Török Gábor esete a civilekkel
Eredeti szerző: jotunder
Nem szoktuk bántani a Török Gábort, most sem fogjuk. Azt írja, hogy… mi baj van velünk, civilekkel, akik nem vagyunk elég civilek, nem kérdezzük meg a politikusainkat (ezt szinte látom, mármint, ahogy Bogdányi néni megkérdezi Orbán Viktort, hogy — Miért tetszik annyit lopni, lelkecském?), blablabla és még egy kis blablabla. Meg a tanulás, meg blablabla. Biztos lesz, aki erről ír fontos posztot, én megyek sétálni.
Van egy civil szervezet, a Magyar Politikatudományi Társaság, amelynek tagja például Török Gábor politológus. A magyar politológiánál mélyebbre kevés tudomány süllyedt, mind intellektuálisan, mind morálisan. Török Civil Gábor az MPT tagjaként nem szokott kikelni Fricz Tamás, G. Fodor Gábor és a többi elmebeteg ámokfutása ellen. Még vitát sem kezdeményezett a szörnyűségeikről. G.Fodor egyébként Kolnai Aurél-díjat kapott az MPT-től, az egykori tudszoctanár Schlett Istvánnal közösen. Kolnai Aurél-díjat kizárólag magyar nyelvű publikációkra lehet kapni. Bizony. Kolnai szerintem soha életében nem publikált magyarul, már az egyetemet is Bécsben végezte. És mégis… Vajon miért? Azért. És erről az “azért”-ról, a jó kis provinciális kaksiról sem beszél a Török úr. Pedig az az ő civilsége ez lenne.
UPDATE: Balazs Zoltan felhivta a figyelmem arra, hogy tevedtem, valojaban volt par magyar nyelvu irasa Kolnainak. A scholar.google-ban ezek nem latszanak.
@alexian:
sokat gondolkodom, miért is nincsenek új arcok az ellenzéki oldalon.
talán úgy tudom megvilágítani a kérdést jobban, hogy felteszem magamnak, magunknak: lennék-e/lennénk-e politikus/ok. magunknak, mert igenis, akár mi is lehetnénk egy közösség képviselője – régebben kisebb közösségeknek többször voltam is.
azonban a válaszom határozott nem. nem szeretnék politikus lenni. nem adnám fel a családom. nem adnám fel a munkám. nem adnám fel a magánéletem. nem szeretném kitenni magamat az azonnali, szemét támadásoknak (emlékeztek még a millás csajra, hogy rohanták le azonnal? vagy mostanában Teket Melindára?) nem szeretném, hogy tönkretegyék az életem.
hát ezért nincsenek új arcok. mert mi mehetnénk oda. de mert magunk sem mennénk oda.
@kisjuci: és ha már itt tartunk, sokszor felmerül kérdésként, hogy miért nincs erről/arról poszt, micsoda dolog. szerintem meg nem így kell nézni ezt a dolgot. nagyon hálás vagyok Vincentéknek, hogy írnak és veszik a fáradtságot, meg gondolkodnak, meg helyén van az eszük/szívük. helyettünk is. mi meg szépen elolvassuk és néha írunk valami kis kommentet.
szóval, örülök, hogy vagytok.
még a csúnya fejlécet is elnézegetem. a maffiózós, meg aztán a pizzásnyakú fejeket nagyon bírtam, de hát ha ez az ára, akkor ez. én így is szeretem 🙂
@alexian: “Mire kell leváltani? A hagyományos igérgetés, rutinszerű hazudozás már nem eladható.”
Amint nem lesz eladható, akkor a jobboldalnak kell leváltania Orbánt. Erre a legegyszerűbb lehetőség, ha választáson bukik és azonnal megfúrják belülről. Ha időt adnak neki, akkor vissza tud térni a közéletbe, mint Gyurcsány. A Fidesz központosítottsága nagyobb lehetőség a párt tisztulására, mint az a megosztott MSZP-ben volt.
De az alapfeltevésed hibás. Az ígérgetés és hazudozás még mindig eladható…
@sárospataki lány: nem ismerem a svájci helyzetet, de ebből @Füredi Ferenc azt vettem ki, hogy arrafelé lakhatást adnak azoknak, akiknek nincs.
hát speciel ez nem a hajléktalanság elrejtésének, hanem megoldásnak tűnik…
(máshogy nézve: akinek van lakhatása, az is látens hajléktalan lehet a szemedben – potenciálisan az összes lakásbérlő? vagy hogy van ez?)
és egy pontosítás: nem a kannásbor, hanem a kinn töltött tél, ami kurva hamar végez velük. nagyon közeli barátom orvosként foglalkozik hajléktalanokkal. gyógyítja őket. megrendítő, amiket elmond.
@acs63: hit és vallás, ebben nem értelmezhető a megfúrás és a leváltás.
