A magyar konzervatívok esete Russell Kirk-kel
Eredeti szerző: jotunder
1. Szilvay Gergely magyarázta el a Russell Kirk-öt. Az orbanofil ifjúkonzervek szívesen magyarázzák el a Russell Kirk-öt. Ami, valljuk meg, nem sokkal viccesebb annál, mint amikor Dessewffy Tibor magyarázta el a Bourdieu-t. Nem hiszek a liberális kultúrfölényben. Sem. Amikor a rendszerváltás után a liberálisok elmagyarázták a magyar népnek, hogy merre van az arra, hogyan kell helyesen gondolkodni a dolgokról, miért nem szabad azt mondani, hogy A és miért kell azt mondani, hogy B, az nem különbözött lényegesen attól, amikor Prof. Dr. Lánczi András magyarázza el, hogy miért nem szabad azt mondani, hogy B és miért kell azt mondani, hogy A. Magyarországon mindig az lesz az orosztanár, aki az aktuális bejövetel után először tanulja meg a cirillbetűket.
2. Russell Kirk-kel az uszoda után találkoztam. A könyvtár az uszoda és a kollégium között volt, abban a közép-nyugati kisvárosban, ahová hetekkel a rendszerváltás lepapírozása előtt mentem ki, tele nagy tervekkel, akár egy bizonyos másik fiatalember, aki az oxfordi Pembroke College-ba ment ki szinte pontosan ugyanakkor. Természetesen fogalmam sem volt arról, hogy mi az a konzervativizmus, amiről az egyik srác a kollégiumban könyvet akart írni. Ő mondta, hogy a Kirk az alap. Engem meg borzasztóan idegesített, hogy fogalmam sincs az “alap”-ról. A rendszerváltásból teljesen kimaradtam, nem láttam a Kacsameséket, de lehet, hogy hamarabb tanultam meg a konzervatív cirillbetűket, mint Lánczi elvtárs a Világosság szerkesztőjeként.
3. Russell Kirk volt tehát az alap. Ebben van némi igazság. Amerikában ő definiálta a konzervativizmust, ő magyarázta el, hogy az egy beállítódás, nem ideológia (ezt egy rendes konzerv műmájer naponta kétszer mondja el, miközben kezét pontosan úgy tartja, mintha egy Chesterton kötetet lapozgatna). Amit már kevesebben tudnak az az, hogy Russell Kirk az amerikai Szilvay volt. A híres mű, a “Conservative Mind” a doktori disszertációja volt, amit pontosan annyi idős korában adott ki, mint amennyi idős ma Szilvay. Némi túlzással, Kirk találta ki az Edmund Burke-öt, akiről azt kell tudni, hogy szemben a szállóigegyűjteményekkel soha az életben nem mondott olyat, hogy a gonosz győzelméhez elegendő a jóemberek tétlensége. Szinte pontosan ugyanúgy nem mondta, mintahogyan a Széchenyi nem mondta azt, hogy minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ezek a nagyemberek szinte mindent pontosan ugyanúgy nemmondanak.
4. Burke-öt talán valóban Kirk nevezte ki a konzervativizmus megalapítójának. Ő egy ír származású brit parlamenti képviselő volt. Whig, ami azért történelmi kontextusban inkább szabadelvű, mint más. Érdekes, attól nem mennek a falnak, hogy szabadelvű, pedig az pontosan azt jelenti, hogy liberális. Mit jelent a liberális tádzsikul? Burke a saját korában egy ritka toleráns embernek számított, még talán progresszívnek is, de írt egy könyvet a Nagy Francia Forradalomról, amit némiképp ellenzett (mindez évekkel a robespierre-i terror, Lajos király lefejezése és Vendeé előtt történt, és ha jól emlékszem Mirabeau szíves invitációjára adott válasz volt). Kirk elég vegyes társaságot talált ki magának konzervatívként, köztük azt a John Calhoun-t, aki szerintem még a Milo Yiannopoulosnak is sok lenne egy kicsit.
