Jókai Mór: A kötelező olvasmány
Eredeti szerző: jotunder
A deputatio már ötödfél órára megérkezett a cultusministeriumba. Maga a titkos kamarás úr fogadta őket, aki phlegmatikus ember hírében állt, de most izgatottan szítta az ángol burnótját. A legfontosabb financziális projectum volt a Kötelező Olvasmány, amiből százezer kópiát rendeltek és egy külön királyi consoritum reserválta hozzá a kecskebőrt. Hetven perczentes finom papírosra nyomtatták, egyenest Brünnből hozatták, és olyan typographiával presentálták, aminek még Bécsben, sőt Párisban sem volt párja. A deputatio a gróf Berényi Ignáczot kísérte a ministeriumba, a Császári és Királyi Előolvasót, akinek főpreskriptuma volt, hogy megvizsgálja, alkamatos-e arra a kiválasztott műregény, hogy kötelező olvasmányként olvassák a gymnasiumokban. A titkos kamarás úr a kocsibejáróban várta a grófot, aki a setétveresre páczolt kapun keresztül lépett be a ministerium főcorridorjára, ami az előolvasói irodába vezette.
Báró Meinzer Frigyes Erkölcsi példaregény leányoknak czímű könyve feküdt a fehérmárvány asztalon, a krokodilusbőr szék mellett Lescanier-féle lábmelegítő várta a grófot, igen hideg volt aznap, kétszer is be kellett gyújtani.
Ahogy bezáródott az előolvasói iroda nehéz nyitrai fenyőből készült ajtaja, az volt a titkos kamarás perczeptioja sőt agitatioja, hogy miként a históriában először minden tragaediában jelentkezik, másodszor talán comediában, legalábbis ezt olvasta egy ángol felforgató elkobzott irományában. Az Erkölcsi példaregény leányoknak már tizenkilencz éve volt a listán, minden évben újranyomtatták, először csak negyven perczentes pesti papírosra, aztán ötven perczentes bécsire, de egy idő után csak megérdemelte a brünni papírost, mert ki tudott volna olyan charactereket azokra a papírosokra vetni, mint a Friedrich Meinzer úr. Oly módon inskribálta a mű, sőt etvezte a morális reservatiot és a literaturális stylt, hogy annak párja nem volt a Monarchiában. És most mégis itt volt a gróf Berényi, és ki tudja, hogyan decízionál a gróf Berényi, mert annak meg igen cholerikus természete volt.
A gróf Berényi pedig ott ült az offíciában és nem az elején, hanem pontosan a közepén nyitotta ki a tomust, mintha e nemes férfiú tudomással bírt volna arról, hogy a százharminckilenczedik oldal legalján oly felforgató sorok bontakoznak ki, melyek még egy sokat próbált tudósember praecisionált érzékelésére is oly módon hatnak, mint a klinyicai erőd falára a franczia gyorságyúk. Különösen egy bizonyos sor.
Többször is végigolvasta azt a sort a gróf berényi és széppallagi Berényi Ignácz császári és királyi előolvasó, először latinra próbálta fordítani, onnan hellénre, majd Goethe és Brüchner nyelvére. Aztán vissza ógörögre, kisebb németalföldi kitérővel, olaszra és nagyhirtelen újra megjelenek előtte azok a sorok, amelyek örökre beégtek a memoeriajaba:
” Hát erre igencsak rábasztak Szerafine !”
Csak ült ott a gróf Berényi és csak nem tudta kitalálni, hogy mit jelent az, hogy rábaszni. Talán a rabache szóból származik, ami kis májashurkácskát jelent francziául, vagy az olasz rabacchioból, egyfajta édes körte, mely csak Toszkána dombjain terem. Vagy tán a rutén robojs, az oláh rubosa, a török roboshu, a flamand rebeche?- kérdezte magától a császári és királyi előolvasó. Ilyen még sohasem történt vele. Kortyolt egyet a házikeserűjéből, amit egy kis zöld üvegcsében hordott magánál. Olyan erősen conczentrált, hogy majd beléhorpadt a homlokának gödre. És akkor, mintha egy égi kométa fényes csóváját pillantotta volna meg. Talán Kohn Szerafina miatt, ki a szomszédos úriházak egyikében lakott és reggelente oly kedélyesen kocsizott ki früstökölni a Vígadóba, talán más miatt, ez már a Mindenség örök titka marad.
Megvan, rabbash, óhéber, Istennek szolgálni – csillapodott le gróf Berényi agitatioja. Aztán úgyis maradt.
