PótSZER
Eredeti szerző: maroz
A Szabad Európa Rádió újraindításáért lobbiznak, írja az újság, illetve már megint írja az újság, mert volt ez régebben is hír, akkor cöcögtem egy kicsit, igen, ez egy erős jelkép, de a fene se hitte volna, hogy egyesek komolyan is gondolják. Pedig úgy tűnik, hogy de. Minden tiszteletem a kezdeményezőké, de engedtessék meg nekem, hogy ezt egy enyhén túltolt biciklinek gondoljam. Nem azért, mint ha nem értenék egyet azzal, hogy Orbán, ha tehetné Mária rádióvá változtatna mindent az országban, sokkal inkább azért, mert nem tudom elhinni azt, hogy Orbán, még ha szándéka is lenne ilyesmire képes is lenne megvalósítani a szándékát.
A Szabad Európa Rádió egy megfelelő válasz volt egy teljesen másmilyen világban létrejött kihívásra, de az a világ mára meghaladódott, így a SZER-t ma újra hadrendbe állítani körülbelül akkora értelemmel bír, mint ha hátrafelé nyilazva támadnánk a Sherman-tankokat. A SZER sokkal inkább a technikai akadályokra volt egy praktikus válasz, de én ma technikai akadályt nem igazán látok, inkább tartalmit.
Nem abban látom a problémát, hogy nincs csatorna, amin keresztül el lehetne juttatni az emberekhez az üzenetet, hanem sokkal inkább abban, hogy nem nagyon van üzenet.
A napokban felkaptam a fejem egy Gombár-félmondatra. Az oktatásról, a közműveltségről beszélt, teljesen vitaképesen, de egy hosszabb gondolatsor végén azért én találtam egy eléggé fejvakarós részt is:
Valamit tenni kéne ugyanis, hiszen a munkaképes népesség 40%-a ma Magyarországon képzetlen, és a képzetlenség extra erőfeszítések hiányában óhatatlanul újratermelődik. Hozzáértők ezt tartják a bármiféle összehasonlításban nyomasztóan alacsony foglalkoztatottság egyik magyarázatának. S ez így megy évtizedek óta. Kérdés tehát, hogyan tudnánk ezt az átfogó, s számos történelmi, szociológiai és közgazdasági példán bizonyított, szinte már közhelyes megállapítást politikai kontextusba helyezni, hogy ugyanis gazdasági életképességünk és boldogulásunk tudásunktól, hozzáértésünktől függ. Nem a tudósok, nem a politikai vagy gazdasági elit hozzáértésétől csupán, hanem a népesség egészének műveltségén, iskolázott intelligenciáján – ami nem terem magától. Kutatásokra, felmérésekre, összehasonlító elemzésekre nincs szükség, teli velük a padlás. Felvilágosításra még kevésbé, hisz a „kiművelt emberfőkről”, a „szürkeállományról”, tudástársadalomról stb. való szócséplést kár lenne fokozni.
Ha ez az utolsó mondat tényleg igaz lenne, akkor mi a bánatnak nekünk a SZER?
A szócséplést tényleg kár lenne fokozni, de vajon az eddigi „szócséplések” tényleg elegendőek voltak-e, átment-e a mennyiség minőségbe, megértették-e vajon az emberek, hogy valójában miért is lenne fontos a kiművelt emberfő, a szürkeállomány, a tudástársadalom? Erősen kétlem. A problémát a feltett kérdésben látom. A vallásossággal lenne ez analóg, hiszen ugyanez a hiba a megélt hittel, a vallásossággal szembeni attitűdök vizsgálatakor is előjön időnként. Ha én csak annyit kérdezek meg egy embertől, hogy: „Mennyire vallásos ön?”, akkor a kapott válasz nem azt fogja elárulni, hogy az illető milyen erősen vallásos, hanem azt, hogy milyen képet szeretne magáról sugallni. Nagyon vallásos vagyok, válaszolja, és ha én megelégszem ennyivel, akkor igen könnyedén juthatok téves eredményekre. Ugyanez van az oktatással, a kultúrával is. Ha megkérdezem Átlag Jánost, akkor szinte biztosan azt fogja mondani, hogy ajjaj, ezek bizony rettenetesen fontos dolgok ám! És ebből mit tudtam meg? Csupán csak annyit, hogy Átlag János szeretné, ha rá, mint az oktatás és a kultúra fontosságával tisztában lévő polgárra tekintenénk.
Holott valójában Átlag János jó eséllyel tesz erre az egészre, csöppet sem érdekli sem az oktatás, sem a kultúra, mint ahogyan a magukat vallásosnak tartók zömét sem érdekli a vallása, szinte soha nem jár el templomba, nem tartja magát a hite előírásaihoz, jórészt még csak nem is ismeri őket, de erre csak úgy lehet rájönni, ha az ember rákérdez ezekre a dolgokra is. Gombár Csaba egészen biztosan tudja, hogy nálunk az oktatás egyik konkrét funkciójában nem hisznek, nem bíznak az emberek, jelesül abba, hogy tanulással, szorgalommal előrébb lehetne jutni. Erre van is alapjuk, hiszen több kutatás is azt igazolta, hogy a közoktatásunk egyáltalán nem képes arra, hogy a hozott hátrányok ledolgozásában segítségére legyen a polgárnak. Suba a subával, guba a gubával. Aki csóringer szülők gyermekeként pottyant be a közoktatás malomkövei közé igen jó eséllyel korpaként kerül ki, míg a nullásliszt az arra méltó alapanyagból, a módosabb szülők gyermekéből lesz. Tehát ha felületesen nézzük, akkor azt látjuk, hogy ezekre a dolgokra a zöm úgy tekint, mint fontos dolgokra, de mivel valójában komolyabban nem hisz bennük így olyan nagyon nem is fogja törni magát értük. Fontos, fontos, de hát az urak dolga ez, nem az enyém, oldják meg ők, hagyjanak engem békiben vele.
Hoffmann Rózsa ellen berzenkedik párezer ember, és a többi néma csönd.
