Ki ölte meg Héjjas Ivánt?
Eredeti szerző: jotunder
Kondor Katalin és Lezsák Sándor méltatja ma a szadista gyilkos Héjjas Ivánt, az antiszemitizmus elleni zéró tolerancia szent nevében. Felkészül Rotyis József és Francia-Kiss Mihály.
Héjjas Iván 1950. december 14.-én este halt meg a vigo-i Praza de Compostela 11. második emeletén lévő lakásban, ahol egy egykori halálfejes-SS tiszt egyszobás lakását bérelte. A helyszínre érkező orvos szerint idegenkezűség gyanúja nem merült fel.
Héjjas rendszeresen a Rúa Moreno egyik kocsmájában szedett fel prostituáltakat. Kifejezetten erőszakos ember volt, a lányok rettegtek tőle. Héjjas aznap este már meglehetősen részeg volt és akkor hívta fel a lakására Carme Branca Itieti-t. Róla nem sokat lehetett tudni, már azon kívül, hogy hamisak voltak a papírjai. A francoista rendőrség évekig kereste, természetesen nem Héjjas Iván halála ügyében. Carme ölte meg Heinrich Büchlert, a Gestapo egyik magasrangú vezetőjét, aki a háború után Santiago de Compostela-ba menekült. Sohasem találták meg, Dél-Amerikában élt, Franco halála után visszatért Spanyolországba, a kétezres évek végén hunyt el Madridban Sabela Espinosaként.
Carme/Sabela valamilyen mérget fecskendezhetett be Héjjas nyaki artériájába. Így ölte meg korábban Büchlert és tíz évvel később Montevideoban az auschwitz-i őrség egyik tagját is.
Héjjasnak még volt ereje arra, hogy kitántorogjon a folyosóra, majd az előszobában ájult el, ott találta meg Garcia doktor. Carme túlságosan kevés mérget használt, nem tudhatta, hogy Héjjasnak ilyen erős a szervezete.
Az egykori különítményes tiszt túlélhette volna a merényletet….. ha Garcia nem fojtja meg.
(Dr. Hugo Nunez Garcia (1914-1999), a galíciai illegális szocialista párt egykori vezetőségi tagjának emlékére)
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518469-686e690d1720b' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518469&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518469-686e690d1720b&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518469-686e690d1720b' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Counter:
Valóban nem hangzott el, az csak „példa” volt (hogy mi minősül uszításnak, csak a konkrét erőszakra való uszítás, vagy a konkrét erőszakot követendő példának beállító megnyilvánulások is), de az pl. elhangzott, hogy a fene-se-tudja-mi-az-elmebeteg-neve migránsokra-lövöldözése példastatuálás volt.
Eddig próbáltam elkerülni — különböző okokból — a párhuzamvonást, de sajnos eléggé ‘adja magát’, szóval (és elnézést, ha valakit zavar): akkor pl. az se minősül uszításnak, hogy mondjuk „az auschwitzi tábor személyzete tudta, hogyan kell elbánni a világ mételye galíciai jöttmentekkel, de a maiakban már sajnos nincs meg az egészséges önvédelem ösztöne”? Amúgy bőven el tudom képzelni — esetleg még fogadni is –, hogy nem uszítás _jogilag_, de azért az uszítás köznyelvi jelentésének bőven megfelel.
„Nem látni a felkeltett – mert felkelti! – gyűlölet önfejlődéséből származó erőszakos jellegű, konkrét sérelem reális lehetőségét.”
Persze, általában nem látni, honnan lehetne például tudni, hogy egy őcsényi igazságosztó konkrétan mely nemuszítás médiahányásoktól kezdte úgy érezni, hogy ő érthetően ki kell fejezze a „véleményét” a nőerőszakoló aidses barlanglakók ellen? Csak hát ilyen alapon semmi nem uszítás szinte.
