A hazaszeretetről
Eredeti szerző: jotunder
Tegnap megtaláltam egy listán a nagypapám testvérét, Gyurikát. Világbajnoki bronzérmet szerzett asztaliteniszben. Ismerhettem volna. Játszhattam volna vele gyerekkoromban. Megtaníthatott volna pingpongozni.
Meghalt. Ahogy mások is meghaltak, akikkel még játszhattam volna gyerekkoromban. A nénik maradtak, a kávéscsészéjükkel, a túlélők, akik minden héten eljöttek a nagymamámhoz, és a halálról beszélgettek. Éveken át, csak a halálról, a szeretteik haláláról.
Engem nem terelt gettóba a haza, nem vitt ki a pályaudvarra a haza, nem zárt marhavagonokba a haza. Az én veszteségem az, hogy nem tanultam meg pingpongozni.
Nem érdekel, hogy mit építtet a haza a náci megszállás hetvenedik évfordulójára. Azt sem érdekel, hogy Schmidt Máriát, aki ugye (csak viccelek, kedves jogi képviselőnk, csak viccelek, nem képzeli, hogy leírom, amit róla gondolok)… szóval őt már régen kinevezte a haza a Sorsok Háza valamicsodájának, majd túl leszünk az egészen, és építheti a haza a kedves Wass Albert Nemzeti Stadionjait.
Tancsi néni kérem, a németkék voltak a rosszak, mi szépen egyenesen ültünk a padban, és a zsidócskák tízóraiját is csak azért vettük el, mert már nem volt rá szükségük. (a haza)
Nem, nem szeretem a hazát. Azt a Napalm nevű csilis sört szeretem a kis bisztróban a Jókai utcában. A Raj Ráchel-féle flódnit is szeretem. A Mucsit meg a Scherert (és Katona László művész urat, aki kb. két centiről nézett a szemembe a nézésgyakorlaton) szeretem a Nézőművészeti Főiskolában. A Dunapartot is szeretem, meg a Ligetet, meg a kelenföldi lakótelepről felsétálni a Ménesi útra. Szeretek felismerni néhány arcot, hangot és mosolyt, de a hazát, úgy általában, nem szeretem olyan nagyon. Szeretek megérkezni hozzá, de jobban szeretek elmenni tőle. Persze nem messze, csak annyira, hogy már teljesen mindegy legyen, hogy kinek ád éppen a haza és kitől vesz el trafikot, tankönyvkiadót, kaszinót, zöldbabfőzeléket, hogy csak akkor háborodjak fel édes hazám hülyeségein, ha tényleg nincs jobb dolgom.
Az Auld Lang Syne-t hallgattam a sarki koktélbárban, és nem a VI. kerületi tanács volt lakásügyi előadóját. Nem álltam fel, nem tettem a szívemre a kezem, nem énekeltem hamisan azt, hogy Isten, a rohadt életbe, szíveskedjen végre megáldani a magyart, már ha rendes keresztény, heteroszexuális, konzervatív-polgári-nemzeti-polgárinemzeti férfimagyar az a magyar, vagy éppen rendes keresztény, heteroszexuális, konzervatív-polgári-nemzeti-polgárinemzeti nőmagyar és rendesen szül, és/vagy de (inkább és) szorgoskodik a konyhában, és nem esik át gyengénlátó hungarikumon.
Az fáj, hogy nem ismerhettem Gyurikát. Kicsit fáj. Az emlékmű, a schmidtmáriák és a bayerzsoltok nem fájnak. Ha otthon lennék, ha végig kellene néznem, ahogy elveszik tőlem azt a keveset, amit a hazámból még szerethetőnek érzek, az más lenne. Ha otthon lennék, és a bőrömön kellene éreznem, hogy én az „ők” vagyok, másodrangú állampolgár, nem értékalapú vagy mi a f*sz, az más lenne. Ha otthon lennék, és félnem kellene, hogy elveszítem az állásom, az is más lenne. Nem vagyok otthon. Éppen ezért nem vagyok otthon, éppen vagyok máshol otthon. Kvittek vagyunk, édes hazám.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519837-6ae0d738e0625' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519837&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519837-6ae0d738e0625&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519837-6ae0d738e0625' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Narancskommunista: kollektív felelősség tényleg nincs…de van kollektív lelkiismeret amivel egyszer ki kell békülni és ennek a jele pedíg a másik fél felé nyujtott békejobb
@rugoman: Nem barátom. Hanem arra, hogy mit művelt a világgal Adolf Hitler és a náci Németország.
