Tömegember-e vagy? Ortega József esete az orbánizmussal
A rendszerváltás idején fájt a hátam. A késő délutáni úszásaimról már többször írtam: az úszások után, visszafelé a kollégiumba, betértem a nagy amerikai egyetem bölcsészkönyvtárába, és a polcok előtt, félig fekve olvastam mindenfélét, amiről addig semmit sem tudtam. Mit lehetett tudni 1989 őszén? Semmit. Akkor Prof. Dr. Lánczi András még a kommunista párt ideológiai folyóiratának szerkesztője volt. Büszke volt rá, hogy a budapesti pártbizottság „kiemelte” – bár valójában a magyar filozófia benevolens nehézfiúja, Lukács „Joe” József, a hardcore vallásellenességtől az óvatos filozófiai reformokig vitorlázó pártértelmiségi bízta meg a feladattal. Ő akkor már halott volt, de – ahogy ma mondják – voltak bizonyos érdemei.
Ketten szálltunk repülőre: egy vékony, szakállas fiatalember Oxfordba, én pedig a kezdődő gerincsérvemmel a prérire. Ő hamar hazament, én évekig maradtam.
A bölcsészkönyvtárban sok mindent olvastam, persze felületesen, átlapozva a komplikáltabb részeket – legalábbis így emlékszem. A Conservative Mind-ot olvastam Russell Kirktől, erre világosan emlékszem: úgy éreztem, mintha kinyílna egy ablak a világra. Az amerikai alkotmányról szóló döntéseket is nézegettem, persze a Theory of Justice-t Rawlstól, és sok minden mást is. Nem így kell ezeket olvasni – de én mégis így olvasgattam a könyveket.
És persze ott volt Ortega y Gasset: A tömegek lázadása. „Azt el KELL olvasnod” – mondták nekem. „KELL, anélkül nem fogod megérteni.” Meg Bloomot is, azt sem lehet kihagyni. De Ortega az alap.
Az hombre-masa elfoglalja a civilizációt, és lebutítja a saját szintjére. Ortega írásai eredetileg az El Sol nevű lapban jelentek meg, és amikor az ember beleolvas a könyvbe, szinte látja maga előtt a szerzőt: ott ül egy kávézóban és dühös. Körülötte a gazdag és mondén Madrid, Primo de Rivera tábornok puha diktatúrája, amelyet az amúgy meglehetősen liberális Ortega nem feltétlenül ellenzett.
Ortega nem volt a demokrácia ellensége; éppenséggel a demokrácia híve volt. Mint az a polgár, aki szereti a kaviáros szendvicset, csak éppen lepiszkálja róla a kellemetlen fekete izéket fogyasztás előtt. Olyan demokráciában hitt, ahol a tömegek – (nem a proletariátus, még csak nem is a kispolgárság: az hombre-masa akár arisztokrata is lehet, tömegembersége nem is feltétlenül politikai, hanem attitűd) – elfogadják a civilizációt képviselő, magasra törő, intellektuális osztály szelíd javaslatait.
Az ortegai tömegember színházba is járhat, csinos autója van, bejárónője, sőt még olvas is ezt-azt. Messze az orbáni tömegember fölé magasodik – ahogy persze Primo de Rivera tábornok, megannyi háború hőse is a pacalos pacalt pacalozó futballjózsi fölé magasodik. Mégis, az hombre-masa az 1920-as évek Madridjában valamiben hasonlít a káeurópai fészbukhuszárokra, vagyis rád, kedves Olvasó, meg hát rám, bazmeg. Ja, nyilván. Persze. Ez egy kegyetlen poszt. Mert a tömegember nem néz fel, nincs horizontja, nincs felette semmi. Nincsenek értékek, amelyekre vágyhatna, amelyeket elérhetne. Legalább az akarat ott lehetne benne.
