A piacképes munkaerő termelése
Eredeti szerző: Pásztörperc
„A nyugdíjcélú befizetésekből nem költhetünk másra” — írta állítólag Orbán Viktor a Facebookon (amin én nem vagyok fönn, tehát csak idézetekben olvasom). Ez azt jelenti, hogy kiesik a nyugdíjrendszerből:
- 350 ezer rokkantnyugdíjas,
-
legalább még 300 ezer olyan ember, aki a nyugdíját különböző szociális címeken kapja.
Roppant helyes, őszintén támogatom. Amint ezt Kádár elvtárs mondotta volt: a krumplileves az legyen krumplileves! A nyugdíj (amint ezt a nyugdíjbiztosító neve is mutatja) biztosítás jellegű ellátás: azért kapjuk, amiért dolgos éveinkben förtelmesen sok járulékot fizettünk (fizettek utánunk) a költségvetésbe. Ezt aztán Rákositól Bajnaiig le is nyúlta mindenki, és elköltötték egy csomó olyan célra, amiknek a nyugdíjhoz semmi köze: egyebek közt a rokkantak ellátására és szociális segélyezésre. Ehhez nem is kellett más, csak az a kis cinikus trükk, hogy a rokkantellátást elnevezzék rokkantnyugdíjnak, a szociális ellátást pedig özvegyi stb. (gőzöm sincs, hányféle van) nyugdíjaknak, és már be is sorolhatták a nyugdíjkasszába. Orbán tervezett rendszere a hazugságnak és a lopásnak ezt a kombinációját mexüntetni látszik, és ez nagyon jó.
Ugyancsak nagyon helyesen arra is rájöttek, Magyarországon a foglalkoztatás szintje nagyon alacsony, mindössze 55 százalékos — és hogy ez a magyar gazdaság legfőbb baja. Ha sokkal többen dolgoznának, egyrészt többen növelnék a költségvetés bevételeit — nemcsak adóikkal, hanem pl. nyugdíjjárulékaikkal is — másrészt sokkal kevesebb embernek kéne segélyt fizetne. Amikor Harpagon meghallott egy hasonlóan mély gondolatot („Azért eszünk, hogy éljünk, és nem azért élünk, hogy együnk”), aranybetűkkel akarta ezt kandallójára vésetni — oda is való. Mi azonban szálljunk le a kandallóról, és nézzük meg, hogyan is kívánja pártunk és kormányunk növelni a foglalkoztatottságot?
Amint ezt valszeg nélkülem is tudjátok, két forrásból:
- a rokkantnyugdíjak és korengedményes nyugdíjasok munkaerőpiacra visszatereléséből,
-
a cigányok és alulképzettek (háromféle) közmunkára foglalkoztatásából.
Nem, ne foglalkozzunk most a „cigányok és alulképzettek” kategóriával! Vegyük tudomásul, hogy ez egy elszólás, és ne kezdjük el freudi módszerekkel ennek okait elemezni — törődjünk a vélhető szándékkal!
- Pontosan tudjuk (egy rakás felmérés kimutatta), hogy a rendszerváltás lázában tömérdek alapvetően egészséges nyilváníttatta magát rokkantnyugdíjassá — és jelen értekezésnünxempontjából teljesen mellékes, hogy ebből mennyi volt a korrupció és mennyi az orvos jóindulata. A fontos az, hogy ezen emberek többsége ezt munkahelyének elvesztése után tette: munkaerejük már nem volt piacképes. Ráerősít erre a tényre, hogy két–három év inaktivitás elég ahhoz, hogy az ember le is szocializálódjon a munkáról: akkor is nehezen áll vissza, ha megkapja rá a lehetőséget. Ezt persze nálam sokkal pontosabban tudják a munkáltatók is, és az ilyen embert nem alkalmazzák még akkor se, ha a képzettsége, gyakorlata megfelelő lenne — de hát mint láttuk, előbbi nem lehet az, utóbbiból pedig már rég kijött. A nem rokkant rokkantnyugdíjasok munkaerőpiacra visszaterelése reménytelen, esélytelen.
-
A képzetlen munkaerő gátakra, víztározókra terelése, kubikoltatása nagyszerű gondolat, őszintén pártolom — nyugdíjjárulékot ugyan nem termel, de jelentősen munkára szocializálhat és egyúttal kiemelhet a nyomorból sokakat — a feltételes mód azért, mert sok a buktató, és ezt nagyon jól kell csinálni.
Az azonban, hogy ezekre a képzetlen és gyakorlatlan, kinevezett munkásokra a piacon legyen kereslet, és őket ki lehessen kölcsönözni, illetve egyéni feladatokra lehessen ösztönözni — nos, ez egy nagy, rózsaszín lufi. Amint az előző pontban is írtam: a piac a piacképes munkaerőt foglalkoztatja, és ezek az emberek sohase dolgoztak: jó részük második generációs lumpen.
Nem, nincs látványos, egyik évről a másikra fordulatot hozó megoldás, és lassú is csak egy van: a piacképes munkaerő termelése. Az iskolákban.
Nem, nem akarok magam is az oktatás színvonalán keseregni: teszik azt éppen elegen. Inkább megkérdem, mi kell a hatékony oktatáshoz? Persze válaszolok is rá: két dolog:
- Hozzáértő és tanítani akaró tanárok.
-
Tanulni akaró gyerekek.
Nem nemzeti alaptantanterv, nem kétszer annyi tornaóra, nem digitális tábla: ez a kettő. A többi mellékes.
