A Jókai Móricka egy libsi volt és nem kicsit (heheposzt)
Eredeti szerző: jotunder
………………………………………
Tisztelt testvér!
Hálás köszönet a lelkes üdvözlésért!
Megtiszteléstek becsét sokszorozza az a körülmény, hogy én nem
vagyok szövetségtek tagja, mely szövetségnek törvényeit, czéljait ismerem, helyeslem, méltányolom.
Több év előtt felszólított engemet is egyike vezérférfiatoknak a szövetségiekbe való belépésre: e felszólításra én így válaszoltam:
„A mely czélokat a magyarországi szabadkőművesek szövetsége
maga elé kitűzött, a mely törvényeket magára kiszabott, mindazokért
a czélokért én teljes életemben minden tehetségemmel működtem
szabad akaratból.
Azokat a törvényeket nekem a saját szívem diktálta; s ha azokat meg nem tartom, a saját szívem büntet meg érte,
a ki nekem legkérlelhetetlenebb bírám. Jól tudora, s tanúságot teszek
róla, hogy a mit ti cselekesztek, az a hazaszeretetnek, az istenfélésnek,
az emberiségnek, a szabadelvűségnek a munkája, törekvés az ideál felé
minden téren.
Ti ezt a munkát folytatjátok hallgatva, névtelenül, csak eredményekben észrevehető módon. De én rám ez az ötven év óta taposott
pálya azt a kötelességet rótta, hogy tegyem és hirdessem mindazt
nyíltan, nevemet aláírva, arczomat megmutatva, kezemet a zászló
nyelén tartva.
Ezért nem léphetek szövetségtekbe, melynek működését tisztelem, helyeslem, jónak tartom.”
Még egyszer forró hálámat kifejezve a rám nézve nagybecsű üdvözlésért, kérlek, add át a mélyen tisztelt Testvéreknek legőszintébb
tiszteletem és nagyrabecsülésem kifejezését.
Budapesten, 1893. nov. 17-én
régi igaz barátod
Jókai Mór
…….
Ekkor a Mester már megírta a Dalma az avarok utolsó chagánja című négyfelvonásos drámáját, mondjuk ennek semmi köze semmihez, de még nem csábította el egy másik Móricnak, bizonyos Grósz Móricnak a lányát, a szép Bellát, hú de hoppácska van itten nyilaskák.
A cölöpöket leverik, ugye. A szabályokat fektetik le. A kereteket meg kijelölik ?
@kemény keleti kommentelő: Az Abigél már kitudja hanyadszor jön elő itt mint a példa a gender-OK műre, de nekem nem tiszta, hogy abban hol is van a maga sorsát alakító és nem elsősorban a férfihez való kapcsolatában meghatározott nőalak. Na jó, talán a Horn Mici, bár ő is leginkább azért küzd, hogy az Abigélje végre rájöjjön, hogy mi a tészta.
@kemény keleti kommentelő: Nem tudom, szerintem a magyar tanárképzés még mindig meglehetősen jó állapotban van, legalábbis a szaktárgyi tudás minőségében. És mivel egyrészt ez a kötelező kánon mindig kritika tárgya lesz és összeállítása is mindig felesleges harcok kisérik nem feltétlenül szükséges. Itt nem arról van szó, hogy mit kell algebrából, mértanból stb megtanítani, hanem hogy a rettentő sokaságú irodalmi művekből mik azok, amik jók az általános műveltség és az olvasási kedv megalapozásához. És ehhez szerintem nincs jobb módszer, mint az állandó kisérletezés. Az országnak különböző részein más könyvek lesznek a befutók és ezekről a sikerekről az internet világában mindenki beszámolhatna, így mások tanulhatnának belőle. Ekkor egy folyamatosan változó, egyszerre több de elő “kötelező” irodalom alakulhatna ki. És persze ugyanez elmondható lenne a módszertanra is.
@kemény keleti kommentelő: Tamás bátya, Jim (Huckleberry és Tom haverja), Sárközi (Egri csillagok)… ami így hirtelen eszembe jutott. És hát Antigoné se egy eseményekkel csak sodródó alak. És Lady Macbeth se.
Továbbá, vannak u.n. életkori sajátosságok, egy gyerek nem kisméretű felnőtt és van olyan életszakasza, amikor igenis hasznos (állítom: szükséges) sztereotip viselkedésmintákkal találkoznia. Kamaszkorban, amikor a világhoz való viszony kezd a szinte kizárólag érzelmiből elindulni az intellektuális felé, akkor lehet valamit kezdeni azzal, amit írsz. Addig az egyszerű elfogadás kell, hogy működjön.
