A hazaszeretetről
Eredeti szerző: jotunder
Tegnap megtaláltam egy listán a nagypapám testvérét, Gyurikát. Világbajnoki bronzérmet szerzett asztaliteniszben. Ismerhettem volna. Játszhattam volna vele gyerekkoromban. Megtaníthatott volna pingpongozni.
Meghalt. Ahogy mások is meghaltak, akikkel még játszhattam volna gyerekkoromban. A nénik maradtak, a kávéscsészéjükkel, a túlélők, akik minden héten eljöttek a nagymamámhoz, és a halálról beszélgettek. Éveken át, csak a halálról, a szeretteik haláláról.
Engem nem terelt gettóba a haza, nem vitt ki a pályaudvarra a haza, nem zárt marhavagonokba a haza. Az én veszteségem az, hogy nem tanultam meg pingpongozni.
Nem érdekel, hogy mit építtet a haza a náci megszállás hetvenedik évfordulójára. Azt sem érdekel, hogy Schmidt Máriát, aki ugye (csak viccelek, kedves jogi képviselőnk, csak viccelek, nem képzeli, hogy leírom, amit róla gondolok)… szóval őt már régen kinevezte a haza a Sorsok Háza valamicsodájának, majd túl leszünk az egészen, és építheti a haza a kedves Wass Albert Nemzeti Stadionjait.
Tancsi néni kérem, a németkék voltak a rosszak, mi szépen egyenesen ültünk a padban, és a zsidócskák tízóraiját is csak azért vettük el, mert már nem volt rá szükségük. (a haza)
Nem, nem szeretem a hazát. Azt a Napalm nevű csilis sört szeretem a kis bisztróban a Jókai utcában. A Raj Ráchel-féle flódnit is szeretem. A Mucsit meg a Scherert (és Katona László művész urat, aki kb. két centiről nézett a szemembe a nézésgyakorlaton) szeretem a Nézőművészeti Főiskolában. A Dunapartot is szeretem, meg a Ligetet, meg a kelenföldi lakótelepről felsétálni a Ménesi útra. Szeretek felismerni néhány arcot, hangot és mosolyt, de a hazát, úgy általában, nem szeretem olyan nagyon. Szeretek megérkezni hozzá, de jobban szeretek elmenni tőle. Persze nem messze, csak annyira, hogy már teljesen mindegy legyen, hogy kinek ád éppen a haza és kitől vesz el trafikot, tankönyvkiadót, kaszinót, zöldbabfőzeléket, hogy csak akkor háborodjak fel édes hazám hülyeségein, ha tényleg nincs jobb dolgom.
Az Auld Lang Syne-t hallgattam a sarki koktélbárban, és nem a VI. kerületi tanács volt lakásügyi előadóját. Nem álltam fel, nem tettem a szívemre a kezem, nem énekeltem hamisan azt, hogy Isten, a rohadt életbe, szíveskedjen végre megáldani a magyart, már ha rendes keresztény, heteroszexuális, konzervatív-polgári-nemzeti-polgárinemzeti férfimagyar az a magyar, vagy éppen rendes keresztény, heteroszexuális, konzervatív-polgári-nemzeti-polgárinemzeti nőmagyar és rendesen szül, és/vagy de (inkább és) szorgoskodik a konyhában, és nem esik át gyengénlátó hungarikumon.
Az fáj, hogy nem ismerhettem Gyurikát. Kicsit fáj. Az emlékmű, a schmidtmáriák és a bayerzsoltok nem fájnak. Ha otthon lennék, ha végig kellene néznem, ahogy elveszik tőlem azt a keveset, amit a hazámból még szerethetőnek érzek, az más lenne. Ha otthon lennék, és a bőrömön kellene éreznem, hogy én az „ők” vagyok, másodrangú állampolgár, nem értékalapú vagy mi a f*sz, az más lenne. Ha otthon lennék, és félnem kellene, hogy elveszítem az állásom, az is más lenne. Nem vagyok otthon. Éppen ezért nem vagyok otthon, éppen vagyok máshol otthon. Kvittek vagyunk, édes hazám.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519837-6ae0a73eab73e' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519837&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519837-6ae0a73eab73e&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519837-6ae0a73eab73e' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Fahéjas proli BoliDa – Ch.T. is, meg’há…: Már régóta bizonytalan vagyok, hogy nevezhetek-e hazámfiának valakit, akinek bizonytalan az embersége? (Lehet, hogy „magyar”, de igaz-e rá a „magyar ember” státusz? Az 50% pontosságú meghatározás kevésnek tűnik…)
@Orica Középföldi: mivel a lózung legfontosabb ismérve, hogy olyan közhelyeket és banalitásokat ad elő, amelyek -bár önmagukban igazak, de semmiféle érdemi információt nem tartalmaznak, és az inkriminált szólásod megfelel eme ismérveknek, nem nagyon lehet másnak, mint lózungnak minősíteni.
