Megint jönnek, fosztogatnak…
Eredeti szerző: Kettes
Mindent megmondtunk előre.
Megmondtuk, hogy nyom nélkül el fogják herdálni a kétmillió-kilencszázezer ember nyugdíj-megtakarítását.
Megmondtuk, hogy hazudnak, amikor bűncselekménnyel vádolják a pénztárakat.
Megmondtuk, hogy hazudnak, amikor a pénzügyi veszteségekkel riogatnak.
Megmondtuk, hogy hazudnak, amikor egyéni nyugdíjszámlákat ígérnek.
Minden szavuk hazugság volt ezeknek az utolsó tolvaj trógereknek. Orbán. Matolcsy. Rogán. Selmeczi. Naszvadi. Mészáros. Ez a nevük azoknak a tolvaj trógereknek, akik felelősek kétmillió-kilencszázezer ember nyugodt öregségének ellopásáért és elherdálásáért, és ezt nem fogják megúszni.
Minden hazugság, rágalom, zsarolás, manipuláció és ígérgetés ellenére mégis voltunk százezren, akik nem hittünk a tolvaj trógereknek. Négy évvel ezelőtt világosan megmondtuk nekik, hogy nem akarjuk odaadni a megtakarításunkat. Vállaltunk minden hátrányt, amivel fenyegettek. Nem ijedtünk meg sem a zsarolástól, sem a riogatástól. Aláírtuk a papírt, amit kértek. Itt van:
„Nyilatkozat
a magán-nyugdíjpénztári tagsági jogviszony fenntartásáról(Név)] (TAJ) (Lakóhely) a(z) (magán-nyugdíjpénztár) tagja kijelentem, hogy a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvény rendelkezéseinek ismeretében magán-nyugdíjpénztári tagsági jogviszonyomat fenntartom.
Dátum, aláírás.”
És most megint itt vannak, és megint el akarják venni tőlünk, ami a miénk.
Hát mi a kurva anyátokat nem értetek azon, hogy „fenntartom”, ti tolvaj trógerek? Tetováljam a homlokotokra, hogy felfogjátok?
AZ ENYÉM. Nem adom oda. Ha elveszed, eltöröm a kibaszott karodat.
Ehhez tartsd magad, te darab szar, ha a magántulajdonom közelébe jössz.
@Holger Hartland: Szeretem, hogy annyira jól gondolkodsz. én azt hittem, Galilei választáson vett részt, de P. Howarddal szólva, most már jó lesz itt is,
ha tényleg dedóba kell lemenni: egy politikus becsaphatja a választóit, ráveheti ügyesen őket arra, hogy saját érdekük – sőt a haza érdeke – ellenére rá szavazzanak, és szerinted ez siker, szerintem meg kudarc
a történelem szempontjából csak az a politikus lesz sikeres, aki a haza érdeke szerinti cselekedetre tudta megszerezni a támogatást
lásd hitlert (ceausescut): hihetetlen népszerűségre és szavazói támogatásra tett szert, de csak te tartod őt sikeres politikusnak
még az is lehet, hogy te sem
(A távolból:) Hajrá, adj a szalmabábnak, ne kíméld! 😀
@jotunder:
„Azt akarja kihuzni a gyerekekbol Kuncze (es EBS is), hogy azert a balliberalis kormanyzas annyira mas volt, hogy azt egyszeruen nem lehet elvetni csak ugy.”
Nem. Pont az a lényeg, hogy amit K. mond, azzal azt igyekezne megvilágítani, hogy a _rendszer_ más. Az egyik demokrácia, mert megvolt benne az ehhez szükséges intézményrendszer, a másik pedig nem-demokrácia, mert szétverték ezt az intézményrendszert. Pont nem a „kormányzás” a különbség, hanem az, hogy a kormányok a demokratikus rendszer kereteiben működtek-e, tiszteletben tartva a struktúráját, vagy szétverték a rendszert, mert akadályozta őket a hatalom kizárólagos birtoklásában.
