A csoportos butaság ismérvei
Eredeti szerző: Medvegyev
Irving L. Janis (1918-1990) a Yale egyetem professzora volt. Különös előszeretettel tanulmányozta a közelmúlt történelmét, mint hibás csoportos döntések szociálpszichológiai példatárát. Leghíresebb elemzése a Kennedy-csapat Disznó-öbölbeli tévedését járta körül.
Irving Janis a csoportban kialakuló butaság nyolc megnyilvánulását írja le, melyek mind az egyéni butaságból származnak, de csoporttámogatással rendkívüli veszélyek forrásává válhatnak. Főleg ha olyan csoportokról van szó, melyek tagjai politikusok, akiknek döntéseitől függ háború és béke.
Következzék Janis 8 pontja, kommentár nélkül
1. A sebezhetetlenség illúziója, mely szélsőséges optimizmusnak és merészségnek vet ágyat.
2. Megkérdőjelezhetetlen hit a csoport igazában, ami lehetetlenné teszi a döntések etikai vonatkozásainak végiggondolását.
3. A figyelmeztetések és a döntés logikájába bele nem illő információk elhessegetése.
4. Az ellenfél sztereotip leírása, miszerint az ellenfél túl gonosz, hogy szóba lehessen vele állni, illetve túl gyenge vagy ostoba.
5. Belső cenzúra, miáltal a csoport tagjai arra éreznek késztetést magukban, hogy minimalizálják kételyeiket és elhallgattassák ellenérveiket.
6. A teljes egyetértés hamis látszata.
7. Közvetlen, nyílt nyomás mindenkire, aki a csoportszinten vallott elkötelezettségek, hitek, vélemények ellen merészelne fellépni.
8. Önjelölt észgárdisták fellépése, akik aktív szerepet vállalnak abban, hogy a csoport ne jusson a döntéseket akár erkölcsi, akár pragmatikus értelemben megkérdőjelező információkhoz.”
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521829-6ae3418e3c872' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521829&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521829-6ae3418e3c872&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521829-6ae3418e3c872' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
en.wikipedia.org/wiki/Groupthink
A csoportgondolkodás rossz vagy irracionális döntés hozatalát jelenti egy csoportban (szellemi beltenyészet).
Mi kell a csoportgondolkodáshoz:
1. a csoport inzulációja (külvilágtól való elszigetelődése)
2. magas csoportkohézió (kollegtív összefosás érzés a kudarctól)
3. direktív vezetés (autokrata pszicho”kitett” fűrer)
4. módszertani elvek hiánya (felfokozott stratégiai koherencia teljes hinya)
5. szociális és ideológiai homogenitás (birkaszellem: cserren-csuppan valami jó, önálló gondolkodás nem jó)
6. stressz, külső nyomás, kevés remény a jó megoldásra (maradék lelkiismeret esetenkénti feltörése, majd gyors elhallgattatása)
bvpszichologia12.blogspot.com/2006/04/irving-janis-csoportgondolkods-elmlete.html
Goebbels mester kedvenc mondása szerint a szónoknak a leghülyébbhez kell beszélnie egy tömegben, ha az belelkesedik, akkor az átragad a többire.
„A jó propagandista használ igazságokat, féligazságokat és hazugságokat, szelektál az információk között, bonyolult témákat vagy gondolatokat leegyszerűsítve ad elő, az érzelmekre játszik, támadja az ellenfelet, és gondosan megcélzott hallgatósághoz szól egy ügyet hirdetve.”
kb ez a lista van az én fejemben is erről a témáról évek óta …
Egy részlet Goebbels naplójából, hogy mennyire el volt szakadva a realitásoktól, mennyire a virtuális világában élt és mennyire kapaszkodott ebbe:
„1945. márciusa 12.
Nekünk tehát azt kell elérnünk, hogy visszakergessük a szovjeteket keletre, s közben igen nagy emberi-, és anyagi veszteséget okuzzunk nekik. Ez esetleg azt eredményezné, hogy a Kreml készségesebbnek mutatkoznék irányunkban. A velük kötendő különbékével természetesen nem érhetjük el az 1941-es célkitűzéseinket: a Führer azonban reméli, hogy Lengyelország felosztása elérhető, hogy Magyarország és Horvátország német felségterület lesz, s visszanyerjük akcióképességünket Nyugaton. Ez a cél természetesen minen fáradtságot megérne. Befejezni a háborút keleten, és nyugaton újra támadni – micsoda gyönyörű elképzelés!”
