A magyar konzervatívok esete Russell Kirk-kel
Eredeti szerző: jotunder
1. Szilvay Gergely magyarázta el a Russell Kirk-öt. Az orbanofil ifjúkonzervek szívesen magyarázzák el a Russell Kirk-öt. Ami, valljuk meg, nem sokkal viccesebb annál, mint amikor Dessewffy Tibor magyarázta el a Bourdieu-t. Nem hiszek a liberális kultúrfölényben. Sem. Amikor a rendszerváltás után a liberálisok elmagyarázták a magyar népnek, hogy merre van az arra, hogyan kell helyesen gondolkodni a dolgokról, miért nem szabad azt mondani, hogy A és miért kell azt mondani, hogy B, az nem különbözött lényegesen attól, amikor Prof. Dr. Lánczi András magyarázza el, hogy miért nem szabad azt mondani, hogy B és miért kell azt mondani, hogy A. Magyarországon mindig az lesz az orosztanár, aki az aktuális bejövetel után először tanulja meg a cirillbetűket.
2. Russell Kirk-kel az uszoda után találkoztam. A könyvtár az uszoda és a kollégium között volt, abban a közép-nyugati kisvárosban, ahová hetekkel a rendszerváltás lepapírozása előtt mentem ki, tele nagy tervekkel, akár egy bizonyos másik fiatalember, aki az oxfordi Pembroke College-ba ment ki szinte pontosan ugyanakkor. Természetesen fogalmam sem volt arról, hogy mi az a konzervativizmus, amiről az egyik srác a kollégiumban könyvet akart írni. Ő mondta, hogy a Kirk az alap. Engem meg borzasztóan idegesített, hogy fogalmam sincs az „alap”-ról. A rendszerváltásból teljesen kimaradtam, nem láttam a Kacsameséket, de lehet, hogy hamarabb tanultam meg a konzervatív cirillbetűket, mint Lánczi elvtárs a Világosság szerkesztőjeként.
3. Russell Kirk volt tehát az alap. Ebben van némi igazság. Amerikában ő definiálta a konzervativizmust, ő magyarázta el, hogy az egy beállítódás, nem ideológia (ezt egy rendes konzerv műmájer naponta kétszer mondja el, miközben kezét pontosan úgy tartja, mintha egy Chesterton kötetet lapozgatna). Amit már kevesebben tudnak az az, hogy Russell Kirk az amerikai Szilvay volt. A híres mű, a „Conservative Mind” a doktori disszertációja volt, amit pontosan annyi idős korában adott ki, mint amennyi idős ma Szilvay. Némi túlzással, Kirk találta ki az Edmund Burke-öt, akiről azt kell tudni, hogy szemben a szállóigegyűjteményekkel soha az életben nem mondott olyat, hogy a gonosz győzelméhez elegendő a jóemberek tétlensége. Szinte pontosan ugyanúgy nem mondta, mintahogyan a Széchenyi nem mondta azt, hogy minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ezek a nagyemberek szinte mindent pontosan ugyanúgy nemmondanak.
4. Burke-öt talán valóban Kirk nevezte ki a konzervativizmus megalapítójának. Ő egy ír származású brit parlamenti képviselő volt. Whig, ami azért történelmi kontextusban inkább szabadelvű, mint más. Érdekes, attól nem mennek a falnak, hogy szabadelvű, pedig az pontosan azt jelenti, hogy liberális. Mit jelent a liberális tádzsikul? Burke a saját korában egy ritka toleráns embernek számított, még talán progresszívnek is, de írt egy könyvet a Nagy Francia Forradalomról, amit némiképp ellenzett (mindez évekkel a robespierre-i terror, Lajos király lefejezése és Vendeé előtt történt, és ha jól emlékszem Mirabeau szíves invitációjára adott válasz volt). Kirk elég vegyes társaságot talált ki magának konzervatívként, köztük azt a John Calhoun-t, aki szerintem még a Milo Yiannopoulosnak is sok lenne egy kicsit.
5. Kirk röviddel a könyve megírása után csatlakozott a National Review-hoz, ami tulajdonképpen maga volt az amerikai Mandiner. Apró különbség, hogy nem egy Tombor nevű habonyárpi tartotta fent, hanem Bill Buckley, akinek kőgazdag volt az apukája, és hát az apósa talán még a kőnél is valamivel gazdagabb volt. A National Review lelkesen támogatta McCarthyt (aki akkor már régen nem volt McCarthy és kisvártatva, nem tudom írtam-e már le a Vincenten azt, hogy kisvártatva, alkoholizmusa következtében elhalálozott) és lelkesen ellenezte a szegregáció felszámolását. Igen, ez azt jelentette, hogy bár a republikánusokat támogatták, de élesen támadták a republikánus Eisenhower elnököt, aki Warren főbíró kinevezésével elintézte a Brown kontra Board of Educationt. Amúgy Leo Strauss is megszállottan támadta az anti-szegregációs politikát, természetjogi okokból, ami azért talán nem egészen a legjobb fényt veti a természetjogra legalábbis nagy általánosságban.
6. Szóval a National Review volt a Mandiner. De Buckley, nem Piliscsabán végzett, hanem a Yale-en és nem a Matthias Corvinus janicsárképzőben kezdte karrierjét, hanem a CIA-nál. Nem Kirk (ő külön három kisujjat növesztett, hogy azokat is el tudja tartani, elítélte a televíziót és gépjárművezetést, bár állítólag Ayn Rand a cha-cha-chát ítélte el) volt az amerikai Mandiner békésmártonja, főfilosza, hanem Harry Jaffa, aki viszont nem Tőkéczki tanítványa volt, hanem direkte a Leo Straussé.
7. Kirk nem érdekből találta ki a konzervativizmust, és nem gazsulált a hatalomnak. Barry Goldwater perecelése, majd a neokonzervativizmus megjelenése után inkább csak egy dohogó öreg bácsi maradt, aki egyébként politikailag nem egészen korrekt módon észrevételezte egyes neokonok orrgörbületét. Kurvaélet, mennyit kell még írnom, hogy átmenjen az a kibaszott messzidzs (jegyzet saját magamnak).
