Tisztelt Hegedűs Zsuzsa!
Eredeti szerző: maroz
Régi rajongójaként fordulok most önhöz, de ezúttal nem a saját nevemben írok, hanem részben azon fiatalok nevében, akiket ön oly kedvesen megszólított, részben helyettük. Szokás szerint ideidézem a provokációt, induljunk el a kályhától:
Hegedűs Zsuzsának erről más volt a véleménye. Szerinte a fiatalok „ne nyavalyogjanak, hanem próbáljanak meg tenni valamit”. […]
Hegedűs feltette a kérdést, hogy miért nincs az országban még háromszáz olyan ötlet, mint a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány. Ezek jelenthetnék ugyanis szerinte a kiutat a szegénységből, „ráérő szociológus hallgatók kitalálhatnának ilyeneket”.
Nos, legelőször is jelezni szeretném, hogy a környezetemben elég szép számmal fordulnak elő olyan fiatalok, akik nem nyavalyognak, hanem feszíti őket a vágy, hogy tehessenek valamit. Vannak köztük ilyen és olyan hallgatók, szociológus is, de ha rájuk kéne aggatnom valamiféle jelzőt, akkor nem biztos, hogy a „ráérő” lenne a legmegfelelőbb. Mondok egy viccet: tudja ön, hogy miért várják annyira az építészhallgatók a mikulást? Azért, mert onnan már csak egyet kell aludni karácsonyig. Olyant már láttam, hogy valaki elalszik miközben beszélnek hozzá, de az én gyerekem volt már annyira fáradt és kialvatlan, hogy bealudt, miközben ő beszélt hozzám. Mit mondjak, nagyon meg tudja kedvelni azokat, akik „ráérő” hallgatókról hadoválnak a kormányzati Audiból, ölükben a kedvenc pudlikutyájukkal. De legyen, lépjünk túl ezen a cinikus általánosításon, mert azzal, amit ön mond, én igencsak egyet tudok érteni, magam is azon vagyok, hogy ne nyavalyogjanak, hanem találjanak ki ilyeneket, de leginkább olyanokat.
Tisztelt Hegedűs Zsuzsa, ebben őket erősen akadályozza néhány dolog. Kezdeném is rögtön a legelsővel: önnel, tisztelt Hegedűs Zsuzsa. Ön ebben az egyenletben ugyanis, bármennyire is szeretné, de nem a megoldás része, hanem a problémáé.
Tisztelt Hegedűs Zsuzsa! Annak, hogy a fiatalok, de különösen és kiemelten azok a fiatalok, akik történetesen hallgatók és akik a szakterületük miatt az ön által vázolt problémahalmazhoz akár még szakmailag is hozzá tudnának szólni (például egy építészhallgató, aki mondjuk elkezdett szemezni a településszociológiával, vagy mondjuk konkrétan egy szociológus, de én nem lennék ennyire megszorító, bárki, aki érez némi affinitást a társadalomtudományok iránt), azok ezt leginkább azért nem teszik meg, mert ön, önök (ránőtt ez a hatalom önre, mint a béka seggére a rendőr abban a régi viccben) egy olyan mintát mutatnak fel, egy olyan pályát fektettek le, ami — finoman szólva is — nem pont erre ösztönzi őket. Mit látnak napjainkban ezek a fiatalok? Például önt, tisztelt Hegedűs Zsuzsa, akit annak látnak, ami: egy kiöregedett, hisztis dívának, aki belekozmált a saját, hatalomtól puszira kapott fontosságának a tudatába.
