A konzervatív bakancs
Eredeti szerző: jotunder
„A queer talán arra méltó, hogy a távolba tekintve, gőgösen rápöccintsük a szivar hamuját, és bakancsunk sarkával rátapossunk. (Szilvay Gergely, a Mandiner főszerkesztő-helyettese)”
A queerek emberek. A queer-theory pedig emberekről szól. Olyan emberekről, akik nem ártottak senkinek. A rezsimegyetem ifjú rezsimideológusának, Pócza Kálmánnak, a tanítványa jó rezsimkonzervatívként taposna mondjuk Annamarie Jagose-re, akiről le is írja, hogy nem igazán nőies jelenség. Jagose, akinek egyetlen könyvét többen idézték, mint a pázmányka aktuális férfitanszékének összes hihetetlenül férfias jelenségét, nem akar tetszeni Szilvay Gergelynek, annak a Szilvay Gergelynek, akinek egy nő mindig olyan legyen, hogy gyorsan le lehessen csatolni a nadrágszíjat, aztán hegyibe (ide be akartam linkelni egy bili képét, amelybe éppen készül belelógni egy roppant férfias konzervatív kéz, de az Olvasó ezt biztos magától is el tudja képzelni). Nem, Jagose leszbikus, és valószínűleg egy nőnek akar tetszeni, de lehet, hogy senkinek sem akar tetszeni, megfelelni, csak saját magának.
Szilvay leírja, hogy mit gyűlöl, mit akar megtaposni, megsemmisíteni; a „többszörös iróniát”, a „sokzárójelességet”… örülünk, Vincent? Mindent, ami nem szép gömbölyű, ami nem egy kedélyes kövérkés piliscsabai savonarolában végződik, aki megmondja, hogy merre van az arra, miközben diszkréten stíröli egy tizenkét éves ministránsfiú seggét, fuck you very, very much.
Már írtam arról az amerikai kollégiumról, ahol 1989 őszén laktam. A konyháról, ahol a többi sráccal beszélgettünk, a horvát-amerikai futballistával, aki könyvet akart írni a konzervativizmusról, a kenyai papnövendékkel, aki Lukács Györgyből írta a doktoriját és közben megnyerte a kínaiak előtt az egyetemi pingpong bajnokságot, és a kubai-panamai kollégával, aki egy kicsit mindennap kitekerte Fidel Castro nyakát. Akkor hallottam először Allan Bloomról és a Closing of the American Mind-ról. Minden este úszni mentem és az uszodából hazajövet bementem a bölcsészkönyvtárba olvasni. Akkor olyan voltam, ma már nem vagyok olyan, akkor azt gondoltam, hogy ez része lesz az életemnek, aztán kiderült, hogy nem lesz része, és talán jó is, hogy így alakult. Az embernek meg kell találnia saját magát, de legalább is próbálkoznia kell a kereséssel, ami persze borzasztóan oravecznórásan hangzik, de én hiszek benne.
Bloom mélyen megvetette az amerikai liberális egyetemi világ felületességét, a relativizmust, az amerikai fiatalok kultúráját, a Rolling Stones-t és a walkmant, a szexuális forradalmat és a feminizmust, valószínűleg sokkal mélyebben vetette meg, mint amilyen megvetésre egy szilvay egyáltalán képes. Bloom személyisége elleni támadásként és súlyos vereségként élte meg a klasszikus szövegek, a klasszikus megközelítések, a klasszikus ízlés, a klasszikus nézőpont, a klasszikus egyetem elveszítését.
Pár évvel azután, hogy a könyvét elolvastam, Allan Bloom meghalt. AIDS-es volt. Igen, jól értik.