8. Kirk egy valódi világban élt, Malcolm X. és King tiszteletes, a tonkini incidens és az Eper és Vér valódi világában. A National Review évtizedes keresztesháborúját nem olyan szíriai óvodások ellen vívta, akik mégcsak nem is léteztek. Ezekben az emberekben volt kakaó. Működtek Eisenhower, Nixon és Ronald Reagan nélkül is. Faszságokat beszéltek, mondom most én (akkor ott a könyvtárban, nem feltétlenül mondtam), de volt bennük kakaó. Szegény Szilvayban és a kevésbé szegény Prof. Dr. Lánczi Andrásban pedig még laktózmentes tej sincs. Lehetne. Csak nincs. A NER-nek nem azért nincs kultúrája, mert konzervatív, hanem azért mert nem az. Lehet, hogy egyszer jön egy műmájer konzervatív ifjonc, aki még ezeknél is többször fogja idézni John Randolph of Roanoke-t és Alasdair MacIntyre-t (na róla is okított Szilvay, MacIntyre-t egy kaliforniai szállodaszobában, rohadtul nagy kaliforniai szállodaszobában próbáltam elolvasni, After Virtue, ahogy kell, egy árva kanyi hangot nem értettem belőle, és azért a műmájerségnek is van egy határa, inkább elmentem moziba), de… nem lesz olyan szomorúan tehetségtelen mint ezek.
Akkor majd történni fog valami. Most nem történik semmi.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518467-6a9adb361e3c5' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518467&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518467-6a9adb361e3c5&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518467-6a9adb361e3c5' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Az a helyzet, hogy a tomizmus/neotomizmus komoly dolog, Kirk és a neokonok kapcsolata szintén komoly dolog, a természetjog és Leo Strauss végképp komoly dolog, MacIntyre az egyik legkomolyabb dolog – Szilvay vagy ki pedig egyáltalán nem komoly dolog (ja, és amivel vitatkozik, az se). Ezért a poszt egy alkalmatlan tárgyon elkövetett a elemzés (hogy a Pembroke College-ból frissiben hazatért fiatalember egykori parlamenti szófordulatát idézzem…), szomorúbb, hogy lassan az ország lesz alkalmatlan tárgy, ha ezek a középszer alattiak tűnnek fel komolyként…
„Amikor a rendszerváltás után a liberálisok elmagyarázták a magyar népnek, hogy merre van az arra, hogyan kell helyesen gondolkodni a dolgokról, miért nem szabad azt mondani, hogy A és miért kell azt mondani, hogy B, az nem különbözött lényegesen attól, amikor Prof. Dr. Lánczi András magyarázza el, hogy miért nem szabad azt mondani, hogy B és miért kell azt mondani, hogy A. Magyarországon mindig az lesz az orosztanár, aki az aktuális bejövetel után először tanulja meg a cirillbetűket.”
Én, rutinból, tiltakozom ez ellen. Sztem kurvára számít, hogy mit takar az A és mit takar a B, és ha a B a jó válasz, akkor kevéssé érdekes, hogy valaki mennyire mélyen, mélyről, kiglancolva mondja, a lényeg, hogy legyen – legalább – mondva. Mittomén, lehet, hogy ezért sem konzervativizmus a liberalizmus. Nem kell annyira kiműveltnek lenned benne, mert vagy szerencsés természetet és jó nevelést kaptál, és érzed, vagy egy reggel felkelsz, látsz-hallasz-olvasol valamit, megtetszik, és már nyomhatod is a dumát, és már rögtön igazad lesz. Nem örökkétig mindenben, de abban az egy jó szempontban, amire épp rábukkantál.
Jó, persze jobb lenne, ha jobban menne, és többet adna hozzá a társadalmunkhoz, de még mindig jobb, mintha senki sem mondaná sehogy, vagy mint amikor pont az ellenkezőjét mondják. Lehet mondani, hogy a hazai liberalizmus és a hazai liberálisok nem tökéletesek, de hogy valóban tartalmaz liberalizmust a mondanivalójuk és a liberálisokat a társaságuk, az nem lehet kérdés. Ez nem egy halott világ.
Most sem halott és nem volt halott a rendszerváltáskor sem – én itt dekkoltam (ez nem érv, csak anekdota), és nagyon akartam hallani mindenféle B-t. Iszonyú jól jött nekem, hogy kijönnek ezek a témák a világirodalomnak a miénktől különböző világokat leíró lapjairól végre bele a saját élő valóságomba. Szomjas voltam erre, hogy ezeket a kérdéseket igazán, a gyakorlatban komolyan akarhatjuk venni, hogy végre nem egy megkövesedett falanszterben akarunk majd élni, hanem találhatunk magunknak működő, élő vezérlőelveket.
Nem is tudom… képzeljük el a mai magyar valóságot még a saját olyan-amilyen liberálisaink nélkül is mindennek a tetejébe.
…Most, hogy így kipufogtam magam, megkérhetlek, hogy mondj egy-két példát a B-re? De igazán elrettentő legyen 🙂
@mafi mushkila: – 1 a (nem mondom meg, honnan 🙂
@fortin2:
Ilyenkor, nem túl korán, de nem is túl késő reggel hajlamos vagyok kiragadni a szövegkörnyezetéből egy-egy szó összetételt, miközben arra gondolok -bár ne tenném, legalábbis ne írnám le. Dehát esendő vagyok, ezért leírom.
Miért is lennének nevezettek középszer alattiak?