De ismétlem, az érthető, hogy jogilag nagyon nehéz megragadni az ilyeneket, de a jogrendszer — érthető és érthetetlen — korlátai miatt ne korlátozzuk má’ magyar szavak-kifejezések eredeti jelentéseit is, mert izé, na. 🙂
@seol: Abszurd, hogy holokauszttagadásért akár börtön is járhat, de „holokausztkeveslésért” (bárcsak mindet a gázba terelték volna vagy valami hasonló szövegért) viszont semmi.
@aronsatie: 1, Mert Lázár János egy konkrét személy. 2, Azt sem a büntető-, hanem a magánjog eszközeivel lehetett csak szankcionálni (ld. 1,).
Szerintem ostobaság volt belemenni a holokauszt- és egyéb totalitárius rendszerek bűneinek tagadásába, bagatellizálásába – büntetőjogilag. Mert akkor – teljes joggal – a helyeslést, kevesellést, újabb és újabb hidrafejeket kell büntetendővé tenni és egész más típusú problémák kezelésére kitalált szervezetekkel és eljárásokkal üldöztetni. Sose lesz vége, sőt.
A magánjogi jogkövetkezmények sok szempontból jobbak lehetnek.
@seol: Szerintem az se minősül közösség elleni uszításnak. A hátrányos következményeket (nem jog-!) majd a társadalmi erővonalak megszabják, lásd MAK-affaire.
Hát igen, szinte semmi sem gyűlöletre uszítás.
A jog az ilyesmi szankcionálására alkalmatlan, quod erat demonstrandum. Bele lehet tuszkolni valami tényállásfélét a Btk-ba, ha muszáj, de hogy azt rá lehessen húzni valóságos esetekre…
Amikor az ember jogkövetkezményeket akar, akkor jogi terminusokba kell öltöztetnie az odavezető gondolatmenetét. Az meg azzal jár, hogy a „gyűlöletre uszítás” fordulatnak precíz jelentést kell adni, azaz meg kell húzni a határt, hogy eddig nem az, innentől az. Senkiföldje nélkül.
@Counter: 1. Lázár János egy konkrét, közhatalommal rendelkező közszereplő, nem járhat neki több jog, mint egy uszítás célpontjaként kézenfekvő csoportnak. 2. Tehet arról egy csoport, hogy nincs magánjoga, és konkrét sértettet kellene produkálni?
Apropó, az utóbbihoz: miért van az, hogy rágalmazásért csak a rágalmazott kezdeményezhet eljárást, a rokonai (akiket a rágalom közvetve, de nagyon is sért) meg nem? Kivéve, ha a rágalmazott már nem él, mert akkor kegyeletsértésért a rokonok is vehetnek elégtételt (l. Pruck).
@aronsatie:
1. Nem több vagy kevesebb, hanem más. Egy konkrét személy más, mint egy nem csoport.
2. Nem, de ettől még más.
3. Adott esetben a becsület csorbítására alkalmas tényként interpretálható az is, ha azt állítják rólam, hogy én vagyok annak a büdös becstelen XY-nak az unokatestvére, ezek mind ilyenek.
@Counter: Nem itt, arról volt szó, hogy egy néven nevezett illető egy büdös ezmegaz. Ha ez rágalom, de az illető nem tud/akar eljárni, miért nem teheti ezt meg egy családtag, akinek a becsületét közvetetten de szintén csorbítja a rágalom?
@aronsatie: Magánindítványos tényállásnál nem hogy a sértett családtagja, de még a hatóság sem illetékesebb a sértettnél azt illetően, hogy mit óhajt reagálni.
(Ide nem értve természetesen a cselekvőképtelen sértett esetét, ld. még Btk. 31. §.)
Ha a rágalmazásból jut a sértett családtagjára is azáltal, hogy az ő, mint a sértett családtagjának a becsületének a csorbítására is alkalmas a rágalom, akkor ő sajátjogú sértettként terjeszt elő magánindítványt (pl. „X egy büdös becstelen családból származó büdös becstelen disznó”).
@Counter: Igen ám, de ennyire sose egyértelmű (l. …becstelen családból), itt a családnév alapján van (vagy nincs) joga a közvetett sértettnek eljárnia. Pl. ha Pokorny apját rágalmazták volna azzal, hogy besúgó volt, és még él de nem akar semmit se tenni, joga lett volna a fiának eljárni? Szerintem baj, ha nem, a család nevén mindenképpen folt esik akkor is, ha a rágalom konkrét személyt érint.
