A New York Times esete a szóval
Eredeti szerző: jotunder
Kirúgtak egy újságírót a New York Timestól mert egy szót használt. Az újságíró Peruban megkérdezte valakitől, hogy egy személy használta-e a szót. Az volt a verdikt, hogy a szót szándéktól függetlenül nem szabad használni. Amennyiben az újságíró visszakérdezett volna, hogy akkor most mondják meg neki, hogy egészen pontosan melyik szót nem szabad használni, akkor nem mondhatták volna meg neki, hiszen a szót nem szabad még arra sem használni, hogy kimondjuk, a szót nem szabad használni.
Amikor a Schmidt Máriáktól, Szilvayktól, GFG-ktől kell tartani, az egy normális világ, azt már megszoktam, de amikor már az ún. progresszív liberálisoktól is félnem kell, legszívesebben elmennék remetének.
Kirúgtak egy trumpista ex-ketrecharcos nőt a Mandalorian című sorozatból mert feltett egy fényképet ukrajnai zsidók elleni erőszakról, a republikánus érzelmű emberek helyzetére célozva. Nem feltétlenül a legélesebb kés a hölgy a fiókban, de az teljesen világos volt, hogy itt antiszemitizmusról szó nem lehetett. Még az ütődött Demeter Szilárd szintjének a közelében sem volt, csak azt mondta, sok más aránylag ártatlan hülyeséggel egyetemben, hogy valamiféle pogrom folyik a konzervatív érzelmű emberek ellen Amerikában. Amit egyébként akkor is jogában áll gondolni, ha nem igaz.
Egyre biztosabb vagyok, hogy előbb vagy utóbb ki fogom húzni a progresszív liberális gyufát. Is. Szegény jogi képviselőnknek fel fogom emelni a duplájára a fizetését, mert egyre több lesz a munkája. Ő amúgy abban sem biztos, hogy ezt a posztot feltétlenül meg kellene írnom.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517890-6ae37650111bd' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517890&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517890-6ae37650111bd&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517890-6ae37650111bd' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@mafi mushkila: nagyon vitatkozni nem fogunk, mert én is ugyanígy gondolom. Ezt is írtam „a dolgot magát, az esetet magát, az embert magát ” kell nézni. És persze ez igaz oda vissza. A kirekesztés ellen kűzdőnek nem szabad(na) bőrszín, miegyéb alapján privilegizáltat kiáltani és lengetni a kissebségi mivoltát, a küzdelmét oda kéne irányoznia, ahol az helyénvaló, ahol valóban rendszerszintű rasszizmus, kirekesztés, hátrányba hozás (illetve privilégiumok kihasználása) történik. Másrészt én semmiképp se gondolom, hogy egy-egy ilyen túlpörgött aktivista bármilyen szempontból érvénytelenítené a többiek (vagy akár a saját maga máshol-máskor) jogos kiállását.
Azt viszont továbbra is gondolom, hogy a rosszkor, rossz helyen kardoskodó aktivista árt az általa képvisel(ni vél)t ügynek. Saját fiammal is nehezen vitatkozom, amikor az ilyen és ehhez hasonló ügyeket olvassa a fejemre, mint hiperprogresszív aktivizmust, amit ő valamiért teljesen magára húz, mint fehér, hetero, férfi, és konkrét fenyegetésként éli meg (a kikényszerített pronoun használati és hasonló ügyekkel együtt).
Mondjuk nehéz lehet hollandiában kisebbségi-jogi aktivistának lenni, mert a világban nagyjából bárhonnan azt üzenik neki, hogy irígylem a problémáidat.
Arra is kiváncsi lennék, igazából mi lett volna az elvárás. Ugye a költő kiválasztotta ezt a fehér hollandust, hogy fordítson. Vajon azt kellett volna mondania, hogy én ugyan nem fordítom le egy fekete költő műveit?
@Podvinecz Marsall: Én gondolom, hogy a külföldi egyetemeken dolgozóknak meggyűlhet a baja a feketejogi és nőjogi, lmbtq és más érdekvédelemmel. Vagy a nyugati ismertebb embereknek a kommentelők háborgásával.
Érdekel is.
De tényleg idehaza azért ez nem több, mint a Bayer só acsargásának témája, amivel megint tudják szidni a nyugatot, a hazai ellenzéket, és nem beszélni a fidesz botrányos válságkavarásáról és bajkeveréséről. Nincs sok kedvem alájuk játszani.
@kemény keleti kommentelő: beszélnek erről Bayer et al, függetlenül attól, hogy te megszólalsz-e. De mivel játszol alájuk, ha nem szólalsz meg vagy a igen, ha már ez a polémiád?
És Bayer et al nem fognak itt megállni, feljön majd egyszer talán ez a kép pl:
bit.ly/3b8B314
és minél inkább csönd volt korábban, annál valószínűbb, hogy előjön és elmondhatod, amit leírtál itt korábban, hogy ez nevetséges és hiteltelen és Bayer et al kezet fognak neked csókolni, hogy alájuk játszol 🙂
@Podvinecz Marsall: Nem hinném, hogy érdekel, mit csinálnak. Előbb fogják ők lesmárolni a fekete diktátorokat bő nyállal, minthogy nekem egy lépést is hátra kelljen lépnem.
@ámbátor: A legerösebb üzenetet sztem a „költőfruska” kapta az érett koru fekete intellectual-tól: feketéket is tartalmazó palettáról tessék szépen feketét választani.
Mire érv Deul-tól a nonbinary? Rijneveld hátralevö életében csak fehér nem bináris költőket fordíthat?
Alan Lomax, az öreg John Hammond, meg mondjuk a pl. lengyel zsidó kiadók/producerek (Chess), vagy akár Elvis Presley meg a British Invasion* „gyarmatosítók” voltak? Ha igen, jobb lett volna bárkinek is, ha marad a „race records”? A fehér/zsidó jazz-zenészek feketék munkáját vették el?
*Eleinte még morogtak a nagy öregek (de ök maguk, nem helyettük valaki), hogy „those British boys want to play the blues real bad, and they do”, aztán meg elég szép együttmüködések születtek, persze nem utolsósorban „a pénz miatt”. (Vagy ezek mind rossz példák? Vagy nem tehetek fel ilyen kérdéseket, mert elvis a bayer? Vagy már el is vitt?)
@kemény keleti kommentelő: Menekülsz a témától, mint egyszeri fideszes Lölö gazdagodásának kommentálásától.
Pedig nagyon szépen azzal a mély-rasszista fordulattal is, hogy „senkit nem ért semmi kár” amikor egy embert bőrszíne miatt túrtak ki egy munkából az aktivisták.
@kemény keleti kommentelő: Pedig nagyon szépen hoztad a mély-rasszista formát is azzal a fordulattal, hogy „senkit nem ért semmi kár” amikor egy embert bőrszíne miatt túrtak ki egy munkából az aktivisták.
(még editáltam amikor elment)
@Bolygó Hollandi:
A baloldali progresszió élharcosainak elég nagy része annyira rasszista, hogy azt egy átlagos KKK-tag túlzásnak tartaná. Ehhez járul még, hogy az amerikai kisebbségi jogok „képviseletét” erőszakkal, manipulációval, nem kevés ügyességgel egy még az átlagosnál is rasszistább szélsőbalos izé vette át, amely gátlástalanul nyomja az értelmetlen-zavaros, a valósággal csak érintőlegesen találkozó, cserébe csak — nem túl — rejtetten rasszista propagandát a nagyközönség khm, erre fogékony tagjainak (akik remegnek örömükben, hogy végre komoly, tájékozott jogvédelmi harcosoknak tűnhetnek néhány jelszó bemagolásával — a „privilégium” jellemző shibboleth), a kemény mag meg zavartalanul gyalázhatja/verheti/ölheti a latinokat, az ázsiaiakat, a zsidókat, a fehéreket, mert ugye csak bizonyos rasszizmusokkal van baj, nem tehetnek ők róla, hogy van, ami jogos (hogyan is volt Malcolm X-éknél, az a gond, hogy az alsóbbrendű fehérek nyomják el a felsőbbrendű feketéket, nem pedig fordítva? — na, ezt megcsinálták szélsőbalosban); az, hogy fiatal fekete férfiak követik el az amerikai gyűlöletbűncselekmények relatív (de talán abszolút) többségét, mától NINCS, ha jót akarsz. Vannak a Veleszületett Áldozatok és vannak a Veleszületett Rasszisták, ez utóbbiak némelyike, ha szépen térdencsúszik, esetleg megúszhatja. Ennyi, nem kell mindent túlpofázni, meg komplexitásról és árnyalt elemzésekről gagyogni.
Minap belefutottam egy tweetbe, amely az ázsiai-amerikaiak elleni erőszak növekedő mértékére próbált figyelmeztetni: a reagálók kerülték annak még a megemlítését is, hogy az említett gyilkosságok, támadások többségét feketék követték el, ezzel együtt kb. 10 reakción-vagy-hogy-hívjákon belül megjelent egy blm-aktivista, hogy rövidre zárja az egészet azzal, hogy 1. az áldozatok nem feketék, tehát „why would anybody care” 2. ne próbálják elterelni a figyelmet a blm-ről ilyen szarságokkal. (De volt olyan vélemény is, miszerint „megérdemlik, mert kiszolgálói a Fehér Privilégiumnak.)