Ismerek és ismertem számos olyan embert, sőt férfiakat és nőket is, akikről ugyan elmondható, hogy középszer alattiak, s ezzel együtt is nagyon rendes emberek voltak. A dolgos derékhadban nem keltenek, nem keltettek feltűnést, tették a dolgukat, ügy tudtak jogkövetők lenni, hogy nem ismerték a törvényt, fogalmuk sem volt sem Burke-ről, sem Bourdieu-ről és másokról sem, nem is hivatkoztak másra, legföljebb az apjukra, anyjukra, a papra, az orvosra, a tanítóra, vagy a szomszéd falu valakijére végső esetben, vagy legelsőként a Biblia valamelyik passzusára, vagy valamelyik családtag ákombákomos bejegyzésére, lapszélen, vagy a legislegvégén a családi bejegyzésekre fönntartott oldalakról. Úgy ahogy elvégezték az iskoláikat, volt aki még azt sem, aztán családot alapítottak, felnevelték, iskolába járatták gyerekeiket, ledolgozták az egész életüket, és a maguk köreiben tiszteletreméltó jelzőt is kivívták, pedig semmi maradandót nem alkottak, amellyel, vagy amelyekkel nevük bekarcolódott volna az Emberiség Nagykönyvébe. Az igeidőket tessék konvertálni a jelenre is.
Tehát amikor ilyen izékről esik szó, mint Szilvay, vagy a pembrokis pali, célszerű lenne körültekintőbben megfontolni, hogy milyen jelzőt akasztunk rájuk helyettük.
A középszer allatiság önmagában ugyanis nem jelenti azt, hogy a távolság elveszik, mint egy üveggolyó.
Itt kérem szépen, aljasságról és állatiasságról van szó az alattisággal szemben. És még sok hasonlóról. Keresgélhetnék még jellemzőket, de most nem akarok túl messzire kalandozni üveggolyók után kutatva, de annyit szükségesnek vélek megjegyezni, hogy vannak helyzetek, amikor kimondatlan szavak keserűbbé teszik a reggeli kávét, mint az esetleg nevén nevezett dolgok mellett a nyitott ablakon betolakodó borongós őszi reggel és kitóduló kesernyés hangulat.
Követelem, hogy a kéccerkettő legyen kéccer kettő.
Nem kell túlbonyolítani a szorzótáblát.
Aki gané, az gané. Mert ez itt a lényeg. Még hogy ilyen szer meg olyan szer! Lószar-t! -mondá a klasszikus.
És kurvára mellékes, hogy az izéknek a seggéből nagyobb doktori titulus lóg ki, mint a fejéből. Csak eccerűen. Hogy a tényleges középszer alattiak is értsék.
@jaegtoer: Jómagam nem attól leszek (vagyok? mások dolga megítélni) középszer alattinak nevezhető, hogy igencsak szerények ismereteim a mikrokondriális DNS működéséről, a középkori ikonfestészet stílus-vándorlásairól, az autóm elektronikus rendszerének meghibásodásairól vagy éppen szőlőtermesztésről (+ a világ milliónyi fontos dolgáról). Sőt, még attól sem, ha nem produkálok agyonidézett cikkeket, nem vagyok konferenciák vándorelőadója, nem leszek egyik nagynevű amerikai egyetem tenure-je sem. Ha viszont csak annyira tellene, hogy félig megemésztve makogjam vissza néhány frissiben olvasott kisebb vagy nagyobb szerző szövegfoszlányait, ha a hallgatóim nem kapnának tőlem biztos tárgyi tudást érdemi pedagógiai teljesítménnyel átadva, ha az intézményem életében nem lennék képes a minőséget és kollegialitást erősítő munkálkodásra, ha a nyilvánosságban a megmondás igényével megszólalva csak ideológiai/hatalmi dörgölődzésekre és/vagy üres okoskodásokra volnék képes – nos, akkor középszer alatti vagyok/leszek.
@jaegtoer: Ja, amúgy az a bizonyos Pemborke College-i vendéghallgató fiatalember sokminden volt, de nem középszer alatti. Sütött belőle a tehetség, az ambíció és az erő. Az önteremtés nietzsche-i példánya volt, ez nem kétséges. Ebből még akkorra is maradt átütő erő, amikor bő évtized múlva Leo Strausst a Lánczi-féle középszer alatti interpretációban hallotta, vagy amikor konzervativizmust igyekezett összeeszkábálni a saját és csapata nemlétező hagyománya helyett a magyar népi gondolat és keresztény-konzervatív középosztály értékvilágának perverz vegyülékéből. Kristol vagy Kirk ugyan csodálkozva nézték volna a Middle West ambíciózus szülöttjét a nagy konzervatív erőlködésben, de lett volna neki tere ott is, az biztos, nem is trumpiánus. Ahogyan itt is, ha Csoóri helyett Illyés vagy Szabó Dezső jut, ha Boross Péter helyett Antall József jut, ha Schmitt Mária helyett Prőhle Gergely jut neki, mint környezet. De hát Csoóri maradt egy időre a nagy öregekből, Antall meghalt, Schmidt Mária pedig hamar schmidtmarcsisodott (kb. az első perctől, amikor a polgmagyalapítvány titkáraként rikácsolni kezdett), aztán a Nagy Lázadás leverése után nála szorgosabb pincsi nem akadt a tornácon. És bizony az egykori formátumos fiatalemberből erősen középszerű középkorú lett így, aki perzs emég mindig kodraként delejezi a honi közéletet és meglehetős sikerrel ugrott neki a teljesen középszer alatti európai politikai elitnek. Csak az egy másik pálya már és ez egy másik történet, legfekljebb ott kapcsolódik szilvaicskákhoz, hogy ezek középszerűsége igen hamar stabilizálódott, ezért aztán lelkes erősítői a vezérük középszerűvéhernyósodásának.
@fortin2: a poszt tárgya russell kirk…
az történt, hogy lánczi írt egy szokásos baromságot és eszter válaszolt rá, majd szilvay erre válaszolt. szerintem eszter kérdése jó, hol van a ner kultúrája, mire pakolják magukat ezek a fiúk? nem feltétlenül szilvay. ha szilvay egy újságíró, aki akar egy phd-t szerezni, mert érdekli valami, abba én nem szólhatok bele, az egy másik pálya, fogalmam sincs az újságírásról. mégegyszer, a poszt egy emlékről szól, és az emlék russell kirk volt, meg a kollégium.