5. Kirk röviddel a könyve megírása után csatlakozott a National Review-hoz, ami tulajdonképpen maga volt az amerikai Mandiner. Apró különbség, hogy nem egy Tombor nevű habonyárpi tartotta fent, hanem Bill Buckley, akinek kőgazdag volt az apukája, és hát az apósa talán még a kőnél is valamivel gazdagabb volt. A National Review lelkesen támogatta McCarthyt (aki akkor már régen nem volt McCarthy és kisvártatva, nem tudom írtam-e már le a Vincenten azt, hogy kisvártatva, alkoholizmusa következtében elhalálozott) és lelkesen ellenezte a szegregáció felszámolását. Igen, ez azt jelentette, hogy bár a republikánusokat támogatták, de élesen támadták a republikánus Eisenhower elnököt, aki Warren főbíró kinevezésével elintézte a Brown kontra Board of Educationt. Amúgy Leo Strauss is megszállottan támadta az anti-szegregációs politikát, természetjogi okokból, ami azért talán nem egészen a legjobb fényt veti a természetjogra legalábbis nagy általánosságban.
6. Szóval a National Review volt a Mandiner. De Buckley, nem Piliscsabán végzett, hanem a Yale-en és nem a Matthias Corvinus janicsárképzőben kezdte karrierjét, hanem a CIA-nál. Nem Kirk (ő külön három kisujjat növesztett, hogy azokat is el tudja tartani, elítélte a televíziót és gépjárművezetést, bár állítólag Ayn Rand a cha-cha-chát ítélte el) volt az amerikai Mandiner békésmártonja, főfilosza, hanem Harry Jaffa, aki viszont nem Tőkéczki tanítványa volt, hanem direkte a Leo Straussé.
7. Kirk nem érdekből találta ki a konzervativizmust, és nem gazsulált a hatalomnak. Barry Goldwater perecelése, majd a neokonzervativizmus megjelenése után inkább csak egy dohogó öreg bácsi maradt, aki egyébként politikailag nem egészen korrekt módon észrevételezte egyes neokonok orrgörbületét. Kurvaélet, mennyit kell még írnom, hogy átmenjen az a kibaszott messzidzs (jegyzet saját magamnak).
8. Kirk egy valódi világban élt, Malcolm X. és King tiszteletes, a tonkini incidens és az Eper és Vér valódi világában. A National Review évtizedes keresztesháborúját nem olyan szíriai óvodások ellen vívta, akik mégcsak nem is léteztek. Ezekben az emberekben volt kakaó. Működtek Eisenhower, Nixon és Ronald Reagan nélkül is. Faszságokat beszéltek, mondom most én (akkor ott a könyvtárban, nem feltétlenül mondtam), de volt bennük kakaó. Szegény Szilvayban és a kevésbé szegény Prof. Dr. Lánczi Andrásban pedig még laktózmentes tej sincs. Lehetne. Csak nincs. A NER-nek nem azért nincs kultúrája, mert konzervatív, hanem azért mert nem az. Lehet, hogy egyszer jön egy műmájer konzervatív ifjonc, aki még ezeknél is többször fogja idézni John Randolph of Roanoke-t és Alasdair MacIntyre-t (na róla is okított Szilvay, MacIntyre-t egy kaliforniai szállodaszobában, rohadtul nagy kaliforniai szállodaszobában próbáltam elolvasni, After Virtue, ahogy kell, egy árva kanyi hangot nem értettem belőle, és azért a műmájerségnek is van egy határa, inkább elmentem moziba), de… nem lesz olyan szomorúan tehetségtelen mint ezek.
Akkor majd történni fog valami. Most nem történik semmi.
@mafi mushkila: nem igazán arról beszélek, ami a mucsai mögé tartalmilag állítható, az sajnos jobbára áll. hanem arról, hogy ebből jöhet-e lenézés, magas ló. és még csak nem is tgm a példa nekem erre, a tudás óhatatlanul valamennyire karcos autoritás, hanem az egész akkori szdsz, amely a rendszerváltás egyedüli autentikus letéteményesének tekintette magát, egyedüli valódi ellenállóként a sok volt kollaboráns közt ő jogosult megmondani, hogy mi legyen. példásan magori politikai erő volt. azóta is ez folyik váltott lovakkal immár szdsz nélkül, panelprolin, kádár népén, félázsiai hordán, szolganépen keresztül, amikben mind van sok-sok igazság, meg egy nagy baj, az alapállás. hogy vagyunk mi, meg az idióta csorda. (most jöhetsz te az a-val, meg a b-vel, és persze valóban nem mindegy, mit akar a csordával kezdeni a felkent.)