@Füredi Ferenc: remélhetően a hajléktalanok is olvassák a zindexet: index.hu/belfold/2013/10/26/hajlektalanok_is_kaphatnak_lakast_vasarnaptol/
és akkor itt Svájc lesz 🙂
@kisjuci: Draga Jucus, normalis orszagban ez egy normalis felallas, mi vagyunk a nep, valasztunk kepviseloket, olyanokat, akik minket kepviselnek (haha olyan orszag nincs is) De az sem megengedheto, hogy a 2010 es valasztasokon szavaztak a Fideszre, aztan a lovak koze nyestek a gyeplot. A Fidesz meg jol becsapta a valasztoit, mert nem azt tette ami a valasztasi programjaban volt. Senki sem hatalmazta fel oket a valasztok kozul, hogy mindent szetverjenek, alkotmanyt, jogrendet, kulturat, oktatast, kozigazgatast, es egy kezbe keruljon a mindenrol dontes joga.
Melle olyan propaganda gepezet okadta az egyszeru de ertheto jelszavakat. Jobboldal=nemzeti baloldal=idegenszivu Ortban=eloisten
Grurcsany, Bajnai, Szocik=gonosz arulo, bitang
Magyarorszag jobban teljesit
@acs63: meg egyet is erthetnek veled, es az igergetesre valo igenyt is belatnam, a bajom az, hogy senki de senki nem kezeli a szavazopolgarokat felnottkent. Sehol nem lehet olvasni pl hogy hogyan mukodik az EU. Egyszeru valasztopolgari szinten. Itt van egy kozosseg, amibe beeroltettuk magunkat, aminek szabalyai vannak, es amibe penzek vannak felhalmozva mindenfele, az emberek eletet javito programokra. Ezekre lehet palyazni, azoknak akik megfelelnek a felteteleknek. Ez magyarorszagon ugy van, hogy semmit sem lehet tudni milyen programok vannak, ki palyazhat, mennyi a le’ csak a hatalmon levok, csak azok akik nyelveket tudnak, vagy leforditjak nekik. Magyarul a husos fazek korul sertepertelok. Egyebkent meggyozodesem, ha Orbant erne valami, netan, bubopestis vagy olommergezes, a Fidesz osszeomlana mint a kartyavar… vagyis szetmarakodnak.. 🙂
@alexian: azt bátorkodtam csak felvetni, hogy az ellenzéki oldalon talán azért nincsenek új arcok, amiért nem szánjuk rá az időnket, energiánkat, valamint amiért féltjük az irhánkat és nem megyünk új arcnak. talán ezért nem megy más sem új arcnak. (amit leírtál, az persze mind igaz, de nem ad választ az új ellenzéki arcok hiányára.)
mondjuk én részemről így is használni fogom a golyóstollat (egy magyar találmánya) tavasszal, a két mozdulattal behúzott jelhez, a megfelelő, nem kormánypárti rublikába. ahogy Bajnai ajánlotta.
Csak meg egy gondolat. Miert van az hogy ami nem Orbanek, az csak baloldal lehet. Mi van azzal a fajta megkozelitessel, hogy en a Centrumban vagyok, se jobb se bal. Valamint egyuttmukodok mindenkivel, akinek javaslataival emberileg es erkolcsileg egyetertek, es a nep erdekeit szolgalja. Ebben a felhulye orszagban a cimkek ragasztasa az elso ami egy uj arc megjelenese kivalt, meg a sar froccsentes. Szinte egyikben sincs alazat a tisztseg irant, ergo a nep irant. Ezek mindegyik a sajat pecsenyejet sutogeti a rendszervaltas ota. Kene mar egy rendszervaltas. Jo lehet cseh-nek lenni, ahol az egesz kormanyt kepesek voltak letartoztatni, mert a torvenyek mindenkire vonatkoznak……
@kisjuci: Ez is közrejátszik, lásd: @kuszkusz1:
“Jó lenne, ha”, na de közvetlenül tenni is érte a vágyakozáson kívül, az már nehéz. Mert akkor még a végén kiderülne, hogy nem megy. Így viszont lehet mondani, hogy menne, csak nem hagyják.
@alexian: Pontosan azért van, amiért bármi, ami nem a demokratikuserőkösszefogása, az csak orbánista lehet. A dichotómia segít a létező táborok önfenntartásában, hiszen nem kell saját jogon vonzónak lennie egy tábornak, hanem bőven elég, ha a dichotómia patásördögnek lefestett másik felétől egy vonásnyival jobb. És amíg a dichotómia dichotómia, addig rá lehet terhelni a kínált alternatívát nemválasztó félre az ellenoldalért való felelősséget.
Gyönyörű példa erre pl. simonmondja kommentmunkássága, aki szerint mindenki fideszes.
Egyszerűnek látszó, de elég rafinált dolog ez.