Vagy ott volt a játékos zsidóellenes blm-pogrom Los Angelesben tavaly nyáron: szétvert zsinagógák, felgyújtott üzletek, megrongált iskolák, összefirkált Wallenberg-szobor, pár békés „vesszenekazsidók”, „halálizraelre”. Pár zsidó újság megírta, a „progresszív” lapok meg sem említették, azok a zsidó szervezetek pedig, melyek egyébként egy-egy kínos facebook-poszt után országos bocsánatkérést szoktak követelni, megnyikkanni sem mertek, nemhogy tiltakozni.
Szóval annyira nem meglepő, hogy már a nagy nyilvánosságnak szánt propagandaanyagokban se ügyelnek különösebben a látszatra, minek tennék, szinte sosincs belőle gond, sőt. Ha véletlenül felhördül valaki fontos, akkor elmondják, hogy sajtóhiba volt, meg kirúgják a szerkesztőt, aki meghamisította az elnyomott osztályok vagy mi a fene üzenetét.
@ámbátor:
„Azt viszont továbbra is gondolom, hogy a rosszkor, rossz helyen kardoskodó aktivista árt az általa képvisel(ni vél)t ügynek.”
Ne higgyük már, hogy véletlenül, tévedésből, ártatlan túltolásból csinálják az ilyeneket. Meg azt sem muszáj elhinni, hogy azt képviselik, amit a pólójukra írtak. Az ilyen megnyilvánulások azok, amelyek pontosan mutatják, mit gondolnak és mit akarnak, a szelídebb(nek tűnő) megnyilvánulások a gondosan megkomponáltak.
@kartoffel: véletlenül se szeretném ha azt hinnéd, egyetértek veled. De sebaj.
@ámbátor: Na és én is valahogy hasonlóan érzek, mint te a fiaddal, hogy a másik szerint túl progresszívnek számítok. De különben én lehet hogy ezt úgy fordítanám le, hogy mást-mást mond az arányérzékünk.
Ha megközelíthetem egy talán újszerűbb oldalról: sztem két faktor játszik, az egyik a diszkriminatív tettek mennyisége és a másik a szándékossága. (Ha a szintén fontos súlyosságot, életbevágóságot most nem nézzük egy pillanatra.)
Az eredendő bűnből, magából a rendszerszintű megkülönböztetésből mérhetetlenül több történik, mint akár a helyreigazításra tett bona fide kísérletekből, és főleg mint az azon belüli kérdéses esetekből, és pláne mint azon belüli valóban problémás esetekből. Saccolok.
A szándékosságot viszont az újkeletű törekvések oldalán találunk többet, éppen azért, mert az eredeti állapotban a rendszered dolgoznak, működnek, hatnak. épp csak tétlennek kell maradni ahhoz, hogy folytassák.
Az ember joggal riad meg attól hogy mi van? Ezek itt szándékosan csinálnak valamit? Sokkal komolyabb minőségbiztosítási igényünk van azzal szemben, amit vki szándékosan tesz. Belepiszkál, elbassza.
De azt is mondhatjuk, hogy a szándéktalan történésekben meg az a veszélyes, hogy _még csak fel sem fogjuk igazán, hogy történik_. Hát legalábbis nem azok, akiket épp nem érint. De azért sokszor azok se, túl természetes.
Szóval összességében én azt gondolom, hogy mindenkinek megvan rá az oka, hogy az arányérzéke azt súgja, amit, de el tudom képzelni, hogy ezek az egyéni meglátásaink nagyon a személyünkhöz kötődnek, énközpontúak. Biztos, hogy informálja a tájékozottságunk, de az is biztos, hogy nem a jelen hétmilliárd emberről és a jövőbeli elképzelhető összesről való.
Különben a privilegizáltság szerintem nem igazán azzal azonos, hogy meg tudsz kapni egy munkát* azzal szemben, mintha nem tudnál. Hogy eddig fehérek jöttek főleg számításba, de most majd feketék. Férfiak és nők. Épek és fogyatékkal élők (ezt nem tudom, hogy szabad-e ilyen párba tenni, vagy mi a PC ellentétpár). Az a társadalomban többféle módon és szinten való részvétel, a közjavakból való részesülés, közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, az elismertség, odatartozás, elfogadottság, biztonság érzése, az anyagi és kulturális örökségek birtoklása területeire is kiterjed. Egy-egy aktussal, hogy most nem ő, hanem inkább ő, a privilegizáltság egy kis aspektusán igazítunk csak.
*Ezért is fasiszta a „munkaalapú társadalom”.
Mivel ilyen türelmesen elbeszélgettél velem :), most már érzek magamban erőt a konkrét esetről is véleményt formálni. Sztem ha a költő + kiadó és a tervezett fordító megegyezett, és valaki abba a partvonalról beledumált, és ezek után valamennyien közösen azt nyilatkozzák, hogy érthetők a szempontok, és inkább módosítanak a terveken, akkor az akár ökörség önmagában, akár nem, nem történt atrocitás. Fordító annyi van, mint égen a csillag, nem az egyedüli jó megoldást vesztegettük el. És egyáltalán nem kötelező minden kóbor aktivistára hallgatni senkinek.
Még beljebb menve, amit elcsíptem az egészből, hogy az eredeti fordító nem fordító volt, hanem „csak” költő, az aktivista javaslata meg egy spoken word artist. Hát szerintem fordítani meg a fordítók tudnak jól, a többi az lutri azért, másik szakma. Műfordítók viszont pont kiválóan alkalmasak kultúrák között fordítani, erre vannak kitalálva. Nem szövegeket fordítanak eredetileg se, hanem kultúrákat adaptálnak, ültetnek át értelmezve.
@mafi mushkila: Valóban, irgalmatlan mennyiségű történelm iigazságtalanságot kell feldolgozni és teljesen érthető a türelmetlenség. Nyilvan jó lenne holnapra megfordítani az egész világot.
És részemről szarok a fasiszták, proud boyok érzékenységére. Ugyanakkor nagyon nagy gond lehet abból, ha a csendes többség érzi úgy, hogy meg van erőszakolva. És ennek momentán a legrizikósabb ága, ha sokan gondolják, hogy a cancel culture áldozatai lehetnek, olyasmiért, amit nem tettek, amit nem szándékosan tettek, amit súlytalannak gondolnak. Különösképp, miközben ők maguk is egyetértenek a szisztematikus kirekesztés felszámolásával.
Ha a NYT tudományos írója kirúgható azért, mert hiperszenzitív fiatalok egy magánbeszélgetés során olyasmit véltek hallani, ami ha ott lett volna egy fekete, akkor akár rosszul is eshetett volna neki, ha jótündér egyfolytában résen van, hogy egy felbukkanó pronoun szenzitív hallgató nehogy rajtakapja egy óvatlan he/she használaton, akkor hamar megszületik az ellenérzés, és kérdéses, hogy az mennyire szelektív és finomhangolt.
A NYT szerzője nem rasszista, nem része a szisztematikus elnyomásnak és jótündérnek nincs gondja a genderfluid nonbinary hallgatókkal (gtondolom). És a következmények karriereket törhetnek derékba, életeket tehetnek tönkre.
Csak hát sokkal egyszerűbb szelíd-szolíd újságírókon, egyetemi tanárokon elverni a port, mint valós megoldásokat keresni a szignifikáns problémákra.
És azügyben, hogy „valamennyien közösen azt nyilatkozzák, hogy érthetők a szempontok, és inkább módosítanak a terveken” azért van bennem egy kis aggodalom, hogy emögött leginkább félelem van, hogy ellenállás esetén célponntá válhatnak.
@ámbátor: A NYT újságírójával oda jutottam magamban (nem olvastam még a plusz infókat @incze: jóvoltából), hogy ha én egy újság vagyok, amelyiknek számít a hitelessége, akkor inkább nem akarok olyannal dolgozni a járványtémán, amelyiknek az intézményes rasszizmus az egyik vetülete, aki nem annyira fogja ezt az egészet. Évtizedekig jó volt, vagy nem tudom meddig, de sokáig, de sajnos ma már nem elég jó. Nem látok abban kivetnivalót, hogy a BLM-mozgalom kiélesítette az érzékeket, és komolyabban jönnek számításba kis elszólások, reakciók, jelek. Erre való! Tudni persze nem tudom, hogy mindez fennállt-e. Hogy a jelek arra voltak-e jelek, hogy érzéketlen a kérdéssel kapcsolatban, amit én olvastam, az nekem arra mutatott, de nem én vagyok a főnöke, munkáltatója, főszerkesztője, akármi. De aki azt mondja, hogy íme a cancel culture, az sem tudja. Valamiért sokan úgy döntenek, hogy nekik a cancel culture kimondása fontosabb ezzel kapcsolatban, mint más szempont.
