„A magyar felsőoktatás vesszőfutása”
Eredeti szerző: jotunder
Pár napja az Eduline írt arról, hogy a US News 500-as egyetemi rangsorában az ELTE a 448.-ik helyet szerezte meg (egyedüli magyar egyetemként). Az európai egyetemek között a 196.-ik helyen végzett.
Az ötszáz egyetemben van 38 brit, 42 német, 22 francia és 134 amerikai, továbbá 13 holland, 7 svájci, 5 izraeli, 6 osztrák és 9 brazil egyetem.
A poszt apropója azonban nem ez, hanem Kenesei István professzor előadása: A magyar felsőoktatás vesszőfutása. Tavaly novemberben a Felsőoktatási Stratégiáról jelent meg egy cikke, abba is érdemes belenézni.
A Vincentnek van egyfajta személyes jellege. Az elmúlt öt évben több tucat posztot írtam a felsőoktatásról. Eleinte akadémiai intézeti tudományos tanácsadóként, aztán egy svájci egyetem vendégkutatójaként, és az elmúlt másfél évben egy brit egyetem professzoraként. Az elmúlt években néhány dologról megváltoztak a nézeteim, pár kérdésben elbizonytalanodtam, és bizonyos problémákról határozottabb lett a véleményem.
Mindig is tiszteltem azokat, akik fenntartják a magyar felsőoktatást, akik az életüket erre rakták fel, mostanában azonban jobban meg is értem őket.
A magyar felsőoktatás vesszőfutása nem 2010-ben kezdődött, de igaza lehet Kenesei professzornak, 2010 a fordulópont. Az Orbán-kormányzatot a legcsekélyebb mértékben sem érdekli az egyetemi polgárok véleménye, és minden jel arra mutat, hogy a felsőoktatást inkább tartják kellemetlen költségvetési kiadási tételnek, mint kitörési pontnak.
A 448.-ik hely mögött a magyar egyetemi szféra brutális alulfinanszírozottsága áll. A magyar egyetemi oktatók jövedelme hosszú évek óta nem változott. Az egy dolog, hogy a nyugat-európai bérek töredékét kapják, de már a cseh és a lengyel kollégáiktól is lemaradnak. Mindeközben szignifikánsan többet kell tanítaniuk, mint a svájci vagy brit oktatóknak.
Kenesei professzorék tartják a vállukon a magyar felsőoktatást és mivel esetében bölcsészről van szó, mindezt kormányzati, és tegyük hozzá össztársadalmi, köpködés közepette teszik. Ráadásul olyan emberekről beszélünk, akik igen gyakran gond nélkül kapnának sokszoros fizetést Nyugat-Európában vagy Amerikában, sokkal kevesebb munkáért. Ők persze nem tartoznak a „keményen dolgozó emberek” célcsoportba, mert „nem végeznek termelő tevékenységet”, és ráadásul megkapják, hogy az „állam csöcsén élnek”.
A magyar felsőoktatás tetején meglehetősen jó képzések vannak. A követelményrendszerek inkább hasonlítanak az oxfordira, mint bármi másra. Ez persze nem igazán meglepő, hiszen a magyar populáció felső tíz százaléka sokkal de sokkal közelebb van a brit, német vagy svájci populáció felső tíz százalékához, mint a magyar alsó hatvan százalék a nyugati alsó hatvan százalékokhoz. Magyarország nem egyenletes mértékben fejletlen ország.
A magyar oktatási rendszernek hatalmas felelőssége van a fiatalok alsó hatvan százalékával szemben, más jellegű, de nem kisebb felelőssége a következő harminccal, és igen azzal a bizonyos Top 10 százalékkal szemben is. Ezeket a felelősségeket nem lenne szabad kijátszani egymás ellen, sem a közoktatásban, sem a felsőoktatásban.
A magyar egyetemeknek (szemben Svájccal, Nagy-Britanniával, Németországgal vagy az Egyesült Államokkal) nincs kizárólagos szerepe a tudományos kutatásban, aminek bizony van hatása arra, hogy milyen helyezéseket érhetnek el a különböző listákon. A magyar egyetemek szinte minden szempontból hátrányos helyzetben vannak, és ez a hátrány egyre inkább növekszik.