Másrészt szerintem nincs olyan, hogy “a nép (vagy köz) érdeke”. Az egy eredő. Ahhoz, hogy a valósághoz közel álljon, az szükséges, hogy az elsődleges (vagy hogy kell mondani) vektorok torzulásmentesen létrejöjjenek és fennálljanak. Ha az elsődleges vektorokat már úgy kezdjük el felrajzolni, hogy a felrajzoláskor még nem ismert eredőhöz igyekszünk igazítani őket, akkor a végül kiszámolandó eredőnk iszonyúan torz lesz. (Például 820.000 forintos havi jövedelmet fog kiskeresetűnek mutatni.)
Az ellenzéknek – legalábbis elvben – még lennének esélyei. Ezért gondoltam, hogy jó lenne erről egy írás a Vincentben.
És talán azt sem ártana górcső alá venni, hogy mit tolt el a Bajnai és hogyan tette azt.
Kedves jótündér, köszönöm a megtisztelő figyelmet. Mindig tanulságos mások véleményét elolvasni, emiatt nem is szóltam volna hozzá a cikkhez. Ugyanakkor van egy tárgyi tévedés az írásban: Kolnai bizony publikált magyarul. Elég beírni a nevét a keresőbe, s már olvashatjuk is ezt a remek tanulmányt róla, benne az alábbi mondattal: “Kolnai jelentőségének felismerését részben az is akadályozza, hogy tanulmányai öt nyelven jelentek meg, s a szövegek témái között csak kevés átfedés van. Anyanyelve a magyar volt, s mindvégig – ahogy Jászi Oszkárnak küldött egyik levelében fogalmaz – ebben a „zengzetes” nyelvben érezte magát leginkább otthon.” (http://www.phronesis.hu/pdf/phronesis2007nyarBalazs.pdf)
@török gábor: Nem működik a link.
@Kettes: vedd le a zárójelet a végéről 🙂
@török gábor: Kedves Gábor, az idézett mondat bizonyítja, hogy írt magyarul és azon nyelvi közegben érezte jól magát. Azonban az továbbra is kérdés, hogy vajon ezen remek írásait publikálta-e. Tehát publikált-e magyarul.
@kisjuci: ugyanebben a cikkben: “Kolnai nagyon fiatalon elhagyta Magyarországot, s bár még sokáig publikált magyar nyelvű folyóiratokban”
@kisjuci: A józan ész mágusai: Kraus és Chesterton (Bp., 1936)
Jt tárgyi tévedése, hogy a háború előtt voltak publikációi, az MPT tárgyi tévedése pedig G.Fodor…
Köszönöm a gyors választ,
talán nem tűnik telhetetlenségnek és megragadom az alkalmat egy másik kérdés feltevéséhez.
Ma minden hazai egyetemi/akadémiai fokozathoz előírt mennyiségű, idegennyelvű, WOS/SCOPUS listán elfogadott folyóiratban _kötelező_ publikálni. (melyek a legtöbb tudományágban – például a mienkben is – kizárólag nehezen elérhető, külföldi publikációs helyeket jelentenek) Az idézettségi faktorokban is ez számít pontnak. A tudományos munkában ma nemcsak emiatt, hanem a kutatási, pályázati pénzekhez, egyetemi minősítésekhez is szükségesek, elengedhetetlenek ezek az _idegennyelvű/külföldi_ publikációk.
Ennek fényében kérdezem: vajon miért kizárólag magyar nyelvű publikációra lehet kapni ezt a díjat?
A választ előre is köszönöm.
@török gábor:
Elnézés, kifelejtettem a címzést:
a következő kérdésem is Önnek szól.
És köszönöm a választ 🙂
@acs63: Köszi és 🙂
@kisjuci: őszintén szólva már nem emlékszem pontosan, de úgy rémlik, hogy komoly vita volt erről, amikor elfogadta az elnökség a díj szabályzatát. ha jól emlékszem, az egyik érv az volt, hogy egy magyar társaság vajon hogyan határozza meg, kinek adhat díjat, ha az idegen nyelvű publikációkat is figyeljük (például: nálunk tanító, de nem magyar állampolgár, vagy külföldön tanító, magyar anyanyelvű, de nem magyar állampolgár stb.). Ez így egyértelműbb helyzet: mert a díjat bárki megkaphatja, aki magyarul publikálva alkot maradandót. S még egy érv mellette: ha egy magyar kutató ír valami jelentőset egy angol nyelvű folyóiratban, az feltehetően előbb-utóbb valamilyen formában magyarul is megjelenik, s akkor figyelembe tudjuk venni. arra még felhívnám a figyelmet, hogy a díjról döntő elnökségben azért ültek olyanok, akik otthonosan mozognak a nemzetközi politikatudományban (Körösényi András, Bozóki András, Enyedi Zsolt stb.), szóval kár azt gondolni, annyira ostobák és provinciálisak lettünk volna, hogy eszünkbe se jutott ez a szempont.