@Vombatus Ursinus: „Az lehet, hogy a nagypapa büszke rá, de az unokái már nem annyira.”
Erről csak annyit, hogy az unoka mutogatja büszkén @dolf fényképét az újságban. 2013-ban.
Na, fejezzük be, mert rögtön elsírom magam az ártatlan lelkű németeken.
@nincs_itt:
Ha a hazádat a milyensége alapján szereted vagy nem szereted, akkor sosem szeretted valójában. Hazát meg nem tudsz váltani, mert ha elmész máshová, te nem tudsz 100%-ban abba a kultúrába formálódni, mert nem oda születtél. Az első generációs bevándorlók soha sem tudnak 100%-ban hazájukként tekinteni az országra, ahol élnek, ez mindig is így volt.
@Namir: sidókse nemnagyonszeretnek a múltjukal szembe nézni
http://www.google.sk/search?q=jewish+declare+war+on+germany&client=firefox-a&hs=SdQ&rls=org.mozilla:en-US:official&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=J7TGUqmGLqGI7AbpnoGwAw&ved=0CDQQsAQ&biw=1280&bih=861
nemhazafiasak nemaról hiresek
@Narancskommunista: sidókmeg 2000év mulva se azérsorstalanok
@Wind Callman tér: ott a pont.
Ők küldetéstudatból cseszegetnek minket, az ukrán barátaik helyett, mert ott elteltek velük a derék szláv tesók és annyira megszerették őket, hogy idáig futottak a batyuval.
Itt igen felvitte az Isten meg pár komanccsá vedlett hotsorsosuk a dolgukat és azt hiszik ettől már otthon vannak a vendéglátók otthonában.
Holott nem.
És persze ezt ők is érzik, tudják.
Erről olvashatunk itt, ebben a postban is…
időnként magamtól is, de egy- egy ilyen írás hatására különösen elgondolkodom azon, hogy valójában mi is az a „haza” és miért is kell (kellene?) szeretnem.
mert mit ad nekem a haza, amiért én őtet tiszteljem, szeressem, esetleg életem árán is megvédjem?
az édes anyanyelvet?
de hiszen, ha ugyanaz a statisztikai véletlen, amely tehet arról, hogy pont ide, a világnak eme szegletébe születtem, úgy rendelkezik, hogy egy más tájra szülessek, ott is lenne édes anyanyelvem, amelyik semmiben sem különbözik a jelenlegitől.
a magyar nyelv szépsége, csengése, hajlékonysága?
de hiszen, ha bármely nemzet tagját megkérdezzük a saját nyelvéről, ugyanúgy annak a szépségét, csengését, hajlékonyságát fogja dícsérni.
az aranylón ringó búzamezők?
de hiszen a világ minden táján aranylón ringanak a búzamezők, ráaásul jórészt többen és dúsabban.
a hortobágyi délibáb?
de hiszen ha egyetlen ember sem élne a földön, azok a délibábok éppen úgy meglennének. nekem, mint magyrnak semmi közöm, semmi érdemem nincs létükben.
a világraszólóan okos magyar tudósok, a rengeteg nóbel- díjasunk?
de hiszen, azok a rengeteg magyar nóbel- díjasok döntő hányada éppen a haza nevében ellenük elkövetett atrocitások miatt elmenekült, hogy aztán más nemzet polgárakén részesüljenek a díjban, amire olyan nagyon büszke sok- sok igenmagyar melldöngető.
a sportsikereink?
de hiszen azok éppen elég számosan vannak rajtunk kívül még számtalan nemzetnek is. és én mennyivel gyorsabban futom a távot, mennyivel messzebbre hajítom a gerelyt, mennyivel jobban látom át a sakktáblát azért, mert vannak, akik ezt nálam sokkal jobban teszik és történetesen ugyanazt a nyelvet beszéljük?
a dunakanyar panorámája?
és a grand canyon, a viktória vízesés, a rajna völgyi kastélyok, a bajkál tó..?
mert mi védtük meg európát a törököktől?
de hiszen nem is védtük olyan nagyon meg. hogy a török nem tudott eljutni bécsig, abban sokkal inkább felelős az a bizonyos „akciórádiusz”, mint a mi hősiességünk.
hogy magyarország, a „haza” már ezer éve fennáll?
és? mi következik ebből?
