Valentine’s day post (vendégszerzőnktől)
Eredeti szerző: jotunder
Valentine’s day post
Focihasonlatok…hm, nekem itt, a legszebb férfikor alkonyán valami egészen más
jutott eszembe.
Az ember rögtön érzi, hogy ez nem fog menni. Gyengéd, sármos pick-up line,
“mindannyian a magyar tudomány és a magyar emberek javát keressük”,
néhány jól időzített sikamlós tréfa, és a legjobb úton vagyunk. Aztán a
legfelelőségteljesebb pillanatban az, ami mindig működött, nem fog működni. “Gravitáció” —
gondolod majd– “ezt is ezek a tojásfejűek találták ki”, és nem lesz
igazad.
A probléma az, hogy neked nincs mivel. Gondolhatod persze, hogy valakit
megalázol azzal, hogy egy nagykanizsai főiskola portása fogja megmondani
Szentgyörgyi Albertnek, hogy mit kutathat, de a valóságban ez csak
téged minősít. Elfogytak mellőled azok, akik valami értékelhetőt tudtak
felmutatni, és ezek maradtak.
Ez, egyébként, törvényszerű. Minden önkényurami rendszernek ilyen a
sorsa: előbb-utóbb csak közönséges bűnözők és komplett idióták
maradnak a csapatban. Ezek egészen jól használhatók bizonyos
kellemetlen problémák megoldására, de erre a feladatra teljesen alkalmatlanok.
Egyrészt, ugyanis, itt nincs mit lopni. Felmerült egy percre a Lenstra-Lenstra-Rogán
algoritmus ötlete, de aztán kiderült, hogy a Palkovics csak viccelt.
(Igen, ezt használják a GPS-ben, amivel a Németh Szilárd meg a Gulyás megtalálják a Parlamentet.)
Másrészt pedig … mint mondtam, ez nem fog működni. Persze előveheted a
baseball ütőt, és azzal … de ennek az élvezeti értéke sokkal kisebb lesz,
ezt te is beláthatod.
Szánalmas ezt a “vak futballhuligánok a Herendi boltban” show-t nézni. Sajnálom.
Nem tudom, mit is tanácsoljak neked … az okos könyvek azt mondják,
hogy ilyenkor nem kell erőltetni a dolgot, és akkor talán magától rendbe jön minden.
@Grrr: A tanulsag az, h a nep azt kapja, amit megerdemel, tovabba, 1 fecske nem csinal nyarat, sok lud disznot gyoz…
@Grrr: hat, valahogy nem csodalkozom, hogy pont te nem ertetted meg az idezetet…meg az idovonalbol ugy egyaltalan semmit. Vagy akarmi masbol 🙂
Sebaj, majd te ateled, ahogy ugyanott tartunk (illetve negativ iranyba termeszetesen nincs hatara a valtozasnak)
@rikitikitevi: nem akarok felreertheto lenni, respect az iranyodba es a te allaspontodert es velemenyedert, es nincs is vele semmi baj. A legtobb helyzetben teljesen pozitiv valasz ez, teljesen pozitiv eredmennyel.
De van, amikor abszolut kudarcra van itelve, es most eppen “olyan” van.
Amennyiben a felvetes az, hogy hogyan es mit, a szebb es fenntarthato es hosszu jovo erdekeben.
@rikitikitevi: Lehetséges; tévedtem már eleget életemben. Te milyen utat látsz, hogyan lehet jobb irányba fordítani az ország szekérrúdját?
