogy kell a Fazekasban matekot tanítani, mint egy borsodi faluban irodalmat. És már csak azért is így látom, mert huszonéves koromban én is fennhangon ekéztem a magoltató oktatási rendszert, a „begyöpösödött” tanárokat stb. Aztán belekerülve a rendszerbe látom, hogy a tanárok nem a hallgató ellenségei, mi is beszélgetünk felfedeztető, nem frontális, spirális stb. oktatásról, kinek mi működik. Ma már úgy látom, hogy alapvetően a tanárra kell hagyni a dolgot, és mérni a munkája eredményét valahogy (ha fontos a gyerek pszichéje, akkor azt is). Apám tanár, és egyaránt utálja a Magyar Bálint és Hoffmann Rózsa által ráerőltetett okosságokat.
..
A frontális oktatásról: Csak a frontális oktatás szerintem sem jó, az előző hozzászólásban leírtam néhány előnyét. És még egy, ez a legkevésbé stresszes a hallgatónak, ha már előjöttek a lelki dolgok (én soha nem erőltetem a hallgató bevonódását, max motiválom pluszpontokkal). Illetve a nem frontális oktatás lassú. Ez nem feltétlenül baj, csak akkor meg kell növelni a tantermi órák számát, vagy csökkenteni az anyagot. Az oktatás amúgy is harc a (kevés) idővel, szinte minden szinten.
Nagyon érdekes egyébként megfigyelni, hogy amikor először bejelentem, hogy akkor most „játszunk”, a résztvevők rendszerint pár pillanatig néznek, hogy WTF, utána viszont legtöbbjük meghökkentő lelkesedéssel és bevonódással vesz részt, és a hallgatói véleményekben is visszajön, hogy mennyire jó, hogy kaptak színes-szagos-szélesvásznú lehetőségeket is a tradicionális dolgok mellé.
Igen. Mert együtt működünk. 🙂 Társas lények vagyunk. 🙂
Az Istenek a fejükre estek c. nagyon sikeres filmben (busmanok és a coca kólás üveg találkozása, aki még nem látta volna, nézze meg, de iziben!) hogy szólt a narrátor? A busman gyerekeket nem neveli senki, ezért nagyon jól neveltek. 🙂
Ez persze így nem volt igaz, mert a gyerekek nevelik egymást, az idősebb elmondja a fiatalabbnak ha valamit nem ért. Kiscsoportos foglalkozás! Aztán ha a legidősebb gyermek sem tudja, akkor egy felnőtthöz fordulnak (az elsőhöz aki útba esik), azzal hogy magyarázná már el, mert nem tudják. És persze a felnőtt elmagyarázza. 🙂
Ezek a „vad és barbár” busmanok tudtak valamit. 🙂 Jó, az ötórai teát nem biztos hogy jó irányban keverték, a halkés nem használatukról már nem is mondok semmit. 🙁 Szóval tanulhatnánk tőlük. 🙂 Az okosabbtól nem szégyen. 🙂
Bocs, ezt a 15h 12′-kori hsz-edre válaszoltam csak eltévesztettem a hsz-edet. 🙁
Na. Ha ez ilyen egyszerű, egyébként tényleg az, akkor már tudjuk merre kell indulni, ha ezt a söpredéket sikerül elsöpörni. 🙂 Ha véletlenül az ellenzéki összefogás nem ebben az irányba indul, akkor tudjuk kik az újabb söprendők. 🙂 🙁
Ha már a finn nyelvrokonainkat mondod, ajánlom figyelmedbe az észteket (ők is posztszojvetek voltak, 31 éve a fele volt az 1 főre eső dzsídípíjük az akkori hazaihoz képest, ma inkább a másfélszerese). 🙂
Tőlük is tanulhatnánk. 🙂
Off A ’90-es évek elején jó hónapot töltöttem a három frissen függetlenedett Baltinál (kapcsolat(újra)építés). Az észteken már akkor látszott, hogy rendben lesznek (bár, ha valaki a mai magyar vs. észt állapotokat vizionálta volna, kiröhögöm). Például érdemben hazatelefonálni tkp. csak Tallinból tudtunk, de nem ám az akkor még szovjet örökségű vonalakon, hanem a szálló tetején lévő bárban telepített rádiótelefonon, a túlparti finn hálózaton keresztül (persze szigorúan dollárért). Ezzel együtt rend, tisztaság (amerre jártunk vidéken is), a boltokban – ha nem is észvesztő választékban – volt minden, igaz kicsit húzós árakon. A pénzüket a márkához kötötték, meghúzták a nadrágszíjat, és nekiláttak dolgozni.
A másik kettőnek a segge kilátszott a gatyából, olyan szegények voltak – totális szovjet mintájú pusztulat. Vicces epizód volt, hogy Rigában állandóan tüntettek az oroszajkúak. Nem szép, hogy hirtelen „másodrendű” polgárokká zuhantak, de valahol érthető 😉 . Vilniusban nem volt fűtés a hotelben, Rigában igen, de sokat rontottak az összképen a mindent ellepő taranok-hordák. Az élelmiszer ellátás hagyott kívánnivalót maga után (bár a pár évvel korábbi moszkvai végnapokat (német partnercég már nem tudta rávenni a saját embereit a kiküldetésre, így minket „deportáltak” 😉 ) messze felülmúlta, ahol a Rosszija éttermében, dollárért nem kaptunk kaját, s ha nincs a magyar nagykövetség büféje, nádszálkarcsún jövünk haza). Oroszul megszólalni mindenütt nagy hiba volt, de a Mo-ról magunkkal csempészett Sztolicsnaja mindig mosolyt csalt az arcokra (egyedül Tallinban láttam boltban, de aranyáron). Hiába no, ami jó, az jó és messze űzi a nacionalista felhangokat (mondom én, hogy mindenki liberális, csak meg kell találni a kulcsot 🙂 ).
Szóval ahhoz képest, mostanra mindhárman elég jól állnak. Na ja, nekik nincs orbánviktoruk 🙁 .
On
Na. Ha már a Pokol Bélától a tallini sztolicsnajáig (vodka, az egyik „kedvenc” kocsmavezetőm szerint votka, írni olvasni tud, de annyira azért nem) jutottunk, úgy persze off. Kizökkentem mondandómból. 🙂
Úgy tűnik, valamit jobban csinálnak. Úgy tűnik nincsen az elmúlt 11 év viktora számukra. 🙂 Számunkra van. 🙁 A jó hír hogy csak Bicskéig. 🙂
A Latvia (szerintem lett gyártmány volt) volt az átkosban az egyik legjobb rugózású kisbusz volt. A lengyel Nysa meg pattogott (az úton), a Barkas meg szívritmus zavarosan pöfékelt, ahogy egy kétüteműtől elvárható volt.
On.
Legyen Pokol Béla!
Vagy pokol. 🙂
Mi az a taranok?
Off Csótány 😉 Elég kellemetlen, amikor egy szép (cári időket idézően díszes) ebédlőszálában, pölö a reggelinél a kenyereskosárba nyúlva pár méretes példány spriccel szerteszét, a szobákról/szekrényekről már nem is beszélve. Hazaérkezve, a teraszon borítottam szét a bőröndöt, nehogy egy „migránscsalád” 😀 beköltözzön.
Életemben (ezzel a túrával együtt) háromszor „büntettek” az (ex)Szovjetúnióval. Arra jó volt, hogy realisztikusabb képet kapjak apám hadifogságbeli „élményeiről”. Máig elképedek (és respect), hogy az öreg és társai kibírtak bő két évet.
On