és felmerül bennem még számtalan hasonló kérdés…
szóval, miért is kellene nekem olyan nagyon büszkének lenni a hazámra?
Nagyon jo iras, minden mondataval egyetertek.
@Vombatus Ursinus:
amit a világ művelt Németországgal. .. meg a Monarchiával, Törökországgal, csak a germán nem az a meghunyászkodó típus. Amilyen az adjonisten, ugye..
@Lovag Mihály: ” de a te beteg logikád alapján öljünk meg minden oszmánt a 150 évért, vagy pereljük be Mongóliát a tatárjárásért. „
Na ez a tömény baromság. Én csak azt próbáltam elrebegni, hogyha a magyar emberek vállalnák a felelősséget a tetteikért, és esetleg a a nemzet is vállalná a felelősséget akkor ez egy lényegesen szerethetőbb ország lenne. Ehelyett van itt ez a „Magyarország kurva szép a magyar nemzet hibátlan és minden ami rossz és elítélendő az valaki más hibája ” mentalitás ami tönkreteszi. Nem kell hogy több bűntudatot érezz, csak ismerd el hogy igen a hazád, a nemzeted bűnt követett el saját polgártársai ellen. Nem egyszer és korántsem csak a zsidók ellen. Ennél nem kellene többet tenni mindannyiunknak, hogy élhetőbb legyen a hazánk. A bosszú gondolata meg semmilyen formában fel sem merült. Mondjuk a 3/3 as ügynökök listáját azért kiposztolnám a fészbúkra, de ennyi.
Nagyon hiányzott már a szokásos napi zsidózás.
@Rogerius:
Én viszont fordítva gondolom, szerintem a másik nép régebbi generációjának, vagy jelen generációjában egy agresszív csoportja által okozott bűnöket nem szabad általánosítani a népre, és akkor magadnak sem kell szégyenkezni a te néped egyes csoportjai vagy korábbi generációi által elkövetett bűnök miatt. Mert a sovinizmust éppen az táplálja, hogy mindenki sértődött, mindenki a másik népre haragszik, nem gondolom, hogy ezt kölcsönös bocsánat kéréssel lehetne feloldani, sokkal inkább azzal, hogy nem vádolunk más nemzeteket általánosítva.
@nandras01: „…szóval, miért is kellene nekem olyan nagyon büszkének lenni a hazámra?”
Nem kell. De talán valami hiányzik a lelkedből, ha nem vagy az.
És talán ez hozzásegít:
blog.poet.hu/Marie_Marel/abranyi-emil:-mi-a-haza
@Lovag Mihály: Nem vagyunk kollektív bűnösök, de el kell ismerni, hogy nagyapáink azok voltak. Szóval, tettel, vagy tétlenséggel. Ennyi.
@Csetepaté márki: Mivel kérkedek én?
@nandras01: Nem kell. Csak célszerű, mivel nincsen más ország vagy nemzet, amelyikre több okod s jogod lenne büszkének lenni, vagy amelyhez több közöd lehetne valaha is. Egyszerű ez.
Üdv:
b
@Vombatus Ursinus:
Hitler Versailles-ban született. Mindenki megmondta előre, hogy annak a békeszerződésnek újabb háború lesz a vége.
Foche francia tábornagy, az antant haderők főparancsnoka 1919-ben: ez nem békeszerződés, hanem fegyverszünet 20 évre.
Jozef Beck lengyel külügyminiszter 1939. szeptember 1-jén: Foch marsall tévedett három hónapot. (Németországgal 1919. júniusában íratták alá a békeszerződést.)
@Csetepaté márki: ÉS főleg ki az a mi? Már ne haragudj
, de én kizárólag a saját véleményemet képviselem, képviselhetem. Nem tartozom semmilyen csoporthoz. Bocsi.
Igen érdekes önvallomás ez a blog.
Írója sok mindent elárul magáról.
Ateista libsi, mert zavarja az Isten szó és utálja a keresztényeket.
Valamilyen más náció tagja, mert utálja ezt az országot és nem tekinti hazájának. Antiszemita, mert „zsidóskázik”, „gettóba terelősdizik” és „Raj Rachel flódnizik”. Dologtalan, munkakerülő, irigy lumpenproli, mert borsózik a háta rendes, dolgos polgároktól és leginkább a vállalkozóktól.
Leszbi, mert gyűlöli a férfimagyart, hallani sem akar szülésről, irtózik a háztartási munkától. Vagy éppen homo, mert rosszul van a nőmagyaroktól, és a heteroszexuálisoktól.