Semmi sem fog történni. Semmi. Minden marad a régiben. A vesszőfutás folytatódik. A magyar társadalom cserben hagyta az egyetemeit, ahogy sok mást is cserben hagyott, ahogy tulajdonképpen cserben hagyta saját magát. Méltatlan embereket emeltünk fel, akik magukhoz hasonló méltatlan embereket emeltek maguk mellé, itt egy méltatlan ország fog felépülni, nincsenek kétségeim. Magyarország nem fog tönkremenni, el fog vegetálni az idők végezetéig, de a lehetőségeinek a töredékét sem fogja elérni. Ezért pedig már nem lehet sem a nácikra, sem a kommunistákra, sem a Sors kezére kenni a felelősséget.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519170-6abde4ed762ba' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519170&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519170-6abde4ed762ba&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519170-6abde4ed762ba' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Biztos mindaz igaz, amit írsz. És nálam jobban kevesen gyűlölik az Orbán vezette Fidesz országpusztító politikáját.
De. Egy olyan körülmény is lényeges szerepet játszhat, amit nem írsz, és ami téged személyesen is illet. Nevezetesen a kutató intézetek léte.
Ha ugyanis nagyon komoly szellemi potenciált kutató intézetekbe koncentrálnak és ez a szellemi potenciál csak igen kis mértékben érintkezik a fiatalokkal, az egyetemi hallgatókkal, nos akkor természetesen az egyetemek mutatói (oktatók publikációi, hivatkozásai, az egyetemeken készített disszertációk szinvonala) alacsonyabbak lesznek. Persze az intézeti kutató jobban ki tudja magát futni, hamarabb lesz MTA doktora stb,
Keményen melózó magyarok, hogy a gyerek tovább tanulhasson. Mármint aki itt marad. Svájcra nem telik, de apránként másra sem.
Olyan gimibe jár a gyerek, ahonnan nemrég még 99%-os volt a továbbtanulási arány. Anyagi okok miatt ez hamarosan változik az oszt.főnök szerint…
A lányom meg angol-töri szakos tanár akar lenni. Nyugodt szívvel mit mondjak neki?
@andras314: „A magyar egyetemeknek (szemben Svájccal, Nagy-Britanniával, Németországgal vagy az Egyesült Államokkal) nincs kizárólagos szerepe a tudományos kutatásban, aminek bizony van hatása arra, hogy milyen helyezéseket érhetnek el a különböző listákon. „
@jotunder: OK, igaz, említetted. Csak talán nem mindenkinek világos, hogy ez nagyon jelentős mértékben vezet a magyar egyetemek hátrébb sorolódásához.
@andras314:
Az àltalánosan elfogadott játékszabályok és minősítési követelmények azonosak. Innentől…
ezért jó, hogy ha nem függ valaki az államtól. akkor nem tartozik neki hálával és elvárnia sincs mit.
én nem hiszek az államban.
pontosabban nem az államban hiszek.
abban hiszek, hogy csak minőségi emberek tudnak normálisan működő államot csinálni, és Magyarországon túl kevés a minőségi ember. egy svéd képviselő bejár vonattal dolgozni, és ezt teljesen természetesnek veszi. egy litván lemond a fizetése ötödéről, mikor baj van, és a többi közalkalmazottól is ezt kéri. és nem trükközi vissza költségtérítésként.
mindenki azt hiszi, hogy az intézményrendszer. frászt. az intézményrendszer ugyanaz itt is, ott is. az emberek nem ugyanazok.
itt aki nagyot akar tenni, az ne az államért cselekedjen, hanem annak ellenére. és ne a magyar népért, hanem annak ellenére. önmagáért. a szakmájáért, az igazságért, a becsületért. aki megérti, vele tart. aki nem, az mehet a levesbe.
@Boli – Ch.T. is, meg hát!: No de könyörgöm, ezt azért érteni kell. Hogy ahol a legkiválóbb kutatók számára létrehozzák a kutató intézet intézményét, ott ezek a kutatók hiányozni fognak az egyetemekről. Míg más országokban ezek a kutatók az egyetemeken dolgoznak. Ezek után hiába tűnik igazságosnak a kétféle ország egyetemeit összehasonlító egységes mérce.
Én egyébként nem is a magyar egyetemeket akarnám ezzel védeni, azt bizonygatni, hogy igazából előkelőbb helyre kéne őket sorolni. Nem. Sőt.