Akinek ez nem világos: „A polgári társadalomra plurális berendezkedés jellemző, ahol a hatalmi intézményeket alulról ellenőrzik, míg a pártállamban felülről irányítanak és ellenőriznek mindent és mindenkit. A rendszerváltással Magyarországon is létrejött az autonóm szervezetek sokasága: magántulajdonú vállalkozások tömege, kereskedelmi bankok, kulturális intézmények, civil szervezetek, önkormányzatok, szakszervezetek és munkáltatói érdekképviseletek. Az átfogó hatalmi apparátus helyébe egymást ellenőrző hatalmi intézmények léptek: a végrehajtó hatalmat ellenőrző parlament, számvevőszék, független igazságszolgáltatás, alkotmánybíróság, ombudsmanok, szabad sajtó, semleges közszolgálati média, pártsemleges közszolgálat.
A második Orbán-kormány négy évében sorra szűnt meg mindenféle autonómia. A gazdaságban államosítottak – mindenekelőtt szolgáltató vállalatokat és bankokat –, és a magánvállalkozásokat mind erősebb függőségbe hozzák a kormánytól (szimbolikus elemei ennek a „stratégiai megállapodások”). A hatalmi ágak megosztását a független intézményeknek a parlamenti többség és a kormány alá rendelése váltja fel részben a törvények módosításával, részben kormányhű vezetők kinevezésével. Ekként vált illuzórikussá az alkotmánybíráskodás, váltak kormánytisztviselőkké a köztisztviselők, rendelték a kormány alá a korábban önkormányzatok által működtetett egészségügyi, oktatási, lakossági szolgáltatótevékenységeket, tették a kormány szócsövévé a közszolgálati médiát és helyezték nyomás alá a független médiumokat is. Lépésről lépésre alakult ki az átfogó hatalmi apparátus, a szocializmusból ismert hatásköri lista, a plurális rendszer helyébe lépő monolitikus társadalomirányítás és az emberek mind szélesebb körének személyes függősége az átfogó hatalmi apparátustól. A „nemzeti együttműködés rendszere” kifejezésben az jelenik meg, hogy a társadalmat (németül Gesellschaft), amely autonóm személyek, csoportok és intézmények együttélésére épül, érték- és érdekkülönbségektől nem tagolt közösséggé (Gemeinschaft) igyekeznek visszaváltoztatni. Míg a polgári társadalomban az emberek egzisztenciális függetlensége szabadságuk legfontosabb biztosítéka, az orbáni önkényuralom a köztisztviselőktől a pedagógusokig, a közszolgálati dolgozóktól a közmunkásokig egyre több embert hoz közvetlen egzisztenciális függőségbe a hatalom gyakorlóitól, a Fidesztől.”
@Zero Dark Thirty: +1
@labrys:
„a kezdeményezőknek meg kell szerveződniük, el kell kezdeniük a proteszten túlmutató építkezést. Erős bizalmi viszonynak kell kialakulnia köztük. Ez pedig nemcsak személyi kérdés. Mindenekelőtt az kell hozzá, hogy megegyezzenek politikai célok minimumában, ami összeköti őket. Ha meg akarnak szabadulni Orbán illiberális államától, a közös minimum aligha lehet más, mint a liberális demokrácia, az emberi jogok és a társadalmi szolidaritás” – mondja Kis János.
Vannak kételyeim, lehetséges-e ez, miközben „egyszerre támadják a liberalizmust és a kiépülő illiberális államot. A kukába hajítanák az elmúlt huszonöt évet, miközben a jogállamot, a szabadságot, a köztársaságot éltetik. Gyanakvóak a globalizációval szemben, és az EU zászlaját lobogtatják.” „a szószólóik arról is beszélnek, hogy ők nem a rendszer leváltására törekszenek, csak az adórendszer reformjára, a korrupció felszámolására, átláthatóbb kormányzásra. Ám itt aligha lehet megállni. A sok-sok különböző ügy, ami az embereket az utcára viszi, összefügg egymással. Külön-külön nem oldhatók meg. A megoldás a rendszer leváltása” – mondja ugyanő, és igaza van.
De kérdés, eljuthat-e idáig mindez. Pesszimista vagyok.