Az első pont viszonylag egyszerű: többet kell fizetni a tanároknak — annyit, hogy a legjobbak menjenek erre a pályára. Ez olyan beruházás, ami megtérül. Mivel azonban Magyarországon vagyunk, ehhez az egyszeri és egyszerű fizetésemelés kevés: a rendszer csak a teljesítményt mérve és fizetve működtethető. (Ez persze egyénekre lebontva nem megy, de az iskola teljesítménye kiválóan mérhető — és abban a pillanatban, amikor az igazgató fizetése csak attól függ, hogy hány és milyen tudású gyereket bocsát ki, rögvest tudni fogja, hogy kiket akar alkalmazni.)
A második pont a problémás: itt teljes szubkultúrák értékrendjét, életvitelét kell megváltoztatni. Márpedig ez alapvetően fontos: amíg a több gyerek vállalását ösztönözzük, tudnunk kell, hogy ez a több gyerek főként az önmagukat bővítetten újratermelő lumpen családokban fog mexületni, majd adó- és járulékfizető polgár helyett eltartottá cseperedni. Amíg a családi pótlék a család megélhetésének alapja, a cél a minél több gyerek családban tartása — és a gyerek önállósodásának, a családból kiszakadásának megakadályozására a legjobb eszköz a tanulás ellen szocializálás. Mélyen egyetértek a kormány abbéli szándékával, hogy a családi pótlékot a gyerek tanulásához kösse, ehhez azonban nem elég feltétel a gyerek iskolába járatása: a családi pótlékot is teljesítményhez (a gyerek tanulmányi eredményéhez) kell kötni.
Bővebben A magányos diák hipotézise c. írásomban (hat éve), itt:
http://www.mszp007.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2048
Szóval, ha a piacra akarunk termelni, piaci eszközökkel kell azt szabályoznunk. Feledkezzünk meg mindenféle kockás papírokra írt, naponta újra és újra kialkudott keretszámokról meg effélékről, hintsük be sóval a minisztérium ilyesmivel foglalkozó osztályinak helyét!
Normatív szabályozás a maga két következményével:
-
Hadd virágozzon száz virág!
-
Hadd hulljon a férgese!
„Ezt aztán Rákositól Bajnaiig le is nyúlta mindenki, és elköltötték egy csomó olyan célra, amiknek a nyugdíjhoz semmi köze: egyebek közt a rokkantak ellátására és szociális segélyezésre”
Ez egy tévedés. Először is, a rokkantság is biztosítható esemény és nyugodtan lehetne együtt kezelni a nyugdíjkorhatár elérése eseménnyel, mint ahogy az életbiztosítások kezelik is. Nincs elméleti akadálya annak, hogy egy felosztó-kirovó rendszerben együtt kezeljék ezeket a jogcímeket. A másik posztnál már tisztáztuk (legalábbis én :)), hogy mivel nincs közvetlen kapcsolat a járulék és a szolgáltatás között, nem tehetünk olyan megállapításokat, hogy a járulék mit fedez és mit nem. Azt fedez, amit a politika fedezni akar belőle és kész.
Orbán facebook-is kijelentése (ha létezik, én nem ellenőríztem) ostobaság: jelenleg a nyugdíjcélú befizetésekből nyugdíjcélú kifizetéseket eszközölnek. Majd amikor a MÁV-ot fogják konszolidálni belőle, az lesz a rendszer megfarkalása.
Orbán tervezett rendszere természetesen nem szünteti meg „a hazugságnak és a lopásnak ezt a kombinációját”, egyrészt mert ez nem a hazugság és a lopás egy kombinációja, másrészt mert a rendszer lényege nem fog megváltozni attól, hogy a rokkantnyugdíjak kifizetését külön előirányzatra teszik és az adóbevételekből finanszírozzák.
Arra gondoltam, hogyha P/c mégegyszer ír gazdasági jellegű kérdésről, megpróbálkoznék én is egy komolyabb poszttal az őssejtkutatással kapcsolatban. Elméleti jellegű fejtegetésre gondoltam, nagyívű következtetésekre, de nem célom az őssejt fogalmának megértése, én csak stratégiai kérdésekkel foglalkozom.
Az mszp-s tanulmányban egészen hihetetlen hülyeségek vannak, különösen a „Az oktatásnak semmi köze a kutatáshoz: az egyetemeken a kutatást az oktatástól elkülönítve kell finanszírozni (értelemszerűen nem is az oktatási minisztériumból).” :((((
Az is nagyon humánus, amit a hétéves gyerekekre akarsz terhelni :(((( Az megvan, hogy egy alsóoszályból származó gyerek hat éves koráig sokkal kevesebbet kap mint egy középosztálybeli gyerek ???
Namindegy. De ha bárki engem kezd abajgatni azért, hogy ilyesmi jelenik meg a vincenten, morogni fogok.
@jotunder: Ez egyáltalán nem lenne profilidegen ezen a blogon. 🙂
Én arra vagyok kíváncsi, hogy ez a mániákus kubikoltatás milyen lelki igényből táplálkozik. Azt nem nagyon merem feltételezni, hogy e mögött valamiféle racionális érv lenne, mondjuk lenne valamiféle cél, amit ezzel az eszközzel lehetne elérni, így erőst hajlok arra, hogy itt inkább érzelmek munkálnak.