@török gábor: köszönöm a választ. nem az ostobaság/provincializmus vélelme volt a kérdésemben – még ha ezek szerint úgy volt érthető – egyszerűen kíváncsi voltam, mi rejlik a publikációk megítélésének ilyen mértékű, az akadémiaitól/egyetemitől ennyire eltérő különbsége mögött.
@török gábor: Egyetlen magyar nyelvű cikkét vagy könyvét sem találtam meg a scholar.google keresésre, tehát ezek nem lehettek a legfontosabb munkái (száznál több tételt talált az author search Kolnainál).
Az, hogy egy nemzetközi jellegű területen egy ország a legfontosabbnak ítélt díjánál kiköti, hogy helyi lapban jelenjen meg, az elég aggasztó. Mindenki tudja, hogy a magyar politikatudomány nemzetközi beágyazottsága csekély, és ennek persze főleg történelmi okai vannak, jelentős magyar politikatudományi iskola nem alakulhatott ki a kommunista rendszerben. Nagyon erős a kontraszelekció a politikatudományban, rengeteg egykori tudszoccal foglalkozó oktató “képezte” át magát politológusnak, az egész szakma úszik a provincializmusban, és meglehetősen sokan a politikától próbálnak tekintélyt kölcsönözni. Ez a lényeg.
@török gábor: A “maradandó” azt jelenti, hogy a politikatudomány része lesz, az pedig csak minősített nemzetközi folyóiratokban publikált cikk esetében lehetséges.
@kisjuci: közben utánanéztem: Svájcban nem kapnak lakást a hajléktalanok. Vannak hajléktalanszállók, ahol fizetni kell a szállásért, és a kajáért (nem is keveset, 5 frank körül van egy ebéd – 1200 forint átszámítva, a szállásért nem tudom mennyit). Viszont az állam ad segélyt a hajléktalanoknak, illetve főleg egyházi menhelyek vannak. Svájcban egyébként (egész ország) pár ezer hajléktalan van. Vannak persze a hippik, squatolók, stb, de őket sehol sem számolják bele.
Szóval ha demagóg akarok lenni, Svájcban a hajléktalanok igen sok pénzért tudnak csak hajléktalanszállón lakni. Persze az igazság az az, hogy gyakorlatilag nincsenek hajléktalanok (vannak, de elenyésző számban). Ettől függetlenül viszont tilos az utcán aludni, tilos kéregetni, ésatöbbi.
A kannás bor vs. téli hideg: általában a téli hideg teszi fel a pontot az i-re, de a feleségem egyik “ügyfele” rendszeresen a Hegyalja út aljában lejmol. Minden reggel arra jártam egy fél évig, és a saját szememmel láttam, hogyan püffed fel napról napra a nője, aki aztán ki is hullott. Ez az ők “aranylövése”, ha érted a hasonlatot.
@Kuviklacz: ponthogy nem Svájcból néztem, mint mondtam, a feleségem hajléktalan-ellátásban dolgozott.
Török Gábor kollégám már reagált az itt olvasható egyik-másik tézisre, amelyek a magyar politikatudományt illetik. Hozzászólását szeretném kiegészíteni, vállalva saját nevemet, de természetesen magánvéleményként.
1. Le van írva, hogy “2. Kolnai nem publikált magyarul.” De, publikált. Nem sokat, igaz, nem is volt nagyon alkalma (legelső tanulmánya Jászi Oszkár mentorálásában jelent meg): de a Huszadik Század, a Századok több cikkét is közölte. Lehet, hogy a google scholar ezeket nem ismeri, de ez legyen az ő baja. Egyszerű guglizással azért mindez usque harminc másodperc alatt kideríthető. Disszertációját németül írta, s általában a német nyelv keretein belül kezdte a karrierjét, aztán angolra váltott. 1945 után esélye sem lett volna magyarul publikálni, pláne monográfiákat.
2. Az, hogy a MPTT Kolnai-díjának szabályzata a magyar nyelvű publikációkat veszi csak figyelembe, természetesen vitatható döntés, de egyáltalán nem provincializmusból döntött így a társaság. Egyes okokat Török Gábor megemlített, hozzátenném, hogy a pol.tud., más társ.tud-hoz hasonlóan még (?) elég nagy hangsúlyt fektet a monográfiákra, tehát egyáltalán nem igaz, hogy csak folyóiratcikkek számítanak; törekszünk is arra, hogy inkább az előbbieket díjazzuk. Az viszont nem valóban nem várható, hogy tömegesen jelennek meg magyar politológusok a nagy nyugati kiadóknál, mint ahogy más ‘kisnemzetek’ képviselői sem. Nyilván torz összehasonlítás lenne, ha egy, az amerikai rendszerről szóló, a Harvard UP nál megjelenő könyvet pusztán ezért magasabb minőségűnek tartanánk, mint mondjuk a magyar pol. rendszerről szólót, amit a HUP soha nem adna ki. Továbbá nem tartom bajnak, ha egy ország (ami azért mégis csak tízmilliós) fenn tud tartani egy ilyen díjat. A társadalomtudományok bizonyos fokig hagyományt is továbbvisznek, kiváltképpen azok, amelyek egy speciális politikai közösségre kitüntetett figyelmet fordítanak. Egyébként a deutscher Sprachraumból kérésre több hasonló tudományos (nem irodalmi!) díjat tudnék idézni. Szóval nem könnyű itt abszolút egyértelmű mércéket fölállítani, amivel nem elkenni szeretném a minőség kérdését, csak elhárítani azt a vádat, hogy a MPTT számára a mércék érdektelenek. Maradjunk annyiban, hogy a probléma icipicit összetettebb ennél.