ettől persze még egy bolygón élünk 🙂
@Vicces Gyerek: ‘Máshol Euban meg is teszik.
Olaszo.
Spanyolo.
Románia
Németo.
Franciao.
Portugália
Görögo.
Ausztria
Mindenhol lázadoznak az emberek, csak itt van kuss.’
2006-10ben EUban vot kus it meg lazadozak emberek
meklepodtel mmi?
@nandras01:
Ezt a kérdést neked kell megválaszolnod, hiszen te döntöd el, számodra mi a fontos, mi az értékes, mi az egyedi. És egyáltalán: akarod-e szeretni azt a dolgot, vagy inkább indokokat keresel arra, hogy miért nem kellene szeretned. Anyádnak is azt mondod majd, hogy „miért szeresselek, hiszen van nálad kedvesebb, türelmesebb, törődőbb nő száz is, úgyhogy inkább másik anyát választok, akit kényelmesebb szeretni”?:)
@Mj: hitlermeg azusaban vot ktvenc 41ik csakez nemtéma ez antifavagy milyen blogitt
@acs63:
Alapvetően hazámfia – még ha nekem is ciki az ilyen aljanép – viszont az ilyen nekem embernek nem ember… Valami orbitális biológiai tévedés a zigóta és a véglény közt.
Persze az ő közegükben és szellemi szintjükkel… nézd, a hangosan zsidózó ecceriek képmutatásként elmennek templomba is és egy zsidót imádnak, bálványszerűen. Erre mit mondhatnék? 🙂
Nagyapám mélyen katolikus volt, és mindig azt tanította, hogy csak emberek vannak, tisztességes és tisztességtelen emberek.
E szerint is élt és az életét is kockáztatta anno minden rászoruló honfitársunkért, a vészkorszakban.
@fuhur:
Az egyébként antiszemita dédapám a családja életét kockáztatta, hogy megmenthesse két zsidó lány életét – az egyik később Izraelből küldött haza pénzt, legvégül pedig koszorút nagyanyám temetésére -, míg az egyetlen fia vőlegény korában meghalt, miután hazatántorgott a Don-kanyarból. Nem lehet mindenkitől elvárni, hogy a saját és mások életét is kockára tegye, hogy más életét mentse. Sokan a magukét sem tudták megmenteni, amikor jött a front. Viszont kibújni sem lehet a felelősség alól azoknak, akik a holokauszt gépezetét valóban működtették.
@Mj:
Volt egy francia film anno (talán Belmondo-val), hogy hogyan lett embermentő egy pénzéhes antiszemita és hogyan náci kollaboráns, egy magát váltig „becsületesnek” tartó francia. Mert nem fekete-fehér minden és mindenkinek megvan a döntés lehetősége.
Meg persze a becsülete és lelkiismerete is.
@nandras01:
Ahogy olvaslak, az kizárt:)
@Fahéjas proli BoliDa – Ch.T. is, meg’há…: mi ez a hülyeség? a négyszögleteskerekerdő? antiszemitából zsidó mentő?kacc, kacc
@taga20:
Fekete-fehér?
Vannak színek is és árnyalatok is.
@Fahéjas proli BoliDa – Ch.T. is, meg’há…: itt van a haverod, én szotam pupák:)
@Muzsikok közt: Ne kínlódj már, egyem azt a jobbikos-retardált, hülye fejed. Lebuktál, menj a kurucra szerkeszteni valami jó kis zsidósat-cigányosat, az a te világod, hidd el!
@Muzsikok közt:
Betegnek tetszik lenni?
Mert magyarul nem érthető, de ez az én hibám.
Te mennyi zsidót ismersz?
Abból mennyi ártott, neked, környezetednek?
