Eredeti szerző: szempontpuska

<

p style=”text-align: justify”>25 év után ismét bajnok lesz a Honvéd. Kupagyőztes a DVTK. Pelé Budapesten. A szövetségi kapitány az olimpiaiba bukik bele. Mészöly színre lép. Vergődik a Fradi, szárnyal a Vasas és a Videoton. Fazekas a gólkirály. Esterházy, Garaba a válogatottban. Kiss László, Kovács József, Weimper és Gujdár. Öveket becsatolni, 1980 tavasza következik.

Bajnokság

Lesz-e bajnok az őszi elsőből? Ez a kérdés foglalkoztatta a drukkereket 1980 telén. Tichy Lajos csapata – akárcsak egy évvel korábban – az első helyről várja a tavaszi folytatást. Az előző éveket áttekintve, ’76-ban a Fradi megtartotta őszi elsőségét. ’77-ben a Dózsától elvette a Vasas, ’78-ban viszont a lilák végeztek az élen ősszel és tavasszal. A kispestiek most csak egy pont előnnyel bírnak a második Fradival szemben. Harmadik a Vasas és csak hatodik a Törőcsiket nélkülöző, bajnok.

Két ifjú tehetség. Akkoriban azt találgatták: lesz-e belőlük valami ? 🙂

A ferencvárosiak visszafogottan tippelgetnek. Nyilasi pillanatnyilag nincsen csatasorban (lásd előző rész) az idény végén külföldre távozó Pusztai utódját Koch Róbertben látják az Üllői úton. 

A Vasas viszont annál ambíciózusabb: Mészöly 1-3. helyet vár, 1981-ben pedig célja a bajnoki cím! A 4. Videoton túl öreg ahhoz, hogy dobogóban reménykedjen: Karsai, Kovács József, Nagy III., Fejes és Kovács László a kapuban. Ekkor még kevesen gondolják, hogy pl. a két Kovácsra rövidesen lesz miért visszatérni…

Kovács József. Pályafutása sok tekintetben hasonlít az előző részben ismertetett Szabó Györgyére. Kortársak voltak. A válogatottban Bálint, Török, Martos, Kocsis, Tóth József és Kereki alkották a védelmet. Kovács J. tagja volt az 1975-76-os ezüstérmes Videotonnak. Az ő esetében sem túlzás azt mondani, több mint egy évtizeden át elképzelhetetlen volt a fehérváriak védelme nélküle. Csendes, higgadt és rendkívül megbízható játékos volt. De vidéki csapatban játszott. Ezek különösen „hátrányos” vonások egy védő esetében, akiknek nehéz a rivaldafénybe kerülni. Egy kapus hős és bűnbak. Vagy mindkettő egyszerre. Akár ugyanazon a mérkőzésen is. Kifog egy tizenegyest és a mennybe megy. Minden kapus egy kicsit őrült. Imádják, imádjuk őket. És imádjuk gyűlölni is őket ha hibáznak. Egyszer azt olvastam, hogy a kapus, minden bekapott gólnál kicsit a halál érzését éli meg. Node a kapusokról majd inkább beszélek Gujdárnál, Mészáros Bubunál és Disztl Péternél….

Kovács Józsefnek szinte minden adottsága megvolt tehát, hogy ne kerüljön előtérbe. Egyet kivéve: a játéktudása. Most nem térek ki arra, mi lett volna ha…. ha korábban átigazol valamelyik fővárosi klubba. Mert végül – túl a harmincon – megtette. És jól tette! Mivel ebben az időszakban, szinte minden nyaramat Fehérváron töltöttem, és amikor csak lehetett kimentem meccsre a sóstói pályára, volt alkalmam megtapasztalni, a sok jogos és jogtalan kutyaütőzés, szidás és istenítés közepette mire tartották Fehérváron Kovács Józsefet. Na ő volt az akinek a megítélése állandó volt. Egyfajta tisztelet és megbecsülés övezte. Gondolom és remélem, ugyanez volt a pályán is. Kovács J. Neve soha nem járta be (dehogynem… jegyezheti meg ha egyszer van olyan szerencsém, hogy olvassa e sorokat) az ordító helyzetet kihagyó és a győztes gólt szerző csatár hullámvasútját az ezerfejű cézár ajkain.

