Világrajöttél vérben és mocsokban

Eredeti szerző: maroz

<

p class=”MsoNormal” style=”text-align: justify”>A tervek szerint ma tolják be az aláírógép elé, a nemzet
bohóca ideiglenesen felfüggeszti a munkaszüneti napot, pénteken nem érhetett
rá, biztosan Rómába kísérte a harangokat, keddig valószínűleg megromlana, nincs
mit tenni, két locsolkodás között be kell menni, de hát ez van, ha a haza
szólít az álamfőnek mennie kell, ünnepnapon is. Egyúttal jelzem az
elhatárolódásomat Kettes azon inszinuációjától, mely szerint a 2010-es
fülkeforradalmukat akarják úgy felplankolni, hogy a diadal évfordulójára
időzítették az aláírást. Ennek még a gondolata is rágalom, sorsszerű ez, ahogyan
Orbán mondta, most éppen ezt a dátumot dobta a gép, de ugyanígy dobhatta volna
a május tizenharmadikát is, szép pénteki nap, az is sorsszerű lett volna, de
mégsem azt dobta, mondom, ilyen ez a gép. Meg még azt is mondta Orbán, hogy rendeltetésszerű
a húsvéti aláírás, hiszen a húsvét afféle újjászületés-ünnep, és mikor sírjon
fel egy alkotmány, ha nem pont az újjászületés ünnepén.

Sokan sokféleképpen viszonyulnak a kisdedhez, bár a poszt
írója leginkább azt tapasztalta, hogy a legtöbb ember inkább sehogyan sem
viszonyul, kéretik figyelembe venni, hogy ez egy nem reprezentatív megfigyelés,
még akkor sem, ha sok és földrajzilag is jelentős területen szétszóródott
emberekről van szó. Tehát a leginkább tipikus viszonyulás a váll megvonása,
basszák meg az urak a sarkantyújukat, ilyen szarsággal tavaszhasadtakor nem
foglalkozhatunk. Egy másik reagálás a zsigeri elutasítás, ez kérem úgy szar,
ahogyan van, pusztuljon! Erre többnyire jön egy ellenreagálás: honnan tudod,
elolvastad te egyáltalán? És ezt egy enyhén kínos intermezzo követi, majd némi
maszatolás, hogy elolvasni ugyan nem olvastam el, de akkor is szar, mert csak!

Nekem pillanatnyilag leginkább ezzel a sorszerűen
rendeltetésszerű megszületéssel van bajom. Egy rakás becstelen briganti
megerőszakolta Quasimodo húgát, aki a kerti budiban világra hozta a zabigyereket,
rögtön bele is pottyantva a lényegbe, majd onnan kiemelve, koszlott rongyokba
csavarva átnyújtotta nekünk, nesztek, megszületetett, szeressétek.

1. Az új alkotmány a legitimációt illetően erősen
kihívásokkal küzd. Nem állítom, hogy illegitim, mert nem az, de erősen
fogyatékos, egy erősebb huzat simán elsodorná. Semmi olyan hihető érv nem hangzott el,
ami alátámasztaná azt, hogy itt és most, így és ebben a formában szükség volt
egy új alkotmányra. Az állampárt a választások előtt nem kért erre
felhatalmazást, sőt, kifejezetten tagadta, hogy ilyesmire készülne. Navracsics
egészen konkrétan tagadta az alkotmányozási szándékot, Orbán pedig  valami olyasmit mondott, hogy nem tervezik
felforgatni a közjogi rendszert.

2. Nem igazán tudni, hogy kinek a műve az új alkotmány. Ez
még akár jó is lehet ha eldurvul a pártállam, hiszen legalább nem kell majd
valakit pár év múlva az érdemeire való tekintettel, saját kérésére tarkón lőni,
mint anno azt a másik alkotmányozót, a Buharint, aki a sztálinit írta. Igen furcsa
egzisztenciák bábáskodtak körülötte, csomó olyan arc, akiktől nem hogy
alkotmányt, de még használtautót se venne szívesen az ember.