@Grrr:
-nem biztos hogy lehet
(Asimov Alapitvanyaban leszukulnek idonkent a beavatkozasi lehetosegek es lehetseges kimenetelek, szinte egyetlen lehetseges kozeljovore…)
-nem biztos hogy a lehetseges megoldas realis
vagy fel kell ismered a korlatokat, a determinaltsagokat, ki kell lepned a helyzetbol, es elmenekulni
(vegyuk eszre, ezt a lehetoseget valasztotta sok szazezer magyar)
vagy elovenni a szivlapatot
(vegyuk eszre, hogy vilagszerte erezhetoen kozeledik a szivlapat elesitese)
ezekre lehet keszulni, a tavolabbi jovo attol fugg, hogyan milyen formaban ad valaszt ezekre a lehetosegekre a tarsadalom
egyeni szinten van az alamerulok es kibekkelem, mint lehetoseg, ami passziv es kiszamithatatlanabb, es ettol valtozni semmi nem fog
(illetve a magyar tarsadalomban nagy nepszerusegnek orvendo, kollaboralok, ha kell akar hetente 180 fokot fordulva az adott ulep fele)
nem latok mas lehetoseget (az altalad vazoltat sajnos foleg nem), amivel megvaltoztathato lenne erdemben az a palya, amire felhajtott az orszag es raketakat begyujtva megindult
@Grrr: “a NER 8 éve még mindig jobb, mint a magyar nép elmúlt 100 évének többsége.”
Persze, továbbá a NER elmúlt 8 éve valószínűleg sokkal jobb, mint az elkövetkező 8 éve.
“De a lényeg, hogy még mindig jobb a pozíció, mint a sokszázezer ember legyilkolása után, a bombázások után, meg a megmaradó anyagi, kulturális és emberi erőforrások teljes amortizálása és teljes generációknak egy működésképtelen, erkölcstelen, perverz túlélési logikára épülő gazdasági-társadalmi berendezkedésre való rászoktatása után.”
Apu ver minket, kénye-kedve szerint kiborítja a vacsoránkat, felgyújtja a fizikakönyvünket, falhoz vágja az aranyhörcsögünket, de ez még mindig jobb pozíció, mint amikor nagypapa az apu kishúgát vágta a falhoz.
“Én úgy látom, a háborút megnyerték a NER-isták. Én most nem látom, hogy mitől buknának el. Esetleg egy választást valamikor a távolabbi jövőben elveszíthetnek, ha az EU-s pénzek elapadnak, a gazdasági növekedés majd akadozik; de attól nem fog sok változni, mivel minden hatalmat őt fognak birtokolni. Ha Oroszországra, és főként a közép-ázsiai látszatdemokráciákra gondolok, azt hiszem, hogy – hacsak nem történik valami teljesen váratlan – azok több generációra beragadtak az autokrata rezsimjeikbe. A liberális demokraták ott veszítettek. Szerintem Magyarországon is.
Ebből annyit lehet kihozni, hogy a NER-elit egy részének megnyugtatásával impulzusokat adunk, hogy érdemes lenne a konszolidáció és a kicsit pluraistább demokrácia irányába visszatérni lassacskán.”
Ha egyszer a NER győzött, és ahogy írod, bishundertzwanzig uralkodik, felmorzsolta az ellenállás utolsó morzsáit is, akkor most pontosan miért is kellene afelől nyugtatgatnom, hogy én, a liberális senki, aki tökéletesen el vagyok taposva, majd nem fogok bosszút állni a plurális demokráciának az én életemben már el nem érkező jövőjében? Mi félnivalója van?
Mégis miért kellene árokbetemetésen fáradoznom, amikor nem én ástam/ásom ki folyamatosan? Miért menjek oda betemetni, ha folyamatosan lőnek rám belőle?
@rikitikitevi: Úgy értsem, hogy nem látsz érdemi esélyt arra, hogy Magyarország legalább valamelyest élhetőbbé váljon? Ez azért igen elszomorító. Lehet, hogy így van. Én azon próbáltam gondolkozni, hogy milyen útnak lehet valami realitása.
Forradalmat nem látok most a lehetőségek közt – az meg egy másik kérdés, hogy mennyire jól szoktak elsülni a forradalmak Európa keleti felén…
@Érvsebész: Én erősen gyanítom – de utána kellene járni – hogy a NER sok-sok pozícióban levő támogatójában és működtetőjében van valami félelem, sőt, még némi erkölcsi meghasonlás is. Azt nem tudom, hogy hány ilyen van.
Damoklész kardja: van egy kis vagyonkájuk, ami – mint ahogy nagyon jól látják – függ az államtól, a rezsimtől, egy kényúr és sleppjének pillanatnyi hangulatától, vagy egy most előre nem látható ellenzéki győzelem esetén az új hatalomtól. Az biztos, hogy jobban meg kellene ismerni az ő gondolkodásukat.