A magyar értelmiségi konzervativizmus egy kevéske pénzről és egy kevéske hatalomról szól, a sok pénz és a sok hatalom a habonyoknak és a vajnáknak jut, akiket sokkal jobban érdekelnek a fülöp-szigeteki fitneszmodellek és a malibui villák, mint Leo Strauss. A magyar értelmiségi konzervativizmus úgy hódolt be a falusi lókupecnek, mint Houellebecq párizsi liberális entellektüeljei a Soumission Ben Abbas-ának. Ennek a behódolásnak a része a szánalmas bakancssarok, a hasznos idiótaság rituális megvallása. Abban reménykednek, hogy a kevéske pénzzel és a kevéske hatalommal kivásárolhatják magukat a középszerűségből.
Még soha senkinek sem sikerült.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519117-6ae66aeae0b52' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519117&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519117-6ae66aeae0b52&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519117-6ae66aeae0b52' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Igazán belinkelhetted volna a bilit, na. Valamint az is érdekelne, milyen a roppant férfias konzervatív kéz)
Pedig mennyi hasonló kispöcs van még, akik valakinek hiszik magukat, miközben…
off:
Megjött a konzultációs levél. Én ezt fogom visszaküldeni:
orulunkvincent.blog.hu/2015/04/25/az_orulunk_vincent_blog_nemzeti_konzultacioja
És ezúton köszönöm a Vincenteknek, hogy összerakták.
Jó írás, de Szilvay Gergely és az egész ún. értelmiségi konzervativizmus (a kifejezés önmagában ellentmondás!) még ennyit sem ér meg. Maradjunk a vállrándításnál és a gúnyos félmosolynál.
@Pelso..: be van linkelve, bökj rá a pöcs nevére
hogy ne merengjünk sokáig szilvay sorstárs végzetén: eszt írtam neki a mandin betett izéjére:
Rodeo36 2015. május 15. 09:02
valaki megkérdezte a szilvay elvtársat mit akart mondani, és hogy el tuggya e magyarázni ékes magyarúl kb 3 összetett mondatban mert amit itt olvastam abból csak annyi derűlt ki, hogy vagy nagyon nehéz drogokat szed vagy részeg vagy a kettő eccerre, és még assem tudni kezelteti e magát?
jótündér!
1, sose bocsátom meg, hogy a poszt miatt el kellett olvasnom ennek a fasznak a gusztustalan irományát:))))
2, az kiderül, hogy ma már a rendes magyar konzervatív a buzikat és a leszbiket szereti, mert azoknak, ahogy „Az emberek túlnyomó többségének saját identitása mindig magától fog értetődni, természetes, állandó és esszenciális lesz a számára. ” Tehát az olyan becsületes konzervatív dolog homónak és leszbinek lenni.
3, az állandó vitatkozás nem vezet sehova, a faszt kell folyton okoskodni, a vezénylő csillag, az élő isten is megmondta, hogy amíg a nyugat vitakozik, a kelet dolgozik.
„1. folyamatosan vitatkoznak arról, hasznos-e a céljaik szempontjából, 2. folyamatosan vitatkoznak róla, hogy mi a fészkes fenét jelent a fogalom. Azaz: vannak, akik utálják és ellenzik, mint az eddigi identitáspolitikák további működésének és eredményeinek veszélyeztetését, politikailag haszontalan fogalmat, mások imádják, megint mások fenntartásokkal, de elfogadják.”
4, A queerek a sátán terentményei.
„Ez egy olyan világ, amiben a tagadás össszeállt a hatalommal és az értelemmel annak érdekében, hogy a hiányt tegyék meg a mindent átfogó jelenlétté. Ez, röviden, a Gonosz birodalma.”
Így tényleg nem marad más, csak bakanccsal eltaposni őket, hajrá Magyarország, hajrá magyarok.
A magyar tradicionális konzervativot
1945- 89 ig csírájában kiirtották,ill.emigrált.Meg írja se maradt.
Amit OVék annak neveznek ,az egy nomenklatúra katyvasz!S óriási tévedés!
@lüke: Mi az a „tradicionális konzervatív”? A látens homoszexuális misztikus-szálasista újpogány jobbos irányzat tradicionalistának hívja magát, de azok léteznek – rájuk gondoltál?
