Politikus színház-e Vidnyánszkyé (kisséclickbaitposzt)
A Nemzeti bemutatta Jan Fabre belga rendező, performer, képzőművész „A vér vagyok” című darabját, ami miatt páran sikítozni kezdtek, és egy jeles konzervatív értelmiségi azt találta írni a Facebookon, hogy mi lesz, ha Fabre más testnedvekkel is foglalkozik a darabjaiban (a konzervatív értelmiségiek nem járnak színházba, a színház veszélyes, még mondanak valamit a színpadon, amit nem hagyott jóvá a Mandiner, még az is előfordulhat, hogy nem a megfelelő lába lesz elől a királyt játszó színművésznek, mikor elbődül a színpadon). Hát azért legyen nekik is örömük, itt van egy kép Fabre egy korábbi darabjából, amit azzal a társulatával csinált meg, amivel a Je suis sang-ot (ők jelentették fel, és emiatt kapott 18 hónap felfüggesztett börtönt pár éve szexuális zaklatásért).
Ez nem vérnek tűnik. Meg fogom nézni a darabot a Nemzetiben, ha addig nem tiltatja be a Dúró Dóra fajtestvérnő, és mostantól egy másik Vidnyánszky Attiláról lesz szó, Ifj. Vidnyánszky Attiláról.
Úgy alakult, hogy szerdán megnéztük az Idegen testet az Átriumban, ami a leggyilkosabb kritikája a mai világunknak, ez a legújabb Pintér Béla, ez az a darab, amelyben egy nő megdugja egy dildóval Gálvölgyi művész urat (nem, nem látszik, és Gálvölgyi művész úr nagyon jó a darabban). Kedden a Radnótiban láttuk Strindberg Pelikánját, amit Ördög Tamás (akit vasárnap láttunk színpadon az Örkény Kamarában, ez most egy ilyen hét, sok a bepótolandó) rendezett, és bevallom kicsit tartottam a tegnapi Liliomfitól. A mérce elég magasra került.
Ez volt a legjobb darab, amit az utóbbi években láttam, Vidnyánszky Jr. rendezte és a barátja, Vecseihá, írta át Szigligetit, ezt meg kell nézni. Kell.
Nincs benne pisike, nincs benne seggbekúrás, de a végén olyan érzésem volt, hogy ennél politikusabb, könnyfakasztóan (esetemben szó szerint) politikusabb darab nincs.
A Jóccakákban láttam utoljára Keresztes Tamást, aki mostanában kevesebbet játszik a Katonában, pedig a legnagyobbak egyike. Juniornál ő Liliomfi, és Ötvös András (őt filmekből szokták ismerni) Szellemfit. Az öreg Szilvai pedig Rudolf Péter, aki a darab végén átlényegül Rudolf Péter színházigazgatóvá. Ez az átlényegülés az, amiért megérte feltámasztani Szigligeti Eduárdot, kit az uralkodó a sajátmagáról elnevezett díjjal tüntetett ki századik művének színpadra állítása alkalmából (a Wikipedia szerint Ferikének hívták az egyik lányát, Dúró Dóra már hozná a darálógépet, pedig).
Nem szoktam kritikát írni, elsősorban azért nem, mert nem értek a kritikaíráshoz, másodsorban pedig nincs, ez olyan, mint amikor nincs harang. Van, amihez értek, szerintem elég jól, és azt akarják most éppen földbetiporni Magyarországon azok, akik semmihez sem értenek, és még egy sikítóan nívótlan aligdoktorit sem tudnak megiratni a haverjukkal kínos slamposságok nélkül.
Vidnyánszky Jr. a színházhoz ért, neki az az élete, értsd….van élete.
Ez a Liliomfi pedig arról szól, hogy azt a bizonyos életet, amit rá tudunk tenni valami fontosra, nem adjuk oda senkinek. Megpróbáljuk megvédeni. Pintér Béla is erről beszél, nagyon sokan beszélnek erről, hogy valahogy meg kell védeni azt a keveset, amink még van. A matyiktól, osziktól, halkópetráktól, schmidtmariktól, a rémisztő tehetségtelenségüket fasisztoid gátlástalansággal és otthonosan ódzsungár becstelenséggel kiegészítő seniháziaktól, akikre Nemzetapu a cuki kis rendszerét alapozta.
Mindazonáltal, egy poszt mindazonáltal nélkül olyan, mint vaníliasodó fekvőtámasz nélkül, nem a Nemzetapuról szól a Liliomfi (az Idegen test, az igen), hanem valamiről, ami sokkal több, mint Nemzetapu, akit egyszer talán ki tud heverni ez a szerencsétlen nép.Vidnyánszky Jr. Liliomfija a színházról szól, ami nélkül ő nem tud élni, ahogy a többiek sem a színpadon, Hegedűsdétől Borbiczky Ferencig, mert nincs másuk, ez az ő kincsük, ahogy az enyém a szofikcsoport meg a gráflimesz. És persze arról a színházról is szól, ami most segít túlélni valamit, ami nagyon nehezen túlélhető. És aztán, ha már túléltük, akkor végigkísérheti azt, ami még hátra van. Nem különbözik ez olyan élesen az én kis majdnem véges gráfocskáimtól, mint azt sokan gondolnák.