Meglopott?
Átvert?
Mert olyan, akiről tudom, hogy „vérmagyar” (legalábbis szeretné annak mutatni magát) megpróbálkozott velem, viszont környezetemben nem is tudom, ki a zsidó, sőt nem is érdekel…
Nekem is az számít, hogy tisztességes ember, vagy egy sunyi fasz!
@taga20:
Nekem? Te mit ittál??? 😀
@Fahéjas proli BoliDa – Ch.T. is, meg’há…: ja, valaki muszájból csinálta, valaki élvezetből. lehet válogatni a színek között:)
@Mj: Jaj, istenem…. Ez a poszt a „hazáról” szól és nem egyénekről, meg felelősségről. A holokauszt nem velem történt meg, hanem a felmenőimmel. Engem nem zavar a Stockholm-szindrómád, amíg nem akarod rám erőltetni.
Nem tudom komolyan venni ezt a bóbitás nacionalizmust, az ájtatos baromságaival. Azt hiszem tettem eleget ezért az országért, szerintem fogok is tenni a magam módján, kicsit szeretem is, de nem nagyon.
Ez van.
@Mj: amint azt már mondottam, édesanyám adott valamit nekem.
a hazáról ugyanez nem mondható el.
@Fahéjas proli BoliDa – Ch.T. is, meg’há…: a srácnak zsidó a hentese, ne kóstolgasd má, te libsibolsi! 🙂
@taga20: 🙂
@taga20:
Nem egészen… Nagyfaternak – anno mint rendőrnek – „muszáj” lett volna, mégis ember maradt.
A „haza” itt volt, akkor is… 🙁 Csak éppen kiárusították EGYESEK, ahogy mostanság is…
Azt figyeld, ki veri egyfolytában magát a „HAZÁÉRT” és a „MAGYARSÁGÉRT” c. kamu dumával.
Na, AZ az áruló!
@jotunder:
Bocsánat, de én főleg a kommentekre reagáltam, és nem a posztra. Ugye nem baj?
Senkire nem erőltetek semmit, ne aggódj, az nem fér bele a konzervativizmusomba. Viszont nem értem, hogy azért, mert zsidó vallású őseim is voltak – meg magyar, francia, sváb, olasz, román meg még ki tudja, milyen származású felmenőim -, már Stockholm-szindrómásnak kellene lennem? Talán kötelező kizárólag zsidó identitásúnak lennem a magyar helyett?
Senkinek nem kell bizonyítanod semmit, és én nem is kérek számon rajtad semmit. Viszont érzem, hogy számodra sincs teljesen rendben a szülőhazádról alkotott képed, de ezt megint magadban kell helyretenni, mindenfajta kényszer, sértettség, düh vagy félelem nélkül. Sok sikert!
@jotunder: kösz jótündér!
helyettem is elküldted a náthásba ezt a szenvelgő picsát 🙂
@Fahéjas proli BoliDa – Ch.T. is, meg’há…: bocs, nem ismerlek se téged, se a nagyfaterodat. hiszek neked, de muzsikusnak nem. remélem kein problem? 🙂
@nandras01:
A párhuzam pedig adott. Vajon mi történne, ha törölnénk az összes anyádról megőrzött emlékedet, és másik, kedvesebb, okosabb, türelmesebb, odaadóbb édesanyát kapnál, akit könnyebb szeretni?
@Mj: sok sallang, mint mindig, de hogy akkor a nemzeti büszkeség mellett hol is van a helye a nemzeti szégyenérzetnek, arra továbbra sem derült fény
@nandras01:
Mondd csak, szóltam én rólad egy rossz szót is, hogy csak úgy lepicsázol? Először és utoljára kérdeztem diplomatikus hangnemben.