@aronsatie: Annak van joga megtenni a magánindítványt, akinek a becsülete sérteni alkalmas a rágalmazás. Egyedileg kell mérlegelni, nincs más módja. Nem lehet parttalanná tenni, hogy bárki bárki rágalmazása miatt magánindítvánnyal élhessen, mert akkor a magánindítvánnyal védett személyes autonómia üresedik ki (pl. ha a hálószobában szeretik a házasfelek a mocskos beszédet, akkor az anyós ne szaladgálhasson a hatósághoz, mert hogy nézne az ki!).
@Counter: Ne általánosítsd vissza, mondtam egy hipotetikus, de konkrét esetet. Pokorny becsületét nyilvánvalóan sérti, hogy azt írták az apjáról, hogy besúgó volt. Borzalmas érzés lehet, hogy nem járhat el, pusztán azért, mert a vád igaz. Ha nem lett volna az, miért ne tehette volna meg, akár az apja helyett is? Nincs itt valami baj a joggal? Az se baj, hogy csak a direkt fenyegetést jelentő, felszólító módú szöveg lehet uszítás, az nem, amit mindenki ért, legfőképpen pedig a célközönség?
A jog alkalmazói hülyének tettetik magukat és hülyének nézik az embereket. Ott van a világirodalom talán leghíresebb szónoklata. Temetni jöttem Caesart, mondta az illető, és még véletlenül se szólította fel a hallgatóságot semmire se, nem fenyegette se Brutust, se a többi összeesküvőt. Mi több, derék, becsületes férfiúnak mondta őket, többször is. Mégis, úgy felúszult a tömeg, hogy csak na.
@aronsatie: Elkezdtem keresni valamilyen kutatást arról, hogy a gyakorlati eredmény szempontjából kimutatható-e, hogy a gyűlöletbeszéd (hate speech) vagy az egyenes, felszólító uszítás (incitement) a veszélyesebb. Volt egy elméletkém, hogy esetleg a sunyi út a hatásosabb, mert akkor az emberben elültetik az ellenszenvet, megvetést, gyűlöletet, és onnan már magától, magát hergelve juthat el a cselekvésig, míg ha kimondják, hogy ölnie kellene, akkor az túl nagy sokk egy átlagember számára, „meghallja”, felfogja, tudatosítja, miről van szó, és működésbe lép egy olyan tabu, ami miatt elriad.
De nem találtam egyelőre ilyet (bármilyen következtetéssel egy pont erről szóló kutatást). Viszont szembejött egy írás, amelyikben a „hate speech” egészen hatástalannak van beállítva. Kis részlet a velejéből, de nem hosszú az egész:
„Contrary to popular belief, there is little evidence that propaganda is able to change minds; rather, it is generally effective only among those who already agree with it, and counter-productive among those who disagree.4 That was true even of Nazi anti-Jewish propaganda, which decreased denunciations of Jews by ordinary people in areas which had not historically been anti-Semitic.5
Therefore, the scholarly consensus is clear: “Hate speech” does not engender hatred. Rather, to the extent that is has any effect on violence at all, it makes it somewhat easier for those already inclined towards violence to act, largely by placing an imprimatur of official approval on acts of violence, and thereby making people who are already hateful and prone to violence believe that they can get away with acting violently.”
quillette.com/2018/01/18/hate-speech-not-induce-hatred/
…A mi szempontunkból persze ennek az a része a leggyötrelmesebb (ha mondjuk ezek a dolgok így vannak), hogy a hivatalos jóváhagyás az az elem, ami lényeges tényezőnek tűnik, az meg nálunk ami a csövön kifér, gyűlölködésre is, erőszakos tettekre is…
@Jean Claude: Mussolini legnagyobb hibája az volt, hogy Hitler mellé állt a világháborúban. Salazar és Franco ebből a szempontból bölcsebbek voltak.