Azt látják, hogy ebben az országban abból lesz valaki, aki sikeresen tudta megcirógatni Orbán Viktor erogén zónáját. Önt látják, amint éppen stimulálja azokat a bizonyos idegvégződéseket, és önt látják akkor is, amikor a pettingpartnere eljutva a kielégüléshez (meglett a hatalom) önt is a csúcsra röpíti. Önt látják a szolgálati Audiban, azt látják, hogy ön személyesen is tízmilliókat vághat zsebre a khmmm… szóval a szolgálataiért, és ugyancsak azt látják, hogy ön az, aki a hatalommal a háta mögött százmilliókat baszhat el kényére-kedvére. Azt is látják, hogy az ön bandájában mi a pálya egy fiatalnak: ha csókos, ha a mi kutyánk kölke, akkor friss diplomával a zsebében olyan pozíciókba kerül, amilyenekről egy átlagos frissdiplomás még csak álmodni sem merhet. És igen, nem hülyék ám ezek a gyerekek, mert azt is látják, hogy miközben a pártállami elit kölkei előtt még a széket is lesöprik, addig a kevésbé szerencsés csillagzat alatt születettekről lassan jogszabályban rögzítve is lemond az önök állama. Illetve — mit beszélek, dehogy mond le, miért is mondana, kell nekik a sok cseléd és ingyenmunkás, már ugye, ha sikerül őket rászorítani, hogy tisztességgel megsüvegeljék önöket a mindennapi betevő darab kenyérhéjért, amit nagy kegyesen eléjük vetni méltóztatnak.
Valamint azt is látják, hogy ha ők, „ráérő” hallgatók szeretnének bármibe is fogni, legyen szó akár a legalapabb dologról is, a visszajelzés szinte mindig az, hogy: nincs rá pénz! Tisztelt Hegedűs Zsuzsa, van önnek fogalma arról, hogy mennyire lelombozó tud az lenni, amikor már egy szaros párezer forintos tételért is hetekig kell küzdeni, ha pár hallgató mégiscsak mer olyan bolond lenni, hogy eldönti, ő biza belefogna valamibe? Nem érzi ön át, hogy mennyire cinikus, mennyire mélységesen aljas arról beszélni, hogy igazán kitalálhatnának már valamit ezek a lusta hallgatók úgy, hogy ön százmilliókat és ép ésszel felfoghatatlan hatalmi hátszelet kap pusztán csak azért, mert képletesen szólva néhányszor örömet szerzett Orbán Viktornak, miközben más még az írólapot is hozza otthonról, mert nem fussa rá?
Nekem amúgy szimpatikus lenne az, amit ön szorgalmaz. Már eleve az lett volna a sokkal rokonszenvesebb módja a dolgok intézésének, ha az a rengeteg pénz, amit ön kényúrnői kedvére megkapott, inkább egy hazai egyetemhez vagy kutatóműhelyhez kerül. Megnyugtatott volna, hiszen ott azért mégiscsak van valami minimális elvárás a tudományosság iránt is, ott nem nagyon elégednének meg egy ilyen kijelentéssel:
A programban több mint 15 ezer család kapott vetőmagot és állatokat, naposcsibét, kacsát, malacot. Korábban számos olyan beszámoló jelent meg a sajtóban, ami arról szólt, hogy a családok egy része eladta az állatokat, vagy szakértelem híján nem tudta ellátni őket és megdöglöttek. Hegedűs szerint azonban az érintett családok kilencven százaléka talpra állt.
Egy picit is érdeklődőbb hallgató ugyanis egyből visszakérdezne, hogy szép ez a 90%, de ő azért mégiscsak átfutná magát a felmérést is, ha másért nem, hát azért, hogy módszertanilag kupálódjék egy csöppet. Ha én öntől kérdezem meg ezt, tehát ha önhöz, mint egykor volt szociológus szakemberhez, tudóshoz, a tudományos módszerek iránt elvileg elkötelezett emberhez fordulok, akkor mire számíthatok? Megkaphatom öntől a programjában tudományos igénnyel létrehozott dokumentumokat? Kezdjük rögtön azzal az elemzéssel, amelyikből ez a 90%-os talpraállás kiderült. Ajánlok önnek egy fogadást: ha ön fel tudja mutatni ezt a kutatási anyagot, akkor én fényes nappal, dobszó mellett az Oktogon kellős közepén fél óráig üvöltöm, hogy éljen Orbán Viktor!