jó, akkor a diagnózis megvan(mellesleg ez sztem se lep meg nagyjából senkit), de a diagnózis megvan a hitelválságnál, a romakérdésnél, a sex trafficnál, a menekültkérdésnél stb, is. ami hiányzik a wiki szócikkből és mindenhonnan, az a megoldás(vagy la valami megoldás definíció, hogy mit nevezünk megoldásnak, mi az irány, hova kéne eljutni stb.) vagy legalább 1-2 esetben a felszámolás forgatókönyve(volt-nincs és ez hogy ment végbe). Mellesleg még azt is megkockáztatom, h nem a groupthinkinggel van a baj, hanem az irányával. (én tömegpszichológia területén pl Pataki Ferenc könyveit ajánlanám, nem kell jélezni, harvardozni, kornellezni sztem, ő feltehetően jobban ismeri a helyi helyzetet)
esetleg Szilágyi Ákos: A kékek és a zöldek, vagy A Populista szóval váltig állítom, h a helyzetleíró könyvek megszülettek. Hogyan tovább?
Hát igen, Orbán itt nem találta fel a spanyol viaszt. Újabb ékes bizonyíték azoknak akik még ma is hiszik, hogy itt tényleg valami forradalom ment végbe. Vannak még bőven sajnos… a nevezett csoporton belül és kívül is.
@remiz: Azokat a könyveket kellene olvasgatnunk, amiben az önállóan gondolkodó emberek együttműködéséről írnak 🙂
@remiz: Kidolgozták ám azt is (mármint a csoportos butaság ellenszerét), amire én emlékszem belőle az az, h mindig be kell vonni 1 „ördög ügyvédjét” a döntéshozatalba.
@MolnarErik: Meg is van:
Javallatok a csoportgondolkodás ellen:
– ördög ügyvédje – olyan személy, aki nem ért egyet
– névtelen javaslatok doboza
pl.: online chat
kézenfekvő cáfolat (plauzíbilis deniabilitás): informális utasítás-végrehajtás lánc a vezető tudta nélkül (ezt a piramidális szervezeti kultúra erélyesen szankcionálja)
– általános vizsgáló – külső ellenőr, aki a szervezettől független
– disszenter papír (két csoporttag papírján az áll, hogy „nem értek egyet” véletlenszerűen)
– a blöffölés előrejelzése az elgondolkodás érdekében, később nem tárják fel, hogy mi volt a blöff, ez nagyon jól működik aszimmetrikus direktív helyzetben
bvpszichologia12.blogspot.com/2006/04/irving-janis-csoportgondolkods.html
@Putyilov gyári melós: Göbbelstől sokat tanult, a Mein Kampfból szó szerint idéz. Ki volt a mocskosgenyakommunista, amikor felhívta rá a figyelmet a választások előtt? o.
a tudományok elvileg változnak vagy fejlődnek. ui. vagy megváltozik körülöttünk a világ, vagy okosabbak leszünk.
az, hogy nemrég átrajzolták picit a jó öreg Maslow-féle piramist, vagy hogy megint gyanúsan gyorshajtó neutrínókat találtak a CERN-ben, az picsafüst. ha EZEN a listán túl tudunk majd valaha nőni, na akkor köszönt be az aranykor.
a magyar fókuszcsoportról, akik frakciónak/kormánynak/pártnak/szavazóbázisnak nevezik magukat meg szót se ejtenék.
Valaki, nálam méltóbb, nem próbálná meg a kórlélektan kategória-rendszerébe transzponálni ezt a problematikát. Az ugyanis tágabb, differenciáltabb és rugalmasabb is sok tekintetben. És itt nem az ítélkezés, hanem a leírás pontossága/érvényessége lenne a cél…
Most persze mindenkinek az aktuális kormánypárt ugrik be erről.
Pedig előbbre csak akkor juthatunk, ha mindenki a saját portája előtt seper. Ne gondoljátok, hogy ugyanilyen kollektív butaság nem keletkezhet önszerveződő csoportokban is, amik a felsorolt tünetek többségét simán mutathatják. És manapság pont hogy van egy civil csoportnyomás is, miszerint ha nem tartozom „ezekhez”, akkor nyilván hozzájuk tartozom, ami pedig szerintük már valamennyire kellene hogy determinálja, hogy miről mi legyen a véleményem.