Amit valahol megértek, hiszen például én is el-elfantáziálok olyasmin, hogy édeshármasban vagyok Semjénnel, ő, én és egy szívlapát, de el is röstellem magam mindig, ha ilyen álmodozáson kapom magam.
Nem igazán értem én ezek után, miért kellett vállalhatatlan erkölcstelenség miatt eltüntetni az én hasonló témájú és megoldásokat adó posztomat.
@kiskii: Nem lennék boldogtalan, ha ez ismét megtörténne, de talán már akkor is túlzás volt. Inkább tudomásul veszem a rendkivül komoly nézetkülönbség tényét.
“Orbán tervezett rendszere a hazugságnak és a lopásnak ezt a kombinációját mexüntetni látszik, és ez nagyon jó.” – ez egy szép kerek marhaság, Kettes már megmondta miért.
Azon merengek, mennyire piacképes a „munka mezejére” visszadiribtetett rokkantnyugdíjas és milyen mértékben számíthat állandó munkának a „kubikosmunka”.
Bár el tudom képzelni hogy jelentősen meg lehet lódítani a kínálatot – ami az alul – vagy képzetlen „munkaerőt” illetti itt derék kormányunknak már semmit sem kell tennie, tömegek állnak rendelkezésre – igazából a kereslettel van itt nagy baj.
Vsz a kormány – igaz, kimondatlanul – nem a „piacképes munkaerő” fogalmával akar bíbelődni, az alapelv az, hogy az állam csak azoknak folyósít segélyt, támogatást stb. akik ezért, cserébe kötelező közmunkát végeznek, ennek a piaci vetületein egyszerüen nem gondolkodtak el. Benne van a levegőben a rend, az „aki nem dolgozik, ne is egyék” impériuma.
Bár a kormánynak nem dolga a közvetlen munkahelyteremtés – jó nagy csapdát állitott fel magának az egymillió munkahely igéretével – sokkal több eszköze van / lenne olyan támogató / ösztönző rendszer kidolgozásahoz, amelyben megéri (! ) munkahelyeket teremteni a már létező vállalkozónak, vagy éppen új vállakozások létesitését kéri a piac ( ! ). Láttunk ilyet ? Na ugye….
5) a közmunkarendszer keretjogszabályait előkészítjük;
6) a rokkanttá nyilvánítási rendszer új intézményeit létrehozzuk;
7) a korengedményes nyugdíjak rendszerét felülvizsgáljuk;
a 26 pontos – nesze semmi fogd meg jól – Orbán csomag ból.
Idézi Bokros itt
http://www.es.hu/2011-03-10_ket-csomag
Az képzetlenség-munkanélküliség-nyomor ördögi köréből csak egyféleképpen tud kitörni Magyarország: ha nagy mennyiségű, olcsó és szapora rabszolgamunkást, köztük nőket és gyerekeket bocsát a világ rendelkezésére, akik felhasználhatóak a fejlődő országok egymás közötti háborúiban, fakitermeléseken, bányászatban, a szervkereskedelemben és a szexturizmusban. Ez lehetne a Széll Kálmán terv 2.
A szerzőnek fogalma sincs arról, amit ír. Azt megnézem, hogy a segédmunkási lét kit emel ki a nyomorból. Valamint azt is elfelejti, hogy rengeteg rokkantnyugdíjas dolgozik a nyugdíja mellett. Süt az egészből, hogy a problémát csak könyvből ismeri, ilyen emberekkel meg maximum a Tescoban találkozott.
Sajnos ez az írás nagyon színvonaltalan.
@Kettes:
Mr. Swift már töbszáz éve praktikus megoldást dolgozott ki…
@Mr. Acid: Időm kb. ötödében ebben a környezetben élek. A szomszédaimról van szó. Érdeklődve várom hatékonyabb javaslataidat.
@Kettes: Nagyon érdekelne, hogy Szerinted mitől lesz egy rendszeres (teszem azt, havonta esedékes) kifizetés nyugdíj jellegű? Mármint azon túl, hogy az aktuális miniszterelnök rábök, és közli, hogy „márpedig ez az”?
@Pásztörperc: Nem tudom, hogy te mit értesz nyugdíj _jellegű_ kifizetésen. Én csak arra tudnék hivatkozni, amit a nyugdíjtörvény nyugdíjszolgáltatásként definiál, de az meg nem nagyon van „azon túl”, amire a miniszterelnök rábök. 🙂
(Mélyen egyetértek.) Az életjáradékot biztosító járulékfizetést értem alatta. Egyetértünk persze abban is, hogy a felosztó-kirovó rendszer jelenleg nem biztosítás jellegű (még ha nyugdíjbiztosítónak is hívják). Ott válixét álláspontunk, hogy ebből a tényből Te azt a következtetést vonod le, hogy
* „tehát minden belefér”,
én meg azt, hogy
* „tehát azzá kell tenni”.
@jotunder: Ma mintegy húsz km hosszan kutattam őssejteket a gyermekvasút nyomában. De nem találtam egyet se, úgyhogy arról nem is írok…
@Pásztörperc: Ehh, összecseréltem a szórendet. Szóval, a járulékfizetés fejében adott életjáradékot… (huhúúú, és hogy holnapután mekkora izomlázam lesz…)
@Pásztörperc: A nyugdíjszolgáltatás nem feltétlenül jelent járadékfizetést. A felhalmozott tőkét egy összegben is meg lehet váltani – persze nem az állami nyugdíjrendszerben. Az álláspontunk ott biztosan nem válik szét, hogy nálam minden belefér, mert például a MÁV nem fér bele.