A karrier meg tipikusan a privilegizáltak problémája, már a szó is. Ha nem volt jó arra a feladatra, még mindig jó egy csomó minden másra. Senki nem vette el tőle a tapasztalatait, a tudását, az alkalmazkodó képességét. Honnan lenne embereknek természet adta joguk a karrierre? Ha megcsinálja, jut neki, ha nem csinálja meg, nem jár. Az nem olyan, mint hogy valamiféle munkához juthass, mert anélkül éhen halsz. Vagy az az igény, hogy a rendőr ne lőjön le fegyvertelenül, mert meghalsz. Derékba tört! Azoknak, akik nem privilegizáltak, nem törik derékba, mert nincs, ami derékba törjön. Nem arra gondolnak, hogy jaj a karrierem, hanem hogy mi a fenének tipikusan fekete keresztnevet adtak a szüleim, ha kiírom a CV-men, nem hívnak be. Az azért elég nagy cancel, nem? Ugyanezzel a dumával mosdatnak ki pl. egyes egyetemista erőszaktevőket, hogy hát mégse lehet elítélni, mert milyen az már, hogy nem lehet belőle aztán valaki.
Én azon nem csodálkozom, hogy privilégiumok birtokában nehéz meghallani ezekben a mondatokban a fals hangot. Persze, hogy az a természetes, amibe beleszületünk és körülvesz, legyen az egy kor vagy egy társadalmi közeg.
De annak kifejezetten örülök, ha az válik társadalmi elvárássá, hogy ne csak ne legyen valaki rasszista, és ne vegyen aktívan részt az elnyomásban, hanem kifejezetten antirasszista legyen.
A csendes többségtől nem kell félni – az USA-ban a BLM-mozgalom törekvéseinek az elfogadottsága 60% körülire szökött föl a nyári események hatására. Tudják, mi a meggyőződésük.
@mafi mushkila: „kis elszólások, reakciók, jelek”, ez nagyon rossz irányba vezet. Az nem úgy van, hogy aki elszúr egy névmást, ez jelzi, hogy titokban éjszakánként kijár buzikat verni a melegbár elé. (És én most itt leírtam a b-betűs szót, lehet öt év múlva valaki ezt megtalálja és emiatt rúgnak ki. Ezt akarjuk? Hogy lábujjhegyen kelljen a szavak, gondolatok körül tipegni, mert hátha… Pedig nem véletlenül írtam, hanem mert így van értelme, aki ezt teszi, az nem LMBTQ embereket vagy homoszexuálisokat bántalmazni jár, hanem buziverni)
Az nem úgy van, hogy aki kimondja az n betűs szót (egy rasszizmusról szóló beszélgetésben, teheát nem valakinek, nem valakiről, hanem egyáltalán képes a ginger betűit egy bizonyos sorrendben kiejteni, az négerekre vadászik szabadidejében. A kis elszólások, reakciók, jelek nem jeleznek egy nagyobb, mögöttes rasszizmust. Azokkal kell foglalkozni, ahol nem kis elszólások, reakciók, jelek vannak, hanem konkrét rasszizmus. Ha azokat basztatjuk, akik nem veszik az összes kanyart, és pont nem tudják, hogy ma épp a black szó se mondható, csak he te magad is fekete vagy, akkor holnap jótündér nem tanít többet, mehet vattát bálázni. Jó ez bárkinek? Az ő fehér heteró férfimivolta tette alkalmassá a katedrájára, vagy a tudománya? A karrieren én ezt értettem, nem a törtetést a szamárlétrán. Az egyetemi tanár, ha egy ilyen botránnyal kiteszik, nemigen talál más egyetemi helyet, bármekkora is a tudománya, mert az aktivisták utánamennek, az új munkahelye is céltábla lesz, kinek kell ez?.
Nézd meg a NYT stábját: http://www.nytco.com/company/people/
Az az újságíró szerinted azért volt a lapnál kifutófiú korától, mert privilegizált fehér férfi? Vagy azért mert tudott valamit, amit más nem?
Ha betiltjuk a szavakat, a gondolatokat, a végeredmény nem nagy közös szabadság lesz, hanem nagy közös elnyomás és rettegés. Legyen már megkülönböztetve a sértő szándék, a kirekesztés, a gyűlölet és a „kis elszólások, reakciók, jelek” amik az esetek igen nagy részében semmit se jeleznek.
@ámbátor: Lábujjhegy: Ez úgy müx, hogy amikor beszélsz valakiről, és nem vagy biztos a preferált névmásában, akkor azt mondod, hogy Sorry I’m forgotting their (ez nem a választott, hanem az általános their) pronouns for the moment, could you remind me? Kb. annak felel meg, mint hogy teával kínálsz vkit és megkérdezed, hogy tejjel és cukorral? Nem az az elvárás, hogy emlékezz mindenkinek a preferenciáira, hanem hogy legalábbis úgy tegyél, mintha érdekelne, hogy ízleni fog-e neki a teája. Az udvariasság alapvető szabályai nem maradnak mindig ugyanazok, mint amibe belenevelkedtünk, ha így lenne, akkor még mindig egy kifejező morgással üdvözölnénk egymást. Vagy ott van például a Ms. Ha a hetvenes évek lenne, akkor most talán azon lennél megakadva, mért nem jó a nőknek, hogy Mrs. vagy Miss., vagy ha nem akarják a családi állapotukat mások orrára kötni, mért nem sorolnak mind be a Mistress alá. Nem cikizésből mondom ezt, az ötlet Anthony Burgesstől származik (a NYT-ban, egyébként, ráadásul! http://www.nytimes.com/1976/08/08/archives/guest-observer-dirty-words.html ), akinek az írói munkájában a nyelvi gyönyörűségek mellett épp az eszét és a gondolatait imádom, ráadásul egyenesen nyelvész is volt. De itt akkor is mások helyett akarta megmondani, hogy hogy legyen és nem úgy lett.
Szerintem lehet egyszerre igaz az az állítás, hogy a kulturális hagyományaink szerint semlegesnek (nem bántónak, nem károsnak) érzékeljük valamilyen szokásunkat, miközben valaki más mégis hátrányosnak, méltatlannak éli meg. A szokások kialakulása organikus, ugyanakkor ennek az is a része, hogy vannak olyan csoportok, akik nagyobb befolyással rendelkeznek afölött, hogy mi hogyan alakuljon. A nemtetszés pedig nem a szokásoknak (szavaknak) szól közvetlenül, hanem éppen arról, hogy a szokások változatlanságához ragaszkodók a befolyásuk – és a mások befolyása hiányának – változatlanságát kívánják jelezni. Én ugyan ezeknek a kedvéért nem veszek fel új szokásokat. Miközben a fancy új nemeket nem most találták ki, hanem jöttek velünk mindig is (botanyshitposts.tumblr.com/post/644695316207124480/is-that-why-you-think-mammals-have-more-than-two ). Ha korábban egy bizonyos módon álltak és határozták meg a történéseket a befolyás tényezői, és most azt vesszük észre, hogy mások is találtak erre eszközöket, azt nem tudom, hogy milyen indokkal kifogásolhatnánk – nyilván ameddig önmagában az, amit akarnak, nem probléma. Hívjál így és így, azt meg légy szíves ne mondd rám.
Neked a karrier a fontos kérdés itt, másnak meg ez. Nem lehet ezt már eleve eldöntöttnek tekinteni, hogy az a fontosabb, amit te látsz annak, hanem az is csak egy eleme a fennálló narratívának, amit a nagyobb befolyással rendelkező csoport befolyása alakított. Ezt a párbeszédet szeretnék megnyitni tulajdonképpen szerintem ezek a mozgalmak. Vagy másként keretezve, egy más pontját tekintve a folyamatnak, mindenki számára a karrierről szól végső soron:
„Az az újságíró szerinted azért volt a lapnál kifutófiú korától, mert privilegizált fehér férfi? Vagy azért mert tudott valamit, amit más nem?” A jelen ismertek szerint az oktatásban és a munkában is azt jelenti, ha nem vagy ebben a csoportban, hogy többszörös erőfeszítést kell tenned az elismertségért és előmenetelért. Én évtizedekig dolgoztam olyan munkakörben, amiben mérhetetlen volt a teljesítmény, kb. 95%-ban függött attól, hogy mi mások percepciója rólad, mekkora hitelességet kölcsönöz neked mások felé a létezésed, és mennyi magabiztosságot kölcsönöz neked saját magad felé a társadalmi státuszod. És nemcsak a tapsra meg a bónuszra kell gondolni, hanem a testi létedbe szólt bele. Ha a nap végén azt mondták, hogy oké, amit csináltál, akkor hazamentél konyakozni/kokainozni, de ha nem, akkor éjjel fennmaradtál dolgozni.
Ha nem tiltunk be szavakat és gondolatokat, az szerintem azt jelenti, hogy azokat se tiltjuk be, amelyek a szavak használatáról folytatnak vitát. A hisztérikus aspektus egyébként engem is nagyon idegesít és bizalmatlanná tesz! Amit ugyanúgy látok ott, ahol indokolatlan gyorsasággal vágják rá dolgokra, hogy cancel culture, mint ott, ahol szintén kellő körültekintés nélkül kezdenek el revolverezni valamilyen megnyilvánulást. De a változás igényében mégis az utóbbiak céljaihoz állok közelebb.