@exterminador: Spanyolország és Portugália régóta nem háborúztak Európában. Egy meglehetősen elszigetelt részén eléggé fejletlenül élték az életüket, mindketten diktatúrában, tehát sem külső, sem belső nyomás nem volt rajtuk a háborúba lépéshez. Tengerentúli érdekeltségeik voltak a volt gyarmatokkal. Olaszország benne volt a európai nagyhatalmi konfliktusokban végig, részt vett az előző, szintén újrafelosztó háborúban, mleynek következménye volt jórészt a második. Nem volt sok opciója. A Duce először tartózkodó volt a Führer felé, de Németorszég annyra erősödött diplomáciailag is, hogy kénytelen volt színt vallani. 1933 előtt Olaszország például garanciát vállalt a britekkel együtt a Locarnoi Szerződésben, mely Németországot is érintette. Földrajzilag Olaszország benyúlik Közép-Európába, pont azzal a részével, ahol a fasizmus kialakult. Olaszország a diktatúra alatt modernizálódott, ellentétben Spanyolországgal és Portugáliával. Ez a leszakadás csak 1986-ban kezdett megszűnni az eu-s csatlakozásukkal. Európában nem volt könnyű Hitler mellé nem állni, tisztán racionális szempontból egészen 1941-ig. Ilyen csak a szigeten élő briteknek sikerült és még ők is majdnem rámentek. Ők is csak a szokásos balance of power miatt keveredtek bele.
@mafi mushkila: Ez az okos írás milyen magyarázatot arra, hogyan jutottunk el pár évtized alatt 1944-ig? Vagy a mai idegengyűlöletig, minden személyes tapasztalat nélkül? Az ember hajlamos a gyűlöletre, mert az kiváló időtöltés és a legegyszerűbb megoldás saját keservére. Az uszítás ritkán (leginkább soha sem) marad eredménytelen.
@aronsatie: Most meg belekevered a valóságbizonyítást…
@mafi mushkila: Ha így nézzük, akkor meg hiába pecsétel Gazdag István lelkesebben, mint egy csehszlovák forgalmista, mégse akar szárba szökkenni a vetés, sívó talajra hull a – bőven szórt – mag.
@Jean Claude: A végzetes (és Olaszország érdekei szempontjából is megmagyarázhatatlan) lépés Mussolinitől nem is a britek megtámadása volt meg a mediterrán háború, az még valamennyire érthető, hanem a SZU elleni hadbalépés, és újabb és újabb olasz hadseregek kiküldése a keleti frontra. Innen már egyenes út vezetett addig, hogy egyre inkább csak Hitler bábja legyen.
@Tehéntőgy: Erre mondtam, hogy nem volt igazán mozgástere. Nem arról volt szó, hogy 19-re lapott húzott, hanem arról, hogy egy középhatalom közép-európai és balkáni érdekeltségekkel nem tudott jót lépni. Hitler pedig a legfontosabbal, Südtirollal fizetett azonnal. Hitler támadása viszont a SZU felé elképesztő baklövés volt minden szempontból, majd nem használta ki az ukránok adta lehetőséget a beteges fajelmélete miatt. Hogy ne legyen 1941 a legjobb éve, még hadat is üzent az USA-nak
tökéletesen feleslegesen, térdrerogyva könyörgött Roseveltnek, hogy a trükkös kölcsönbérleti szerződést után, a Kongresszustól megszabadulva kezdjen totális háborút Európában is. Egy olyan országról van szó, amely erőforrásait tekintve elsöprően nagyobb volt még Európát térdre kényszerítő Németországnál is (itt nem a földrajzi értelemben vett országról van szó, hanem a meghódított területek teljes erőforrásáról, beleértve a tengerentúli területeket is) Soha sehol nem volt érdekellentéte a náci Németországnak a békében és izolacionizmusában élő USA-val.
Az USA egyébként gazdaságilag igenis kezdett benyomulni Európába, a 20-as évek végén vette meg a GM az Opelt. Egyébként nem szoktam esős vasárnap délutánokon könnyeket hullatni Adolf Hitler stratégia baklövései miatt.