@Counter:
ez:en.m.wikipedia.org/wiki/Conservatism
hogy bekerülhessek a klugscheisserek közé,ez meg ez
de.m.wikipedia.org/wiki/Besserwisser
@Counter:
s nem olvastad a végét,amit írtam
repetition materv studiorum est:
nomenklatúra katyvasz,s óriási tévedés
ezt a mai hülyeséget talán egy magára vmit adónak nem kellene ismételnie
@balmoral: Továbbgondolom egy kicsit, amit te itt írtál.
Azt írod, hogy az „értelmiségi”, és a „konzervatív” fogalmak egymással ellentmondásban vannak. Ez ugye azt jelenti, hogy egy értelmiségi nem lehet konzervatív, és fordítva. (Engem ennél enyhébb szövegekért szoktak itt kövezni.) Na most, az értelmiségi fogalma az képlékeny, nyilván egy szigorú értelmezése az, amely kizárja onnan a konzervatívokat. Mégpedig ez a szigorú értelmű definíció csak úgy szólhat, hogy az az értelmiségi, aki a világot helyesen (úgy nagy vonalakban legalább) interpretálja. És persze a konzervatív azért nem az, mert ő erre nem képes, ő rossz interpretátor.
Én ezzel a másodikkal (a konzervatív az hülye) teljesen egyetértek, de azt fölöslegesnek tartom, hogy az „értelmiségi” definícióját ilyen szigorú értelemben használjuk. Értelmiségi az, aki (nem a tételes foglalkozás értelmében) sokat gondolkodik elvi kérdéseken – függetlenül az eredménytől. Ez egy megengedő definíció, beengedi magába a sok hülye konzervatívot is.
Amúgy egy blogot (vagy mijafrancot), amelynek a fejlécébe nem átallanak ilyet írni, hogy „Konzervatórium”, és rögtön alatta: „A szabadság szemszögéből…”, azt ott, abban a pillanatban kell elfelejteni. Ezek az emberek tényleg egy alternatív valóságban élnek.
@ipartelep: Én mindössze arra céloztam, hogy az értelmiségi, amennyiben tényleg nem valamiféle munkakörre gondolunk, mint pedagógus, vagy könyvtáros, hanem, mint gondolkodó lényre, akkor modernista, nyitott elméjű és befogadó. Egyébként csak provokáltam, mert a megvalósult konzervativizmus valahogy nem ínyemre való.
@ipartelep: Allan Bloom es Leo Strauss hulye lett volna?? A konzervativizmus alapvetoen egy modszer, egy lehetoseg, ahogy az ember a vilagra tekinthet. A problema az, hogy csak nagyon komolyan kiepitett szemelyisegu es muveltsegu embert tudja igazan jol hasznalni ezt a modszert. A konzervativ szemelyiseg lehet politikai es gazdasagi ertelemben liberalis, sot talan baloldali, raadasul nyitott, kozvetlen, empatikus ember. A konzervativok termeszetesen egyaltalan nem tagadjak a szabadsagot, ez egy hatalmas hulyeseg.
Hereford and Herefordshire South valasztokeruletben, 52.6 szazalekos tobbseggel nyert egy konzervativ filozofus bizonyos Jesse Norman, Eton College-Oxford, ahogy kell, dedapukaja Sir Henry Norman, 1-st Baronet, liberalis politikus volt a huszadik szazad elejen.
@jotunder: Houellebec_q_.
@közösperonos átszállás: kosz. elkepeszto dolgokat tudok neha leirni, es siman atmegy masodik olvasasra is.
@jotunder: Kösz, hogy javítottad. 🙂 Ha nem fél éven belül olvastam volna a regényeit, valószínűleg nekem se tűnt volna fel.
@jotunder: Basch Lóránt is konzervatív volt és értelmiségi, valamint Polcz Alaine visszaemlékezései alapján meleg.
„Basch Lóránt, a mecénás, Babits-imádó, Babits-barát arca rettenetes volt a koporsóban. Az álla leesett, feneketlen sötét kútba láttunk be. Irtózva húzódtak el a temetésen az emberek. Ez nem számít, mondta Pilinszky János hevesen. „Ez csak a test.” Fösvény volt és homoszexuális, nagyvonalú segítő és humanista. Mindez nem számít. Valami más számít. De mi?”