Talán azért, mert mégsem sikerült felvilágosítani őket? Látok én, egyre inkább látok egy furcsaságot a honi felvilágosítóiparban: van egy valamekkorácska elit, nem túl nagy és olyan, amilyen, ebbe most nem mennék bele. Ezen az eliten belül az egyik gombárcsaba okosan, bölcsen elmagyarázza a másik gombárcsabának, majd vice versa, és a végén mindahányan boldogan lapogatják egymás hátát, hogy kéremszépen, itten a tisztelt nép fel van világosítva. Közben meg a nép áll kikerekedett szemmel: az a jó hernyótalpas nénikéd, az van felvilágosítva!
Nem a SZER-ben látnám én az előremozdulást, hiszen ma már a legvadmarhább hatalom is csak keserves kínok árán tudja monopolizálni a kommunikációs csatornákat, nem úgy, mint a hetvenes években. Vicces, de ma talán könnyebb lenne a SZER adását zavarni, mint az interneten megakadályozni azt, hogy a hatalomnak nem tetsző tartalom eljusson a polgárokhoz. Nagyobb gondnak látom azt, hogy nem igazán vannak a szélesebb tömegek számára is érthetőbb, befogadhatóbb formába öntve ezek az üzenetek. Valahogy mintha hiányozna az a rész, az a gépelem, amelyik az elit okosságait, a sok-sok kutatás eredményét, a tényleg kiérlelt és minőségi szövegeket, a gombárcsabák amúgy izgalmas és többnyire kedvelhető okosságát lefordítja egy olyan nyelvre, amelyet Átlag János is megért. És nem csak hogy megérti, de az hatni is tud rá, képes arra, hogy apránként, idővel Átlag Jánosnál is egy attitűdváltozást érjen el, évek múlva tényleg higgyen is abban, hogy a közoktatás, a közművelődés nem csak öncél, hanem egy, a számára is roppant fontos társadalompolitikai eszköz.
Tehát nem annyira a hardverre kéne koncentrálni, hanem egyrészt a szoftverre, másrészt pedig a humán interfészre. Legyen mit elmondani, és legyenek olyanok, akik ezt hatékonyan el is tudják mondani. És itt nem csak az újságírókra gondoltam, hiszen a kultúraátadás, a kultúrateremtés nem csak a direkt módszert ismeri, sőt. Van arra bőven példa, amikor egy adott társadalmi jelenségre egy művészeti alkotás bírta a leghatékonyabban ráirányítani a figyelmet, például egy könyv, egy dráma, egy film, egy televíziós műsor. Tudom, most az is gond, hogy az alkotáshoz szükséges mindeneket is einstandolta az orbánizmus, így ha valaki külföldi hatalmasság támogatni szeretné azokat, akik nehezen tudnak beletörődni a demokrácia hazai értelmezésébe, akkor inkább abban segítse őket, hogy a nagyhirtelen a lába alól kirántott miegymást pótolni tudja, és bírjon továbbra is alkotni.
Persze a legigazibb az lenne, ha mindezt inkább mi, magyarországi polgárok dobnánk össze, de erre sok esély megint nincs, hiszen évszázados bölcsességünk nekünk az, hogy életünket és vérünket igen, de zabot, azt nem!
@Virág et.: Ettől még a magyar médiahatóság hatáskörébe alá tartoznak. Más kérdés, hogy ami TV-knél működik, rádióknál nonszensz.
Analóg frekiken kell/lehet sugározni, egyszerűen nincs vevőkészülék ami műholdas rádióadás vételére alkalmas.
@szempontpuska: Nem vagyok otthon az új szabályozásban, nem is szakmám a médiajog, de a régi médiatörvény alapján a műsorszolgáltató székhelye alapította meg a joghatóságot. Sokan épp az ORTT mohósága miatt menekültek a szomszédos EU-s országokba.
Nem több hirforrás, hanem több pénz kellene már…az embereknek !
galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=121681:a-vilagmagyarsag-pontos-tajekoztatasaert-elindult-a-duna-world-radio&catid=79:kiemelt-hirek&Itemid=115
@Szabó Zoltán fél évet kapott:
🙂
Az apám baromi nagy komcsi volt akkoriban, ha tudta volna, hogy hallgatom, agyonütött volna.Szóval igaz a hír, csak titokban lehetett hallgatni, mert megütötte az ember a bokáját érte..) Daliás idők voltak !
@nerángass: most meg miféle szörnyű visszaélést lelpezett le Cserni bíró kiscsoportja? 😀
@kennyking:
“Bocs, de ez nem egy egyenlet, ahol neked kijött a nulla végeredmény.”
Pedig az. Még az algoritmust is leírtam.
“de nem tudsz meggyőzni arról, hogy az oktatásunk színvonala emelkedett”
No, tehát a helyzet a következő: nem tudod megmagyarázni, nem tudod leírni, hogy minek az alapján jutottál arra, miszerint “az oktatásunk színvonala csökkent”, de ettől ez még nálad annyira vitán felül áll, hogy kijelented, miszerint meggyőzhetetlen vagy az ellenkezőjéről.
Ez két szempontból is érdekes. Az elsőt, tehát a konkrét szempontot már vázoltam: nekem nem abban van vitám veled, hogy emelkedett-e vagy csökkent, hanem abban, hogy ezt a kérdést így, az általad feltett formában nem is szabadna feltenni, mert teljesen értelmetlen. Igaz-e az, hogy egy krokodil hosszabb, mint zöld? Körülbelül erről lehetne vitázni az általad vázolt kontextus keretein belül.
A másik szempont pedig vitavezetési. Ha valaki kijelenti, hogy márpedig őt egy vitában nem lehet meggyőzni, azzal mi értelme vitázni? Annak ugyanis pont az lenne a lényege, hogy az állításainkat kirakjuk a szélbe, és az érvek hatására az vagy elbukik, vagy nem. Aki eleve kijelenti, hogy az ő álláspontja megingathatatlan, annak valójában nem is álláspontja van, hanem hite. Azzal viszont nem igazán szoktak vitázni, mert minek?
@Szabó Zoltán fél évet kapott: És Belgrádban a kínai nagykövetséget is. Ja, az véletlen volt.
@kennyking: attól, hogy valami tiltott gyümölcs, lehet kukacos.