3. Ezzel összefügg az a tiszteletben tartandó, de egyáltalán nem tiszteletreméltó vélemény, hogy a magyar politikatudomány úgy ócska, ahogy van. Vannak elfogadhatatlan részletei, nem vitás. Bár jelzem, hogy pár évvel ezelőtt az ún. szürkekardigán-díjjal néhány fiatal politológus egyfajta öntisztulást el is indított, nem eredmény nélkül: lásd a politológus-politikai elemző-politikai szakértő kategóriák lassú meggyökeresedését és még egy sereg további kedvező fejleményt: ha kell, bőven tudok részletekkel szolgálni. A Századvég nemrég egy egész számot szentelt a tudományág helyzetének, elég alapos lelkiismeret-vizsgálat kerekedett ki belőle. Tessék nyugodtan elolvasni, nem harap: mindenki szót kapott, akinek volt mondanivalója.
Mindazonáltal: a tudszoc-generáció nagy része már nem aktív. Ráadásul vannak közülük, akik kemény munkával igenis sokat tettek a tudományág meghonosításáért. Huszonöt év után ma már komplett, teljes vertikumú egyetemi képzés érhető el, nyilván nem oxfordi, de jelentős részben megbízható színvonalon. A tankönyveket meg kellett írni, alapvető monográfiákat le kellett fordítani, terminusok használatát rögzíteni, a nyugati tudomány kategóriáit, problémafelvetéseit adaptálni, értelmezni, közben megvívni a harcot a töméntelen félreértéssel és a téma – a politika – okozta hiperérzékenységgel. Szerintem a magyar politikatudomány középgenerációja (aki még nem tanulta egyetemi szinten a szakmát – mivel ilyen nem volt -) keményen dolgozott és jó munkát végzett. Ezenkívül közülük többen azért be tudták verekedni magukat egyik-másik nyugati tudományos közösségbe, ami itthonról köztudomásúlag nagyon nehéz.
Ettől még igaz, hogy a színvonal egyenetlen: az MPTT vándorgyűlésein bőven van kritikán aluli előadás éppúgy, mint olyan, ami a legigényesebb nyugati mércét is megüti. Elég sok nemzetközi konferencián vettem részt ahhoz, hogy ezt egészen nyugodt lelkiismerettel kijelenthessem.
4. Végül: neveket semmiképpen sem említek, csak magát a problémát jelzem: egy díjazott adott munkájának értéke egy dolog, a róla mint politikusról alkotott politikai vélemény egészen más. Nem is beszélve az erkölcsi véleményről. A rövidség kedvéért egyetlen hivatkozás: Lakatos Imre elég jó tudományfilozófus, életútjának erkölcsi minősége ellenben, szóval – de hát ide okos emberek írnak, értik.
Annak viszont nagyon örülök, hogy alkalmam és lehetőségem volt mindezt elmondani.
balázs zoltán
@balázs zoltán: Izé…csak egy megjegyzés:
-Ha idézőjel közé zárok mondandót, akkor vagy átemelek szövegrészeket (kijelölés-beillesztés), vagy szöveghűen másolom be! A bejegyzésben ez szerepel:
“Kolnai szerintem soha életében nem publikált magyarul, már az egyetemet is Bécsben végezte.”
Nem állítás, vélemény volt.
Azért az jó dolog, hogy a bejegyzésből csak ezzel van vita… 😛
@acs63: A poszt szerzője a negyedik komment szerzője is. Abból idéztem, szó szerint.
@balázs zoltán: A szürke kardigán díjat szerettem, nem is értem miért halt el… Pléne, amilyen prominens alapítói voltak.
@balázs zoltán: Jogos, elnézést!
(Mivel nem volt hivatkozás-link, az eredeti bejegyzésben kerestem, nem bogarásztam végig a kommenteket. Így már kezdem érteni a számozást is.)
” mi baj van velünk, civilekkel, akik nem vagyunk elég civilek”
Jotunder pl. kb annyira ‘civil’, mint Szigetvári Viktor. Szerintem Török Gábor nem a pártok sleppjeiről, hanem az igazi civilekről írt.
@pedes75: “Jotunder pl. kb annyira ‘civil’, mint Szigetvári Viktor.”