@jotunder: Itt végső soron arról beszéltünk, hogy a konzervativizmus egy téves, és helytelen világinterpretáció. És van helyette jobb a politikafilozófia területén. És hülyeség konzervatívnak lenni (politikafilozófiailag), ha van annál jobb, helyesebb, igazabb elképzelés. Részletekről most nem volt szó.
@balmoral: De hát, látod vazze, akiket provokáltál, azok nem veszik a lapot. 😉
@balmoral:
a magyar,mert másütt talán nincs baj velük
von Weizäcker pl,bár Seehoferért én se rajongok,Farage- n meg jól szórakozom
@ipartelep: kemeny :)))
ennek a jesse norman-nak a ph.d disszertaciojat nezegettem, es az elso argumentuma tulajdonkeppen akar a konzervativizmus elleni kivalo erv is lehetne, de valojaban persze nem az. viszont nagyon szellemes.
@ipartelep: Azok a jelek szerint a Mandineren tartózkodnak.
a Rolling Stones Don t play with fire
http://www.keno.org/stones_lyrics/play_with_fire.htm
c. száma a konzervativok kigunyolása, s ők is mára
igazi knightbrigde- iek lettek!
megj.Nanke Phelgert akkor írták oda ,ha nem akarták a Jagger- Richardst
Lókupec helyett talán pontosabb lett volna a lótolvaj kifejezés. Vidéki helyett meg a kelet-mordori.
@Pelso..: „Valamint az is érdekelne, milyen a roppant férfias konzervatív kéz) „
Kamurolex, vastag arany-karkötő, jegygyűrű, pecsétgyűrű. (Rajta a Család „Ősi Címere”: egy hiéna és egy patkány emel magasba egy megnyert közbeszerzést egy egész hátteret kitöltő szőrös segg előtt.)
Egy lentebb írt kis magyar „lófasz”-ozós, tabudöntögetős poszt miatti
rossz érzésem hozza elő a kérdést: melyik skatulyába gyömöszölhető bele vajon
báró Eötvös József, Eötvös Károly és Széchenyi István?
Mert ezen a „magyar ugaron” ugye semmi nem terem…csak
gyom, mezei virág.
Lénárd Sándor aki tucatnyi nyelven beszélt és legalább négy nyelven írt azon kesereg brazíliai erdőszéli magányában, a mindenütt nyíló csodavirágok és kolibrik szemkápráztató nyüzsgésében: pipacs meg szarkaláb maghoz nem tud jutni, pedig azok a vágyott ‘kisvirágok’ valami visszahozhatatlant – gyógyírként brazil földön is – a lelkébe csepegtetnének.
Azt már csak csendes ‘szépilonkai’ magányában a széles ereszű árnyas tornácon üldögélve – a könyv írása közben, inkább magának beszélve, mint az olvasóhoz szólva – teszi hozzá:
verset írni több nyelven is tudok, de verset olvasni csak franciául és magyarul tudok.
Azután felhozhatnánk még Platón államát, vagy Asimov őrzőit az Öszvérben, vagy Harry Sheldont, estleg R.Daneel Olivaw-ot (még ha robot is volt, egy konzervatív robot), az őrzésről Mikes Kelemen sóhaja ugrik be „…úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem feledhetem Zágont…”, vagy Fülep Lajos, aki végigkísérte Adyt (aki sokszor úgy tekintett magára, mint az utolsó élő magyarra) néhány borgőzös éjszakáján, vagy Pethes Sándor mondása, amit szintén Fülep idéz: „..nem érdemes, ezeknek nem érdemes…”, de meggyőződése ellenére élete végéig tovább őrizte és tovább adta, amit az elődöktől kapott.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: Hoch fünf a zárójelben lévőért )))))
Vajon jotunder könyveit milyen gyakran idézik?