A melegek elleni atrocitás nem attól marad abba, hogy elkülönítjük és speciális bánásmódban részesítjük a buziverőket, hanem attól, hogy a komplett társadalmi normát megváltoztatjuk. Nem egyes kifejezések, viselkedésmódok, ezek használói és elkövetői jelentik a probléma gyökerét, hanem a teljes környezet, amelyikben a megkülönböztetés ideája egyáltalán felmerül. Amelyikben a többségi társadalom dönthet úgy, hogy befogadja a kisebbséget, vagy úgy, hogy nem egészen fogadja be, nem veszi figyelembe a szempontjaikat, nem hagyja érvényesülni a befolyásukat. A humanista út szerintem az, hogy ezzel foglalkozunk.
@mafi mushkila: „Ha korábban egy bizonyos módon álltak és határozták meg a történéseket a befolyás tényezői, és most azt vesszük észre, hogy mások is találtak erre eszközöket,”
Esküszöm, nem tudom, hogy kéne kinézni ennek a résznek, agyonszerkesztgettem itt. Ha nem jön át ebből a katyvaszból, megfogalmazom 🙂
@ámbátor: A NYT- esetben egyébként én a gettós magjegyzés miatt vesztettem el a bizalmamat az újságíróban. Ezt is nagyon mondani akartam, csak elfelejtettem a többi miatt.
@ámbátor: „Legyen már megkülönböztetve a sértő szándék, a kirekesztés, a gyűlölet és a „kis elszólások, reakciók, jelek” …”
én egyelőre azt föltételezem, hogy meg vannak különböztetve…
„…amik az esetek igen nagy részében semmit se jeleznek.”
most épp úgy gondolom, hogy mindig jeleznek, csak épp nem valami tudatos, kiérlelt, személyes gondolattartalmat, hanem valami jóval ködösebb közöset, ami kifejezetten fontossá teszi, hogy odafigyeljünk rájuk; ha figyelmeztetnek rá, ne támadásnak vegyük, gondolkodjunk el rajta.
@mafi mushkila: Gratulálok! Eljutottál az Újbeszél gondolatáig azzal, hogy „Ha nem tiltunk be szavakat és gondolatokat, az szerintem azt jelenti, hogy azokat se tiltjuk be, amelyek a szavak használatáról folytatnak vitát.”
De ezt már Orwell nagyon jól megfogalmazta:
„Az újbeszél célja nem csak az, hogy az Angszoc híveinek megfelelő világnézet és észjárás kifejezési eszközéül szolgáljon, hanem az is, hogy minden más gondolkodási módot lehetetlenné tegyen.
A szándék az, hogy ha egyszer az újbeszélt véglegesen elsajátították és az óbeszélt elfelejtették, eretnek – vagyis az Angszoc elveitől eltérő – gondolat szó szerint elgondolhatatlan legyen, legalábbis amennyire a gondolat szavaktól függ.”
@mafi mushkila: mármint az a gettó, ami az újságíró szerint nem hangzott el:
„Later, in Ben Smith’s article, Sophie quotes me as saying: “It’s frustrating because Black Americans keep blaming the system, but racism is over, there’s nothing against them any more — they can get out of the ghetto if they want to. They need to stop blaming the system and do something for themselves.”
I don’t like the expression “fake news,” but parts of that quote are just ridiculously inaccurate. I certainly never said “racism is over.” Where in the world would I have gotten that absurd idea? I would also be very surprised if I used the word “ghetto” unless I was doing it ironically or within air quotes. I think I stopped using that word soon after Elvis released “In the Ghetto” in 1969.
The students and I had a 90 minute discussion about racism, affirmative action, crime, incarceration, global warming, imperialism and a dozen other issues, which I’ll detail more of below. I did say “colonialism is over” and “apartheid is over” — perhaps Sophie misheard me.”
Azt írod „Szerintem lehet egyszerre igaz az az állítás, hogy a kulturális hagyományaink szerint semlegesnek (nem bántónak, nem károsnak) érzékeljük valamilyen szokásunkat, miközben valaki más mégis hátrányosnak, méltatlannak éli meg.” Ez nyilván igaz, csak a konzekvenciák tűnnek kirívóan aránytalannak és kontraproduktívnak. Ez az újságíró is hazautazott azzal, hogy a túrán vitatkoztak, érveltek, amivel gond volt kibeszélték, majd utólag feljelentették a munkaadójánál és másfél évvel később ez az állásába került. Egy ártatlan vita, ahol senki nem mondta róla, hogy ős szándékosan valakit megsértett volna, valakire rátámadt volna, maximum annyit, hogy nem az általuk elvárt hangnemben tárgyalta a témát. Ki fog mégegyszer felvállalni egy ilyen beszélgetést h amég oly jószándékú is?
Tudod mi itt az internetes nickek mögött, a magyar nyelv áldásos titkosítával viszonylag nyugodtan beszélgetünk, tudva, hogy pár héten belül elnyeli a blog.hu feneketlen, kereshetetlen sötétsége. Kérdéses, hogy meg merném-e veled ugyanezt ugyanígy beszélni angolul, névvel, a NYT komment rovatában (ha van neki). Miközben nincs közöttünk éles ellentét, egyikünkben sincs gyűlölet, kirekesztő szándék, ellenségeskedés, rasszimus, vagy bármi ilyesmi, de hirtelen sokkal nagyobb kockázattal járna minden leírt szó. Jelen esetben te mondtad ki előbb hogy gettó, lehet te lennél kipécézve. „Those who would give up essential Liberty, to purchase a little temporary Safety, deserve neither Liberty nor Safety.” Ha feladjuk a szabad diskurzus lehetőségét azért, mert egy kívülálló esetleg sérelmesnek érezhet egy kiragadott szót, egy fél gondolatot, akkor feladjuk azt is, hogy ez a kérdéskör valaha is normálisan rendezhető legyen. Akkor tilalomfákat állítunk, mint aközépkori egyház a szekszualitás köré, amivel évszázadokra tették lehetetlenné, hogy a felnövekvő nemzedékeknek akár csak szavaik is legyenek a témakörben. Tényleg ez a jó eszköz a jó cél érdekében? (Na tessék, most már vallási érzületében is megsértettem az ere érzékenyeket)
„A humanista út szerintem az, hogy ezzel foglalkozunk.” mondod, és maximálisan egyetértek. De lehet-e érdemben foglalkozni ezzel egy olyan akadálypályán, aminek a szabályai nem teljesen ismertek, folyamatosan változnak és bármilyen téves lépés a pályán hatalamas személyi konzekvenciákkal járrhat? Ha a nem teszünk különbséget aközött, aki sértő szándékkal lebuziz, lecigányoz, leniggerez valakit és aközött, hogy én most ezeket a tabuszavakat begépeltem, mert nem akartam kipontozással meg körülírásokkal elmaszatolni a témát, akkor pontosan az „ezzel foglalkozás” lehetősége vész el.
@dr Brcskzf Gröőő: Kérdéses, hogy az elgondolkodtatás megfelelő eszköze-e valakinek az életét tönkretenni. Hogy ebből az a következtetés adódik-e, és nem csak a célbavett újságyró szánára, hogy lám van más megközelítés, már érzékenység is, vagy inkább az, hogy ellenséges aknaterepen járunk, ahol egyrészt nem állok szóba senkivel az időjárás megbeszélésén túl, másrész egyfolytában a hátam mögé nézek, nem áll-e ott egy hiperprogresszív gondolatrendőr.
@dr Brcskzf Gröőő: ” meg vannak különböztetve”. Mégis milyen retorzíó járt volna azért, ha konkrétan leniggerez valakit az újságíró? Kétszer rúgják ki? Vagy páros lábbal?
@ámbátor: általánosságban gondoltam a mafi mushkila – ámbátor beszélgetésbe belekotnyeleskedni, nem a konkrét NYT-esetbe; mm azon kezdett el töprengeni, hogy hogyan lehet változtatni azon, ha egy nagy csoportnak rendszerszinten van tönkretéve az élete — lehetőleg persze anélkül, hogy másoknak, akiknek még nincs tönkretéve az élete, ne is tegye tönkre ez a változtatás.
@ámbátor: “In the Ghetto”: A francba, én kifejezetten szeretem ezt a számot (kb. két Presley-számot szeretek, ami nem direkt blues-gyökerü). Pár éve idézte egy Tatort is, hófehér összefüggésben, és Chicago ide vagy oda, nem kötöttem különösöbben bőrszínhez vagy tartottam rosszindulatunak. Tényleg nehéz lesz az átlagosan jóindulatuakat a „helyes” utra terelni. 🙁
@Bolygó Hollandi: Ezt nem értem. Aki érti, fordítson 🙂
@mafi mushkila: Bátorkodtam a szavak és gondolatok betiltása között általad vont párhuzamra felhívni a figyelmet.
@ámbátor: Hát idézőjelekkel egy kicsit sztem még gázabb: elhagyhatnák a „gettót” ha akarnák.