Én egy olyan stratégiát keresek, aminek van valami esélye, hogy konszolidációhoz, erősebb jogállamisághoz, nagyobb társadalmi békéhez vezessen. A legtutibb tanácsom persze az, ahogyan már írtam is, hogy költözzetek Nyugatra. Az biztosan működik. De ha nem, mi mást lehetne megpróbálni? Nincs rendszerváltó többség, nincsenek akciózni esetleg képes kétségbeesett tömegek (kétségbeesés és kilátástalanság van ugyan, de cselekvőképesség nincs). A gazdaság feltehetőleg nem fog összeomlani. Ahhoz nagy válságnak kell jönnie, és akkor más is ösze fog omlani.
@Grrr: Legjobb, ha mindenki nyugatra költözik. Akinek van már pénze, az azért, akinek nincs, az meg azért. Egy ilyen feltörekvő gátlástalan aljanépből álló rendszer nem fog konszolidálódni, mert mindig talál Orbán egy még aljasabb generációt, amelyikkel leváltja az előzőeket.
A Simicskát is hogy kifilézték. Nem kellett volna hazajönnie és még mindig meglenne a vagyonkája.
@Grrr: „De a mozgásszabadságtól függetlenül mondtam azt, hogy a NER 8 éve még mindig jobb, mint a magyar nép elmúlt 100 évének többsége.”
Mi köze van ehhez a NER-nek? Az elmúlt nyolc év mindenképpen, bármilyen kormány alatt jobb lett volna, mint az elmúlt száz többsége. Nem érvelhetsz komolyan azzal, hogy mivel hazánkban 2010. óta nem dühöngött a fekete halál úgy, mint a XIV. században, _ezért_ az Orbán-rezsim mégis csak jobb, mint… – Tényleg, minél is jobb? Bármelyik másik kormányformációnál, ami helyette lehetett volna? Mi az állítás? Hogy azért mégsem annyira romlott/pusztító a rezsim, hiszen nem égetnek boszorkányokat? Nem küldenek máglyára eretnekeket? (Noha igény lenne rá; csak rá kell pillantani a Kiss-Rigó László-félékre…)
.
„Én úgy érzem, a legnagyobb hatású és legsúlyosabb rombolás morális téren történt: a társadalmi kohézió és szolidaritás, a demokratikus intézményekbe vetett hit (illetve azok működőképessége) terén.”
Egyetértek. A másik elévülhetetlen bűnük pedig az oktatás tönkretétele. (Amit szerintem szintén csak generációk alatt lehetne helyrehozni.)
.
„A leszakadó rétegek, különböző kirekesztett csoportok kilátástalanságának növelése sem nagyon heverhető ki. Valamennyire majd lehet itt enyhíteni az érintettek és gyermekeik helyzetén, ha úgy alakulnak a dolgok – de itt valóban jóvátehetetlen károkat okozott a rezsim.”
Egyetértek.
.
„Az irányított tőkefelhalmozásnak, a földbirtok-koncentrációnak és a gazdasági pozíciók teljes megszállásanak a morális dimenzión felüli gazdasági konzekvenciái is súlyosan, de az ország túléli. Túlélte korábban is.”
Nem, nem „élte túl”. Korábban sem. Nem véletlen, hogy ebben az országban legalább százötven-kétszáz éve szinte nem létezik társadalmi szolidaritás; hogy a népességben képtelenek kiépülni a demokratikus reflexek; hogy sosem tud korszerű demokratikus intézményrendszer kialakulni; hogy a társadalomban öröklődő magatartásminták tetemes része taszítóan gusztustalan, önző & (hosszú távon) szuicid; hogy Ady publicisztikái betűre pontosan ülnek még most, száz év múlva is; hogy lehetséges a 2010-es években a habzó szájú rasszizmus hullámain magasra emelkedni (vö. „etnikai homogenitás”); hogy az asszony verve jó; hogy kaparj kurta, neked is jut stb., stb., stb.
Mindez pedig azért van így, mert az Orbán-rezsim típusába tartozó rendszerek kontraszelektív struktúrákat hoznak létre az élet & a társadalom _minden_ területén. Ez az igazi rombolás, a társadalom mélyszerkezetének eltorzítása.
