Retyizsurnalizmus
Eredeti szerző: szempontpuska
Istenemre mondom, szeretem a vitriolt! Ha kell, tűzbe tenném a kezedet érte, Kedves Olvasóm. Minden reggel ide van készítve ni, a kávé mellé egy külön kupicában. Mire megjelenik a napi idézet poszt, már le is küldtem az első kortyot, a kedvencek böngészősávban ott figyel a napindítónak szánt 4-5 honlap (blog, tumblr) hogy meglegyen belőlük a betevő adagom.
Huszonegynéhány évesen Uj Péteren szocializálódtam. Örök érvényű — sokak számára elfeledett, másoknak tán ismeretlen — klasszikusa a Merdzsó, nekem máig ott van a panteonban.
Nem akarom a többiek érdemeit elvitatni, de UP egyféle iskolát teremtett ezzel a stílussal hazai sajtóban. Amikor búcsúztatták az Indextől, olvastam, hányan választották az újságírást azért, mert ők is ilyenek akarnak lenni, ilyesmiket akarnak írni.
Nyugaton a legnagyobb hírportálok a nyomtatott sajtó, a nagy napilapok bázisán jöttek létre valamikor a kilencvenes években, amikor a Népszabadság, a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap és a Népszava korabeli mamelukjai fitymálva legyintettek az online újságírásra, mint egyfajta múló divatra, hóbortra.
Ekkor és ezért történhetett meg, hogy mire a nagyok, a print napilapok észbe kaptak, az online piacot két óriás uralta, az Index (volt Internettó) és az Origo.
A sajtóhoz valamicskét értő külföldi ismerőseim értetlenkedve figyelik, hogy lehet az, hogy Magyarországon a nagy, meghatározó országos napilapok csupán a futottak még kategóriában gyűjtögetik az online piac morzsáit. Ez is egyfajta hungaricum(?). Hátrányuk immár behozhatatlan.
Persze generációs kérdés ez is. Apám még nem szeretett monitorról olvasni. Az újság szaga, a papír csörgése… Az estére, délutánra (buszra, vasárnap délelőttre stb.) félretett, hosszabb írást sohasem szoríthatta ki egy percenként frissülő tudósítás. Már a rádiók félóránként adott hírei sem tudtak versenyezni az online hírportálokkal, képekkel, videókkal, idézetekkel…
Mégis megértettem ezt az olvasói konzervativizmust. Volt bennem annyi empátia, hogy vissza tudjam idézni, milyen érzés volt a reggeli Népsportot olvasni a kakaós tej és a kifli mellé egy NB I-es forduló után.
Ez volt az első — mondhatjuk így — generációs ugrás. A printről az online-ra. A gyorsasággal, a hírversennyel felülkerekedtek a spindoktorok. Az a politikus, aki 5 mp szintidőn belül nem tud mondani valami bombasztikusat, mehet a levesbe.
Már itt van a sarkunkban a következő hullám, az ún. Z generáció. Ők mobilon, facebookon, I-padon, I-pod-on, karórán, fülbevalón és hamarost orrpiercingen követik a világ eseményeit, legyen az egy celeb fogyókúrája vagy ha megfagyott turulfiókát találtak Etelközben (kinek mi, ízlése szerint).
Ez már nem az én pályám. Már nem nekem szól. A 444-et is próbáltam megszeretni a maga tabloid stílusával, de ezektől már kezdem úgy érezni magam, mint Apámék a nyolcvanas években, amikor odaadták a videó távkapcsolóját, mondván: ezt inkább te állítsd be.
Bizony, Kedves Olvasó! Ez az első olyan pillanat, amikor a kor kezd lehagyni Téged engem.
A pátoszra, a szemforgatásra és hipokrita nyilatkozatra nekem kinyílik a bicska a zsebemben, mások mirigyeiben beindul a vitriol-kiválasztás. Ilyenkor élvezettel hizlalom szemeimet az üresfejű fellengzőket a mélybe („egójukról az IQ-jukra…”) lerántó sorokon.
Az újságírónak az a dolga, hogy kérdezzen, kekeckedjen, kritizáljon (van persze másik típus is, de azt obersovszkyzásban mérik…), de azért az még megmaradt, hogy egy cikkből még mindig lehetett tájékozódni. Ez afféle minimum volt, vagy mégsem?