Hanem azt akarom felvetni, hogy jó-e a kutató intézetek léte, létrehozása? Igazságos-e az egyetemi oktatót és a kutató intézeti kutatót ugyanazon mércével mérni? Jó-e, hogy ennyi okos kutató intézeti ember nem, vagy alig okítja az ifjúságot?
Elismerem , ez kissé off topic megjegyzés.
off, de furdal a kíváncsiság. a vincent komplett szerkesztőgárdája szabadságon van, és te tartod egyedül a frontot, jt, vagy mifene van?
@nandras01:
Termékeny korszakát éli, még a zenei vonal is hanyagolva mostanság. Női terror… csóri pasik meg meghúzzák magukat a sarokban, tündérke meg élesre fent pennáva cikázik. Váááá…
@andras314: Az MTA intézeti kutatóinak cca háromnegyede tanít a felsőoktatásban, nem abban az abszurd mértékű óraszámban, mint a főállású oktatók, de ott vannak. Ünálló kutatóhálózat több kontinentális országban működik, (németek, franciák), ezek többnyire speciális, nagyműszeres kutatásokra jönnek létre, mindig erős kapcsolódásokkal az egyetemekhez, de tőlük függetlenül.
Egyszer modellezték a rangsor-kutatók (http://www.elte.ranking.hu), hogy ha a felsőoktatásban oktató MTA kutató publikációs stb. adatait beszámítanák, az érdemben emelné a rangsorpozíciókat. Mármint ha ez bármennyire si fontos.
@Boli – Ch.T. is, meg hát!: Szerinted jótündér nő? Elárulom: nem az.
Egy régi ovi még az oktatás fontosságáról papolt.
Ma már valóban csak egy költséges nyűg neki az egész.
Az általános- és középiskolai gazságairól már ne is beszéljünk.
Meghallgattam Kenesei előadását. Az itt idézett fő tételében tényszerűen nincs igaza, mármint abban, hogy az Orbán-kormány abban különbözne a korábbiaktól, hogy fütyül az egyetemi körök véleményére. Sőt, néhány tekintetben az egyetemi világból érkező jelzések sokkal jobban alakították a kormány felsőoktatási politikáját, mint a korábbiakét. A felsőoktatás átalakítási koncepciói (öt év alatt pontosan 5 volt ilyen, ez is csúcs!) egyet leszámítva nagyrészt éppen az egyetemi körökből érkező visszajelzések hatására cserélődtek le (a kivétel a Klinghammer koncepció kidobása, ott már a Maruzsa kamarillapolitika érvényesült.) Ezt még a komédiába fulladó kb. kéttucanyit Magyar Bálint.-féle CSEFT-koncepciók nyilvánosság előtti tekergetése sem múlta felül. Két szocialista kormány vezetett be tandíjat a hallgatói tiltakozások ellenére, Orbán egy jóval kisebb megmozdulástól is betojt és visszakozott. A tanárképzést kifejezetten egy szűk egyetemi kör nyomására vitték vissza a a jó őreg kudarcos csőszerűségbe.
A pénzt persze elvették, ahogyan a korábbi kormányok is (azok legfeljebb rafináltabban, lásd PPP konstrukciók), és más csatornán csorgattak vissza, hatékonytalanul. Egyedül a kancellári rendszert tudták átnyomni a gerincét vesztett egyetemi eliten, ez Magyar Bálintnak nem sikerült, mert nem tudta az alkotmányból kivenni a védő passzusokat.
Az persze igaz, hogy elsősorban nem Kenesei és elvbarátai hatnak a mostani felsőoktatás-politikára, hanem egy másik professzori csoport, de ez még nem a világ és párbeszéd vége – még pontosabban nem ez a (felsőoktatási) világ vége. hanem az, hogy mindkét csoport érdekei szerint marad változatlan az alulfinanszírozottság és a teljesítmény-követelmnények hiánya.
@ingyenebed: „az intézményrendszer ugyanaz itt is, ott is. az emberek nem ugyanazok”
Pro forma talán ugyanazok az intézmények. De nálunk a független és részben épp az ellenőrzésre hivatott intézményeket vagy az állam alá rendelték (pl. adatvédelmi ombudsman helyett adatvédelmi hatóság, aminek már az elnevezése is contradictio in adiecto) vagy 9-12 évre konszenzus nélkül kinevezett emberekkel töltöték fel.