Nekem egyébként amiatt volt ez a legerősebb rész, mert a társadalmi felelősséget áttolná az egyénre. Az ő felfogásában persze nincs miért felelősséget vállalni, minden kellemetlenségnek és hátránynak vége, és csak az egyéni szándék kérdése. De ahogy én tudom, ezt ma nem így tudjuk. vagy ha a fekete közösségre gondolt úgy egyben, hogy they, akkor jó nyomon van, izzik a BLM-mozgalom 🙂 De szerintem nem így gondolta, hanem hogy nem érdekes, hogy a fekete közösség történetében többször is előforduló vagyonfosztás hatásaival, és a jogfosztottság különböző (formális, informális, kimondott, rejtett) megnyilvánulásaival, és a jelenkori társadalmi hátrányokkal küzdő családok gyerekei dolgozzanak tízszer olyan keményen, és akkor majd. Ez szerintem heroikus, és sokan meg is teszik, mert mért ne. De nem ezt a választ keressük. Sztem ezt a kumulatívan öröklődő hatást ezt nem igazán bírják felfogni. Ez lehet a legrágósabb falat. Ahogy olvasom, a történelemtanításukban sem egy népszerű téma, át vannak ugorgatva események.
Közben biztos, hogy az se igaz, hogy egy NYT! újságírónál! amerikai!* témákban én annyival tájékozottabb lennék. De mégis egész máshogy gondolom, mint ő, talán alappal, talán anélkül, de azért az általam követett nézetekre is van megerősítés.
*Na különben ez sem szabad mondani, mert ez meg az USA-n kívüli másik országokat kezeli mellékesen.
Az újságíró sorsával kapcsolatban, én nem büntető következményként értelmezem a munkaviszony megszüntetését, hanem annak a következményeként, hogy alkalmatlanná vált a feladatköre megfelelő színvonalú ellátására. De ezt már írtam.
A gettó sztem nem szóként tilos (vagy beszoptam :), hanem ez az állítás, amit mondott, az volt sztem nagyon… darabos és egyben nem is helytálló. Emiatt nem is panaszolták be, hogy nem használható szót használt, ez a róla alkotott általános véleményék között merült fel. Hát – nem tudom, ebből mi lesz a kommentfolyamban – próbáld ki romákkal a gondolatot. Csak rajtuk múlik? Minden ember egyenlő, a lehetőségek tárva-nyitva, és csak szépen jöjjenek ki a cigánysorról végre? nyilván ez nem egy egyenes párhuzam, de azért összemérhető.
Mindenki továbbra is szabadon mondhat bármit. Az igaz, hogy lehetnek következményei. De hát eddig is voltak. Ha gondtalanul n-wordözünk, meg azt hangoztatjuk, hogy semmiért nem vagyunk felelősek, annak az a következménye, hogy továbbra is hátrányt szenved az embertársaink egész csoportja. Meg az a következménye, hogy fennmarad a feszültség a privilégiummal bírók és nem bírók között. Ezek szerintem nagyon rossz következmények. Csak ez valamiért nem számítódik a következmények közé, hanem EZ VAN. Ehhez a következményhez nem szalad oda mindenki kommentelni, de külön, minden egyes gyerekhez, aki nemhogy elvesztette a lehetőségeit, de meg se nyíltak előtte. Nekem ez az aránytalan.
Én akkor inkább ide értem a magamért vállalt egyéni felelősséget, és azt mondom, hogy nekem a nyílt vita megér egyrészt annyit, hogy mániákusan tisztán igyekezzek fogalmazni, és hogy olyan megélhetésre támaszkodjak, ami nem kirúgható alólam, ha vmi odakozmál.
Még mindig nem értek persze egyet a boszorkányüldözéssel! Biztosra veszem, hogy történik olyan is, még akkor is, ha azokban a példákban, mik elém kerültek, én nem igazán azt láttam (vagy nem a lényegének).
„olyan akadálypályán, aminek a szabályai nem teljesen ismertek”
Ez szerintem azért van, mert nem partnerként lépnek fel az emberek. Aki partnerként lép fel, az nem arra panaszkodik, hogy mik a szabályok, fogalmam sincs, mért kényszerítesz erre, hanem azt mondja, hogy értem, hogy mit akarsz, akarom én is, csináljuk együtt, és alakítsunk ki szabályokat.
@dr Brcskzf Gröőő: Jaj, kösz! ámbátor szuper klassz vitapartner, de azért az, hogy értesz, az nem pótolható 🙂
@mafi mushkila: Könnyen lehet, hogy nem jól értek valamit, de hadd emeljek ki egyetlen szempontot, a kontraproduktivitásét. Mert a cél nyilván az lenne, amit írsz: a megváltoztathatóság a nem privilegizáltak iránti empátia alapján, az új, ennek megfelelő beszédmódoknak, viselkedésmódoknak, normáknak a furcsa, erőltetett hiperkorrektségből bevett, megszokott, természetes udvariassággá válása. (Tök jó példa erre a pronoun-ra vonatkozó kérdés mint azzal egyenértékű, amikor a teáról kérdezi, hogy tejjel és cukorral-e. :)) De, ahogy ebben a beszélgetésben – amiben a magam részéről ámbátor minden szavával egyetértek, miközben érteni vélem, amit te mondasz, a megfogalmazott empatikus készséggel és a céllal egyet is értek -, szóval ahogy itt is jól kirajzolódik, mintha nagyon is kérdéses lenne, hogy jók-e ezek az eszközök, és nem éppen a céllal ellentétes hatást váltanak-e ki nagy vonalakban. Konkrétan a holland fordító példája szerintem iskolapélda. Nem az lenne a cél, hogy ne legyenek privilegizált és nem privilegizált emberek, hanem mindenki a színére, szexuális orientációjára stb. tekintet nélkül, legfeljebb egyéb erényei-hibái szerint kezeltessék, alle Menschen werden Brüder? Kb. ez lenne a cél szerintem, és a „Gorman kiválasztotta Rijneveldet” úgyszólván tökéletes megvalósulása lett volna ennek. De jött J. Deul, aki szerint még nem tartunk itt, hanem a cél érdekében (?) először (egy ideig még?) bornírt fordított rasszizmust kell alkalmaznunk, amelynek lényege, hogy nem az számít, jól fordítaná-e a verseket a fordító, hanem hogy milyen színű és nemi identitású. Vagy valami ilyesmi: mert ezen a ponton követhetetlenné válik a logikája a legjobb szándék mellett is, kb. ez jön le belőle, a kevésbé jó szándék melletti fogadtatásról nem is beszélve; egyszóval beáll maga a kontraproduktivitás.
@Hölderlin ist ihnen unbekannt?: kiemeltél egy szempontot egy példa alapján. és? általánosítható ez? mondjuk a Pride-ra? ott is évtizedek óta emlegetik a kontraproduktivitást. lefogadom, hogy a feminizmus nagy ügyei (pl. női választójog) kapcsán vagy száz éven át emlegették. bármilyen status quo elleni bármilyen föllépést jóval többen tekintenek kontraproduktívnak, mint ahányan gyakorolják (persze ez is csak tipp).
a Gorman-Rijneveld-Deul-ügyben Deul lépése nem tetszik — és ennyi: besorolom a „több dolgok vannak” közé; mondjuk én már azt se értem, hogy miért _választják_ a fordítót.
@mafi mushkila: Hihetetlen méltánytalanságnak élem meg, hogy attól, akit ötszázszor utasítottak el mikor megmondta, hogy Orsósnak vagy Kolompárnak hívják, úgy várja el a társadalom, hogy ötszázegyedszer is töretlen lendülettel jelentkezzen, hogy közben semmiben nem segíti. A társadalomnak mindent meg kellene tennie, hogy aki ki akar jönni a cigánysorról, annak minden lehető segítséget megadjon, hogy ezt meg is tudja tenni. Aki ezen a területen éli ki az aktivizmusát, minden támogatásomat bírja. Hasonlóképp az, aki azon igyekszik, hogy azok a gyerekek, akiknem nem a Platon kötet esik a fejére ha meglökik a szekrényt hanem a plafon, ugyanannyi eséllyel végezzék el a tanulmányaikat mint a Platónvertek. Teljes erőmből támogatom azokat, akik azért kűzdenek, hogy az anyagilag nullán álló, magukat kifejezni nem annyira tudók is egyenlő esélyt kapjanak a rendvédelem és az igazságszolgáltatás előtt, mint aki más körülményekkel bír. Abszolút egyetértek azokkal, akik küzdenek, hogy nemtől, rassztól, minden egyébtől függetlenül mindenkinek joga legyen házasodni, gyereket nevelni, családban élni, akkor is ha némelyek képzelt barátjának földi képviselői ezt nem támogatják.
Pontosan miattuk gondolom, hogy kontraproduktív, hiábavaló és agresszív dolog jóindulatú népeket meghurcolni „kis elszólások, reakciók, jelek” miatt, vagy akárcsak fenntartani az ezzel való fenyegetettség érzését. Ez a fenyegetettség csak ellenállást, ellenségességet generál, miközben hatalmas támadási felületet ad azoknak, akik tudatosan akarják gátolni, leállítani, visszafordítani a progresziót.