@Jean Claude: Tulképp elég ijesztő belegondolni, mennyire pár napon fordult meg az egész 41. decemberében, Hitler az USÁnak küldött hadüzenet pillanatában még szentül hitte, hogy von Bock és Guderian a nehézségek ellenére hamarosan beveszik neki Moszkvát, a Vörös Hadsereg a kétségbeesett ellentámadásával pedig épp az utolsókat rúgja, és aztán már csak lerabolni kell majd a széthulló Szovjetuniót. A képzeletében valószínűleg már egész Eurázsián osztozkodott a japánokkal, ehhez képest az USA, aminek még fel kellett tölteni a békelétszámon akkor igen kicsi szárazföldi hadseregét, hosszú távú és kezelhető problémának tűnhetett.
Ha csak egy hetet vár, valószínűleg még ő is kétszer meggondolja a moszkvai vereség és az így immár több éves távlatba nyúló szovjet háború fényében, hogy jó ötlet-e hadat üzenni mellé az USÁnak. (Bár azért akkor már a brit-amerikai-szovjet szövetség valszeg összeállt volna, de nem volt mindegy, mikorra.)
@Tehéntőgy: Hitlernek európaképe volt, nem akarta visszaszerezni Namíbiát, Kamerunt és Ruandát, sem a Bismarck-szigeteket. Oroszország csak annyiban érdekelte, hogy egy Európára veszélyes keleti despotanépnek tartotta (nyilván kissé eltekintett az orosz kultúrától). A fajelmélete tette európai politikussá, Napoleont a politikai értékei, Schumannt és Monnet-t pedig a kereszténysége és a háborútól való félelme. A SZU a háború végéig nem állt hadban Japánnal. Teljesen érthetetlen, hogy egy friss nemzetközi szerződésre hivatkozva Japánnal, mely nem is említette ezt meg kifejezetten, csak, mint lehetőséget, hadat üzent. Máskor rendkívül racionális volt, teljesen az erőforrások hatékony felhasználása vezérelte. Észak-Erdély visszacsatolása Magyarország, mint felvonulási területről szólt és nem a román olajlelőhelyekhez való hozzáférésről. Az egy későbbi problémának számított. Politikai vezetőink ezt biztos másként látták. akkoriban. A sok nyelvet beszélő, más népeket jól ismerő, művelt Apponyi Albert sem nézett szembe a rideg valósággal. Pedig Versailles maga volt az igazi Realpolitik a maga teljes nyersségében, csak egy német találmányt most a franciák használtak.
@aronsatie: Na igen, én is pont így gondoltam, azért volt legalábbis érdekes, hogy máshogy is lehet nézni, magyarázni. Gondolom, ez van olyan komplex ügy, hogy még érdemes szálazni, árnyalni, ki-be forgatni. (Most olvastam el a Pinker-kötetet csurig ilyenekkel, és annyi maradt meg, hogy nagyon meggyőzőek a kutatásokkal alátámasztott levezetései, és pláne sok olyasmi jön ki, aminek örülhetek, de igazából a fene se tudja… Amíg nem tanulom ki az egészet, hogy megítélhessem a módszereket meg a következtetéseket, honnan tudnám. Azért érdekes így találgatva is.) Hozzám egyébként olyan szabályozás állna közel, hogy az emberek beszélhessenek akármit vagy szinte akármit, és az államot korlátozzuk nagyon, sőt, egyenesen képviseljen értékeket (egy alkotmányból, az emberi jogok nyilatkozatából és más józan pillanatunkban aláírt egyezményekből következően). Álmok.
@Counter: Meghosszabbítják Bicskéig… Lehet, hogy még a századrészét se láttuk, amennyi pénzt meg propagandát beleölnek még.
Jó lenne tudni, kinek dolgozik az idő, mert nem tart ki örökké ez a most éppen üdvös restség…
@Counter: Feltétlenül, kitűnően megfogtad a lényeget.