Miert is?
@pedes75: mely párthoz tartozom? hadd tudjam már meg.
@balázs zoltán:
1. Nagyon bizarr ez a vita, hogy most volt-e egyaltalan magyar nyelvu publikacioja Kolnainak vagy sem. Azzal, hogy szo szerintire veszed az allitast, megkerulod a lenyeget, nevezetesen, hogy alig volt, es csak korai, jelentektelen, amit egyebkent magad hozzaszolasoddal bizonyitasz! Tereles, mellebeszeles ez a javabol.
2. Felreertetted. Nem arrol van szo, hogy meg van engedve magyar nyelvu publikaciokkal valo palyazas, nem arrol van szo, hogy elonyben reszesitik a magyar nyelvu palyazatokat, hanem arrol, hogy ki van zarva minden nem magyar palyamu. Amugy semmi nem zarja ki, hogy legyenek szinvonalas angol-nemet-francia stb magyar politikatudomanyi kotetek, folyoiratok, a tudomanyos vilag nagyon is kibirna. Ha lesz egyaltalan ilyen nyelvi szeparacio a magyar politikatudomany es a vilag kozott, az mindenkeppen leszakadashoz, bezartsaghoz, a szint zuhanasahoz vezet. JT-nek igaza van, ha lehet kizarolag magyar nyelven poltikatudomanyi munkassagot letrehozni, akkor a magyar pol. tud. katasztrofalisan gyenge.
@dvhr:
1. Tényállítást szó szerint szokás venni, legalábbis ez a tudományos norma. A terelés az, ha nekem ki kéne találnom, hogy a tényállítást hogyan kell értenem. De föltéve és megengedve, hogy arra történt célzás, hogy Kolnai Aurél azért nem publikált magyarul eleget és elég fontosat, mert nem tartotta magához vagy a tudományhoz méltónak, akkor ez egyszerű tévedés. 1919-ben távozott Magyarországról (néha hazalátogatott), éspedig politikai okokból. S mivel a bécsi egyetemen végzett és doktorált, értelemszerűen elsősorban németül publikált. Ennyi.
2. Nem tudok többet tenni azért, hogy megértessem magam. Egy díj kiadásának szabályai mindig tartalmaznak valamilyen korlátokat. Egyébként itt nem kell pályázni, ez a díj másként ítéltetik oda. Ha bármilyen nyelven írt művel pályázni lehetne, akkor ez a Nobel-díj volna. Sajnos nem vagyunk olyan helyzetben, hogy az ehhez szükséges apparátust működtessük.
3. Az meg végképp nonszensz, hogy a díj “kizárólag magyar nyelvű politikatudományi munkásság”-ot implikálna (ha egyáltalán jól értem a mondatot). A díj mindig egyetlen művért s nem munkásságért jár. Ez is korlát, szerintem helyes. De ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy a magyar pol.tud.katasztrofálisan gyenge, akkor természetesen mindig meg fogja hozzá találni az érveket. Ezt a mechanizmust jól ismerjük, tanítjuk, ez a vita is kiváló egyetemi illusztráció lehet majd. El is mentem…
@balázs zoltán: Nagyon helyes, hogy megjegyezted, hogy írt Kolnai magyarul is. Ezeket a műveit sohasem idézték, legalábbis a scholar.google szerint, ami azért figyelemre méltó.
Jó pár éve a Wargo Intézet közzétette a magyar neveléstudományról szóló cikkét http://www.wargo.hu/kutatasok/letoltes/pedagogia_2008_tanulmany_080517.pdf
Ebből kiderül az, hogy a magyar neveléstudomány vezető kutatóinak tipikusan nincs egyetlen mérhető nemzetközi folyóiratban sem publikációja. A 96 százalékuknak nulla az idézettsége.
A kérdés az, hogy a magyar politikatudományban mi a helyzet. Mi történne akkor, ha elvégeznénk ugyanezt a vizsgálatot. Azt gondolom, hogy jobb eredményt kapnánk, mint a neveléstudományban, és valamivel rosszabbat, mint a közgazdaság tudományban, ahol szintén volt egy hasonló wargo vizsgálat, elég szomorú eredménnyel.
Lánczi András intézetvezető egyetemi tanár munkásságát vizsgáltam meg, és az elég közel van a nullához. G.Fodor Gábor és Fricz Tamás esetében talán még közelebb.
Tessék megmérni a magyar politikatudományt.
@balázs zoltán: nagyon egyszeru kerdesem lenne.
lamp.infosys.deakin.edu.au/era/?page=fordet10&selfor=1606
itt van a politikatudomanyi folyoiratok rangsora.
a magyar politikatudomany vezeto kutatoi hany
A*,A illetve B folyoiratban publikaltak az elmult tiz evben?
az MTA intezet munkatarsai, a Politikatudomanyi Bizottsag tagjai, egyetemi professzorok. amennyiben az atlagertek 1 alatt van, akkor azert kimondhatjuk, hogy a magyar politikatudomany nagyon rossz allapotban van.
en ugy becsulom, hogy a Vincent blog rendszeres kommenteloinek tobb A*,A, B cikke van, mint a teljes magyar politikatudomanynak.