Ha én fasiszta propagandista lennék, pontosan az ilyen eseteket nagyítanám fel, hordoznám körbe országszerte, hogy lám, ha erre megyünk tovább, a fehér embernek nem marad helye, nincs hova hátrálni, kűzdjünk az életünkért. És persze pontosan ezt is teszik.
És ez nem azt jelenti, hogy tűrni kel a leniggerezést, a megalázást, az erőszakot. Épp ellenkezőleg. Ahol az ártó, bántó szándék jelen van, ott fel kell lépni minden erővel, mert arra nincs fogadókészség az úri közönségben, hogy lám ezt a szegény embert meghurcolták, pedig csak leniggerezte a kollegáit, leköpte a cigány alkalmazottat, buzizza a meleg kollegát.
De ha azok kerülnek célpontba, akikben semmi ártó szándék nincs, a holland fordító, a NYT szerője, akkor mindenkiben az jön le, hogy holnap én kerülök sorra. És teljesen jogosan, bármelyikünk sorra kerülhet, mert a szabályok változékonyak, nincsenek kihirdetve és bárki bármikor belebotolhat egy kifeszített bukódrótba.
Konkrétan az újságíróval amiennyire értem azt történt, hogy hazaérkezve az útról feljelentették a munkáltatójánál, ahol annak rendje módja szerint kivizsgálták az ügyet, megállapították, hogy ártó szándék nem volt, ha mondott is olyat, ami valakit bánthatott volna, olyan nem is volt jelen, és lezárták az ügyet. Majd egy évvel később újra kipécézték, és olyan légkört teremtettek körülötte, hogy a munkáltató nem merte felvállalni, hogy kiáll mellette, mert ők is célponntá váltak volna.
És persze ez leghatékonyabban pont azokkal végezhető, akik nem rossz szándékúak, nem fasiszták, mert aki amúgy is rasszista, arról ez lepereg, sőt büszkén vállalja. Ezzel megszégyeníteni, elüldözni, kivégezni azt lehet, aki számára az, hogy rasszista, szexista, nemtomiista az szégyenletes. Szóval az effajta aktivista a hozzá közelállók közt pécézi ki és állítja pellengérre a (szerinte9 elhajókat, miközben annyi de annyi terepe lehetne a valós segytségnek.
Ha rosszindulatú akarnék lenni, azt is mondanám, hogy Janice Deul aki a twittere szerint „Fashion/cultural activist ; Co-curator ‘Voices of fashion: Black couture, beauty & styles’, Centraal Museum” kiválóan megél ebből és vannak kétségeim hogy a fekete közösség valójában mennyit profitál az ő tevékenységéből; érdemben hány fekete kapott munkát, jobb elbánást a jog elött, az oktatásban az ő tevékenysége folytán.
@ámbátor: „Ha én fasiszta propagandista lennék, pontosan az ilyen eseteket nagyítanám fel, hordoznám körbe országszerte, hogy lám, ha erre megyünk tovább, a fehér embernek nem marad helye, nincs hova hátrálni, kűzdjünk az életünkért.”
De hát pontosan ez is történt először abban a kommentedben, amitől úgy elkámpicsorodtam, hogy sorozatban meg sem tudtam szólalni! Miközben nem vagy fasiszta propagandista, és nem is szeretnélek ilyen gyanúba keverni. Peace, love. És tulajdonképpen elsőre is csak azt akartam mondani, meg azóta is – bár az tagadhatatlan, hogy elragadott közben a saját frazeológiám -, hogy inkább ne mondjuk ilyeneket. Mondjuk azt az ilyenre, hogy ez faszság volt ezért meg ezért, ha az volt vagy annak látszik, de ne mondjuk azt, hogy közeleg a végégítélet. Nem közeleg.
@dr Brcskzf Gröőő: A BLM-tüntetésekre is addig mondták, hogy kontraproduktív, hogy felszökött a támogatottságuk.
@Hölderlin ist ihnen unbekannt?:
Azzal, hogy a kontraproduktivitást emlegeted, amelyet — szerinted — figyelembe kellene venniük a megnyilvánulásaik előtt, azt feltételezed, hogy az, ami szerinted „produktivitás” lenne, a rasszizmus eltüntetése, az „elnyomott tömegek felemelése” stb. azok a szempontok, amelyek ezeket az aktivistákat, illetve az előtérbe tolakodott szervezete(i)ket irányítják. Viszont szinte minden megnyilvánulásuk mutatja, hogy ezek legfeljebb akkor számítanak a színdarabban, amelyet játszanak, ha épp politikai tőkét tudnak kovácsolni belőlük. Az aktivistának meg az számít, hogy megjelenjen tőle egy ideológiailag kellőképpen kiforrott szösszenet vagy arról, hogy retteg, hogy rátörnek a fehér rendőrök, vagy arról, hogy újabb fehér akarja elvenni a feketék munkáját; még mielőtt az elvtársak azt hiszik, azért nem leplezett le senkit 3 napja, mert áruló lett.
(Egen, az fogja elhozni az egyenlőséget, ha 17-18 éveseket felfüggesztenek vagy kirúgatnak, mert „kiderül”, hogy 12 évesen kimondták a tabuszót. És akkor most lelki füleimben megszólaltak a kötelező rigmusok a „nem ez a legfontosabb, de minden kis győzelem fontos, hogy a boszorkány, úgy értem, Ideológiai Elhajló megbűnhődjön a munkásosztály, bocs, elnyomott népek akármije érdekében.)
Eleve szinte(?) kizárólag a rasszizmus olyan megnyilvánulásait kifogásolják, amelyekben feketéket lehet áldozatként bemutatni* és nem feketéket elkövetőként, ha nem fekete az áldozat, akkor „nem számít”, ha fekete az elkövető, akkor még beszélni se szabad az ügyről.
De ha ez a rasszista „rasszizmusellenesség” nem lenne elég, kis körülnézéssel kiderül, hogy még a fekete életekre is magasról tesznek, ha egy-egy tragédia nem illeszthető be a szélbalrasszista buzdulásba: nemcsak a bűnözés és a drog ártatlan fekete áldozatainak megemlítése lett már-már tabu (végül is csak tízezrek évente), de fehér rendőrök fekete áldozatai is csak akkor kapnak figyelmet, ha elég hamar sikerül twitter-kampányt összerántani a haláleset ürügyén; így fordulhatott elő, hogy egy-egy fegyveres bűnöző halála sokkal nagyobb zajt csapott, mint pl. Elijah McClain tragédiája; ha van „footage” és gyorsan hergelődik a nép, akkor mindegy, mi történt, ha nincs, akkor pláne mindegy.
Az, hogy a „külföldi rasszizmus” elleni tiltakozással kapcsolatban annyit sikerült összehozni, hogy felvették a kapcsolatot és többé-kevésbé szorosan együttműködnek pár terrorizmusközeli palesztin szervezettel, már meg sem (kell) lep(jen) senkit, a fentiekből és a hagyományos szélbalos antiszemitizmusból gyakorlatilag következik. Rohingyák, ujgurok, ugyanmár. Kis rosszmáj: azért megnézném egy-egy lelkesen csápoló ázsiai vagy zsidó mélyprogresszív arcát, amikor tudatosul benne, hogy ő az egyik alantas rasszba tartozik hősei szemében. (Sok zsidó származású erre rájöhetett már a tavalyi los angelesi zsidóellenes pogromocska közben, de ahogy elnézem, az ázsiai-amerikaiak egy része szintén kezd eszmélgetni.)
Az erre fogékony fotelsjw-k mindeközben meg lelkesen statisztálnak és gondosan bemagolt, jellemzően értelmetlen jelszavakkal védegetik azt is, amikor hőseik ezredszer köpik le — állítólagos — elveiket. Nincs is tanulságosabb, mint elnézni pl. azt, ahogy az érzőszívű vesszen-minden-rasszista-most-azonnalok elmagyarázzák, hogy hát izé, azzal, mennyi ázsiai-amerikait vernek össze, ölnek meg — gyakran feketék, bár a járvány miatt felzárkóztak mások is –, valamiért „nem kell annyira foglalkozni, sőt, beszéljünk másról, hallottad, hogy valaki a 19. században kimondta Azt?”
* azért fogalmazok így, mert pl. a blm kedvenc „innocent blacks killed by racist whites”-listájába kicsit belenézve 10-15 perc alatt kiderül, hogy a tíz év ún. szisztematikus népirtását ‘felsoroló’ ~80 áldozat nagy része, majd fele vagy baleset áldozata lett, vagy más okból látszik egyből, hogy rasszizmus nem szerepelt az ügyben; hab a tortán, hogy belekerült pár feketék által megölt ember is (ahogy a blm-komisszárok a feketék által megölt fekete transz nőket is a „Fehér Rasszizmus” áldozataiként szokták emlegetni [Washington Post, saját szem]) — annyi áldozatot szed az Inherens Fehér Rasszizmus, hogy kénytelenek kicsit „felturbózni”, Szent Ügy meg minden
@dr Brcskzf Gröőő:
Abból, hogy két dologra mondják, hogy kontraproduktív és az egyik nem az, a másikról semmi nem következik.