Ezen felül zavarodott is, amikor gyengénlátó hungarikumot vizionál és tudathasadásos, mert itt is, ott van egyszerre. A szerző genetikailag hibás egyén, képtelen megbocsájtani a magyaroknak az általa vélt sérelmeket, és saját, kínzó bűntudatában vagdalkozik.
Összefoglalva: ez a kis írás hű lenyomata annak a szomorú helyzetnek, ami az OPNI bezárásának következménye.
@Narancskommunista: Gondold így. Nekem más a személyes tapasztalatom. De nem vitatkozom, hiszen kinyilatkoztattad, hogy:
„…ez mindig is így volt.”
Akkor legyen így!
@nandras01: nem leszel népszerű, de igazad van!
a fikázók, kötekedők, árpádsávos téglával mellet döngetők cáfolatait szeretném végre olvasni. Azoknak meg nem nagyon akaródzik megszületni…
@Namir: elolvasva a verset sem lettem okosabb.
a kisgyermek értelmes és logikus kérdéseire az apa sem tud mást, mint lózungokat és közhelyeket előadni.
szegény kisgyermek csak áll és továbbra sem érti, hogy mi is a haza és miért olyan fontos.
Persze, egyikünk se terelt senkit marhavagonba, nem tettük rá a kezünket más emberek vagyonára, csak mert megtehettük. És még egy csomó rémséget nem követtünk el.
De azok a honfitársaink, akik hajlékonynak nevezik náluk szerencsétlenebb honfitársaikat, egyetértenek az üldözésükkel, ennek vehemensen hangot adnak minden fórumon. Akik ugyanezt megteszik a cigányokkal, akik teli szájjal buziznak… akik efféle borzalmakat nap mint nap elkövetnek, azoknál bizony dominánsak azok a gének, amiket azok az őseink örökítettek tovább, akik ezreket tereltek marhavagonba, ütötték, lelőtték őket, elvették az anyagi javaikat stb. stb. stb.
@azbesztos:
🙂
@borzimorzi: nem, nem egyszerű.
esetleg annak, akiben kérdések nem merülnek fel, aki elfogadja feltétel nélkül azt, amit előadnak neki, vagy csak egyszerűen belesimul a zömbe.
@Narancskommunista: nem szószerinti bocsánatkérésre gondoltam…én románként meg akarom érteni és szeretni a feleségemet, a szomszédomat, a barátaimat akik magyarok…és ezért, egyrészt megtanulok magyarul másrészt megpróbálom megértetni a többi románnal hogy milyen fantasztikus dolog nem csak érteni magyarúl hanem égy kicsit érezni is…megértetni a többi románnal hogy mit veszítenek he nem értik, legalább egy kicsit a magyar szomszédjukat és nyilvá mindez fordítva is igaz
tehát nem bocsánatot kell kérmi a másik etnikumtol hanem elfogadni az ő jelenlétét…hisz számára is meg számomra is ugyanaz a föld a HAZA
@rugoman: Te hány éves vagy rugoman? Mit tanultál te a történelemből, mit értesz ebből a kibaszott XXI. századból, itt Európa közepén? Azt, hogy szerinted a németek büszkék arra, hogy két világháborúba is belehajszolták az emberiséget és mérhetetlen anyagi és erkölcsi károkat okoztak a világnak? Tízmilliók haltak meg a frontokon teljesen értelmetlenül, tízmillió polgár áldozattal együtt, egy komplett népet akartak megsemmisíteni fizikailag, szarrá bombázták a városaikat és a végén ott álltak legatyásodva a mérhetetlen veszteségeikkel, a szövetségesek segélycsomagjain élve? Szerinted büszkék erre a németek?
@nandras01: pontosan. a kisgyermek csak áll, és nem érti. majd eljön az idő egyszer, és megérzi…
@azbesztos: eddig bírtam röhögés nélkül, de ez kiütötte a kacajbiztosítékot:
„Leszbi, mert gyűlöli a férfimagyart, hallani sem akar szülésről, irtózik a háztartási munkától. Vagy éppen homo, mert rosszul van a nőmagyaroktól, és a heteroszexuálisoktól. „
:-)))))))))))))))
@town: „Mi itt voltunk, Jótündér ősei bevándoroltak ide.”
Meséld ezt el Szvatopluknak te hülye.