Bár azt a szintet nem éri el a presszió, mint amilyen a fideszes aktivisták által aktivistává aktivizáltak fellépése volt tíz évvel ezelőtt, de a típusa ugyanaz.
@Medvegyev: @jotunder: @sajtohuba:
Egészen véletlenül találtam rá erre a csaknem másfél évvel ezelőtti bejegyzésre – akkor elkerülte a figyelmemet.
És eszembe sem jutott még véletlenül sem valami olyan kérdés, hogyaszongya:
Vajon I. Janis teóriája (kiegészítve a Wikin található némelyikkel) semmi magyarázatszerűséget sem kínál a Vincenten nemrégiben végbement történésekre?
Nem, ne válaszoljatok.
S. egyszer megsértette F.-et.
Bocsánatot kért.
Hiába tette.
F. meghatározó szerepű személy lett a saját közösségében.
S. elszigetelődött.
S. 10 évig dolgozott ebben a helyzetben.
Munkahelyéről nem lépett ki.
Nem küzdött F. ellen.
Sosem vált közössége ellendrukkerévé.
S. futballista volt, története minden pontja ellenpélda.
A vicc az, hogy ezeket a törvényszerűségeket a jóember egy sikertelen akcióból vonta le. Mi lett volna, ha sikerül az akció? Akkor vajon a fenti ismérvek nem álltak volna fenn? A fenéket nem.
Vagyis: A fentiek nem annyira a butaság specifikumai, hanem sokkal inkább általános, emberi tulajdonságok. Az ember ilyen, így gondolkodik, így alapozza meg, támogatja meg lelkileg is a döntéseit. Igen, bízik magában. Ha nem bízna, ásna egy odút a föld alá, és elbújna. Igen, hisze a maga igazában (ha van csoportja, akkor a csoportéban). Ha nem így tenne, akkor nem tudna képviselni semmit, nem lenne véleménye, szétesne, mint egy tál kocsonya szabadesésben. Igen, nem tud figyelembe venni minden ellentmondó információt. Meg nem is akar. Ugyanis tudja, hogy olyan nincs, hogy nincsenek ellentmondó információk. De valamelyik irányba lépni kell, valamerre el kell köteleződni, valamelyik oldalt támogatni kell. Igen – vegyem végig az összes pontot? – van egy olyan implicit logikai lánc a fejében, hogy mivel nekem van igazam (kialakult véleményeknél mindig, mindenki azt gondolja, hogy neki van igaza, legfeljebb eltérő mértékben van erről meggyőződve), tehát akkor az ellenvéleményen lévő téved, tehát akkor én ezt jobban tudom, de mivel ő meg ezt rosszul tudja, akkor nála valami nem stimmel, viszont ha egy ilyen dologban téved, akkor van esély, hogy másban is.. és akkor ez azt valószínűsíti hogy… stb.
És igen, természetes, hogy ha már döntés született, akkor nincs helye további vitának, kétkedésnek, azokat elnyomják, informálisan cenzúrázzák. Különben ott totojáznának a végtelenségig és a fejükre nőne a gaz ellen(ség). És teljesen emberi dolog, hogy a csoport attól is csoport, hogy inkább egyetértenek a dolgokban, mint nem értenek egyet. Mert ha túl sokat, és sokban nem értenek egyet, akkor szétesik a csoport. Satöbbi.
Szóval, ha sikerül a Disznó öböl akció, akkor most szegényebbek lennénk a fenti 8 ponttal. Pedig az nagy kár lenne, mert ugye teljesen jól jellemzik az ember, és a csoportjai általános gondolkodási, döntési, hatalmi viszonyait, kurvára függetlenül attól, hogy azoknak a döntéseknek milyen volt a kimenetele.
Merthogy a kimenetel értékelése, az egy annyira komplex cucc (kinek van igaza, ki győzött, mi a győzelem?), hogy teljesen másfajta, – nem szociálpszichológiai – apparátust igényel.
@ipartelep: Jonah Lerner könyvét (Hogyan döntünk? És hogyan kellene- Akadémiai Kiadó, 2012) ajánlom jó szívvel, tanulságos gyűjtemény a döntési hibatípusok idegrendszerbeli (!) okairól.
@Medvegyev: Kitörölted a teljesen neutrális hozzászólásomat, majd fennsőbbségesen ajánlgatsz valami könyvet olvasásra. Komolytalan…
@ipartelep: A hozzászólásodat elmentettem, alább olvasható. Moderálni nem szoktam, most sem tettem ilyet.