@mafi mushkila:
Atyaég, milyen régi trükk, hogy — mindent átható — visszásságok megemlítését úgy próbáljuk beállítani, mintha a Megemlítő a Csúnya Gonosz Ellenség propagandáját mondaná fel. Lenyűgöző azért, mennyire egy-az-egyben tudja követni a szélsőbal a fideszes/széljobbos retorikát. Vagy fordítva persze. Ámbátor természetesen semmi „olyasmit” nem írt egyszer sem.
Nem, annak felvetéséből, hogy a rasszizmusellenes harc irányítását sok helyen, sokszor rasszista szélhámosok vették át (pedig mondták, hogy ők a Jók, ugyi?), illetve az ezt vérmérséklettől függően finomítva igazolni hivatott érvekből nem következik semmi sem úgy általában sem a feketékre, sem a fehérekre vonatkozóan. Az az a primitív általánosítás lenne, amelyet ugye csak az ún. aktivisták használhatnak büntetlen. Legfeljebb annyi következik, hogy „a rasszizmusellenes harc irányítását sok helyen, sokszor rasszista szélhámosok vették át”.
@kartoffel: megkérnélek, hogy ne állj mellém, ha egy mód van rá. Részben nem szorulok rá, részben kényelmetlen a közelséged.
@kartoffel: én is pont így látom.
mármint hogy harminc évvel ezelőtt az ismerőseim többsége kontraproduktívnak tartotta, szinte zaklatásként élte meg, hogy a melegek coming outolnak és azt követelik, hogy a többiek (pl. szóbanforgó ismerőseim) erre rá se rántsanak, és lefogadom, hogy száz évvel ezelőtt a többség kontraproduktívnak tartotta, zaklatásként élte meg a szüfrazsettmozgalmat. és ezen analógiák fölismerésének hatására én megállok ott, hogy nekem egy Gorman-fordítás (PorgyésBess-előadás) esztétikai kérdés, és ha más azt állítja, hogy neki viszont egzisztenciális, akkor vakarom a fejem és megtartom a gondolataimat magamnak. sőt, meg se akarom tartani; próbálom felülírni avval, hogy az a másik alighanem irigyli a problémáim.
@Hölderlin ist ihnen unbekannt?: Milyen szépen abbahagytuk mér pedig, de most vettem észre, hogy nem válaszoltam neked. Ne haragudj, ez nem direkt volt! A kontraproduktivitás kapcsán @dr Brcskzf Gröőő: -vel értek egyet, ahogy jeleztem is. Általában is, amikor ez a mondás van, hogy nekem jó és én értem, de a zemberek mit szólnak, azzal szerintem MÉG SOKKAL óvatosabbnak kell lenni, mint az eredeti állítással/propagandával/ellenpropagandával. Az emberekre hivatkozás az borzasztó kényes ügy. Gondolj csak bele, diktátorok is csinálják. Az „emberek” az olyan, hogy van egy kis pimf tűzijátékod és azzal akarsz szórakoztatni, de hogy biztosan észrevegyék, egy rakétára szereled rá. Amit én merek csinálni, hogy utólagos statisztikákat szeretek hozni, az sem sokkal jobb :), de azért legalább valami felfogható, ellenőrizhető alapja van.
De a másik rész miatt akarok írni igazából, mert emlékszem, hogy egyszer már beszéltünk ilyen értelemben, hogy „minden ember ember”, és mire föl bármilyen megkülönböztetés. Hogy nem a privilegizáltság leosztásával, hanem a létezésével és a lehetőségével van a baj.
És egyébként hozzám is közel áll az idea, nem véletlenül szeretgetem azt az ötletemet nyilvánosan és fennhangon, hogy az államot zárjuk ki a nemek nyilvántartásának a lehetőségéből, ne legyen egy default adatgazda. Szerintem fantasztikus lenne egy vita erről tanult feministákkal például. Hollandiában meglépték, szóval tapasztalat is van: http://www.hrw.org/news/2020/07/08/netherlands-sees-no-role-gender-marker-id-documents#
Azt nem tudom, hogy az ID-król tüntetik csak el, vagy hogy ez azt jelenti, hogy nem is kezelik az adatot, szóval ez a skin vagy az engine szintjén történik. Talán meg lehetne találni az infót…
De ami miatt nem ez az alapelképzelésem, az az, hogy az összes érintett számára ezek nem valamiféle külső körülmények. Se a privilegizált se az alulprivilegizált oldalon, illetve egy-egy személynek a különféle hovatartozásai miatti részleges és relatív privilegizáltsága/alulprivilegizáltsága esetében sem a KERETE az életének, hanem a SZÖVETE. Része a múltnak, és itt pl. a transz emberekre és a fogyatékkal élőkre is gondolok, mert hiába teljesen az életükhöz kötődő és jelenidejű saját maguk számára a helyzetük, a társadalomnak akkor is a múltja, hagyománya része az irántuk való figyelmetlenség vagy a kirekesztésük. Része mindenkinek az önképének, a világban való helyéről szóló képének, a közösségi-családi kulturális örökségének. Én valahogy inkább úgy képzelem el, hogy ezekre mind reflektálni érdemes, megismerni, mi és hogy zajlik le bennünk ezzel kapcsolatban, aktívan foglalkozni ezekkel, megkülönböztetni azt, amit akarunk a közösségeinkben attól, amit nem akarunk, gondozni a jó folyamatokat és ellenhatást fejteni ki a rosszabbak ellen. * És nem kizárni ezeket és egy versenyhelyzetre redukálni az életet (az élet egy nagy cubákját legalábbis), ki a jobb miben. Az is fontos, és jó lehet a léleknek és a jó rendezőelvek egyikeként működik a társadalomban. De nemcsak az játszik szerepet az életünkben, az egymáshoz való viszonyunkban.
* Ide a csillag helyére kellene beírni 🙂 ami nem szóvirág, hanem praktikus ötlet. Mivel azért annyira tájékozott nem vagyok, szerintem azt inkább nem próbálom meg se visszaadni, se kitalálni. Vagy majd legközelebb…
A konkrét versfordítós esetben az fogalmazódott meg bennem mára (úgy, hogy nem mélyedtem el a cikkekben), hogy a) első körben sztem hülyeség a kultúra átadásának a képességére hivatkozni egy műfordításnál (ezzel már jöttem), b) itt arról is szó van, hogy ez a költő rendkívül nagy hírnévre tett szert most, így a fordítói is előtérbe kerülnek, és ha a költőnek a feketék ügye a fontos, mert lehet vki egyszerre költő és aktivista is, akkor észszerű döntés, hogy ezzel is elősegítse a fekete művészek elismertségét (Just How White Is the Book Industry? http://www.nytimes.com/interactive/2020/12/11/opinion/culture/diversity-publishing-industry.html ), c) szerintem jól teszem, ha (ebből a szempontból) nem kisebbségiként nem mondom meg, hogy mi legyen számukra a fontos.
Nem akartam kiabálni egyszer sem, csak nincs dőlt betű a kiemeléshez 🙂
Újabb csapást mértek a rendszerszintű elnyomásra a közismert rasszista Debussy leleplezésével és darabjainak a repertoárról való letiltásával:
slippedisc.com/2021/03/exclusive-new-york-college-bans-debussy-works/
Erről a rettenetes darabról van szó: http://www.youtube.com/watch?v=XmbhQp9njOw
Nem tehetek róla, nekem erről a középkori katolicizmus eretnek és boszorkányüldözése jut eszembe, a Rákosi rezsim mindenhol felismert revizionista klerikális reakciója, az, ahogy McCarthy mindenben meglátta a kommunistát, a Horthy rezsim zsidóbérencezése.
És azért ne feledjük el, hogy a katolicizmus a szeretet vallásának indult, a kommunisták a proletariátus elnyomása ellen küzdöttek és McCarthyék a hazájukat szándékoztak védeni egy ellenséges diktatúra beszivárgó katonáitól.
Hiába a jó ügy, ha tálib inkvizitorok kezében elnyomássá válik.
@ámbátor: [Off(?)] Nekem meg az jutott eszembe így az ünnep elöestéjén, hogy ez vajon még benne van-e a magyar nönapi kánonban:
foter.ro/cikk/20150308_eljen_minden_bajos_szep_no/
(Bár ez inkább a Jókai-posztokba illett volna. Kb. 250 év, „Galante Musik”.)
Sztem teljesen OK, ha egy kórus ezt énekli, de ha valaki megkérdöjelezné a dal nönap-kompatibilitását, nem horgadnék fel.
(Ez a „Szóljon szívünkben hangosan”, ez viszont durva.)
@ámbátor: Ennek a „bűnténynek” végképp nincs áldozata. Emberek nem kerültek bajba, a partitúrákat nem égették el, a tanmeneten kívül továbbra is gyakorolhatók és előadhatók. Majd ha (szerintem: amikor) kilábalunk az átmenet (after the awareness but before the acceptance) idejéből, és a megkülönböztetés a múlt egyik tanulságos történetévé válik, nem akarom azt mondani, hogy 100 év múlva, legyen inkább csak 70, akkor akut érzékenységek felkeltése nélkül lehet elővenni ezeket is, ahol érzékenységnek nemcsak azt nevezem, hogy vkit bánthatnak a szavak és mindaz az előítélet, ami a művek köré fonódik (a felidézett érzelmi viszonyuláson, koron keresztül), hanem azt is, hogy vki nem akar esetlegesen bántó lenni mindezzel.