Az újságíró lövöldöz, a politikus meg cikkcakkban szalad, mint az anyós a viccben — ez a dolgok rendje. Ezzel nincs is semmi bajom. Nem csak megszoktam, de már el is várom.
Namost, Kedves Olvasóm! Csak azért írtam le a fenti (megszámoltam!) tizenöt bekezdést, hogy Te istenuccse elhidd nekem, ezzel a szárszói izével nem az a bajom, hogy báncsák a ballibet. Nem!
Csöpögjön a vitriol, zengjen az élc, szikrázzon a cinkelés, de már tényleg ott tartunk, hogy egy Panyi Szabolcs (bocs, de Német Tamásról speciel fogalmam sincs, kicsoda) szárszói — úgynevezett — tudósításában Medgyessyt a büfénél, Heller Ágnes csípőnadrágját, Paul Lendvai tányérját, Puch László pocakját, Vadai szandálját, meg Farkasházy klotyóját (a klotyóját b@mmeg! Érted? a klotyóját!) kell néznem???
Most már ilyen lesz az Index? Hát tényleg muszáj lemenni kutyába? Kínai Kálmán és Trágár Tóni menetrendszerűen jelentkező „baloldali tüntetők borzalmas képei” című posztjai (ne keressétek, mert ilyen címen nem létezik!) most konkurenciát kaptak.
A politikus… khmmmm… szakma presztízse nem sokban marad el az újságíróétól. De kedvenc újságírókat akkor is sokkal könnyebben fel tudok sorolni, mint politikusokat.
Nekem ez a tegnapi retyizsurnalizmus valahol egy mélypont volt. Egy csalódás. Én nem szeretném (és baromira nem is érdekel), ha legközelebb a kötcsei budit, majd a tusnádfürdői pottyantóst is megnézhetem online az Indexen.
És az sem érdekel, hogy a szerzők… öhmmmm… szakmai hitvallásában milyen helyet kap ez a buditudósítás.
Csak az érdekelne, miben különbözik a két indexes szerző mondjuk, egy Sas-kabarétól…?!
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520105-6ae095c3ee424' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520105&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520105-6ae095c3ee424&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520105-6ae095c3ee424' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@alte trottel: de hát látod, hogy odamennek a ‘jelölt’-ek, felállnak a színpadára és …
ezt ne. ennyi.
reszegbroker.tumblr.com/post/54102574096/koszi
Azonkívül többször jártak ugyanabban a színházban, múzeumban, nemzeti ünnepen ugyanott szónokoltak.
De ugye azért a MüPa nem tehető felelőssé egyre mélyülő szellemi, erkölcsi és fizikai nyomorúságunkért?
Mert Farkasházy and Co pontosan annyira felelős mindezért mint az Operaház függönyhúzója.
Vagy te se tudsz meglenni prügelknabe nélkül?
@Késes Szent Alia: „Nem jó az analógiád, viszont talán megvilágítja, hogy miért látom másképp: Scheppele nem akarja leváltani a rezsimet, a szárszóiak igen. Ezért Scheppele nem termék és nem kell kirakatba állnia, a szárszóiaknak viszont igen, és ez nagyon fontos különbség. A „rezsimváltó ellenzék” egy marketingtermék a választó szemében, a sajtó pedig azt csinálja, hogy felméri és véleményezi a terméket.”
Én érteni vélem amit mondasz, de földhözragadtabb vagyok ennél a szintnél. Szárszón felvonult egy elszigeteltté vált generáció sok elszigeteltté vált jelese (és sok kevésbé jelese), feszengve jelen volt néhány ehhöz lazábban, vagy alig kapcsolódó, de a megjelenésből ilyen-olyan hasznot remélő személy, és ők kiálltak (valamelyest naftalinos gesztusokkal, és biztos hogy nem túl profin) az „összefogás” és az orbánizmus leváltásának szükségessége mellett. Ez sokféleképp volt szomorú is, fonák is, én a sajtó egy javarészének bírálatát nem bánom, sem tartalmát, sem hangnemét tekintve – függetlenül attól, hogy egyetértek vele, vagy sem.
De a panyizmus nekem nem tartozik a politikai termék beárazásába (amit még az irányos és elfogult sajtótól is elvárok). Ez az írásuk (és nem az első a sorban), bárhogy is próbálom újraolvasni, pusztán a szereplők napi tornagyakorlatszerű körberöhögésének tűnik föl (tök függetlenül attól, hogy éppen mit csinálna vagy mondanak). Erre csaknem bizonyítéknak tekintem, hogy sem ábrázolásában, sem hangnemében nem tért el érdemben beszámolójuk a par excellence hecctollnok Bayerétól.