@TG69: A szaktárgyi tudás istenítése az egyik legsúlyosabb rákfenéje a magyar pedagógusképzésnek.
@velőtanya: (a gyerek tegnap olvasta ki az első könyvét. Büszkék vagyunk, mint a fene! (és mostantól kezdve szerintem kevesebbet fogjuk látni))
@Hottentottenstottertrottelmutterattentäterlattengi: Én ezt csak arra írtam, hogy egy ilyen “saját” kánon kialakítására megvan a tanárok képessége. A módszertani/pedagógiai hiányosságok megléte itt azért fontos, mert akkor pl. sokkal többen támadnák a kötelező irodalom rendszerét.
@kemény keleti kommentelő: “Legyen kötelező, különben nincs garancia, hogy mit tanítanak.” A “kötelező” szó elég riasztó. Ha a tanerő rátermett (annyi zsetonért leginkább burnout szindrómás :-(), ajánlottból is tud válogatni. Zárójelben: a magyar klasszikusokból jópárat meg is filmesítettek, zömben – nyelvi szempontból is – igényes szereposztással. Kedvcsinálóként talán lehetne ezeket felhasználni (én a Harry Potter-t a film után olvastam,l és messze jobb írott formájában).
Amúgy ez a vita kissé olyan, mintha a “srácok” kizárólag a “kötelezőkön” nőnének fel. A kortárs magyar nyelvet az ifjak úgyis “fölszívják”, ott legfeljebb finoman lehet “nyesegetni”.
Szvsz. jó (és olvasható) az Egri csillagok, Jókai – az első 30-40 oldal után – már élvezetes is lehet. Abigél? Príma filmadaptációja is van. Nemzetközi válogatásból a Legyek ura (film is van, több is)…
Ami pedig a karakterábrázolást illeti, “körösztatyám” nem kicsit zseniálisan írt úgy a homo sapiensről, hogy az úgy főszereplő, hogy végig mellékszereplő :-). Mellesleg a magyarítása is kisebb remekmű. Ezt csak úgy neked (ugye nem kell magyarázni, miért? ;-)):
“Kóbor kaffer kószál királylány kertjében
Királylány kacéran kacsint, kéjvágyó kedvében
– Kapj karodba kaffer!
Király kinéz, kiált – Katonák!
Kürtszó. Kivégzés.
Királylány kacag kuszán.
Kegyetlen kor.
Kicsapongó koronás kurtizán”
@ámbátor: Mivel az Abigél egy lányiskolában játszódik és női író tollából, történelmi helyzetben, emberi dilemmák, életstratégiák és tévedések sokaságával, tilalmak, titkok és árulások között,
ezért nagyon tökéletes kötelező irodalom lenne. A hab a tortán, hogy még remek megfilmesített változata is van, szóval hogy óriási siker lenne a Jókaik és hasonlók után, az nekem nem kérdés.
A szereplői hús-vér emberek, jellemfejlődéssel. De a legjobb benne, ahogy a fiatalok naivitása ütközik össze a felnőtt világgal, amibe készülnek.
Szerintem betalálna rendesen.
@acc2s: “ott vagyunk az irodalomtanítás céljainál”
Az olvasás talán a legegyszerübb, leggyorsabb és leghatékonyabb módja annak, hogy az “egyed” megismételje a “törzs” kulturális fejlödését, és óriások vállán tudjon állni. (Még ha egyénenként eltérö méretü óriásokén is.) A fikció a méz a madzagon.
@velőtanya:
Jópofa. Most, hogy idetetted, elolvastam a linkjeidet és ha már emlékeket idézgetünk, van benne egy részlet, ami kristálytisztán megmaradt a fejemben és sokszor eszembe jutott az eltelt évtizedek alatt. (Említettem már, hogy én is nagyon korán, önként és dalolva olvastam sok Jókait, akkor szerettem, bár nyilván más ragadott meg benne, mintha felnőttként olvastam volna.)
Az ominózus részlet az, ahogy Edit egy edényben megfőzi a háromfogásos ebédet (elő-előfordult velem is életem során, hogy szükség volt hasonló találékonyságra :)).
