Satufék, visszakettő
A költségvetés júliusi gyorsjelentése alapján meg lehet vizsgálni néhány közkeletű politikai mítoszt a hiánycél realitásáról, arról, hogy milyen állapotban adta át a Bajnai-kormány költségvetést és hogy milyen költségvetési politikát követett az Orbán-kormány a megalakulása utáni első két-három hónapban.
A hiány alakulását a gyakran a hiánycélhoz viszonyítva vizsgálják. Ezeket az adatokat nézve elszörnyedve állapítjuk meg, hogy az államháztartás önkormányzatok nélküli hiánya májusban már elérte a 85%-ot, júniusban pedig a 119%-ot (a 2009-es megfelelő adatok 62% és 85% voltak). Ezzel a módszerrel két baj van: egyrészt a hiány nem időarányos, így egy időszakos hiányt nem extrapolálhatunk lineárisan, bármennyire is csábító az ötlet (azért sokan megpróbálják). Másrészt a hiánycél mint vetítési alap pont annyira használható, amennyire hiszünk a kormányzat iránta érzett elkötelezettségében.
A magyar költségvetés 2009-ben demonstrálta, hogy képes a hiányt a GDP 3,9%-án tartani. A 2010-es 3,8%-os hiánycél realitását a 2009-es pályához viszonyítva ellenőrizhetjük. (Jobb lenne persze a havi előirányzatokhoz viszonyítani, de ezek nyilvánosan nem hozzáférhetőek.)
A következő grafikonon a központi alrendszer hiányának szerkezete látható.
A központi alrendszer (másképpen az államháztartás az önkormányzatok nélkül) a központi költségvetésből, az elkülönített állami alapokból és a társadalombiztosítási alapokból áll. Mivel a kormányzat ezekre hathat közvetlenül, ez a halmaz a legmegfelelőbb a fiskális politika értékelésére.
A központi alrendszer hiánya áprilisig többé-kevésbé a 2009-es pályán haladt (aminek a vége egy 3,9%-os hiány volt). Májusban az elmúlt évek tapasztalatai alapján csökkennie kellett volna a hiánynak – de az nőtt. Júniusban és júliusban a korábbi évek patternje szerint alakult az egyenleg: júniusban nőtt a hiány, júliusban stagnált.
2010 júliusában tehát a hiány a GDP 3,8%-a volt, szemben a 2009. júliusi 3,1%-kal. Nagyjából ezzel a 0,7%-kal (180 milliárd forinttal) tért le a költségvetés májusban a tavalyi hiánypályáról. 300 milliárd forintos lyuk ugyan nem látszik a költségvetésen, de a kormányváltás hónapjának kisiklását érdemes közelebbről megvizsgálni.
A következő ábrán a bevételek és a kiadások előző évhez viszonyított eltérését látjuk a GDP arányában.
Feltűnő, hogy az év első négy hónapjában GDP-arányosan mind a bevételek, mind a kiadások nagyobbak, mint 2009-ben. Májustól a bevételek fokozatosan visszasimulnak a 2009-es pályára, a kiadások viszont látványosan elszállnak, aztán júliusban meredeken visszaesnek. Ha a májusi 0,9%-os eltérés helyett csak a bevételi eltérésnek megfelelő 0,25%-os deltát produkált volna a költségvetés, akkor a júliusi korrekcióval még mindig a 2009-es hiánypályán lennénk.
Nézzük meg közelebbről, hogy alakultak a központi költségvetés fontosabb bevételeinek és kiadásainak deltái a GDP-hez képest.
2010-ben a gazdálkodó szervek és a lakosság GDP-arányosan végig kevesebbet fizetett be a költségvetésbe, mint 2009-ben. Ez egyértelműen az szja és a társasági adó január elsején életbe lépett csökkentésének következménye. A fogyasztáshoz kapcsolódó adók (amelyek mintegy háromnegyede az áfa) és a saját bevételek viszont a 2009-es pálya fölött haladtak, jelentősen ellensúlyozva az szja és a társasági adóbevételek kiesését.
Az áfa-bevételek tavalyit meghaladó pályájának oka, hogy az áfa-kulcsot 2009. július 1-től 20%-ról 25%-ra emelték, így a bázisban még az alacsonyabb kulcsú bevételek szerepelnek. A második félévben az áfabevétel várhatóan visszatér a 2009-es pályára.
A saját bevételek növekedése az uniós támogatások növekedéséből adódik.
Dől a lé: Magyarország 2010 első hat hónapjában 60%-kal több uniós támogatást hívott le, mint 2009 első félévében, 2008 első félévéhez képest pedig 3,7-szer annyit. Persze az uniós támogatásokat nem hiánycsökkentésre kapjuk, ezek a tételek előbb-utóbb megjelennek a kiadási oldalon is, és csak átmenetileg javítják a pénzforgalmi egyenleget.
Összességében tehát a bevételi oldalon semmi gyanús: a bevételek az adóváltozásoknak megfelelően átrendeződnek a jövedelmi típusú adók felől a fogyasztási adók irányába, az adóztatás mértéke az első félévben megfelel a tavalyinak, azzal, hogy az adóbevételek a GDP-hez képest a gazdaságpolitikai prioritásoknak megfelelően, tervezett módon csökkennek.
A főbb kiadáscsoportok deltáinak időszakos alakulásából megállapítható, hogy a szociális kiadások, a lakástámogatás, az adósságszolgálati kiadások és az uniós befizetések a tavalyi évnek megfelelő pályán, illetve annál alacsonyabban alakultak. A központi költségvetés hozzájárulása a társadalombiztosítási alapokhoz márciustól egyre gyorsuló ütemben tért le a 2009-es kiadási pályáról. A másik elszabadulónak látszó kiadáscsoport költségvetési szervek (és fejezeti kezelésű előirányzatok) kiadásai. Nézzük meg ezeket közelebbről!
A központi költségvetés évek óta kipótolja különböző jogcímeken a társadalombiztosítási alapokat. Tavaly a központi költségvetés havi 58 milliárd forinttal járult hozzá a tb alapokhoz: ebből havi 30 milliárd a magánnyugdíjpénztárba átlépők után adott hozzájárulás, havi 26 milliárd forint az egészségbiztosítási alap támogatása. A nyugdíjbiztosítási alapot féléves ciklusban támogatták: alkalmanként 87 milliárdot adott át a központi költségvetés és decemberben további 44 milliárd forintot. Ezek a tételek (az apróval együtt) elérték a 918 milliárd forintot, ami a központi költségvetésben kiadásként, a tb-alapokban bevételként, a központi alrendszer szintjén eredménysemlegesen jelent meg.
A magánnyugdíjpénztárba átlépők miatti támogatást, mintegy 354 milliárd forintot, azaz a GDP 1,4%-át szeretné Varga Mihály kikönyvelni – az ő kifejezésével „elszámolni” – a maastrichti kritériumhoz figyelembe veendő hiánykategóriából.