@jotunder: Nem is értem, miért nem mi kapjuk a Századvég állami támogatását. Ja, de.
@jotunder: nagyon sajnálom, de nem tudok egyszerű válasszal szolgálni. Egyrészt azért nem, mert nincs ilyen statisztikám. Másrészt azért nem, mert a megadott folyóiratlista messze nem teljes. A helyzet az, hogy a politikatudomány határai nem olyan egyértelműek, mint mondjuk a matematikáé. Vannak közöttünk olyanok, akik jogi, mások filozófiai, megint mások közgazdasági folyóiratokban IS publikálnak/publikáltak, engem is beleértve.
De, bár kissé unom már ismételni magam: a magyar politikatudomány állapotának fontos, de nem egyetlen ismérve a nemzetközi publikációk száma. Van ebben valami beteges fetisizmus.
Nehéz elhinni, de igen mélyről indult a tudományág. Ahhoz, hogy nemzetközi színvonalú tudósok indulhassanak el a pályán, töméntelen munkát kellett és kell elvégezni, amelyet részben olyanok végeztek és végeznek, akik a fenti ismérvnek nem felelnek meg, s akiknek a munkáját nem vagyok hajlandó lebecsülni.
A tízéves gyerektől nem várható el az a teljesítmény, ami egy húszévestől, de csak gyengeelméjű ember várná el tőle. Majd lesz a tízévesből húszéves is. Gondolom, egy jobb középiskolai matektanártól sem várja el senki, hogy Abel- vagy Fields-díjas legyen, azt azonban igen, hogy legyenek versenyképes tanítványai. Kérnénk még egy évtized türelmet. Ahogy ma már a korábban indult közgazdaságtud-i képzésből minden további nélkül kikerülnek a legjobb nyugati egyetemekre is doktoranduszok, ez be fog következni a pol.tud-ban is.
S még valami, amit kénytelen vagyok ismétlésként írni: a pol.tud.-nak is hivatása (ebben hasonílt leginkább a történettudományra és a szociológiára), hogy annak a politikai közösségnek a problémáiról, intézményeiről, történetéről is írjon, azokra is reflektáljon, amelyben született és él. Például a magyar pol.rendszerről szóló alapkönyvet meg kellett valakinek írnia, meg is írták, nem kevés energiabefektetéssel, a könyv megüt bármilyen nyugati mércét, de ezt így, ebben a terjedelemben soha egyetlen nyugati kiadó nem adná ki – miért is tenné? A magyar helyi önkormányzatokról is sok mindent meg kell tudnunk, amihez komoly kutatások kellenek, amelyeknek csak töredéke, leginkább komparatív megközelítésben, adható el nemzetközi folyóiratokban. Egyszóval a tudományág állapotának minősítése szerintem igen sok faktor függvénye, ebből egyet kiemelni (de jelzem: a nemzetközi publikácós jelenlét egyre erősebb követelmény) gyerekes dolog.
@balázs zoltán:
1. Nem állítom azt, hogy a teljes magyar politikatudomány nemzetközi jellegű. De Magyarországon meglehetősen sokan csinálnak nemzetközi jellegű politológiát, politikafilozófiát. Magyar témában is lehet nemzetközi érdeklődésre számot tartó modelleket építeni. Csak éppen Magyarországon szinte alig van politológus, akinek jó matematikai képességei vannak (amikor számos komoly képzésben nehéz statisztikai és modellezési kurzusok vannak a világban)
2. A rendszerváltás óta majd negyedszázad telt el. Ugye az lenne a normális, ha ma az egyetemi professzori székekben kiváló brit, amerikai egyetemeket végzett magyar politológusok ülnének. Nem ez a helyzet, a kontraszelekció folytatódott. Szeretném látni, hogy mi mutat arra, hogy a helyzet javulhat. Miért nem rosszabbodik pl.?
3. Miért kell nekem elhinnem azt, hogy egy könyv megüt bármiféle nyugati mércét?
4. Nem állítottam, hogy a minősíthető publikációk száma az egyetlen mérce, de az Európai Unióban sajnos ez egy igen fontos mérce. Elfogadok én más mércét is, de szeretném ha valamelyest objektív lenne. Az engem nem hat meg, ha egy szakma saját magát fényezi. Tessék nekem magyarázatot adni Lánczi András, Fricz Tamás, G.Fodor Gábor karrierjére, Bayer József akadémikus teljesítményhiányára.
5. Szeretném látni, hogy milyen szelekciós mechanizmusok működnek, mi biztosítja azt, hogy valóban kiváló képességű, nagy tehetségű emberek kerülnek a politikatudományi szakma elitpozícióiba.