@aronsatie: Azzal akartad illusztrálni tézisedet – miszerint nem jó, hogy rágalmazás miatt csak a rágalmazott élhet magánindítvánnyal -, hogy hoztál egy példát arra, amikor a rágalmazás a valóság bizonyítása miatt nem büntethető, akárki is igyekezne fellépni ellene.
@Counter: Kis mellékszál: megvilágítanád a régi és az új gyülekezési törvény közti gyakorlati különbséget?
444.hu/2018/09/30/hetfotol-ugy-gyulekezesi-torveny-szerint-tiltakozhatunk
Az eddigi betartatási gyakorlatból kiindulva mire számíthatunk? És gumibb ez vagy konkrétabb? Hogy fog működni 23-án, meg mi lehet az Európai Ügyészségért aláírásgyűjtőkkel? …Egyáltalán, ezek a jó kérdések? 🙂
@mafi mushkila: Úgy érzem, ez az összehasonlítás meghaladja a képességeimet, az eddigit se ismertem különösebben, hát még a gyakorlatát, a kialakult szokásjogot és értelmezést (ami azért elég jelentős, úgy tudom).
A köztéri aláírásgyűjtésnek érzésem szerint – tehát: _érzésem szerint_ – nem volna szabad a gyülekezési tv. hatálya alá tartoznia. Közterülethasználati és kampányszabályozási kérdés inkább.
Még gyakorlata sincs az új tv-nek, szóval ööö, izé, nem tudom, milyen lesz. De biztos jó! 🙂
@Counter: Köszi – megpróbálok 23-án a tüntetők között gyűjteni és kipróbáljuk 🙂
@mafi mushkila: njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=209700.357566
Így első olvasatra nem látok semmiféle, politikai célú aláírásgyűjtésre vonatkozó rendelkezést vagy korlátozást, de a gyülekezési joghoz, ha lehet, még kevesebbet értek, mint a többihez 🙂
@Counter: Ja, ja, hát persze. Igaz, hogy írtam, hogy tételezzük fel, miszerint a lebesúgózás rágalom (holott tudjuk, hogy igaz), de ezt az apróságot nem sikerült megfigyelned. Megkérdezem újfent: tételezzük fel, hogy Pokorny apja nem volt besúgó, és megrágalmazzák. Jó az, hogy ha a papa maga nem akar, a fia nem is tud a hatósághoz fordulni elégtételért, mert a jog nem hajlandó tudomásul venni, hogy a sár szanaszét fröccsen, minimum a közvetlen családtagokra is?
@aronsatie: De ki mondta, hogy ez így van? A rágalmazás sértettje mindaz, akinek becsületének csorbítására a rágalom alkalmas, nem pedig csupán az, akiről nyelvtani értelemben állít a rágalom.
@Counter: Nincs közvetlen tapasztalatom a tárgyban (szerencsére), de egy barátomnak van, és neki ezt mondta egy ügyvéd (miszerint nem járhat el sértettként, ha a rágalom közvetlen érintettje, az ő felmenője, bármilyen okból is, de nem teszi). Ha tévedett, az más, de nekem logikusnak tűnt, pont az uszítás megítélésében tanúsított, következetesen fafejű hozzáállás alapján.
@aronsatie: Evidens, hogy 100 rágalmazásból 99 és félben egyedül az lesz jogosult magánindítványt tenni, akire a rágalom vonatkozik, hiszen csak ő az, akinek a becsületében a rágalom sérelmet okozni képes.
_Elméletileg_ azonban nem zárnám ki, hogy a személyi kör szélesebb legyen; pl. ha X munkahelyén kezdi el az elkövető rágalmazni Y-t, aki X házastársa, közeli hozzátartozója olyasvalamivel, amely rágalom X-re nézve is sérelmes (pl. X pénzintézet vezetője, a rágalom pedig abból áll, hogy Y szerencsejáték-függő, drogfüggő, X vagyonának terhére adósodik el ésatöbbi).
De ezt konkrét ügyben kellene megítélnie az eljáró hatóságoknak.