Itt már lila-fehérben Morgós (MTK-VM) ellen

A magyar Beckenbauer. Így is nevezték akkoriban. Bár én utálom ha valakit más nevének a jelzőjével minősítenek, nyilvánvalóan elismerésnek szánták. És az is volt. Nem Beckenbauer, hanem Kovács József! Szerintem. Egy visszaemlékezésében azt mondja, első edzője nem tartotta valami sokra. Neki olyan védő(k) kellett(ek), akik előre rúgják a labdát, oszt’ jónapot. Ehhez képest Kovács J. – védő létére – többször benne volt a góllövőlista első húsz helyezettjében. Góljai zömét tizenhatoson kívüli bombából szerezte. Építkező játékos, aki finoman, technikásan, esés, belemenés nélkül – általában a védelem utolsó embereként – szinte lehámozta a labdát a csatárról és rögtön indított. Biztos volt olyan, hogy kivágta a labdát, de én nem emlékszem rá :-). Ha ő állította meg a támadást, abból általában ellenakció indult.

Gólt lőtt azon a régi meccsen is, ami minden Vidi drukkernek olyan emlék, mint minden magyarnak a berni döntő. Az Üllői úton 1:0-ás vezetésnél szabályos gólt lőtt. Müncz nem adta meg. Majd Májert kiállította. A Videoton nem lett bajnok. Nem lehetett. Régen volt, de ez Kovács életéhez hozzátartozik.

Mesélték még, hogy pályafutása során egyetlen lapot kapott. Egy pirosat. Azt is tévedésből, a bíró félreértette kézmozdulatát és leküldte. Se előtte, sem utána. Se egy sárga, még kevésbé egy piros lap. Egy védőnél! El tudjátok ezt képzelni?!

Amikor 1980 nyarán a Videoton vezetői megtagadják tőle, hogy külföldre szerződjön, betelik a pohár. Erre mondják: Minden jótett, elnyeri a maga méltó büntetését. Elfogadja annak az Újpestnek a hívását, amely már régen szerette volna a soraiban látni. Még fél évtizedet lehúz lila-fehérben. Tóth Józseffel Szabó Andrással, Sarlóssal és a Keegannek becézett Szűccsel. Temesvári Miklós kontrákra épülő Ú. Dózsáját később még részletesen tárgyaljuk. A hazai bajnoki mezőnyön számos csapatán túl, az UEFA kupavédő IFK Göteborg, majd az AEK Athen és az 1.FC Köln is elbukott ezen a taktikán.

Fejpárbaj Szokolaival (Ú.Dózsa – FTC = 3:0)

Kovács József tiszta és érett játéka, megbízható formája ekkoriban oszlopa volt a lilák védelmének. Én magam kétszer találkoztam vele személyesen. Legalábbis azt hiszem kétszer. Első esetben még tizenéves, lilákért rajongó kamaszként. Akkoriban egy téli „zsíroskenyér-túrán” vettek részt a Deportivo Táchira tornáján és megnyerték. Az öltözőben és a csapat vacsoráján ugyanolyan csendes, jókedélyű, de alapvetően visszafogott magánembernek láttam, mint ahogy a lelátóról nézve elképzeltem.

A második… nos… azt a mai napig nem tudom. Hogy ő volt-e?! Valamikor a kilencvenes évek elején volt. A menyasszonyommal beültünk egy tál ételre és egy sörre a Moszkva térnél. Volt (vagy van még?) ott egy Gösser söröző. A Csaba utcában, ahol a buszok várnak a Posta palota mellett. Azt hiszem – és ebben csaknem húsz év múltán sem vagyok bizonyos – ő szolgált ki minket. Valahogy láttam, látni véltem a tekintetében az ismerős kifejezést: Na megint valaki, akinek rémlik valami…. Ha tényleg ő volt az, akkor most végre elmondom: Nem rémlett hogy ő az, hanem felismertem. Nem azon tűnödtem, honnan olyan ismerős ez az arc, hanem azon, hogy ez valóban Ő volna? Kovács József? A válogatott hátvéd? A Videoton és a Dózsa legendája? De nem volt bátorságom rákérdezni. Megmaradt a kétely bennem még két évtizeden át. Talán már soha nem kapok választ akkor fel nem tett kérdésemre.

Kovács József 18-szor volt válogatott. Utoljára az USA elleni hazai 0:2-n. Valahányszor még visszatérek gyerekkori nyaraim helyszínére és focira kerül a szó, Kovács Józsefre emlékeznek, tudják ki volt és mit jelentett. Ugyanazzal a tisztelettel és elismeréssel szólnak róla, mint annak idején amikor a lelátóról szorítottak neki. Újpesten nem kevésbé.

