Tudomány forradalom idején
Az Európai Bizottság pótvizsga tételsorában ott van az elcsatolt intézetek és a fideszes alapítványok alá rendelt egyetemek problémája. MP-nek van ez a kétharmad nevű csodacerkája, amivel szép nagy piros betűkkel be lehet írni az Alaptörvénybe, hogy kinek a kurvaanyját, és én szívesen megmondom, hogy kinek a kurvaanyját, de azért van itten egy kis mindazonáltal.
Valakinek dumiznia kellene valakivel, aki szokott dumizni az MP művelődési miniszterével, majd ha megnevezik az illetőt és már átment a fészbukhuszárok vettingjén. Legalább arról kellene dumizni, hogy mi legyen az első lépés. Egyszerű lenne a helyzet, ha az ún. rettenthetetlen hülyék komplementer halmazában teljes konszenzus lenne a hogyantovábbról. Nincs. A jogászkák remélhetőleg le tudják papírozni a mindentvisszát úgy, hogy nem veszik el megint hónapokra a PIC kódot az intézetektől. De nem biztos, hogy a „legyen úgy mint a régi szép időkben” az optimális megoldás.
Lendületes ismerőseimre nem terhelhetem rá, hogy próbáljanak kommunikálni a Hűvös Őszi Hajnalok Forradalmi Tanácsával (tényleg, most hirtelen időszerű lett pár régi posztom, azért a roppant vicces Albert Pierrepoint-díjat nem veszem elő, mert esetleg komolyabban veszik a kelleténél). De azért a legjobb negyvenes-ötvenes tudományos kutatók véleményét nem árt tudni. Ja, ez egy olyan kis meritokratikus szisztéma, nem feltétlenül bázisdemokrácia.
Szerintem Krausz Ferenc kicsit kihúzta a gyufát, én a Frontiers Campus helyében aránylag kevés tartóstejet rendelnék a kifli.hu-n, de még az ő esetében is van egy halk mindazonáltal, a főigazgatók esetében ez a mindazonáltal nem is annyira halk.
Komoly emberekkel kell beszélni és olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet. Én ezzel megtettem a tőlem telhetőt.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16532877-69e7477676ff4' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16532877&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16532877-69e7477676ff4&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16532877-69e7477676ff4' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Hogyis ne lenne bázisdemokrácia? A HU-Rizon pályázatok sajátos értékeléséről kitálaló, Amerikát is megjárt ttk-s kutatónak is az fájt, hogy elbábozták velük, hogy ez itt demokrácia. Az a szó, hogy meritokárcia eszébe se jutott, pedig ő valaki, nem úgy, mint a hülye bölcsészek. (Akik azért csak megérdemelték, hogy a ttk-sok lenyúlták az elmúlt két évben kutatásra fordított többletfinanszírozást.)
A jelszó világos (egy L. de Funes filmből kölcsönöztem) : Egy mindenkiért – mindenki önmagáért!
Jó lenne a struktúrát is átalakítani, de szerintem ez nem fog egy lépésben menni. Én amúgy nem vagyok biztos abban, hogy az intézetek visszacsatolása az akadémiához egyáltalán lehetséges/hasznos lenne-e. Az állami egyetemek visszavételét viszont megoldhatónak és szükségesnek is tartom, a kekvákat el kell törölni, mint csalárd célla, ezért jogellenesen létrejött intézményeket.
Az alapítványi egyetemek visszavételénél érdekes lesz, hogy ahány alapítványi egyetem, annyi bértábla.