Kiléphetünk a szerepből. Nem kényszerít rá minket senki. Elolvashatjuk Ortegát anélkül, hogy hatalmasakat okoskodnánk. Dönthetünk úgy, hogy nem tudunk mindent. Hogy nem nyilatkozunk meg minden reggel a fészbukon a többi hombre előtt. Hogy törekszünk arra, hogy valamelyest magasabbra emelkedjünk – akkor is, ha nem lesz tőle csinosabb autónk, csinosabb bejárónőnk. Csak úgy. Mert ez a mi civilizációnk, és a mi sorsunk. A mi alázatunk.
Orbán Viktor a tömegember tökéletes vezetője. A tömegember alatti nyelven beszél, még csak nem is az övén. Ezt szereti az hombre-masa. Rövid pórázon tart mindent, ami felfelé törhetne. A középszerűségnek – a tömegember vallásának – katedrálisokat emel, és ő nevezi ki a középszerűség papjait. Lukács „Joe” Józseftől örökölve Bandi bácsit, mert mindig akad, akit érdemes ilyen feladatokra átvenni.
Olvasgatom a könyvet, és felismerem az hombre-masát. Ahogy szembejön velem az utcán. Ahogy mondja a tutit. Ahogy elmeséli Matildnak, hogy megint tűpontos volt. Nem olvas, csak ír. Tudja, amit tudni kell. És pont úgy tudja. Már nem lázad, mert minek. Már az övé a dicsőség és a hatalom. Örökkön-örökké.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16532540-6ae0d038ebfb9' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16532540&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16532540-6ae0d038ebfb9&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16532540-6ae0d038ebfb9' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Nagyon kiváló írás, persze azért fájdalmas volt olvasni.
A jó hír, hogy egy kicsit zárójelbe teszi azt, hogyan kell definiálni, mi az, hogy „értelmiségi”.
.
Namostakkor, pályázva a legérdektelenebb komment címre:
.
Lukács Józsefet a környezetében nem „Joe”-nak, hanem „Juszuf”-nak szólították. Ki tudja miért?
.
Ami már nem annyira érdektelen, ha érted, mire gondolok:
.
Idézni csak pontosan, szépen… Az utolsó előtti mondatod valójában így hangzik: „Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség” („Quia tuum est regnum, et potestas, et gloria in saecula.”) A konkrét esetben ez azért nem mindegy.
.
Tehat akkor te a sajat szemedben ugy vagy ertelmisegi, mint az az ember, aki szereti a kaviaros szedvicset, csak eppen lepiszkalja rola a kellemetlen fekete izeke fogayszastas elott? Meg a melletteuloerol is, biztos ami biztos? Csak azert kerdem, mert kozben a korulotted ulok meg azon studiroznak, hogy ha ez ennyire szereti a kaviart, akkor miert nem kaviart rendelt szendvics helyett…
Mi, magyarok az a hurkatöltelék hombre masa vagyunk, ahol a májat felzabálja a rizs, még a tányéron is
Egyszer már úgy szeretném látni a civilizációt képviselő, magasra törő, intellektuális osztály szelíd javaslatait.
Még eddig ha valakik kiválóbbnak érezték magukat a tömegembernél és javaslatokkal éltek, előbb-utóbb abból valahogy mindig diktatúra lett. Sajnos jobbára akik valóban a civilizációt képviselő, magasra törő, intellektuális alkatok, azok ódzkodnak a javaslatok tevésétől. Akik meg teszik a javaslatokat, azok pénzt akarnak meg hatalmat, meg még pénzt és még hatalmat.
Lehet, mégis jobb, ha a sok tömegember próbálja meg kitalálni, hogy nekik mi a jó, csak előbb le kéne rugdosni az uborkafáról azokat, akik ugyan teszik a javaslatokat, de nem a civilizációt képviselik, csak saját érdekeiket.
@nyulambator: : Pilunak a „Lökd meg Demszky” idején (még messze a G naptól) volt egy mondása, kb. „a politikai hovatartozás nem horizontálisan, hanem vertikálisan értelmezendő. Fent a gecik, lent mi hangyák” 😉
@nyulambator: Az Államokban a sok tömegember éppen most találja ki, hogy neki mi a jó (természetesen szigorúan demokratikus, képviseleti úton). Nem olyan régen Angliában is kialálta.