@Bretschneider detektív:
Ez jó volt. 🙂
@Lucky Larry Silverstein:
Ezt milyen nyelven írtad?
@Ad Dio: @town:
Kell hozzá egy jó adag perverzitás, hogy a gyász fél évszázadon át kitartson. Hogy valaki ezzel keljen és ezzel aludjon el. Hogy ez töltse ki a mindennapjait. Hogy ez legyen számára az ÉLET.
Szánom a szerencsétleneket. Beteg emberek.
Persze ezen is túl leszünk egyszer. Elpatkol ez a generáció is, mint az egész életükön át Mohácsot, vagy a 48-at siratók.
Birka egy nép vagyunk; lehet minket hülyíteni holokauszttal, rákosiékkal, hortival, kunbélával, meg a többi gazemberrel, disznósággal.
– Nesze hülye, gumicsont! Rágódj rajta!
Ahelyett, hogy azzal törődnél, hogy az életed rövid, és kellene esetleg ÉLNI is!
Nekem elegem van az örökös emlékezésekből, a vérlázítóan ocsmány emlékművekből. Be k’ék végre már fejezni!
@szempontpuska: Freud és Sherlock szerelemgyermeke. ez már majdnem olyan mókás volt, mint a másik egyszeri, aki személyesen ismeri az összes német nagypapát a bensőséges gondolataikkal együtt, amiről persze nem beszélnek senkinek.
szerintem tarthatna a Vincent többször is fogadónapot.
gyorsan megyek, hozok még sört.
@rugoman: „amit a világ művelt Németországgal. .”
A németek ott sem voltak… népek Krisztusa, Németország…
Mondjuk, ők legalább tanultak valamit.
@szempontpuska: „azbesztos diagnosztizál, amolyan neonáci-módra. Muszáj, neki, mert különben halvány lövése sem lenne róla, hogy miről szól a poszt. Így könnyebb. Felállítja a maga ostoba kis neonáci, előítéleteit, aztán igazolva érzi magát azzal, hogy mindezeket csokorba gyűjti és a mérhetetlen ostobasága miatt csak ezekkel tud „érvelni”. Tipikus hülyegyerek effektus.
@Namir: egy frászt érzi.
ha megérezni, az azt jelentené, hogy a hazaszeretet valamilyen, a levegőben lengő fluidium, ami szippantással tér be az ember lelkébe és elméjében teljesedik ki.
a kisgyermek lehet, hogy rettentő hazafi lesz, de csak azért, mert azt mondják neki -és ő el is hiszi-, hogy az valami roppant jó és felemlő dolog.
a hazának az szeretete mindössze nevelési kérdés, hogy elmondjuk és elhitessük, hogy nincs annál felemelőbb, mint magyarnak (németnek, olasznak, bergengócnak, piréznek…) lenni.
és, hogy a hazaszeretet nevében hány milliókat gyilkoltak már le… ja, kérem, hát azok így jártak.
és a kisgyermek joggal áll értetlenül az apja előtt, és megvan a véleménye a hülye felnőttekről…
@Dr. Gy. Dr. Fűegér:
sajna nem értem.
Egyet tudok, az én családomnak nem volt köze a zsidók kiírtásához, a vagyonuk elvételéhez. Pont.
Az én családom sokat szenvedett a zsidó Rákosik miatt, meg a komcsiktól, ahol szintén ők voltak többen, és gyilkoltak és fosztogattak.
A magyarok már százszor bocsánatot kértek a zsidóktól, a zsidók soha nem kértek bocsánatot a Rákosikért, meg a Szamuelykért stb. Pedig azok előbb kegyetlenkedtek, a magyarokkal, mint ahogy holokauszt lett volna.
A hazát meg nem kötelező szeretni, ha nem szereti,hát akkor nem szereti, sok boldogságot neki máshol.
Ezt is meg lehet unni, hogy 70 éve minden nap ez legyen a téma.
@nincs_itt: nem népszerűségre törekszem.
főleg azok előtt nem kívánok népszerű lenni, akik féltéglával döngetik a mellüket, hogy ők aztán milyen nagyon magyarok, akik zokogva bőgik bele a nagymagyar bús éjszakába a csabakirályfit, akik z étlapot is rovásírással írják, akik kacagányos gúnyában állnak díszőrséget valamely politikusbűnöző szobra mellett, akik a magyar mentalitás szerves részének gondolják a zsidógyűlöletet, akik elpárásodó szemekkel regélnek a dicsőséges doni harcokról, akik… szóval mindezek előtt, ha népszerű lennék, akkor nagyon szégyelleném magam.