@mafi mushkila: A és B nem válasz volt. A és B azt jelenti, hogyan kell „helyesen” gondolkodni a demokráciáról, az állam szerepéről, stb stb. és a liberálisok megmondták. hát most a lánczi mondja meg. nem, nem ugyanaz a helyzet, ugyanis a liberálisoknak simán ellent lehetett mondani, legfeljebb pattogtak egy kicsit, a maiak meg esetleg kicsinálnak. kizárólagosan a megmondásról és az intőleges ujjfeltartásról beszélek.
@jotunder: Én meg ezt mondom, hogy nem vagyok a megmondás ellen egyáltalán.* Ez az ujjfeltartás megfogalmazású vád szerintem a klasszikus sérelmi, sértődéses politizálás elemeként került bevezetésre – mert ismerősnek nekem is ismerős, habár ha most rákeresek hasonló kifejezésekre, tök nem találok semmi relevánsat, de talán ez még az internet előtti időszakban volt duma -, a tartalomba nem tudtak belekötni, vagy nem akartak, mert ez járhatóbb útnak tűnt, mindegy is. Mindenesetre nekem nem volt ez az élményem, hogy itt ujjfeltartanak, fölöslegesen okítanak, rosszra okítanak, úgyhogy az én nevemben nem áll meg ez a panasz.
Biztos elképzelhető, hogy annyira odavoltam, hogy egyáltalán jó irányba vesszük a fordulatot eleinte, hogy elsiklottam a hangütés fölött pár esetben – ezért kértem példát, hátha most ki tudnék akadni ezen. Legalább egy kicsit. A bőgatyás beszólás rémlik, de az meg, ím, igaz lett, szóval az is egy olyan bérrettegés, amire minden ok megvolt.
*Főleg mivel a másik vád az, ha nem vállalnak felelősséget a közélet iránt, nem hallatják a hangjukat, nem foglalnak állást. Kik? Nyilván, akiken épp nincsen sapka.
…Na jó, te nem erről akartál írni, hanem amarról.
NER = Nemzetet Együttműködésben Rablók ?
talán ez nem is kérdés, hanem inkább tény?
NER = Nemzetet Együttműködésben Rablók
@jotunder: Kirkről valóban érdemes írni, gondolkodóként izgalmas, ideológusként és mozgalomszervezőként pedig elsőrangú. Az külön érdekes, hogy amikor védelmükbe vették MaCarthyt és Roy Cohnt (aki a nyolcvanas években amúgy Trump egyik mentora volt…), akkor elég sok dologban igazuk volt (pl. a Külügy nem kis részéről utóbb kiderült, hogy valóban komcsi ügynökök voltak…). Most elolvastam a Szilvay és a Babarczy írást is, egymásra találtak. Abban előbbinek teljesne igaza van, hogy olyanforma ideológiát, eszmerendszert elvárni a konzervatívoktól, mint amit a marxizáló liberálok produkálnak, meglehetős félreértés. Csakhogy egyfelől: az idézgetett középkategóriás szerzői (annyira jellemző ez is: elkezdték ezt a MolnárTamás-vonalat, amiből belebotlottak néhány joggal nem fősodorbeli tomistába stb., és mint hataémas műveltséggel általuk felfedezett világító nagy szellemekre hivatkoznak rájuk, no, ez volna a kánonátírás) épenhogy akonzervatív gondolkodást, mint erszmerendszert képviselik (ilyen is van, kb. a teljes katoliku irány ilyen), másfelől hol is van az a konzervatív godnolkodás, amit védene, képvislene? Csak nem az etatista, polgárellenes és teljesen nihilista, poszt68-as, relativista világukban?
@fortin2: eszter, nem koherens ideologiat kert szamon, csak arra hivta fel a figyelmet, hogy lanczi osszevissza beszel. nagyon udvariasan hivta fel erre a figyelmet, nem ugy, mint ahogy en szoktam. tovabba ramutatott arra, hogy mintha hianyozna a kulturalis teljesitmeny a kulturharc mogul. szilvay erre kinyitotta a piliscsabai namedropping dobozkajat, es pont a russell kirk hullott ki belole.
@fortin2: Roy Cohnrol, mindig Kulka Janos jut eszembe az Angyalok Amerikaban-bol. talan az volt az utolso darab az Alfoldi-eraban.
@jotunder: Szerintem nem az a baj, hogy vannak-e megmondóemberek. Azok vannak és lesznek is mindig. Lényegesebb, hogy mi a viszonyuk a hatalomhoz, illetve a hatalom milyen minőséggel bír. Hogy ki valójában a minőségellenőr, azt csak a töri fogja valamikor majd talán megmondani. Ha valaki a levéltárakat bújva megfejti, hogy Isaac Newton legalább 68%-ban milyen eszközzel vágta le a nagylábujja körmét, James Clerk Maxwell hetente hányszor evett haggist és Albert Einstein tényleg megvárta, hogy kihűljön a pipája a következő tömés előtt, még nem lesz tudománytörténész a fizika területén. Villoghat a Mandineren, harcot hírdethet az elitizmus ellen és biztos lehet abban, hogy OV nyerésre áll mindennel szemben, mert olyan csillogó tehetségű politikus.
@jotunder: Azt én nem mertem megnézni, Al Pacino filmes szerepe után. Aztán mondták, bőven meg lehetett volna.
@jotunder: Kulturális teljesítmény még csak akad több területen (Vidnyánysznky, Gulyás, a népzenészek, Keserű, Eperjes, Bereményi, a kiállítások stb.) és a belterjes kánon frissítése valóban időszerű volna már, de tudományos és gondolkodói/interpretátori/recepciós, no, az nincs. Illetve konzervatív oldalon abból is van (jezsuiták, a Credo, a Confessio stb.), csak azok nem NERisták.