@Orica Középföldi:
finom, szép megfogalmazás, de hadd fűzzek hozzá valamit: a ‘hazaszeretet’ mindig az ismerthez kötődik, abban találja meg identitását, és azáltal, hogy bizonyos kortól már betokozódtak az identitás tag-ek, nemcsak, hogy nehéz újakat hozzáadni, de felmerül az identitás-vesztés rémképe is, szükségszerűen. az ti., hogy az új benyomások már csak átírni tudják a régieket. és itt jön be a hátsó ajtón a félelem. a félelem, ami sajnos rendszerint megakadályozza az új benyomások identitásalakító jellegét, és lezárja a rendszert. és ezt a rendszert sohasem szabadna lezárni, nem azért, hogy egy még komlexebb, tökéletesebb identitáshoz vezessen, bár mondjuk az sem árt, hanem inkább azért, hogy egy végtelenített folyamatban felismerje az egyén az egész abszurditását, azt, hogy bármilyen szinten is, a megtanult identitás mindig rabságot jelent, és hogy az alkotó, mozgékony lélek a végtelenben érzi jól magát. és ott, akkor tud igazán szeretni, alkotni. akkor tudja igazán szeretni azt is, ami a ‘gyökerei’.
egy másik embertípus a biztonságot választja, nem kér a tapasztalás, a tanulás, az örökké-valóság hányattatásaiból, lefixálja magát korán és ő lesz aztán a bábu is, amit a történelem nagymestere tologat a sakktábláján. és mivel ők vannak többen, általuk határozódik meg az emberiség történelme is. nincs mese, együtt kell tudni élni velük addig, míg véget nem ér a játszma, vagy valami fel nem borítja a sakktáblát (coming soon to your local theatre). együtt élni, de nem elfogadni rendszerüket, az az övék, legyenek boldogok vele. ami utána jön, na az lesz az igazi, ám egy teljesen más színpadon, más szereplőkkel..
‘Azt mesélik, akármennyi ideje élsz más nyelvi közegben, életed végéig az anyanyelveden álmodsz.’
ez így nem igaz, tapasztalatból mondom, nyugodtan felejtsd el. számolni inkább, érdekes módon, bár inkább csak német nyelvterületen, ahol a kétjegyű számokat fordítva használják, és ami erősen szokás kérdése.
Tipikus, és a poszt igazságát bőven alátámasztja, hogy a sok hülye nem érti, hogy a hazát egyáltalán nem a holokauszt, a nyilasok, Horthy, Wass Albert, stb. vagy Orbán Viktor és eszelős sleppje miatt lehet egyre kevésbé, ha egyáltalán, még szeretni. Hanem a sok hülye miatt, akik nem értik, akiknek ez pont így a jó, és ordítva és buzizsidócigányozva akarnak mindenki mást elzavarni, akiknek meg nem. Ez az, ami elviselhetetlen.
De hát mi más a haza, mint az ott élő emberek? A nyelv és a kultúra? Akármi is legyen, az mindig szép és vállalható marad. Mégis van az úgy, hogy ez kevésnek bizonyul, mert a döntő az, hogy kikkel is kell megosztozni azon a hazán.
@pfúj:
Mondjuk ugyanott? Vagy szerinted képtelenség olyan árnyalt érzelemvilág kialakítása, amiben a büszkeségnek és a sajnálatnak, szégyennek is helye van?
@Mj: a vér nem ír felül mindent.
@Mj: csak a tisztánlátás végett:
nem a „picsán”, hanem a „szenvelgőn” volt a hangsúly.
nagyjából a fizikai fájdalom határát súrolja olvasni a nyenyergésed, valamint átélni, hogy a posztból gyakorlatilag semmit nem értettél meg.
és nem kell, hogy diplomatikus legyél, elég vastag a bőröm.
@Mj:
„A párhuzam pedig adott.”
frászt adott.
egy nagy marhaság, amit világigazságnak kívánsz eladni, de mindössze egy bullshit.
@taga20:
Dehogy… majd leisszuk…
@Fahéjas proli BoliDa – Ch.T. is, meg’há…: rendben. erről nem nyitok vitát:)
@taga20:
Bocs, de nálam ez már nettó rasszizmus.
@nandras01:
Megható, hogy ennyire szenvedsz miattam. Van egy frappáns ajánlatom: ha nincsenek érveid, inkább ignorálj. Majd megleszek valahogy nélküled is.
@Mj: de hiszen épp az imént értekeztél arról, hogy „mindenki a saját tetteiért felel” és ha dicső tetteik mellett eleink bűneit is felhánytorgatjuk az már „kollektív bűnösözés”, amit gyűlölsz
@nandras01:
Én érveltem. Ahhoz, hogy értelme legyen folytatni ezt a számodra egyébként is fájdalmas nyenyergést, virítanod kellene neked is valami érvfélét.