2010-ben viszont a központi költségvetés minden tétel esetében havi egyenlő részletekben adja át a hozzájárulást, ami a nyugdíjbiztosítási alap esetében azt jelenti, hogy június végéig 14%-kal többet adott át az idén, mint tavaly az azonos időszakban. Ez egy időbeli eltérés, ami az év végére kiegyenlítődik, így a hiánycélt igazából nem veszélyezteti. Jelentősebb strukturális eltérés ugyanakkor az egészségbiztosítási alap támogatása, mely a tavalyi havi 26 milliárd forintról 51 milliárd forintra nőtt. Ez az egy tétel önmagában 300 milliárdos többletkiadást eredményez a központi költségvetés számára, és a munkadói egészségbiztosítási járulék január 1-től hatályos csökkenését hivatott kompenzálni.
„Az 5 százalékpontos munkáltatói járulékkulcs csökkentés összességében 0,8 %-kal emeli a foglalkoztatás szintjét normál esetben. Ugyanakkor a válság miatt erőteljesen romló vállalati jövedelmezőség hatására a vállalati szektor jelentős létszámleépítésre kényszerül, amit a kb. 300 milliárd forintos járulékkönnyítés érdemben tud tompítani.” (A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításának általános indoklásából)
A költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok kiadáscsoport a központi költségvetés kiadási oldalának magasan a legnagyobb súlyú tételeként a főösszeg negyven százalékát teszi ki. A Pénzügyminisztérium – illetve utódja, a Nemzetgazdasági Minisztérium – államháztartási tájékoztatói szerint a költségvetési szervek áprilisban 4%-kal, májusban 10%-kal, júniusban pedig 5%-kal költöttek többet, mint az előző év azonos időszakában. Ezen belül jellemzően nem a személyi kiadások, hanem a dologi kiadások és az intézményi beruházások nőttek meg: a második negyedévben a dologi kiadások 10%-kal, a beruházások pedig 19%-kal voltak magasabbak, mint 2009-ben. A legnagyobb növekedés májusban történt, amikor ezen a kiadáscsoporton 10%-kal többet költöttek, mint tavaly.
A költségvetési szervek kiadásainak elszállásával kapcsolatban Bathó Ferenc helyettes államtitkár a féléves államháztartási jelentés közzétételét követő interaktív tájékoztató (OMG) során a következőt mondta:
„A költségvetési szervek kiadásainak előirányzatai az elmúlt év hasonló időszakához képest jelentősen magasabbak. Ennek döntő oka, hogy az uniós programok kiadásai jelentősen növekedtek és kisebb mértékben nőttek a költségvetési szervek dologi kiadásai is. (…) A kiadási oldalon a legjelentősebb elmozdulás a költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatoknál történt, de ha nettósítjuk a költségvetési szervek kiadásait – tehát korrigáljuk a saját bevételi növekedésekkel – akkor az érték már nem olyan jelentős.”
A dologi kiadások megugrása összefügg a kormányváltás körül személyi és szervezeti bizonytalanságokkal. A Bajnai-kormány bevezetett egy úgynevezett kincstárnoki rendszert, amelyben a Pénzügyminisztérium kijelölt hivatalnokai (a kincstárnokok) felülbírálhatták a kormány hatáskörébe tartozó intézmények kiadási döntéseit, ezáltal a PM szoros cash controlt tudott alkalmazni év közben. A kormányváltás átmenetileg szétzilálta ezeket a viszonyokat, így a költségvetési szervek vélhetően kihasználták az interregnumot és kifizettek olyan szállítói számlákat, amelyeket egyébként még görgettek volna maguk előtt. A fellazuláshoz hozzájárulhatott, hogy a kormány május folyamán még a hiánycél megemelésére törekedett. Ennek kudarca után a kormány júniusban zárolta (1132/2010. kormányhatározat) az irányítása alá tartozó fejezetek fejezeti kezelésű előirányzatait és az intézmények dologi kiadásait, felfüggesztette a jutalmak kifizetését, a szellemi tevékenységekre irányuló szerződéseket, bútor, informatikai és autóbeszerzési stoppot rendelt el, leállította a Magyar Államkincstár informatikai nagyprojektjét, befizetési kötelezettséget írt elő a saját bevételből gazdálkodó szervezetek számára és megtakarítást rendelt el az állami vagyonnal kapcsolatos kiadási előirányzatokon.
Au, ez fájhatott.
Ezzel a csomaggal mintegy 120 milliárddal fékezték le a központi költségvetés elfutását és júliusra remélhetőleg visszaterelték a központi költségvetést a tavalyi kiadási pályára.
Innen lehet folytatni.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517183-6ae1d1c0288ec' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517183&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517183-6ae1d1c0288ec&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517183-6ae1d1c0288ec' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Végre: a poszt, amire vártam. 🙂 Köszi!
Ha tehát jól értem, a hiánypályáról való májusi letérést végső soron leginkább a cash control fellazulása okozta, mert a többi változásra számítani lehetett, illetve a hatásukat kiegyenlítik más változások. Akkor viszont az a kérdés, mire is használták a költségvetési szervek a megnövekedett mozgásterüket. Ha – mint írod – kifizettek olyan számlákat, amelyeket egyébként görgettek volna, és – teszem hozzá – a kifizetésekkel szemben valós teljesítések állnak (magyarán: nem a haveroknak osztottak pénzt), akkor ez talán nem is olyan nagy baj. Elvégre a számlákat egyszer úgyis ki kell fizetni.
Technikai kérdés: a bevételi és kiadási tételeket részletező grafikonoknak mi van az y tengelyén? A GDP %-a, vagy az adott tétel GDP-hez mért arányának változása a bázisévhez (2009-hez) képest?
szép elmélet, de az Orbán-kormány május 29-én, tehát hónap végén alakult, addig a Bajnai-féle kincstárnoki rendszer üzemelt, és nem világos ez sem: „A fellazuláshoz hozzájárulhatott, hogy a kormány május folyamán még a hiánycél megemelésére törekedett. ” A Bajnai kormány ilyet tett volna?
Szvsz a májusi folyamatoknak júniusban kellett volna lezajlaniuk, hogy a két feltételezés (átmeneti helyzet kihasználása, hiány tudatos lazítása) megálljon.
Fel merül az a kérdés is, hogy mennyire felelős az a költségvetési politika, ami a hiányt úgy kezeli, hogy egyszerűen nem fizet ki számlákat, a feladathoz nem adja oda a forrást (eredmény: önkormányzatok, kórházak, állami vállalatok adósságfelfutása).
Szép a kincstárnok is, meg szép a 120 milliárd is, de rettentő kevés (lesz önmagában), sörgősen neki kell állni felszámolni az állami túlfoglalkoztatást és leépíteni a járadékokat.