„Némi túlzással, Kirk találta ki az Edmund Burke-öt” — némivel, azért Burke elég jó kört futott már a 19. században is, de lehet, h R. Kirk az amerikai politikai közgondolkodás számára turbózott valamit a derék ír reputációján, ezt nem tudom, ill. elhiszem, ha így van. Volt erről már fentebb szó, inkább csak elmorfondírozom én is, h lehet-e több a konzervativizmus (s kell-e ennél több?), minthogy egy koherens érték- és preferencia-rendszert jelent, amely mögött egy integráns és hiteles személyiség áll (tehát innen nézve prof.dr.lánczi a feje tetejére is állhat, ill. nyilván, éppen odaállt már, de mindhiába… — ez is mutatja e gondolkodásmód erejét)? Hogy, mittudomén, én Schiff koncertre megyek holnap és nem Einstürzende Neubautenre, vagy én azért is historikus előadásban hallgatom meg Purcellt, s fulladjon meg Klaus Nomi lehetőleg máma még stb. Hogy Szörényi az isten, nem pedig Bródy. S ehhez persze kerítek érveket vagy magyarázatokat vagy legalább olyan kommentárokat, amelyek megfontolásra érdemessé teszik a választásaimat. (Ha lennének formátumos képviselői a konzervatív gondolkodásnak, gyorsan kiderülhetne, h ezek a például felhozott párosítások értelmetlen idiotizmusok, s egészen máshol vannak a határok.) A valamirevaló konzervativizmus nincs meg kreativitás és állandó reform-igény nélkül. S persze, hogy a politika elsősorban mégis valamilyen közösség együttműködése, s nem pusztán egyéni érdekérvényesítések bonyolult összjátéka; múlt-jelen-jövő eleven összekapcsolódása, hogy az ízlés(ítélet) fontosabb itt, mint a „naked reason” (Burke) stb. stb. De ezek megint inkább csak iránymutató maxima-féleségek, semmint doktrínák, amelyeknek valamilyen kikezdhetetlen(nek látszó) rendszerré kellene összeállniuk. A kultúrát nem konzervatívként kellene „megcsinálni” (kitalálni, kik és miért a hű de tutik), hanem fordítva, először „elsajátítani” egy jó adag kultúrát (ez most így rosszul hangzik, de talán érthető, mit akarok ezzel), s utána megmutatni azt, mit is jelent konzervatívként szeretni és továbbgondolni azt.
@fortin2: Beremenyit epp most nevezte a NER fobergyilkosa alkoholista fasznak. Igy, szo szerint.
A kerdes az, hogy a specifikus ujorbani kultura letezik-e, amire itt verik magukat bekesmartonek, es nem az, hogy a tehetseges emberek kozott vannak-e jobboldaliak.
A címbéli „magyar konzervatívok” 🙂 A posztból kiderül ugyan, hogy a posztoló sem tekinti őket valódi konzervatívoknak.
Nem is azok. Komenyista ifjúsági szövetségben cucializálódott kiszfijúk és nem is ifjú exkommerek gyülekezete, egyetlen valós céllal. Minél többet lopikálhassanak. 🙁 Aki emögött ideológiát keres, max ha annyit talál, hogy már bocsika a nyers fogalmazásom miatt, de „dögöljön meg az adófizető parasztja”! 🙁
Szóval lehet hogy szerencsésebb lett volna a magyar „konzervatívok” cím, de nem rugózom rajta többet, mert a lényeg azt hiszem átjött így is. 🙂 Amúgy is ez már szinte nyelvtannáculás lenne. 🙂
@cruickshank: Burke-nek nem kellett megvárnia Kirköt, már lényegében kortársként is jócskán benne volt a konzervatív kánonban, Cabot, az Alapító Atyák egyike, a két Adams elnök stb. jócskán hivatkozták. Nyilván Leo Strauss a filozófiai legfőbb recceptor, de Hayek is közvetlenül hivatkozik mint régi, jó whigre, Burke-re. At biztos, hogy a meglehetősen padlóra került konzervatív mozgalom frissítésében nagyon is jól használta Kirk és Buckley Jr. Burke-öt is, de hát a hatvanas évekre szinte semmi sem maradt a konzervatív gondolkodás hagyományából, fel kellett újítani az egészet.
„A NER-nek nem azért nincs kultúrája, mert konzervatív” – ez nekem pont fordítva van, a ner azért nem (sem) lehet konzervatív, mert nincsen kultúrája. semmilyen. minden szart magukra rángatnak, ami pillanatnyilg ütősnek (és jövedelmezőnek) látszik, turkálnak a megengedett irodalomban, billegnek a fölkapott jelmezben, elkeseredetten próbálnak relevánsak lenni, de hát ez az, ami nem megy, még akkor sem menne, ha szikrázó elmék lennének.
@fortin2: a legújabbkori magorizmus legviccesebb divatszava a hagyományteremtés. teli is vannak egy napig se élő pitypangokkal, amikre ráfúj az idő, oszt hiába írták meg.
@incze: ki bezsét hagyományteremtésről? Hagyományt nem lehet teremteni, az úgy lesz, az idővel.
@fortin2: nyilván nem kellett megvárnia Kirköt, én is ezt írtam, de a kortársai számára azért ő nem volt konzervatív, hiszen ez a szó sem létezett ebben az értelemben, a 19. századnak, az „ideológiák” korának kellett eljönnie, h visszamenőleg megkonstruálják a konzervatív hagyományt, ahogy maga Burke is megkonstruálja visszamenőleg a Francia Forradalommal szembehelyezhető brit politikai hagyományt.
babel.hathitrust.org/cgi/pt?id=mdp.39015033579064;page=root;view=image;size=100;seq=1
itt a teljes szoveg. rogton az elejen a „hat kanon”.
@jotunder: Már annak a sugalmazását nagyra tartom, hogy abban, hogy ma a liberálisozás olyan, mint az anyázás (csak durvább), a korabeli liberálisoknak legalább akkora a szerepük, mint ma a habonyi szómágiának. Nem ez az általános, önhazudni kényelmesebb.
Az az elképzelés viszont, hogy ők nem csinálták ki az A-t és B-t keverőt, mert szikrányit korrektebbek voltak, legkésőbb a 2006. okt. 23-át követő „liberális” nyilatkozatokon és az ügyek kivizsgálásán elbukott. (Előtte is, de ott a medence széléről ment a csövelés.)
Erejük nem volt a kicsináláshoz, de igényük rá, az bőven.