Lerner könyvét továbbra is ajánlom, mert jó könyv.
„A vicc az, hogy ezeket a törvényszerűségeket a jóember egy sikertelen akcióból vonta le. Mi lett volna, ha sikerül az akció? Akkor vajon a fenti ismérvek nem álltak volna fenn? A fenéket nem.
Vagyis: A fentiek nem annyira a butaság specifikumai, hanem sokkal inkább általános, emberi tulajdonságok. Az ember ilyen, így gondolkodik, így alapozza meg, támogatja meg lelkileg is a döntéseit. Igen, bízik magában. Ha nem bízna, ásna egy odút a föld alá, és elbújna. Igen, hisze a maga igazában (ha van csoportja, akkor a csoportéban). Ha nem így tenne, akkor nem tudna képviselni semmit, nem lenne véleménye, szétesne, mint egy tál kocsonya szabadesésben. Igen, nem tud figyelembe venni minden ellentmondó információt. Meg nem is akar. Ugyanis tudja, hogy olyan nincs, hogy nincsenek ellentmondó információk. De valamelyik irányba lépni kell, valamerre el kell köteleződni, valamelyik oldalt támogatni kell. Igen – vegyem végig az összes pontot? – van egy olyan implicit logikai lánc a fejében, hogy mivel nekem van igazam (kialakult véleményeknél mindig, mindenki azt gondolja, hogy neki van igaza, legfeljebb eltérő mértékben van erről meggyőződve), tehát akkor az ellenvéleményen lévő téved, tehát akkor én ezt jobban tudom, de mivel ő meg ezt rosszul tudja, akkor nála valami nem stimmel, viszont ha egy ilyen dologban téved, akkor van esély, hogy másban is.. és akkor ez azt valószínűsíti hogy… stb.
És igen, természetes, hogy ha már döntés született, akkor nincs helye további vitának, kétkedésnek, azokat elnyomják, informálisan cenzúrázzák. Különben ott totojáznának a végtelenségig és a fejükre nőne a gaz ellen(ség). És teljesen emberi dolog, hogy a csoport attól is csoport, hogy inkább egyetértenek a dolgokban, mint nem értenek egyet. Mert ha túl sokat, és sokban nem értenek egyet, akkor szétesik a csoport. Satöbbi.
Szóval, ha sikerül a Disznó öböl akció, akkor most szegényebbek lennénk a fenti 8 ponttal. Pedig az nagy kár lenne, mert ugye teljesen jól jellemzik az ember, és a csoportjai általános gondolkodási, döntési, hatalmi viszonyait, kurvára függetlenül attól, hogy azoknak a döntéseknek milyen volt a kimenetele.
Merthogy a kimenetel értékelése, az egy annyira komplex cucc (kinek van igaza, ki győzött, mi a győzelem?), hogy teljesen másfajta, – nem szociálpszichológiai – apparátust igényel.”
@Medvegyev: Már bocsánatot kívánok, de ugyebár arról van szó, hogy a hozzászólásomat először kitörölted. Ez tény, nehéz vele vitázni. Miután a második levelemben rákérdeztem erre, bemásoltad. Eléggé furcsa megoldásokat alkalmazol, szó mi szó.
@ipartelep: Lehet, hogy nem volatam elég érthető, de nem én töröltem ki.
@Medvegyev: Pedig a helyzetet, és a kontextust elemezve, ez tűnt kézenfekvőnek. Igaz?
Nos, hát akkor minden jó, ha a vége jó. Örüljünk!
@ipartelep: Yes. Lerner könyvében van egy jó szöveg, egy egyhangú döntés után a főnök két nap gondolkodást javasolt annak tartalmi átgondolására, hogy miről döntöttek egyhangúan.
Ez ritka eset:-)
@Medvegyev: A könyv valószínűleg kitűnő, Lehrer extra szinten űzi azt, hogy a legkomplikáltabb dolgokat mondja el plain English. Egyszersmind Lehter az egyik legzajosabb bukás az utóbbi időben (részben a saját maga által magasra tett mérce okán). Egy kicsti olyan ügy, mint Lance Armstrong. Lehet gúglizni „Jonah Lehrer plagiarism” kulcsszavakkal, vagy rövid összefoglalóért ld.: en.wikipedia.org/wiki/Jonah_Lehrer#Plagiarism_and_fabricated_quotes . (Hát nem egy schmitt-történet, Lehrer saját magyarázata itt: http://www.jonahlehrer.com/2013/02/my-apology/ )
Szóval, mikor azt mondom, hogy a könyv valószínűleg kitúnő, azért azt is hozzá kell tenni, hogy a terület egyik legtájékozotabb, legjobb tollú pop-science szerzője időnként fabrikált benne ezt-azt, tán hogy még kerekebb legyen a kép.