És még évekig nyomtatták a hetven perczentes brünni papírosra a báró Meinzer Frigyes Erkölcsi példaregényét leányoknak.
@fáskerti elvtárs: köszönöm a linket! örülök,h olvashattam. fontos, és figyelembe veendő szempontok
@Bolygó Hollandi:
TK-t két állítás miatt támadták: az “olvashatatlanság” és az ún. “feminizmus” miatt. Miről beszél PO? Az olvashatóságról és a női szerepről – vagyis mindkettőről.
(Btw benne van a Fanni hagyományai az iskolában tanított irodalmi kánonban? Nincs benne. Na ugye.)
@Külsős: Csak szegény Fannit próbáltam volna védeni, ha már nőtársa megtagadta.
Ha egy ELTE magyar szakán végzett azt írja, hogy nem talál nőtörténetet a XX. század előtti magyar irodalomban, ha megfeszül se, ott nagy a baj.
@Külsős: A Kármán-mű – a gimnáziumi anyagban – benne volt az én időmben. Persze nem kötelező/ajánlott szintjén, hanem elősorban a formája miatt, és a magyar szentimentalista irányzat példájaként.
@Bolygó Hollandi: Az a teljesen bizarr dolog történt, hogy én bizony egyetértek Szilvay Gergely* fentebb belinkelt gondolatával, miszerint special Timea simán értelmezhető feminista sikertörténetként is. Egy brutál nőelnyomó környezeteben nevelkedik, ahol fel se merülhet, hogy olyasnit lásson-halljon, ami a legcsekélyebb mintát adná arra, hogy egy nő független életet élhet. Aztán hirtelen idegen közegbe kerül, ahol brutális bullying áldozata lesz a helyi menőcsaj részéről, majd 17 évesen egzisztenciális okból kvázi férjhez kényszerül egy olyan férfihez, akit nem szeret (de nem is utál, az érzelmei inkább pozitívak felé, csak nem szereti). A történet végére pedig ilyen indulással és magával hurcolt terhekkel. autodidakta módon megtanulja és sikeresen ellátja egy nagyvállakozás cégvezetői feladatait, ráadásul a magánéletben is boldogságra talál, egy immár szerelmi házasságban (A filmben ez utóbbi nem derül ki, ezért is érdemes elolvasni a regényt. Mondjuk Kacsuka őrnagy nem az a par excellence jellembajnok, úgyhogy később még kerülhetett szar a palacsintába, na de milyen jól állt rajta az egyenruha)
*Vagy aki ellopta a jelszavát, mert az egész írás hangneme is olyan civilizált volt, ami példátlan a nevezettől
@aritus: “Ha elolvasod itt a kommenteket, zömében azt találod, hogy ekézik TK-t, pont ugyanazt mondják róla, mint a pártsajtó, pedig itt nem rezsimszolgák és/vagy rezsimhívek kommentelnek.”
Igen, ez az ami megdobbent engem is az egesz ugy kirobbanasa ota..
“Nagyon, nagyon szomorú vagyok, de feladtam. Ma Magyarországon a NANE a ciki, nem a családon belüli erőszak. A feminizmus a ciki, nem a rendszerszintű nemi elnyomás.
A 444.hu-n egy darabig volt a feminfó, akkor még lehetett kommentelni, minden poszt alatt tobzódott az indulat és a gúny.
Ez az ország még annál is ócskább, mint elsőre látszik. Ócska, elavult és gonosz.”
Sajnos nagyon pontos es igaz megfogalmazas..
Ezen tul meg egyre inkabb ugy tunik, hogy a lakossag nem nertars resze is kezdi benyalni a partallami propagandat, legalabbis bizonyos reszeit.
@aritus: @thegabcsi:
1részt nem tudjuk (még mindenkiről), ki a nertárs.
2részt a nertársak levonása után megmaradó (beszopott vagy alaposan bár helytelenül megfontolt véleményű) hozzászólókat mind a keblemre ölelem, akármilyen hülyeséget beszélnek is ezekben a vészterhes időkben, mert a szavazatuk hozzá fog járulni ahhoz, hogy a(z elcsalt választások után kirobbanó és végre a nagyvilág által is elismert tiltakozások hatására megvalósítható) rendszerváltás után akár még ilyen meccseket is lejátszhassunk érdemben.
@velőtanya: Szóval te is kezded benyalni a pártállami propagandát… egyetértesz egy pillanatra a másik lövészárokban lévő meglátásával… és implicit módon, de felveted, hogy esetleg nincs igaza annak akire odaátról lőnek.