Ezek a fickók szerintem legalább annyira távol, ha nem sokkal távolabb állnak minden valótól, mint akiket leszólnak.
Még tán annyit, hogy a magyar társadalom nem túl fiatal, és a közgondolkodás, meg a gesztusok nyelve sem nagyon friss, vagy trendi benne. Egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy nincsenek sokak, akiknek igenis jelentett valamit ez a nem túl trendi generációs gesztus, az utilitárius beárazásnál az ilyesmit is illik kalkulálni, szerintem szép számmal vannak, akik ezt a nyelvet értik.
@Késes Szent Alia:
„az idézett kifogás nem az volt, hogy ízléstelenül írt Szárszóról a sajtó, hanem hogy a rezsim fogalmi keretét használja és társutassá vált. Kis különbség.”
Olyan kicsi, hogy jóformán észrevehetetlen ezúttal. 🙂
Indokolatlanul jóhiszemű interpretációnak – sőt, teljes tévedésnek – tűnik a csalódottság kifejeződését látni Panyi szövegében. „Újságírás nem történt”, amint azt stefan75 találóan megállapította. Maga az ízléstelenség pedig, amit te is elismersz, ugyanabból a képtelenségből fakad az adekvát ábrázolásmódra, mint a tágabb kontextus – a „fogalmi keret” – felismerésére (vagy inkább beismerésére). (Mellesleg kb. ugyanez a képességhiány lehet az eredete a zavarba ejtő nevetségességnek is, amivel „Véleményvezérnek” címezte a blogját (stilizált gót betűkkel).)
Ami pedig azt illeti, hogy összevethető-e a „retyizsurnalizmus” a Galamus elemzéseivel a hazug propagandáról: a tájékoztatást nagyon is szembe lehet állítani a nem tájékoztatással. Újságírás – azaz tájékoztatás – történik, amikor a félretájékoztatásról, a pártmédia (inkluzíve az állami) általi manipulációról, az autoriter rezsim egyik leglényegesebb jelenségéről tájékoztat e jelentőségnek megfelelő hangsúllyal a Galamus. Ha ez nincs, azzal egyébiránt hallgatólagosan, de egyértelműen azt a beszédhelyzetet veszi fel az így eljáró orgánum, mintha továbbra is nem rezsimszerű, hanem demokratikus viszonyok közepette szólalna meg. Nem tájékoztat az egyik leglényegesebb kérdésről. Nem ismer fel valamilyen egyértelmű prioritást (ennyiben a rendszer fogalmi keretét használja ebben is), vagy legalábbis amatőr módon megelégszik azzal, hogy újságírói személy szerint tisztában vannak a manipulációval, de nem ismerik fel szakmai feladatként, hogy az új kontextusban ez a hír, erről kellene tájékoztatást adniuk. Vagy csak lusták, ami majdnem ugyanaz. Ha ugyanakkor tendenciaszerűen bukkan fel a lapban a „retyizsurnalizmus” – márpedig Panyi szóban forgó darabjának jócskán vannak előzményei -, amelynek ugyancsak a nem tájékoztatás a jellemzője, mindig a „baloldalra”, a rezsim ellenzékére célozva, akkor egyfelől ez szembeállítható a tájékoztatással, másfelől ha akarja, ha nem, a rendszert szolgáló hecc lesz belőle.
@stefan75: +1
@incze: +1
@Kowalski, helyzetjelentést!:
Mivel a szárszónál is régebbi lakitelki bajusztalálkozóról kép nélkül tudósítottak,
betü-betü-betü….mégtöbb betü..semmi médiaheck,
ezért mindenki megnyugodhat, hogy az Index fidesz-termék.
Szó sincs semmi másról.
Az ellenzéket Magyar Vizsla képeslap stílusban,
a kormányt meg mélyen beborulva….
Ez nem híroldal,
hanem agitációs-propaganda csatorna a sok közül.
Kíváncsi lennék, hogy a buditematikán túlmenően melyik fórumokon jelent meg részletes, alapos tájékoztatás a szárszói összeröffenésről?
@incze:
(az elszigetelt generáció jelentésében nem értem pontosan)
vannak, akik úgy gondolják, hogy bizonyos embereket, nézeteket napi tornagyakorlat ill. feszültséglevezetés (vagy helykitöltés, kattintásszám növelése stb.stb) céljából pofozózsáknak lehet használni, mindenkor, mindenhol.