@tanarseged ur: A szállítók kifizetése csak a pénzforgalmi hiányt befolyásolja, az eredményszemléletűt nem. Persze, a számlákat egyszer ki kell fizetni. Vicces dolog ez: ha kifizeted, akkor üres kasszát adsz át, ha nem fizeted, akkor meg kifizetetlen számlákat. Valójában nincs túl sok jelentősége, amíg az állomány kezelhető méretű. (Nem mindenhol az.)
@maiohu: A Bajnai-kormány május 13-án csinált egy átadás-átvételt a hatályos szabályok szerint. Május 14-én Navracsics írt egy atyaian arrogáns levelet neki, hogy majd ők megmondják, hogy s mint legyen az átvétel. A minisztériumok felsorolását tartalmazó törvényben módosították az átadás-átvétel szabályait, ami május 25-én lépett hatályba. Így a távozó kormány május 29-ére elkészített még egy átadás-átvételt. A minisztériumok a május nagy részét a kétszeres átadás-átvétellel töltötték.
A Fidesz kommunikációja májusban a csontvázak és a gazdasági vészhelyzet körül forgott. Matolcsy ekkor még 6,5%-os hiányra lőtt, attól függően, hogy mit talál a Varga Mihály-féle csontvázbizottság (tényleg, mi lett azzal?)
Nem akarom rátolni a Fideszre a felelősséget. Az átadás-átvétel bizonytalansággal és lazább költségvetési kontrollal jár együtt, ezt erősítette a Fidesz magasabb hiánnyal kapcsolatos kommunikációja. Ezt azonban júliusra korrigálták.
Kijött az NGM tájékoztatója.
ngm.gov.hu/data/cms2068557/gazdasagi_penzugyi2010julius.pdf
Remélem nem a részletes államháztartási tájékoztató helyett gondolták ezt az anyagot.
@Kettes: „ha kifizeted, akkor üres kasszát adsz át, ha nem fizeted, akkor meg kifizetetlen számlákat” – Akkor ha Bajnaiék hagytak néhány kifizetetlen számlát, az nem csontváz? Még ha nem is valami nagy… Egércsontváz, Paedocypris progenetica csontváza (az a legkisebb gerinces :-)), vagy esetleg a szekrény sarkában egy halott bogár üres kitinpáncélja? 🙂
„Nem akarom rátolni a Fideszre a felelősséget. Az átadás-átvétel bizonytalansággal és lazább költségvetési kontrollal jár együtt…” – vagy akkor nincs is „felelős”? Business as usual, és majd remélhetőleg szépen visszatérünk a hiánypályára? Mert akkor az egész csontvázasdi vihar volt a politikai biliben. Milyen prózai.
@tanarseged ur: Hoppá, egyetértünk! Szakmailag, gazdaságpolitikailag önmagában az. Az első választás előtt, amikor szavazhattam – 2002-ről van szó – kb. mást se hallottam a suliban az első fordulót megelőző héten, mint hogy az egyik akkori miniszterelnök-jelölt hogyan tette tönkre évekre előre a költségvetés 1998-ban, már bukott, ügyvezető pénzügyminiszterként (később aztán tényleg tönkretette, de ezt akkor még nem tudtuk :)). Már akkor sem volt világos, hogy ezt így hogy (asszem autópályát építettek), de mindenesetre az utána eltelt négy év összes hiányáért ő lett a hibás, mert lám ’98 tavaszán megugrott a hiány…
Nincs a kezembe adat, de valamiért az a gyanúm, hogy kormányváltáskor a megugró évközi hiányadat – ahogy mondod – business as usual, túl kéne tennünk magunkat rajta.
Amit ennél nagyobb problémának tartok, az az, amikor a régi oldal nem tervezi bele, hogy ez lesz (pedig most akár tudhatták is volna előre), az újak meg ezzel ijesztgetik a szerencsétlen kedveslakót (engem).
Tudom, hogy kukacolás, de az önkormányzatok támogatása mitől ingadozik???
2010. augusztus 11:
„A kormány 2012-től kívánja működtetni az egységes integrált nemzeti vagyonnyilvántartást. Nagy Anna kormányszóvivő a kabinet szerdai ülését követően bejelentette: a kormány döntött a vagyonleltár elkészítésének munkamenetéről. Mint kiemelte, az a cél, hogy egységes, látható, pontos, hiteles nyilvántartás jöjjön létre. A kormány felkérte az érintett tárcákat – a vidékfejlesztésit, a nemzeti fejlesztésit, a honvédelmit, a belügyit, és a Nemzeti Erőforrás Minisztériumát -, valamint és a KSH-t, hogy augusztus 30-ig hozzanak létre munkacsoport, amely megvizsgálja a nyilvántartási rendszerek kompatibilitását, szükségszerinti integrálását az új rendszerbe. A kabinet emellett felkérte Fellegi Tamás, nemzeti fejlesztési és Fazekas Sándor, vidékfejlesztési minisztert, hogy az „országleltár” elkészítéséhez szükséges forrásokat a 2011-es költségvetésbe tervezzék be, illetve, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. közreműködésével legkésőbb 2011. december 31-ig készítsék el az „országleltárt”, azon belül pedig egy egységes és integrált állami vagyon-nyilvántartási rendszert. Nagy Anna elmondta azt is, hogy az „oszágleltár” 2012-től működik, a rendszer működtetése és fejlesztése pedig nemzeti fejlesztési miniszter feladat lesz.”
2009. június 11:
„Számvevőszéki vizsgálat elrendelését kéri a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV Zrt.) ügyében Budai Gyula Kovács Árpádtól, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnökétől az MNV Zrt. Ellenőrző Bizottsága által feltárt gazdálkodási hiányosságok miatt.
A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) szövetségi igazgatója az ÁSZ elnökéhez írott levelében – amelyet az MTI-hez is eljuttattak – azt írja, hogy az MNV Zrt. a rábízott vagyont sem 2007-ben, sem pedig 2008-ban nem vette nyilvántartásba, nem készült vagyonleltár és vagyonmérleg sem.
A mai napig nem tudható – állítja budai Gyula -, hogy mekkora az MNV Zrt-re rábízott vagyon és ez megkérdőjelezi az állami vagyonnal való gazdálkodás átláthatóságát. A Vagyongazdálkodási Tanácsnak 2008-ban nem volt a tulajdonos által – vagyis a pénzügyminiszter által – elfogadott vagyongazdálkodási stratégiája, az MNV Zrt-nek pedig nem volt 2008-ban a tulajdonos által elfogadott üzleti terve.
A Magosz szövetségi igazgatója szerint az MNV Zrt. törvénytelen működése egyértelműen felveti a Vagyongazdálkodási Tanács és az MNV Zrt. vezérigazgatójának, Tátrai Miklósnak a felelősségét a szükséges intézkedések elmaradása miatt.