Tisztelt Hegedűs Zsuzsa! Fiatalokkal, „ráérő” hallgatókkal beszélgetve arra a konklúzióra jutottunk, hogy végső soron ezt, amit ön csinál, talán lehetne jól is csinálni. Arra jutottunk, hogy ha ezt nem egy kiöregedett, a totális elhülyülés útján vágtató, saját magába beleszerelmesedett prímabalerina csinálná, hanem egy tudományos műhely, akkor talán még értelme is lehetne. Persze legelőbb azzal kellett volna kezdeni, hogy megfogalmaznak egy hipotézisszerűséget, megpróbálják vázolni azt, hogy milyen ok-okozati lánc építhető fel — ha ezt-és-ezt csinálják, akkor annak ez-és-ez lesz a következménye, ugyi — és ezt a hipotézist a vonatkozó tudományágak tudásanyagára építik, lehetőleg kellően koherensen és részleteiben is kimunkálva. Ha eljutnak oda, hogy van már egy hipotézis, ami legalábbis köszönő viszonyban áll a vonatkozó legalapvetőbb tudományos elméletekkel, akkor indulhat a munka, persze rögtön az után, hogy az akció monitorozásának módszertanát a lehető legalaposabban kimunkálták. Tudja, arra gondolok, aminek a végén tényleg arcpirulás nélkül kijelenthető, hogy a beavatkozás hatására a célt 90%-ban sikerült elérni. Ha tényleg a tudományra bízták volna ezt, akkor ennyi pénzért cserébe legalább lettek volna némi adataink is: ha más nem, hát annyi, hogy mire lehet menni párszázmillió forint ilyenforma elköltésével. Alkalomadtán az is egy eredmény, ha bizonyos utakat kizárhatunk, mert megvizsgáltuk és járhatatlanoknak tűntek.
Tisztelt Hegedűs Zsuzsa, sajnos nem ez történt. Sajnos nem a hazai kutatókat, intézeteket, műhelyeket, ismert és kevésbé ismert kutatókat bízták meg ezzel a feladattal, hanem önt. De ha önnek tényleg szívügye az, hogy fiatalok, lehetőleg hallgatók, „ráérő” hallgatók, és lehetőleg a tudományok iránt elkötelezett fiatalok vegyék végre a kezükbe ezeket az ügyeket, akkor talán tehetne valamit azért, hogy ez elől a lényegesebb akadályok elháruljanak. Kezdhetné rögtön azzal, hogy elhúz a francba a hatalom közeléből, és én nem venném rossz néven azt sem, ha búcsúajándékként visszaadná azt a rengeteg pénzt, amit ön ettől a hatalomtól teljesen érdemtelenül és semmi haszon fejében megkapott.
Cserébe talán megígérik a fiatalok, hogy nem fogják majd önt perbe azokért a még hatalmasabb összegekért, amelyeket ön kényére-kedvére a köz pénzéből, a mi pénzünkből elpocsékolt. Bár, hogy őszinte legyek, nekem egyre kevesebb a kifogásom egy majdani — talán 2014-es, de én türelmes vagyok, legyen 2018 — nagyon szigorú lusztrációs és elszámoltató törvény ellen, aminek a megéréséhez kívánok önnek jó egészséget,
<
p style=”text-align: justify” class=”MsoNormal”>tisztelettel:
maroz
1 hetet kb. 1%? Akkor reálisak voltunk és megengedőek… Mennyibe is került ez a szar az adófizetők pénzéből, ezzel kretén, aszott nyanyával együtt? Háááát… az édes anyukájukat, az összes felmenőikkel együtt!
@Táskás Tóni: Rokonlelkek vagyunk ??? Szinte szó szerint ezzel szoktam bombázni „jóltájékozott ” ismerőseimet.