Nem tudom, hogy klubjai, sporttársai meghálálták-e, avagy méltánytalanul elfeledték azt amit csaknem két évtizeden át a pályán nyújtott. Egy biztos:  A szurkolói nem feledték el! És ami engem illet, nem is fogom!

 

Válogatott

A válogatott számára ez a barátságos mérkőzések éve volt. 9 találkozó (nem számítva a baszk válogatott elleni nemhivatalos meccset), a mérleg 3 győzelem, két döntetlen és négy vereség. Az első kettőn még Lakat Károly ül a kispadon. Illetve mégsem.

A márciusi, Lengyelország elleni, meccsen a szövetségi kapitány az olimpiai válogatottat kíséri el, így Mészöly Kálmán dirigál a pálya széléről, ehhez később játékosainknak majd hozzá kell szokniuk :-). Az eredmény 2:1.

A kapuban – csaknem két év szünet után – a Mundial óta először Mészáros Bubu áll, hogy aztán hosszú időre az egyik első számú hálóőr legyen a pécsi Katzirzcal rivalizálva. Node róla majd később. Összesen 9 olyan játékos volt ezen a meccsen, akik ott voltak Argentínában. A csúszós, vizes talajon a mieink találták fel magukat, a Fazekas–Törőcsik–Váradi csatársor gyorsan dűlőre vitte a meccset. A harmadik percben Törő, a 22.-ben Fazekas talált be… na nem.. nem Tomaszewski.. hanem Młynarczik hálójába, hogy aztán a következő percben a lengyel futballisten, Grzegorz Lato rögtön szépítsen.

Lato és Bálint

Aztán utána már nem történt semmi. Majd’ 70 percnyi küzdelem mellett érintetlen maradt a két háló. Bármennyire is tét nélküli volt ez a meccs, azért ez ellen a lengyel csapat ellen jónak számított a győzelem.

Érdekességnek számít, hogy ez a mérkőzés volt az egyetlen válogatottsága az MTK-VM játékmesterének, Borsó Jánosnak. A 66. percben állt be a vasasos Müller helyére és ez a 25 perc jutott neki a nemzeti tizenegyben (még 5 évig játszott a kék-fehéreknél).

A következő barátságos meccs Kassán, Csehszlovákia ellen. Lakat Károly búcsúmérkőzése a válogatottban. Távozását – furcsa (?) – módon nem a nagyválogatott, hanem az olimpiai válogatott bukása okozta. A csehek elleni 3:2-es vereség (pedig már a döntetlen is elég lett volna) miatt, az ötkarikás csapatnak le kellett mondania a moszkvai részvételről. Így aztán – rövid időhúzás után – segédje, Mészöly Kálmán lett a szövetségi kapitány (a hagyomány később folytatódott, amikor Mezey lépett előre Mészöly helyére… de addig még rengeteg mesélnivalónk lesz 🙂 )

 

A Tanár úr – jó helyen, rosszkor (rossz kor?)

1980 tavasza kapitányváltást hozott a magyar labdarúgásban, ki tudja hányadikat .. (én tudom: pontosan a 41. váltás volt 1902 óta,  a Lakat Károlyt váltó Mészöly pedig a  negyedik kapitány volt 5 éven belül…Ezek az adatok sok mindent elmondanak.)

 

Egy tény: a Tanár úr kapitánysága nem volt egy sikertörténet, – 6 ”A” válogatott mérkőzés, 50 %-os teljesítmény –  teljesen egyértelműen túl későn kapta meg a lehetőséget, ez a kudarc oka, és persze az is, hogy egy olyan generációval kellett (volna) eredményeket elérni, amely mind képességben mind emberi kapcsolatokat tekintve már nem hasonlítható a 60-as évek futballistáiéhoz. De talán ennél is tovább lehet menni, és ezt csak halkan mondom itt, ezen a blogon: maga  a foci sem volt már olyan fontos, még maguknak a játékosoknak sem. Megszűnt az egyik legfontosabb társadalmi (politika?) kérdéssé lenni, a szurkolók bosszankodtak vagy örültek, a játékosok elsősorban a pénzt számolgatták, de úgy általában más világ volt ez már, mint amit a Tanár úr megszokott.