Ezen kívül felveti a tulajdonos, vagyis a magyar államot képviselő pénzügyminiszter Veres János volt pénzügyminiszter felelősségét, akinek mint tulajdonosi képviselőnek tudnia kellett volna a törvénytelenségekről, tekintettel arra, hogy az ellenőrző bizottság ezt folyamatosan jelezte.”
Következtetés:
Sem 2010-ben, sem 2011-ben nem lehet majd tudni, hogy mekkora lesz az MNV Zrt-re rábízott vagyon és ez meg fogja kérdőjelezi az állami vagyonnal való gazdálkodás átláthatóságát és felfogja vetni a Vagyongazdálkodási Tanács, az MNV Zrt valamint a tulajdonos nemzetgazdasági miniszter felelősségét is, ugye?
Álmomban.
@Kettes: nincs már vagyongazdálkodási tanács, és a nemzeti fejlesztési miniszter portfóliójában van az állami vagyon. de csak ha ez lenne a baj a következtetéssel…
@maiohu: Szívesen beszélgetek veled a Fidesz állami vagyongazdálkodási koncepciójáról, különösen ami a célszerűséget, az átláthatóságot és a számonkérhetőséget illeti. 🙂
Két nagyon bizarr vélemény a szomszédból:
Szlovákiából:
„Az is helyesnek hangzó érv, hogy hiába volt immáron négyéves megszorítás, Magyarország gazdasági helyzete nem lett jobb, államadóssága pedig sokkal nagyobb, mint a környező országoké. Ezért a magyar kormánynak minél nagyobbat kell durrantania saját mozgásterületét növelendő” (…) Ez a fajta magyaros világforradalom tovább is gyűrűzhet, ám több kell ehhez a Fidesztől. Elsősorban egy hiteles program, amely hosszú távon meghozhatja a „reálgazdaság” terén az eredményeket. Ám ahhoz, hogy a magyar többet és/vagy jobbat termeljen, elengedhetetlen a kádári rendszer forradalma, hosszú távon a magyar állam gazdasági és ellátó szerepének csökkentése és a magyar gazdasági gondolkodás reformja (aki nem lop az államtól…). „
Összefoglalnám: a szerző helyesli, hogy Orbánék nem akarnak további megszorításokat, mivel azok szerinte eredménytelenek voltak, viszont nélkülözhetetlen a kádári ellátó rendszer szerepének csökkentése.
Romániából:
„Laurian Lungu, a Macroanalitica gazdasági elemzői csoporttól úgy véli, hogy a romániai és a magyarországi helyzet elsősorban abban különbözik, hogy a magyar kormány hitelesebbnek tűnik, mint a román kabinet, mert budapesti kormány már alkalmazta azokat az intézkedéseket, amelyeket a választás előtt jelentett be. „
A magyar kormány hitelességét elég pontosan jelzi a CDS 200 bázispontos emelkedése. És milyen takarékossági intézkedéseket jelentett be és kicsoda a választások előtt? 😮
Mondjuk az azért megérne egy alapos tanulmányt, hogy az ún, régiós országról pontosan mit is tudnak az egyes nevezett országokban működő elemzők/közgazdászok/adószakértők stb. (Ide értve Magyarországot is.) Többnyire semmit illetve a szalagcímeket. Nekem örök kedvencem az a rengeteg adószakértő, akik állandóan a román adórendszer egyszerűségére hivatkoztak követendő példaként akkor is amikor a román kormány éppen nagy diadalként jelentette be, hogy a 130+ adót és illetéket 110+-ra csökkenti.
Az igazi gond az, hogy éppen a korlátozott információk miatt valójában nem elemzést, hanem – akárhonnan nézem is – nacionalista mozgósítási kísérleteket látunk sokszor nagyon korlátozott részérdekek mellett. Elvégre ki ne utálná már a gondolatát is annak, hogy a szőröstalpú oláhok elhúznak melletünk, vagy akár bármiben is jobbak lehetnek. Ha ennek elkerüléséhez az kell, hogy néhány oligarcha (esetleg néhány üzleti terület) marha jól járjon, mások meg kevésbé, akkor is lelkesen támogatjuk a javasolt intézkedéseket.
@Kettes: A szöveg eredetiben inkább arról szólna, hogy a magyar kormány azért hitelesebb, mert a _megválasztásakor_ jelentett be valamit, amihez tartani látszik magát. Tehát nem az a fordítás a jó, hogy „a választások előtt”, hanem inkább az, hogy a „megválasztásakor”, ami a román nyelvben annyira folyamatos, hogy a „3,8% lesz, bármi áron!” is belefér időben. 🙂
Az eredeti cikkből érdekes még Dragoş Cabat véleménye is, aki szerint mi van akkor, ha eladósodott az a hülyeország, mert:
„Senki nem vethet a szemükre semmit. Igaz, hogy elköltöttek egy csomó pénzt, amitől az adósságuk elég magas lett, de mára van egy kifejezetten jólfejlett infrastruktúrájuk, oktatási- és egészségügyi rendszerük. Másik erősségük, hogy sikeresen le tudták hívni az EU-s pénzeket, 99%-ot is meghaladó mértékben hozzáférhettek a rendelkezésre álló keretekhez. Összességében véve Magyarországnak egy versenyképes gazdasága van… „
Román lapokat kell olvasni, ha örülni akarunk a fejünknek. 🙂
@Kettes: hát legyen: szvsz sokkal jobb a terület helyzete, mint az elmúlt 8 évben, és felfedezni látom a logikát a változtatások mögött (mondjuk az MFB vonalat nem tudom hova tenni).
Eddig a terület folyamatosan vándorolt (Meh, PM között) és nem dőlt el az az örök vita sem, hogy az állami cégeket vagyonként vagy közszolgáltatást végző cégenként kezeljék, azaz hogy az MNVnek vagy a szakminisztériumoknak legyen beleszólása a dolgok menetébe.
Az NFM létrehozásával mindkettő probléma megoldódni látszik, jó érzékkel párosították össze az infrastruktúrát és az állami vagyon felügyeletét, így mind a két nézőpont cégen belülre került.
A vagyontanács felszámolásával meg a felelősség ide-oda tologatása szűnhet meg, a miniszter-igazgatóság-menedzsment alárendeltségi sor tisztább viszonyokat teremt, mint a Tanács lebegése a semmiben.
Gyakorlatban derülnek ki persze a dolgok nagyrészt, én már akkor örülni fogok, ha a gazdálkodás színvonala nő annyira, hogy például többtízezer négyzetméteres A kategóriás új irodaházat nem azonnali költözéssel, hanem 3-4 éves időtávval keresnek.