@jotunder:
1. Lehet, hogy a kelleténél (?) kevesebben vannak a formalizált aldiszciplinákat művelők. De ez abszolút mellékes kérdés, a téma szempontjából. A nemformalizált aldiszciplinákat művelők száma is relatív kérdés, szerintem a szakma a látszat ellenére elég kicsi (a politikai szakértők és elemzők nem tartoznak ide – persze sokszor egyetlen személy is fölléphet több szerepkörben is). Összteljesítményük nyilván egyenetlen, tendenciáját tekintve szerintem javul, de mondom, nincsenek statisztikáim.
2. A kontraszelekció létezik és létezett. Természetesen vannak egészen horrorisztikus történetek is. De egyetemi karriert befutó fiatal szakemberek azért nem tolongtak, többségüket az elemzői-szakértői piac felszívta. A magyar egyetemi karrier vonzerejét pedig mindannyian ismerjük, s ez nem pol.tud. specifikus probléma. Ha valaki nyugaton doktori tanulmányokba kezd, az elég nagy eséllyel már nem jön haza, kivétel persze van, mint ahogy arra is van szomorú példa, hogy nem talál munkát. Mindazonáltal a mai egyetemi oktató kar fiatalabb nemzedéke szerintem már bőven képes a nemzetközi átlagos standardot hozni (onnan indultunk, hogy lámpással kellett angolul előadni, oktatni képes szakembert keresni: ma már ez a jobb helyeken eléggé magától értetődő követelmény).
3. El kell olvasni mindkettőt.
4. Konkrét személyek illusztrálhatnak, de nem magyaráznak meg semmit. Fényezésről szó sincs, abban ezek szerint megegyezhetünk, hogy több mércét is figyelembe kell venni, ezeket korábban világosan elmagyaráztam. A nemzetközi publikációs teljesítmény igenis sokat számít.
5. Meg lehet nézni a doktori iskolák szabályzatait, publikációs követelményeit, az MTA doktori szabályzatának a pol.tud. doktori cím odaítélésének eljárására vonatkozó kritériumait, az egyetemi tanári pályázatok MAB-kritériumait, az MTA TK PTI teljesítményértékelési szabályait – ezeknél többet nem tudok ajánlani. Az elvárások az elmúlt években sokat szigorodtak (de még nem vagyunk a munka végén), a tisztességtelen alkuk gyérültek. Hozzá kell tennem, hogy sokkal előrébb lennénk, ha nem kellett volna az egész képzést a BA-MA rendszerbe átállítani, majd még vagy háromszor kormányzati-akkreditációs nyomásra átszervezni; ha a magyar egyetemeken normális külföldi konferencia-részvételi támogatási rendszer lenne; ha nálunk is lehetne egyetemi pénzt szerezni workshopokra, stb. stb.
Csak remélni tudom, nem törölnek és azt is, hogy (társadalom)tudományok iránt érdeklődő fiatalok is olvasnak.
Kedves fiatalok!
ne akarjatok hazánkban társadalomtudományokkal foglalkozni, a közeg sem igazán megfelelő és nem is fizetnek meg titeket! hazátok azt választotta, hogy ilyen lehetőségeket nyújt számotokra. cselekedjetek ennek megfelelően.
@jotunder: “Ezeket a műveit sohasem idézték, legalábbis a scholar.google szerint, ami azért figyelemre méltó.”
Kérdés, hogy ezzel a Gugliról tudunk-e meg valamit vagy a művekről. (Valószínűleg mindkettőről.)
@közösperonos átszállás: azt azert jegyezzuk meg, hogy balazs zoltan nem egyszeruen politikatudos, hanem a legismertebb kolnai-kutatok egyike, tehat o nyilvan tobbet tud kolnairol mint a gugli. van egy nagymonografia dunloptol, es gondoltam megkeresem a konyvtarunkban ha visszamegyek az egyetemre, de nincs meg,
@jotunder: Oké, nyilván ezek eltemetett írások voltak, régen volt, kis nyelven készült, (akkor még) nem ismert ember írta őket, nyilván ez senkinek nem prioritás pár emberen kívül. De pont ezért a Guglinak sem az, és az, hogy nem hozza (vagy azokat az írásokat nem hozza, amelyek ezekre hivatkoznak, lévén azok is régi, kis nyelven írt stb.), ezen kívül semmit nem jelent, ezt meg tudtuk Gugli nélkül is.
(Én azt nem értem inkább, miért fáj leírni annak, hogy “Valóban, tévedtem abban, hogy nem voltak magyar nyelvű írásai. Igaz, hogy…”, az első felét.)
@közösperonos átszállás: UPDATE-eltem, de nem mentettem el. amugy a konyvtarunkban csak egy Kolnai konyv van, es nehany cikke elerheto digitalisan. nem nagyon sok.