Ami az emberi minőséget illeti: nem hiheted komolyan, hogy a magyar ember mint olyan sötétebb, korruptabb, hitványabb a litvánnál vagy a svédnél. De a rendszer kontraszelektál, és ez egyszerre két módon is rombol. Egyszer amikor rezsimkompatibilis emberek választódnak ki, általános értelemben pedig amikor az emberek rosszabb, hitványabb tulajdonságait, magatartásformáit „jutalmazza”
„Mindeközben szignifikánsan többet kell tanítaniuk, mint a svájci vagy brit oktatóknak. „
Kinek mennyit kell? (A magyar viszonyokat kb. ismerem, de lehet, hogy másnak az is hasznos.)
@fortin2: Te, csak szólok, az elméden kívül létezik a világ, érdemes lenne megismerkedned vele…
@jotunder, a poszthoz: azt írod, hogy:
„A magyar egyetemeknek (szemben Svájccal, Nagy-Britanniával, Németországgal vagy az Egyesült Államokkal) nincs kizárólagos szerepe a tudományos kutatásban, aminek bizony van hatása arra, hogy milyen helyezéseket érhetnek el a különböző listákon.”
Ami látványosan nem igaz. A kutatóintézet-hálózat talán leginkább német találmány, a Max Planck Gesellschaft elődje a Kaiser Wilhelm Institut volt, és ezen kívül van még Fraunhofer Institut, stb.
Svájcban: Paul Scherrer Institut, és Angliában: Harwell.
@fortin2: „Két szocialista kormány vezetett be tandíjat a hallgatói tiltakozások ellenére, Orbán egy jóval kisebb megmozdulástól is betojt és visszakozott”
És keretszámok, azok sincsenek, ha jól emlékszem, ugye?
@szazharminchet: ezek teljesen jelentektelen sulyuak. kiveve mondjuk a max planckot, ahol viszont az allando tagok szama kicsi.
franciaorszagban a CNRS az igazan komoly dolog, annak egy resze egyetemekre van delegalva es nem feltetlenul kell tanitaniuk (konkretan harcolnak azert, hogy tanithassanak). a francia felsooktatast a CNRS es a Grandes Ecoles nyomja agyon, panaszkodnak is miatta.
en nem hiszem, hogy a magyarorszagi helyzet valtoztathato lenne, annak a kockazata, hogy mindent tonkretesznek nagyobb, mint hogy valami jo sul ki belole.
Két dolog kívánkozik még a témához, bár eltérő oldalról.
1. A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság jelenlegi státusa, aminek minden bizonnyal van és lesz kihatása a magyar egyetemek nemzetközi megítélésére.
2. …az az éppen folyó nemhivatalos tudjukmi, amiről nem szabad beszélni, főleg nem dékánoknak (de szerintem van olyan bölcsészkar az országban, amelynek az emberei tudják, miről van szó).
@ftk: mirol van szo??
Éppen gondolkodtam, hova tegyem be a hírt, de akkor ide:
tervezik, hogy minden egyetemen megszüntetik a kommunikáció szakot, aztán más néven a NKE-en indítják újra, egyedüliként az országban.
(Még ha tudom is, hogy sokak szemében ez a büfé-ruhatár szak egyike, de ha csak egy helyen a Navracsicskaintézményben képeznek embereket és nyilván jó okkal …. akkor azért ez elgondolkodtató.)
@Boli – Ch.T. is, meg hát!:
Hogy meneküljön ebből az országból.
Komolyan.
🙁
@jotunder: Pont azt gondoltam, hogy a magyarországi helyzeten a politika csak rontani tudna. Amellett nem hiszem, hogy rossz ötlet lenne a kutatóintézet, illetve az egyetemekre delegált kutatócsoport (ilyen is sok helyen van, említetted a CNRS-t, de pl. ilyen az argentin Conicet).
Én inkább azt tartom nagyon rossznak a magyar rendszerben, hogy az oktatók méricskélésében szinte semmi szerepe nincs a hallgatók véleményének, pedig pont az lehetne az előnye annak, ha van egyetem is, meg kutatóintézet is, hogy ott kutathatna az, aki oktatni nem tud/nem akar.
@jotunder: lásd Evezős tiédet követő hsz-át, de képzeld el, hogy a beavatkozási kör ennél jóval szélesebb. (Amúgy én ezt nem tudom hivatalosan, hivatalosan senki nem tud semmit, még az érintett dékánok sem.)