@maiohu: Célszerűség és hatékonyság szempontjából nincs jelentősége, hogy a vagyongazdálkodás melyik minisztériumhoz van telepítve. A kormányzati szerkezetet szinte mindig a kormányzás személyi-politikai adottságaihoz igazítják, ez most is így van.
Amikor két ellentétes államigazgatási szempont képviseletét egy szervezetbe telepítik, az általában nem a konfliktusok exponálását, kitárgyalását és feloldását eredményezi, hanem az egyik álláspont szisztematikus elsorvasztását. Ez nyilván hatékonyabb, mint mindenféle bizottságokban, tanácsokban egyezkedni, csak nem biztos, hogy jobb döntések születnek.
Nem hinném, hogy az egyszemélyes tulajdonosi joggyakorlás hosszú távon életképes lenne. A személyes felelősség mértéke és a meghozandó döntések tömege közötti feszültség előbb-utóbb kezelhetetlen lesz.
Mindegy, a nemzeti vagyonkezelést nem a szervezeti kérdések váltják meg, hanem az állami korrupció kezelése.
@Kettes: nyilván meghatározó a kormánypártok politikai helyzete a kormányszerkezet kialakításánál, itt ez a miniszterek kevés számát (nem kell miniszteri posztokat osztani a koalíciós partnernek) jelentheti. Én felfedezni vélek ezen túl is logikát a minisztériumi rendszerben, még hozzá „erőforrások” alapján: a VM a természeti erőforrások, a NEFMI a humán erőforrások, az NFM az épített környezet, a KIM a „jogi” erőforrások, az NGM a pénzügyi erőforrások tárcája, a BM, KM, HM meg hagyományos tárcák.
Szerinted nem működik, én a vagyonkezelésen túl látok pár még ilyen összeházasítással történő konfliktusfeloldási kísérletet. Ilyen pl a fiskális (PM) és a mondjuk úgy reálgazdasági politika (GM, GKM, NFGM) közötti belharcokat (ki legyen a gazdaságpolitika központja) feloldó NGM, vagy ugyanez a Meh vs BM a ki a közigazgatás csúcsa című játékban.
Szvsz ez azért célszerű, mert a Kormány előtt egy személyben a miniszternek kell előadnia a témát, így cégen belül rá van kényszerítve a szempontok összehangolására. Kiderül.
@maiohu: „koalíciós partnernek” – ?
@maiohu: „zvsz ez azért célszerű, mert a Kormány előtt egy személyben a miniszternek kell előadnia a témát, így cégen belül rá van kényszerítve a szempontok összehangolására. Kiderül.” Vagyis tulajdonképpen maga a kormány is felesleges, legyen egy nagy minisztérium élén a miniszterelnökkel, aki rá lesz kényszertve, hogy feloldja a konfliktusokat. Nem abszurd ez egy kissé?
@maiohu: ” itt ez a miniszterek kevés számát (nem kell miniszteri posztokat osztani a koalíciós partnernek) jelentheti”
Osztottak helyette államtitkári posztokat. A kérdés nem az minek is nevezem a politikust, aki bekerül a kormányba, hanem az, hogy politikusként viselkedik-e (ezen belül szakpolitikusként stb.) vagy végrehajtóként. Amíg politikus, addig érdekeket próbál majd megjeleníteni és ezért politikai konflikutsokat vállal/teremt, annál is inkább, mivel politikusként lehetősége lehet a hierarchikus logika megkerülésére is. (Vagy legalább kísérletet tehet erre.) Most – némileg vulgarizálva – éppen azért nincs konfliktus, mert egyelőre a mindenkinek szépet ígérünk külön-külön időszakát éljük (pedagógusoktól a gázcégeken át a kórházaknak és orvosoknak, kivétel a kulturális és tudományos szféra) és ezeket az ígérteket nem kellett eddig összeadni és összevetni a lehetőségekkel. (Melyek tágítása amúgy a fő politikai cél.) De ha majd Szocska Miklósnak, Hoffmann Rózának és Soltész Miklósnak osztoznia kell 50 milliárdon, aminek külön-külön is a kétszeresére tartanak igényt, akkor majd lesz konfliktus. (Persze nem biztos, hogy látható.)
Szvsz az egész kormányszerekezet kérdés túlmisztifikált, leginkább arról van szó, hogy a politikusnak állt politológusok lehetőséget kapnak saját mániáik kiélésére. (És persze ők szentül hiszik, hogy amit gondolnak az különleges, ez a szakmájuk. De intő jel Stumpf sorsa, akinek a tükörreferatúrás kancelláriája nagy szám volt anno, idén meg Orbán elég ny-ltan közölte, hogy nem vált be. Ugyanez simán kijöhet ebből a szerkezetből is.) Amíg valós súlyú csoportok érdekei ütköznek, addig nehéz tartósan ellentét nélkül működtetni egy kormányt (akármit). El lehet nyomni ezt politikai eszközökkel (kíváncsi vagyok mi lesz ha tényleg politikust neveznek ki a megyei kormányszervek élére) de nem hinném, hogy sokáig. Ugyanakkor a tartós átszervezés és az apparátus megtizedelése elég gyakran szokott működési zavarokhoz vezetni.
@maiohu: A legmagasabb szintű kormánytisztviselő, aki komolyan elkötelezett a hiánycélért, egy helyettes államtitkár. Matolcsy expanzív gp-ban utazik, Orbán populizmusban, Fellegi pedig a költségvetési bevételekből akarja (még nem, de fogja akarni) konszolidálni a MÁV-ot. Semmilyen fiskális konfliktus nem lesz kormány- vagy minisztériumi szinten feloldva, hanem háromhavonta bepróbálkozunk az EU-nál egy új hiánycéllal vagy könyvelési trükkel.
Szkeptikus vagyok ezzel a kormányzati felfogással szemben, és ez a vagyongazdálkodásra is áll.
@tollaszerge: nincs koalíciós partner- nincs kényszer hogy miniszteri posztokat adjanak a koalíciós partnernek – nem kell sok minisztérium, hogy arányosan legyenek elosztva a posztok/nincsenek egyéni igények (pl ha egy zöld párt a koalíciós partner, akkor környezetvédelmi tárcát akar, ha baloldali, akkor független szociális tárcát stb)
@Wolff: „Vagyis tulajdonképpen maga a kormány is felesleges” Pontosan az ellentétéről van szó, a Kormány a legfontosabb, végső politikai grémium, ami a Kormány elé kerül, ott jó esetben nincs helye már vitának, szavazni sem szokás, max kivételes esetekben. Ha Kettes véleményét átgondolod („A személyes felelősség mértéke és a meghozandó döntések tömege közötti feszültség előbb-utóbb kezelhetetlen lesz.”) és elfogadod, akkor tagadod a Kormány szükségességét igazán. Mert ez esetben nem kellenek a miniszterek, államtitkárok, hanem minden területre kell egy Tanács, meg kell egy Nagytanács, ha túl sokan vannak, akkor választmány stb. Inkább ez az abszurd.