@nyulambator: ez egyáltalán nincs így. ortega demokrata volt, utálta franco-t, aki eltűrte, hogy egyáltalán létezhessen. a tömegember attól tömegember, hogy egyáltalán nem hajlandó felfelé nézni, legalábbis ezt írja ortega. nem az a baj vele, hogy aránylag alacsonyan van a horizontja, hogy középszerű, hanem az, hogy büszke a középszerűségére. a demokráciában mindenki szavazata ugyanannyit ér, és ezt szerintem ortega sem vonná kétségbe. de azt hiszem, hogy a demokrácia ma is létező korlátait komolyabban venné (és teljesen rosszul lenne szegény attól, ami most van).
@nyulambator: ortega engem talán nem tartana tömegembernek, de… szóval lenne azért de. és sajnos joggal.
@jotunder: Én valószínűleg tömegember vagyok, járok színházba, van autóm, nem túl csinos, bejárónőm nincs, sose volt, de azért olvasok ezt-azt. A dolgok rendje szerint a túlnyomó többség tömegember, kiválóság csak kevesekből lehet, mert hogy ezzel tudnak ezek a kevesek kiválni a tömegből. Mondjuk nincs facebook accountom se, ahol a többi hombre előtt nyilatkozhatnék. Meg instám, pinterestem, twitterem és myspace honlapom se nincs. Nem is volt soha. Az értékek, amelyekre vágyom, leginkább privát ügyek. (és world peace).
Lehet, hogy még tömegember se vagyok.
@nyulambator:: de ha vágysz a world peace-re, akkor legalább indulhatsz szépségkirálynő-választáson.
@labrys: Azon te is indulhatsz.
@nyulambator: Én vagyok talán az egyetlen tömegember.
@labrys:
Magam sem tudom, miért, de nekem erről a posztról Kemény István: Fel és alá az érdligeti állomáson című verse jutott eszembe.
https://www.holmi.org/2004/09/kemeny-istvan-fel-es-ala-az-erdligeti-allomason
Számítógépen érdemes olvasni, mert mobilon összevissza tördelődnek a verssorok.
@nyulambator: : „nincs facebook accountom se […] Meg instám, pinterestem, twitterem és myspace honlapom se nincs”
Méghogy tömeg? Szvsz. mi vagyunk „a boldog kevesek”. Tekints rá, mint értékre 😉 .
@ijontichy: Csak elméleti kötözködés, de ettől felvetődött bennem a kérdés: érték/érdem-e, hogy bő 20 éve nincs TV-m (többnyire elismerő megjegyzéseket kapok) vagy épphogy annak beismerése, hogy még egy ilyen k… egyszerű eszközt sem vagyok képes uralni? És, hogy ebből mi is következik az én emberi minőségemet illetően?
@Hottentottenstottertrottelmutterattentäter… usw: Mondjuk tévém sincs.
@Hottentottenstottertrottelmutterattentäter… usw: , @nyulambator: : Off
Tévénk van, de én úgy az ezredforduló óta nem nagyon nézem (nézik helyettem a lányok). A mogyoró tévékről innen, meg a neccről van némi fogalmam (de minek?). Készülék nekem amúgy sem kell, két monitor van az asztalomon (HD és UHD), hozzájuk jó sok erőforrás a dobozban. Ami a „bródkaszni” műfaját illeti, az már jobbára csak az F1, meg EB-VB idején foci/póló.
Mobilt kb. ’98 óta mindig ajándékba kaptam családtól (nálam ez az obligát „karácsonyi férfizokni” 🙂 ). A jelenlegi már „smart”, de a telefon+SMS funkcióin kívül nem használom (na jó! bár a frontend nem igazán a műfajom, azért megzsüriztem, hogy a browserek mennyire kompatibilisek a desktop verzióikkal – mégse legyek síkhülye 😉 ).
On