Kevesebbért is rúgtak ki embereket a NYT-tól, vagy törölték az Oxford Union vitára szóló meghívásukat.
@aritus: “Ott téveszted el, hogy orbánnak és seggnyalóinak sose kellett ürügy, hogy bárkit, bármit támadjanak. Kitalálnak egy hazugságot, és ráfogják azokra, akiket ki akarnak készíteni.”
Hát, ez nem ilyen egyszerű. A NER-média sajnos jól ráérez azokra a témákra amelyekkel el lehet terelni a figyelmet arról, hogy a vírust nem képesek kordában tartani, százezrek munkanélküliek és semmiféle kompenzációt kapnak az elvesztett munkájukért, valamint hogy a német nagytőke fizetett emberei.
@thegabcsi: Honnan a fenéből látod, hogy ki nertárs és ki nem nertárs ?
Nickek jönnek ide, hogy ócsárolják akit a nernek ócsárolni kell a napi parancs szerint.
Normális mondatokban teszik, és ezért senki sem bántja őket, csak próbálnak vitatkozni velük.
De ezek nem vitatkoznak, hanem 100-szor is beírják ugyanazt a szánalmas véleményüket.
Erre azt mondjátok, hogy a vincenten a ner mocskos észjárása a kelendő.
Én nem ezt látom. Azt látom, hogy pár troll itt dógozik napok óta.
@kemény keleti kommentelő:
Vagom, hogy az ide kommentelok zome finoman szolva se nertars (rolad is, eleg sok kommentedet olvastam az evek alatt, ezt a nicket konnyu volt megjegyezni ;), a fentebb megfogalmazottakat nem is a vincent kozonsegere ertettem kifejezetten.
Nagyon sokszor latom viszont, hogy ellenzeki politikusok, velemenyformalok, atlagemberek a nernek erzekeny kozeleti temakban probalnak erolkodve kozepre helyezkedni es ugy megnyilvanulni, hogy veletlenul se sertsek a ner es nertarsak erzekeny lelket, mert meg a vegen a propaganda celkeresztjebe kerulnek es nepszerutlenek lesznek (a nertarsak koreben foleg). Ami viszont igyis ugyis megtortenik, ha a szart szart eszik is, a ner es nertarsak gyulolni fognak ha ellenzeki vagy/mas a velemenyed, ez ellen nem tehetsz semmit.
Ebben a konkret ugyben is felfedezni veltem a mintat, sokan kiraktak az iranyjelzot, hogy ez mar nekik is sok, a Jokait ne tamadjuk mar igy, meg a vegen feminista orultnek neznek engem is, ettol mar el kell hatarolodni. Amolyan ontudatlan vedekezesbe csusznak at/bele a propaganda hazugsagaival szemben.
Holott senki nem tamadta Jokait nyilvan, amiket Toth Kriszta mondott teljesen relevansak es vedhetoek, abszolut kell ilyesmirol beszelni, nem mindegy, hogy milyen kontextusba helyezi majd a regenyt a tanar (regen meg mindenki tudta hol a helye vagy ugye milyen erdekes, hogy mennyivel masak voltak a nemi szerepek, mint manapsag? stb).
150 ev alatt sokat valtozott a vilag, miert ne lehetne kidobni a kotelezok kozul Jokait akar? (mert a ner hiszterikus rohamot kap, hogy a nemzet irojat bancsak a libsik, ezeknek semmi se szent, oda lesz a haza meg az erkolcs megin)
Jokai irodalmi ertekallosaga is kerdeses, erkolcsi peldamutatasara meg a legjobb, ha megnezzuk a jelenkor magyar tarsadalmat, ugyebar ezt sikerult felepiteni a Jokain felnovo generacioknak..
@thegabcsi:
Te igen csak összetéveszted TK-val együtt Jókait, és az a kort, amiben élt és alkotott. Nem Jókai nőalakjai az elnyomottak, alárendeltek, hanem a viág rendje volt olyan amilyen. Jókai azt írta le, amilyen a világ akkor volt. Arról nem írhatott, hogy egyesek ereszcsatornán menekülnek, másoknak meg rohad a foguk, amikor a volág teli van fogorvosokkal. Ez nem annak a világnak volt a jelensége.
Jókai vitatott, és kidobásra méltónak látott műve egy jó regény, amit miért is kell kidobni a kötelező olvasmányo közül, amikor a mi világunkban már mindenki azt, és úgy mutogat, asszonyt úgy lök át a vak komondoron, ahogy akar? Mert ugye a mai nők nem alárendeltek?