@Mj: bocs, távol áll tőlem. csak ez az anyád, úgy szeresd ahogy van axióma, kicsit baszta a csőrömet.
@pfúj:
Szelektív a memóriád. Írtam ugyanis olyat is, hogy a magyarok által elkövetett történelmi bűnökre emlékezni kell, például azért, hogy többé ne forduljanak elő ilyen embertelen aljasságok. De ez nem azt jelenti, hogy kollektíve a most élő teljes magyarság bűnös a holokauszt miatt.
@taga20:
Elvileg az emberek többsége feltétel nélkül szereti az anyját, egyszerűen azért, mert az illető az anyja, és nem azért, mert tök jó tulajdonságai vannak.
@szempontpuska:
Meg fox vetni érte, de nem hiszem el, hogy jól szórakoztál. Akkor ugyanis a mandinert szerkesztenéd.
Persze, volt egy-két vicces mozzanat, mint pl.: „Ennél a szegény nőnél kevés nagyobb véleménynáci van az interneten” (mármint hogy jótündérnél).
A poszt elolvasása kifejezetten megrendített, jótündér egyik legjobb publijának tartom. Viszont a gyűlölködő és ostoba muszájmórickák trollkodása végtelenül szomorúvá tett. Nem az általuk boldogan és gyengeelméjű vihogással gerjesztett félelem miatt – hanem mert közöttük kell élnünk.
Épp ezért roppantul tisztelem fuhurt és a többieket, akik legalább szóban szembe mennek ezzel a fekete áradattal.
Ennél több most nem is telik tőlem. Sy.
@Mj: nos, amit te érvelésnek gondolsz, pontosan az a bullshit.
ezt az „édesanya- haza” vonatkozási rendszert, illetve ennek totális hamisságát már kifejtettem valaki más reagálására reagálva, nincs kedvem megismételni.
keresd meg. bár, annak lényege megtalálható a neked adott válaszban is, miszerint édesanyám adott valamit, de ugyanez a hazáról nem mondható el.
(az pedig, hogy „ha eltörölnék az emlékeim…”, a „ha” és „lenne” kategória, vagyis érvelési értéke nulla)
@Mj:
ijjnye, asszonyom, _egy német srác_ bocsánatkéréséből a német néplélek olyanságára következtetni, aztán agymosottságukat kalibrálni tényleg vagy egy vak, vagy egy bátor vállalkozás, hogy a cigány lókupecet ideferdítsem. und doch typisch ungarisch, das habe ich vergessen. von nichts eine ahnung, aber träumen und vor sich hinlabern. ezt egy magyar csaj mondta nekem;)
@Mj: azé azt vágod, hogy más az elmélet és más a gyakorlat. bárki olyat tesz ami gáz, semmi sem írja felül. se az, hogy anyuci, se az hogy apuci….!
@fuhur:
Ezzel egyébként nagyjából egyetértek, hiszen felelős társadalmak felismerik, elismerik és elemzik a hibáikat és bűneiket ahhoz, hogy normálisan tovább tudjanak lépni azokon, ugyanakkor együtt is tudnak élni a tudattal, hogy az a társadalom követte el, amelynek most ők is a tagjai. Amúgy évekkel ezelőtt leírtam már erről a véleményemet, és eléggé unom már, hogy állandóan ismételnem kell magam. (Lehet, hogy egyszer csinálok egy GYIK-et, hosszú távon megérné.)
@nandras01: total felre erted az anya- haza parhuzamot. Te ertetlenkedtel, hogy mi kulonleges van a hazadban. En meg azt mondtam erre, hogy semmi, csak annyi, mint anyadban: a tied. Ha ez neked keves, ez van.
@taga20:
Nem véletlen van a Be.-ben, hogy nem kötelezhetnek terhelő vallomásra családtaggal szemben. De én is úgy kezdtem, hogy elvileg és a többség, tehát szerintem abban nyugodtan megegyezhetünk, hogy az emberek többnyire szeretik az anyjukat, és nem azért, mert kizárólag jó tulajdonságai vannak.
@Mj: tehát, ha jól értem, emlékezni kell a múltra, büszkének lenni vagy szégyenkezni miatta viszont nem kell, mert nem mi követtük el.
ez egy teljesen vállalható álláspont, csak azt nem értem, hogy akkor az individualista jelző ellen miért tiltakoztál olyan bőszen.