@balmoral: Kivéve persze Jótündért, akit nagyon könnyű ezzel a módszerrel vitára késztetni. De megéri, én nagyon sokat tanulok tőle. (Remélem, ezért az átlátszó hízelgésért még valahogy megjutalmaz.)
@ATCG:
erről a thory JNről nekem is ilyesmi jutott eszembe:
Jessye Norman,hogy láttam a Salle de Pleyelben / a Paris/
Pleyel osztrák volt,s közeledünk……..
@lüke:
s tovább fűzve Lénárd kollégám- apám sz. állítólagos rokonunk-
gondolatait még két londoni is eszembe jutott:
Koestler és George Tabori ,aki nem hogy olvasott, de egyetlen szót se
írt le magyarul/mert ugye mi keveset érünk, kevés az impact faktorunk s a
citation indexünk ,bár! OVt sokan idézik s emlegetik/
/ K. az angolt is német fordításban adta elő ld közos könyvét
C.Koestlerrel, ami dél- afrikai angolban s német fordítású angolban íródott,a nyelvészeknek lehet csemegézni/
Elmesélem röviden, hogy hogy megy ez a móka.
A konzervatív politikafilozófiának NEM a szabadság a fő eszménye. A szabadság az mindig, és most is a liberalizmus nevű politikafilozófia eszménye (volt, van, lesz).
Na most ez amúgy zűrzavaros dolog. Ezen ideológiák (mivel politikafilozófiákról beszélünk, ezek egyben ideológiák is, és mivel a konzervativizmus ezek közül egy, a konzervativizmus ilyen értelembe ideológia IS) meghatározásai, sőt a követőik önmeghatározásai is egészen homályosak, és pontatlanok. Ha pl. egy konzervatív mókust direktben megkérdezünk erről, hogy „nanenémá komám, te ugye szereted a szabadságot?”, akkor ő valszeg nem fogja erre azt válaszolni, hogy hát dehogyis szeretem, a rabság az jobb”. Hanem azt fogja mondani, hogy „há hogyisne!” Mindenki olyan elveket vall be, amiket nem szégyell, meg amilyenekről azt hiszi, hogy azok jól mutatnak. Erről szól ugye, ennek a magát „Konzervatórium” blognak nevező társaság alcíme is, hogy „A szabadság szemszögéből…”. De csak ennyiről, és nem másról. Egy tartalmatlan, üres jelszóról, amit kifüggesztettek, mert jól hangzik.
Hogy aztán otthoni kontemplatív magányukban ezek az ideológusok mely értékekre izgulnak igazán, az lenne az a mutató, amely ténylegesen jelzi, hogy mik nekik a fontosak, miket vallanak. És itt ugye, arról is szó van, hogy az ember (az ideológus is) egyszerre vall, szeret több értéket. De ezeket nem egyformán szereti, hanem különböző mértékben. Van amit nagyon, és az nagyon fontos is lesz neki, és van amit kevéssé, meg van amit már alig, olyannyira, hogy arról néha el is feledkezik. Ez nem konzervatívideológus-specifikus dolog, hanem mindenkire érvényes. nem lehet egyszerre, egyformán mindent szeretni, mindent fontosnak tartani. Éppen ezért alakultak ki, a minden ideológiára jellemző fő, fontos jelszavak. Amelyek hallatán rögtön mindenki el tudja helyezni őket. Ha azt mondom, hogy „isten, haza, család?” na mire asszociálsz, kik szeretik ezeket inkább? Vagy, ha szabadság, egyenlőség, szolidaritást mondok? Összetéveszthető a kettő egymással? Ugye, hogy nem? És nem arról van itt szó, hogy az „istenes” ne gondolhatná azt, hogy a szolidaritás jó dolog, hanem – mint azt fentebb már pedzegettem – itt arról van szó, hogy annyira azért mégsem fontos neki, hogy akkor azt válassza, az legyen egy orientáló „jelszava”.