Ontopik, ha kérhetem. Aki azt hiszi, hogy ez a “beteg fasz vagyok, de nekem is jár a publicitás” nevű öntevékeny csoport hirdetőfala az téved.
http://www.washingtonpost.com/opinions/support-democracy-in-hungary-with-new-radio-free-europe-broadcasts/2012/02/17/gIQAI7KdcR_story
@maroz:
“Aki eleve kijelenti, hogy az ő álláspontja megingathatatlan, annak valójában nem is álláspontja van, hanem hite.”
Ezt hívják liberálisnak.
De egyébként leírtam, hogy szerintem miből állapítottam meg, hogy csökkent az oktatás színvonala. Tapasztalatból. Méghozzá az én tapasztalatomból és nem a tiedből.Ha azt tapasztalom, hogy emelkedett a színvonal, akkor azt fogom mondani, hogy:- tapasztalataim szerint emelkedett a színvonal.
Gondolom, ( de nem vagyok benne biztos, tehát nem állítom) hogy vagy tanárember vagy, vagy több diplomás túlképzett, hogy ennyire fontos neked, hogy én mit gondolok az oktatás színvonaláról.Tudod, így látatlanban még azt is megkockáztatom, hogy okosabb vagy nálam, sőt, talán sokkal okosabb is.( Ez persze- az ÉN véleményem szerint) nem jelenti azt, hogy nőtt az oktatás színvonala.)De valószínűleg jobban rajzolok nálad.Azért hagyj nekem is egy kis sikerélményt.
@Szabó Zoltán fél évet kapott: Akkoriban tini voltam, elsősorban a zene miatt hallgattam, leszartam a politikát.Jó, persze utáltuk az oroszokat, mert kötelező volt az orosz nyelv, meg a komcsikért sem voltam oda, mert az apám sok hülyeséget összehadovált, de azért az életemben akkoriban nem volt ez egy súlyponti kérdés.
@kennyking: Erről beszélek, erről szólt a poszt.
Nem csak nekem, elvileg mindenkinek fontos lenne, hogy te mit gondolsz az oktatásról, és ebben lenne nekem vitám Gombár Csabával, aki szerint nem kellene ezzel foglalkozni, mert úgymond te már fel vagy világosítva, te már tudod.
Én annyira vagyok “okos” ebben a kérdésben, hogy eléggé üzembiztosan megértem azt, amit a valóban okos emberek ezekről a kérdésekről, problémákról mondanak. Mellékszál, de a valóban szakértők között én is csak ülök és legfeljebb értelmesen bólogatok. Ilyen a világ, találja meg mindenki a saját képességeinek a határait és fogadja el azokat. És talán arra is futná az “okosságomból”, hogy azokat a dolgokat, amelyeket a valóban okos emberektől megtudtam továbbmondjam, elmagyarázzam azoknak, akik nem értik, mert soha nem is foglalkoztak vele.
De ez csak akkor működik, ha az illetők meg is akarják hallgatni a mondanivalómat.
Mifelénk ez nem mindig működik. Valami egészen hihetetlen módon értelmezik nálunk sokan a demokráciát: azt hiszik, hogy minden kérdés demokratikusan eldöntendő kérdés. Nyilván, az egyetemes tömegvonzás törvényéhez kevesebben óhajtanak hozzászólni, nem túl sokan akarják vitatni azt, hogy a gravitációs gyorsulás annyi, amennyi, de érdekes módon az emberrel foglalkozó tudományok terén már koránt sem ennyire visszafogottak.
Közgazdasági, pláne makroökonómiai kérdésekhez mindenki ért, ez nálunk evidencia. De ugyanúgy bele akar mindenki szólni a jogba is, meg akarná mondani, hogy mi legyen a Polgári törvénykönyvben, mert neki ahhoz joga van! És ha az ember megpróbálja elmagyarázni nekik, hogy ezek szakmai kérdések és lehet ugyan bárkinek véleménye róluk, de az a vélemény értékesebb lenne, ha legalább az adott szakterület alapvetéseivel tisztába jönne a kedves véleményalkotó, akkor elküldenek a picsába.
Tehát marad az, hogy neked van egy kibaszottul komplex rendszerről egy pusztán felületes benyomások alapján kialakított, át nem gondolt véleményed, amiből egy fikarcnyit sem engedsz, és ha valamiféle közösségi döntésre kerül a sor, akkor te a döntésedet ezen téves valóságértelmezésed alapján hozod meg. Utána meg csudálkozunk, hogy miért mennek szarul a dolgaink.
“Azért hagyj nekem is egy kis sikerélményt.”
Ez nem pöcsösszemérés, egészen biztosan van kismillió dolog az életben, amit te jobban csinálsz, mint én, ne legyél már ennyire frusztrált. 🙂
Na kb ennyit a magyar blogszféráról. Születik egy poszt a média szabadságának ügyéről, és száz hozzászóláson belül elkezdődik a liberális cenzorok szidása. Éljen az alternatív nyilvánosság!
(Megint ott tartunk, hogy csak házibuliban, meg zártkörű klubban lehet beszélgetni, mert már a kocsmában is feszt odajön egy kisnyilas, és lecenzoroz, ha nem hagyod ordítani.)
@maroz:
Nem vagyok frusztrált.Legalább is ma nem:)
Ha egyből ezt írod, akkor nem vitatkozom, mert maximálisan egyetértek veled.Én is azon vagyok, hogy jobban menjenek a dolgok, amit én a magam területén meg tudok tenni, és rábízom másokra az ő területük rendbetételét.Úgy gondolom, hogy Mo. nem túlzottan versenyképes az európai gazdaságok versenyébe és ez nemcsak a mindenkori kormányok gazdasági bénázásából következik, hanem az oktatási rendszerünk- hogy írjam?- nem túlzottan magas színvonalából.(( Bocs, nem tudom másképp megfogalmazni)Nem véletlen, hogy rengeteg ember nem talál munkát, mert egyszerüen képzetlenek.De még a győri Audiba is külföldről hoznak hegesztőket ( ha jól tudom..), mert nincs náunk ilyen képzettségű munkás.Ha az oktatási színvonalról beszélünk, nem feltétlen azt értjük ( vagy legalább is én), hogy hány diplomást sikerül ” legyártani”, hanem a szakmunkások képzéséről is, ami gyakorlatilag , hát izé…van ez az OKJ-s képzés, de azért ez messze van attól, hogy elaléljünk tőle.Régen voltak szakiskolák, ma nem nagyon vannak, pedig lennének,akiket meg lehetne tanítani szakmunkákra, főleg a keleti országrészben.Meg ott vannak a cigányok, akik nem tudnak kiszakadni a környezetükből, mert nincs munkájuk.Honnan lenne, ha nincs semmilyen szakmájuk ?Ezt csak iskolákban lehet megtanulni, de ha nincsenek? Vagy ha éppen vannak, akkor az alulfizetett tanárok leszarják őket.Valóban komplex a téma, de attól, hogy a megoldást nem tudom rá, még meglehet a lesújtó véleményem.