 

Nehéz konkrétan megfogalmazni, mint jelent az a kifejezés, hogy ”elfogy körülötte a levegő”, de alighanem ez történt vele 1980 tavaszára. Igazából a kommunizmus alatti sportsajtó történetét még nem dolgozta fel senki, de el tudom képzelni, hogy néhány újságíró, magától vagy egy kis biztatásra, de még rá is tett egy lapáttal erre a hangulatra… ës persze a sajtó és a vezetés Budapest-centrikussága: gondolom, az sem segített, hogy a válogatottban hirtelen alig volt fővárosi játékos, és ezt végülis az eredmények tényleg nem igazolták. Pl. lélektanilag nagyon ”betett” az amerikaiak elleni vereség (tipikus magyaros dolog: most soroljam a német vagy olasz válogatott, úgymond, ”szégyenteljes” barátságos mérkőzéseit?), aztán Törőcsik sérülése, Nyilasi visszavonulása, EB selejtezők kudarca, szóval egy totálisan lehangolt közegben kellett volna valamit produkálni.

 

A Tanár úr azért nem csüggedt: megszervezte például, hogy időről-időre régi nagy játékosok próbálnak segíteni az akkori jelen (nem annyira) nagy játékosainak, méghozzá az adott poszton: tehát voltak kapusedzések, ahol Grosicstól lehetett ellesni a tudást, aztán a jobbszélsők egy másik régi klasszistól próbáltak tanulni, az ötlet világraszóló volt, de, amint írtam, az a korszak pont nem kedvezett a világraszóló ötleteknek, jobb volt inkább otthon, a megszokott környezetben lötyögni a semmibe…

 

Egy másik újítás volt, hogy a válogatott téli olaszországi alapozásához kivitt több edzőkollégát is, hogy kicsit közelebb érezzék a válogatott csapatot magukhoz. Aztán persze volt olyan is ezek között a jó kollégák között, aki az edzőtábor végére már egészen közel állt a csapathoz, már-már szinte sajátjának érezve azt ..

 

Tavasszal a lengyelek ellen még volt egy semmit nem jelentő győzelem (a kezdőcsapatban immáron 10 budapesti játékos… ), de valahogy érződött a levegőben: ha nem jutunk ki a moszkvai olimpiára, akkor itt a vég.

 

Csehszlovákia-Magyarország=3:2   Komjáti gólt fejel

 

Tudjuk annak a mérkőzésnek az eredményét, de ami ezek után történt, az nem szokványos: a csehek ellen még kikapunk a korszellemnek megfelelő szürke, unalmas, lehangoló mérkőzésen, majd Lakat Károlyt nem váltják le, Mészöly Kálmánt nem nevezik ki, mégis innentől fogva ez utóbbi állitja össze a csapatot es ő ül a kispadon… jelentkezzen, aki hallott már ilyenről.

Egészen pontosan az alábbi két kommüniké jelent meg alig egy hetes különbséggel:  

1.  ” Pénteken (1980. május 30-án) kora délután sajtótájékoztatót tartottak a Magyar Labdarúgó-szövetségben. Szepesi György elnök nyitotta meg az összejövetelt, s közölte, hogy a következő két hazai válogatott mérkőzésre, tehát a Skócia és Ausztria elleni találkozóra a szövetség elnökségének felkérésére Mészöly Kálmán készíti fel a magyar válogatottat.”  

2.  „Az OTSH elnöke az MLSZ javaslatára dr. Lakat Károlyt – egyetértésével – 1980. július 1-jétől felmenti a labdarúgó szövetségi kapitányi tisztsége alól és Mészöly Kálmánt bízza meg a kapitányi teendők ellátásával. Kovács Ferenc, az MLSZ szakfelügyelője is távozik hivatalából, helyét Mezey György, az MTK-VM jelenlegi edzője foglalja el.„

Azért arra kiváncsi lettem volna, hogy mi torténik, ha a skótok és az osztrákok elleni meccset elveszítjük …

 

Szomorkásan ért véget tehát az egyik legnagyobb tudású edző kapitányi pályafutása. Sajnos már soha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha a 66-os VB után lemondó Baróti helyét teljesen logikusan ő foglalja el, de nagy eséllyel azt mondom: ebben az esetben láthatott volna a világ olyan világbajnoki mérkőzést, ahol Farkas, Bene és akkor már bombaformába lendült Újpest csatáraival szemben Jairzinho-Pelé-Rivelino áll, vagy éppen azon izgulhattunk volna, mire megyünk az EB elődöntőben a Mazzola-Rivera-Prati sor ellen …