Nekem ebből az egészből az tűnik ki, hogy az ellenvéleményedről nem látod be, hogy az több lehetséges vélemény egyike, és azért fogalmazol ennyire erősen, hogy tálib. Igenis lehetnek érvényesek más szempontok (más emberek! szempontjai) is a sajátjaidon kívül ezekben az esetekben.
Ha szabad váratlanul ömlengeni egy kicsit, én időnként beleszédülök, hogy mennyire jól kitaláltuk a világot, hogy nem kell az egyes embernek minden kérdést maradéktalanul átlátni, és egyedül eldönteni. Hanem többen vagyunk, és mindenki bele tud szólni, képesek vagyunk egyeztetni egymással. Csodaszerűnek tűnik.
@mafi mushkila: és @ámbátor: adalék: mi is hajlandóak vagyunk esztétikai kérdéseket politikaivá átkeretezni: itt a Vincenten is sokan fölháborodtak Lovasi Tusványosi szereplésén; én is erősen fogadkozom, hogy nem hallgatok Bartók Tavasz-koncerteket (kihívás: ha meglátsz egy Bartók Tavasz-plakátot, énekeld el (akár csak magadban) a Bartók: Tavasz szabadon választott szólamát/részletét!), csak Tavaszi Fesztiválosokat.
Debussy: nem kattintottam, de ha A kis négerről van szó, akkor sokkal elfogadhatóbbnak tartom, hogy tízéves gyerekek zongoratanáraitól nem várják el, hogy kontextusba helyezze a címet, mint nagykamaszok irodalomtanáraitól nem elvárni, hogy a Huckleberry Finnt kontextusba helyezzék, de még ez utóbbin is csak magamban morgok, mert lehet, hogy a XIX. sz-i kontextusról többet tudok (bár ez se biztos), a mostaniról (amihez képest kéne magyarázni) viszont biztos, hogy az én tudásom elhanyagolható az övékéhez képest.
@ámbátor: gondolom, hasonló lesz a vége, mint a 6. képnek az Egy kiállítás képeiben: megváltozott az eredeti cím (megj. egyes források szerint ez nem így van) de még így is akad, aki kihagyja a tételt a koncerten. Amit én sajnálok, mert jó zene.
@dr Brcskzf Gröőő: Műveletlen vagyok mint a tök: mi van ezzel a Bartókkal? Általában a komolyzenében nem vagyok otthon. Nehéz gyerekkor, mindig ilyet hallgattunk 🙂 És én kizártam, mert egyéb téren rossz körülményekhez kapcsolódott. De szinte bármit el tudok dúdolni, csak nem tudom, hogy mi az, de a fülemben benne van. Rá tunnék guglizni, csak hátha kedved van elmesélni.
Ahogy én leveszem, az ellenállás nem is kizárólag az ábrázolás tartalmának szól, hanem annak, hogy az ábrázolás akár kedvező akár kedvezőtlen az egyik kultúrát a másik kultúra szemén át mutatja – és hogy EZT tanítják.
Tök nem azzal van a baj, hogy kultúrák rácsodálkoznak egymásra és reflektálnak egymásra! Hanem azzal, hogy ami a mai embereknek távoli világ és probléma az általános felfogásban jelenleg, az az egyik csoportot nemcsak hogy akkor érintette hátrányosan (finoman szólva), de máig tartó hatásai vannak. (A többséget alkotó csoport számára is egyébként hátrányokat okozott máig tartó hatásokkal a helyzet – egy hatalmi struktúrában mindkét fél veszít a humanizmus csúcsformájához képest. Akkor is, ha a társadalmi pozícióban ők állnak jobban. Ezzel most nem akarok semmit, csak ide is elkanyarodtam fejben.)
És ehhez képest egy Black History Month vagy egy külön Women’s Studies szakirány MÉG MINDIG arról szól, hogy az alapkultúra a fehéreké és a férfiaké, csak hát vannak ezek a KÜLÖN dolgok. Magyarázhatsz bármennyit bármiről bármilyen jól, amíg ez a kép él. Amíg ez a kerete.
@mafi mushkila: Ha igazán jól kitaláltátok volna a világot, akkor nem kellene ideológia ingalengetés utján helyükre kerülniük a dolgoknak, hanem analitikusan elöálló nézetek terjedhetnének és válhatnának mainstream-mé.
Amíg még lehetséges nyelvileg azonosítani a feketéket, addig meg lehet változtatni a címet, semmi gond.
Magából a darabból én nem hallok ki Vaudeville/Minstrel-Show-típusu fekete-gunyolást, létezik olyan jogos érzékenység, ami kihallhat?
Ragtime/blues motívumok fehér ember általi használata az „blackfacing”? A „hey, super, mások is észrevették és idézik a kulturámat!”-gondolat az hamis, mert minden esetben alávetettségen alapul? Fekete blueserek is vettek át/építettek be fehér müfajokat, ez is kizárólag az alávetettségükön alapult („a pénz miatt”), nem lehet, hogy ez-az tetszett nekik?
Nincs áldozat: Viszonylag kevés olyan „klasszikus” zongoradarab van, ami „popposabb” kicsit, így motiválóbb a mai tanuló számára. Kis áldozat is tud fájni, ha felesleges.
(Mindegy, már pár körrel ezelött rájöttem, hogy rasszistább vagyok az ujságírónál, akit rasszizmus miatt rugtak ki.)
@mafi mushkila: meg lett földrajzinévbizottságozva a Budapest Tavaszi Fesztivál
@mafi mushkila: Megint az ártó szándékot keresem. Két eset van. Vagy Debussyben találták meg a rasszista, gyűlölet keltő szándékot, amikor a lányának a kedvenc babáiról írt zongoradarabot, vagy a mai zongoratanárokról bizonyosodott be, hogy direkte azért tanítják diákjaiknak ezeket a darabokat, mert rasszisták és a tanítványaikat is erre akarják nevelni, nem mellesleg a közönséget megalázni a darabválasztással.
Ha ezek nem állnak meg, akkor viszont megint egy tök ártatlan dologba kötöttek bele, mert ez könnyű olcsó siker, míg érdemi kérdésekben csak nehezen lehet eredményt elérni. A zongoratanárok meg a tanítványaik nem ütnek vissza, beletörődnek, hogy megint bevezetődött egy értelmetlen korlátozás az életükbe.
Pótcselekvés.
A másik ami számomra elárulja a túlmozgást: kinek lett több joga ettől, Ki lett szabadabb? Valakiket korlátoztunk, elvettünk a szabadságukból, de ki és mit nyert ezzel? Kinek lett több lehetősége az érvényesülésre, önkifejezésre, kiteljesedésre, bármire?
Nem több, hanem kevesebb lett a szabadság a világban.
@mafi mushkila: az 1981 óta létező Budapesti Tavaszi Fesztivált (és a valamivel később indított Budapesti Őszi Fesztivált) nem tudom mióta a főváros szervezi állami támogatással; idén a kormány ezt a támogatást a MűPának adta, akik párhuzamos ellenfesztiválokat szerveznek belőle tavasszal Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek, ősszel Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál néven.
@ámbátor: szerintem meg van harmadik eset: a zongoratanár nem tudja, hogy mi kényelmetlen a gyereknek és mi nem. el tudom pl. képzelni, hogy korábban ér a gyerek az órára, és a folyosóról hallja, hogy az előtte levő mit játszik, aztán az ő óráján megkéri a tanárt, hogy hadd tanulja ő is azt, a tanár boldogan eléteszi a kottát, ő meg úgy érzi, hogy a cím belédöf. mindenkinek máshol van a határ, egy gyereknél esetleg nagyon máshol. hadd hozzak megint egy saját analógiát: Philip Pickettet, kedvenc Monteverdi-karmesteremet több évre ítélték tanítványai molesztálásáért; azóta gondolok ugyan a zenélésére, de nem tudom föltenni a lemezeit, mert kisiklanak a gondolataim (és nekem a zenehallgatás gondolkodó, koncentrációt igénylő tevékenység, nem háttér vagy relaxáció).
@dr Brcskzf Gröőő: És kb egy percig tart a tanárnak ezt kontextusba helyezni, elmondani, hogy készüljön fel, számos nyelv van a világban,. ahol a negro szó egyszerűen a fekete szín neve, hogy a lengyelben a feketékre a szó (rasszista felhangok nélkül) negro és hogy nem kell mindenhol sértést látni, ahol annak nyoma sincs. Hogy a darab a szerző gyerekének a fekete babájáról szól merthogy – nem úgy mint mondjuk a barbie, amelyik a hatvanas évektől vagy húsz évig csak fehérben létezett – Debussy lányának már a múlt század elején volt fekete babája is. Szóval én ebben a lehetőségeket látom, nem a rasszizmust és ettől fosztják meg a gyereket és a tanárt is az ilyen korlátozással.
A gyűlöletet kell korlátozni, nem a szavakat betiltani.