@Wolff: „Osztottak helyette államtitkári posztokat.” előzőekből következik, hogy nem a politikusok száma az érdekes, hanem a Kormány száma. Egy kormányülésre nem cipelik a teljes államtitkári kart.
„hanem az, hogy politikusként viselkedik-e” Ez így van, ezért teremt tiszta viszonyokat, hogy (megint) tiszta határ van a közigazgatási/helyettes államtitkárok és a (politikai) államtitkárok között.
„Amíg politikus, addig érdekeket próbál majd megjeleníteni” Én nem azt mondtam, hogy ez megszűnik, ha egy hivatalba szervezik az ellenérdekelt feleket, hanem azt, hogy nem a Kormány szintjén zajlanak ezek a viták, hanem minisztériumon belül.
„éppen azért nincs konfliktus, mert egyelőre a mindenkinek szépet ígérünk külön-külön időszakát éljük” szerintem pont arról szólt a blogpost, hogy masszív összegeket zároltak, nem hiszem, hogy ez olyan egyszerű hadművelet, és mégsem üzenget egymásnak a sajtóban az államtitkári kar. Lejátszák egymás között, a miniszter súlyoz, és az egységes álláspont megy a legfelsőbb szerv elé. Nem a kormányülésen esik egymásnak a pénzügyminiszter meg az egészségügyi miniszter.
„Szvsz az egész kormányszerekezet kérdés túlmisztifikált” Nem nagyon zajlanak erről viták, ami van az is kimerül a politikusok száma meg fizetése és luxusautói között, szóval ha túlmisztifikált is, könnyen kikerülhető. Nem feltétlenül csak politológia ez, vezetés-szervezés legalább ennyire benne van.
„”akinek a tükörreferatúrás kancelláriája nagy szám volt anno, idén meg Orbán elég ny-ltan közölte, hogy nem vált be.” Kettesre hivatkoznék, itt teljesen jól megmutatkozik amit írt, hogy a politikai helyzetre szabják a kormányszerkezetet. Abban a helyzetben (hárompárti koalíció, abból egy debilekből áll) egyáltalán nem volt sikertelen a referatúra rendszer, de egy egypárti kétharmad nyilván másképp ízlik Viktornak mint Torgyánnal egyezkedni. Ha visszaemlékszel, már akkor is voltak törekvések a 7-8 fős csúcsminiszteri rendszerre (a kormánykabinetek felvirágzása is ennek köszönhető), volt is elég rettegés, hogy ez mekkora diktatúra (lenne).
@Kettes: nekem nincs okom feltételezni, hogy magasabb szinen ne lenne fontos a hiánycél
@maiohu: Tulajdonképpen szórakoztató, hogy a magyar történelmet egyfajta szentségként kezelő kormányról olvashatom, hogy a kormányülésen folytatott vita felesleges. sőt kerülendő. A legkevesebb, amir erről elmondható, hogy hagyományaink mások. Ettől persze lehet olyan törekvés, hogy a konfliktusokat oldják fel előbb (habár ennek tóükrében a kormányt egyáltalán nem minősíteném politikai testületnek, a legfontosabbnak pedig végképp nem, hiszen csak pecsétet nyom a döntésekre), ahogy korábban is. Ezt nevezem misztifikálásnak. Nyilván ma nem egészen ugyanaz a politika, mint mondjuk 1921-ben ezért aztán a kormányon belüli politikai viták következményei sem egészen ugyanazok (ma például talán lelkesebben szaladnak miniszterek a sajtóhoz ha nyomást akarnak gyakorolni, bár ebben nem lennék biztos) de a konfliktusok elkerülhetetlenek és a politikai konfliktus így vagy úgy politaikai feloldást/megoldást kíván, ezt szakigazgatási módon nem lehet kezelni. Viszont ha a politológusi vágyálmokhoz igazítjuk a közigazgatást, akkor még a jelenlegi teljesítményt is lehet rontani. Most meg ez zajlik. Amit te mondasz, az leginkább szofizma, a döntések előkészítése a leghagyománosabb szerkezetben is megoldható úgy, hogy csak a legfontosabb ügyekben legyen szükség a kormány valódi politikai döntésére. (Egyébként a miniszterelnök lényegében azt hív meg a korményülésre akár referálni is, akit akar, ha kedve van az egész államtitkári kart is. Stumpfról meg Orbán explicit módon mondta, hogy a kancellária-rendszer nem vált be, mert felfelé tolták az ügyeket, csakhogy ez nem szerkezeti kérdés, hanem az adott szakpolitikusok/politikusok súlyának kérdése is. Aki eljuthat feljebb, az el is jut oda és ezzel már automatikusan feljebb is tolta a döntést, már pedig azért nem lennék biztos benne, hogy a jelenleg államtitkárnak lefokozott figurák jelentős része ne lenne jobb viszonyban mondjuk Navracsiccsal, vagy Varga Mihállyal, hogy Szíjártóról ne is beszéljünk, mint mondjuk Réthelyi Miklós.)
A kormányokon belüli politikai konfliktusoknak meg az a tulajdonsága, hogy amíg a szekér szalad, addig nem nagyon látszanak, amikor meg nem, akkor ott is felbukkannak, ahol senki nem számít rá. Ez alól szerintem a Fidesz sem lesz kivétel, sok ok miatt. Jelenleg nem zároltak masszív összegeket, bútorbeszerzés nincs – elvileg – meg új autó – szintén elvileg – és a kultúrából meg az NKTH-ból vontak ki milliárdokat. Fellegi egyelőre a kisujját se mozdította az éves szintű 15%-os (48 mrd) megtakarítás érdekében az állami vállalatoknál (az it-k, fb-k esetét ne kezeljük szignifikánsnak ebből a szempontból), de ha te tudsz valami konkrétumot, jelezd, engem tényleg érdekel, és tekintettel a közszféra átlagbérére a kirúgások még az új végkielégítési szabályok mellett is inkább viszik a pénzt az idén, mint hozzák. Viszont Szocska Miklós már azonnal talált 71.5 mrd lyukat (esetleg még 20 mrd-ot az egyetemi klinikáknál) amire azonnal kellene pénz stb. Szerintem még ők sem hisziok el, hogy nem lesz rá pénz. (Pedig csak ki kellen számolni, hogy ha Matolcsy el is éri egy százalékponttal magyasabb jövő évi hiányt, abból sem jut mindenre. Ez így Mdegyessy szindróma, amikor kellően optimista növekedési prognózissal lehetett a politikusokkal elhitetni, hogy minden megoldható.) Erre mondom, hogy ez a kellemes időszak, mert most még lehet azt mondani a kórházigazgatóknak, hogy azért mérjük fel, mert mind kifizetjük, de azért erre mérget nem vennék.