Az én rokonságomban is volt egy Ferike nevű hölgy. Általában Franciskaként közismert a név. Hasonló a Jácint – Jácintka, Nárcisz – Nárciszka férfi-női névpárokhoz, Ferenc – Ferike (vagy Franciska). A színikritikát pedig most is élvezettel olvastam.
Az „Ez az átlényegülés” kezdetű mondat nincs bef
Még hogy a konzervatív értelmiségiek nem járnak színházba.
https://444.hu/2024/11/29/uj-szinhazat-hoz-letre-a-kormany-evi-3-milliard-forintbol
Akkor ez vajon mire lesz?
1800-an fognak minden este konzervatívan okulni, nevelődni, szórakoztatódni. Az Újszínházat nem sikerül megtölteni még ingyenjegyekkel se, de majd az Erkelt. Csak gondolom elöbb átnevezik Csurka Istvánra vagy valami más fasisztára.
@nyulambator: rémisztő tudok lenni. simán kihagytam egy félmondatot. simán. baahhh 🙁
@jotunder: Sebaj
Mindenesetre a legközelebbi hazautat úgy időzítem hogy a liliomfi beleférjen. Az idegen test amúgy is tervben volt.
.
@nyulambator:
.
Már az is kiderült, hogy a Szente Vajk – Cseke Péter páros fogja irányítani. A szomorú az, hogy ezek a nem éppen a legfiatalabb színházi alkotók már a nagyon régi időkben bizonyították, hogy tehetségesek, és képesek a közönség figyelemre méltó alkotásokra. Azt viszont nem értem, hogy ez az eleve meglévő és semmiképpen sem elnyomott tehetség miért nem volt elég nekik? Miért kellett az Orbán-féle hatalomhoz dörgölődni?
@hakohen: Szente Vajk csak 43 éves, és a tömegízlést (és a NER-t) kiszolgáló izéket csinált egész életében. Cseke Péter a magyar színházi élet középmezőnyében helyezkedik el és szintén NER. éppen elveszik a független színházak támogatását, lesz helyette musical.
@jotunder: Mégsem járja, hogy a Puskás, a musical ne kapjon saját színházat.
@nyulambator:
Abban az Erkelben, ahol még 15-20 évvel ezelőtt is – hogy arról már tényleg ne beszéljünk, amikor a 80-as években Pavarotti vagy Domingo lépett fel ott operai főszerepben (tehát nem haknigálán) – szóval még 15-20 éve is időnként egy-egy szerencsés hétköznapon az abszolút csúcson lévő, világklasszis Rost Andrea énekelte a Traviatát (ugyanabban az évadban amúgy a Scala-ban is, csak ott nem egy mozijegy aktuális áránál kevesebbért*, mint az Erkelben)
* Nem viccelek és nem túlzok, 800 forint volt egy jegy az erkély hátsó soraiba, amikor egy multiplex mozijegyet már 1000 HUF felett kínáltak. És mivel a régi Erkel akusztikája egészen fantasztikus volt, a szemem pedig mint a sasé, ez tényleg teljes értékű élményt jelentett. (Oké, a díszletek és a rendezés kissé kopottak voltak, és a zenekar azért nem a Scala színvonalán játszott, de olyan estét pl. lehetett találni kis ügyességgel, ahol a másik két főszerepet is méltó minőségben énekelték)
@jotunder:
Dehát az Erkel eddig is musical színház volt. Vagyis zenés. Opera is . A szuper akusztikája miatt. Meg a mérete. Legalábbis nekem kevésbé fülsértő, mint a Víg.
Persze azt az akusztikát el is ronthatták az átépítéssel.
@annokkk:
Hát persze hogy elrontották (vagy legalábbis sokat rontottak rajta)
@velotanya:
Érthető, hogy a belsőépítészete a legsötétebb kádári szemkilövető rendőrterrorra emlékeztette őket. Sehol egy angyalbögyörő, vagy valami lovacska legalább, de még keresztek se voltak rajta.