@incze: Utal rá a köszönetnyilvánításban, hogy néhol tévedhet és nagy öniróniáról tesz tanúbizonyságot, amikor megköszöni a neurológus beszélgetőtársak végtelen türelmét:-))
@ipartelep: de hiszen olvasható a komment! (nyilván a blogmotor kekeckedett)
külföldi újságoknál alkalmaznak úgynevezett lapombudsmant, külső embert, aki hetenként megalkuvás nélkül elemzi a cikkeket, hogy betartják-e az általában elfogadott (a maguk számára szigorított!) médiaszabályokat, főleg a tárgyilagos-logikus analízist
ez segít kiküszöbölni a fentieket, mert az újság belső – szerkesztőségi és utólagos – lapelemezéseiben mindig szerepet játszik a kölcsönös nyalás (értsd: „ha te nem bírálod, amit én a sportrovatban írtam, én sem mondom, mekkora f..ság, amit te írtál a külpolrovatban”)
a Népszabinál is volt ilyen, pl. Majtényi meg Paul Lendvai, meg is jelentek az elemzéseik az újságban, de eléggé hamar abbamaradt
@HaKohen:
A posztot biztos olvastam, a kommenteket nem.
Tegnap este írtam egy elég hosszút, amit eredetileg a „Vihar után”-ba szántam. Kivételesen elolvastam küldés előtt és több részét töröltem, majd ááá, inkább alszom rá még egyet, nem küldtem el.
A megírásához utóbbi néhány hozzászólásod jelentős mértékben hozzájárult. Végül ez a mostani vett rá arra, hogy a maradékot másoljam ide:
„Kedves Vincentek, törzs és egyszeri kommentelők, valamint olvasók!
Indulatkomment lesz, viszont még magam sem tudom, mi kerül ide a gondolataimból, így nem zárható ki, hogy hosszú leszek, de 15 perc biztosan elég lesz a végére jutni, s bár nagyon szeretném, nemhogy válaszolni, még beszélni_róla sem muszáj.
Bő három éve járok ide, volt időszak, amikor nemcsak minden posztot, szinte minden kommentet is elolvastam, kedvenceim lettek innen és onnan is, s ugyan időnként nem értettem néhány hozzászóló, de néha a szerzők minden egyes gondolatát, elviselhetetlen zavart egyik sem okozott. Most, hogy a csúnya végjáték kezdetére már hetet aludtam, még mindig csak nézek kifelé a fejemből és rengeteg dolgot nem értek, kérdések sora fogalmazódik meg bennem, néhányat – gondolom, kb. annyira kívánjátok, mint púpot a hátatokra – fel is teszek.
Nehéz volt nem észrevenni, hogy maroz véleménye sok dologról … hm, jelentős változáson ment keresztül, de az idáig vezető okok és főleg a nézetkülönbségek szerintem nem 2-3 hónaposak, annál sokkal régebbiek.
Most pedig, mivel az ígéret szép szó, kérdéseim következnek:
Ő kérte tőletek, hogy posztokat írhasson, vagy fordítva történt?
Ha nem „adta magát” a közösségbe IRL és ez több Vincentnek nem tetszett, akkor miért fogadtátok el? (Ezen először egyébként megütköztem, de utána rájöttem, hogy én is voltam, vagyok és leszek is virtuális közösség tagja úgy, hogy a többiek mindent tudnak, úgy, hogy sok mindent és úgy is, hogy szinte semmit nem tudhatnak rólam, igaz, eddig még egyik sem hasonlított a Vincenthez.)
Amikor először szünetelt (kb. 2011 decemberétől), tudtátok az okát?
Próbáltátok egynél többször megkérdezni?
Magától „jött vissza”, vagy kértétek?
A második szünet okairól, majd hogy miért csak kommentel kérdeztétek, vagy akkor az már a „nem hívtátok” időszak volt?
Kié ez a blog? Merthogy emlékeim szerint jotunder megszámlálhatóan, de igen sokszor hivatkozott arra, miszerint a sajátja, a szerzők közül is legalább ketten (nem Kettes, ketten!), legalább egyszer ezt írták kommentben.