@fortin2:
“Ja, amúgy az a bizonyos Pemborke College-i vendéghallgató fiatalember sokminden volt, de nem középszer alatti. Sütött belőle a tehetség, az ambíció és az erő. Az önteremtés nietzsche-i példánya volt, ez nem kétséges.”
Úgy tűnik, az egykori PC vh. fiatalember, a köztes, és a jelenlegi végtermék kapcsán meglehetősen szignifikáns a véleményeltérés.
Én azért továbbra is hitet és különbséget teszek ambíció és akarnokság, tehetség és agyafúrtság, az erő és gátlástalanság között.
Végül továbbra is úgy gondolom, hogy az egykori fiatalember morális szempontból már akkor is egy nagy rakás szar volt, csak manapság már nem használ szagtalanítót. Ennyi volt a fejlődés.
*
A középszer alatti kifejezés jelentésén el lehetne meditálni. Amíg nem megfelelően definiáljuk a problémát, nem lesz megtalálva a megoldás.
Az alapvetés az, hogy g-á-t-l-á-s-t-a-l-a-n bűnözők (piszkos tizenkettő) kaparintották, csalták csapdába az országot, ezeknek vannak tettestársaik, és vannak manipulált hívő áldozataik és van a többség, akinek nem tetszik az egész előadás, de egyes jeleneteknél sokan tapsolnak, más jeleneteknél meg sokan pfujolnak. És talán érdemes lenne tovább hajókázni ezen a szimbólumon, de mint följebb is kitűnik néhány hsz-ből, egyes történések és tanulságai időközben megszépültek, s ilyen megszépült állapotban vannak levonva, és amúgy különben is a mi belga csokink mindig jobb, mint a ti összes szerencsétlenségetek bármikor. Más történések megítélése és véleményezése már akkor is, most is, inkább az elképzelésekhez, mint a valósághoz igazodott. Eképpen aztán most lehet kanalazni, de ez már egy másik eposz.
Na, mindegy is… Ez van… és ez így is marad.
Jézusmáriaszentjózsef
24.hu/belfold/2018/09/25/demszky-gabor-gondolkodom-hogy-ismet-beszallok-a-politikaba/
(Azért pont ide teszem, mert a végén szőrmentén előkerül a mucsaizás is, de az egész így egyben elég mellbevágó)
Ez viszont nekem nagyon érdekes volt, ez pont az az időszak, amikor már felnőtt voltam, de egyáltalán nem követtem a politikát:
444.hu/2018/09/09/videoteka-beszeljunk-arrol-hogy-mi-lett-a-fidesszel
@velőtanya:
Nem tudtam, ki/mi hiányzik. 🙂
@seol: “Egy másik szemétláda ugyanilyen agresszíven támadott meg, őt egész szorosan magamhoz öleltem, és mondtam neki, hogy „te, én annyira szeretlek és úgy szeretem a kérdéseidet”. Szegénynek a mellemig ért a feje, sőt, a mellemhez ért a feje, és úgy lehetetlen interjúzni.”
Bár nevet nem említ, de talán ez az eset némileg magyarázhatja GFG pályafutásának és pszichoszociális állapotának későbbi alakulását:)
“Egyszer meg itt, a Balzac utca sarkán vártak rám, esős idő volt, befordítottam kettőnk közé az ernyőt, erre mögém osont, na de ott meg a fal volt, kicsit hátraléptem, s már meg is volt a pasi, lélegezni nem tudott.”
“A nők nagyobb része, már azok, akik hajlandóságot mutatnak az ismerkedésre, hiperérzékenyek az érintésre. Nekem pedig van egy speciális vállfogásom. És ez elég. Még puszi sem kell. És akkor minden megtörténhet.”