Mennyi női minisztere is volt az elmúlt tízben a fidesznek?
TK is jobban tenné veled együtt, ha nem a Jókai nőalakjai, hanem a mai Magyarország nőinek a helyzetével foglalkozna.
Ja, és nem ner, hanem libsibolsikomcsi oldalról is így lehet látni a magyar irodalom történetét. A történelmet nem kell sem hibáztatni, sem leváltani, sem a kötelezőlk közül kidobni.
@látjátok feleim szümtükkel: jó hírem van: sokkkkkal többet foglalkozik avval, mint Jókaival.
mondókádból szerintem az következik, hogy alapvetően kortárs szövegekkel foglalkozzék az irodalomoktatás, ne olyan régiekkel mint mondjuk Örkény (sose tudtam, mi az a margóvágó).
ilyen diskurzusok nélkül a nemi szerepeket még ma is úgy ábrázolnák a popkultúrában (pl. Disney-rajzfilmek), mint évtizedekkel korábban. a Shrek mittudoménhanyadik részéből megvan az a jelenet, amikor a hercegnők meggyújtják a melltartókat?
@thegabcsi: Igen, ez fontos, hogy ide jutottunk. Hogy sosem vettük a bátorságot, hogy ásatag kötelezők helyett egy fiataloknak szóló irodalomra cseréljük a kötelezőket, annak igenis következményeik vannak.
A félművelt sznobéria elítél minden saját korunkra jellemző gondolatot, minden kortárs életmódot, minden XXI. századi változást,
és úgy kényszeríti bele a gyerekek életébe a 200 évvel ezelőtti erkölcsi állapotokat, mintha az lenne a magyarként létezésük egyetlen lehetséges módja.
Hogy a 200 évvel ezelőtti népszerű sorozatírók figurái az igazi magyarok,
a mai sorozatírók által megírt mai élethelyzetek, figurák meg küzdelmek pedig a vacak.
A 200 évvel ezelőtti emancipációs küzdelmek, az idol, a mai emancipációs küzdelmek meg az őrültség.
Na, mindegy. A fejlődésképtelenség egyenlő a magyarsággal, úgyhogy én nem erőltetem ezeket, nehogy véletlenül kilépjenek a saját árnyékukból.
@dr Brcskzf Gröőő:
Nem tudom ezt amit írtál, honnan vetted, de nem következik, hogy alapvetően kortárs szövegekkel foglalkozzék az irodalomoktatás. Talán több hsz-t kéne olvasnod.
Azzal foglalkozzon, hogy mutassa meg a régi és a mai viszonyokat, és segítsen megérteni a különbözőségek okait. Már ha megtalálja.
@kemény keleti kommentelő:
Szerinted ma nincsenek emancipációs küzdelmek? Mióta és mennyi nő miniszter is volt az elmúlt 30 évben, de főleg az utóbbi tízben?
Végig kommentelted az elmúlt napokban ezt a témát, és csak idáig jutottál?
@látjátok feleim szümtükkel: Nem látom a hahotázó szmájlikat a mondatod végén.
Hogy az Orbán cselédnői, akiket miniszternek nevez, valami emancipáció, azt remélem viccnek szántad.
A 200 évvel ezelőtti emancipáció a nemzeti nyelvek használatára és a nemzeti vezetőosztály igényére koncentrált. Hogy egyenjogúsítsa a nyelveket és önállósítsa a népeket.
És még mindig itt tartunk. Hiszen Orbán ezzel a szuverenitás cirkusszal még mindig választásokat nyer, meg ezzel a magyarkodással.
Holott már rég természetes állapotunk, hogy országunk nem németül beszél és nem német kormányoz minket.
De a nép még mindig ugyanott tart, ahol 200 éve, mert ezt nem sikerült észrevenni, és az emancipáció további lépcsőfokait kellene már meglépni a nemzetek után.
Hogy közös gondolkodásban hol tartasz, és én miért nem ott, azt kifejthetnéd, mert nem tudom, mit vársz tőlem.
@Bolygó Hollandi: “Fanni hagyományai. Az első magyar regény. 1794. “
Tökre nem kapcsolódik a vitához, csak megjegyezném, hogy úgy rémlett, hogy az Etelka az első magyar regény. Aztán rákerestem, és még mindig úgy rémlik. 🙂 (Első megjelenése 1788.)
