A konzervatív Mucsa
Eredeti szerző: jotunder
A magyar köznyelvben Mucsa egy poros, alföldi falucska. Valójában Mucsa az volt Aczél Endre hasonnevű nagypapájának, mint nekem Nyugat-Tádzsikisztán. A poros, alföldi falucskák Deres-Almás és Gyomiszló-Pócsfalu voltak, és azokat is az Aczél Endre nagypapája találta ki a Borsszem Jankóban.
Mucsának volt saját újságja, amit időnként Szélkürtnek hívtak, valóságos személyek jelentek meg mucsai polgárként, mint pl. báró Atzél Béla és Polónyi Géza országgyűlési képviselők, és persze voltak állandó szereplők, mint Tüdő Zsigmond, özv. Kuczoráné vagy Koplalaghy Jaroszláv. Gyomiszló-Pócsfalunak valóban volt egy kis szarszaga, de Mucsára időnként nagyhercegek látogattak vagy gróf Apponyi.
TGM per mucsa és félelem vagy szabaddemokrata faszomtudjami, szerintem nem olvasta id.id. Aczél Endrét, és azt gondolta, hogy Mucsa szignifikánsan elmaradottabb volt a tizenkilencedik század végének Magyarországánál, vad volt és félelmetes, ahol talán még pogromokról is álmodtak, de nem, Szükség Izráel Mucsa elismert polgára volt.
Mucsa valójában egy otthonosan provinciális helyet jelentett, a székesfővárost is jelentette, amelyre persze irigységgel vegyes útálattal nézett a mucsai intelligentsia a Vidéki Trombita kis történeteiben.
Mucsa Magyarországot jelenti, mindig azt ami, és sohasem azt, ami lehetne.
Történelmileg úgy alakult, mondták volna Grósz és Kádár elvtársak, hogy Magyarországot Georgij Oszipovics és Polányi Károly tették fel az intellektuális világtérképre, és ebből kifolyólag persze Heller Ágnes és Márkus György is. Nem Thomas Molnar, akit valójában Amerikában is csak egy nagyon-nagyon szűk réteg ismert. Magyar konzervatívok pedig nincsenek. Period. Lánczi, Hörcher, MAK és Mezei a hibahatáron belül vannak, van közülük aki rendesen, vagy aki kevésbé. Mária asszonyt meg valójában én találtam ki, olyan, mint a jogi képviselőnk (csak vicceltem, kedves jogi képviselőnk, Ön sokkal inkább van, mint a Mária asszony).
Lengyelországban Schmidt Mária, Lánczi András és Molnár Attila Károly egyetlen személyt jelent, Ryszard Legutko-t, egy keményvonalas katolikus filozófust, aki azonban szamizdatot adott ki akkor, amikor Lánczi még a Párt ideológiai lapjában elemezte, hogy miért van Marx Károlynak mindenben igaza (Marx azért nem gondolta, hogy neki mindenben igaza van, de a magyar bicikli túltolva jó).
Legutko oktatásügyi miniszter volt a Kaczinsky-tandem regnálása idején, és sokkal hitelesebben homofób, mint Szilvay Gergőke. Legutko-t valahogy saját jogon fogadják el a lengyel konzervativizmus képviselőjének, miközben persze nem számít lényeges kortárs filozófusnak. Valaki. Namost valaki csak a Heller Ági néni meg a Kis János lehetett Magyarországon, mármint a szó klasszikus értelmében, esetleg a Csoóri Sándor vagy a Csurka, nekik ugyanis történetük volt. Legutkonak volt sztorija, a magyar konzervatívoknak pedig még sztorijuk sincsen.
Egyáltalán nem gondolom azt, hogy nekem kell megítélnem azt, hogy ki mekkora filozófus, és kissé el is határolódom pár évvel ezelőtti önmagamtól (de csak kissé), a filozófia nem Q1-et jelent, hanem gondolatokat. A azonban elég világos, hogy Magyarországon nincs komoly konzervatív filozófus, és a filozófiai értelemben vett konzervativizmust Orbán Viktor száműzte Mucsára. Ha lett volna magyar Legutko, akkor kénytelen lett volna a partvonalon kívülre szorítani, mert Orbánt idegesítik a valódi értelmiségiek, mert esetleg gondolataik támadnak, és nem követik a pártvonalat. Ha lett volna egy magyar konzervatív Georgij Oszipovics, azt száműzte volna az országból ( amúgy John Lukács élete alkonyán egyáltalán nem volt boldog amiatt, ami Pesten történik, ő meg tudta különböztetni a reakcionáriusságot a lókupeckedéstől).
A magyar konzervativizmus nem volt mucsaiságra ítélve. Elfért volna pár egyetemi katedrán, tisztes távolságban a tiborczizmustól. A magyar konzervatívoknak zseton kellett és státusz, kinek kevesebb, kinek több, zsetont még csak tud osztani Terrormari, de státuszt csak Orbán Viktor. Ők maguk is segítettek kitolni a magyar konzervatív gondolatot Mucsára, megalázóan közel Megadja és Békés úrfiak Gyomiszló-Pócsfalujához.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518051-6ae51de9ece0b' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518051&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518051-6ae51de9ece0b&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518051-6ae51de9ece0b' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Bogomil: nyilván nem fogjuk tudni ezt itt megvitatni. Tőzsér cikke, amennyire látom, inkább egy részprobléma, az „episztemikusan egyenrangú filozófusok nézetkülönbsége” körül forog, s így egy adott irányzaton belül felmerülő alapvető filozófiai véleménykülönbségek következményeit érinti (lehet, tévedek, persze, nem mélyültem most el ebben, de sztem ez a itt még csak nem is az a probléma, hogy akkor, teszem azt, Wittgenstein avagy Heidegger, hanem az azonos szakfolyóiratban vitatkozókról van szó), sztem azonban inkább szélesebb, mint szűkebb horizonton volna érdemes erről beszélgetni, de nem valóban itt.
@cruickshank: Tőzsér szerint a diszciplína története azt bizonyítja, hogy lehetetlenség a filozófia mint episztemikus vállalkozás. Ebből persze nem következik, hogy értelmetlen vagy haszontalan lenne, csak az hogy nem (tudományos) tudást hoz létre…
Megírta ezt a véleményét több cikkben (emlékeim szerint 2013-ban a Fil. Szemlében még vitát is rendeztek róla), és egy nagyobb könyve is megjelent 2018-ban Az igazság pillanatai címmel, de hirtelen csak az előbb belinkelt cikket találtam meg…
„Mivel nem léteznek sui generis filozófiai problémák, azok megoldására törekednünk irracionális vállalkozás. Akik mégis erre törekednek, azok talán szerethető, de komikus figurák.”
/Tőzsér János/
Tetszik nekem ez az ember 🙂 Tőzsér for president!
Ez a János Károly egy igazi konzervatív. 🙂
Végre kezdem sejteni, mit szokott JT hiányolni az évente megírt ‘De hát hol vannak már a magyar konzervatívok?’-szerű posztjaiban.