Amúgy Kettesnek szerintem igaza van. A kormány nem is akarja megoldani ezeket, egyelőre trükközni akar – a magánnyugdíjpénztár pl. ilyennek tűnik, mert akár figyelembe veheti, akár nem, akár megjelenik költségvetési soron, akár nem amíg az így befolyt pénzt nem költheti folyó kiadásra, addig azokat máshonnan kell fedeznie. És egyébként Orbán mélyésgesen hisz benne, hogy az egykulcsos adó, a közüzemi számlák fékentartása és a Nemzeti Eszközkezelő olyan belső keresleti sokkot okoz, hogy nyomban 3-4% lesz a növekedés.
@Wolff: Már kezdődik is:
” A Legfelsőbb Bíróság elnöke korábban 1,4 milliárdos támogatási többletet és legalább kétszáz új titkár kinevezését látta indokoltnak, de kérdéses, hogy a költségvetési tárgyalások során sikerül-e megygyőznie a döntéshozókat.”
nol.hu/lap/mo/20100816-hiaba_szoritottak_a_birosagok
Könnyű egy igen népszerű törvénymódosítást meghozni, erre tényleg bőven elég a kétharmad, de a forrást mögé rakni már nem annyira könnyű. 🙂
Viszont most már tudjuk mi a baja Kósa Lajosnak a gazdasággal. Az alapszintű matematikai ismeretek/készségek hiánya:
nol.hu/belfold/20100817-fidesz__ketmillio_kopogtatocedula_
Valahogy nem tudom, hogy hogyan jön ki a kétmillió cetli=20%?
kb. 8-8,1 millió szavazásra jogosult.
Ez is elég érdekes hatékony kormányzás kapcsán:
nol.hu/gazdasag/20100817-a_fidesz_es_a_szelenergia__nem_egy_kovet_fujnak
És nem a felütésre gondolok (Fideszen belüli törésvonalak stb.) Csak arra, hogy ezek szerint három (!) minisztérium érzi magát illetékesnek a kérdésben. Pedig csak kilenc van belőlük. 🙂
@Wolff: Szerintem ők jobban tudják, hogy mennyit nyomtattak, mint te.
Sima elszólás is lehet a dolog. 😉
Szintén Kósa:: azért nem igaz, hogy urambátyám rendszert építenek, mert az MSZP embeerei ülnek előzetesben. Valamint: három hónap alatt 120 milliárddal kevesebbet költöttek, mint a szocik. Számoljunk már urána. Nem a százhúsznak, a háromnak.
Ez most komoly?
stop.hu/articles/article.php?id=723197
Ugye csak vicc, hogy két hónap alatt nem sikerült a kitüntetendők névsorát összeállítani? Hatékony kormányzás? Nincs elég Lánczi András a holdudvarban?
(Nyilván vannak szabályok, pl. augusztus 20-a előtt 45 nappal be kell érkeznie az előterjesztésnek a közt. elnökhöz, de az még mindig július eleje, azért május 29-e után egy hónap alatt le lehet zavarni a kötelező köröket… vagy lehet, hogy attól tartottak, Sólyom visszadob valakit? Kezdek összesküvés-elméletekben hinni…)
@Wolff: A szabály szerint még a Bajnai kormány terjesztette fel a kitüntetetteket. Február 15. volt a felterjesztés határideje az augusztus huszadikai érdemrendek és érdemkeresztek esetében. Nem adják át és pont.
@jotunder: Hol van ilyen szabály? A törvény 45 napos határidőt ír elő.
@Wolff: És ha a köztársasági elnök február 15-e után már aláírta az adományozást, akkor mi van?
http://www.nefmi.gov.hu/miniszterium/oktatasi-kituntetesek/kulturalis-kituntetesek
Oké, inkább április 15-e az:
http://www.uzletinavigator.hu/opten/light/torvtar/torvlist.php?twhich=110451
270/2008. (XI. 18.) Korm. rendelet
az állami kitüntetések adományozásának rendjéről és a Kitüntetési Bizottságról
[…]
(2) Az adományozásra irányuló javaslatot a március 15-ei adományozás esetén az adományozást megelőző év november 1-jéig, az augusztus 20-ai adományozás esetén április 15-éig, az ettől eltérő időpontban történő adományozás esetén az azt megelőző 90 nappal kell a Bizottság részére megküldeni.
Mondjuk ez egy kormányrendelet, amit akár az első (na jó a második) ülésen módosíthattak volna, ha nagyon akarják. A bizottság úgyis lényegében a kormány. Másfelől meg úgyis módosítani kell, mert a belinkelt szöveg alapján nem létező miniszterek a tagjai és eszerint október 2-án nem is adnak át állami kitüntetéseket. (Azt nem tudom, hogy ez a hatályos álapot-e vagy sem). Nyilván nem ez lett volna az ellenzék legnagyobb oka a hőbörgésre (bár biztosan lettek volna, akik megteszik).
Vagy esetleg civilizált módon beszélhettek volna Bajnaiékkal.
Azért az is jellemző, hogy a rendeletben április 15-e olvasható (itt a közlönyben megjelent szöveg:
http://www.kozlonyok.hu/kozlonyok/Kozlonyok/18/PDF/2008/23.pdf )
a minisztérium honlapján február 15-e. Nem lehet, hogy a minisztériumi honlapon a határidő arra vonatkozik, hogy a minisztériumnak meddig lehet javasolni? A törvény értelmében végül is bárki javaslatot tehet a miniszternek bárki kitüntetésére.
@Wolff: Augusztus huszadikán eddig még mindig adtak át kitüntetést a rendszerváltás óta. Most pedig forradalom van. Szánalmas .
Ez lesz a kurzus Nagy Rejtélye: található-e akkora bolsevik tahóság a világon, amire Navracsics azt mondja, hogy ezt már azért nem vállalom be? Mármint polinomiális idő alatt. 🙂
@jotunder: „A szabály szerint még a Bajnai kormány terjesztette fel a kitüntetetteket”
ez esetleg megmagyaráz(hat)ja a halogatást:
„– az elődünk komcsi volt (még az Oszkó is, és punktum!), tehát visszakézből kiebrudaljuk a javaslataikat… –).
@Kettes: Navracsics Tibor egyetemi docens lenne, komolyabb munkassag nelkul, miert kockaztatna ?
„és hogy milyen költségvetési politikát követett az Orbán-kormány a megalakulása utáni első két-három hónapban.”
„Nem a százhúsznak, a háromnak.”
Igen, pont a te figyelmeztetésedre számoltam utána. Valamiért nagyon kézenfekvő úgy hinni, hogt április vége óta a fidesz kormányoz ;-).
@Kettes: elég beteges a magyar közjogi rendszer ezen része, a mostani brit kormányváltás mutatja a legszebben, hogy lehet ezt azért egyszerűbben is (mondjuk napon belül:).