@dr. mesterséges színezék: en nem allitom azt, hogy a „liberalisozas” nem idiotizmus, es egy szot sem irtam arrol, hogy kinek milyen szerepe volt ebben. azt viszont allitom, hogy eleg sok ismert magyar liberalis beszelt szep magas lorol butasagokat. ami amugy nem halalos bun. szerintem nem volt tipikus, hogy kicsinaltak embereket, azt nem allitom, hogy ez sohasem fordult elo.
@mafi mushkila: @dr. mesterséges színezék: „This week we celebrate our 175th anniversary with a manifesto for renewing liberalism through a programme of radical reform. The Economist was founded in 1843 to champion free trade, free markets and limited government. Since then, liberalism has been a powerful engine for prosperity and individual freedom. Yet, although liberalism began as a restless, agitating world view, liberals have become comfortable with power. They have lost their hunger for reform. In our cover leader and a ten-page essay, we set out how liberalism must change. – http://www.economist.com/essay/2018/09/13/the-economist-at-175
… Populist politicians and movements have won victories by defining themselves in opposition to that elite: Donald Trump over Hillary Clinton; Nigel Farage over David Cameron; the Five Star Movement over the Brussels bureaucracy; Viktor Orban over George Soros, who was not actually running in the Hungarian elections last April but personifies that which Mr Orban despises, and is Jewish to boot. The populists deride the leaders of the past as obsessed with bossy political correctness and out of touch with what matters to ordinary people; they promise their voters the chance to “take back control”. Meanwhile rising powers—as well as Russia, which though in decline is still dangerous—seek to challenge, or at least amend, the liberal world order. …
—
a nyugatias liberális a gyalogpolgár számára tényleg amolyan mindenre ráterjeszkedő kazohinia lett, sokkal többeket utalva idejekorán a behinekhöz mint kellett volna a puszta kifejezésmódon rugózva, és nagyon lebecsülve a vakézás felszabadító és összetartó erejét.
@incze: Sajnos messze túlment az irány- és aránytévesztés a kifejezésmódokon rugózáson – az csak egy ostobácska eszköz volt – az inga pedig visszalendült.
A belgákat pedig tarkón verte oda-vissza.
@incze: ” who was not actually running” 🙂 Ez most mi? Nekem baromira bejön ez a poén, de akkor már megint a liberalizmus sírját ássák önkéntelenül ezzel is, mert a gyalogpolgárnak meg (per def, ha nekem igen, akkor neki) nem tetszik? És ha mindenki a gyalogpolgár szája íze szerint próbál beszélni, akkor ki fog hozzám beszélni, hogyan nem fogok én egyedül, elkámpicsorodva, a szívemnek-eszemnek való libsi szólamokat hiányolva vacogni? …Ha már így szét lettünk ültetve az állítólagos ízlésünk mián 🙂 Másik kérdés ehhez képest, de ugyanazzal a rémülettel: ki fog egész egyszerűen a saját feje szerinti gondolatokat mondani? Kinek a hangjában ismerhetjük föl az egyenességet? Ne hallgassatok rám, mert ezért nem vállalom a felelősséget, de azt hiszem, hogy a hamisságtenger ellen ezzel lehetne igazán szembe szállni. Ahogy én az embertársaimat elképzelem, bármerrefelé van elcsavarva a fejük ügyes lélektani hangolásokkal, még annál is vonzóbbnak találnák, ha huzamosabb ideig hallhatnának valaki, akiből következetesen, kitartóan, hóban-fagyban szívből jön. A tartalom miatt egy percig sem kellene aggódni, annak akár még értelme és jószándéka is lehetne, a hangvétel vinne mindent. (Volt is vmi ilyesmi cikk, amit persze most nem találok.)
@mafi mushkila: Neked TGM kell. Őt aztán nem érdekli, ki mit gondol róla, következetes, kitartó, hóban, fagyban, szívből.
Sajna a gyalogpolgár az első mondata után lapoz.
@mafi mushkila: szerintem nagyjából ezekre a tépelődésekre alkalmazza az úristen a mondottam ember, kűzdj, és bízva bízzál formulát. (a gyalogpolgárt én nem akartam dehonesztálóan használni, odasorolom magamat is, ez csak annyit jelentene, hogy a nagy kérdésekben nincsen szisztematikusan kimunkált álláspontja, hanem a lehetőségei szerint tájékozódik, és próbál valamire jutni a maga eszével.)
Valahol olvastam a minap (a 538-on valószínűleg), hogy az emberek politikai magatartását és nézeteit az USA-ban egyre inkább az örökölt/választott pártpolitikai identitásuk határozza meg. A demokraták és a republikánusok is egyre közelebb kerülnek – értékválasztási, társadalmi-kulturális kérdésekben – saját pártjukhoz. Egyre kisebb a szórás. Ha tudjuk, hogy republikánusnak vallod magad, akkor egyre megbízhatóbban meg tudjuk jósolni, hogy mi a véleményed fegyvertartás, abortusz, illegális bevándorlók kérdésében és a hasonló ügyekben.
Arra gondolok, hogy ez talán abból eredhet, hoggy az embereknek szüksége van közösségre, közös identitásra. És mivel a helyi közösségek felbomlóban vannak, nagyrészt az elmúlt évek gazdasági és technológiai változásai miatt (ide-oda költözések, tényleges társadalmi izoláció az internet műközössége mellett, közösen eltöltött szabadidő csökkenése….), szükségük van egy másik erős közösségre, amelyben feloldóhatnak.
Ez talán Magyarországon is így működik.
@jotunder: Erre ha jól nézem három különbőző választ adnak.
1) Mezey : Van, sőt kell hogy legyen, tessenek olvasni, zenét hallgatni,színházba/moziba/kiállításra stb járni. Hogy mit is lehet pontosan itt látni és kit is kellene figyelni arra nem tér ki és ez nem véletlen 🙂
2) Aristo: Lehet hogy van, lehet hogy nincs, ez érdektelen, mert vannak örök fogódzók a többi úgyiscsak karcolgatja a felszínt.
3) GFG: A kultúra szóra pisztolyt ragad.
Én a 3. pontot érzem a NER felfogásához legközelebb.