@Grrr: „Sőt, ugyan némi társadalmi áldozat árán, de javult a helyzet.”
Milyen helyzet és hogyan javult? – „Némi társadalmi áldozatok árán”?! Áldozatnak csak az nevezhető, ami önkéntes.
.
„Nyugdíjfronton lesz gond, de azt még lehet kezelni.”
Hogyan? (Nem, a jelenlegi módszerekkel nem lehet kezelni, és Orbánék maximálisan csak a propaganda szintjén tesznek a „kezelés” érdekében bármit is. Azaz egyáltalán nem kezelik.)
.
„Én anno aggódtam amiatt, hogy a külföldi befektetők megsarcolása jóvátehetetlen bizalomvesztest eredményez, de úgy tűnik, ebben tévedtem.”
??? Már a Templeton is eladta a magyar részvényeit, pedig az kifejezetten a bukott rezsimekre és féldiktatúrákra specializálódott. Az országot pusztán a folyamatosan beáramló, irgalmatlan mennyiségű EU-s pénz tartja (úgy-ahogy) a felszínen. Orbánéknak sikerült az átvett (eleve pocsék) gazdasági szerkezetet tökéletesen megsemmisíteniük.
.
„Egyrészt: igen, van ilyen, persze, hogy van. Sok ember van, aki – idősödve, anyagi biztonságban – már belefáradt az állandó krízisbe és háborúzásba. Ha beszélsz jobboldiakkal, akkor tudhatod, hogy ők is emberek. Igen, a hangadók háborúzni akarnak – de valójában nem ők a többség.”
Érdekes, ha nem akarnak háborúzni, akkor miért támogatják a háborúzni akarókat? Vagy azért _annyira_ nem szeretnének kiállni a béke mellett?
(És persze, hogy emberek a jobboldaliak is. – So what? Ez valami érdem? Ettől már automatikusan erkölcsös/rendes lények? Torquemada is ember volt, Sztálin is, Pol Pot is, az argentin paramilitáris halálosztagok is emberekből álltak, ahogy az NKVD is stb., stb., stb.)
.
„Igen, legalábbis részben, a legfelső szintek kivételével. A jóval szemetebb MSZMP uralom után mi történt pontosan a személyes felelősségekkel, bűnökkel és javakkal?”
Sőt: a még sokkal szemetebb tatárdúlás után pontosan mi történt a személyes felelősséggel, bűnökkel és javakkal? Ezt mondja meg valaki!
…Komolyan azzal szeretnéd mentegetni az Orbán-rezsimet, hogy az elmúlt ezer év történetében azért akadtak nála rosszabbak is? És hogy ezért kellene megbocsátani Orbán hívei többségének?
.
„A nyugatnémet Wirtschaftswunder-t nem kis részben a náci nagyiparosok és családi cégek, értelmiségiek vitték végbe. Aztán a gyerekeik 68-ban végrehajtottak egy morális fordulatot is. A dualizmus idején igencsak mocskos, korrupt politikusok és nemzeti elit, és egy nem egészen patyolattiszta gazdasági elit épített fel egy ma sikeresnek tűnő országot.
A királyi házak és arisztokrata családok, akik annyi erőtől duzzadó, kulturált és civilizált államot építettek fel és igazgattak, leginkább rablógyilkosoknak nevezhetők.”
Ez mind igaz (kivéve a dualizmus korának „sikeresnek tűnő” Magyar Királyságát). Azonban az érvelésed során mintha folyamatosan – és szándékosan – figyelmen kívül hagynád a történelmi-társadalmi környezetet. Mintha Orbánék ugyanolyan helyzetben lennének, mint mondjuk XIV. Lajos volt, vagy a teljesen más világpolitikai környezetben, drasztikusan más társadalmi alapokon felépülő Nyugat-Németország…
.
„Jóval jobb lesz a helyzet, mint most.”
Ezt miből gondolod? A tönkretett oktatási rendszer, a végletekig szétnyílt társadalmi-egzisztenciális-tudati olló, a nem létezővé „fejlesztett” gazdaság, a Horthy-korszakban sem látott nagybirtokrendszer, a külföldre menekülő értelmes fiatalok (illetve most már tudósok, szakértők stb.) tömegei mellett miért lesz „jóval jobb” a helyzet, és hogyan?