@Evil_Empire: “A NER-média sajnos jól ráérez azokra a témákra”
Eddig oké, de attól még ezekben a témákban is hazudhatnak.
@közösperonos átszállás: Jogos! Majd visszakérem az iskolapénzt 😉
Lám a kötelező hatása. Fanni megmaradt. Már csak azért is, mert a Werther után felüdülés volt olvasni (talán már mondtam: nehéz gyermekkorom volt 😉 ).
De különös köszönet, mert látom, hogy:
“A regény hősnője, Etelka „ritka magyar kisasszony”, Dugonics szerint a nő eszményképe. Így írja le külsejét és jellemvonásait:
„Készebb volt meghalni és így minden gyönyörűségeitől megválni, mint édesatyját szófogadatlansága miatt megszomorítani vagy őtet csak megszomorodottnak gondolni.””
Elő fogom írni lányomnak mint kötelező irodalmat 😉
@Bolygó Hollandi: És egy hozzászóláson belül mindjárt két vendégszöveg is, ejnye!
1/5 Péntek Orsolya lett a múzsám, s hívására, mint Beatrice szavára (a megfeszülést kockáztatva) egy órát arra áldoztam életemből, hogy az emberélet útjának felén a magyar irodalom sötétlő erdejébe merészkedjek, mint haláltalan, a halott nép honába,
mert az női szerzők felé vezető igaz utat nem lelém.
Invokáció: drot.eu/miert-uvoltesz?
„akármilyen könyveket választ ki a lista alkotója, tudomásul kell venni, hogy a 20. század előtti magyar irodalomban Szendrey Júlián kívül még akkor sem talál női szerzőt, sem a női szempontot/létélményt felmutató szerzőt, sem nőtörténetet, ha megfeszül.”
Utitársnak Szabó Lőrinc Magyar Irodalomtörténet és Bánhegyi Jób pannonhalmi bencésrendi szerzetes Magyar Nőírók (1936) munkáját választottam.
mtda.hu/books/banhegyi_mor_magyar_noirok.pdf
Ha a múzsa az ELTE-n magyar-történelem szakon végzett, akkor felületes nem lehet az ember irodalmi kérdésekben.
2/5 XX. század előtti lírikusokból Bánhegyi említ pár tucatot még a XIX. századot megelőzően, de több oldalt szentel Újfalvi Krisztina (1761—1818) és Dukai Takács Judit (1795—1856), a „magyar Sappho”, munkásságának.
A XIX. század női lírikusai közül kiemelt említést kap Szemere Krisztina „Képlaki Vilma” (1792—1828), Malom Lujza „Arpadina” (1821—1847) és Ferenczy Teréz (1823—1857). Több oldalt kap persze Szendrey Júlia (1828—1868), majd külön említést Majthényi Flóra (1837—1915), Szász Polixena „Iduna” (1831—1853), Csapó Mária (1830—1896), Kisfaludy Atala (1836—1911), és még vagy két tucat név.
A korai női regényírók közül Karács Ferencné Takács Éva (1779—1845), Karács Teréz (1808—1892), Adorján Boldizsárné Lemonton Emília (1827—1869), Bezerédj Amália (1804—1837), Büttner Lina (1846—1917), Büttner Júlia (1848— 1925), Kuliffay Edéné Beniczky Irma (1828—1902), Kalocsa Róza (1851—1901), Fayl Frigyesné Hentaller Mariska (1850-1927) – és még vagy 20 név.
A felnőttek szórakoztatására törekvő női elbeszélők száma is jelentősen megnövekedett a XIX. század második felében. Ez a kategória is főleg szépprózát takar Bánhegyinél. Bulyovszky Gyuláné Szilágyi Lilla (1833—1909), Jósika Miklósné Podmaniczky Júlia bárónő (1813—1893), Szabó Józsefné, homoródszentpáli Szentpály Janka (1831— 1908), Wohl Janka (1846—1901), Wohl Stefánia (1848—1889), Fangh Istvánné Gyújtó Izabella (1840—1914) , és különösen Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka (1845— 1910) akit a Petőfi Társaság is tagjai közé választott. Továbbá még több mint 20 „színtelen írói egyéniségű, szórakoztató szándékú” női elbeszélő neve is meg lett említve.
3/5 Természetesen Beniczkyné Bajza Lenke (1840—1905), aki „Jósika és Jókai mellett a legtermékenyebb regényírónk” is több oldalt kapott. Bajza Lenke 25 regénye mellett több elbeszéléskötetet is írt. Több színdarabját előadták a Nemzeti Színházban. A Petőfi Társaság tagságával tisztelte meg. Ágai Adolf 1898-ban a Kisfaludy Társaságban is tagul ajánlotta, de azt Gyulai Pál elnök azonban nem bocsátotta szavazásra.