itt tényleg nem a csatorna a lényeg, hanem a tartalom.
egy SZER-rel feleslegesen hergelnénk Európát is meg a NER-t is.
nem tudom, mi a jó megoldás, de az eddigi kommentek alapján az a mondás ugrik be, hogy “vitában sose süllyedj le az ostobák színvonalára, mert ott legyőznek a rutinjukkal!”
…ööö, viszont ezzel a zárszóval nem távozhatok, mert amit félre lehet érteni, azt félre is értik, úgyhogy cizellálom.
sz’al nem a kommentekre értendő a fenti asszociációm. aki már egyáltalán eljut egy vincentig (blogokig, az internetig, a számítógépig stb.) az _általában_ annyira nem tufa. hacsak nem kapja meg a linket a KIM kommunikációs osztályvezetőjétől az aznapi feladathoz. oké, oké, tudom, mindenkinek kapásból beugrik 8-10 nicknév, akiket felmutatva, rommá veri ezt az elméletemet, de én nem azt mondom, hogy mindenki okos, aki neten blogokat olvasgat, hanem azt, hogy van ennél még lejjebb is.
és ezzel körbe is értem a gondolattal.
a feladat az volna, hogy az “ennél lejjebb is” kategóriát elérjük, megszólítsuk valahogy. az ördögi rébusz abban rejlik, hogy ehhez olyan nyelven kellene beszélni, amit ők is értenek. ám abban a pillanatban, amint ebben a nyelvjárásban kinyitottuk a szánkat, már meg sem lehet különböztetni minket azoktól, akik ellen belefogtunk ebbe.
Cippolává válunk magunk is, akik a viszcerális hüllőagyhoz beszélnek. és a “monnyonle”, “kössükfel”, “nemnemsoha” tengelyen meg elég nehéz elhelyezni mondjuk egy oktatáspolitikai álláspontot.
@nerángass: Na ugye, pampogott mindenki, hogy mit fognak kapni a külföldön dolgozók a különadóért, hát ezt.
@kennyking: “hanem az oktatási rendszerünk- hogy írjam?- nem túlzottan magas színvonalából.(( Bocs, nem tudom másképp megfogalmazni)”
Ez már picit jobb, mert ez már egy működőképesebb megközelítés. Az oktatási rendszerünk hatékonyságát érdemesebb egy aktuális, nemzetközi összevetésben szemlélni, mint összevetni egy képzeletbeli, régvolt valamivel, ami egy szinte totálisan más rendszer volt.
Figyelni kéne arra is, hogy ezek a rendszerek az idők folyamán nagyon át tudnak ám alakulni. Olyan 100-150 évvel ezelőtt semmi szükség nem volt komolyabb tömeges képzésre, hiszen a tömegek a mezőgazdaságban dolgoztak, olyan technológiákkal, amelyeket kb. hét-tízéves korra el lehetett sajátítani. Nem volt különösebben fontos az írni-olvasni tudás, az én nagyanyám például alig tudott egy irkalapnyi levelet összehozni a szálkás betűivel. Az akkori, fejlettnek mondható társadalmakban a tanult, képzett elit az össztársadalomnak csak a mintegy 3-5%-át jelentette.
Csak ugye jött az iparosodás, és oda már képzettebb munkások kellettek, akikkel szemben egyre nőttek az elvárások. Viszont ez a képzettség is megszerezhető volt olyan 14 éves korra, legfeljebb jött rá pár év gyakorlás, és utána a szaki akár egy életen keresztül is elboldogult azzal a tudásával, amit abban a körülbelül nyolc évben megszerzett. Voltak szakmák, többnyire életre szóló szakmák.
Most meg az a feneség, hogy újabb cselendzs van. Kevesebb a “szakma”, mert kevesebb az iparban foglalkoztatottak száma is. Mindenhol az a fejlesztés egyik legfőbb csapásiránya, hogy az emberi munkaerőt a lehető legteljesebb mértékben kiküszöböljék a termelés, de többnyire a szolgáltatás területéről is. Nézd meg az építőipart: döbbenet, hogy hová változott a technológia. Míg pár száz évvel ezelőtt egy építőmester úgy látott neki egy templom építésének, hogy tudván tudta, miszerint az az ő életében úgysem fog befejeződni, addig ma egy-két év alatt felhúznak döbbenetes monstrumokat. Hol látni ma egyáltalán helyét a mostani technológiák közepette a századeleji kubikosoknak? De még az sincs, ami pár évtizeddel ezelőtt volt, hogy egy kőmíjesnek kelljen kéttucat segédmunkás. Minek? Jobbára ma már maltert sem kell keverni, inkább ragasztjuk a téglát.
Nézd meg a ksh adatait: ma a legtöbben a szolgáltatói szektorban dolgoznak, az ipar viszonylag kevés embernek ad munkát, és jó eséllyel ez csak fokozódni fog. Így a mai közoktatással szemben is mások az elvárások, ma már pont az előbbiek miatt nem nagyon működik az, hogy kitanítom nyolc év alatt a palántának a szakmát és abból éljen ő meg egész életében. A mai közoktatás outputja olyan emberke kéne legyen, akit elláttak azzal a készséggel és képességgel, hogy viszonylag rövid idő alatt és viszonylag csekély ráfordítással önmagát időről-időre át tudja képezni. Ha recesszióban van az építőipar, akkor átképzem magam kőművesből jógatanárrá és életviteli tanácsadóvá, és máris van egy szerény megélhetésem.