@Grrr: „De kíváncsi lennék arra is, hogy te hogyan képzeled el a jövőt. Mit kellene tenni?”
Kérlek, pontosítsd a kérdést! Mit kellene tenni kinek és miért?
@Grrr: Szerintem a stratégiád önmegsemmisítő. Pontosan effélékkel próbálkoztak eddig is a jó szándékú (akármilyen világnézetű) emberek: ha majd békejobbot nyújtunk, ha majd rendesen viselkedünk, akkor a rohadékok is azt fogják tenni.
Nem, nem fogják. Miért tennék?
Addig nyomulnak, ameddig az fizikailag lehetséges. Orbán egész személyiségét – expliciten, általa is bevallva – a harc élteti. Egészpályás letámadás stb.
.
„Ha Oroszországra, és főként a közép-ázsiai látszatdemokráciákra gondolok, azt hiszem, hogy – hacsak nem történik valami teljesen váratlan – azok több generációra beragadtak az autokrata rezsimjeikbe. A liberális demokraták ott veszítettek. Szerintem Magyarországon is.”
Egyetértünk.
.
„Ebből annyit lehet kihozni, hogy a NER-elit egy részének megnyugtatásával impulzusokat adunk, hogy érdemes lenne a konszolidáció és a kicsit pluraistább demokrácia irányába visszatérni lassacskán.”
Nem lehetséges „megnyugtatni a NER-elit egy részét”. Komolyan azt gondolod, hogy egyedül a sátáni Orbán az, aki miatt olyan a rezsimje, amilyen?
Egy pszichopata nem fog önként „konszolidálódni”. Egy pzsichopataként viselkedő rezsim/struktúra szintén nem. (Sztálin Szovjetuniójában, vagy a Harmadik Birodalom alattvalójaként [etc.] is azt bizonygattad volna, hogy érdemes megpróbálni konszolidálni a rezsim elitjét?)
@Grrr: @Érvsebész: @labrys:
A társadalmi kiegyezés kérdéshez: A jó hír az, hogy ez egy szakma :), amennyire találkoztam vele, a most felvetett szempontok érvényességének az elismerésével van már rá elfogadott megközelítés. Ahol ez az egész nekem felkeltette az érdeklődésemet, az Pinker könyve volt, Az erőszak alkonya, amiből úgy tudom röviden átadni az erről mondottakat, hogy nem a maradéktalan igazságtételt és nem is a mindenen túllépő megbocsátást kell akarni megcélozni, hanem gyakorlatilag létezik olyan szintje mindkét faktornak, amik jól elegyítve már működőképes megoldást adnak. Ami annak köszönhető, hogy ez a két faktor az egész komplexebb rendszer része: nem pusztán arról van szó, hogy ezeknek le kéne meccselniük egymással, hogy melyik a lényegesebb, hanem egyénileg-érzelmileg és társadalmilag-szerkezetileg is mindkettő beilleszthető, mindkettőnek megtalálható szerepe a folyamatokban úgy hogy ne egymás ellen dolgozzanak. Próbáltam keresni egy összefoglalót erről, hogy ne én nyökögjek róla, Pinkertől nem találtam, viszont előkerül egy eszmei rokona másik forrásból, amit szívesen ajánlok:
http://www.berghof-foundation.org/fileadmin/redaktion/Publications/Papers/Reports/br14e.pdf
A 28. oldalon, A Pragmatic Beginning cím alatt érdemes belenézni az áttekintésért, és előtte van jobban részletezve. Néhány idézet, nem a tanulmány magyarázatából, hanem amit a szerző is megvilágító erejű forrásnak tartott:
We want the courts to deal with those who ordered and those who carried out acts of violence, even if [President] Bouteflika later pardons them (Economist, 8 October, 2005.) – Algériával kapcsolatban
Colin Parry is a British man whose 11-year-old son was killed by an IRA bomb in England in 1994. His response was to establish an NGO dedicated to British-Irish reconciliation. I asked him recently where forgiveness fitted in his view. “I will never forgive the people who killed my son,” he told me. “But I am completely committed to the process of reconciliation.”