Persze, vannak átfedések, altípusok, árnyalatok. Ezek mondanivalója úgy derülhet csak ki, ha a versenyző elmondja, hogy mi az anyja kínját gondol, és akar. Sajnos, a versenyzők ezt általában nem tudják (sokszor nem is akarják) elmondani, mégpedig azért nem, mert ehhez előbb a saját fejükben kellene egy nagytakarítást végezni, hogy akkora rend legyen, hogy látszódjanak a dolgok. Ritkaság az ilyen. A versenyzők általában csak össze vissza beszélnek, keverik kavarják a masszát, a 4. mondatukkal ellentmondanak az elsőnek, és stb. Ez minden versenyzőre érvényes, de talán a konzervatív versenyzőkre különösképpen. Összefüggésben azzal, amit fentebb már balmoral kollégával sikerült megállapítanunk, hogy hát ők intellektuális szempontból nem annyira képzettek. 😉
@ipartelep:
http://www.politicalcompass.org/test
Még az őrzésről egy pár oldal: megint Lénárdtól, bemásolom, mert most olyan kedvem van, aki ráér elolvassa, aki nem azzal továbbszáguld a világ
(az idézet A völgy a világ végén c. könyvéből van, ezt 1963-ban németül, 1965-ben angolul, majd 1967-ben magyarul jelentette meg.
„Az ifjabb Plinius római hírekkel mulattatta távoli barátait.”…”Ha egyszer tökéletes latinsággal kellene leírnom völgyemet, egyszerűen bemásolhatnám, amit toscanai villájáról mond:
#Aestatis mira clementia…a nyár csodálatos enyhe…semper aer spiritu aliquo movetur, frequentius tamen auras quam ventos habet…a levegőt mindig mozgatja valami, inkább szellő, mint szél…regionis forma pulcherrima…a vidék gyönyörű…diffusa planities montibus cingitur…a tág síkságot hegyek veszik körül…montes summa sui parte procera nemora et antiqua habent…régi, vadtölgyek merednek a hegycsúcsok fölé…inde caeduae silvae cum ipso monte descendunt…aztán a bozontos erdőségek a völgyig kísérik a lejtőt. Hic senes multi…sok itt az öreg ember…audias fabulas veteres sermonesque maiorum…régi meséket, az ősök szavait hallod…cumque veneris illo putes alio te saeculo natum…valahányszor odajössz, azt hiszed a múlt században születtél.#
A magyar irodalmat könyvtáramban egy kötet Adyképviseli, az angolt Miicimackó, a portugált a Pál utcai fiúk, Rónay Pál kiváló fordításában, az olaszt Artusi szakácskönyve, a némettel bajok vannak: magamnak kell eldúdolnom Heinét Schumann, Mörikét Wolf megzenésítésében, a sorok, melyeket a dallam nem hoz vissza, elvesztek. Goethétől többem van: egy kézszorítása.
Sok minden elkallódott, volt, amit elloptak, aki értéktárgyaimat a háború alatt semleges területen megőrizte, meg is tartotta, könyveimet elkölcsönöztem, és nem láttam viszont…A kézszorítás még az enyém. Szívesen átadom fiatal költőknek és a líra barátainak. Még ha akarnám se adhatnám el egy Goethe-gyűjtőnek vagy egy amerikai múzeumnak.”
@ricardo: a matematikusok aranylag ritkan irnak konyveket. van, aki ir, de nem tipikus. mi leginkabb cikkeket irunk.
@ATCG: tovább: Lénárd2:
az idézett könyvből:
„Nem az én érdemem, hogy megkaptam, és tudom, hogy nem az egyedüli példány. Goethe bőkezűen osztogatta kézszorításait, látogatói továbbadták…aki keres és kutat, másokat is lelhet.
Egyelőre a sajátomnak örülök, mely csak három kézen ment át – s ezek közül kettő ügyesen forgatta Goethe szerszámát.
Kézszorításomat Heine vette át. Külön e célból utazott Weimarba a sárga postakocsin. Egy barátságos nyári délután állított be a már szoborszerű öregúrhoz.