Ráadásul közben ott van az is, amiről PuPu ír: „El fog jönni majd az az idő – nem is sokára – mikor, mint a harmadik világ országaiban, a gazdagok ötméteres kerítésekkel körülvett, biztonsági őrökkel őrzött luxusgettókban érezhetik csak magukat biztonságban, de nincs az a kerítés, amelyik megvédhetne bárkit is a felháborodott tömegtől. Lehet bátran félni, mert te sem vagy biztonságban, hiszen te is a kiváltságosok kasztjának tagja vagy. Fedél van a fejed felett, nem éhezel, van pénzed fűteni, világítani, internet-előfizetést venni, – egy nyomorgóhoz képest te maga vagy a szerencse gyermeke. Éhséglázadásoknál pedig nem szokták mérlegelni, hogy demokratától vagy a rendszer kiszolgálójától rabolnak, kit erőszakolnak meg, kit húznak fel a fára.” http://www.pupublogja.hu/2014/11/aki-szegeny-az-legszegenyebb.html
@Zero Dark Thirty: Azt most hagyjuk, hogy az idézett „Pupu”-féle bekezdés zavaros, és önellentmondásos. Az ilyesmi olyan sűrűn előfordul a megmondóembereknél, hogy nem is érdemes szóvá tenni. De ettől még az egész blogposztja „jogos”, és helyes. Az is világos (meg tény), hogy szegénység van, sőt az fokozódik (egyre több a szegény, azok aránylag – a többséghez képest – egyre szegényebbek), ez ma már egy leállíthatatlan tendenciának tűnik, és az Orbán rendszer viszonylatában meg egyenesen kifejezett célnak. Én ezzel a témával kapcsolatban egyetlen egy kérdést tennék fel a megmondóknak, vagy tulképpen bárkinek: _Miért_ kell csökkenteni, vagy megszüntetni a szegénységet? Mi ennek az elméleti oka, mi az elvi alapja?
Én ezt azért kérdezném meg így demonstratíven, és látványosan, mert erre valahogy sosem látom a választ. Baj, és rossz a szegénység, persze – ennyit leírnak -, de miért az? Mert egy határon túl, mjad az 5 m magas kerítés mögötti gazdagokra is potenciális veszélyt jelent? Ugyan már. Majd megemelik azt a kerítést még pár méterrel.
Na nem mondom el a megfejtést (azt elárulom, ahhoz paradigmát kéne váltani), mindenesetre, eléggé szomorú, hogy még itt tartunk. Ezért nincs sok esély a helyzet megszüntetésére.
@ipartelep:
Alighanem azért nem látod a választ erre az így feltett kérdésre, mert mindenki, a legzavarosabb megmondó is evidenciának tekinti: azért kell(ene) megszüntetni, mert a nyomor rossz, eelviselhetetlen állapot (és az, hogy igazságtalan is, ehhez képest másodlagos). Amiért az éhséglázadás képét felidéztem, az nem az, hogy csak azért lenne baj a szegénység, mert a középosztály segge nincs tőlük kellő biztonságban, hanem azért, hogy jelezzem: könnyen lehet, hogy az Orbán-rezsim elleni mozgolódások sorsa nem azon fog múlni, hogy mire jut a kissé kuszának tetsző protesztmozgalom, sikerül-e úgy összerázódnia, hogy győzzenek a jók és eljöjjön a szabadság, hanem például ezen. A semmire sem tekintő éhséglázadáson és totális káoszon. (Vagy valami máson, például a Kettes által máshol vázolt kiegyezéses kimeneten.)
@Zero Dark Thirty: Én ennél összeszedettebb, rendszerszintűbb válaszra gondoltam. Olyanra, amely valamely morális elveken alapuló politikafilozófiai eszmét ír le, annak felel meg. Vagyis valami „kikristáyosodott”, éles, kemény, megfogható, a maszatolások, félreértések, zavarosságok tengerében.
Ehhez etikai, és politikafilozófiai nyelv kell, azokon lehet leírni.