Hogyan mérnéd az iskola teljesítményét?
Hogyan kezelnéd azt, hogy a szülők hirtelen súlyosan érdekeltté válnának a gyerek jegyeinek jobbításában (és ennek rendszerint nem a gyerek tényleges teljesítményének javítása a legegyszerűbb módja, főleg egy képzetlen, piacképtelen, tanulásra soha nem szocializált szülő esetében)?
Hogy következik abból, hogy a segélyezettek nagy része piacképtelen, valódi értékteremtő munkára teljesen alkalmatlan, az, hogy a dolgoztatásuk, (piacképtelen) munkára szocializálásuk a nyomorból való kiemelésük eszköze?
@jotunder:
>>Az mszp-s tanulmányban egészen hihetetlen hülyeségek vannak, különösen a „Az oktatásnak semmi köze a kutatáshoz: az egyetemeken a kutatást az oktatástól elkülönítve kell finanszírozni (értelemszerűen nem is az oktatási minisztériumból).” :(((( <<
Bár én sem foglalkozom őssejtkutatással, ez szerintem nem teljesen hülyeség, bár illik összekapcsolni és egymás feltételének tekinteni az egyetemi oktatást & kutatást. Ehhez elég magamfajta átlagos állampolgárnak lenni, aki járt egyetemre.
Ugyanis akkor visszaemlékezhet azon kiváló oktatóira, akik pocsék kutatók voltak, és csak azért mímelték a kutatást vagy fedezték föl ötezerhatszázharminchetediknek a melegvizet, mert ez volt a feltétele előléptetésüknek, sőt megmaradásuknak az egyetemen. Ugyanis akkor visszaemlékezhet azon kiváló kutatókra is, akik pocsék oktatók voltak, és akiket nem lett volna szabad a hallgatók közelébe engedni. És hogy még rádobjak egy lapáttal: voltak, akik oktatónak és kutatóknak is kiválóak voltak, és voltak, akik mindkettőnek pocsékak. (Az egyéb és bonyolultabb változatokat most borítsa sűrű fátyol.)
Hogy a finanszírozásukat hogyan kellene megoldani, az másodrendű kérdés, és nyilván megvitatható hozzáértők (én nem vagyok az) okos gyülekezetében. De ennek a végiggondolatlan marhaságnak a szajkózását már abba lehetne hagyni.
@HaKohen: Sokféle felsőoktatási intézmény van. Én most a jobb egyetemekről beszélek.
@jotunder:
Én meg azokról a… (majnem aszontam, hogy zemberekről) akárkikről, akik lehet, hogy csak egy dologban tehetségesek, egy dologhoz értenek igazán, egy dologban képesek hallgatóik csodálatát kivívni, nem pedig kettőben: vagy az oktatásban, vagy a kutatásban. Megengedem, hogy ez nem mindenki, de akkor engedd meg te is, hogy ilyenek is vannak, és hagyni kellene őket, hogy azt csinálják, amit tudnak, amiben jók.
@Tgr: 1. országosan egységes vizsgákkal, félévente (teszem azt, kap a gyerek három alkalmat, és a legjobb számít — ez részletkérdés). Ehhez magától értetődő módon importálni kell a vizsgáztatókat stb. — nem azt mondom, hogy egyszerű, hanem hogy meg lehet csinálni (méghozzá „igazságosan”, tehát a hátrányos helyzetű gyerekeknél kompenzálva is). Lényeg az, hogy ne legyen más mód, mint a gyerek teljesítményének javítása.
2. Valszeg félreérthető voltam: nem hiszem, hogy azokat, akik lumpenizálódtak, ki lehetne emelni a nyomorszintről. De a gyerekeiket igen!
A Széll Kálmán program mellékleteként indulhat a Taigetosz program is.
A Dancsó József nevű fideszes képviselő kezdeményezi azt is, hogy „veszélyeztetett terhesség esetén a munkavállalónak már a keresőképtelenség első napjától táppénz járjon, ne a munkáltató által finanszírozott betegszabadság, aminek az összege egyébként magasabb a táppénznél. Ez a rendelkezés is április 30-a után lépne hatályba.”
index.hu/gazdasag/magyar/2011/03/16/megfelezne_a_tappenzmaximumot_a_fidesz/
@sajtohuba: Nagyon helyes!!! Hajrá Magyarország, hajrá Taigetosz!
Látod, ott van az a Stephen Hawking nevű nyomorék, azt is az állam tartja el! Nem dolgozik rendesen (nem áll az eszterga mellett, nem kubikol a gáton), csak holmi elméleteket gyárt jó pénzért. Magyarországnak (már nem köztársaság!) nincs szüksége ilyen léhűtőkre!
(Arra vagyok kíváncsi, hányan fognak erre a bejegyzésre bólogatni?)
@acs63: Az eszterga mellett állás nem közmunka, nem jó! A gátkubikolás már megjárja, az ad jövőképet. Ráadásul közösségi nevelő hatása is van, kifejezetten remek lehetőség a börtön frakció tagjainak.
@maroz: A mániákus kubikoltatás az ún. baloldali alapértékekből táplálkozik:
a) mindenki képességei szerint;
b) aki nem dolgozik, ne is egyék!