3. Nem volt semmiféle törekvés arra, hogy az új alkotmány
széles társadalmi támogatottsággal fogadtassék el. A „melyik párt vonul ki”
játék engem különösebben nem érdekel, azt évtizedek óta látni, hogy nálunk a
pártpolitizálás és a kompromisszumra való törekvés egymást kölcsönösen kizáró
fogalmak, így éppen pont emiatt lett volna erősen indokolt, hogy az új
alaptörvényünket egy roppant erős közvetlen társadalmi megerősítéssel
legitimáljuk. Például népszavazással. Ezzel szemben volt egy társadalmi
konzultációnak nevezett iszonyúan gusztustalan parasztvakítás.

4. És ez a legfontosabb. Az a hamis illúzió van keltve, hogy
nekünk ettől az elléstől jobb lesz. Mintha minden bajunk csak abból gyökerezne,
hogy nincsen nekünk egy pátosszal teljes alaptörvényünk. De ez ennél
általánosabb, vegyük észre, hogy mi szinte szarjuk a jogi normákat, mert
valamiért úgyszintén azt gondoljuk, hogy egy pompázatosan remek törvény
önmagában is megold mindent. Mintha a csimpánzcsorda azért nem produkálna
élvezhető zenét, mert nem a legjobb minőségű hegedűket adtuk a kezükbe. Nosza,
szerezzünk be nekik Stradivarikat, hátha akkor!

A jogi norma is csak egy eszköz, egy olyan eszköz, amelyik úgy
keletkezik, hogy előbb van a norma, majd ezt a normát a széles társadalmi
elfogadottság miatt idővel a jogi norma rangjára emeljük, kvázi kötelezővé és
kikényszeríthetővé tesszük mindenki számára. Úgy próbálja meg a kedves olvasó
elképzelni ezt, mint egy nagy köztér kialakítását. Lehet úgy is csinálni, hogy alaposan
megfigyeljük az emberek szokásait, merre, milyen útvonalakon szelik át a teret,
és ez alapján építeni járdákat, leválasztani zöldterületeket, kirakni padokat,
satöbbi, de lehet úgy is csinálni, hogy egy vizionárius mérnök megrajzolja a
saját gusztusa szerint, megépítik, az emberek pedig szíveskedjenek ehhez
igazodni. Persze a gyakorlat az, hogy az embereknek eszük ágában sincs
szíveskedni, hanem mennek ott, ahol ésszerűnek tartják, aminek az lesz a
folyománya, hogy először mindenféle tiltótáblák jelennek meg, majd miután ez
hatástalannak bizonyul mindenféle kerítések, akadályok, csapdák és effélék. Ami
az élelmes és a kerítésekhez, akadályokhoz valamint csapdákhoz szocializálódott
embereken nem fog ki, lyukat vágnak rajta, ledöntik, kicselezik, ne tessék
elfeledni, hogy szinte az egész történelmünk során mi, kisemberek mást se
csináltunk, csak cselezgettünk, ebben mi ott vagyunk a Bajnokok Ligája
főtábláján. A vége úgyis az lesz, hogy lesz egy baromi randa közterünk,
nyeszlett, széttiport növényekkel, randa kerítésekkel és akadályokkal, keresztbe-kasul
taposott szamárösvényekkel, amelyeket a kisebb ellenállás irányába terjedő
karbantartók előbb-utóbb felszórnak sóderral, hogy még szebb legyen az egész.

Nekem úgy nagyvonalakban pillanatnyilag ezek a legnagyobb
problémáim az új alkotmánnyal. Nem volt rá komolyabban szükség, nem volt rá
komolyan vehető felhatalmazása az alkotmányozónak, finoman szólva is seggarcok
bábálták, eszük ágában sem volt a polgárok véleményét kikérni róla, valamint
lófasz fog itt ettől az új alkotmánytól folyni, nem valamiféle újjászületés.
Ha majd idővel lecsöpög róla a születésekor rátapadt iszamós trutyi, ha nem fog
már ennyire bűzleni a pöcegödörben való megmártózástól akkor talán elővehetjük
és elkezdhetjük érdemben is vizsgálgatni, de pillanatnyilag nem nagyon látom
be, hogy minek tennénk így. Van nekem ugyanis egy utolsó, ám talán mindent vivő
ellenérvem, jelesül az, hogy Orbánnak esze ágában se lesz tartani magát a saját
alkotmányához ha az rá nézvést akadályt jelentene. Miért gondolom ezt? Mert
majom kezében a Stradivari, azért.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522127-6ae2c2e72391d' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522127&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522127-6ae2c2e72391d&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522127-6ae2c2e72391d' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>