Most, így utólag belegondolva, nekem kislányként nem a nők alárendelt szerepéről szóltak ezek a történetek (hiszen tudtam, hogy ez mese, rég volt), hanem az erős nők voltak fontos példák. Baradlayné, az Aranyember Tímeája, ahogy az üzletet viszi, Edit, ahogy szorult helyzetben feltalálja magát, stb.
Lehetséges persze, hogy a velünk született karakterünktől is függ, hogy egy-egy történetből mit veszünk észre, mit tartunk ösztönösen is fontosnak.
@TG69: “>>saját<< kánon kialakítására megvan a tanárok képessége" Ezt ma már kicsit illuzórikusnak tartom, de elvileg egyetértek.
@acc2s: A Jane Eyre-ben nem is a gendertéma a döbbenetes. Oké, nő, de úgy tűniik, hogy a szabadságfokok abban a világban inkább azon múlnak, hogy mennyire vagyonos az ember (lánya). Amin én teljesen el voltam ámulva, az az önreflexió kiemelt szerepe. És egyáltalán nem a köldöknézős, üresen lelkizős módon, hanem a legpraktikusabban: ez az önismeretem a természetem jellegéről, ezek a környezetem lehetőségei és korlátai, ezek alapján értem, hogy milyen helyzetekbe kerültem és hogy így meg így dönthetek. A sztori nem annyira kötött le, a stílus meh, a másokra történő reflexió szintén nem a kedvencem, de ez önmagában rajongóvá tett. Nekünk meg mink van? “Kieszem a vagyonából.”
@Külsős: Na, ezt nem kéne csinálni, hogy az erős nő szorult helyzetében egy lábosban is megfőzi a vacsorát az urának, az erős férfi meg szorult helyzetében hat embert is megöl egy dobással.
Aztán csodálkozunk, hogy százával ölik meg évente feleségeiket a családirtók.
Egyszerűen vannak fiúk, akik abban a hiszemben nőnek fel ebben az országban – is -, hogyha ellentmond nekik egy nő, vagy megtagadja az engedelmességet, akkor meg kell ölniük.
Honnan veszik ezt ? Mert erre tanítja őket a társadalom. Az árulónak vesznie kell. A hűség elárulása halálos bűn, a nő tulajdon, a férfi követi szíve útját, a lány dolga pedig hogy abból főzzön, ami jut neki. Kurvára nem kéne. De mindegy. Csináld csak.
@kemény keleti kommentelő:
Szerintem totálisan félreértettél, nekifutok még egyszer. Én egyáltalán nem beszéltem erőszakba torkolló erőről, alávetett, engedelmes nőkről. Ellenkezőleg, azt mondtam, hogy azok a nőalakok tetszettek, akik az őket gyámolító férfiak nélkül is meg tudtak oldani feladatokat, mertek képviselni eszméket.
@ijontichy: Murányi Beatrix, Lem fordítója, 1 semmihez sem hasonlítható istennő.
@frissen regisztrált troll: léteznek törpe műfajú/méretű óriások is. 🙂
[vö. Csipike, példul]
@labrys: Sose tagadtam. 🙂 De ha vki pl. csak Agatha Christie vállain áll, azokon viszont kellően stabilan, az már kb. elegendő ahhoz, hogy ne rugják ki innen, és egy elég használható nőképről indul.
@Külsős: Ha szerinted ehhez erős nőnek kell lenni. Szerintem normális ember 1 éves kora után egyedül is meg tud oldani feladatokat és meri kinyilvánítani a nézeteit.
Aztán valamikor megtudja, hogy nő.
@kemény keleti kommentelő:
Nagyon beszorultál. Ki kéne lépni ebből a gondolatkörből.
Külsősnek igaza van abban, hogy “velünk született karakterünktől is függ, hogy egy-egy történetből mit veszünk észre, mit tartunk ösztönösen is fontosnak.” Nincs abban semmi rossz, hogy az általa felsorolt nőket erősnek látta, és nem baj, ha vannak erős nők, nem csak erős férfiak. Ajánlom figyelmedbe Gémes Eszter Mindig magam című könyvét. Sokat tanulhatsz belőle a nőkről.
@Külsős: Én abból csináltam magamnak saját kis szállóigét, hogy “erőszakos nagy tömeg pénz”:) Remekül lehet alkalmazni például alkudozás során, vagy amikor az ember közbeszerzésekről olvas.
na ugye, hogy miylen innovatív a jobboldal.
simán befogad egy libsit.
csak az kell, hogy legalább 150 éve halott legyen.