A másik: a MAB státusát még a 2011-es felsőoktatási törvényben megváltoztatták, ennek eredményeként az ENQA felfüggesztette a MAB tagságát, mert az új magyar törvényi szabályozás nem garantálja többé a testület függetlenségét (hvg.hu/itthon/20140211_Magyar_Akkreditcios_Bizottsag_kormany ). Jelenleg így néz ki a MAB aktuális státusa és működési módja: http://www.mab.hu/web/images/doc/szabalyok/MABrol_19_2012_Kormrend_140901.pdf , szóval nem fordult meg az irány. Ez nem titok, de nem nagyon emlegetik, mindenkinek ezer más baja van.
A magyar társadalom jelenleg azt is dermedt közönnyel nézi, hogy három nap alatt alsó hangon 200 milliárdnyi megtakarítása válik köddé, miközben a maffiózó miniszterelnöke meg a maffiózó miniszterelnök maffiózó volt pártpénztárnoka a nyílt színen faszkardozik.
a legszörnyűbb dolgok egyike ez a nemzeti közszolgálati micsoda
maga a gondolat hazug, aztán a tanárok, akik vállalják
a színvonal
és nem fog eltűnni orbánnal, itt marad a nyakunkon, hányingerem van, ha csak rá gondolok, ez jelenti nekem a rendszerváltás kudarcát
@ftk: a MAB sztorit Kenesei is elmondja, valahol a beszede kozepen. a 2.pontot nem ertem.
@csársz:
Pontosan.
Nem tudom, hogy meg lehet-e szabadulni majd valamikor ettől – elsorvasztani el lehet, ha más megoldás nem lesz -, de mind azok, akik ott „tanítanak”, mind azok, akik képesek odamenni tanulni – vagy azért, mert pontosan tudják, hogy mivel jár, vagy azért, mert nem is érdekli őket -, immáron nyilvánosan is, mintegy táblaként tartják maguk elé, hogy a szervilizmus az egyetlen, ami motiválja őket.
Ott képzik majd a média munkásokat …. inkább nem akarok belegondolni, miféle népség lesz képes ott tanulni és onnan kikerülni ….
@ftk: errol a kommunikacios szakokat erinto hirrol van valami konkret???
@szazharminchet: nehogy mar negativ kivalasztason alapuljon egy kutatointezeti allas…. a problema az, hogy pontosan ugyanazt varjak am el egy egyetemi tanartol, mint egy kutatotol.
tolem elvarhatjak, mert itt az oktatasi feladatom mellett tenyleg annyit tudok kutatni, amennyit csak birok/akarok. de otthon….
@jotunder:
A fészbukon a Hívatlanulba hozta valaki hírként, többen megerősítették (eddig), de mindenki azt is írta, hogy jelenleg még nincsen róla írott anyag, csak tervezik, de biztosnak mondják.
Mielőtt az jön, hogy ezt azért nem merik megcsinálni, mondanám, hogy de.
Sőt, talán még hír sem lesz, egyszerűen csak benne lesz valamelyik (következő?) évi felsőoktatási tájékoztatóban.
Vagy „tanárokat ” toboroznak a NKE-re – némi hátszéllel.
„Semmi sem fog történni. Semmi. Minden marad a régiben. A vesszőfutás folytatódik.” Jótündér, mindig díjaztam az optimizmusodat, de ez már azért erős túlzás. Ezek nem bírnak a valagukon megmaradni, muszáj mindent még jobban tönkretenniük.
@andras314: Nem könyörgöm, hanem könyörgök, mert a könyörög nem ikes ige, tárgyas ragozáshoz meg tárgy is kellene.
@jotunder: Szó sincs róla, hogy negatív kiválasztáson alapuljon. Inkább úgy gondolom, hogy normális esetben ez egy pályaválasztás. Nem hiszem, hogy értelme van oktatásra kényszeríteni azt, aki nem akar. Az is veszteség lenne, ha valaki nem kutathatna, pedig jó benne, csak azért, mert oktatni is kellene hozzá. És fordítva: vannak fantasztikusan jó oktatók, akik nem (igazán) kutatók.
Az elvárásokról meg szintén lehetne vitatkozni. A kutatóintézeti kutatóknak is kijut a kutatáson kívüli feladatokból (pályázatok bírálása, beadása, stb.), és persze, hogy ezeket ésszel kellene elosztani, persze, hogy az oktatást is bele kellene számítani az emberek teljesítményébe, sőt, pl. az egyetemi oktatóknál azt kellene elsődlegesen nézni.