(ezekhez is írtam kísérőszöveget, de aztán kitöröltem)
@incze: “az egész akkori szdsz, amely a rendszerváltás egyedüli autentikus letéteményesének tekintette magát, egyedüli valódi ellenállóként a sok volt kollaboráns közt ő jogosult megmondani, hogy mi legyen”
Ahogy én megéltem (ahogy emlékszem most, ahogy megéltem), minden politikai formáció ugyanazzal a “ki ha én nem” kiállással mondta a magáét, egyik sem motyogott maga elé, hogy én csak azt jöttem elmondani, hogy talán a másikék jobbak nálunk. Volt véleményük, ha az nem is volt, voltak szólamaik, ezeket hangoztatták. Ami engem elriasztott, attól el is riadtam, tehát nem kezdtem el belemenni a felszínesnél mélyebb üzenetekbe, és így lett, hogy a szadira figyeltem végül is oda, mert ők nem riasztottak el.
Az lehet, hogy van valami, amire totál érzéketlen voltam és vagyok, és tényleg tönkretettek valamit, ami különben jó lett volna. Az is lehet, hogy úgy érted a kiemelésüket, hogy egyáltalán, tőlük vártál volna valamii jobbat, más nem is tudott volna csalódást okozni. (Ezek kérdőmondatok, csak viszont faggatni sem akarlak, lehet, hogy szerinted már eleget foglalkoztunk ezzel.) Azt sem tudom, hogy ezek a mucsa, bőgatya, micisapka beszólások milyen szerepet kapnak az értékelésedben: hogy úgy anblokk minden szöveg rémségesen lekezelő volt már eleve a témájában, külön kiemelhető sound-bite híján is, és ezek csak azon a tajtékon szóvirágok, vagy ilyen durvaságnak értékelt dumából volt nagyon sok, vagy hogy épp elég, hogy ennyi volt, ennyinek sem lett volna szabad lenni.
Ami nekem lejött (és most tényleg kihagyhatjuk belőle azt, hogy mennyire volt értelmes maga a dolog, pont az a b), az az volt, hogy itt van egy ország egy új helyzetben, egy halom dolgot meg kell ismerni, meg kell tanulni, át kell hangolni, és abban van a legjobb reményünk, ha vannak, akik veszik a fáradságot, foglalkoznak vele, átgondolják, és elmondják, hogy mire jutottak. Az én szememben a demokrácia szempontjából csürhe (tanulatlan, neveletlen, fogalmatlan népség) voltunk. Nem volt a mi hibánk, nem volt szégyen, de ez volt a helyzet. Ebbe magamat is beleértem, mert az nem számít, hogy milyen mohón olvastam róla, az számít, hogy a gyakorlatban nem volt hozzá közöm. Erre a helyzetértékelésre volt elég a kitekintésem (akár igaz volt, akár nem, bár még most is helyesnek tűnik). Lehet, hogy ez nem lett volna szabad tudni? Úgy kellett volna tenni, mintha az ilyesmi nem számítana? Nekem meg úgy tűnt, hogy ezen múlik, hogy ezt a tényt feldogozzuk-e. Igazából senki sem számított ilyen fordulatra, ilyen lehetőségre, egyszercsak itt volt, és jó lett volna, hogyha élni tudunk vele. Én azt gondoltam, hogy ebbe kell beletennünk a munkát, magunkat. Nem gondoltam így át, persze, de így éreztem. Pl. az állampolgári jogokat kezdtem el ösztönösen kóstolgatni, hogy most akkor tényleg komolyan gondolja körülöttem a rendszer a változást vagy sem, ki tudok-e csikarni olyan tájékoztatást, amiről én úgy tudom, hogy jogosult vagyok rá, mi történik, ha sztrájkkal élek… Mit csinál a rendszer körülöttem, és milyenek az emberek, hogy fogják fel, hogy működnek-működtetik. Ha ehelyett politikus lettem volna, lehet, hogy szörnyű dolgokat mondtam volna, csak azért, mert úgy láttam a helyzetet, ahogy… Na, elég 🙂
@velőtanya:
Csak most olvastam el (a Demszky-interjút). Dermesztő. Ugye nem csak én érzem benne a szánalmas leépülést?
@Külsős: Eddig azt hittem az ellenzékiek azért bénák, mert 1, nem tudnak együttműködni 2, taktikai érzékük még van, de stratégiai már nincs 3, nincs érzékük a politikai iszapbirkózáshoz (Elnök emberei mellett Kártyavárat is kéne nézniük:)), de ezt olvasva, lehet hogy tényleg lefizeti őket a Fidesz? Remélem nem ilyen leszek 66 éves koromra.