Könnyű volt Goethe előtt meghajolni. Beszélgetni már sokkal nehezebb, az olümposzi Zeusz lemennydörög a halandókra, és biztosan meghallják – de nem könnyű felszólni hozzá. Heine mondott valamit az újabb irodalmi irányzatokról. Goethe tanári gesztussal leintette.
-Ön min dolgozik? Mit ír?
Heine inkább vesztett egy barátot, inkább megkockáztatta a felségsértést, mintsem hogy elhallgatott volna egy tőrdöfésnek beillő gondolatot.
-Faust-drámán dolgozom.
Az agg vitéz is értett a víváshoz, parírozott:
-És vannak más üzletei is Weimarban?
Aztán letették a fegyvert, Goethe kezével, mely megírta Werthert, megszorította Heinéét, amelyben még a Loreley nyugodott.
Évtizedekre rá ez a kéz fáradtan feküdt egy párizsi ágy szélén. Heine épp hogy élt még. Egy fiatal bajor tanító ült az ágy mellett. Azért jött Párizsba, hogy kimondja ezt a mondatot: #Szeretem, csodálom verseit.#
A betegnek jót tett ez az orvosság. Megköszönte és cserébe átadta a kézszorítást.
A tanító gondosan megőrizte, habár a betűket csak a táblára írta, és sohasem fonta versbe. Huszonöt év tanítás után nyugdíjba vonult, és a müncsheni Angolparkban sétálással töltötte a délutánjait.
Ott találkozott vele Hans Carossa, az irodalom iránt érdeklődő fiatal orvostanhallgató. A parkban tanulta az izmok neveit, ott kereste a rímeket. Nagy respektussal hallgatta, mit mesél a tanító a Pére-Lachaise felé tartó Heinéről. Kezet fogtak.
Carossa maga mesélte el a találkozás történetét. A könyv címe: #Das Jahr der schönen Tauschungen#. (saját beszúrás itt umlautos a van, de most nem tudom beírni)
Figyelemre méltó, hogy a könyv 1940-ben jelent meg. Heine nevét akkor kimondani is hallatlan vakmerőség volt. A Gestapo uralkodott, Weimart ritkán emlegették, a közeli Buchenwaldot sokszor. Carossa még egy Hoffmanstahl-verset is idézett, bízván, hogy a cenzorok nem ismerik a meg nem nevezett költő vétkes családfáját.
Carossával a Spanyol Lépcső felett ültem Rómában. Az Örök Várost nem érdekelte az ezer évre tervezett birodalom, az olcsó győzelmek.
Itt még a kövek is emlékeztek, hogy volt az, amikor Hannibal ante portas állt, és újra elvonult. Rómában csend volt 41-ben.
– Legszívesebben itt maradnék – mondta Carossa. – Fogalma sincs, mi mindent kell manapság visszautasítania egy német költőnek. Bárcsak mindent visszautasíthatna az ember!
Csak bólintottam.
-Jó dolguk van a rómaiaknak – mondta. – Nálunk már nem érdemes élni.
Egy maroknyi vers… ez az egyetlen, ami az életből megmaradt.
És ott fenn, az obeliszk mellett átadta a kézszorítást. Szívesen adom tovább, enyém marad úgy is. Jót tesz érezni, milyen rövid másfél évszázad, milyen közel vagyunk egymáshoz mi, európaiak…Goethe Beethovennel is kezet rázott Karlsbadban, Beethoven Haydnnal, amikor átadta neki az első négy zongoraszonátát. Haydn többször volt együtt Mozarttal, Mozartnak találta ki Johann Christian Bach a négykezes zongorázást, Johann Christian pedig az apjától is kaphatott valamit, egy kézszorításnál többet… faházam tulajdonképpen nincs is a világ végén!”
@lüke: Ez nekem fölösleges, enélkül is pontosan ismerem az elveimet: társadalmilag szélsőségesen szabadságpárti, internacionalista (anti-nacionalista), (világ)állampárti (vagyis nem anarchista) liberális. Gazdaságilag szabadságpárti (szabályozott, globalizált szabadpiac, tervezéssel), elosztásilag egyenlőségpárti. Világnézetileg materialista, fizikalista, ateista, modernista, avantgardista szabadgondolkodó.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: 🙂 Én tégedet szeretlek.