Amúgy persze, a lényeget illetően igazad van (a szegénység rossz, tenni kell ellene), ennek ma a felszínen az Orbán rendszer a legfőbb akadálya, azt kell eltörölni. (Mindig „eltévesztem”, hogy ez nem filozófiai blog. ;-))
@ipartelep:
„A liberalizmus mindenekelőtt egy erkölcsi felfogás arról, hogy hogyan kell az államnak bánnia a polgáraival, a polgároknak egymással. Abból indul ki, hogy minden ember számít, és minden ember egyenlően számít. Ebből nemcsak a jogegyenlőség, hanem az esélyegyenlőség melletti elköteleződés is következik. A legnagyobb modern liberális gondolkodó, John Rawls mutatta ki, hogy egy társadalom struktúrájának erkölcsi megítélése végső soron azon múlik, hogy a legrosszabb helyzetű tagjainak milyen esélyt kínál. Ez a gondolat nem idegen test a liberalizmusban, hanem a lényegéből következik.” (Kis János az idézett interjúban)
@Zero Dark Thirty: Sajnos nem ez a liberalizmus politikafilozófiai differentia specificája, – hogy ilyen szépen mondjam. Hanem az a „szabadság”. Az egyenlőség – amiről itt Kis János beszélt, az éppenséggel a baloldali, szocialisztikus, kommunisztikus elképzelések legfőbb „hívószava”.
Kis János ezt azért mondta (és egyébként nagyon tetszett az interjúja, és egyet is értettem vele), mert az ő-, és a korai SZDSZ elvei között a szabadság mellett valóban megfért az egyenlőség (valamilyen mértékű, formájú) elképzelése is. És ez persze nagyon helyes, és jó, én is úgy gondolom, hogy a szabadság, és egyenlőség a két legfontosabb olyan polfil elv (ezek a „kristályok”) amiket követni- és megvalósítani kell.
A fenti idézetben még az az észrevétel is nagyszerű, hogy „a liberalizmus mindenekelőtt egy erkölcsi felfogás…”. Ez persze az alapjára a kiindulására vonatkozik. Onnan indul ki minden ilyen eszme, hogy mit tart jónak, és helyesnek, vagyis etikai (erkölcsi) alapja van. Ezt nem szokták agy kimondani…
A politikafilozófiai eszmék nem csak abban különböznek egymástól, hogy az egyes erkölcsi értékekről mit gondolnak, melyeket tartják értékesnek, melyeket károsnak, hanem abban is, hogy egyáltalán mely értékekkel foglalkoznak. Tipikusan az a helyzet, hogy más-más értékeket neveznek meg (mintegy jelszószerűen), és a másik értékeivel nem is foglalkoznak. A felépítményhez közelebbi politikai mozgalmak meg ezeket az értékeket, már keverik egymással, egyszerre többet is bevetnek, vallanak, a politikai-gyakorlati cselekvés által megkövetelt módon. Így lehet olyan liberális, aki a liberalizmusból csak a minél nagyobb fokú szabadságot tartja érvényesnek, és olyan, aki a szolidaritást is.
Ja a lényeg, amiből kiindult: A szegénység persze azért rossz, káros, mert az életminőség alacsony szintje rossz életet, szenvedést, korai halált okoz. De polfil szinten azért az (és éppen ennek világos kimondását hiányoltam), mert a szegénység csökkentése, és az ennek legmegfelelőbb, ehhez legközelebb álló „elv”, az egyenlőség (az erőforrások, és az elosztandó javak végessége miatt) az egy erkölcsi-politikafilozófiai érték. Aminek a megvalósítására, természetesen más, célszerű, helyes, és fontos értékek mellett, mint amilyen a szabadság, törekedni kell.
Rétvári Bence tagoltan és érthetően elmagyarázta, hogy 2010-ben hazudtak, amikor egyéni nyugdíjszámlát ígértek.
nepszava.hu/3033004_ezert-nem-kaphatjak-vissza-penzuket-a-volt-nyugdijpenztartagok
Bence, Bence, vegyél sálat, hűvösek lesznek azok a targovistei hajnalok.