Csak ugye ehhez egy másmilyen szemléletű oktatás kell, mint amilyen volt húsz-harminc évvel ezelőtt. Akkor bőven hatásos volt a drillszerű, mechanikus tudásátadás, kvázi bele lehetett verni a gyerekek fejébe a tudást, de ma sokkal inkább készségeket kéne fejleszteni bennük. Az meg beleverős módon nem működik: legyél kreatív, mert ha nem, bucira pofozlak!
Na, ez az egyik baj ma, hogy egy olyan komplex rendszert, mint az oktatás mi még mindig a huszonévekkel ezelőtti társadalmi viszonyokhoz próbálunk meg alakítgatni. Vívjuk őseink harcát, és nem értjük, hogy miért nem működnek a dolgok.
Szerintem sem a SZER-t kéne újraindítani, hanem sok pénzt, vagyis inkább dollárt kéne adni az olyan szimpatikus, független blogoknak, mint mi vagyunk. :))
Komolyra fordítva: szertinem egyrészt valós veszély a hírek monopolizálása. Az állam veszteségtűrő képességével semmilyen magán/független hírcsatorna sem tud versengeni, lásd a FÜHÜ kinyírását.
Az nem hír, hogy én, a noname blogger mit gondolok a kormánynak a kormány által kontrollál MTI-n keresztül megismert lépéseiről. Az a hír, amit nem ír meg az mti, mert a kormány nem hagyja, de megír más, mert a kormány nem tudja megakadályozni. És ha nem írja meg senki, akkor hír sincs. És ezen sem a SZER, sem a független blogok, sem a közösségi oldalak nem segítenek.
@maroz: Nem mentegetni akarom a dolgot, de elég általános jelenség hogy gyors társadalmi változásik idején az attitűdök nem követik elég gyorsan a változást, és vívjuk tovább őseink harcát. A magyar oktatási rendszerrel/munkaerőpiaccal kapcsolatban pedig nehezítő tényező, hogy a 90es évektől kezdve rájuk zúdult egy csomó igény és változás, amit szerencsésebb társadalmak sokkal jobban széthúzva éltek meg.
Ez persze nem ad felmentést a változás alól, de teljesen érthető a pánikreakció és a visszanyúlás egy olyan rendszer elemeihez, ami anno abban a kontextusban működött. Nagyon nehéz nagy levegőt venni és kimondani, hogy ez már egy más világ, és neki kell ülnöm megérteni mielőtt értelmeset tudok mondani róla.
@Kettes: nol.hu/lap/jotett/20120228-hogyan_tovabb__h2o_
Végső soron mindig ugyanoda kanyarodunk vissza, hogy amíg nagyon sok embernek az a legnagyobb gondja, hogy lesz-e, futja-e neki holnap is az addig megszokott életszínvonalára, addig sajnos ez a gond ki fog szorítani minden egyebet a fejéből. Mondhatom én azt egy embernek, hogy gyere, öreg, menjünk társadalmiszerepvállalni, úgyis jó eséllyel az lesz a válasz, hogy haggyámá’, meghalni sincs időm/erőm. és erre nem nagyon lehet mit válaszolni.
@tollaszerge: Egyetértünk, csak annyi, hogy időnként előjönnek nekem ilyen cinikus gondolataim, és olyankor inkább hajlok arra, hogy mi nem is a huszonévekkel ezelőtti őseink harcát vívjuk, hanem a százegynéhány évvel ezelőttit.
Én abban bízok, hogy még pár évtized, és legalább Trianonon túljutunk. 🙂
Alternatívaként, egy másik klasszikus megoldás:
A Lakinger Béla kalózrádió június 3-án kezdte volna meg a működését, de a felavatási ünnepségen kisebb baleset történt. A hajónak lendített pezsgőspalack betörte a zsebcirkáló oldalát, és a szolgáltatóipar csak hosszú lejáratra vállalta a javítást.
Végül is elhárultak az akadályok, és a rádióhallgatók a készülék keresőjét csavargatva, egyik este legnagyobb csodálkozásukra egy új magyar adó hangját fogták ki:
„Itt a Lakinger Béla úszó kalózhajó jelentkezik a Rákos-patakról, köszöntjük hallgatóinkat. Adásunkat a 214-es és 216-os megaherzen sugározzuk. Megkezdjük műsorunkat.”
Igaz, ennek is rossz vége lett:)
Szép ívű és összeszedett poszt ez, köszi!
@maroz:
Csökkentsük a tananyagot!
Magas szintű fizika, biológia és kémia helyett, alapszintű közgazdaságtant, államismeretet -vagy mit, amiből megtanulják, hogyan működik a demokratikus állam – és valami olyan tantárgyat, ami ízlést, vizuális kultúrát formál. Ilyeneket (is) kéne tanítani, felső 4-12. évfolyamon. Szerintem.
És szép nagy iskolák kellenének 4-5 falunak egy. Akkor a hátrányos helyzetű kölyköket lehet integrálni – 2-3-at egy osztályba – a nem roma középosztálybeliekkel.
@quendelapo: http://www.h2oktatas.hu/hu/h2o-iskolak/61-bazis-iskolank-bemutatasa
@maroz:
Klassz.
A többségi társadalmat képviselő gyerekek jelenléte nélkül nembeszélhetünk integrációról; nem jön létre a kölcsönös elfogadás. Szerintem.
@quendelapo: Nemrég olvastam a mátyásdombi polgi nyilatkozatát, tán a Narancsban, de ebben nem vagyok biztos. Valami ilyesmit mondogatott:
“2004-től ismét „fekete felhők” veszélyeztették az önkormányzat és az intézményeinek önállóságát. A „fekete felhő” neve: kistérségi társulás. Mátyásdomb önkormányzata és intézményei önállósága csakis a polgármester és a képviselőtestület szilárd, következetes meggyőződésének köszönhető.”
http://www.lonkai.extra.hu/iskolank/bemutatk/bemutatk.html
Namost, a Mátysádombon működő iskolának van neve, mert név, az kell, Lonkai Árminnak híjják, és van neki nyolc osztályában 77 tanulója (2007-es adat). Ehhez hét tanár, és a polgi szerint ez pontosan így van a legjobban, ez lehet neki a felhőtlen ég a nagy magyar puszta peremén.