Ezek össze ne egyeztethető ellentmondásban leledzenek Jó Tündérünk olyan liberális alapértékeivel, mint hogy minden rászorulónak jár a szoc. ellátás, méghozzá alanyi jogon. Mivel az alapértékek ütközése vitában nem oldható fel, Tündérünk megpróbál az érvek totális hiányából erényt kovácsolni — nem tudom, lehet, hogy ennek van retorikai értéke, de tőlem idegen.
0.V. mint aktív kommunista elkötelezett harcosa ezeknek az értékeknek — akár csak én.
@Pásztörperc: Igen, ez pont olyan, mint a saját világrendeden belüli világrekord (A pofátlanság világcsúcsa…), így elfogadva azt, hogy ezek a toposzok az általad vélhetőleg megingathatatlanul baloldali alapértéknek tekintett értékek tényleg nem lehet őket semmiféle vitában kikezdeni.
Jotundert megértem, tényleg kutyanehéz egy aktív kommunista, ráadásul elkötelezett harcossal megértetni, hogy az érvek totális hiánya az olyan dolog, amiből az opponens bizony erényt tud kovácsolni, és abban is igazad van, hogy ennek nincs túlzottan nagy retorikai értéke, mert már annyiszor és annyian megírták remekebbnél remekebb könyvekben, hogy újat, eredetit hozzátenni nem igazán lehet.
A racionális érv, cél, eszköz dolgokat haggyuk is, az nem kommunista-konform, pláne nem elkötelezett harcos konform. 😉
@Pásztörperc: Hol írtam le ilyesmit ???? Egész biztosan sehol. Szerintem
amit leírsz azok nem baloldali alapértékek, mármint nem ismerek olyan baloldalhoz köthető modern „ideológus”-t aki ilyesmiről írt volna. Az első idézet az mondjuk Marx, akit nem tekintek a huszonegyedik században hivatkozásai alapnak. Nem mintha baloldalinak vagy liberálisnak gondolnám magam, mármint baloldali azt hiszem biztos nem vagyok, liberális meg maximum félig.
A világ nem fekete és fehér, legalábbis nem az én világom.
@maroz: Régi magyar filmekben lehet látni a büszke kubikost, szerintem innen a romantikus kubikos kép. Én gyerekkoromban láttam ezeket, és erősen megragadt.
@Szindbad: Szavam nem lenne, ha nekem is csak művészeti élményeim lennének a kubikoltatásról, elkötelezett kommunista relációban, de nem pont ez a helyzet, hogy finoman fogalmazzak. A jelenség léleknemesítő, munkára szocializáló, emberformáló aspektusairól sajnos ahhoz túl sok az empirikus ismeretem, alanyilag, hogy kellően higgadtan tudjak viszonyulni egy ideologikus vitához. Mostanság nem túl sok dologra nyílik ki a kisbalta a zsebemben, de ez a népnevelő jellegű, közmondásokkal, üres toposzokkal alátámasztott kubikoltatás sajnos túl erős allergén számomra, legyűr egyfeszt.
@maroz: Szerintem a kubikolást senki sem gondolja komolyan, csak ilyen konzervatív szívmelengető, és nemkonzervatív bosszantó szerepe van. A közmunkaprogramnak ez a része ötletelés szintű, úgy sem lesz belőle semmi lényeges, viszont nagy sikerként fogják elkönyvelni.
@maroz:
Én könnyen el tudom képzelni, hogy a “közmunkarendszer keretjogszabályai” lehetővé teszik majd bizonyos klientúrák ellátását olcsó kétkezi munkaerővel, de akár képzett munkanélküliekkel is.
A mondás hogy “aki nem dolgozik ne is egyék” Pál leveleiből ered :
Mert a mikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. ( II Thess. 3,10)
De, mint tudjuk a Bibliában mindenre lehet idézetet találni ( hehe –hiretelen ) :
Mert igazságos dolog az az Isten előtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, a kik titeket szorongatnak. ( II, Thess 1, 6 )
@nerángass: Igen, ezt a veszélyt én is reálisnak gondolom. Teljesen jól beleilleszkedik abba az oligarchikus rendszer kiépítő elképzelésbe, aminek eredménye, célja egy, a mostaninál zártabb és tagoltabb hierarchiájú társadalom – a hosszabb távú Orbanisztán nemzete, még azon az áron is, vagy éppen azért, hogy az elmúlt 20 évnyi több-kevesebb sikerrel járó nyugat-európai centrumhoz való csatlakozási törekvéseink reménytelenül átváltsanak egy közép-kelet európai félperifériás betokozódásra.
@sajtohuba:
“az oligarchikus rendszert kiépítő elképzelésbe, aminek eredménye, célja egy, a mostaninál zártabb és tagoltabb hierarchiájú társadalom”
Én is úgy gondolom, hogy ez az új rezsím legfőbb itthoni célja, az egyre szűkebb globális jellegű források és feltételek ( a pénzforrások, a hatalom, a törvényes keret, az előjogok és helyzeti előnyök, a tudás és tájékoztatás, az egészségvédelem stb ) célzott elosztása.
Ez könnyen belátható ha a legkülönbözőbb intézkedések hatásait figyeljük :nem csak pontosan megcéloz és alakitani igyekszik egy kiválasztott klientúrát, tele privilégiumokkal, hanem tevőlegesen a leszakadásra itél másokat a rend nevében.
Másrészt világosan és látványosan visszautasít mindenféle olyan törekvést, megoldást, utat, amely a közvetlen, európai gazdasági környezet lehetőségeit használná ki, működne együtt vele, épitene ki új kapcsolatokat.