@mafi mushkila: hát ezt mindenki másként élte át, én igen kevéssé lelkesen. nekem a rendszerváltás szimbolikus figurája padisák mihály volt, akinek a kossuth rádióban volt egy miska bácsi levelesládája című műsora, amelybe kisúttörők írtak szirupos borzalmakat hétről hétre, a műsor abban ált, hogy ezeket miska bácsi beolvasta, és bő nyállal kommentálta. aztán ’90 után minden stiláris igazítás nélkül ugyanazok a levelek egy csapásra a határon túlról kezdtek el érkezni. egyszer sem szavaztam a rendszerválasztás előtt, és egyszer sem szavaztam jó szívvel azóta (még leginkább ’94-ben, amikor is az agrárszövetségre, ki is estek). a ’90 utáni magyarország padisák utáni második szimbolikus mozzanata számomra pedig az volt, amikor a horn által gründolt lungo dromot átvette a fidesz. több szimbolikus mozzanat egyelőre nincs.
mindazonáltal azt gondolom, hogy most, annak ellenére, hogy a legtöbb szempontból a ner alulmúlja a kádár kort, és (legalábbis szerintem) egy a 80-as évek véginél nagyobb csődbe viszi az országot, mégis jobbnak gondolom a feltételeket a változtatáshoz, mint voltak akkor. elsősorban mert, bár rengeteg hülyeség terjeng az országról, mégis mintha egy fokkal magasabb szinten lenne az illúziótlan önismeret (nem annyira a társadalomkutatásban, ahogy akkor is, most is igen kevesek játszótere), hanem a köztudatban, a közhelyekben (és ehhez bizony kellett az is, hogy itt legyen a neruralom az önfeledt magamutogatásában, leplezetlen uralmi mechanizmusaiban, és kellett az is, ahogy az eu bámész értetlenséggel godzillává hízlalta orbánt). a mai “demokratikus ellenzék” (nem a bejegyzett pártokra gondolok, bár azokon belül is vannak jóravaló emberek) kevésbé ideologikus, színesebb, és (objektív okokból is) lényegesen szélesebb látókörű, mozgékonyabb mint a kádár kori volt.
@incze: “egy a 80-as évek véginél nagyobb csődbe viszi az országot,”
Morálisan már alulmúlja. Gazdaságira is gondolsz, netán olyan szituációra, amely bedönti a ner.t?
@incze: Ó, szóval az, hogy én a mainstreamből választottam, és az, hogy te azt mondod, túl nagy volt a melldöngetés, az tulajdonképpen ugyanaz, mert szerinted volt jobb opció, csak az nem hallatszott (például hozzám el). Nem találok érdemi részleteket az agrárszövetségről – egyenesen megcélozták ezt a szakpolitikát, vagy átfogó elképzelést is kínáltak?
Én a rendszerváltás utáni korábbi diskurzusokhoz képest érzem úgy, hogy van haladás. Azelőttről még ennyire szubjektívan sem tudnám összehasonlítani. De tényleg mintha oszlanának ködök, jó lenne.
Rugózok még egy kicsit ezen a pökhendi SZDSZ toposzon. A Demszky-interjúban a riporter kérdésében: “Röhrig Géza idézte fel, hogy az Ellenzéki Kerekasztalnál a szabad demokraták milyen lekezelően bántak Orbánékkal.” Erre elolvasom a linkelt interjút – egyébként rettentő érdekes magában is! – és semmi ilyen nincs benne. De be lehet mondani, meg lehet vele erősíteni az alaptézist. Asszem talán ez a legerősebb közlés, ami mögé esetleg bele lehet látni valami olyat: “Ahogy létrejött a Fidesz, rögtön csatlakoztam, főképp azért, mert egy magára adó fiatal nem egy párt ifjúsági tagozatában akar ugrabugrálni, hanem saját, önálló pártot akar.”