Miközben ott van tíz kilométerre az enyingi iskola, általános és gimnázium, de nem, az nem jó, mert a kisiskola a kántortanítóval, na, az az igazi!
@maroz:
Ja, ez ismerős. És most kitalálták a járást plusz az alacsony lélekszámú önkormányzati hivatalok megszüntetését. Ezekről igazából senki nem tudja, hogy mi célt szolgálnak, mit oldanak meg, miért lesz jobb így. 20-30 km-t is autózhatsz, ha el akarsz intézni valami hivatalos ügyet, az iskola, az orvosi ellátás pedig marad ugyanolyan szar, mint volt.
2-8 faluból álló körjegyzőségek kellenének, külön önkormányzati testülettel, de közös hivatallal, közös iskolával és egy csomó alsó szintű hatáskörrel. 10.000 lakos biztosan kell ezekhez a feladatokhoz. Észak-Magyarországon például 15 km-es sugarú körönként lehetne összerakni normális egységeket. Így a fejlődésben megrekedt falvak, egykori mezővároskák ismét életre kelhetnének, nem is beszélve a helyi piacokról…….:)
Így kéne ezt szerintem. Meg a lengyelek szerint is, mert ott is így csinálták.
@szempontpuska: “jogilag abszurdum az EU-ban más állam területére besugározni külföldről”
Biztos vagy te ebben a műholdas televíziózás korában?
@quendelapo: @maroz:
Értem én amit mondtok, de ez így túl egyszerű. A mátyásdombi polgi érve a mancsban azért leginkább a falu megtartásáról és megtartó erejéről szólt, ami egy kis településen nagy szó. (a mienkben vagy 560-an lakunk, ezt érzem és látom)
A lengyel településszerkezet és fejlődési út is más egy kissé (nagyon), a mezőgazdaság munkaadó képessége tudtommal nagyobb (%-ban nem biztos, de tömegében igen)
A körjegyzőségek már ma is léteznek, szimpla gazdaságossági kérdés, nagy összefogást és fellendülést ez még nem jelent.
Azért érdekes lenne azt megnézni, hogy milyenek az iskoláztatási szokások nagyobb városok közelében és aprófalvas körzetekben. (amint ezt már sokan meg is tették, gondolom..)
Az oktatás mai baját leginkább abban látom, hogy a politika türelmetlenül, csak napi gazdasági kérdésként kezeli és a szakmát művelők párbeszédeiről nem sokat hallani nyilvánosan. (pl. az anonim hoffmanni keresztény társadalmi vita, :-)))
Már magáról a rendszerszintű döntéshozatalról sem ártana modellt készíteni, és úgy belevágni az átszervezésbe (amire megint lesz idő, mert most is hiten alapuló, az igazságában ingathatatlan “szaktekintélytől”, felülről jön az “áldás”)
A poszt remek, a hozzászólásokból is sokat profitáltam. Köszi
@Fedor: igen, meglehetősen 🙂
@Tragedy:
A lengyel településszerkezet tényleg más, mint ahogy az észak-magyarorzági is más, mint a dunántúli és ezektől nagyon különbözik az alföldi. A mai körjegyzőség gyakorlatilag az adminisztrációra korlátozódik, ettől független az alapfokú iskola, orvosi ellátás, helyi közlekedés megszervezése. Ez utóbbiak esetében fontos, hogy a lakosságszám elérjen egy minimális szintet, mert különben nem lehet jó minőségű intézményeket üzemeltetni, de az is fontos, hogy az alap szolgáltatások elérhető távolságban legyenek 5-10 km. Ez ma nem működik és a haramiakormány járási reformja után sem fog.
Falusias, kisvárosi és városi településszerkezetre lehet eltérő modelleket alkalmazni. Ha a lengyel példánál maradunk, itt egy rövid leírás, de belebotlottam már részletesebbe is (most nem találom):
lengyelek.blog.hu/2012/01/01/allamszervezet_es_kozigazgatas_2
Persze a francia és osztrák mintákat is érdemes lenne vizsgálni.
A polgármesterek érvelését én is ismerem. Jól hangzó marhaság. Egy kistelepülés akkor maradd meg és fejlődik, ha van a környéken munkahely, elérhető jó minőségű oktatás és orvosi ellátás működik a helyi közlekedés. Az is jól jön, ha igényes és ápolt a környezet.
Attól, hogy van egy kis létszámú, lerobbant falusi iskola, ahol a polgi lánya meg a nagygazda tesója “a tantestület” és egy 2 személyes postahivatal, még nem fog felvirágozni a falu, sőt megmaradni sem.
@Tragedy: Én elfogadom, hogy nem egyszerű, pláne, hogy ezeket a kérdéseket piszok nehéz pusztán csak afféle racionális problémákként kezelni, csak ugye az érzelmi viszonyulás nálunk többnyire azzal is jár, hogy a “szeretem a falumat”-érzést szinte azonnal elkezdik racionalizálni is, és itt csúsznak súlyosan félre a dolgok.
Mátyásdomb például tíz évvel ezelőtt készíttetett egy spekulációt, amelyikben ezt írták le nekik, gondolom azért, mert ők meg ezt várták el:
“A település fejlődésére ható pozitív és negatív hatások elemzése alapján biztonsággal előre jelezhető egy közepes intenzitású népességszám-növekedés, amely mintegy fele-fele arányban válhat településalkotóvá (lakónépességgé), illetve idény-jellegű jelenlevő népességgé (üdülőfalu jelleggé). “
És ugye ilyenkor számokat is írnak: most van 784 fő és ez távlatilag megnyől 1050-re. (Az üdülőfalu jelleggel nem foglalkoztam, azért a mesének is van egy olyan szintje, amit inkább haggyunkmár. Ez a lakosságszám csak a lakónépesség dinamikáját mutatja.)