Ez igy együtt eléggé aggasztó, hiszen méretünkből és saját szerény gazdasági potenciálunkból kifolyólag rendkívül sebezhetőek vagyunk. És akkor még nem beszéltem arról, hogy az egész le van löttyintve valamiféle mucsai, primitiv, avas, redves, penészes obszkurantizmussal , meg ripacskodással.
@nerángass: Saját gazdasági potenciálunk egy adottság és valóban nem túl nagy. Viszont jól tökön szúrjuk (szúrják) magu(n)kat a fülkeforradalmárok, ha arra bazíroznak, hogy a tőke, áruk, szolgáltatások szabad áramlása azt kell hogy jelentse Mo. számára, hogy kis hozzáadott értékű árukat termelünk (esélytelen, mert nem tudjuk lenyomni pl. Kínát), ehhez (külföldi működő) tőke sem jönne túl sok. A termelőágazatok egyértelmú előrébb sorolása nem sok jót igér a szolgáltatások jövőjére (egy két megbízható tulajdonosi monopol hálózat, oszt jónapot). A munkaerő szabad áramlásánál pedig nagyon erős (megszállott) fantázia kell ahhoz, hogy kubikos hadaink talicska csikorgásaitól rettegjennek Brüsszel és csatlósai. Befelé áramló szakember migráció veszélyétől nem tartok – sajnos.
Nagyon hozzá akarok szólni, pedig nagyon nem érek rá.
Szerintem a poszt két hibát követ el:
– Nem ismeri fel, hogy
piacvezérelt munkaerőallokáció <-> mindenki képességei szerint dolgozik
Ez a két dolog egyszerre egyszerűen nem megy, egyébként ez a piacgazdaság egyik fő problémája, erre találták ki a jóléti államot.
– Azzal a – szerintem túlságosan leegyszerűsítő – feltételezéssel él, hogy egy kubikosnak pontosan ugyanolyan szocializációra illetve munkakultúrára van szüksége, mint mondjuk egy szakmunkásnak, egy egyetemi tanárnak, vagy egy topmenedzsernek. Ez – tapasztalataim szerint – ma itthon olyannyira nem igaz, hogy szinte átjárhatatlanok a különböző kulturális szegmensek.
A fenti kettő következménye az, hogy a kényszermunkára (lsd még közfoglalkoztatás, kubikolás, zsellérség) behajtottak osztályhelyzete konzerválódik, akármeddig kötözzük a kölkeiket az iskolapadba (most ezt a kormányunk pont nem teszi, de ez mellékes), és ennek minimum két tragikus következménye van:
– a mobilitási esélyeik annyira lecsökkennek, hogy előbb-utóbb ettől önmagában is fellázadnak (ez lett volna a horthyfasizmus vége is, de a hősmagyar romantikát megmentette a második vh és az azt követő szovjet megszállás)
– piaci alapon továbbra is eladhatatlan marad a munkaerejük, ergó továbbra is állami emlőn (ill feketén) lesznek, csak nem segélynek fogják hívni.
@Vitéz Kőbányai Világos: A cikk (és írója) ezt a két dolgot (fel)ismeri, bár elismerem, hogy ez jóformán csak a hozzászólásaimból derül ki — amint erre többen rámutattak, voltak már ennél jobban sikerült írásaim is.
1. Amint ezt hozzászólásod 2. részében Magad is írod, a kubikoltatás nem a munkaerő piacra eresztése, hanem éppen ahelyett van, mint szociális foglalkoztatás. A kubikus és a csúcsvezető közötti kulturális szakadék jóval szűkebb, mint a lumpen és a csúcsvezető közötti (bár azért rohadtul széles még így is).
2. „A fenti kettő következménye az”, hogy lényegesen jobb a behajtottak osztályhelyzetét kubikusként, mint lumpenként konzerválni — utóbbit tesszük a rendszerváltás óta, a tőlünk telhető maximális passzivitással és közben krokodilkönnyeket hullatva. Igen, maradnak az állami emlőn: aki egy évtizede lumpen, abból nem lesz piacképes munkaerő. Soha, sehogy. (Egyedi esetek kíméljenek!)
A tanulásra ösztönzéssel kombinálva viszont a gyerekek már kikerülhetnek a piacra — mint ahogy most nem.
@Vitéz Kőbányai Világos:
Nézetem szerint eléggé jól körvönalaztuk a helyzetet. Az biztos hogy munkapotenciál, saját kezdeményezés, mobilitás szempontjából óriási különbség van a munkanélküliséget szenvedésként megélő, de munkatapasztalattal rendelkező ember és a lumpen között. A “lumpent” nem föltétlenül pejorativ szándékkal használom de a pár éve segélyen és egyébb szociális juttatásokból élőknek szerintem is pokolian nehéz kitörni, sőt inkább lehetetlen.