@mafi mushkila: Akkor te végigaludtad a rendszerváltás környékét 🙂 Lehet úgy mondani egy egyébként relevánsabb A-t, hogy aztán ebben az országban soha többé ne lehessen mondani. Kb ennyi szerpük volt a liberális megmondóknak egy-két témában. Ez sokkal komolyabb rombolás, mint amire a politikai ellenfél képes.
Mindeközben a kultúrharc egy másik fontos arcvonalán:
„Erdélyi emberként egy kicsit keményebbek, edzettebbek vagyunk, mert jobban megfújt minket a szél, jobban értek a fagyok. A kisebbségi létben az ember kénytelen jobban megtanulni megállni a saját lábán. Ezért sokkal tudatosabban él bennünk a nemzettudat, mint sok olyan nemzettestvérünkben, akiknek nem »adatott meg« ez a kisebbségi sors.”
444.hu/2018/09/24/uj-igazgatot-valaszt-az-operettszinhaz-a-bizottsag-mast-ajanl-a-miniszter-figyelmebe-mint-akit-a-tarsulat-tamogat
Szerintem egyszerűbb lenne most már beleírni a gránitszilárdságú tákolmányba, hogy az „erdélyi emberek” ötven pont előnnyel indulnak bármiféle pályázaton, levélben szavazhatnak a fideszre akár a tíz éve halott nagymamájuk nevében is, a kórházi várólistáknál köbgyök vonassék a sorszámukból, szóval igazodhatna végre a törvény száraz betűje az élet diktálta változásokhoz.
(Külön jó hír Apáti Bence leendő balettigazgatósága, talán kevesebb ideje jut majd a méltán népszerű közírói tevékenységére, de legalább a balettben nem lesz több buzulás, és talán a folyton ágaskodva táncoló lányok helyett is alkalmaznak végre magasabbakat)
@TG69: Ez most valami kitekert irónia akar lenni, vagy komolyan az a véleményed, hogy liberális megmondóemberek néhány kilencvenes években történt megmondása „sokkal komolyabb rombolás”, mint amire a politikai ellenfeleik azóta képesek voltak?
@incze: Úgy én is abszolút gyalog vagyok, persze. Akkor mondjuk azt, hogy ezen belül még árnyalódnak a lehetőségek, és van egy kisebbség, amelyikkel nem az történt, mint a többséggel… jól semmitmondó lett így már, de ha ez van… 🙂
@ámbátor: Tudtam, hogy nem lehet igaz, amit kitaláltam 🙂
TGM tényleg kell nekem, csak ő se libsi, de egy jó közelítés. Na meg a felét nem értem.
@TG69: Felidéznéd, kérlek, pár példával ezeket?
Meg még bennem az is felvetődött, hogy ha mára tudjuk, hogy ezek nem a demokratikus kereteken belüli klasszikus politikai ellenfelek, akkor megengedhető-e, hogy visszavetítsük ezt a tudásunkat az eredettörténetre is, amikor ez még nem volt világos vagy a kifutásában is többesélyes volt. Szerintem meg, sőt, muszáj is így tenni a tisztánlátás kedvéért. Egész nyugodtan belelátom bármelyik tetszés szerinti, a kor viszonyaiból nem kilógó jelzőbe, mondatba, hangütésbe, módszerbe is azt, ahova mára eljutottak. Mert, most úgy tűnik, magamat áltatnám, ha azokat ezzel az ismerettel még mindig névértéken venném.
@mafi mushkila: „Én, rutinból, tiltakozom ez ellen. Sztem kurvára számít, hogy mit takar az A és mit takar a B, és ha a B a jó válasz, akkor kevéssé érdekes, hogy valaki mennyire mélyen, mélyről, kiglancolva mondja, a lényeg, hogy legyen – legalább – mondva.”
Pontosan.
+1000
…Egyébként micsoda szánalmas személyiségstruktúra szükségeltetik ahhoz, hogy valaki bármely magyar „liberális”* bármennyire „kioktató”** megnyilvánulását elegendő és legitim kiváltó oknak tartsa ahhoz – vagy egyáltalán, összemérhető nagyságrendűnek tartsa azzal –, amit Putyin magyar tanítványa et bandája 2010-től művel?
…„Micsoda személyiségstruktúra” – persze csak viccelődöm. Hiszen ehhez természetesen nem speciális személyiségstruktúra szükségeltetik, hanem (pl.) a sértett önérzet okán egy egész országot tétovázás nélkül dögkútba hajítani hajlandó fideszes lelkület.
.
.
—–
* „liberális” = bárki, aki nem hazudja/eufemizálja „jobboldalinak” és/vagy „konzervatívnak” magát; illetve bárki, akit mi annak nevezünk
** „kioktató” = aki szerintem meg a Németh Szilárd meg a Totya szerint felvágós-szemüveges stílusban nyilvánult meg, és egyébként is bámulta az intellektuális értelemben meztelen seggünket /áthúzva/ a nőinket, a büdös prolija/parasztja/zsidója
@TG69: @mafi mushkila:
Példákat én is szeretnék. Lehet, csak a tájékozatlanságom az oka, de nem hallottam pl. olyasmit, hogy a velük egyet nem értők lehazaárulózása diszkreditálta volna a magukat konzervatívnak vallókat úgy általában. Ugyan vajon mit bírtak elkövetni egyes liberálisok, ami ezek szerint még ennél is súlyosabb volt? Annyira súlyos, hogy diszkreditálta az emberi jogokért, a szólásszabadságért, a méltóságért, a toleranciáért, a tisztességes piaci versenyért, az öngondoskodásért való kiállást? Csendben még azt is hozzáteszem, hogy a ’90-es évek hazai liberalizmusának volt egy, a társadalmi szolidaritást is hangsúlyozó vonala (Solt Ottiliára emlékszünk még), hozzám – konyhai szintű gondolkodóként, no jó, galogpolgárként – ez állt és áll a mai napig a legközelebb.