@incze: @Kowalski, helyzetjelentést!:
Elnézést, hogy összefoglalóan válaszolok, de kábé ugyanazt írnám mindkettőtöknek.
Képviseleti demokráciában és azt tartom normálisnak, hogy a pártok vannak a választókért és nem fordítva. A pártok kitalálják, hogy hogyan könnyíthetik meg az életemet, kidolgozzák a programokat, ezeket kommunikálják, profin kezelik a médiát, jelen vannak a neten, megvédik magukat a támadások ellen és így tovább. Nekem, civil választópolgárnak nem dolgom, hogy ötödik hadoszlopként védjem a pártokat tótawék, bayerzsoltok, különféle bértollnokok és pocaklakó minimanók ellen. (Értékeket, eszméket védek, ha védeni van kedvem, pártokat nem.) Az önvédelem a pártok dolga, oldják meg, és állítsák elő a termékeket, amikből aztán én választok. Ha nem képesek megoldani és össze-vissza bénáznak, akkor nem veszem meg, amit el akarnak adni. Ha ennek az a következménye, hogy pártok szűnnek meg, ahogy két nagy rendszerváltó párttal történt, akkor így jártak, lépjünk tovább.
A sajtó pedig egyrészt tudósítson (a hírrovatban), másrészt fejezze ki azt (a véleményrovatban), amit én mondanék vagy írnék, ha írni volna kedvem. Például ha a hozzám értékeiben közel álló pártszövetség fenomenálisan idióta, akkor fejezzék ki az én dühömet és csalódottságomat akár azzal, hogy kegyetlenül kigúnyolják őket. (Ne az újságíró dühét fejezzék ki, hanem az enyémet, olvasóét, bár a kettő egybe is eshet.) A sajtó termékei közül pedig szintén válogatok, és aki frappánsabban fejezi ki, azt szívesebben olvasom, mint aki a budit fotózza. Ugyanígy tesz az az olvasó is, akinek megdobban a szíve a szárszói találkozó hallatán, ő nem az indexet fogja olvasni, hanem valami mást, és ez így jó.
Ez van képviseleti demokráciában. Nem zárom ki, hogy a jelen magyar helyzetben ezeket az elveimet valamennyire módosítanom kell, de egyelőre nem vagyok arról meggyőződve, hogy így van-e és mennyire muszáj módosítanom. Kell-e mondjuk védenem a szárszói próbálkozást a HVG újságírója ellenében, ha úgy látom, hogy az, ami kormányváltó ellenzékként az én képviseletemet akarná megkapni, nem tudja magát elég hatékonyan megvédeni. Nem tudom, nincs rá végleges válaszom. Azt mindenképp vitatom, hogy Tóta társutassá vált és a rezsim szekerét tolja. Ha valamilyen hatása van, akkor az az, hogy a jelenlegi ellenzéket változtatásra ösztönzi, és ha az nem képes változni, akkor hozzájárul a széteséséhez, de ezzel egyben hozzájárul egy új ellenzék kialakulásához is, és lehet, hogy az új ellenzék tudja majd csak elzavarni a rezsimet, míg a jelenlegi teljesen képtelen rá…
@Késes Szent Alia: Azt a fogalmi keretet, amiben gondolkodsz, Orbán szétszedte. Ez az (ál)vita nem a pártokról szól. Nekünk sem a pártokat kellene védenünk, hanem azt a demokratikus keretet, amiben ők egyenlő feltételekkel tudják a termékeiket áruba bocsátani.
Ennek talán legfontosabb feltétele a szabad információáramlás, amit a média hivatott biztosítani. És nem akaródzik neki.
Ahogy Stefka István fogalmazott: „Ma már a média 50-55 százalékát mi uraljuk. Mi mondjuk meg, hogy mi történik.”
Ez az, amit nekünk nem lenne szabad hagyni.
@stefan75:
kik azok a nekünk?
az orbánellenesek egy eléggé inhomogén társaság, mindenki összefogása mindenkivel illúzió
@Wintermoots: Mi, akik nem szeretnénk félretájékoztatva egy önkényuralom fogaskerekeivé válni.
És ehhez nem kell összefogni. Ha mindenki egyénileg bojkottálja a rezsimet és szolgáit, akkor is fogják érezni a hatását.