Hadd mondjak egy példát : Romániában, nagyjából 1995 – 2005 között gyakorlatilag megszűnt egy csomó ipari ágazat ( a teljes szinesfémérc –bányászat, a szénbányászat nagyrésze, a teljes szinesfémkohászat, az acélgyártás nagyrésze, a textilipar, az állami agráripar, épitészet stb ) – külön megérne egy misét hogy miért – a lényeg az, hogy szószerint százezrek kerültek munkanélküli helyzetbe, nagyrészük 6 – 12 hónapi bért kitevő, ú.n. kompenzációval. Ezek a férfiak, nők (bár a fent emlitett munkatapasztalattal rendelkező kategória, hangsúlyosan olyan “kékgalléros” akinek csak úgy megszűnt a szakmája a hazájában ) elmentek a világba. A kétezres évek elején volt olyan év, amikor 3 – 3,5 millió román dolgozott Európában, távol hazájától, kb. 65 – 70 % ban segédmunkásként, vagy olyan munkákat végzett, amelytől a hazai munkaerő “nem volt elragadtatva”. Eurómilliárdokat küldtek haza, bár az még kérdés, hogy milyen késleltetett szociális bombákat ültettek el azzal, hogy gyermekeiket, sokszor laza felügyelet mellett otthon hagyták.
Hadd pontosítsak pár dolgot :
• Ezeknek az embereknek a létezéséről – miután kifizette nekik a “kompenzációkat”- a román állam egyszerűen nem vett tudomást
• Nem azokról a román cigányokról van szó, akik időnként megborzongatják, különböző pitoreszk életmódjukkal, a Nyugatot
• Távollétükkel krónikus munkaerőhiányt okoztak pld. az épitőiparban – a krízis előtt ( 2005 – 2007 ) 700.000 szakmunkás hiányzott a román épitőiparból
• Kézenfekvő, hogy ez a példa csak arra jó, hogy kiemelje : nincsenek általános receptek.
.
@Pásztörperc:
Bár mellék ág, de ez:
„A kubikus és a csúcsvezető közötti kulturális szakadék jóval szűkebb, mint a lumpen és a csúcsvezető közötti” egyszerűen nem igaz. A lumpen elemek épp szabadabb életmódjuk, és gyakorta meglepően kreatív gondolkodásuk miatt olyan irritálóak a magyar segéd-/betanított-/szakmunkás számára. Nem általánosságban ilyenek persze, de az ambiciózus/tehetséges tagjaikat hagyják kibontakozni, szemben pl. a prolikkal. (Aki azt hiszi, hogy bűnszervezetet vezetni könnyű, az először próbáljon más kutyájának paracsolgatni!)
Második bekezdésed: mi lenne, ha a szülőt is tanítani próbálnánk?
Tudom, hogy ezzel sok probléma van, pl:
– Százból ha egyet sikerül hasznossá tenni, és bár a kubikolásnál ez a szám biztosan 0, viszont
– nem mondható el, hogy „megmutattuk a büdös cigónak, hol a helye!”
– ráadásul esetleg nem teljesen felesleges amit csinálnak (sorry a személyeskedésért, de csináltál már olyan dolgot, amiről tudtad, hogy nincs értelme? milyen volt?)
@nerángass:
Általános recept nincs, ugyanakkor a képzett munkaerő elüldözése, és a képzetlen helyzetének konzerválása (pl. a nem-oktatásuk, lsd. még korhatár) egész biztosan hüje ötlet.
A kubikolás épp úgy lehet hasznos, mint a gazdasági elemzés vagy a közvéleménykutatás — és épp úgy lehet haszontalan is. Az Orbán-csomag legalábbis deklarálja, hogy hasznos munkákra kívánja kubikoltatni tévesen meghatározott célcsoportjait. A lumpenek oktatásának idáig kizárólag kudarcos vállalkozásait láttam. A legmeggyőzőbb persze az alattunk két házzal berendezkedett Autonómia Alapítvány kudarca volt: ők tényleg megtanítottak nyolc, huzamos ideje munkanélküli szegényembert kovácsolni — aztán elküldték egyiket a másik után, mert senkinek nem kellett a kovácsoltvas. Aztán bezárták a műhelyt, és azóta nem hallani felőlük.
Értelmes munkán kimondottan jó dolog kubikolni. Ennek jellemző példájaként én ugyebár jóformán minden (sajna, egyre kevesebb) ráérő időmben gödröt ások (ásatok) — amint ez köztudott, ugyi.
A lumpen elemek (kis részének) szabad és kreatív életmódja szép ugyan, mint ahogyan szép a betyárromantika úgy általában, a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás meg olyan értelmiségietlen, mégis jobban szocializálja a gyerekeket (az én célcsoportomat) az iskolába járásra, tanulásra és a házi feladat elkészítésére. Jó, pontosítok: a kubikus gyereke és a csúcsvezető gyereke között kisebb a szakadék, mint a lumpen gyereke és a csúcsvezető gyereke között. Így O.K.?
@Pásztörperc: Két részre bontom:
– A következő 50-60-100 évben (lehet, hogy többen) csak akkor lesz gazdaságilag hatékony a kubikolás, ha kevesebbe kerül, mint ugyanaz géppel. A gépek meg egyre hatékonyabbak. Magyarul ez csak úgy működik, ha totális nyomorban tartjuk a gépet helyettesítő embert (nem véletlen hoztam fel a horthy-kori mezőgazdaságot). Amennyiben nem akarunk kína, vagy india lenni, akkor erről kell leszokni először* (lumpenek addig is maradhatnak).
– Nem akarnék személyes példákkal előhozakodni, de hosszú ideig járhattam olyan helyre iskolába, ahová számos felsővezető kölke járt (rühelltem). Na most, tapasztalatom szerint, ilyen semmirekellő aljas geciket** ekkora tömegben még északborsodban sem találni. Ők nem kerülnek sittre, meg segélyre se, ehelyett a budapesti közlekedési központot kezdik vezetni például, de ez nem jelenti azt, hogy képesek lennének lehúzni 12 órát a csavargyárban (de, amennyit tudok róluk, még az én napi 10 órámtól is menekülnének). Az egyetlen ok, amiért nem olyan feltűnők, mint a cigány/lumpen fiatalok, hogy őket tűzön vízen át megvédi a fennálló.