@jotunder: Milyen gyakran idézik a cikkeit?
@ricardo: kinek???
@ATCG: müncsheni Angolparkban : müncheni Angolparkaban
@jotunder: Miért csinál úgy, mintha nem értené! A leggyakrabban hivatkozott cikkénél mekkora a „független hivatkozás száma”? Milyen impakt faktorú folyóiratban jelent meg?
@ipartelep:
Jaj,hát nekem mindegy a magánéleted s nem biztos hogy az jön ki a tesztben amit szeretnél!
@ipartelep:
a konzervatív a konzervatív-liberálist jelenti, a konzervatív filozófus liberális filozófus, csak a liberalizmus bizonyos válfajait tagadja.
a nem-liberális 21. századi „konzervatívok” valóban hülyék, de általában nem azokról van szó.
@ipartelep: „a konzervativizmus egy téves, és helytelen világinterpretáció”
Feltételezem, hogy a téves voltát úgy érted, hogy túlságosan inkoherens vagy inkonzekvens. A van helyette jobbat meg úgy, hogy van helyette konzekvensebb.
Ha így van, akkor azt állítod, hogy komplex politikafilozófiai rendszereknek te objektíven átlátod a koherenciafokát, össze tudod őket hasonlítani, majd a magad elemző módszereit is hitelesen ellenőrzöd, hogy nem hülyeségre jutottál-e (vagy a másokét, ha másoktól vetted át).
Ez elég merészen hangzik.
Ha pusztán úgy érted, hogy inkoherens, az biztosan igaz, de inkoherenciákat ki lehet mutatni bármelyik rendszerben, a liberalizmusban is.
A szabadságeszményről például az jut eszembe elsőre, hogy mennyire ütközik a „konzervatívok hülyék” kijelentéseddel: ha a konzervatívok hülyék, akkor a világ jobb hely lenne, ha ők is liberálisok lennének, vagyis az ő szabadságuk nem optimális dolog. Ha ellenben olyanok lennének, ahogyan azt a liberális jónak gondolja, akkor előre haladna a világ. Amiből az derül ki, hogy „progresszió” modern liberális eszménye ez esetben érvényteleníti a „szabadságot”, és szétzilálja a jól hangzó eszmények rendszerét.
(Bővebben lásd Santayana – A liberalizmus iróniája. Vigyázat, konzervatív szerző! :))
Visszatérve: ha van két politikafilozófiai rendszerünk, és mindkettőben találunk inkoherenciákat, akkor a köztük történő választás nem egy steril téves-helyes értékelés alapján történik (egyik rendszer sem elég koherens ahhoz, hogy helyesnek mondhassuk), hanem jobb híján az érdekeink szerint.
Azt, hogy ez a Szilvay milyen szóra sem érdemes kis faszjancsi, már az elegendő módon megmutatja, hogy egy konzervatív nem hord bakancsot, miközben szivarozik. Szivarozás közben kézzel varrott lakk-, legfeljebb golfcipőt, míg a bakancsot a természetjáráshoz használja, ami közben viszont nem szivarozik.
Az egyetlen konzervatív, aki bakancsban szivarozik, az Arnold Schwarzenegger számos műalkotásban, melyek címét közismertségük okán most nem idézem, ám egy konzervatívban kell legyen annyi arányérzék, hogy Arnoldhoz csak akkor hasonlítja magát, ha ő maga az.
@Dr. No:
ezt már reggel meg akartam írni bár , se nem fontos, se nem sürgős
a cikkírót minősíti, aki nem érdemli a szóbeszédet még írásban sem
@Dr. No: Ez a konzervatív éppen egyenruhában teljesít szolgálatot, amikor szivarozik és eltapos valakit.
A konzervatívok nem kirándulni hordják a bakancsot. Hoppá.