Ha nem az övé, akkor mit szólnátok hozzá, ha egy posztotokat törölné?
Mit szólnátok hozzá, ha ezzel egyidőben vagy kicsit később (éppen 7végi retróztam, nekem utóbbinak tűnt) töröl a szerzők közül is?
A blog tulajdonlásának kérdésétől függetlenül kérdezem, hogy teljes kitiltás nélkül a poszt törlése és az adminjogok megvonása mire volt jó? Mivel szinte semmit nem beszéltetek meg/már nem tudtatok megbeszélni a kulisszák mögött és előttünk sem, tudom, egzakt tudomány, de teljesen kiszámíthatóan csak olaj volt a tűzre. Ti nagy valószínűséggel mindannyian értelmesebbek vagytok nálam, hogy a p….ba nem vettétek ezt észre? Ha bő három(?) nap után Kettes – elfogadható és szerintem elegáns módon – nem tiltja ki, akkor még most is menne a hirig?
Sokkal egyébként az sem volt szebb, ami utána jött. Az egy Pásztörpercen kívül a többieknél még mikroszkóppal se nagyon találtam önkritikát, leginkább a Mátyás király mesében szereplő lány jutott rólatok eszembe, mondtatok is az egészről valamit, meg nem is, utóbbit a szennyes teregetésének elkerülésével magyarázva, de azért ügyelve arra, hogy maroz néhány használt ruhadarabja kint maradjon.
Hogy neki volt igaza, vagy nektek? Attól függ, hogy melyik részét nézem. Van olyan része, ahol nem is tudom. De a fentiek legnagyobb részét tekintve leginkább lényegtelen.
Maradok olvasótok, további hozzászólásaim nem kizárólag tőlem függenek.
Egyáltalán nem örülök, Vincent.
JuAn”
@JuAn: Megértem, hogy az olvasók híréhsége szinte csillapíthatatlan, de ti meg azt értsétek meg, hogy mindannyiunknak tovább kell lépnünk ezen az ügyön, a mindannyiunkba beleértve marozt is. Bízz meg bennünk annyira, hogy tudunk tanulni a hibáinkból és megváltoztatjuk, amit meg kell. Bocs, hogy ez megint ilyen okoslányos lett, de tényleg nem akarjuk ezt tovább habosítani.
@Kettes: Megértem. Bízom. Remélem.
Egyébként a megmaradt kérdéseim költőiek voltak és ha a lottószámokat is olyan szinten sejteném, mint a válaszokat, akkor nem lennék nagyon szegény.
@Medvegyev: Leginkább a munkahely miatt nem érzem igazán jónak az analógiát.
Egyébként a történetben a keresztneveket jelezted és a sértés biliárdozás közben hangzott el?
@JuAn: Igen és legalább 50 éve történt, nyugodjanak békében mindketten, a több mind 150 válogatottságukkal….
@ipartelep:
Mostanában foglalkozom a groupthik-kel, ezért került a kezembe ez a kb. két és fél évvel ezelőtti kommented.
Sajnálom, de a téma nem általános emberi meg a szociálpszichológiától és a kimenettől független. Az elmúlt több, mint 40 évben (mármint Janis publikációja óta) még mindig számos kutatás és elemzés foglalkozik vele. És igen, ez egy csoportdinamikai törvényszerűség, ami jóval régebbi, hogysem Janis fölfedezte és névvel látta el.
Ami a Disznó öböli eseményeket illeti: nem, nem lett volna más a mai szakmai álláspont. Janis sem csak arra hivatkozik, hanem pl. Pearl Harborra, a koreai háborúra, a vietnami háborúra, más szerzők a Challenger űrhajó katasztrófájára és hasonló kudarcos végű döntésekre. Úgyhogy a groupthink megnyilvánulásaival ma már Dunát (Hudsont, Rajnát?) lehet rekeszteni.
És igen, voltak jó kimenetelű, mert éppenhogy a groupthink tanulságaira támaszkodó döntések is. Pl. éppen a Disznóöblös ami elnök JFK-nál a néhány hónappal későbbi kubai (ami-szovjet) rakétaválság. Ennek a jó döntésnek (JFK-Hruscsov) következtében tudunk most itt kommentelni, és nem váltunk füstté. De a II. vh. utáni Marshall-tervet is olyannak tartják, mint ami éppen a groupthink megelőzésének technikái miatt lett jó.
Egyebekről lásd a fenti kommentek egy részét.