A linkek:
24.hu/belfold/2018/09/25/demszky-gabor-gondolkodom-hogy-ismet-beszallok-a-politikaba/
24.hu/kultura/2018/01/01/rohrig-geza-piros-cernat-kotnek-az-emberek-labujjara/
@mafi mushkila: nem megbántódni. azt az egyet leszámítva én is a “mainstreamből” választottam, csak nem a szívemből, hanem csak úgy, hogy a nem túl bíztató főáramnak legyen valami ellentartva.
—
az agrárszövetség agrárpárt volt, két fő arccal, akik közül én nagy husszein tibort kedveltem, aki egy nagyon világos fejű pasas volt, és üdítően mentes minden politikusi humbugtól. nekem akkoriban a vidék látszott az egyik, ha nem a legsúlyosabb kérdésnek. úgy láttam, hogy a politika a vidéket kibaszottul meglékelte, majd otthagyta elsüllyedni. belekergették egy olyan modellbe (modell egy szart), ami már a század közepén is elavult volt, kilökték volna a parasztot az öt holdra a puszta kezével, merthogy a magyar paraszt, meg a magyar főd. megfejelte ezt a kárpótlás, ami után még ebből is kiforgatták fillérekért a hülyéjét, és tömegek maradtak ott minden nélkül, leginkább megélhetés és jövő nélkül. ez egyetlen ciklus alattt jórészt elvégeztetett, a maradékát meg az orbán-torgyán kormány ’98 után elboronálta.
az agrárszövetségnek volt egy (nekem legalábbis) vonzó szövetkezeti koncepciója, aminek a 80-as évekbeli szövetkezetek tapasztalataira alapozva lett is volna hagyománya és létjogosultsága. ezek szövetkezetek egy-egy településen lényegesen nagyobb szerepet játszottak, mint a puszta mezőgazdasági termelés (kolhoz!, zöldbáró! harsogta pesze a jeles újpesti válóperes ügyvéd, és őrá hallgattak). ld. erről pl. tóth tibort: books.google.hu/books?id=FsUDAAAAMAAJ
’60 körül beverték a parasztot a téeszbe, és mire a közös nagygazdaság, a magán kistermelő (háztáji), a melléküzemágak, a szövetkezeti tulajdon, a kvázi értékesítési szövetkezetek szimbiózisából kijött valami egész érdekes (és sajátosan magyar!), addigra épp jött ’90, és a parasztot ezúttal meg kiverték a téeszből, egy pár éven belül a zömnek semmije se maradt.
@incze: Ez egy ilyen rácsodálkozó Ó volt, nem bántódott 🙂 Hogy lehet, hogy kicsit jobban megértek valamit.
Érdekes infók, köszi! …Ez a hely specialitásának tűnik, hogy itt időnként mindenkit kivernek a helyéről, volt-nincs. A mostani kanyarban az talán a legfájóbb, hogy valós volt a probléma (nincs pénz úgy folytatni tovább), és emiatt akár érdembeli javulást is el lehetett volna érni, szóval nem teljesen a semmiből jött, a zemberek szempontjából, hogy rendezgessük újra a dolgot. De mindegy, mert így is pont ugyanannyira megszívták(-tuk).
Amit én, már utólag, rég későn, elcsíptem a mainstream mellől, az a Krassó-féle mi lett volna ha volt. Röhrig is említi, de jóval többet kéne még olvasászni erről is.
@HToma: “Eddig azt hittem az ellenzékiek azért bénák, mert 1, nem tudnak együttműködni”
Erre mindig megpróbálom elmondani, hogy azért kell együttműködniük, mert nem tudnak. Ugyanis a Fidesz a _létező_ ellenzékre írt választási törvényt — ebből következik, hogy ha együtt tudnának működni, pont semmire nem mennének vele.
mandiner.hu/cikk/20181019_mezei_balazs_russell_kirk_100_szaz_eve_szuletett_a_konzervativ_gondolkodo
“Születésének 100. évfordulóján az életművéről doktori disszertációt készítő Pogrányi Lovas Miklós kerekasztal-konferenciát szervezett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, amelyen oly ismert személyiségek jelentek meg, mint Botos Máté, Egedy Gergely, Hörcher Ferenc, Karácsony András, Kodolányi Gyula, Lánczi András, illetve a jelen sorok szerzője.”
@jotunder: És MAK hol maradt?