@Lasombra: érdemes volt DELgomb-mentes napot tartani. Jól szórakoztam 🙂
@rugoman:
Pedig nem volt túl bonyolult.
@Narancskommunista: Bűnös vagy mióta megszülettél, úgy hívják, hogy eredendő bűn.
@town: „Mi itt voltunk, Jótündér ősei bevándoroltak ide” – khm, ezek szerint a te őseidet az illír törzsekig vezeted vissza? Ügyes…
Hallottál már a honfoglalásról?
@Szindbad:
Mindenki eredendően bűnös, aki megszületik. Leszámítva a zsidókat.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér:
nem tehetek róla, gyenge a felfogó képességem..mit tanultak?
@nandras01: Reméltem is! ;o) Nekem is éppen ezekből a „hangemberekből” van elegem.
@fuhur: Megelőztél… :-DDDD
@nandras01: Ezt az idézetet nagyon köszönöm.
@nandras01: Ez úgy van, hogy jó régen (de még akár 100-200 éve is) a népek sokkal különbözőben voltak, mint ma, az emberek, szokások, vallások stb. A vagyok konkrétan az ún. haza volt, az ott levő szent helyek, nyersanyag, háziállatok, épületek, később gyárak, miegymás. Az emberek.
Azok az emberek, akik egymást néha területszerzési okokból, vagy pusztán gyűlöletből (szeretetből ritkán) megtámadták. És a „vagyonukat”, a katonákat küldtek ezrével halálba. Ezek a katonák és mindenkijük úgy volt manipulálva (kevés dezertáló kivétellel), hogy ezt kell tenniük, mert ez a teremtő akarata, és ha nem teszik meg, a pokolra jutnak. Vagyis a széles skálán hasonlók.
Manapság a vagyok sokkal inkább a fejekben van (tudás, mellyel elhelyezkedhetek bárhol, mondjuk ez régen is volt így), a vagyon pedig a bérelt lakás helyett a bankban van, értéktárgyak széfben, bankkártyák, telefon, laptop zsebben.
Merthogy mobilisek lettünk. És pont ezért megismerhetjük az egész világot. Ha nem is személyesen, akkor mindenhogy máshogy. Össze tudjuk hasonlítani, kinek mi, hogy merre, mikor. Igen, Dunakanyar vagy Grandkanyon.
A hazaszeretet fogalma már rég nem olyan, mint a régi területfoglalós harcokban volt. Hallgatod a Himnuszt, és vagy magad alá vizelsz, vagy nem. Az olimpián úsznak egy nagyot, akkor dagad a melled (evvel szerintem szinte mindenki így van). Ha külföldön sétálsz, és meglátsz a kirakatban egy könyvet a budapesti gyógyfürdőkről, felderül az arcod. Vagy ha látsz egy Bocicsokit.
És itt van egy éles határ. Az 1945 után születetteknek, illetve főleg azok gyerekeinek (én) már a Kádár-korszak jelenti a hazát. Én is voltam Hollókőn muskátlis vályogházakat nézni, vagy halat enni a Badacsonyban, vagy királyok sírját nézni Fehérváron, Esztergomban, de mindet a Kádár-korszakban. Nem tolták az arcomba. Jelen volt, tele volt velük a könyvtár, muszáj volt megtanulnia Kilenclyukú hidat is, talán még voltam is ott, de sokkal jobban emlékeztet a hazámra egy macisajt, mint egy csokor paprika.
És ez jól vagy így. Mert 500 éve még nem volt Petőfi, 1000 éve meg nem volt Mátyás. Ma ez van. 1 nap alatt Tokyo-ban lehetek MINDEN vagyonommal, és napi kapcsolatban maradhatok a hazámmal. És azt veszem észre, hogy az a haza, ahol otthon érzem magam. A szeretetet nem lehet erőltetni. Már nincs rá szükség, hogy a harcban képes legyek meghalni érte.
Már nem akarunk harcolni. Én legalábbis. Túl szabad hozzá a gondolkodásom. Azt szeretem, ami szerethető. Ide születtem, itt élek, úgy szeretem a hazámat, ahogy tanították.
@J.László: Ez mondjuk egy méretes ökörség, de hát, ha ennyire futja, akkor nincs mit kezdeni vele.