Azt, hogy mi a radai rosseb alapján gondolta valaki tíz évvel ezelőtt, hogy miközben az ország ütemesen fogyik, miközben a faluról városra elvándorlás nem igazán egy megfordulni látszó trend (lakóparkos varieték Budapest és a nagyvárosok környékén nem játszanak), pont Mátyásdomb lesz az, ahol ezzel szemben biztonsággal előrejelezhetően nőni fog, azt most hagynám. Tíz év után ami látszik: a 784 mára olyan 750 körülire csökkent. Az én tippem pedig az, hogy ez a jövőben inkább csökkeni fog és nem növekedni.
Na, ez a baj. Hogy a vágyvezérelte gondolkodás felülírja a rációt. Nem úgy döntünk, nem úgy döntenek, ahogyan azt a körülmények várható alakulása indokolná, hanem úgy, hogy a döntéshez hazudják hozzá a várható körülményeket. Nőni fog, nagy biztonsággal. Aham.
És ugyanilyen önbecsapás az összes többi spekuláció is. A településen 2000-ben működő 15 vállalkozás, amibe beleszámolják a Postát is és pb gázt cserélő nénit, meg az enyingi agrárerté faluszéli sertéstelepét, oszt akkor milyen mátyásdombi vállalkozókról is beszélünk? Van két fuvaros, két kisbótos meg egy ács? Na, erre tényleg lehet prosperáló jövőképet rajzolni! 🙂
De a legszebb az egészben ez:
“Az önkormányzati gazdálkodással – és annak viszonylagos rentabilitásával kapcsolatban megállapítható, hogy a település méretéhez képest – egyes önkormányzati intézmények tekintetében túlellátottnak tekinthető, mivel ezen intézmények legkisebb kapacitású alapegységei is túlméretezettek az alacsony települési lakosság-számhoz képest. ”
majd:
“A jelen program demográfiai fejezetében jelzett településfejlesztési (népességszám-növelő) előirányzatok erre a tényre alapoznak. “
Tehát a túlellátást azért kell fenntartani, mert nőni fog a lakosságszám, és a lakosságszám azért fog nőni, mert fenntartjuk a túlellátást. És ha tíz év után azt látjuk, hogy ez a szép, körkörös érvelés mégsem jött be, akkor odanyilatkozunk, hogy decsakazértis! :))))
@maroz:
Amit írsz, azok tényeknek tűnnek, miért vitatkozzak velük. Ellenőrizhetők. Én inkább próbálom megérteni a lokálpatriótát.
Nemrég voltam Mátyásdombon (ősszel), lelassítottam a kihalt volt varroda mellett, ami kastély volt előtte. Szándékosan a falu felé mentem vissza, és gondolkodtam, miből élnek itt az emberek.
Van a sertéstelep, a fehérjefeldolgozó, aztán ….a gáztelep, meg az állami intézményrendszer. És Enying vagy más közelebbi falu.
Amit írsz, abban azért ott van az is, hogy ha nem “éri” meg, akkor centralizáljunk. Ebben is van ráció, de a mi rendszerünkben, ha elindul egyszer ez a folyamat, akkor ott, annak a falunak vége. Még bízhat benne, hogy falusi turizmus, meg egyebek…haha
Mátyásdomb gondja egyebek mellett abban is van, hogy Enying túl közel van. Meg egyszerre távol is. Távol, ha a mátyásdombi odamegy lakni. Nem biztos, hogy 50 év múlva is probléma lesz, hogy nincsenek Mátyásdombok. De megélni a lassú halált, nem gondolom hogy ezt lehet racionálisan. A polgimájszter valószínűleg a lassításba is győzelmet gondol.
És ilyenkor, amikor patikamérlegen kimérjük egy 700 fős falu gazdaságosságát, valahogy mindig penetrál a kisördög, és beúszik a képbe a nagyobb lélekszámú települések körében tapasztalható pénzszórás és pazarlás, meg az, hogy nem azonos léptékekhez csak az egy főre jutó légköbméterszer gigabaromság az igazi mértékegység.
És nekik még “tanácsadóik” sincsenek. Pl. Századvég :-))) itt elkanyarodtam.
@quendelapo: Kb. ezt próbáltam meg én is érzékeltetni. Ezért írtam, hogy más a helyzet nagyobb városok közelében, és más az aprófalvas helyeken. A járási rendszer szerintem az új-lipótból (static.168ora.hu/db/0F/91/budapest-parlament-d0000BF91ae1479d20ee7.jpg) kieső gyógyszeresek utókezelésének terepe lesz, elsősorban hatalmi ágazat a klientúrának.
A link nem volt tökély 🙂
2.bp.blogspot.com/-l_NGbqObv14/TgTkohUyz8I/AAAAAAAAB-o/FYmOIaHLLDA/s1600/PARLAMENT.jpg
@Tragedy: Mondom, én nagyon igyekszem megérteni az érzelmi komponenst is, hiszen én is egy kis porbafingóból indultam, és látom, hogy akik ottragadtak azok nagyon ragaszkodnának a faluhoz.
Én nem a közvetlen technokrata megközelítésből mondom ezt a “nem éri meg”-et, nem forintosítva, mert annak tényleg lenne egy ilyen haszonelvű bukéja, és azért az ember mégsem tenyészmarha, hogy csak azt nézzük mennyi befektetésre mennyi tejet ad.
Az a problémám, hogy ez a “nem éri meg” ennél sokkal súlyosabb. A komolyabb kutatások azt igazolják, hogy: minél magasabb iskolai végzettség, annál könnyebb elhelyezkedési lehetőség és annál magasabb bér. Illetve ennek a fordítottja, minél iskolázatlanabb annál nagyobb valószínűséggel lesz munkanélküli és alacsony jövedelmű. És sajnos az is eléggé egyértelmű, hogy pont a kistelepülések iskoláiból nem nagyon tudnak továbbtanulni a gyerekek.
És itt kéne picit őszintébbnek lenni. Oké, hogy lokálpatriotizmus, oké, hogy maradjon ott a gyerek általános iskolában, de akkor ehhez tessék azt is őszintén hozzámondani, hogy ennek az lesz a következménye, hogy a gyereknek nagy valószínűséggel nem fog sikerülni semmiféle érdemi végzettséget szereznie és ennek folyományaként munkát se fog találni, akkor meg mi legyen?