@Külsős: @mafi mushkila: én egyre nagyon emlékszem, aminek nagyon nem volt jó íze, amikor tgm elmucsázta magát. egy ilyen nagyon mérgezi a levegőt, elszólás szaga van, előbukik az addig is rosszul titkolt lenézés (mucsa, vagy európa?).
ezt annak ellenére lehet mondani, hogy közben meg tartalmilag nagyon is pontos (bár az európai alternatívát akkor se nagyon láttam, meg azóta se), de teljességgel hiányzik belőle a másik minimális tisztelete (pedig ugye). nekem van ez olyan durva, mint a hazaárulózás.
@incze:
Emlékszem, és igen, sokan ültek a magas lovon. Én a hazaárulózást durvábbnak érzem, de ez persze szubjektív, nem is ez a lényeg szerintem. Hanem az, hogy az egyikért a liberalizmus szitokszóvá tudott válni, míg a másikat simán benyelték.
Én egy picit durvábbnak érzem egyesek apákésfiúzását, zsidólistázását , hazaárulózását, férgezését (miközben skinheadek járták az utcát – és ki tudta akkor, hogy hova fajulhatnak a dolgok? A dolgoknak, hogyismondjam, voltak már bizonyos _előzményei_…), mint 50 kilós szemüveges filozófusok mucsaizását.
Persze lehetséges, hogy egyesek az osztályvezetőhelyettesek forradalmában akkoriban nagyon érzékeny lelkek voltak.
@Grrr: TGM egyébként többször is bocsánatot kért a Mucsa miatt.
@incze: Király, köszönöm! Szeretek így turkálni…
Itt a cikk:
beszelo.c3.hu/cikkek/uj-reformkor-vagy-uj-horthy-korszak
Sztem megindokolja. Nem odaveti és nem rámondja a „mucsait” valakire, valakikre, hanem gondolatai végén egy jelenségcsokor és az ezzel jellemezhető jövőkép hangulatfestésének használja. Így most sajnos igaza lett, azt ma már nehéz elképzelni, hogy fordítva, a szebbik jövőképével is igaza lehetett volna, a szadi nem úgy alakult…
Aztán találtam még kortárs azonnal recepciót, egy kontra, egy pro: beszelo.c3.hu/cikkek/mucsa-vagy-europa-tisztelt-szerkesztoseg
Ez normális ügymenet, és mindig is ezt csináltuk, beírtunk, kicikkeztük, megvitattuk, ha akárki akármit beszélt. Ennél többet sztem nem lehet elvárni egy közösségtől az önkorrekció terén. Jó mondta, nem jól, sok, kevés, szeretjük még vagy válunk?
Ez kicsit távolabbról nézve már: tortenelemportal.hu/2010/03/20-eve-valasztottunk-eloszor/
„mucsa és lábszag, vagy SZDSZ-es többség”. A liberális értelmiség ekkor használta először azt a retorikát, amely azóta lényegében egyeduralkodóvá vált ezekben a körökben. E szerint az „európai, korszerű, haladó és demokratikus” oldal vív élet-halál harcot a „provinciális, ókonzervatív, nacionalista és tekintélyelvű” erőkkel szemben. Ebben az interpretációban a tényleges programok és elképzelések helyett a „demokrácia megvédésének” morális parancsa a legfontosabb motiváció a választás során.
Ebben a cikkben tulajdonképpen azt látom, hogy egy-két szóra fel van húzva az egész karaktergyilkosság – a demokráciáé, mert mért ne, miközben a tárggyal nem akar foglalkozni inkább.
Itt reflektál rá későbbről TGM: nol.hu/belfold/20110312-nem_azert_elunk__hogy_ovatoskodjunk-1008941
A cikkben, amit egyenes kereséssel már nem lehet elérni a beszántott nol-on, hanem körbe kellett menni egy blogba szúrt linken át. Egyfajta megvalósult mucsa. Nem kér elnézést, a korszellemről beszél.
Ami mára megmaradt az meg ez: tutiblog.com/tamas-gaspar-miklos-es-a-gerincproblemak/
Általános fujjogás a mucsaizással megtámogatva – ez nyilvánvalóan nem párbeszédképes írás.
Különben én nem mentegetni akarom. Ha mentegetni akarnám, azt mondanám, hogy például engem nyugodtan mucsaizhat, ő egy irgalmatlan műveltségű ember, mittomén, mint Szenkuthy mondjuk (lehet ez jó mérce?), hogyne lennék hozzá képest mucsai, ha ezt akarja kimondani.
Közben nincs előttem, hogy milyen dumák jöttek odaátról, mihez képest volt ez micsoda. De attól függetlenül én szívesen elnézést kérek bárkitől a nevében, ha ezt nem így kellett volna megfogalmazni valaki szerint – mármint valakinek a személyes érzésvilága szerint, nem tervezetten, megrendelve. Lépjünk túl rajta, és foglalkozzunk a demokrácia értékes kérdéseivel, pl. @Külsős: listájával 🙂
@jotunder: Na, olyat épp nem találtam, de köszi, hogy mondod! 🙂
@mafi mushkila: Csurka MDF-es elnökségi tag leplezetlenül antiszemita, őrségváltós jegyzetei a Vasárnapi Újságban például. A magyarságot kiszorítani akaró (tehát valójában nem magyar), tudjukmilyen, liberálisnak mutatkozó leninfiúkról. Meg a magyarokat agyonszülő cigányokról. Ébresztő, magyarok! Apák és fiúk a Magyar Főrumban. Alacsonyabb hőfokon Lezsák, Raffay meg mások jöttek hasonlókkal.
Az MDF-es Jurta-színház-beli rendezvényeken a sámánista összeesküvés-hívő ősmagyarok. Für Lajos és a körkörös védelem (ez talán később volt).
Az ellenzéki megállapodás, majd a négyigenes népszavazás nyílt megtagadása az utolsó szocialista parlamentben a többiek háta mögött az MSZP-vel való összejátszás a közvetlen köztársaságielnök-választás ügyében. Meg Pálffy G. István kinevezésében…
@Grrr: Nyami!
Ahhoz képest nem is állunk rosszul, meg kell dicsérnem, kioktatólag, a nép immunrendszerét.