TGM kasseli előadása kapcsán
Eredeti szerző: jotunder
Tamás Gáspár Miklós decemberi előadása egy kasseli konferencián. Ez pedig Chantal Mouffe előadása ugyanazon konferenciáról.
Ma délelőtt ezzel a két előadással kezdtem az évet. Most erre volt kedvem.
Magyarországon főleg inkompetens senkik szoktak ezekről a dolgokról beszélni, felkészületlen, a középszerűségről is csak álmodozni tudó dermesztően hülye figurák, akik számlakönyvvel a kezükben vonulnak be a a televíziós stúdiókba okoskodni. Majomparádé az egész, olyanok előadásában, akik soha életükben nem mélyültek el semmiben, ami szignifikánsan különbözött volna egy elhízott felcsúti futballista ánuszától, és ezt nekem valamiért halálosan komolyan kellene vennem. Hát nem.
TGM előadásban van egy részlet (az Alasdair Macintyre After Virtue kapcsán, melyet sorok szerzője egészen szürreális körülmények között próbált egyszer elolvasni), ami segít megérteni a TGM-jelenséget, legalábbis nekem segített és még talán elgondolkodásra is késztetett. TGM nézőpontja kellemetlenül “unfashionable”, nem szeretünk ilyesmiről beszélni. Olyan “komcsiszagú” az egész – rázzuk le magunkról (és amúgy tényleg), pedig nem árt odafigyelni rá, csak néha zavarba ejtő.
Mouffe az agonisztikus demokráciafelfogás híve, tagadja konszenzuális, deliberatív demokráciaeszményt, és az elmúlt évek eseményeit inkább sorolja a center-left és a center-right kiegyezéses demokráciája bukásának, vagy időleges visszaszorulásának, mintsem valamiféle, a liberális demokrácia alapjait veszélyeztető, fasisztoid eszme térnyerésének. Mindkét előadást érdemes meghallgatni, és azt is gondolom, havonta párszor érdemes komolyan gondolkodó emberek beszédébe belehallgatni, komolyan gondolkodó emberek szövegeit elolvasni, ahogy komoly színházba is érdemes járni, akkor is, ha esetleg a komfortzónánk határain kívülre kell érte mennünk.
2017 a hülyék további lázadásának éve lesz- közölte nemrég a hülyék egyik vezére. Nem baj, majd többet olvasok másoktól, többet figyelek másokra, és amíg az embernek van középső ujj a kezén és tudja mire való, nagy baj nem is érheti.
@ATCG: Voltak viták minden fronton az elit között. Ott néztük a tévében 20 évig. Összerakták múltunk és jövőnk tükörcserepeit és lett belőle felcsútsarki Orbánviktor a Várban koronával a fejin.
A legnagyobb ellenség és őskomcsi volt, aki nem ezt álmodta jövőnek, és ezeket kivetette magából a társadalom.
Most meg a számkivetetteket felejtve a cselédeket hívnád vitára ?
@ingyenebed: Csak azért gyűlölik, mert nem engedte Orbánt és cselédeit kormányra jutni, mikor minden jól tervezett eseménysoruk ellenében, tisztán a nép akaratából megnyerte a választásokat.
Orbán brancsa egy dekára kiszámoltan működő gépezet. És utálják, aki tengelyt akaszt.
@Tehéntőgy: MIért lenne egy ellenzéki párt aduász a nernek ?
Akkor csinálnak ellenzéki pártot magukból, és annyit, amikor és ahányat akarnak.
Volt már az ellenzék hőse Pokorni, Dajcs, Kósa, Lázár, Simicska meg az összes többi.
Ha akarják, bárki, még Orbán Viktor is lehetne az Orbán rendszer ünnepelt ellenzéke.
Mert ez az ország egy ilyen bábszínház. Nincsenek aduászok, csak propaganda.
@jotekony koc: Néztem és hallgattam én is a vitákat, a lobogó Csengey Dénest, Krassó Györgyöt, Solt Ottiliát. A tisztázó, szembesítő vitát, nem is vitát inkább nagy beszélgetéseket, ha úgy tetszik csoportterápiát nem az elit között képzelem és – természetesen nem felejtve a számkivetetteket – ott azon az agorán mindenki együtt ülhetne, a bűnösöket, a rezsimszolgákat sem tiltanánk ki onnan, csak a tolvajokat seprűznénk ki (a Momentum programjának egyik legfontosabb pontja).
A húsz év alatti vitákban cserepeiből összerakott tükör nem volt eléggé szembesítő erejű, hogy egy nagy katarzisban magunkra ismerjünk, onnantól kezdve felismerve, megnevezve meghaladjuk, legyőzzük a kórt, amely lelkünket rágja, nyomorítja.
A cselédek régen nem önszántukból lettek cselédek, munkalehetőség volt az, a szükség szülte parancs.
A tükörcserepes képemet két régi emlék hívta elő, nem is összetartozóak, de a fejemben valahogy egy helyre kerültek:
az egyik kép Andersen Hókirálynőjének két gyerekhőse és a királynő szilánkokra tört gonoszságtükre, amelynek egyik szilánkja belerepült Kay szemébe és onnantól kezdve gonosz lett, de Gerda a kislány a mese végén meg tudja szabadítani a szilánktól,
a másik összetevő: gimis korom – régen halott – nagy szerelmétől származik, aki azt írta a kettőnk történetéről írt kisregényemre utalva:
-Nem szerettem azt az írásodat, mert szembesítettél önmagammal.