Summa: munkásnak lenni a kapitalizmusban kaki. Méghozzá nagyon az. Képzetlen munkásnak lenni meg aztán méginkább az. (Mellesleg az – igen hosszú – Marx-i életmű jelentős része erről szól, tudtommal te is tanultál ilyet.) Akinek van tapasztalata bármilyen más életformában/van lehetősége bármi másra, az menekül ebből a helyzetből, mivel kb. minden jobb.
*Magyarországon egyébként ez valamiért hagyomány. Kinyomtatott és kézzel kitöltött excel tábla rulez!!!
**Elnézést!
@jotunder: Mi számít jó egyetemnek? Elég, ha azt mondom, hogy a BME, ELTE, BCE tökéletes illusztrációja HaKohen hozzászólásának? És gondolom van még több ilyen intézmény, de nekem ezek belsőségeivel volt szerencsém találkozni.
@Vitéz Kőbányai Világos: Ugyan nem tudom, hogy Marx meg Engels két sör között mit talált ki erre a problémára, de az látszik, hogy ha egyszerűen nincs elegendő erőforrás, akkor a jóléti állam nem lesz olyan, ehm, jó. Még inkább látszik, hogy a meglévő erőforrást allokálhatja az 5 éves Terv Iroda arra, hogy a lumpeneket éltessük, vagy arra, hogy tanárokat fizessünk.
Akár tehetnek róla, akár nem, egyszerűen nincs pénz jólétkedni. Tudtommal.
@Vitéz Kőbányai Világos: Szívesen olvasnám erről egy konkrét költséxámítás kivonatát. Mármint egy km autópályaszakaz mostani ára + x db nem foglalkoztatott segélyei az egyik oldalon, egy km autópályaszakasz megkubikoltatása a másik oldalon. Odáig maradunk az elméleti spekulációxintjén, az meg nem túl magas.
@Pásztörperc: Valóban, de én azért személyes szabadságom érdekében nem néznék meg egy autópálya-költségkalkulációt se, már legalábbis itthon nem :-).
Mindazonáltal jelenleg láthatóan az összes kubikos munkára, amelyekre van piaci igény, találnak kubikost minimálbérért, sőt, valszeg annál kevesebbért is (bár nem kifejezett kubikos munka, de ha körbekérdezel második otthonod környékén, hogy mennyi egy napszám… hát az ember hátán feláll a szőr).
És most jutottunk el arra a pontra, ahol megkerülöm (lófülét! A Dara Kálmán Nemzetközi Légikikötő Központ – Budapest, Tőgypörköltről indulva átrepülöm!) az általad felvetett számítási kérdést. A kérdés pedig az, hogy mi az az összeg, amelyet minimálisan adni kell valakinek, azért cserébe, hogy dolgozzon? Ezt a küszöböt egyébként szintúgy a szocdemek találták ki, és az igazi, trú libertariánusok (vagy hogy mondják amerikaiul a fasisztát) fújni is szoktak rá (konkrétan azzal jönnek, hogy vagy értelmetlen, vagy emiatt van munkanélküliség). Namost, ha elfogadjuk, hogy minimálbér alatt nem foglalkoztatunk senkit (tehát nem vagyunk fasiszta rohadékok), akkor nincs több piacilag foglalkoztatható kubikos a terepen, hiszen a piac (per definitionem) felvesz annyit, amennyire szükség van.
Lehet még esetleg támogatni a foglalkoztatásuk (tehát a bérük egy részét államilag fedezni, így rávenni a munkaadókat arra, hogy foglalkoztassák őket), ez lehet akár hatékony is (mmint költségvetésileg), ugyanakkor pont a magyarság lelki problémáját (gyűlölhessek valakit, akinek szarabb nálam) sajnos nem oldja meg.
@Vitéz Kőbányai Világos: Nem lehetne úgy támogatni a foglalkoztatásukat, hogy az őket alkalmazót nem sarcolja halálra az állam?
Azaz nem adni pénzt, hanem nem elvenni.
Ez nettoban kb. ugyanoda jön ki, de még sincs költség vonzata.
@Vitéz Kőbányai Világos: Tökéletes okfejtés — no de hát az én kiindulási alapom éppen az, hogy:
a) mivel ezeknek az embereknek a munkaereje nem piacképes, tehát piacon kívül, éppen hogy az állam szociálpolitikájának RÉSZEKÉNT kell őket foglalkoztatni;
b) (folyt.)
b) nevezett foglalkoztatás fő szempontja nem a gazdasági hatékonyság, hanem a lumpen életvitel fölszámolása (munkára szocializálás).
Fenti célok érdekében megérheti kormányunxándékaival összhangban vésztározókat építeni és gátakat magasítani, illetve (ahogy én mondom) autópályákat kubikoltatni. Ebben az értékrendben az autópálya kubikoltatásának alternatívája NEM annyira az autópálya nálunk mexokott korrupciós-kartelles-fiktívszámlás építése, mint inkább a gátak magasítása. Az olyan szempontok, mint hogy van-e árletörő hatása az autópályaépítő piacon egy kubikoltató állami cég megjelenésének, csak ezek után következnek.