What really makes me angry about the TRC and Tutu is that they are putting pressure on us to forgive… I don’t know if I will ever be ready to forgive… they are trying to dictate my forgiveness (2001, 135). – Dél-Afrika kapcsán
A rossz hír meg persze az, hogy nem nagyon látszik, hogy ezeket a tanulságokat ki vagy mi fogná kézbe idehaza, inkább az látszik biztosnak, hogy mi nem szakmázunk, hanem a korábbi mintáinkból fogunk előhúzni megint valamit, el lesz kenve minden, miközben mindenkiben tovább fortyog az elégedetlenség, és se az igazságtételnek, se a megbékélésnek nem jutunk hozzá a legkisebb morzsájához sem.
De azért jó tudni…
@mafi mushkila: +1, kösz!
@labrys: Onnan indultunk, hogy egy eggyel korábbi autokratikus rendszerben nem hittek az értelmiségiek, mert sikertelen volt. A NER viszont nem az (és itt ezt elsősorban úgy kell érteni, hogy nem tűnik sikertelennek a zemberek szamára). Szó sem volt itt counterfactual-ról.
Azt írod aztán, hogy nem “élte túl” az ország az irányított tőkefelhalmozás stb. morális vonatkozásain túli gazdasági konzekvenciáit. A szolidaritást, demokratikus reflexeket viszont én az előbbi csoportba sorolom. Persze, hogy ezek tartós károkat okoznak. Azt azért túl tudja élni egy ország, hogy nem gazdagodik annyira – vagy kifejezetten szegényedik – mint ahogy egy szabadabb és tisztességesebb verseny mellett kiépülő gazdaság alatt tette volna. Nézd meg a német gazdaságot például. Amúgy országok elég sokmindent túl tudnak élni; még úgy is, hogy mondjuk lakosságuk nem jelentéktelen részét legyilkolják. Németország vezetői ipari hatalom, kulturális téren is jelentős hatása van, ma már a demokrácia védőbástyája. Mi lett volna belőlük a hiányzó néhány százezer zsidóval? Nyilván sokkal több. A zsidó áldozatokat már felejti el a világ; ami marad, az a mai Németország sikeressége.
@labrys: A kevésbé szerencsés ország óriási emberi és anyagi veszteségeket szenvedtek korábban is, most is. Ettől még nem szűnnek meg létezni. Magyarországon továbbra is fektetnek be külföldiek, az adóssághelyzet kevésbé súlyos. Én nem azt mondtam sohasem, hogy ez az Orbán-kormány eredeménye, hogy egy másik kormány ne érte volna el ugyanezt (annál is inkább, mivel a counterfactual elemzés pont a szakmámba vág).
Szó sem volt arról, hogy én mentegetném az Orbán-kormányt. Én egyrészt elemző vagyok, meg akarom értni a NER-t támogató csoportok gondolkodását (akik sikert,sikeres Magyarországot látnak – nyilván ahol nincs siker, oda nem nagyon szeretnek nézni) másrészt szeretném, ha a társadalmi bizalom és szolidaritás jelenlegi siralmas állapotból egy valamennyire jobb helyzetbe tudna eljutni az ország. Ehhez szükséges valami kiegyezés a többséggel. Én amúgy is kiegyezős típus vagyok.
Már írtam, hogy mekkora fájdalmat okoz nekem a gyengébbek bántása, ellehetetlenítése, a méltánytalanság, az aggresszió. Utána nagyon sokszor kell nagy levegőt vennem, hogy békés állapotba kerüljek újra – de veszem szorgosan ezeket a nagy levegőket.
Az ex-mandineres fiúk is csak nemrégiben ugrottak le a NER-vasútról. Jeszenszky Géza és szépkorú társai is. Addig a pillanatig azt mondhattad volna róluk, hogy ők ugyan már hogyan lennének alkalmasak arra, hogy valami békés párbeszédet kezdeményezzünk velük?
@labrys: Arra gondoltam csak, hogy hogyan lehet egy jószándékú magyar embernek (akár Magyarországon él, akár Nyugaton) a maga eszközeivel valamit tenni azért, hogy a jövő generációk egy valamivel elviselhetőbb társadalomban éljenek? Tágan értelmezhező kérdés.