A környéken gazdálkodó Enyingi Agrár Zrt.-nek van tokkal-vonóval vagy 230 alkalmazottja, oszt mekkora egy cég! Dégen akasztja bele az ekét a traktoros a jóféle csernozjomba, oszt Lepsényig húzza a barázdát! Növénytermesztéssel, tehenészettel, lótenyésztő ágazattal, könyvelővel-titkárnővel együtt, ráadásul elosztva vagy három telephelyre csupán kétszázvalahány munkahely! És ugye ott is kukáznak ki mindent, ami nem gazdaságos, mert csak idióták képzelnek el olyasmit, hogy üzemszerű mezőgazdaságot lehet csinálni nem huszadik századi eszközökkel.
Szóval oké, én elfogadom azt, ha valaki a lokálpatriotizmus mellett érvel, de jó lenne, ha azt is elmondaná, hogy mi a pálya azoknak, akik maradni szeretnének. De hihetően, mert ezt az ócsai portakocás hülyeséget körberöhögöm. Nem mondom, hogy nincs pálya, hogy elvileg sem létezhet, de azt mondom, hogy ennél azért több szürkeállományt kéne belefeccölni, ha tényleg működő ötletet akar valaki kitalálni.
Látok szanaszét a világban példákat, de ott is szinte mindenhol azt látom, hogy olyan emberek tolják az ipart helyben, akik kellően tanultak, műveltek (abban az értelemben, hogy könnyedén és hatékonyan képezik magukat tovább abban a témában, amiben nyomulnak) és kreatívok. Osztrák Billában botlottam bele egy érdekes dologba:
files.janatuerlich.at/JA_downloads/folder/JaNat_Folder_Paradeiserraritaeten_2011.pdf
Egy dobozban vagy tucatnyi fajta paradicsom. Érdekes és ízletes volt. Egy Erwin Binder nevű csóka termeszti, és hol? Sankt Andrä am Zicksee. Mosonszentandrás. Fertődről elköpök odáig. Valami hasonlókkal lehetne talán próbálkozni Mátyásdombokon is, csak ugye ahhoz előbb ki kéne művelni azokat az emberfőket, mert ilyesmit nem nagyon lehet nyolc általánossal.
@maroz: Azt hiszem itt van a kutya elásva. Az érzelmi húrokat is azért említettem, mert próbálom megérteni az ott élőket.
Amit leírtál, az kőkeményen ugyanaz az óhaj, amit én is szeretnék.
Amit pedzegettem, hogy semmifajta segítséget nem kap hozzá kis falvak népe. Csak és kizárólag attól a szerencsétől függnek, hogy van-e ott pár értelmesebb ember. Ahol nincs, annak a falunak befellegzett.
Az én falumban sem nagyon látom az igényt a továbbtanulásra, a művelődésre.
@Tragedy: Bocs, hogy közbeszólok, de ilyen esetben kellene színre lépniük a civil szerveződéseknek!
Annak a pár értelmesebb embernek, akik a közösségi munkában nem a politikai dobbantót látják…
@acs63:
A “kellene” szónál szublimáltam. A civil szervezetek ellehetetlenítése már befejezett tény. Hacsak nem a Lakitelek alapítványról szólsz. Esetleg valami egyházközeli mosoda van a tarsolyodban?
@Tragedy: 🙂
Ideális állapotokról vizionáltam egy ideális országban…
Amúgy tőlem a helyi nőegylet is fuzionálhatna a “kocsma-kör”-rel és a vasárnapi iskolával. A lényeg: olyan lokálpatrióták legyenek, akiknek nincs politikai ambíciójuk.
Mivel ez nálunk – “természetesen” – másképp működik, ezért a feltételes mód. Ahol van pár olyan – általad is említett – értelmesebb (és tekintéllyel rendelkező) ember, aki helyreteszi a falugyűlésen a vízfejet, ott van esély a megmaradásra.
@maroz: @Tragedy:
Egyetértek, a lokálpatrióta hozzáállást maximálisan támogatom. A helyi közösség és főképp a vezetők feladata az lenne, hogy megtalálja azokat az értékeket, amik egy ilyen települést vonzóvá, élhetővé, eladhatóvá tesznek. Az, hogy harcosan kiállnak a 2 személyes postahivatal és a 80 fős iskola mellett, az azt mutatja, hogy nem képesek találni egyéb értelmes témát, vonzerőt, nincs fantáziájuk, nem kreatívak alkalmatlanok a feladat ellátására.
Gondoljuk végig egy zsákfalu kis iskolája nem csak pénzügyi lehetőségei miatt nem alkalmas arra, hogy “életre való” gyerekeket neveljen. Van másik két tényező, ami talán még fontosabb: az egyik, amit már említettem, a helyi összefonódás: a tanári kar, rokon, haver, a helyi vezetés fegyverhordozója. Így a szülők nincsenek abban a helyzetben, hogy a legkisebb mértékben is hatással, befolyással legyenek az iskolára, hiszen mindegyikük függő viszonyban van a falu és az iskola vezetésétől is. Rosszabb esetben egy falun belüli vitás ügy a gyereken csapódhat le.
A másik probléma a zártság. Egy 80 fős iskolában minden gyerek 40-50 másik gyerekkel kerülhet kapcsolatba. Egy zárt kicsi közösségben élnek és semmiféle kapcsolatuk nincs a külvilággal, nem alakulnak ki barátságok, szerelmek, nincsenek más példák, nem látják, hogy a szomszéd faluban is vannak gyerekek, tanárok, akik esetleg másként látnak dolgokat. Provincializmus a négyzeten.
Egy falu vezetésének, ha lokálpatrióta, azt kéne megtalálnia, hogy mi az amiben a talapülés más mint a többi, miben jobb, mi az ami eladható. Az oktatási, egészségügyi, közlekedési ügyeket pedig a többi szomszéd településsel összefogva magas színvonalon kellene megoldania. Az önálló iskola egy zsákutca.