De ebből mind nem lesz semmi, ha az egész felsőoktatást/kutatást csak úgy tekinti a ner, mint valamit, ami viszi a pénzt, és visszapofázásra képes embereket termel ki, ergo jobb kinyírni.
@szazharminchet: Ja, és még annyit tennék hozzá, hogy ez a pályaválasztás nem kellene, hogy örökre szóljon, kell legyen átjárhatóság és együttműködés a kutatóintézet és az egyetem között. De van olyan is egy kutató életében, amikor valamit nagyon be akar fejezni, és jobb, ha nem megy el az idő közben oktatásra, nem beszélve arról, hogy amikor éppen totál leköti valami, az az oktatás sem sikerülne úgy, ahogy kellene.
@szazharminchet: nagy-britanniaban egy lecturer allasba is leginkabb a kutatasi eredmenyeket ertekelve neveznek ki valakit. gyakran nem is kernek teaching statementet. ehhez hasonlo a helyzet szamos nyugat-europai orszagban (meg a nemeteknel is messze fontosabb a kutatasi eredmeny,mint a teaching statement)
@szazharminchet: @Boli – Ch.T. is, meg hát!: A minősített egyetemi oktatóknak ugyanolyan kutatási, pályázási stb aktivitást és minőséget kell fölmutatniuk, mint az intézetieknek. A megítélésükben, énképükben, és Mo kulturális és tudományos életében játszott szerepükben a kutatás legalább akkora súllyal szerepel, mint az oktatás. És az így van rendben. Ugyanis ha nincs az egyetemeken világszínvonalú kutatás, akkor egyrészt az oktatás is hamar lerohad, másrészt nem lesz kutatói utánpótlása az országnak.
Ámde az egyetemeken mindehhez járul olyan oktatási terhelés, ami a nyugati világnak legalább kétszerese, sokszor háromszorosa, max ötödannyi fizetésért, tehát emellett még sokszor másodállásokra is szükségük van. Szóval nincs sok esélyük tartani a világszínvonalat.
Az én területemen az MTA intézete próbál egyéves vendégkutatói állásokra hívni egyetemi okatókat, hogy legalább olykor lélegzethez juthassanak ők is, de ez messze nem elég.
@jotunder: JT, elnézést az offért, de szerinted elképzelhető, hogy egy (vagy több) képzett matematikus valóban téves választ adjon _átgondolás után_ ezekre a cikkben említett feladványokra?
@jotunder: JT, elnézést az offért, de szerinted elképzelhető, hogy egy (vagy több) képzett matematikus valóban téves választ adjon _átgondolás után_ ezekre a cikkben említett feladványokra?
http://www.ipon.hu/elemzesek/ket_kecske_egy_auto_es_a_vilag_legokosabb_noje/2452/
@velőtanya: amit leírnak az igaz. valóban ez történt. egy vázsonyi nevű matematikus írt arról, hogy erdős pál sem hitte el, hogy cserélni kell és hogy hosszú ideig veszekedett vele. ez az, amit nehéz elhinni.
meglátogatod Kovácsot. tudod, hogy két gyereke van. ahogy a házuk elé érsz, látsz egy kislányt játszani egy babával. megkérdezed, hogy ismeri-e Kovácsékat, erre a kislány elmondja, hogy ő a lányuk. a kérdés az, hogy mi a valószínűsége annak, hogy Kovácsék másik gyereke fiú.
ez egy jóval egyszerűbb verzió és ezen is össze lehet veszni. :))
Mondjuk tegyük hozzá, hogy pl. az USA-ban (és a hasonló modellt követő európai egyetmeken) komoly szisztematikus bajok kezdenek lenni, ha megkapargatjuk a felszínt és nem pusztán a vitathatatlan mennyiségű és minőségű tudományos és oktatási outputot nézzük. Az egyetemi kutatás és lassan már az oktatás egy jelentős részét csereszabatos graduate studentek végzik ottani viszonyok között nevetséges összegekért, néha egészen durván megalázó körülmények között, teljesen kiszolgáltatva az advisor, a laborvezető és úgy általában az intézmény kénye-kedvének (nem véletlen, hogy a nagy részük manapság külföldről, szegényebb országokból jön, ahonnan nézve ez elviselhetőbb). A belső outsourcing ezen sajátos formája a kísérleti tudományok terén tipikus leginkább. Az egyik eredmény: brutál PhD-túlképzés aminek outputját sem az akadémia sem a magánszféra nem fogja belátható időn belül felszívni (miért is lennének a minimálisan szükségesen felül tenure track állások egy ilyen rendszerben?). És akkor a kutatásfinanszírozási rendszeren belül kialakult „kurvasok az eszkimó, kurvakevés a fóka” szituációról meg az európai szemmel nézve egészen félelmetes student loan szituációról nem is beszéltünk.