Itt meg két hétig régi kormány van új parlamenttel (sőt rövid ideig régi miniszterek új miniszterelnökkel).
@maiohu: Az uj kormany kirugta szinte az osszes foosztalyvezeot es a foosztalyvezeto helyettesek nagy reszet is. Matolcsyek most 41 foosztalyvezetot keresnek nyilt palyazattal. Olyan felteteleket irtak ki, amiknek a lakitelki partfoiskola vegzosei nem felelnek meg, a kirugottak annal inkabb. A jelentkezoknek negy eves szakmai programot kell irniuk. Nem szanalmas? Miert nem egybol kormanyprogramot?
„A napilap azon kérdésére, hogy a stratégiai átalakítással együtt elbocsátásokra is számítani kell-e, a minisztérium hivatalosan azt közölte: elbocsátások nem lesznek, de az új szakterületekkel bővült főosztályokra „értelemszerűen az új feladatokat ellátni képes, komoly elkötelezettséggel, hosszú távú szakmai célokkal és folyamatos megújulási igénnyel rendelkező vezetőkre számítunk”, de megkötés nélkül az új pozíciókra korábbi és jelenlegi munkatársak is pályázhatnak”
Milyen hosszu tavu kotelezettseget var el egy rezsim, amelyik valogatas nelkul lemeszarolta az allamigazgatast es 98%-os erkolcstelensegi adoval bunteti az evtizedes kozszolgalat utan jaro torvenyes juttatasokat? Normalisak?
@Kettes: sajnos nem én vagyok az az ember aki sajnálni fogja a minisztériumi kávépusztító elvtársakat:)
de komolyan nem értelek, nyílt pályázatot írtak ki minden posztra, elég nagy valószínűséggel a korábbi vezetők viszik tovább a boltot, közszférában teljesen bevett szokás ez. a közigállás tele van betöltött pozíciók megpályáztatásával a földrajztanártól a hivatali alelnökig, elvileg ez biztosítaná a transzparens versenyt. még Kóka János is ezzel kezdte (goo.gl/u8aN), nem találtam hirtelen más forrást, de mintha más sztárok is ezzel indítottak volna, fenti érvek alapján. (nekem a pályázatosdi túl bürokratikus így nem kedvencem).
„Milyen hosszu tavu kotelezettseget var el egy rezsim, amelyik valogatas nelkul lemeszarolta az allamigazgatast es 98%-os erkolcstelensegi adoval bunteti az evtizedes kozszolgalat utan jaro torvenyes juttatasokat? Normalisak?”
ez ellégé propaganda ízű így, azért egy kormánynak nem hogy lehetősége, de kötelessége megválasztani a saját hivatalnokait, a kormányzati intézményekben mindenképp. látva az előző felhozatal minőségét, nem csoda a nagytakarítás. évtizedes közszolgálat után meg nyugdíjba menjenek a népek, ne végkielégítésre játszanak.
Vettem mar at az eletemben nehanyszor szervezeti egyseget es mindig ragaszkodtam hozza, hogy megvalaszthassam a kulcsjatekosokat. De hogy eloszor kirugjam a regieket, aztan kezdjem el keresni a csapatot, vegul visszavegyem a regieket – ekkora dilettantizmust ritkan latni.
Evtizedes kozszolgalat utan meg nem lehet nyugdijba menni. Negyven ev utan lehet. De ez az egesz egyebkent a szerzodesszeru magatartasrol szol. Az allam durvan megszegte a sajat szabalyait es most valamidele lojalitast ker.
@Kettes: de hol olvastad, hogy ki lettek rúgva a régi főosztályvezetők? én annyit látok csak, hogy meg lettek pályáztatva a helyek, csak úgy mint 2004-ben.
(nyilván volt mozgás, több minisztérium lett összeolvasztva, az ideiglenes szerveztjhez képest is kevesebb főosztály lesz a sajtóanyag szerint, de én ezt a mindekit kirúgtak vanalat nem vélem felfedezni)
Végkielégítés: az állami alkalmazottak 9x%-át nem érinti, sőt jó proli szokás szerint még örül is ha a nagy embert megszívatják. nem mondom hogy tetszik, én brutálisabban szegtem volna szerződést ha már, 100k huf maximum nyugdíj, felette adó. na annak értelme is lett volna meg visszhangja is.
ez az eset is mutatja hogy az írott jog mennyire nem tudja pótolni a hagyományokat. nem attól lesznek biztonságban mondjuk a köztisztviselők, hogy leíratják a jogaikat a köztisztviselői törvénybe, hanem akkor ha egy szilárd polgári, jóléti demokrácia alakul ki, ahol nem lehet egy tollvonással átírni kialakult jól működő intézményeket.
@maiohu: Ki lettek rugva. Nem irja meg az ujsag, de attol meg ki lettek rugva.
A sajto csak a vegkielegitesrol beszel a maga fekszines modjan, de a torveny a felmentesi idore jaro berre es a szabadsagmegvaltasra is vonatkozik. Mikozben az allami, onkormanyzati cegeknel a vegkielegitest a munkaszerzodes szabalyozza es a merteket csak a felek jo izlese korlatozza, a koztisztviselok es a kozalkalmazottak felmentesi idore jaro beret es szabadsagmegvaltasat torveny irja elo. a magyar koztarsasag torvenye, melyet a forradalom erkolcstelennek minositett. Meg hogy a 9x %-ot nem erinti.
http://www.hir24.hu/belfold/121950/balog-az-evangelium-jelenjen-meg-az-adorendszerben.html
A vilag legidezettebb szakmai publikaciojara akarjak epiteni az adopolitikat. :)))
@Kettes: aha ok biztos, ha nem haragszol ezt így most bemondásra nem hiszem el (márt csak azért sem mert pénzügyileg is értelmetlen)
„torveny irja elo.” igen, törvény, nem a szentírás. ha érintett vagy, akkor megértem h bántóan zavar, de azért a köztisztviselőknek és a közalkalmazottaknak picit fajsúlyosabb problémái voltak az elmúlt években, ha már érdeket védünk. Például 2008 jan 1-től be van fagyasztva a bértábla, jelenleg egy pályakezdő diplomás közalkalmazott bruttója megegyezik a hipermarket árufeltöltők bruttójával. Ez a botrány (na jó, igazából az, hogy ott van a rendszerben a pénz, csak a túlfoglalkoztatás miatt szétfolyik), nem az h 2 millió fölött bukó van a köztisztviselői elitnek.
@maiohu: „ha érintett vagy, akkor megértem h bántóan zavar”
Van olyan akit a jogállam szembeköpése akkor is zavar, ha önmaga nem közvetlenül érintett.
@tollaszerge: nagy szavak ezek azért
@tollaszerge: Pontosan. Tudják, hogy alkotmányellenes, és azért kellett a Bábú, hogy ezek átmenjenek.