Tegnap este az Örkény Studióban (apróságposzt)

Ez a negyedik előadás az elmúlt hetekben, a 84, a Lélek legszebb éjszakája és az Üvegbúra után. Az Örkény része a túlélőkészletünknek. Mindet ugyazon a széken, az első sorban, így jött ki a lépés, gyorsan odaérünk. Ez egy furcsa darab, ami talán az incel-problémáról szól és a kritikusok, akik mindent érteni és elemezni akarnak, kicsit lehúzták, mert nekik ez kötelesség, nekünk meg élet. Mert amikor Bajomi Nagy György, aki nincs jól, de ez mintha egyáltalán nem zavarná, ránk néz, és elmondja, hogy imént, milyen intenzív színészi játékot produkált, csak elsikkadt, vagy amikor Vajda Milán rózsaszínű parókában énekel búgó hangon *, illetve szexrobotot programoz és persze, amikor Ficza István hirtelen Batmanné alakul, az első sorban az öregedés, az észak-angol délutánok és Orbán Viktor, mint olyan, elviselésére szolgál. Az élet vagy …. ha nem is halál, de sokkal rosszabb élet. Ma nagy darabot fogunk látni, ez egy kis darab, de egészen kicsi piruláktól szokott néha elmúlni a egészen nagy fájdalom. Hát pont a kritikusoknak nem tetszik, hú, hogy oda ne…

P.S Elfelejtettük a szám címét, amit Vajda Milán énekelt. Szeretlek én, jöjj vissza hozzám (Záray-Vámosi, eredetileg Bésame Mucho, egy mexikói bolero szám a negyvenes évekből, Consuelo Velazquez írta). M. annyira ideges lett, hogy nem jut eszébe, hogy felhívta az Örkényt, akik voltak olyan szuperaranyosak, hogy kinyomozták nekünk, külön köszönjük Ficza művész úr segítségét. Minden posztnak lesz egy kis története.