@snakekiller23: nálunk nem tartanak előadást graduate studentek, csak és kizárólag workshop-ot. amerikában viszont valóban tartottam előadást diákként. :((( hogy én azt mennyire utáltam….
Egyébként nekem is volt többször olyan érzésem, hogy ha pl. a SZTAKI (az egyetlen amire eddig minimális mértékben ráláthattam) vagy a Rényi csapata tisztán az ELTE-t, BME-t, Szegedet, stb. erősítené jóval vállalhatóbb pozíciót szereznének maguknak a rangsorokban az oktatói gárda minőségének javulásáról nem is beszélve…
@snakekiller23: egyszerűbb lenne, ha csak könyvelnék a kutatókat…. az a baj, hogy ha a kutatók elkezdenek tanítani, akkor a tejszínhabot kezdik lenyalogatni a nem annyira finom csokitorta tetejéről. aránylag kevesen akarnak kalkuluskurzust tartani 150 embernek. meg lehetne persze oldani a dolgot, de én nem merném felvetni a vincenten, az zicher. pl. mert gyáva vagyok.
@jotunder: Kovácsék másik gyereke fiú. Először is azért, mert a kislány nem azt mondta, hogy ő az „egyik” lányuk. Másodszor pedig azért mert ismerem a családot.
A megoldás egyébként sok Kovács család esetében (azaz megfelelő statisztikai minta esetében) úgy hangzik, hogy annak a valószínűsége, hogy két fiú, vagy két lány, vagy egy fiú egy lány van, nem egyaránt egyharmad-egyharmad-egyharmad, hanem az egy fiú egy lány valószínűsége egyketted, a másik két lehetőségé pedig egynegyed-egynegyed. (Mert az egy fiú egy lány kétféleképpen állhat elő, vagy az idősebbik a fiú, vagy a fiatalabbik, míg az azonos neműeknél ez mindegy.) A kislánnyal a két fiú valószínűsége nullává válik, ezáltal a két lány valószínűsége egyharmad, az egy fiú egy lányé pedig kétharmad. Tehát kettő az egyhez, hogy a másik gyerek fiú. Ha csak egy Kovács család van, akkor viszont ragaszkodom ahhoz, hogy a találati valószínűség ötven százalékos, azaz vagy eltaláljuk, vagy nem.
@jotunder:
Oktatásban nem is annyira az alapképzés szintjén vannak gondok (na jó, dehogyisnem, de azon máshogy lehetne segíteni és azon a szinten még nem is akkora tragédia, ha komolyabban bevonják a grad student armyt), hanem MSc és PhD szinten, ahova már nagyon kellenének az olyan tanárok akik az egyes témákban konkrétan ott vannak/voltak a frontvonalon, tudják miről beszélnek és nem csak fásultan ledarálják a netről meg standard tankönyvekből összeollózott diákat… Nem 120 fős (pláne nem 600+ mint pl. a BME-n) gigakurzusokról volna itt szó, hanem tízenixfős, kvázi szeminárium jellegű dolgokról.
@jotunder: Azért szerintem nem csak a tejszínhab lenyalogatásáról van szó szerintem: kutatószakokon a felsőbb években, az alapok lerakása után, amikor már a hallgatók is orientálódnak, pont a kutatók tudják megadni azt a témaválasztékot, ami kell.
Abba kár is lenne, akár a vincenten, akár a parlamentben, beleszólni, hogy egy Rényis kutató tartson meg egy kalkulus I-et, mert valószínűleg bepipulna, és Calculus 1 néven tartaná meg, máshol, más fizetésért.
@szazharminchet: rohadt nehéz ügy ez. simán írogatunk posztokat putyinról, orbánról, világmindenségről, de ez valódi dolog. rohadt nehéz.
@balmoral:
szerintem az egy fiú egy lány nem állhat elő kétféle módon, mivel itt nem számít a sorrend.
vesszünk össze !!!!
:-DDDD