Cseke Péter fiatalon nagyszerű színész volt Debrecenben (ez volt a ‘Csekenai Színház” időszaka), aztán Pesten beleszürkült a mezőnybe. Valami eltörhetett benne. Szente Vajk inkább nerkompatibilis, ő ugyanis már tehetségtelennek született. Budapesten így marad egy (1) operát játszó színház, és lesz három kimondott musicalteátrum, ha az operettszínházat is idesoroljuk, és további színházak is játszanak ilyen műfajt. Ha az Erkellel nem tud mit kezdeni a dicső kormányzat, talán humánusabb lenne lebontani, vagy táncdalfesztiválokat rendezni benne, akkor a közönség ingyen lebontaná. Javaslom még a kínai népi operákat és az Alexandrov együttes rendszeres felléptetését. Véleményem szerint Budapesten nagyon hiányzik egy alternatív operatársulat, egy kamaraopera, kisebb épületben és szerényebb költségvetéssel, de valami egészen mással, mint amit a nagy operában művelnek. Ehhez persze teljesen alkalmatlan helyszín az Erkel.
@vattablz: Nem hallottam semmit, de a két igazgató, de különösen Cseke Péter neve nekem azt súgja, hogy az Erkelt ugyanarra akarják majd pozicionálni, ami volt az átkosban. Gyerekeknek és fiataloknak szervezett előadásokra, bérletes sorozatokra.
Vidnyánszky vs. Dúró. Nem is tudom, kinek drukkoljak. Azért van VA részéről néhány – számomra meglepő – mondat.
(Jó, jó, index …)
https://index.hu/kultur/2024/11/28/kultura-nemzeti-szinhaz-vidnyanszky-attila-duro-dora-mi-hazank-mozgalom-bemutato/
.
@fikarus:
.
Index? Valójában Origo via Index – ami egy fokkal rosszabb.
.
Végigolvastam V.A. meglehetősen álszent mosakodását. Ami felértékeli a jelentéktelen ámde folyton hisztériázó D.D.-t. Ugyan miért?
.
Egyébként sem értem, hogy az ellenzéki szereplők (ideértve a Vincentet is) miért tartják folyton napirenden Dúró Daráló Dórát. Aki teljesen a semmibe süllyedne, ha toporzékolásával nem hívná fel magára a figyelmet állandóan. Enélkül a segítség nélkül a kriptofideszes mihazánkosoknak maradna az állandó kemény mag figyelme, ami az 5 % fölött tartja őket.
.
.
@jotunder:
.
Cseke Péter 71 éves, rengeteg darabban játszott még mielőtt OVi hívének szegődött. Tévés és madáchbeli emlékeim vannak róla: kifejezetten tetszett – bár a középszinttel nem vitatkoznék. Na de semmilyen szakmában nem lehet mindenki kiemelkedő, ha nincs a középszint, amelyből kiemelkedik. A Szinművészetin Szinetár tanársegédként vette maga mellé – bár lehet, hogy ez az utóbbi melléfogásainak egyike volt.
.
Szente Vajk már gázabb, de a sokoldalúsága imponáló. Igaz, nekem a Csoportterápia volt az egyetlen, amit tőle láttam a Madáchban, ami tetszett – de ez kétségtelenül megengedhetetlen túlzó általánosítás tőlem. Viszont csökött antisznobként nem vagyok hajlandó kiborulni a „tömegízlés kiszolgálásán”. Időnként magamat is rajtakapom tömegízlésen. És vess rám köveket, de sok musicalt évezettel néztem/hallgattam az elmúlt évtizedekben. Pl. Egy szerelem három éjszakája, Kabaré, My fair lady, West side story, Hello Dolly stb.
.
Az a kijelentésed meglep, hogy csak most veszik el a független színházak támogatását. Én úgy tudtam, hogy Vidnyánszky senior hatalomra jutása már elindította ezt a folyamatot, majd a tao elvétele betetőzte. De lehet, hogy sötétebben látom OVi kultúrpolitikáját, mint a valóság…
.
.
.
@vattablz:
.
Mondd, te nem téveszted össze Budapestet Béccsel? (Ahol az Opera előtt esténként ott áll Strudl úr Dirndl által húzott konflisával ostorát pattogtatva.)
.
(Mellékszál, de Szigligeti Ferikén morfondorírozva, aki nyilván a Franciska magyarításának köszönhetően nyerte el nevét, leesett, hogy a franciában tök gyakori ez stratégia, vagyis hogy a női nevet a „férfi név + kicsinyítő képző” módon hozzák létre: Jean -> Jeanette, Charles -> Charlotte, Henri -> Henriette, Claude -> Claudette stb. Úgy tudom, egy időben létezett nálunk a Ferike mellett az Istvánka női név is. Ill. a ma is létező Janka is tkp. Jánoska eredetileg.)
Vidnyánszky jr.-t pont tegnap láttuk az Amadeusban (ami egy ritka aljas darab egyébként több értelemben is), és zseniális volt. Bár mindenben zseniális volt, amiben eddig láttam.
ma megnéztem (háromkor kezdődött) a Vér vagyok-ot. ez egy nagyon izgalmas előadás, örülök, hogy láttam. hogy egészen pontosan mi benne a magyarkonzervatívok által könnyen tolerálható, az nem egészen világos.