A magas kritika viszont nem kedvelte:
Sikerét Császár Elemér, a magyar regényirodalom történetének egyik legkiválóbb kutatója, az írónőnek két olyan tulajdonságából magyarázza, amelyek mindig biztos hatásra számíthatnak az alantas ízlésű tömegolvasónál: olcsó romantikájából és hazug idealizmusából.
Előkelő, választékos fellépésű szalonhősök, hódítóan szép és elegáns hölgyek, fényes társadalmi környezet, nagyvilági élet, bőven áradó szentimentalizmus, rengeteg szerelem, amelyben mindig győz a szív joga és amely természetesen mindig házassággal végződik, ez az a bevált sablon, amellyel Beniczkyné dolgozik, az az ópium, amellyel hiszékeny olvasóit egy eszményinek elképzelt világ illúzióinak álmába ringatja. Szinte érthetetlen, hogy ez az írónő, aki társadalmi helyzeténél fogva csakugyan meg- ismerhette az előkelő világot, körülrajongott szépsége volt a főváros felsőbb társadalmának, sem ezt a környezetet, sem alakjait nem tudta híven és jellemzően bemutatni: olyanok «mintha egy varrógép» mellett ábrándozó polgári leány vetette volna papírra».
Bánhegyi szerzetesként úgy vélte, hogy
„Egyetlen érdeme, hogy a szerelmi élet rajzában elkerüli az erkölcsi érzéket sértő mozzanatok kiélezését és így könyveit az akkori anyák ebből a szempontból nyugodtan adhatták leányaik kezébe.”
🙂 🙂 🙂
4/5 A fenti vagy 70 női szerző persze jelentős részben női szempontot, létélményt és nőtörténetet kínált olvasóinak. Dehát ők mintha nem is léteztek volna, hisz az ember ha megfeszítik se…
De mint azt Bánhegyi is megemlíti:
„A nők mint fogékony műélvezők és mint műalkotások ihletői a legrégibb időktől kezdve jelentős szerepet töltöttek be a képzőművészet és irodalom történetes ben. Hogy a mi irodalmunk körében maradjunk: a múlt század első fele óta a nők alkotják a szépirodalom olvasóközönségének nagyobb részét olyannyira, hogy a férfiírók is nagyon gyakran az ő igényeikhez és ízlésükhöz alkalmazkodnak írásaikban.”
A teljesség igénye nélkül pár női szempont, létélmény és nőtörténet:
Etelka (Dugonics András)
Fanni hagyományai (Kármán József)
Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon, Az özvegy Karnyóné (Csokonai Vitéz Mihály)
Ágnes asszony, Katalin, Rózsa és Ibolya (Arany János)
Özvegy és leánya (Kemény Zsigmond)
A nővérek (Eötvös József)
De pl. Szerb Antal szerint a Tragédia is annyira nőtörténet mint férfi:
“Pedig az igazi küzdelem nem Ádám és Lucifer, hanem Ádám és Éva közt megy végbe. Lucifer csak hűséges kíséret, aki aforizmákkal mulattatja Ádámot, ellenben Éva hol társ, hol szerető, hol távoli messze fény, az, aki körül az egyes színek cselekménye megfordul. […] Amennyiben a mű a férfi tragédiája, ugyanakkor a nő triumfusa is.”
5/5 Ennyit röviden. Mintha lehetne találni a XX. század előtti magyar irodalomban Szendrey Júlián kívül női szerzőt, női szempontot/létélményt felmutató szerzőt, és nőtörténetet is.
Az más kérdés, hogy a a XX. század előtti magyar irodalom gyakorlatilag nem olvasható a mai fiatalok számára, függetlenül attól, hogy ki írta és miről szól. Ez nem női szerzők, szempontok vagy létélmények kérdése.
Köszönet Péntek Orsolyának az inspirációért.
Cserébe üzenem, hogy nem kellett megfeszülni.
Ez nem éppen a bloghoz pászoló téma, nem kötelező olvasmány, de nagyon ajánlott. Mert akik feje fölött itt folyt a vita, azokat senki nem szólaltatta itt meg, igaz nem is jönnek maguktól. MIÉRT?
index.hu/kultur/2021/03/07/billie-eilish_dokumentumfilm-zene/