És könnyen meglehet, hogy a példában is az a gyakorlatorientált megoldás, hogy X fogja magát, hazamegy Y-ért, majd visszamennek a hatósághoz ketten – hiszen nekik az ügy elintézése az érdekük, nem a jogtudomány gyarapítása 🙂
@Counter: „És könnyen meglehet, hogy a példában is az a gyakorlatorientált megoldás, hogy X fogja magát, hazamegy Y-ért, majd visszamennek a hatósághoz ketten – hiszen nekik az ügy elintézése az érdekük, nem a jogtudomány gyarapítása :-)”
Már ha ez még reális lehetőség — mert ugye simán lehet úgy is lebesúgózni valaki apját, hogy a valaki még él, de az apja már nem. 🙂
@közösperonos átszállás: Ahh látom már, benne volt az előzményben a „már nem él”, bocs, nem szóltam.
@mafi mushkila: Ez érdekelhet:
helsinkifigyelo.blog.hu/2018/10/08/uj_gyulekezesi_torveny_inkabb_jobb_lett_de_van_vele_gond_eleg
@Counter: Igen, köszi!
Bár lassan csak amolyan sormintának számítanak az ilyen törvényszövegek, vannak laikus műélvezőik meg komoly hobbitudósaik, de a dolgok nem így dőlnek el. Nem baj, majd felfedezzük újra, hogy milyen zseniális már, hogy lehetséges szabályokat alkotni, mert jók valamire.
Héjjas méltatása nem egyszeri kisiklás, hanem trend.
hvg.hu/itthon/20181010_Hogyan_rehabilitaljunk_egy_vereskezu_antiszemita_gyilkost
@ámbátor: a magyar néplélek…
magyaridok.hu/paca/kell-egy-mumus-3571079/
@Counter:
Az ügyeletes nyomorult megkapta a feladatot, nagykaland… Kiderül a végére, mi köze a mai kedvenc szociopata náci fél(?)hivatalos mosdatásának a vörös terrorhoz, vagy örüljek, hogy Gyurcsányt nem keverték bele?
@seol: 1, mindennek a vörösterror az oka; 2, Sopronba nem kell útlevél, úgyhogy csönd legyen most már.
Félelmetesen rövid a cikk, körülbelül a 3. rund utáni szofisztikáltsággal.
@Counter: Egyébként, ha már előzményekről van szó, történetesen pont Héjjas apjának végül megkímélte az életét a Tanácsköztársaság rögtönítélő törvényszéke.
„a bolsevik előemberek 1919 nyarán csak Kalocsán 128 helyi lakost gyilkoltak meg – némelyiket csupán azért, mert volt mersze kitűzni a házára a nemzeti lobogót”
Ez meg -bármennyire utálom a véralgebrát- teljes nonszensznek tűnik, a vörösterrorról szóló reprezentatív ellenforradalmi összefoglalót író, számos vörösterrorista felett is ítélkező Váry Albert bíró adatai szerint (akinél pedig a tűzharcban elesettek vagy a kivégzett bűnözők is vörösterror-áldozatoknak számítanak) összesen 21 embert végeztek ki Kalocsán a Tanácsköztársaság alatt.
@Tehéntőgy: ügyész, természetesen
@Tehéntőgy: Véded a bolsevista mészárosokat, akik 256 embert öltek meg Kalocsán válogatottan kegyetlen módszerekkel – pusztán azért, mert magyarul beszéltek és magyarul néztek ki?!?!?!?!?!?!?!
@Counter: A szívük volt magyar, az fájt igazán a komcsizsidó Shylockoknak.
(Továbbá az egész témával amúgy is csak relativizáljuk Pol Potot.)
Van esetleg valami forrás ehhez a sztorihoz?
Mit is ír a hogyishívják:
index.hu/techtud/tortenelem/2018/10/26/mit_kezdjunk_hejjas_ivannal_100_ev_utan/
ún. konzervatív ún. értelmiség a fehérterrorról, Trianonról és a magyar nemzet ellenségeiről:
merce.hu/2018/10/30/bayer-zsolt-ugynevezett-feherterrorrol-beszelt/