 

Mindenesetre a leváltása után a Tanár úr ”hazamegy” és a kovetkező két évben kis híján megnyeri a bajnokságot a Tatabányával, és természetesen (…)ő ül a kispadon akkor is, amikor mellékesen legyőzik a Real Madridot UEFA kupa mérkozésen. Alighanem tehát tényleg ”csak” annyi tortént, hogy rosszkor volt jó helyen. 

paraj 

 

A kassai meccsen hosszú ideig nem bírtak egymással a csapatok, végül a gólerős Nehoda döntötte el a találkozót a 73. percben. A korabeli sportsajtó szerint szabálytalan gól volt. Nehoda őrzésével egy újoncot – egy bizonyos Garaba Imrét – bízták meg. A veterán cseh csatár őt lökte el a labda elől, majd betalált. A statisztikák nem szólnak arról, a következő évtizedben volt-e rá példa, hogy Garaba ellen követtek-e el többé faultot, aki a maga részéről még sok keserves percet (és véraláfutást 🙂 ) szerzett a rábízott csatároknak.

A következő meccsel pedig megkezdődik a két VB-t átölelő Mészöly-Mezey korszak. Ismét egy nehéz ellenfél, Skócia. A brit játékstílus sohasem feküdt jól a mieinknek, de Törőcsik ismét kiváló formában játszott és két góljával gyakorlatilag megnyerte a meccset nekünk. Az elsőt mindjárt a 6. percben, a másodikat majd csak a 69.-ben. Negyedórával a vége előtt Archibald szépít, de mielőtt a legendás Jock Stein fiainak reményei támadnának, Kereki ismét betalál és ezzel 3:1. A meccshez még két érdekesség tartozik: Törőcsik ezt követően már csak egyszer lő gólt a válogatottban. Majd 1983-ban a görögök elleni EB selejtezőn. A másik: Kiss László cseréjeként pályára lépett Esterházy Marci, aki a következő VB-n még nem, de a Mexikóba készülő Mezey válogatottnak már oszlopos tagja lesz.

A tavaszi idényhez köthető utolsó válogatott meccs: Magyarország-Ausztria=1:1

Krankl ötvenedik válogatottsága, a kezdőrúgást Pelé végezte el és a sógorok is akkoriban ismert és sikeres játékosok tucatjaival büszkélkedtek: Koncília (kapus), Obermayer, Prohaska, Kurt Jara, Schachner (vele később még lesz dolgunk) és az említett Krankl. A frankfurti sikerember Pezzey, nem volt itt ezen a meccsen.

A 13. percben Kiss Laci szerzi meg a vezetést. Ez az első találata nemzeti színekben a gólerős csatárnak:

 

 

Kurt Jara a 75. percben egyenlít és ezzel vége. Mészöly Kálmánt a mérkőzést követően véglegesítik posztján.

NB I

És most vissza a bajnoksághoz. Gólgazdag mérkőzések tucatjain dőlt el a kiesés és a bajnoki cím sorsa. Az őszi második Fradi, kiábrándító teljesítményével a hatodik helyre esett vissza, amelynél csak egyetlen rosszabb eredménye volt az előző húsz évben: a két évvel korábbi 9. hely. Ezzel együtt Nyilasiéknak és a többieknek még így is akadt pár parádés meccsük, melyekről inkább fotók segítségével szemezgetünk:

FTC-Honvéd (őszi rangadó) Nagy A., Jancsika, Gujdár (öklöz éppen) Dajka, Garaba és Nyilasi

 

FTC-Honvéd= 4:2 Pogány a kispesti védők gyűrűjében és…

…Nyilasi a negyedik gólt lövi

 

Honvéd-Vasas= 3:3 Itt még a Vasas vezetett, Mészáros lehúzza a labdát Dajka elől

Kiss Laci, Csekét megelőzve Brünyi kapujába perdít

Ú.Dózsa-Dunaújváros= 5:2 Törő lövi a harmadik gólt

 

 Két válogtatott egymás ellen: Kiss László és Garaba

A Honvéd – negyedszázados böjt után – végre ismét bajnok lett. Puskásék után ez a gárda lett a címvédő: Gujdár-Paróczai, Kocsis I., Garaba, Varga J. – Gyimesi, Dajka, Nagy A. – Bodonyi, Weimper, Kozma. Szóhoz jutottak még: Menyhárt – Pál, Lukács, Esterházy, Pintér (!), Gőgicz, Kotul (nagy ígéret volt a maga idejében) és Melis (később Békéscsaba). Edző: Tichy Lajos.

Weimpernek ez volt az utolsó éve a Honvédnál. Később a Dunaújvárosnál, a Tatabányánál és az Aris Szalonikinél játszott, majd onnan hazatérve Rába ETO és végül Ráckeve volt az útja.

A bajnok kapusa – Gujdár Sándor. Hosszú ideig a válogatott első számú hálóőre.

 

 

 

Bár Mészáros és később Katzirz is szerephez jutott mellette ’76-79 között általában vele kezdődött a nemzeti tizenegy névsora. Még ebben az időben – a fentieken túl – kiemeli riválisai között Tóth Zoltán és Zsiborás képességeit is. 25 válogatottságából 9 meccsen érintetlenül maradt a hálója. 1979 szeptemberében, Bécsben öltötte magára utoljára a címeres mezt, de a Honvéddal ebben az évben még megadatott neki a bajnoki cím. Emellett még két ezüstérme és egy MNK győzelme volt. Majd 1982-ben csatlakozott az idegenlégiósok egyre gyarapodó táborához és Weimper csapattársa lett az Aris Szalonikiben. 2 évig védett ott, majd egy fejsérülés miatt abba kellett hagynia. A Honvédban Menyhárt váltotta, a válogatottban Mészáros (és a pécsi Katzirz) vette át a kesztyűt.

Adalék: Döntő fordulatot jelentett a szentesi 1956-os forradalom történetében, hogy Gujdár  Sándor őrnagy, a műszaki zászlóalj parancsnoka a forradalom oldalára állt. 27-én ledöntette a szovjet emlékművet, és rávette a járási párttitkárt a pártházban lévő fegyverek kiadására. Nem névazonosság! Az apjáról van szó.

Medvegyev szíves közlése

A 48. pontos bajnok mögött három ponttal lemaradva ezüstérmes az Ú. Dózsa, harmadik az egészen jó évet záró Vasas. A gólkirály Fazekas László lett 36 találattal. Érdekesség, hogy a bajnok edzője Tichy és Fazekas ’71-ben még csapattársak voltak a válogatottban.

Végleg búcsút intett az élvonalnak három legendás klub: A néhány éve még bronzérmes SBTC, a MÁV Előre és a PVSK. Velük többet nem találkozunk már az NB I-ben.

Feljutott viszont a Csepel, a Nyíregyháza és a Kaposvár. Az első kettő színt hoz majd az élvonalba. És nem is keveset!

Magyar Kupa (MNK)

Ami a döntőt illeti, ez a vasgyáriak utolsó nagy sikere. A jegyzőkönyv:

1980. május 21. Veszprém

DVTK – Vasas = 3:1 (1:0)

DVTK: Veréb-Szántó, Salamon, Kutasi-Oláh, Kerekes, Görgei, Kádár-Borostyán, Fükő, Fekete. Cserék: Szalay, Theodoru II

Vasas: Mészáros-Török, Híres, Komjáti, Rácz-Birinyi, Hegedűs, Müller, Zombori-Kiss, Váradi. Cserék: Somogyi és Szebegyinszki

Gólok: Kutasi, Fekete, Szalay ill. Kiss L.

Ezzel zárul sorozatunk harmadik része. Az 1980/81-es szezont a búcsúzókkal kezdjük. A szétesett Fradit Friedmanszkytól Novák Dezső veszi át és megindul a bajnoki cím felé. Várhidi Pál helyébe Szusza Ferenc lép. A Tatabánya feltámad Lakat Károly kezei alatt és ott van a dobogóért küzdők között a Videoton, a Debreceni MVSC, illetve a meglepetéscsapat, a Nyíregyháza. Nyilasi ontja a gólokat, versenybe száll az aranycipőért. Mészöly pedig elkezdi faragni a VB selejtezők csapatát. Gólok, videók, ritka fényképek, eredmények és emlékek. És a Ti kommentjeitek! Amelyek gazdagabbak a posztnál is.

A sorozat IV. része következik.

Köszönet Medvegyev -nek és paraj-nak az értékes közreműködésért!

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16516651-6ab220af825b7' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16516651&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16516651-6ab220af825b7&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16516651-6ab220af825b7' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>